Eldöntöttem: betérek és zsidó leszek.
Nem egy gyors döntés volt ez, nem is hirtelen elhatározás, hanem egy hosszú, több, mint harminc éves folyamat eredménye. Származásom szerint csak messziről vannak a családban zsidók – ők is apai oldalról, de annyira homályos minden, hogy ez is csak pár éve derült ki. Az apám például emlékszik, hogy gyerekkorukban kipában játszottak szombatonként és az ő nagyapja folyékonyan beszélt héberül és galíciai zsidóktól tanult kereskedést, de soha fel nem merült benne, hogy bármi közük lett volna hozzájuk, hiszen olyan mély, ellentmondást nem tűrő katolikus neveltetést kapott. Apai nagyanyám rettentő hangosan zsidózott mindig, miközben valami szörnyűséges titkot emlegetett, amit végül nagyapám magával vitt a sírba és fiai csak találgatni tudnak a mai napig mi lehetett az. Családi szinten sejtünk egy félrelépésről egy szédelgő távoli rokon kapcsán, ahonnan aztán anyai vonalon tört be a zsidó vallás a mélyen római katolikus családba. Anyai oldalon még kacifántosabb a helyzet, hiszen nagyi végig tagadott bármiféle zsidó vonalat, de közben meg, hát nem is tudom, engem nem tudott meggyőzni a rózsafüzérrel. A mamám pedig, kiskorom óta úgy nevelt, sokszor és hangsúlyosan mondta, hogy „mi kislányom, mi zsidók vagyunk”. És azt is mondta mindig, hogy nem nézzük ki zsidó és ki nem, mert csak az fontos ki mit mond és ki mit tesz. Az Újlipótvárosban éltünk, legrégibb barátnőim egyike a zsidó alapítványi iskolába ment gimibe az osztály kábé felével együtt, ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy konzervatív, meg hitközség, meg neológ, meg reform, meg ortodox, chábád, két zsidó három vélemény, meg ilyenek.
Mama járatta az Erec, a Szombat, a Múlt és Jövő folyóiratokat, az apám egyszerre zsidózott és bizonygatta, hogy de hát neki vannak nagyon jó zsidó barátai és az első nagy változás akkor történt, amikor a gimis legjobb-barátnőm végre elvitt magával Szarvasra. Akkor tudatosult bennem, hogy ez azaz út, amin én igaziból járni szeretnék. És bár hatalmas volt az elhatározás, akkor végül nem indultam el, és bár jött még lehetőség, nem éltem velük. Aztán megismerkedtem a mostani férjemmel. Aki zsidó. És akinek ez fontos lett húsz éves kora körül. De amikor először fölvetettem neki, hogy legyen vallásos esküvőnk, leginkább rosszul lett az ötlettől. De csak nem tértünk nyugvópontra. És elkezdtünk zsinagógába járni. És beszélgetni a vallásról. És olvasni róla. És aztán eldöntöttük, hogy szeretnénk, ha a gyerekeink zsidóknak születnének. És így hoztam a végleges döntést, amit most tettek is követnek.
Ezekről a tettekről és a tetteket körbeölelő gondolatokról, nehézségekről, problémákról fog a “betérési naplóm” szólni.
Következő rész: A naaagy rabbi kérdés
Én kb. 18 éve dolgozom ezen a kérdésen. Az én barmicvóm az volt, h 1 iskola verekedésen a másik rám sütötte a bélyeget “Te mocskos zsidó”, mondta a hozzánk lebukott sváb-hegyi proli gyerek. Haza mentem, megkérdeztem, megtudtam, nem foglalkoztam nagyon vele. Aztán a gimiben már erősebben ott volt a zsidó, nem zsidó kérdés.
Érettségi előtt 2 évvel a szüleimmel (illegális) nyaralási célpontként Izraelbe mentünk. [ott véletlenül találkoztam - de erre nem igen emlékszem - a mostani feleségem Édesapjával, majd a családdal is.]
Érettségi után én visszamentem Ulpánra. Falamon nagy Magyarország térkép, Pápa által megáldott rózsafüzér.
Hazajöttem és pár év múlva a nagyon kezdeti UJS-ben voltam. Aztán egyszer csak a Kazinczyban találtam magam. Onnan az út vezetett tovább a betéréshez.
Én nem a 3 év, hanem a 3 rabbis vonalat nyomtam, azaz 3 rabbival is kapcsolatba léptem, h betérnék. Aztán mégis csak a hücpe kerekedett felül.
NEM FOGOK BETÉRNI!, ha a rabbik a népünk megmenekülésért a betörő hellének után tudtak törvényt módosítani (görögök levágták a zsidó férfiakat, a nőket megerőszakolták és potyogott a sok kis görög csemete, ha így marad, akkor ott és akkor megszűnik a zsidóság). A döntés az volt, hogy mától az ANYA számít.
Hogy az Amerikában békében élő rabbik nem tudtak dönteni, nem láttak az orruknál tovább, ennek köszönhető, hogy mi csak a náciknak vagyunk elég zsidók. (Lehet, h ez így hülyeség, de elég rossza sábesz gojnak lenni egy zsinagógában, ahol sábeszkor a rabbi kedvesen csak arra kér meg, amit ő nem tehet.)
Bátor vagyok. NEM TÉREK BE!, pedig tudom, h kevesen járnak zsinagógába és eggyel több mindig jól jön, de én hücpe yid vagyok.
Úgy látszik, csak nekem tűnt fel, hogy Isten mintha kimaradt volna a nagy betérésedből. Ez nekem mint megtért keresztyénnek (aki nem zsidó származású), rettenetesen furcsa. Persze vannak olyan “keresztyének” is, akik így lettek “keresztyének”. Hogy találtak egy hagyományt, egy szabályrendszert, egy közösséget, egy társat, akinek “fontos” ez a dolog. Mintha Ábrahámnál még nem erről szólt volna a dolog…
Nem támadni szeretnélek, csak jó lenne, ha erre is kitérnél.
Ez tényleg érdekes. Szerintem van értéke a közösséghez csatlakozásnak is, de úgy olyan mint a bogárhátú klub. A betérés szó nekem sokkal többet jelent. Nekem is Ábrahám ugrik be, aki a zsidóságát a körülmetélkedés előtti hitével “nyerte el”. Azaz vérvonal szerint nem volt zsidó (valami mezopotámiai vonal lehetett), szokások szerint nem volt zsidó (egyetlen mai zsidó szokást sem gyakorolt), csak hit szerint volt/lett az. A többi lehet szép és jó, de az alapok nélkül könnyen összedőlhet.
rettento, en ugy voltam ortodox, h az isten kerdest siman kikerultem.
a hagyomyanyrendszer, mint gondolati es logikai komplexum tokeletesen eleg volt a micvatartashoz.
a “kiporgeto” tenyezo (teljes szekularizacio) pedig egy belso ellentetektol hemzsego “modern ortodox kozosseg”-ben eltoltott egy ev volt. maradt a hagyomany ismerete es tanitasa, illetve szekulariskent olyan kozosseg keretei megteremtesere tett kiserlet (”maszorti”) amelyet olyan befogado kozegkent kepzelek el, ami turelmes, rugalmas, befogado, valoban kozosseg, illetve beterni szandekozoknak is tanulasi keretet jelent.
istent meg a spiritualitasra epulo erzelmeket nyilvan nem tudom megtanitani, a hagyomany mukdodesenek sajatos mechanizmusait talan.
azt gondolom, gyakorlatilag minden vallasban kozponti szerepe van a gyakorlati kozegnek – a kozossegnek, illetve tarsaknak, akikkel egyutt csinalhatunk valamit illetve amire szamithatunk.
vitakon es ellentetes ertelmezesek harmonizalasan, velemenyek egyezeteten keresztul pedig meg lehet tanulni turelmesnek lenni, de akar ervelni es allaspontokat kepviselni is – ezek pedig olyan dolgok, amit nem kizarolag a “szakralis eletben” hasznosithatok.
akkor fordítsuk kicsit meg a dolgot. ha a hit már megvan, szükség van még bármi másra?
furcsa, amikor az ember lánya rájön, hogy sorsában ( részletekben vagy teljes egészében) mennyien osztoznak még! nálam a zsidóság iránt érzett szimpátia és a vallási “megvilágosulás” kb 11 éves koromban jött el. én is szigorú keresztény nevelést kaptam és akkor apának a ” szép zsidó lányom” kinyilatkoztatásaira még nem adtam.
apai nagyanyámat minden vasárnap a 8as misére kísértem és jártam hittanra és az ifjúsági gyűlésekre is, vasárnapi klubnapokra. aztán jött a pont amikor elkezdtek különböző kérdések motoszkálni a fejemben. lett ugyanis a mi kis hitközségünknek egy fiatal papja, aki nőket vitt a paplakra, nem egyszer a kocsmából hazafelé találkoztunk vele és roppantúl nem tetszett, hogy az akkor alig 9 éves hugomat “simogatja” előszeretettel. akkor még nem volt szó pedofíliáról az anyaszentegyházban, de tudtam , hogy amit tesz, az tuti nem kóser. majd egy vasárnap erőszakkal (fülünknél fogva) kirángatott bennünket a padból a hitközség előtt, hogy “nyomás ministrálni”…ez volt az utolsó csepp, ahogy mondani szokták.
innentől kezdve elkezdtek mozgatni olyan kérdések, hogy a vajon a keresztények miért utálják a zsidókat és miért üldözték őket vagy mennyi valóságalapja lehet az újtestamentumnak, ha jézus halála után évszázadokkal döntöttek pl az ő isteni vagy emberi figurájáról hozzánk hasonló, felkent, de halandó emberek.
nagyi erősen elhatárolódott mindíg is a “zsidóktól”, pedig pont az ő öröksége a matheizel vér. amikor meghallotta, hogy az elte spanyol hebraisztika szakára felvételizem, majdnem hanyatesett.a döntésemben az is közrejátszott h egy “kedves” gimis sulitársam pétekenként mindíg figyelmeztetett, hogy “jön a sabbath, menj haza”( a felvétel nem sikerült, de nem adtam fel a “bennem rejlő zsidót”)
amikor népszámlálás volt és jött a vallásos kérdés, anya azt mondta “orsi egy lelkében buddhista zsidó, akit megkereszteltünk”…
az áttérés engem is izgat, szeretném is meg nem is. pont azokat az értékeket hiányolom a mai “átlag” magyar társadalomból, ami a zsidó közösségeknek alap pillére: összetartás és a család fontossága. számomra ezek olyan dolgok, amikre majd az én saját kis családomat szeretném építeni. látom az izraeli és izraelita magyar barátaim, munkatársaim családját és tudom, hogy én is ezt akarom.
egyelőre a héberrel bíbelődöm, remélhetőleg sikerrel és bár valószínüleg nem elég hatékonyan és kicsit lassan, de haladok a “teljes bezsidulás” felé.
Srácok, Joszi és Rettentő Pál apostol értelmezését mondják el Ábrahámról, aki azt a tanulságot szűri le – a zsidókkal viotatkozva – a történetéről, hogy hit által és nem cselekedetek által üdvözülülnk. Erre ír Pilpul egy “litvis” perspektívából, (antihászid, antispiritualista, ortodox irányzat), de szerintem az a helyzet, hogy a judaizmus egyik legfontosabb kérdése, hogy a jogrendszer hogyan spiritualizálható. Scholem szerint ez – a micvák rendszerének szigorú öncélúsága, Torah lishmah rabbinikus koncepciója – hozta létre a kabbalát a középkorban. És azért tényleg nem lehet véletlen, hogy a rabbinikus zsidóságot folyamatos olyan kihívások érik, amiknek egy részét tudja integrálni (chászidizmus, ámbár rendre a határpn vannak ők is, ld Schnerson rebbe történetét, akiről kitalálták a chabadnyikok, hogy ő a Messiás), van, ami mindig határeset (kabbalisztikus irányzatok), és van, mi integrálhatatlan (sabbatianizmus, kabbalista-misztikus megváltó-tan, Sábbtáj Cvi, mint Messiás). Szóval ez a feszültség megvan, és rendre érkeznek a “kiegészítők” a rabbinizmushoz, ami önmagában rendre kevésnwek bizonyul.
És azért maga a rabbinizmus sem ennyire technikai.
Pilpul, van káváná nélkül micvatartás, tfilá? Teljesítetted káváná nélkül a kötelességed? A káváná irányulhat másra, mint Istenre?
Egyébként meg, a posthoz jobban kapcsolódva: Ruth hogyan tért be? A Te néped az én népem, a Te Istened az én Istenem. Ez elég hasonló Anre történetéhez, ha hjól értem. Szóval nem feltétlenül kell a megvilágosodást egyetlen pillanatként elgondolni, amit szükségszerűen csak követ az intézményes processzus. Lehet, hogy közben jön meg, alakul, egybekaőpcsolódik a két dolog, akkor a “legzsidóbb”. A postban olvashatni arról a döntésről, hogy zsinagógába (istentiszteletre) járjanak a házasulandók, vallási esküvőről stb. Van szó Istenről.
a zsidó-e vagy? blogban már felhoztuk, hogy a meggyőződés és a hit néhol többet jelent , mint az egyenes ágon öröklődő vér. én ehhez tartanám magam… zsidó az, aki annak vallja magát
gyuri, ha az en valaszomat barmely litvis litvisnek nyilvanitja, ujrakaserolom a konyhamat…
Jó, akkor litvis, amennyiben hászidizmus-ellenes, amennyiben Istent nélkülözhetőenk tartja a készletből, annyiban nyilván nem. Pontatlan voltam, O.K. De mi a helyzet a kávánával és a micvákkal?
a tora lisma_ micvatartas magaert a micvaert egy valoban litvis es kisse ijesztoen szikar, bar a maga bizarrsagaban intellektualis oldalamnak kedves gondolkodot birt szora meg irasra. nana, hogy leibowitzrol beszelek:
leibrol: 1903-ban született, Rigában, majd a Berlini Egyetemen tanult kémiát, és kézenfekvő szakpárnak filozófiát. A 20-as években a biokémia és az orvostudomány érdekelte, 1934-től a biztonság kedvéért már nem Berlinben, hanem a Bázeli Egyetemen. 1935-ben Palesztínában lakott, és a Jeruzsálemi Héber Egyetemen tanított. Nem filozófiát, biokémiát. Filozófálni a Haifai Egyetemre járt. Fia Elija sem elveszett figura, ő Tel Avivban volt (van?) atomfizikus.
nezeteit itt: http://pilpul.net/komoly.shtml?x=39949 magyarul is kifejti.
lett is vita belole…
“A Te néped az én népem, a Te Istened az én Istenem.”
Ez teljesen elég lehet. Nem azt mondta:
“A Te néped az én népem, a Te vallásod az én vallásom.”
Óriási különbség. Az első személyes hit, a második közösségi szokásrendszer. Lehet összetartó erő, de csatlakozásnak inkább nevezhető mint “betérésnek”.
Igen, csakhogy a “Te Istened, az én Istenem” kijelentése már Náomi és Rúth idején is egy interpretált, egy nagyban közösségileg interpretált istenképet jelentett (ne feledd, R. zsidókkal élt együtt, tudta, mit ehetnek, mit tehetnek, mik az ünnepeik, azaz ismerte a hit- és jogértelmezésüket, az ő istenképe ettől a közösségi értelmezéstől elválaszthatatlan).
joszinal maradva: a teljes mondat (amolyan karolis forditasban)
mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.
ahova megy: egy kozossegbe mesz
megszallsz: ez egy haz, csalad – ismet mikro es tarsadalmi kotodes
eltemetnek: az embert tobbnyire azert valamilyen szertartas kereteben foldelik el – egy adott hagyomany szerint…
hello,
Ábrahámra és a törvényekre: dereng, hogy olvastam olyan értelmezést is, miszerint az ősapák a törvények kinyilatkoztatása előtt is már azok szerint éltek.
Van ilyesmi?
Sokáig gondoltam úgy, hogy az egyetlen út számomra, hogy “lenyugodjak” és normalizálódjon a zsidókkal a kapcsolatom az az, hogyha felveszem a vallást. (A másik alternatíva a zsidó pasi lett volna, de az előbbi kivitelezhetőbbnek tűnt..:) Rendkívül vonzott az, hogy úgy éreztem a zsidók vannak a legközelebb Istenhez.
Aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Sőt, kifejezetten megdöbbentett itt a JP-n is néha, hogy van aki kihagyja Istent a vallásból. Továbbra is tiszteletreméltó az a hagyomány őrzés, amit a zsidók csinálnak, és időnként vonzó is, de mivel én nem születtem keresztény családba, ezért ugyanolyan vonzó lehet minden vallás.
túl sok törvény, túl kevés szív. túl sokszor azt “kell” tenni egy zsidónak hivatalosan ami helyes, és mint tudjuk a helyes nem mindig jó, pláne szép.
ezen kell dolgozni, és akkor lészen megint béjsz hámikdos :D
Amennyire én tudom, erre vonatkozóan megoszlanak a régiek is. Az tény, hogy a Vájérá első verseiben elmesélt történetet, tehát azt a sztorit, hogy Ábrahám vajat, tejet és borjúhúst adott I-sten angyalainak enni (akikről azt gondolta vándorok), a hagyomány jeles képviselői úgy igyekeztek magyarázni, hogy a tejes és a húsos között természetesen eltelt jó pár óra, ezt támasztja alá. Ez az értelmezés ugyanis nyilvánvalóan abból indul ki, hogy a tejes és a húsos szétválasztásának parancsolatáról Ábrahám is tudott.
Hű… Tényleg itt az ideje egy kis neonyilas rendszernek, hogy meggyőzze a vallásosokat: ha van Isten, akkor mi innen alulnézetből nem tudunk róla olyan sokat, mint ahogy a “nagyjaink” (vagyis a rabbik) gondolják. Természettudományos alapon (genetika) a nem igazi zsidónak tekintett falusi szamaritánusok mutatnak a legtöbb rokonságot az ősi csontok egykori tulajdonosaival. Zsidó az, aki annak vallja magát? Vagy a rabbi annak ismeri el? Zsidó az, aki nem tud bizonyos számú keresztlevelet felmutatni. Ideje volna észrevenni, hogy a Földnek nevezett bolygó világában élünk. De – tág értelemben – úgy rűnik, nekünk is folyton újabb és újabb Mohács kell…
egyebkent furcsa ez az egesz, regen szabadulni akartak az emberek a vallasossagtol, most ujra sokan vallast vesznek a nyakukba. szerintem, egyebkent teljesen foloslegesen. s ez a penz dolog kb. ugy volt ertheto: adok mar a rabbi asszonynak 180 fontot, tk en ugy ertettem hogy meg lehet venni a vallast. ami tk. igaz, meg lehet venni (mindent).
balagánnal és Mátéval értek egyet. A hit és a szív a legfontosabb. Illetve a vallások sok esetben v. szinte mindig társadalomösszetartó erőkként működtek egészen a felvilágosodásig.
Talán pont azért, mert mosógéphez hasonlóan akár hónapokon belül is lehetséges vallást váltani, cserélni, engem leginkább a közösségformálás folyamata köt le, amely vallásmentes közegben olykor egészségesebben, természetesebben történik. és szívfacsaró tapizós papokról olvasni…
Hogy mindenki tisztán lásson: A betéréshez tudás kell, a tudást megfelelő kurzuson lehet megszerezni. A kurzussal költségek járnak (oktató, terem, fűtés, villany stb.), ezt a zsidó közösségek nem tudják (nyugaton) magukra vállalni (mAgyarországon más a helyzet). A betérés egyik mozzanata a három tagból álló vallási bíróság (a bét din) előtt megjelenés, ami egy szabályos vizsga. Áramlattól függ, hogy mit kérnek a kurzusért, s mit a vizsgáért. A nem ortodox áramlatoknál (ahol nagy a transzparencia) ha befizeted a díjat, az olyan, mint amikor egy nyelv- vagy KRESZ-vizsgára befizetsz: a befizetés nem szavatolja az eredményt, az a nyújtott teljesítmény függvénye.
A posztban idézett költségtérítésről lásd itt.
jo, jo, ertem, csak kotozkodtem.
Illyés Gyulának volt egy zseniális mondása: magyar az, aki vállalja. Én hozzátenném, hogy akkor, amikor kérdezik. Mert amikor valaki mintegy főállásban, hivatásosan magyar, akkor az ekem nem számít valakinek. Viszont ugyanez a helyzet a zsidósággal is. Zsidó az, aki vállalja. De ez a betérés… Ezekhez? Ahol a vallásból élő főhivatású zsidók civakosnak az anyai nagymama milyenségén? Tiszteljük a hagyományt a Bibliát mint szellemi produktumot, esetleg higgyübk a hilléli tanokat valló zsidó Jézusban, Ruth és Boáz leszármazottjában, akinek körülmetélését a fél világ berúgással ünnepli január 1-sején (Circumcisio Dei), gyújtsunk esetleg egy gyertyát a halottak emlékére – elég ennyi. Aki ennél többet ERŐLTET (rabbik különböző árnyalatban), az… arról megvan a véleményem, de inkább megtartom. Ha van Fennvaló, majd elszámol vele.
Kedves András,
1) a zsidósághoz való tartozás paramétereit maga a zsidó közösség definiálja. A mindenkori. A szekuláris zsidóság megelégszik a nemzeti, lelki, politikai és kulturális identifikációval, a vallási közösségek ezzel szemben más — értelemszerűen vallási — elvárásokat támasztanak. Ezt lehet kifogásolni, tán kell is, no de, ha a kritika nem épül be egy hagyományba, mert a hagyomány belső ettől eltérő késztetései erősebbek, azt illik tiszteletben tartani.
2) Magyarországon nem szokás megkérdezni, hogy magyar-e valaki. Következésképpen a magyarok jó része a Te definíciód értelmében nem magyarok, hiszen sosem tudják egy föltett kérdésre bátran, az ütleget vállalva azt mondani: magyar vagyok, hiszen ez egy olyan állam területén, mely jelzős szerkezetben vállalja a magyarságot, nem különösebben bátor tett, főképpen ütleget nem fog kiváltani senkiből. Sőt: Sok sváb volt kénytelen magyarnak vallani magát 45 után, hogy maradhasson. A svábok többsége nyelvet is vesztett, tehát roppant nagy árat fizetett a maradásáért. A bátorság mindig imponál, a kényszer pedig a szánalom rokonszenvét ébresztheti bennünk. Ez tesz azonban valakit valakivé, akárkivé, bárkivé?
szekely andras: megertelek, de azert aki ennel tobbet tart, de szivesen csinalja, es nem alszent, kirekeszto, mericskelo, de a hagyomanyokbol tobbet betarto, az azert lehet rendes ember talan:)
A hit és a szív a legfontosabb?
ok, legyn, de enek vannak megnyilvanulasi formai nem?
hinni? de pontosan miben? egy az isten (monnyuk allah?)
es mit jelent az h sziv???
racionalitas, tiszta fogalmak es az azokkal legalabb kabe tisztaban levo (vagy legalabb erdeklodo) kozeg nelkul a homalyos sziv meg hit szavak sztem ertelmezhetetlenek
ajvé, kezdem érteni, hogy én még sokkal kevésbé voltam zsidó az elmúlt 17 év alatt, mint én azt gondoltam, mert volt, h hittem istent, aztán volt, h tartottam a sábeszt, aztán volt, h a lelkem miatt és volt, h kultúrmisszióból jártam zsinibe.
de ebben most se a micvák, se a halacha, se kavana (mi az?), se a kabala, se a maszorti (mi az?) nem volt benne.
szombaton segítettem egy néninek átvinni a szatyrot és a vallásosok rosszallóan néztek rám. itt hol a szív?, hol a hit? és ő zsidó én meg nem? ez nem kóser.
Van olyan vallásos fölfogás, mely még jó cselekedetként sem tűri a közterületen történő vivést szombaton. Aki a hit parancsolatainak ilyetén értelmezésében hisz, az nyilván kifejezi rosszallását, ha tapintatlan. De ettől még nem vonja kétségbe, hogy zsidó vagy-e.
pilpul: kezelfoghato Vilagban elunk, de ettol meg sokan erezzuk ugy, hogy a nem kezzel foghato, sejtheto valami, az ami el van nyomva bennunk, az valositja meg onmagat akkor, amikor jol vagy rosszul kikattanunk.
utat kene engedni az irracionalisnak, annak amit nehez leirni, az erzesnek, aminek az elnyomasa miatt fuldoklunk, mert az agyunk azonnal kezelesbe veszi, ha egy percre veletlenul erezni mernenk, es az erzes tovatunik, egy leirt sor lesz, vagy egy kimondott, vagy kimondatlan gondolat.
pl. ilyen torvenyarcuak, mint amit rizibiz emlit, ilyenek nagyon rajta vannak a kezzelfoghaton es nem latjak a fatol az erdot.
persze probalkoznak, az is valami, de annyira nehez lenne nem a helyesen gondolkodni, hanem hagyni, hogy azt tegyuk ami szep?
A szep nem lehet megideologizalt, hazug, azt ugyis latod, hogy akkor most szep vagy nem.
ha a mamanak segitek az szep, kedves dolog Itten elött, minden nap.
Ha a mama nem zsido akkor is.
Ezert mondom, hogy eleg lenne jo embernek lenni…
felreertes ne essek, a fenti sorokat magamnak is, foleg magamnak irtam le termeszetesen. csak gondoltam megosztom veletek is.
rizi,
kavana: szandek, figyelem, a figyelem iranyitasa
mire? arra a szakralis barmire, amit epp csinalsz. ez lehet ima is, de (nem ortodox olvasatban) siman beillesztheto lehet akar a szatyros neni is. akar szombaton is. (sulchan arukh partiak batran horoghetnek).
maszorti ‘hagyomanyos’ ‘hagyomanyorzo’: maszorti.hu -n talalsz sok linket, nemzetkozi allaspontokat.
ami szamomra a lenyeg belole: a bibliai szoveg es a rabbinikus irodalom figyelembe vetelevel de azt rugalmasan es kreativan kezelve, az etikai eloirasokra (szatyros neninek legyen jo) helyeztve a hangsulyt olyan gondolati rendszer, amely nem ragad ki mindennapi eletunkbol, gondolkodasunkbol, hanem tovabb ertelmezi azt.
a szabalyok rigor hasznalata nem fer bele.
a szabalyok ujraertelmezese felmerulo proktikus, etikai szempontok alapjan azonban lenyeget kepezi.
“parancslatok” fajtaibol az isten-ember kozotti kapcsolatot (pl ima), illetve ember-ember kozottit (szatyros neni) szabalyozo cuccok
elobbre valok, mint a ritualis szabalyok.
a ritualis szabalyok keretet adnak, nem onmagukert valok.
kabe ennyi
km,
“jo embernek lenni”- ez okes mind a kettonk szerint- nyilvan.
fentiek alapjan egy alap disinkt van koztunk: jo embernek lenni nem azonos a vallasosnak lenni fogalmaval.
van itt kozos halmaz boven.
ritual szabalyrenszert minden fole helyezok ugyan lehetnek vallasosak, szamomra ez a fajta vallasgyakorlas kabe erdektelen, szamodra “nem koser”.
szabalyrendszerben (hang)sulyozni: ld fentebb. sztem ez az egesz esszenciaja.
de ahhoz, hogy valakit vallasosnak tekintsek, azt kell latnom, egy gondolatredszerben, hagyomanyrendszerben mozog.
az meg nem rendszer, h isten van. vagy nincs.
ezeket allitasok, amelyek kontextusba (hagyomany) helyezve nyerik el ertelmuket
mondod te, mert nyugati ember vagy, és felteszem, hogy utoljara 4 eves lehettel, amikor meg nehanapjan ugy eltel, hogy a korulotted levo dolgokat nem ugy szemlelted ahogy tanitottak. (hagyomany)
hanem a maguk termeszetessegeben.
egyebkent ezzel is majdnem mindenki igy van, de ez nem biztos hogy elvezet oda, ahova.. hova is? :D
a maguk termeszetessegeben? km, te mirol beszelsz? a vallas nem a maga termeszetessegeben tenyeszo valami – egyik sem az!
ha a “maga termeszetessegeben” nyujtogatnam a kezemet valamifele istenkepzet fele (ugye, ugye, maris valamit kellene allitani rola, mifele is) vallasalapito lennek – felteve ha kovetnek nehanyan. (legalabb tizen???), akik meg aztan vegtelen “nyugatiassagukban” ugyanugy nyujtogatnak a kezuket, es perceken belul kenytelen lennek meghatarozni kifele integetek, miert es hogyan. tehat azonnal egy minimal kezdetleges rendszeben kellene talalniuk magukat.
de ugy egyalalan, milyen termeszetessegrol beszelsz?
meg 4 eves kor elott a szulok tobbsege ugy gondolja hasznos, ha a gyerek elott szavakat formal, ramutat dolgokra, es megmondja, mit ert alatta. aztan meg mit tesz isten, orul, amikor a gyerek onnallosagat vesztve visszagugyogi, h apu meg cica. jjja, egy eletre evesztette a termeszetes latasmodot.
korulbelul ugy van ahogy irod. nem mondtam hogy vallasrol beszelek. egy latasmodrol beszeltem, nevezetesen a mienkrol, ahol hatalmas szerepe van agynak. szerintem tul nagy is.
nem gondolom, hogy lehet, vagy kell agy nelkul elni, vagy szavak nelkul.
“k, legyn, de enek vannak megnyilvanulasi formai nem?
hinni? de pontosan miben? egy az isten (monnyuk allah?)
es mit jelent az h sziv???
racionalitas, tiszta fogalmak es az azokkal legalabb kabe tisztaban levo (vagy legalabb erdeklodo) kozeg nelkul a homalyos sziv meg hit szavak sztem ertelmezhetetlenek”
erre meg emlekszel?
na erre fel irom en azt, hogy persze hogy nem tudjuk mi a sziv, megtanitottak gondolkodni, azt csa.
kozben elfelejtettunk erezni, ki mennyire, de megtette a hatasat a neveles.
(szatyros sztori)
mar nem gondolkodunk el, hogy tenyleg franko e, hanem elfogadjuk olyannak amilyennek tanultuk aputol.
ez a zsidosagra persze kulonosen igaz, nem szabad okosabbnak lenni apainknal.
szerintem meg, persze erdemes tanulmanyozni szent iratokat, de befele is erdemes nezegetni, mert a torvenykonyv egy egyszeru megoldas lehet, de hianyos.
hianyzol belole te, en..
nem muszaj ertened, es mielott megkerdezed mirol beszelek, gondold meg, hogy mekkora arc volt, aki azt mondta hogy apa, cica, aztan faragott belole egy verset…
üdv
apropo temreszetes latasmod: kabe a muveszeti agak egyik lenyege lenne a tanult formak s tudas elvesztese, amit azonban annak ujraformalasa- tehat ismet rendszerteremtes kovet!
renszerteremtes egyebkent az is, ha azt allitom, nincs rendszer, a dolgok nem fuggnek ossze.
a vallas -egyik sem- nem muveszet. ha mar, akkor a filozofia tesz rendet a sztorik, szabalyok, beszedek, eloirasok kozott.
Charlie, köszi a választ!
Székely András: “Circumcisio Dei” – ezen nagyot röhögtem!
öröm olvasni eme pomo-modern eszmecserét. ha az olyan szimbólumok, jelek, szavak, mint szív és hit nem titokzatos, csodálatos töltetű, stb. (pomo szóhasználatban) hanem logikus megközelítést idéznek fel benned, pilpul, csupán elbeszélünk egymás mellett. le lehetne vezetni, hogy én pontosan, vagy legalább kb. mit értettem alatta, de eszemben sincs a hitem vagy a hitet mint fogalmat magyarázni. inkább a szatyros nénis meg hagyjuk a rózsafűzéres nénit imádkozni képeket választom, amik visszadják legalább egy szeletét az általam e szavaknak tulajdonított tartalomnak, semmint logikai kapcsolati alapra helyezni azt, amelyet te és sokan mások itt meg is tesztek. és a kettő külön-külön is megállja helyét, de együtt, egymás mellett még teljesebb, részemről legalábbis. :)
pilpul: fejen taltad a szoget ezzel a muveszettel. nem katonakra van szukseg, legalabbis nem az en leendo kozossegemben, hanem bizonyos ertelemben muveszekre. marmint ha muveszet az, hogy peldaul nem azon gempazunk, hogy hol mit fogadnak el, hanem megeskusznek a hivek, aztan aki meg meri kerdojelezni, hogy most akkor hazasok e, az magara vessen, stb. ugyertem, kinek csinaljuk ezt az egeszet?
tenyleg muveszet ez, ebben a katonavilagban, ahol mindenre torveny van, amire nincs, arra csinalunk gyorsan, de eddig nekem ez eszembe sem jutott. :D
Tisztelt hozzászólók.
Dokumentumfilmet készítenék olyan emberekről, akik felnőtt fejjel új vallást választanak maguknak.
De nem csak filmezni, hanem beszélgetni is szeretnék a témáról. Várom azok jelentkezését, akik megosztanák velem döntésük okait.
Nagy érdeklődéssel olvasom ezeket a kommentárokat. Én magam zsidónak születtem, és Magyarországon nőttem fel, noha már jópár éve Brooklynban lakom. Itt eléggé vallásos életet élek, noha teljesen nyílt gondolkodással nézem a világot. Vagy akkor már nem is lehetek teljesen vallásos,úgymint ortodox? Nem tudom…
Feleségem azonban nem izraelitának született,hanem reformátusnak, egy vidéki magyar kisvárosban… Átment az ortodox betérésen. Gyerekeinket vallásosnak neveljük,de már előre félek egy kicsit hogy itt nem az antiszemiták hanem az un. “antigojiták” fogják őket szadizni, akik esetleg belekötnek majd az Anyukájuk származásába. Ez amúgy az én szavam,de teljes mértékben igaz hogy vannak ilyen zsidók is, ezt látom nap mint nap. Gójoznak jobbra-balra, és ugyanolyan visszataszítóak mint az antiszemiták. Na, most csak ennyit,talán majd írok még ide.
“vannak ilyen zsidók is”
Persze hogy vannak. Hiszen a zsidók is csak emberek!:))
Kvázi, közöttük is vannak ilyenek is, meg olyanok is, sőt, még amolyanok is.