Az utolsó esély valószínûleg Camp David volt, 2000. nyarán. A találkozót egy évtized politikai folyamatai elõzték meg, amely Madridban kezdõdött 1991-ben és Oslóban kristályosodott ki 1993-ban. A szándék elvileg világos volt: létre kell hozni Izrael mellett egy életképes Palesztin államot is, ugyanis ez nem csak a palesztin nép vágya, hanem Izrael stratégiai érdeke is.
A dolog nemhogy nem jött össze, hanem teljes összeomlással végzõdött, konkrétan az Intifáda 2.0-ás verziójával. Tíz év alatt semmit sem sikerült elérni, sõt, a helyzet az izraeliek és a palesztinok számára is rosszabb lett.
Hét év, pár milliárd dollár fegyverekre és biztonságra költött pénz és sok ezer halott után újra csúcstalálkozóra kerül sor: az Annapolisi Konferencia holnap kezdõdik. Ott lesz Olmert és ott lesz Abbasz, valamint ott lesznek persze a házigazda amarikaiak is, Bush és Condi. Az is lehet, hogy mások is csatlakoznak, meghívót kb. negyvenen kaptak (köztük az Arab Liga, Oroszország, Kína, EU is).
Az elemzõk többsége pesszimista (pdf): ha nem sikerül (azaz kudarccal végzõdik a konferencia), akkor jön az Intifáda 3.0-ás változata, jön a Hamasz Ciszjordániában, és lekerül - talán “örökre” - a nemzetközi politikai napirendrõl a “két nemzet-két állam” stratégia. Ez túl nagy eséllyel Izrael végét fogja jelenteni.
Motivációból persze nincs hiány. Az amerikaiak ugyanis motiváltak: tulajdonképpen azért hozták létre ezt a konferenciát, hogy javítani tudjanak azon a külpolitikai mérlegen, amit eddig létrehoztak. Bizonyítványuk jelenleg elégtelen, nyilván úgy vélik, hogy ezen már csak javítani lehet. Olmert is motivált: õ is elkúrt eddig mindent, elvesztette a tavalyi háborút Libanonban, az egyoldalú kivonulások politikája látványosan megbukott (Libanon, Gáza), a Winograd Bizottság nagyon súlyosan elmarasztalta és mindezek tetejébe még korrupciós ügyek miatt is vizsgálódnak ellene. Ez az õ utolsó esélye: már így is túl sokan gondolnak úgy uralkodására, mint a katasztrófák korszakára. Abbasz is motivált: Gázát elvesztette és Ciszjordániában is erõsen rezeg az a bizonyos léc. Ha nem sikerül áttörést elérnie, a Hamasz átveheti az uralmat Ciszjordániában is. Ez az õ végét jelenti politikusként - de akár élõ emberként is.
Tehát mindenki motivált, mégis rosszak az esélyek:
1.) Mert továbbra is túl nagy a távolság az izraeli és a palesztin pozíciók között
2.) Túl gyenge Abbasz és túl erõs a Hamasz (Abbasz megállapodás esetén sem lenne képes végrehajtani a politikai vállalásokat)
3.) Olmert is gyenge és az országában nem csak a “jobboldal”, hanem a “baloldal” egy része is ellensége a terület megosztás elvének.
A “jobboldal” egy része azt kívánja, hogy Izrael állama legyen paritásban Erec Jiszraellel, “Izrael Földjével”, azaz az ország a Földközi tengertõl egészen a Jordán folyóig terjedjen. A palesztinokkal mi legyen? A jobboldalnak erre két olyan fantáziája van, amelyek egyszerre gyilkosak és öngyilkosak. Az elsõ fantázia: a palesztinok “eltûnnek”. Pl. “transzferrel”. Ezt kultúrhelyeken ma már etnikai tisztogatásnak nevezik. A másik fantázia: a status quo fenntartása, a telepek megtartása, úgy hogy közben az 5 millió palesztinnak (menekülteket nem számítva) nem adnak állampolgárságot. Ezt kultúrhelyeken pedig apartheidnek hívják. Mindkettõ stratégia biztosítja, hogy Izrael benne maradjon egy egyre durvuló és egyre több elõforrást felemésztõ konfliktusban, valamint azt is, hogy lassan kiiratkozzon a szalonképes országok klubjából.
A “baloldal” egy növekvõ része azt kívánja, hogy “mindenkinek egy szavazata legyen”. Egy ország legyen ezen a területen és mindenki legyen állampolgár. De mi van akkor, ha pár éven belül az arabok többen lesznek, mint a zsidók? “Semmi különös”, hangzik a válasz, “legfeljebb” nem lesz többet zsidó állam Izrael (és nem Izraelnek fogják hívni ezt a nem-zsidó államot.)
A “két nemzet-két ország” megoldás hívei tehát fogyatkozóban vannak és egy újabb kudarc esetén talán soha többet nem is lesz esélyük a terv megvalósítására. Az elemzõk szerint Izrael (megint) nincs felkészülve erre az eshetõségre. Mi lesz akkor, ha megbukik ez a konferencia? Mi lesz akkor, ha a Hamasz átveszi a hatalmat Ciszjordániában? Mi lesz, ha már Abbasz sem lesz, sõt a Palesztin Hatóság is megszûnik? Mi lesz a konferencia utáni másnapon? (pdf)
Bár mi sem tudjuk megválaszolni ezeket a kínzó kérdéseket, a körömrágás helyett mégis a tevékeny cselekvést javasoljuk! Ehhez a legkíválóbb terepet a PeaceMaker c. videójáték nyújtja. A “béketeremtõt” az Egyesült Államokban fejlesztették amerikai és izraeli szoftvermérnökök, palesztinok, izraeliek, zsidók és muszlimok segítségével. A játékos az izraeli miniszterelnök vagy a palesztin elnök szerepében hozhat diplomáciai, biztonság- és gazdaságpolitikai döntéseket. A cél megállapodásra jutni a másik féllel, és elindulni a békeszerzõdés és az önálló palesztin állam megalapítása felé. Klikk!
Már napok óta fokozott terrorkészültség van Jeruzsálemben, mert sokaknak nem áll érdekében, hogy béke legyen. Emiatt nem ajánlatos buszra szállni, vagy zsúfolt helyre menni. A napi háromszori ima a békéért most erõsebb hangsúlyt kap, legalábbis a Pardesben biztosan. Keserû humorral sokak (köztük én is) ezt mondják: “Nem szállok buszra - a békekonferencia miatt…”
Vigyázz magadra Péter!
A repeszekre vigyázz!
Kedves Shadai,
nem látom jelét, hogy a politika érzékelné a mostani lehetõségek végsõ ill. végzetes voltát. Az izraeliek is megszokták a frontviszonyokat, az arabok is. Az arabok között ráadásul fölnövekedett egy olyan generáció, mely már nem emlékszik vissza az Intifáda és a Chámász elõtti idõkre, s így békevágy sem él benne, csak bosszúvágy.
Vagyis?
“A politika” sok mindent nem érzékel. 2000 nyarán sem érzékelték azt, ami következett.
Vagyis korántsem biztos, hogy a politikai szereplõk (az érintettek) is utolsó utáni esélyként fogják föl a tárgyalásokat. Könnyen megeshetik, hogy az idõnyerésre való játék egy további fordulójaként értelmezik. Nehéz dolguk is van, hiszen foglyai egy nehezen védhetõ stratégiának. ?gy értem, s most nyilván közfölháborodást fogok kelteni, hogy a cionista álom maga katonailag, stratégiailag sosem volt egyéb kalandorságnál. Kell hozzá vak remény, hit, hogy valaki hinni tudjon benne. Mármint, hogy védhetõ évtizedeken, évszázadokon keresztül egy ellenséges és antidemokratikus környezetben, tehát a demokrácia viszonyrendszerével számolni sosem kénytelen konkurenciával szemben.
Az ember (még a magamfajta kibic is) ugyanakkor túl nagy téttel játssza ezt a kalandjátékot. Hinni akarja, mert az élethez hinnie kell, hogy van, lesz folytatás.
A topic címe józanabb megfontolásról tanúskodik. Következésképpen elfogadhatatlan. az ember hiába látja pl., hogy nincs potens 40-60 év közötti államférfi (államnõ), hogy évente többen vándorolnak el az országból, mint vándorolnak be. Hogy a kivándorlók többsége fiatal, a bevándorlóknak pedig csak egy része. Hogy a kivándorlóknál is többen mennek világot látni, hogy azután állandó lakosként már sohase térjenek vissza. Mindezt figyelmen kívül kell hagynunk ahhoz, hogy hihessünk a mítoszban: lehetséges vérontás és nemzethalál veszélye nélküli új honfoglalás.
Le merné-e írni bármelyikünk is, hogy a cionista álom válhatik még lidércálommá, újabb Soává? Hogy általa föladtuk a nép egészének középkori sebezhetetlenségét (mindig lokálisak voltak az üldözések, az egész nép elérhetetlen volt az amalekidák számára)? Ki mernénk-e mondani, hogy hazardíroztunk? Emberéletekkel, évekkel, évtizedekkel pókereztünk? Mert a topic címébõl e kérdések következnek. Vagy nem?
Egyetértek, kivéve ezzel a mondatoddal:
“Mármint, hogy védhetõ évtizedeken, évszázadokon keresztül egy ellenséges és antidemokratikus környezetben, tehát a demokrácia viszonyrendszerével számolni sosem kénytelen konkurenciával szemben.”
A helyzet szerintem úgy áll, hogy épp a demokratikus (tágabb) környezet viszonyrendszerei miatt tarthatatlan az izraeli állapot. 1989 után beindult egy olyan politikai konvergencia-folyamat, amellyel szembe megy Izrael. Ezt épp idõben felismerte Rabin (ahogyan az iráni veszélyt is felismerte már a 90-es évek elején), de tudjuk sajnos, hogy mi lett a vége.
Köszönöm az aggódást, de nem szükséges, mert ma is gyalog mentem héberórára, nagy ívben megkerülve az “Olmert felrobbant bennünket” feliratokat lóbáló tizenéveseket.
Ugyanis hetek óta nincs középiskola, a semmittevõ diákok tüntetni mennek, ahol mellesleg az annapolisi konferencia és így a béke ellen is hangolják õket. Azt hittem, történt valami, annyi katona és rendõr volt a belvárosban, több busz volt keresztbeállítva a King George utcán. Pedig csak a szélsõjobb gyûjti a következõ generációt. Lévén Kossuth tér közeli lakos, van egy kis déja vu-m.
A rendõrök egyébként korrektek, barátságosak, minden kérdésre válaszolnak. Egyelõre minden oké, tudósítok majd még az itteni hangulatról.
haifán minden oké (lekopogom) :P
Mért nincs olyan iksz, hogy a Judapest tökjó?
Sh, nem akarsz miniszterelnök lenni Izraelben vagy Gázában?
János mai megjegyzése után a köztársasági elnök pozíción kezdtem gondolkozni. ;)
shadai, ha nagy ember leszel, lehetek a sofõröd? :)
remek ötlet, én akkor rád fogok szavazni, bár az öcsém még a gimnáziumi évei alatt a cicik és sörök címü párton gondolkodott (Zappa után szabadon), de ugy látszik épp erös konkurrenciát kap… :)
Csodálatos! Találtunk egy piaci rést a politikai palettán!
A szavazást elnézve megnyugvással veszem tudomásul, hogy azért még mindig több cionista olvassa a JP-t, mint bombagyáros vagy MN-publicista. :)
nem félelmetes, hogy az izraelben élõ “jobboldal” így gondolkodik?:/
Inkább borzasztó.
Szerintem egyébként Shadai legyen inkább király. ün ugyanis legitimista vagyok. Elnökként sosem szavaznék rá, viszont, ha a fõrendi ház javasolja és királynak, akkor jó. (Ebbõl is látszik: demokrata vagyok és nem repubikánus.)
sziasztok.
csak annyit akarok mondani hogy:
1. ha nem lenne izrael akkor valószínûleg ma sokkal rosszabb helyzetben lennének a zsidók világszerte. (persze lehet vitatkozni de szerintem azért ez az állítás megálja a helyét gondoljatok mondjuk a kurdokra, cigányokra)
2. a harc soha sem értelmetlen ha a cél jó. márpedig 2000 év után újra államot alapitani azért mert másutt nem látják szívesen az embert szerintem jó cél. ergó érdemes harcolni érte. Az már kérdéses hogy hogyan természetesen.
3. fogalmam sincs hogy lehetne megoldani az izraeli problémát. idióták sajnos mindkét oldalon vannak.
persze nem ugyanaz, de jó cél lenne lerohannunk erdélyt?
80 év után(!)
Hát, az a túracipõd minõségétõl is függ. Nem egy rövid táv. A terem nehézségeirõl már nem is beszélve.
Kiadtak az izraeliek és palesztinok egy közös nyilatkozatot, hogy a béketárgyalások december 12-én megkezdõdnek, és 2008-ban befejezõdnek.
http://www.haaretz.com/hasen/spages/928637.html
Olmert ragaszkodott hozzá, hogy Jeruzsálem ne szerepeljen a nyilatkozatban, és sikerrel járt.
Abbas viszont beszédében ragaszkodott Kelet-Jeruzsálemhez, a palesztin menekülthelyzet Izrael általi megoldásához, és a Golán fennsík szír kézbe visszaadásához. Ez utóbbi kettõt minden racionális és mérsékelt (!) izraeli elutasítja.
Egyrészt az ENSZ külön definiálta, hogy a palesztin menekültek leszármazottai is menekültnek számítanak, mert az igazi menekültek már kevesen vannak. Így mesterségesen tartanak embrióállapotban, és segélyekkel ellátnak munkaképes embereket, különbözõ ex-menekülttáborokban. Sehol máshol a világon nincs ez így. Szerintem ezt csak nemzetközi összefogással lehet megoldani.
Golán-fennsík: víz és biztonság. Más kérdés: számomra rejtély, mi köze hozzá Abbasnak, és a palesztin békéhez.
Kelet-Jeruzsálem (gondolom zöld vonalon túli területekre gondol, ?várossal együttvéve): gyakorlatban megvalósíthatatlan szerintem.
Piss in the Middle-East?
Remélem mindezek ellenére lesz haladás jövõre.
?gy érted nagy dolog (is) lesz?
Karas!
Erdély “elvesztése” (szapolyai csapatai valahogy nem érkeztek meg mohácsra hm - hm) bár valóban nem jó dolog sõt rossz dolog volt “nekünk”, azé’ nem veszélyeztette (hál istennek) a magyar nép megmaradását. Viszont 2000 évvel ezelõtt izrael megszünése majd a korai keresztény egyház antiszemitizmusa minimum kétesélyessé tette azt a kérdést hogy a zsidók megmaradnak or not. tehát ténnyleg nem ugyanaz a szitu (te mennél erdélybe harcolni? lövészárok, hideg, kegyetlenség pusztulat stb stb?)
sziasztok!
nem nagyon szoktam kommentelni, de most megosztanék néhány gondolatot az Annapolis konferencia kapcsán.
Elõször is a cikk címére és mondanivalójára szeretnék redáglni, hogy miért is utolsó esély ez a konferencia. Ahogy az már Charlie is írta, egyáltalán nem biztos hogy a politikai szereplõk ezt utolsó esélynek fogják fel, vagy az utolsó utáninak. Szerintem éppen ellenkezõleg, Mahmud Abbasnak a Hamas gazai gyõzelme után ez az elsõ nagy lehetõsége hogy Palesztinát képviselhesse a nemzetközi porondon. Ez egy folyamat, nem egyik napról a másikra, a legfrisebb hírek szerint ugye 2008 végére szeretnék befejezni a béketárgyalásokat. Ez valószínûleg ki fog toldoni néhány évvel, hisz foglalkozni kell a következményekkel, és egyéb “külsõ tényezõkkel is”. Ez alatt elsõsorban a Hamasra gondolok, aminek a teljes megsemmítésérõl szoló megállapodás az egyik célja ennek a konferenciának.
Mivel a Hamas nem jött el a konferenciára, sõt az elsõ nap elött kijelentette hogy bármi is történik ott nem ismerik el az, elhangzottakat (azt egyébként nem tudom hogy kapott e meghívót), így egyedül Abbas képviseli a Palestin Hatóságokat. Az egyértelmû hogy addig nem lehet béke a Palesztinokkal, amíg nincs olyan hogy Palesztinok, így két lehetõség maradt ennek a kérdésnek megoldására. Egyesíteni a kettészakadt Palesztin csoportot és egyben területet, amire addig semmi esély amíg a Hamasz teljes elzárkozottságot mutat bármiféle tárgyalástól. Így a másik lehetõség a katonai akció, és a Hamasz “teljes megsemmísitése” a Gáza övezetebõl. Ha 2008-ig be akarják fejezni a béketárgyalásokat, valószínûsíteni lehet, egy gyors lefojású Hamasz elleni háborút. Hogy ez hogy fog lezajlani a nyilvánosság elõtt - Izraeli-Fatah-Amerikai közös hadsereget nehezen tudnék elképzelni - de mivel ennek a 3 országnak (szervezetnek) közös célja a Hamas semlegesítése a szinfalak mögött valószínûleg most errõl is folyik a tárgyalás.
A béketárgyalások mindig nehezek, nem csak nemzetközi szinten hanem nemzeti szinten is. Több tüntetés is volt Jeruzsálemben, Tel-Aviban, és a Palesztin területeken tegnap, amik azt bizonyítják, hogy nem ért mindenki egyet az ország képviselõinek álláspontjaival. Ez szerintem rendben van, de egy kicsit radikális a cikk az a beállítása, hogy van a “transfer all the arabs oldal” és az anti cionista oldal. Ez azért nem így van, sok ember bízik a békében és a two-state solutionben. Egy évvel ezelõtt Izrael még egy elvesztett háborúból visszatért katonák sebeit kötözte, aminek logikus következménye az közvélemény jobbra tólódása. De minden ember békét akar, ez mindenkinek a célja. Persze vannak akik másképp képzelik el a békéhez vezetõ utat, de ezek már csak az eszközök. A cél tiszta, az emberek az eszközök ellen tiltakoznak. (Friss hír: a Shaas ultraortodox párt, aki jelenleg koalícióban van a Kadimaval bejelntette, hogy ha Jeruzsálem tárgyalásra kerülne, azonnal kilép a koalícióbol. De attól még õk is békét akarnak, csak nem adnák fel Jeruszálem egy utcáját se ennek érdékében).
Más. ürülök hogy Jeruzsálemben és Haifán is minden rendben van a riadókészültésg ellenére…a Centerben is minden oké. Senki se robbant még föl, a hangulat mégis olyan mintha felrobbant volna. Miért? Mert “gimmel”-re emelték a készültséget amivel sikeresen elérték hogy mindenki féljen, és gyalog menjen héber órára. Ezzel szereztek egy pontot a terroristáknak, anélkül hogy a Hamas költött volna egy dollárt is bármilyen bombára, vagy feláldozták volna egyik terroristájukat. Az izraeli belpolitika egy csapással elintézte hogy mindenki féljen és terror hangulat legyen. Ez a legroszabb amit tehetnek. Oké, legyen több rendõr az utcán, legyenek roadblockok de ha rabbantani akarnak úgyis robbani fog. Psymon, nem mondom hogy szállj buszra ha félsz, de ezzel a riadó készültséggel a terroristák megnyerték a harcukat.
Végül pedig, Bush utolsó esélyérõl tényleg röviden. Azzal hogy Syriát “meggyõzték” hogy jöjjön el a konferenciára, és köpje szembe atom dúsító szövetségesét, az USA megnyert egy harcot a nagy ellenfél ellen. Vitathatatlan hogy ez is céljai között szerepelt a nagy amerikának, hogy a saját földjén bemutassa az arab egységet az õ oldalán.
üs azoknak, akik úgy gondolják hogy mindent jobban tudnak, és õk lennének a legjobb tárgyalók, ajánlom a következõ játékot: http://www.peacemakergame.com/
szép napot
Ezt a játékot ajánlottam én is a bejegyzésemben. Nem olvastad végig, mi? ;)
Amúgy én attól félek, hogy az lesz a dolog vége, mint ami Bashir Gemayel-el történt Libanonban a “nagy megállapodás” után.
De, szerintem, ott kattintottam rá, majd láttam milyen jó, közben írtam a commentet, és a végén annyira megtetszett, hogy beleírtam. De arra nem volt agyam hogy rájöjjek hogy itt kattintottam rá. lol :)
hehe :)
Kedves Ruach,
a béketárgyalások keretében lezajló korlátozott háború egy merõben új nemzetközi jogi koncepció. (Amúgy biztos vagy benne, hogy amerikaiak és izraeliek oldalán „palesztin” harcol majd „palesztin” ellen? Nekem ez a Tenkes kapitányát juttatja az eszembe. Jó, jó fegyver a lopótök, de a Zrínyi Miklós Fõiskolán mégis oktathattak volna azért mást is…)
A békevágyhoz: A Chámász is békét akar. Álmaiban sok hulla fekszik békésen a tengerparton. A Sálom (szálem) szó annyira üressé vált ezen a területen, mint a szevasz a bajor-osztrá-magyar tengelyben. Senki sem érti a jelentését.
Gyaloglás és terrorveszély. Nem lehetséges, hogy a természetvédõk és a Chámász együttmûködnek?
Attól, hogy Szíria elmegy valahová, nem alakul ki arab egység egy kérdésben. Opponálni is mehet. Irán és Szíria hosszú távú szövetsége világos, és mindkét oldal számára tartósan gyümölcsözõ. Az USA nem nyert semmit, legföljebb tapasztalatot. Az meg nem zseton.
Abaszt az motiválhatná, hogy az ifjúság perspektívátlan és ultraradikális. Államot akaró palesztinok most vannak még valahányan. Most kéne lépni. Igen ám, de sértett nemzeti öntudattal pánarab elméletek árnyékában mindez igen-igen nehéz.
Szerintem a buszra nem szállással nem nyertek a terroristák. Nekik ennél nagyobb céljaik vannak. ün nyerek evvel napi tíz sékelt, és arra is rájöttem, hogy ugyanannyi idõ alatt érek gyalog a célomhoz, mint a megállóban várakozás plusz menetidõ.
Az állam viszont elesik nyereség- és forgalmi adótól, és a terroistáknak — mint ismeretes — pont ez a célja…
sanyi!
nem rohannám le erdélyt, nem gondoltam komolyan, csak felhoztam mint példát. a magyarság kihalását pedig nem fenyegette trianon, de a székely csángó kultúrát igen. és ez már megint egy egész más helyzet.
lehet, hogy hülyeség volt, de értedhogyhogyértettem.
ezzel a Hamasz elleni gáza lerohanással mindössze annyi probléma van, hogy Gázában nagyjából ki kellene irtani a lakosságot ahhoz, hogy a Hamasz eltûnjön, hiszen bölcsõtõl a koporsóig jelen vannak az ott élõk életében.
Annapolis idõhúzás, megint olyan feltételeket adott meg a két fél, amirõl pontosan tudják, hogy elfogadhatatlanok a másik fél részére, ez csak a felszín. remélhetném, hogy a színfalak mögött folyik valami érdemi vita a Peres-i békérõl; kölcsönös gazdasági folyamatok létrehozásáról, de igazából nem igazán hiszem, hogy ilyesmi történne.
idõhúzás, de legalább a Szíria elleni háborút eltolták kicsit.
A Sasz persze, hogy “békét” akar, csak ez a békeakarás náluk is olyan, mint az izraeli jobboldal nagy részénél. Ezt jelenti pontosan: “valóban nem lenne ellenemre, ha nem robbantanának fel minket a buszainkon.” Ez azonban még kevés.
A Hamaszt nem fogják tudni legyõzni ilyen módszerekkel, ez éppolyan wishful thinking, mint amit tavaly a Hezbollah elleni akció során tanusítottak.
Bush viszont most is jópofa volt, hallottátok hogy ejtette ki Abbasz és Olmert neveit? Haha! Errõl jut eszembe, zseniális:
Az izraeli miniszterelnök Ehud Olmert szerint akár Izrael végét is jelentheti, ha nem sikerül két állam létrehozásáról megállapodni a palesztinokkal. “Ha eljön az a nap, hogy a két állam megteremtését célzó megoldás nem vezet sikerre, Dél-Afrika típusú harc kezdõdik az egyenlõ választójogokért. Amikor ez megtörténik, Izrael államnak vége lesz” - idézi a politikust a Haárec. (via Index)
Ennek kapcsán azon gondolkodom, hogy Olmert vajon jó vagy rossz póker játékos?
http://www.youtube.com/watch?v=LIERrfz3lb8
Hi!
Szori hogy eddig nem reagáltam a reakciókra, csak kicsit elfoglalt voltam…hu ez kicsit nagyképûn hangzott.
1. Buszra szállás és nemszállás
ürülök hogy rájöttél hogy gyalogolni olcsobb, kényelmesebb és jobb. (ha kell van egy eladó bicóm is, 100 sékelér a tied ;)
de félre a tréfát, nyilván avval, hogy te nem szállsz buszra, más fog, és ha a terrorista fel akarja robbantani neki teljesen mindegy lesz, hogy rajta vagy e vagy nem. A lényeg számára és az egész terrorizmus számára hogy félelmet keltsen (jelen esetben) az izraeli emberekben. Ezt olyan eszközökkel érik el, hogy publikus helyen robbantanak, olyan helyeken ahova kötödünk, ha nem is személyesen, járunk minden nap avval a busszal amit fölrobbantanak, de biztos hogy minden izraeli ismer olyan embert aki avval az adott busszal jár amit fel akarnak robbantani. Evvel megvan a személyes érintettség, és a terroristának sikerül félelmet kelteni egy egész ország népességében. Erre utaltam akkor amikor azt mondtam, hogy avval hogy most “Izrael fenyegette meg az embereket” a riadó készültséggel, hasonló állapot alakult ki az országban. De természetesen a saját lelki békességed és nyugodtságod a legfontosabb, ezért tartottam rossz dolognak a fölösleges riadó készültséget. (amúgy pont ma láttam egy öngyilkos merénylõkrõl szóló filmet…elég megrázó, fõleg az interjúk a sikertelen merénylõkkel.)
2. Sziria
Természetesen az által hogy Sziria elment, nem alakult ki arab egység (szerencsénkre), nem azért ment oda, hogy megkérje Busht hogy Amerikai katonák legyenek a határokon, és nem is azért hogy megtámadja Iránt Amerikával. De az hogy valaki részt vesz egy nyugati konferncián, még úgy is hogy nem fogad el semmit, egy pozitiv lépés a béke felé, és negatív a szövetséges felé. Mégegyszer kihangsúlyoznám, Sziria nem békét kötni ment oda, és nem fog felhagyni a terrorizmus támogatásával, csupán fel akarátk hívni magukra a figyelmet
3. Hamas
a Hamas (hogy írják hívatalosan magyarul?) nem akar békét, amíg Izrael létezik.
Az hogy a Hamasz létezése mellett nem lehet béke, nem az én ötletem, és az ebbõl való konkluzió sem. A békének ára van, és talán a legkisebb ára egy békét ellenzõ terrorszervezet felszámolása. Szinte biztos vagyok benne, hogy a Palesztin nem fog harcolni a Palesztin ellen Amerikaiak oldalán, de abban is feletébb biztos vagyok, hogy a közel jövõben lesznek harcok mert a status quo jelenleg csak a Hamasznak jó, akik kisebbségbe kerültek. a Hamasz “kiírtása” szerintem is lehetetlen, de vissza tudnák állítani a 2006 elötti idõt és megprobálna a Fatah “kormányozni” és biztonságot fenn tartani.
Ennyi, csak nem akartam olyannak tünni aki belök néhány okosságot és nem regál a kommentekre.
üs hajrá Vánvojsz!