Beleköptek a levesembe

Azzal feküdtem le tegnap este aludni, hogy elegem van abból, hogy csupa sötét dolog van itt a blogon, tréfli kaja, Oriana Fallaci, és így tovább. Elul hónap van, emberek, a Király a mezõn, ilyenkor mindenki szeret mindenkit és mindenki megbocsát mindenkinek, vagy valami olyasmi – úgyhogy reggel írok valami szépet, és a többieket is erre fogom biztatni. Erre ma fölkelek, és az a hír fogad, hogy belegéppuskáztak az oslói zsinagógába. Ne aggódjatok, itt Tromsøben nincsen zsinagóga, nincs mibe belelõni. (Amúgy érdekesség: azt, hogy “Oslo”, úgy ejtik, hogy “uslu”, u-val és s-sel.) Mostanáig halogattam, hogy beszereljem a TV-kártyát a gépembe (lusta dög vagyok), de most már muszáj meghallgatnom a helyi híreket.
üs akkor most következzen a szép! (Ha valaki azt gondolná, ez naivitás a részemrõl – nem az. Ez stratégia.) Pénteken baromira elrontottam a gyomromat, a sábesz vészesen közelgett, de fõtt ételre még csak gondolni sem mertem… ez nagyon elkeserített. Nem elég, hogy se kile, se semmi, még a vega sóletemrõl is lemaradok. (Itt nincs kóser hús, úgyhogy vega sóletet eszem ;] ) Valami száraz ételt, macesz lenne az ideális, csak hát az nincs. Viszont elõzõ nap fölfedeztem, hogy az általam korábban kinyomtatott angol nyelvû norvég kóserlista rövidebb, mint a norvég nyelvû, és az utóbbi gyakrabban is frissül. Gyanús volt a dolog, mert csomó olyan kekszet láttam a boltokban, amik tipikusan olyan adalékanyagokat használnak, amiket akkor szoktak belerakni egy kekszbe, ha fontos, hogy kóser vagy vegetáriánus legyen (pl. az E476 problémás, mert állati eredetû is lehet, de szójából is készíthetik, ha ez baj. Ilyenkor rá is írják, hogy szójalecitin), és többön valóban szerepelt a felirat, hogy “vegetáriánusok is fogyaszthatják”. Hechser sehol, de külföldrõl importálják, és Norvégiában átcsomagolják megfelelõ norvég feliratokkal, azt tudjuk, hogy ennek a folyamatnak a hechser áldozatául szokott esni (Magyarországon is) – erre való a kóserlista. üs lõn, a rendszeresen frissített norvég változatban szerepeltek is a kekszek. Elszáguldottam a boltba, hogy veszek legalább öt különbözõ fajtát, azt meg bírom enni. Bõségesen felpakoltam – az egyik gyártmány különösen szimpatikusnak tûnt, olcsó is volt, vettem belõle két csomaggal. üs otthon ért a meglepetés.

Mese: amikor még prezzey egészen picike volt, és Budapesten járt egyik kedves családtagjával, õ elvitte a kóser boltba, és ott vett neki egy zacskó csokis kekszet, ami nagyon finom volt. Kisprezzey megnõtt, az igény is felmerült benne a kóser táplálkozásra, sõt felköltözött Budapestre, mint lelkes egyetemi hallgató, úgyhogy ez kivitelezhetõvé is vált. De azt a bizonyos kekszet sehol sem találta többet :[[

Nos, jelenthetem, megtaláltam. Azt már kitalálhatta mindenki, hogy igen, ez épp az a keksz, amibõl két csomaggal is vettem sábeszra. Amúgy a csomagolása teljesen más, gondolom a márkaneve is, szóval azt még ki kell találni, hogy Skandinávián kívül hogy hívják... de megpróbálom, és ha sikerül, megkísérlem agitálni a Rothschildot, hogy importálják újra. Ez az igazi hasgacha prájtisz!

Savua tov mindenkinek :] és osszátok meg Ti is az I~teni Gondviseléssel (vagy csak simán a finom ételekkel) kapcsolatos történeteiteket ezekben a vészterhes idõkben.