A mostani hetiszakasz címe Bálák. Az előző szakaszban a már harminckilenc éve sivatagban vándorló nép győzelmet győzelemre halmoz ellenséges népek ellen. Bileám, a pogány pap története áll a középpontjában az e heti résznek. Moáb királya, Bálák követeket küld hozzá, hogy átkozza meg a közeledő izraelitákat, “mert hatalmasabb, mint én”. Bileám közvetlenül Istennel beszél, hogy tanácsot kérjen ez ügyben. A válasz nemleges, de Bálák nem adja fel, ezért újra megkörnyékezi még előkelőbb követeivel Bileámot. Így a pap elindul szamarán. Ekkor érünk a Biblia egyik legérdekesebb történetéhez.
Bileám szamara ugyanis meglátja az Örökkévaló angyalát, utasa viszont nem. A szamár megáll, mert “jobbra kerítés, balra kerítés”, előtte angyal. Bileám eszetlenül ütni kezdi az állatot. A szamár megszólal:
“-Mit tettem neked, hogy megütöttél engem immár három ízben?
-Mert gúnyt űztél belőlem; ha kard volna kezemben, most megöltelek volna.
-Nem vagyok-e a te szamarad, amelyen nyargaltál, amióta vagy, mind a mai napig, vajon szoktam-e így cselekedni veled?
-Nem.”
(4Mózes 22:28-30)
A szamár ebben a történetben okosabb, mint az ember. Bileám képtelen kilépni szűk látásmódjából, és csupán az erőszakos megoldásban hisz. Ha tényleg kard lenne a kezében, ölne is. A történetben viszont az angyalnak van a kezében kard, és így Bileám, az erőszakban hívő ember a földre borul, amikor észre veszi.
A szombati események alátámasztják, hogy ez a gondolkodásmód máig igaz sok honfitársunkra. Tudjuk, hogy rasszizmus és kirekesztés mindig volt ebben az országban, még az aranykornak hazudott években is. A mostani szituáció viszont elkeserítő. Valószínűleg berendezkedhetünk hosszú távon a “tüntetés-ellentüntetés” éveire.
Számomra azért is elszomorító a helyzet, mert egyre több olyan ember van, aki zsidó identitását kizárólag anti-antiszemitaként és anti-rasszistaként éli meg. Zsidó programot a kurucinfóra lenne a legelőnyösebb meghirdetni, mert így jut el a legtöbb érintetthez.
Ne felejtsük el, hogy a gyűlölet az emberben állandó. Mindig is volt, van, lesz kirekesztés. Ez az “örök rossz” manifesztálódott szombaton.
Azonban vannak örökké fennálló, felemelő, erőt adó, pozitív dolgok. A szivárvány, ami a tolerancia, és egyben az Örökkévalóval kötött örök szövetség jele: elpusztíthatatlan. Ugyanakkor örök a Tóra, a vallás, és a világi kultúra. Ne feledkezzünk meg az utóbbiakról még ezekben az időkben sem.
–
Az animáció a G-dcast sorozat első darabja, melyben Rabbi Andy Shapiro Katz kommentárját hallottátok.
Kösz Psymon, ez szerintem most sokaknak jólesett! Savua tov!
Klassz a videó. Mindenki olvasson Malcolm Gladwell: Blink-et! http://www.gladwell.com/blink/ És preach it, brother!
“Számomra azért is elszomorító a helyzet, mert egyre több olyan ember van, aki zsidó identitását kizárólag anti-antiszemitaként és anti-rasszistaként éli meg.”
Nagyon igaz, sőt ez teljes mértékben kiterjeszthető az egész magyar lakosságra. De talán az egészben a legrosszabb, hogy az ellen-identitásukat sokan olyan jelenséggel szemben határozzák meg, amely egyáltalán nem lenne számottevő hazánkban, amennyiben az “ellenkezők” nem reklámoznák.
Nekem a Naplós szavazásból az jött le, hogy a közvélemény igenis elítéli a melegfelvonulást, függetlenül attól, hogy meleg ellenes-e, vagy sem.
Én mind az (agresszív tüntetőktől), mind pedig a felvonulóktól elhatárolódom…
Minek olyasmit erőltetni, ami már rég elfogadott Magyarországon?
Kedves Psymon,
azon gondolkodom, hogy ha Ti itt ennyire beleszomorkodtok, belereménytelenkedtek ebbe a szombati össznépi marhulásba, akkor nem öltitek-e magatokra azt a szerepet, melyet a tojásdobálók (és a mögöttük ágáló politikai manipulátorok) nektek szántak?
Abban sem volnék én olyan bizonyos, “hogy rasszizmus és kirekesztés mindig volt ebben az országban, még az aranykornak hazudott években is”, mert a) különbség van a passzív rasszizmus és a kődobálós, deportálós rasszizmus közt, b) pl. a Kádár-korszak szalonantiszemitái és a most kukákat égető csürhe közös halmaza jószerével üres, tehát a vélt vagy valós kontinuitás folyamatossága merő lényegtelenség.
Még egy ponton elgondolkodnék az írásodon. Pozitív-e az a fránya tolerancia? Fordítok magyarra: a másik puszta eltűrése. Nem az akceptancia-e az, amire szükség(ünk) van? Nem az-e Bileám személyes tragédiája, hogy csak prófétaként, I-sten igéjének szócsöveként tudott jót mondani a zsidókról, vagyis az idegenekről, saját jogán, saját benső véleményeként, fölismeréseként viszont már nem? Nem épp attól hamis próféta-e ő, hogy nem tud azonosulni az általa kimondatott isteni igékkel? Az alattunk ügető szamár nem a tolerancia képzetétől akar-e bennünket eljuttatni az akceptancia tudatos cselekedetéhez? Nem szégyene-e netán Hock Zoltán nyilatkozata az egész demokráciának, példázva azt, hogy a tolerancia antidemokratikus, alkotmánytagadó is tud lenni egy félmondat erejéig, ha nem nő túl magán, és nem válik akceptanciává?
Jó viszont a tématársításod. Délután óta foglalkoztat a kérdés, hogy hol most a Mazsihisz, hol most a rabbikar, hol most a püspöki, papi, lelkészi kar? Netán nem ilyen helyzetekben van/volna szükség az ő világos erkölcsi útmutatásukra?
ERŐLTETETT MENET
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honi éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, –
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944. szeptember 15.
תודה
biga, a gladwell konyv jo, foleg az eleje, de azert nem art jol korbenezni a donteshozas pszichologiajaban, en pl Mero Laszlo konyveibol sokkal tobbet tudtam meg, mint a Blinkbol (szegyen, ez utobbinak nem ertem a vegere, mert eluntam).
Psymon,
felébredtem hajnalban, és csak forgolódtam, pörgött az agyam baromságokon, és azon gondolkodtam többek közt, hogy ha engem, aki csak a beszámolókat olvasva-halgatva (legjobb barátném kint volt a szombati felvonuláson) ennyire el lehetett keseríteni, akkor milyen lehet azok kedve így hétfő reggel, akik ott is voltak.
Aztán persze miért ne kapcsoltam volna be a gépet… ezt az egy oldalt néztem meg, és jólesett ezt olvasni…
Még van másfél óra az alvásra, lehet hogy már menni fog.
toda raba
hallgatva.
no
Kedves Charlie,
Tolerancia: évek óta bizgeti a csőrömet ez a fogalom, anélkül hogy valaha megpróbáltam volna akár magamnak is tisztázni, mi a bajom vele, azon a nehezen körülírható rossz érzésen kívül, hogy “hogy jövök én ehhez”. Már t.i. ahhoz hogy én toleráljak, ‘elviseljek’ bárkit is.És hogy jön bárki más ahhoz, hogy toleráljon engem. Mintha a tolerancia szóba bele lenne kódolva, hogy az, aki tolerál, az többségiként, úgyis mint hetero, fehérbőrű, nemzsidó, nemcigány, nem kőfaragó,és nem balettáncos, kegyet gyakorol, és megtűri az összes többit. Toleranciát remélek a szobatársamtól, mert néha mogorva vagyok és általában rendetlen (valamint kora reggel kopogok a gépen). Zsidóként, Magyarországon viszont bőszít ha a jó emberek tolerálnak (”nekem semmi bajom a zsidókkal, de tényleg”).
Érzésem szerint valahová ide köthető (a vaslogikát, ha van, majd megtalálja más, én ebben az órában még nem vagyok egy Scherlock Holmes (később se)) az “én tolerálom, de…” jelenség, leggyakrabban a melegek kapcsán találkoztam vele. Adott a többségi (jelen esetben heteroszexuális) nyilatkozó, büszke a felvilágosultságára, és jó embernek tartja magát, mert hajlandó elviselni a homoszexuálisokat. “Tolerálom őket”, mondja. Viszont mint többségi, jogot formál arra, hogy a toleranciáját feltételekhez kösse. Semmi bajom velük, csak csinálják otthon. Csak flitteres rózsaszínben ne. Csak reverendában ne. Akármit, akármiben, csak ne az orrom előtt. A gyerek előtt. Az iskolák kétszáz méteres körzetében. Az én városomban. Az én országomban. De semmi bajom velük. Tolerálok.
Kérdés (ide futna ki az egész zavaros gondolatmenet) vajon valami hasonlót értessz tolerancia és akceptancia különbségén?
Kicsit off lett, és elég hosszú, elnézést.
“Jó viszont a tématársításod. Délután óta foglalkoztat a kérdés, hogy hol most a Mazsihisz, hol most a rabbikar..?”
Jó kérdés. Majd a “charta-gyűlésen” ott lesznek, a miniszterelnök mellett.
Charlie,
Szerintem ezek után a csalódottság érzete természetes. Azt akartam kihangsúlyozni, hogy akkor vagyunk a csürhe által nekünk szánt szerepben, ha pusztán az ellen-tünetésekben éljük meg identitásunkat.
Nem szeretnék a Kádár-korszakról vitatkozni, de van egy olyan sejtésem, hogy akkoriban sok minden volt szőnyeg alá söpörve, és a nyílt erőszak hiánya csak bizonyos szempontból jelent jót.
Egyetértek a tolerancia-akceptancia meghatározásában. De akárhogy is nevezzük, itt még a megtűrésről sem beszélhetünk.
Úgy látszik hosszabb lesz ez a folyamat, mint ahogy a legtöbben gondoltuk.
A legfontosabb, hogy mindenki tudja: két ellentüntés között, és a kurucinfó szünetelése alatt is van zsidóként feladata. Például levenni a Tórát (vagy egy másik könyvet) a polcról és erőt meríteni belőle.
Kedves Shadai,
nem tudom, hogy Gyurcsány chartája hogyan jön ide. Az inefficienciáján rajtakapott és azért méltán szégyenkező kormányfő pótcselekvésének tűnik. (Az állam alkotmányos eszközeivel kell biztosítani a rendet, erkölcsi összefogást pedig erkölcsi autoritásoknak kell kezdeményezniök, Orbán, Gyurcsány és Sólyom trióból senki sem tartozik ebbe a kategóriába.) Maga az elnevezés is rossz. A charta nyilván a “Magna C(h)arta” allúziója akar lenni, de a Demokratikus Karta képzetét társítja, ez pedig a mai végletesen és végzetesen politikai kontextusban megoszt, tehát rontja a javaslat komolyan vehetőségét, már eleve a nominalizáció pillanatában, ami rossz jel.
Kedves Bamba,
igen, valami hasonlóra gondoltam. Az üldözött zsidókat toleráló polgár, látta a konyhablakából, mert hogy nem volt nehéz látnia, hogy (a sváb származású) Wolf-Ordass úr zsidókat ment. Ő ezt tolerálta, azaz nem jelentette föl, már csak azért sem, mert a püspöke volt, no de önmaga semmit sem segített se a püspökének, sem másokon. A toleranciája tehát egy fabatkát sem ért: nem gyilkolt tevőlegesen, hagyta, hogy az ő nevében az állam, melynek polgára volt, gyilkolásszon. Hasonlóan élesnek érzem szombat óta a helyzetet. Aki ma nem áll a melegek mellé, az a kődobálók tevékenységét helyesli. Elfogadhatónak tartja. Gyurcsánynak tehát igaza van abban, hogy szombat óta másként kell ezekhez a kérdésekhez demokratáknak viszonyulniok (hogy a kormányfő zászlaja alatt-e, az már egy más kérdés). Hock úr nyilatkozatán ezért is hőköltem vissza. Relativálta a kődobálók felelősségét azzal, hogy fölvetette, a fölvonulás szervezői tanúsíthattak volna önmérsékletet. Azaz egy alkotmányos alapjogot, tehát az alkotmányt, Gyurcsány nomenklatúrájában a cartát ért nyílt támadásra szerinte adekvát egyik válasz épp az, hogy ne akarjunk azon alkotmányos jogunkkal élni, melyet az alkotmányellenes erők épp támadnak, épp el akarnak venni tőlünk. Hogy lehet egy nyilatkozatában ösztönösen antidemokratikus, alkotmánysértő krapek épp a Magyar Demokrata Fórum egyik illusztris vezetőségi tagja? Nyilván viccből. Alacsony motiváltsági szint.
“nem tudom, hogy Gyurcsány chartáját miért kevered bele.”
Hogy elhangozzék az itt is, amit leírtál (pótcselekvés, allúzió, rossz jel, megosztás).
Charlie,
A párhuzamod a zsidó-üldözésre és meleg-verésre szerintem nem állja meg a helyét. Az előbbi épp amiatt volt sokkal súlyosabb és félelmetesebb, mert - ahogy te is leírod - “hagyta, hogy az ő nevében az állam, melynek polgára volt, gyilkolásszon”. És innen az állam szót emelem ki dupla-tripla nyomatékkal.
A felvonuláson azonban a kődobálók éppen az állam képviseletével csaptak össze, így én azt érzem, a cselekvés hiánya az emberek részéről csak egy reményt fejez ki aziránt, hogy az állam, amelynek polgára, képes egy ilyen helyzetet is kezelni.
Egyáltalán nem hiszem azt, hogy a felvonulások, tüntetések, ellen-ellen-ellen-demonstrációk bárhova is vezetnének a megosztottság növelésén kívül. Én a jogállamban bízok.
‘Én a jogállamban bízok.’
muhahaha. már ha meg nem haragszol.
Nem haragszom, de mondd, akkor te mi csinálsz?
Kezedbe veszed az ügy megoldását?
http://konzervatorium.blog.hu/2008/07/07/ki_palpatine_kancellar
Párhuzamomat nem az államnak a megtámadottakhoz fűződő viszonyára építettem, bár tehettem volna a 20-as, 30-as évek zsinagógatámadásai kapcsán, hanem az egyének, az állampolgárok hozzáállására. Úgy gondolom ugyanis, hogy nem a nem létező politikai eliten múlnak most már a dolgok, hanem az állampolgárok föllépésén. Az a kérdés, kialakul-e új társadalmi konszenzus arról, mi a demokratikus minimum. Hol van az a pont, ahol az ellenzék a kormány mellé áll, mert demokrataként nem tud más tenni ill. fordítva. Ez igenis a társadalom egyes tagjainak akaratától függ. Ha Fidesz-párti prominens volnék, most megszólalnék és nem csak elítélném az atrocitást, hanem fölszólítanám a kormányt, hogy minden alkotmányos eszközzel igyekezzék elejét venni a közbiztonság romlásának, s kifejezném ezzel kapcsolatban a teljes és maradéktalan szolidaritásomat, mert hogy ez NEM pártpolitika, nem lehet az, nem engedhetjük, hogy azzá váljék. Tudom, hogy a Fidesznek 2006-ban az volt a jól fölfogott pártérdeke, hogy a kormányzatot diktatórikusnak tüntesse föl (nem elégedett meg az alkalmatlanság önreprezentációjával), s a rendőrséget a mértéktartásra szólította föl, nem erélyre, most az ellenkezőjében érdekelt, a kormányzat tehetetlenségét hangsúlyozza, s a rendőrséget erély alkalmazására szólítja föl. Az embereket ez különösebben nem zavarja, mert Magyarországon a politikai narratívák az egypercesek műfajába tartoznak. Nekem ezzel viszont az a bajom, hogy itt nem csak egyes kormányokról és kormányfőkről van már szó egy ideje, hanem a demokratikus jogállamiság alapintézményeiről. Ezen a ponton a jövőjét fölélni nem akaró pártérdek azonosul a közérdekkel, és a politika olyan eszközeivel kezd el operálni, mint amilyen a szolidaritás. Az elkövetkező héten ki fog derülni sok minden a politikusok és a politikai erők valódi lényegéről. S ez, félő, nagyobb sokk lesz sokunknak, mint volt maga a szombati atrocitás.
Ki fog derülni, hogy csak a saját hatalmi/pénzügyi érdekeik mozgatják őket, semmi más.
Igen, de ez annyiban azért bonyolultabb, hogy esszenciális kérdésekben ez egy demokráciában megegyezik/megegyeznék a közérdekkel.
Charlie, ez utóbbi (@ 12:24) kommenteddel szóról-szóra egyetértek - de megoldás-e a fent vázolt problémákra a felvonulósdi?
Ne érts félre, nem a tüntetés mint eszköz ellen vagyok, de valahogy mostanság egy demonstráció már a cél, nem pedig az út a célhoz. Márpedig cél nélkül mindez csak a politikai erők játszmája lesz.
A kérdés már csak az, hogy a céltalanság ered az identitásválságból, vagy viszont?
píszmékinget meg lehetőleg ne az játszon aki miatt 2 éve állandósult a coldwar.
minel tobbet olvasok, annal kevesbe ertem, mi tortenik
Természetesen nem. A fölvonulás a gyülekezés alkotmányos jogával való élés. Ritkán szolgálja a demokrácia alapintézményeinek védelmét. Általában kolbásztöltő, gulyásfőző, virágkarneválnéző szerepe van. Csupa politikailag alig releváns kérdés. A melegparádé kivétel. Meleg polgártársaink egy része úgy érzi, hogy rejtőzködnie kell a társadalomban, ami frusztrációhoz vezet, s ettől kíván megszabadulni a fölvonulás fölszabadító élményében. Jól érzékelik ennek jelentőségét a nácik és a nácikkal tudtukon kívül elhaverkodók (Hock képviselő úr). Demokrataként nem tudom elfogadni, hogy valaki azt a tanácsot adja a fölvonulni vágyó melegeknek, tehát az én állampolgártársaimnak, hogy ne éljenek az alkotmány biztosította jogukkal. Tehát hogy arra, hogy ma Magyarországon radikális törvényen kívüliek bármikor akadályozhatnak törvénytisztelő állampolgárokat alkotmányos jogaik gyakorlásában, önkorlátozás volna a megfelelő módszer. Ez engem kísértetiesen emlékeztet arra, ahogyan az akkori politikai elit kezelte a 20-as és 30-as évek antiszemita atrocitásait. Ugyanezt a stratégiát ajánlotta ugyanis az akkori jobbközép néhány politikusa, sőt zsidó vezetők közt is volt olyan, aki megszívlelte ezt a stratégiai javaslatot. Nem vagyok tehát híve az utcai megmozdulásoknak, sőt ha párt csinálja, hajlamos vagyok a politikai infantilizmus kategóriájába sorolni (tehát teljesen másként kezelem, mint a kulturális demonstrációkat, biciklisek, lósportrajongók fölvonulásait, vagy teszem azt a Szentjobb körmenetet, mely alkotmányjogilag ugyanaz az aktus, mint a melegfelvonulás.)
A szombati fölvonulás célja nem maga a fölvonulás volt, hanem annak fölszabadító megélése, hogy a) a homoszexuálisok bár kisebbség, annyiban mégis a többség szerves részét képező kisebbség, hogy ugyanazok az alkotmányos jogok illetik meg őket, mint minket, többséget alkotó heteroszexuálisokat; b) ezt a többségi társadalom is érti, megérti, ha nem ma, hát akkor jövőre. Csak csendesen jegyzem meg, hogy a fölvonulás adta számunkra is az elmúlt napok eszmecseréinek apropóját. S nekem az volt az érzésem, hogy a vitáinkból sokat tanultunk. Önmagunkra vonatkozóan is. (Bevallottan homofób demokrata vagyok, tehát én kiváltképpen sokat tanulok ilyenkor a saját korlátaimról is.) Hogy mennyire mértéktartóak a melegszervezetek, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy évente egyszer, néhány órára, a meleg büszkeség nemzetközi napján vonulnak csak az utcára. Vannak hivalkodó, sőt ízléstelenül hivalkodó résztvevői a fölvonulásnak. Ez igaz. Ők is az állampolgártársaim, őket is megilleti a gyülekezés alkotmányos joga, őket is övezi a szolidaritásom, még ha őket a hivalkodásuk miatti ellenszenvem, esztétikai ellenérzésem is övezi, de ez utóbbi nem közjogi, vagy alkotmányjogi kategória, és voltaképpen szóra sem érdemes, ahogy fordítva ők is szemet hunynak az én gyarlóságaim fölött, amíg azok nem veszélyeztetik a társadalom alapvető normáit. S valljuk be, erről szó sincsen, se az ő esetükben, se az enyémben. Szó van viszont a Molotov-koktéllal mulató újdzsentri-neoproletár körökkel és a Morvai Krisztina-féle “ihrereine” jogvédőkkel kapcsolatban.
Amúgy nagyon sokat nőttek a szombati menet szervezői a szememben, amikor láttam a személyes bátorságukat. A félelmeik, akár a halálfélelmeik ellenére is bátran kiállnak önmagukért, azaz pars pro toto minden törvénytisztelő, alkotmányos jogával élő emberért, pl. értem. Tehát korántsem biztos, hogy a többség szolidarizál-e a kisebbséggel, vagy fordítva, a kisebbség érzékel olyan veszélyes folyamatokat, melyek a többség életét is megkeserítik majd, vagy megkeseríthetik, ha hagyjuk.
Fölötte kérdéses, hogy a mai helyzet egy politikai párt egyetlen vezetőjének nyakába varrható-e. A számomra az ilyen gondolatmenetek éppoly szimplifikálók, mint amikor valaki az őszödi beszédet akarja a politikai transzparencia retorikai aktusaként látni vagy láttatni. A társadalom békéjéről a mindenkori kormányzatnak és a mindenkori ellenzéknek kell gondoskodniok, főleg, ha az ő békétlenségeik és presztízsháborúik ok-okozati viszonyban állnak a demokratikus állam alapintézményeinek széthullásával.
Csak megjegyzem, hogy a kurucok taktikát változtatnak.
Hát,
itt az ideje, hogy “mi” is megfogalmazzuk a véleményünket és felháborodásunkat, és elküldjük annak a szolgáltatónak. Nehogy már csak azt olvassák, hogy…
té, az útlevelet veszem kézbe nemsokára. addig pedig bízom abban, hogy lesz olyan erős ellenállás, mint a hollán ernő utcai eset kapcsán és egy idő után megunják magukat. egyébként szombaton a dávid-csillagos táblával jp-s volt kint, vagy nem ismerjük?
Én nem ismertem a hordozót, csak a szimbolumot :)
Ami biztos, felülreprezentált volt a progresszív és alterzsid támogatói közönség, transzparensek nélkül, ketten kipában.
noel, ha ugyanazt a dávid-csillagos táblát láttuk, az nem jp-s volt, de én ismerem :)
Orosz József, aki egyike volt azoknak, akiket az alkotmány- és demokráciaellenzők előre eltervezve megtámadtak, összefoglalta az élményeit.
Konkrét javaslattal áltak elő civilek.
Megszólalt az ügyben az állampolgári jogok biztosa is. Hallgat viszont a Köztársasági Elnök Hivatala, tudtommal nem nyilatkoztak az egyházak sem.
Alexa Károly szerint, aki a másik, az „Új Magyarországot” képviseli, a helyzet természetesen teljesen más. Provokáció áldozatai lettünk. Értsd: A kődobálók a „buzik” és a „liberálisok” provokációjának áldozatai. (Nem is tudom, miért gondolom azt, hogy Magyarországon nincs konzervatív, európai értelemben vett jobboldal.)
Charlie,
Teljesen megértelek, tulajdonképpen azonosulni is tudok az álláspontoddal.
Szerintem az egyik legrosszabb ebben az egészben a tehetetlenség érzése, hogy látjuk, milyen rossz irányba halad minden, mégsem lehet semmit tenni. A hajó jéghegynek fog ütközni, de a kapitány magára zárta az ajtót, teljes sebességre kapcsolt, és csak vigyorog magában.
Éppen emiatt a helyzet miatt fogadom el, hogy mások kimennek, demonstrálnak, hallatják a hangjukat, hiszen ezzel a tehetetlenség feszültsége is csökken. Az előbbi képpel élve azonban ezek a megmozdulások legfeljebb arra elengendőek, hogy a vállunkkal döngessük a hajó hídjának ajtaját, pedig tudjuk, hogy vastag, nehéz, fém biztonsági ajtó, amit még robbantani is nehéz lenne. Ráadásul a politika bekavarásától akkor sem tudok elvonatkoztatni. Keselyűk ezek, és minden csoportot követnek, ahol prédát sejtenek.
Mikor az imént hazafelé sétáltam, az jutott eszembe: kezdem egy kicsit tisztelni a régi kossuth-térieket. Tudom, hülyén hangzik, hiszen az az egész megmozdulás az irreális vágyak diadala volt, olyan követelésekkel, amik néha csak szimplán anakronisztikusak, máskor egyenesen bárgyúk voltak - gondolok itt például az alkotmányozó nemzetgyűlésre, a szentkorona-tanok széleskörű terjesztésére, stb.
Viszont ott megvolt az, amit a fentiekben hiányoltam: volt céljuk, és ez adott nekik identitást. Ők már nem “szélsőségesek”, “huligánok”, “csőcselék” voltak, hanem a kossuth-tériek. Az ő tragédiájuk persze az, hogy ez az identitás huzamosabb ideig tarthatatlan volt, és ment a konverzió az imént említett jelzők irányába.
Azt mondom, szükség lenne egy olyan civil kezdeményezésre, ami a demokrata polgárság Kossuth tere lehetne. Hatalmas munka lenne, de az emberi erőforrás véleményem szerint rendelkezésre áll. Sajnos a következő lépést nem tudom. Valaki sejti?
Lehet, hogy rosszul tudom, de mintha a Liszt Ferenc térre, ahol az első nagyobb összecsapás kezdődött, éppen egy Kossuth téri csoport szervezte volna az “ellentüntetést”. Személyi átfedések pedig a TV-szákházat ostromlók és a Kossuth tériek között is voltak szép számmal, ezért merül föl bennem a kérdés, hogy nem romantikus ecsetvonásokkal föstöd-e meg eszmetörténetileg nyilván korszakos alakjukat. Igaz, nekem elvi bajom van a belvárosi parkban hetekig nomadizáló, historikusan nagy botorságokat halálos átéléssel és egy feles után bohókás agresszivitással előadó, kisebb nagyobb dolgukat az eldöcögő villamos nyilvánossága előtt végző “politikai nemzettel” szemben: bizarr (sőt multizarr, ha szabad a baszkok rovására itten viccelődni).
A hajómetaforád nekem tetszik. Igaz, én süllyedő hajóval szoktam mesélni: A víz a kapitány orráig ér, már csak bugyborékok jönnek ki a száján, az egyik ilyen légbuborékba vagyon írva a mikrofonba bunyogott parancs: — Kapitány a gépháznak, változatlan irányba, változatlan sebességgel előre. A karikatúrán az arc egy közismert, a februári csetepatékban is nevesült főrabbié. Én viszont e képet a neológiára, az önmagát idézőjelek közé kényszerítő neológiára szoktam alkalmazni. Itt ebben a belzsidó kontextusban a hasonlat szellemes (tekintettel a kriptaszökevényekre és egyéb lidércekre), bárgyúságában találó, s csak kissé hibás, ami annak “köszönhető”, hogy a hitközségi rendszer még mindig a MIOK-os időknek az Egyházügyi Hivatal által kijelölt működési elveit, módszereit konzerválja (egyes jelölések, intranszparencia, elnök, aki azzal a kikötéssel jár vitafórumokra, hogy ott nem tehetnek föl neki kérdést, a Pravda analógiájára elgondolt hitközségi hírmondó stb.).
Az országra, a demokratikus társadalom egészére azért nem alkalmazom annak dacára sem, hogy a Narrenschiff metaforikája több száz éves múltra tekint vissza, mert a civil kezdeményezéseknek egy demokráciában sokkalta nagyobb a jelentőségük annál, mintsem hogy minden a kapitány rögeszméitől függne. Meg aztán az is nagy híja a Te hasonlatodnak, hogy legalább két kapitány és két gépház van, no meg két kormánylapát (egy nagyobb és egy kisebb), két kormányos, egy gyengébb (ő áll a nagyobbik kormányrúdnál) és egy erőtől duzzadó/duzzogó (ő rángatja a kisebb kormányrudat), s az sem biztos, hogy a két hajócsavar a hajó azonos oldalán van.
Változást egyféleképpen lehet elérni szerintem: Mindenki kommunikálja és képviselje a saját szimpátiája szerinti pártcsoport felé, hogy ezt ne: A köztársaság alapvető kérdéseiben tessenek szívesek lenni demokrataként eljárni és polgártársként egymással szolidarizálni, mert különben oda a szimpátia. Pártpolitkusaink mind szimpátiafüggők, szimpátiaszédelgők. Ha nem kapják meg a napi adagjukat, elvonási tüneteket mutatnak, tehát ezzel megfoghatók.
Szóval ez is egy flódniügy.
De, a kossuth-térieket valóban kissé romanticizáltam. Úgy látszik demagóg lettem, na. :) Igazából csak arra használtam fel hordájukat, hogy magamnak is bizonyítsam: a közös cél közös identitást ad, és meggyőződésem, hogy leginkább ez hiányzik az országból.
A hajó-metafóra kapitánya nálam az ország “politikai elitje”. Ez a kapitány több “személyiséggel” rendelkezik, a fejében zúgó hangok hatására teszi azt, amit. Ami sajnos azzal is együttjár, hogy még ha meg is menekül a hajó, a kapitány gyógyíthatatlan marad, hajót többé nem szabad alá adni.
Viszont egyszerűen nem tudok mit írni, mi lehetne a jövő. Azt hiszem, a személyes megoldás az, hogy más hajóra szállok, amíg lehet. Komikus, hogy soha ennyire nem voltam kíváncsi az ország jövőjére, mint most, mégis, egyre jobban úgy érzem, hogy a jövőm nem fog idekötni engem. Bocsánat, ez inkább tragikus.
sziasztok, ma olvastam…köszi a 7végét. nagyon.
Pizzafóbia
Már az elején szeretném leszögezni, hogy vannak pizza-szerető ismerőseim. Kifejezetten jó kapcsolatot ápolok velük, normális viszonyt lehet velük fenntartani. Ezzel is érzékeltetni szeretném, hogy nincs bajom azokkal a pizzafanokkal, akik nem akarják a képembe tolni nap, mint nap gyomorforgató szenvedélyüket.
De amilyen irányba halad az új budapesti utcakép, az kifejezetten ellenem van. Mint írtam, nincs bajom a négy fal közötti pizza fogyasztással - otthon mindenki azt zabál, amit akar. Még azt is elfogadom, hogy legyenek találkozóhelyeik, olyan éttermek, ahol elzártan elfogyaszthatják förtelmes kedvtelésük tárgyát. De minden normális érzésű emberben viszolygást kelt, hogy már az utcára is kitelepszenek és az ábécében is a hűtőpolcon a fagyasztott változatba ütközöm. Lenyelném ezt is, de amikor már az utcán is a kezembe nyomják szórólapjukat, hogy rendeljek tőlük, az már sok!
Nem vagyok ugyanis kiváncsi magamutogató reklámjaikra! Legutóbbi húzások az a hirdetés a tévében, amelyben kisgyermekekkel fogyasztatják a terméket. Ez verte ki igazán a biztosítékot, a gyermekek jogát védve írok most. Hiszen felmérhetetlen kockázattal jár gyermekeinket kitenni ennek a végtelenül egészségtelen ételnek (?) a kockázatára. Ez nemzetvesztő globalizmus legújabb húzása: az amúgyis túlsúlyos nemzetet újabb kalória és szénhidrát mennyiség elfogyasztására sarkallják - ez abszurd, elfogadhatatlan és közerkölcssértő.
Nincs probléma a pizzafogyasztókkal. Otthon, négy fal között éljék ki beteg hajlamaikat. De a nemzet kulináris kulturájának érdekében is vissza kell őket szorítani a négy fal közé és zárt körű éttermeikbe. Hagyományos, igazi magyar főzelékeink megmentése is ezt kivánja - hiszen ez egészségesebb, finomabb és beláthatjuk, normálisabb is.
Természetesen a Biblia is kitér már arra, miért is ütközik a természeti törvényekbe ennek a fogyasztása. A Leviták könyve szól arról,hogy Isten szemében utálatosság pikkely nélküli vizi állatot fogyasztani: tudtommal a tenger gyümölcsei, a kagylók vagy a polip ilyen.
Mindazonáltal elítélem, ha egyesek zaklatják a pizzázókat. Nem szeretném, ha molotov koktélokat dobálnánk rájuk és a tojászáport sem tartom elfogadhatónak (még a végén abból is pizzát sütnek). De teljesen megértem a felbőszült indulatokat, hiszen ezen ember-, nemzet- és istenellenes kedvtelés visszaszorítása mindannyiunk érdeke.
Nagy Levin:
http://nagylevin.freeblog.hu/archives/2008/07/07/A_gyalazat_napja
Gyerek a papa nyakában Bp-en:
Gyerek a papa nyakában Tel Avivban:
Ki a normális?
A német nyelvű videó részletesen beszámol a budapesti eseményekről. Elmondja, hogy a jobboldali radikalizmus föltörekvőben van, s hogy a parlament jobboldali konzervatívjai nem határolódnak el tőle igazán. A rendőrséget is éri kritika. Rács mögé kényszerítik a tüntetőket, ahol azután képtelen megvédeni őket. Párhuzamot is von a többi kelet-európai ország és Magyarország között, kissé leírva ezt a térséget a demokrácia országai közül.
hét, azaz hét ember ellen folyik eljárás. ebből hatot abban a bizonyos lakásban kaptak el, ahol gyártották a nemtudommit. azaz a felvonuláson EGY rendbontó volt, aki dobált. lehet, hogy hülye vagyok, de nem értem.
Azt a hatot is el fogják engedni, hiszen “áfás számlájuk” van arról, hogy az üvegcsövekben tárolt “vegyi anyag” az valójában élelmiszer (vajsav). A lakáshasználatra is volt engedélyük. A dobálás pedig alkotmányos jog Magyarországon (bírásági határozat van róla).
Tehát max. egy ember fog 10.000 forintos csekket kapni (majd megfellebezik a jogvédők).
A rendőrségre visszatérve, ők csak annyiban végeztek “jó munkát”, hogy megakadályozták a meggyilkolásunkat. De nem szakértő szemmel nézve is az alábbi böszme nagy hibákat ejtették:
1. Minket átmotoztak és így védtelenül betereltek egy olyan ketrecbe, ahonnan nem lehetett semerre sem menekülni. Végig mellettünk szabadon mozoghattak viszont a minket szidalmazó és bántalmazó személyek.
2. Az úgynevezett “ellentüntetőket” nem motozták át, nem állítottak fel pl. ellenőrző pontokat a környező utcákban. Így kerülhetett a helyszínre több ezer tojás (melyeket autók csomagtartójából is osztogattak - osztogathattak), kövek, molotovkoktélok. Ezeket az akciókat nagy nyilvánoság előtt (netes fórumokon) terveztél el az elkövetők, pontosan lehetett tudni, hogy erre készülnek.
3. A kordonokat rossz helyre állítottak fel, ugyanis a terroristák mindvégig dobótávolságban voltak. Egy elhajított tárgy röppályája pedig nagyjából kiszámítható.
4. Nem vizsgálták át alaposan a “műveleti területet” a rendezvény előtt, így történhetett az, hogy a Hősök terén több raklapnyi tégla várta a “szélsőségeseket”
5. A rendőrség a molotovkoktélokat és köveket dobáló bűnözőket nem körbezárta, hanem legfeljebb “kiszorította” (megkísérelte). Bár több, mint 1.5 órájuk volt a Hősök terén a max. 100 főből álló ellenállás felszámolására, ezt nem sikerült öszehozniuk. Így mire odaért a menet épp tetőfokára hágott a fieszta.
tavaly nem volt ketrec, kevésbé is féltem. ugyanis nem szeretem ha bezárnak :) akkor (tavaly) a dobálók úgy viselkedtek, mintha lett volna egy láthatatlan vonal, amin nem jönnek át (mint a kutyus, aki akkor sem lépi át a kerítés vonalát, amikor már lebontották). idén a legrémesebb a földalattiba terelés volt, ezért meg is lógtam a végén. otthagytam a felvonulókat és megálltam ártatlan tekintettel a kerítésnél. engem ne tereljenek be sehová!
nem szeretném, ha ez lenne a jövő, hogy mindent kordonokkal kell elkeríteni, meg ki kell számítani a dobótávolságot. sokkal jobban szeretném, ha ciki lenne dobni. nem lenne a dobó erkölcsileg megtámogatva. és ha mégis dob, akkor nem csak a társadalom hördülne fel, de a bíróság és a rendőrség is magabiztosan tenné a dolgát. tudom, egy utópiában hiszek :)
Rá kellett jönnöm arra, amit elméletileg tudtam, de nem akartam felfogni: az agresszió ha van, akkor növekszik is, amíg tud. Ezután nem dőlök be annak, hogy kis veszély nem veszély.
Így visszatekintve TGM-nek kell igazat adnom. A magyar bírói kar cigánygyűlölő, antiszemita és homofób. A változatosság kedvéért viszont tiszta szívéből szinpatizál a nácikkal és a félfasiszta lelkipásztorokkal. Tisztelet a kivételnek! Ha valaki tud ilyet, címét és telefonszámát amúgy is elkéri majd tőle a Kuruc.info ZRt, mely szerintem egy éven belül Kht-vá fog átalakulni.
Charlie! nincsen sok tapasztalatom a bírósággal, csak egy ügyvéd van a családban és párszor tolmácsoltam a bíróságnak. úgy láttam, hogy inkább rettenetesen bizonytalanok. ahogyan a rendőrség is. nem védi őket senki és semmi. sem tekintély, sem a törvény. a politika rángatja őket, majd magukra hagyja. ahhoz szakmailag és emberileg is nagyon magabiztosnak kell lenni, hogy normálisan működjenek. félnek. féltik a munkájukat, félnek a politikusoktól, félnek a kurucoktól. a melegek nem fogják őket megfenyegetni. a könnyebb ellenállás irányába mennek.
“Közszereplők élelmiszerrel való megdobálása nem minősül bűncselekménynek.”
Hmm…
Ha a vegyszerrel töltött tojás élelmiszernek minősül, akkor meg is kéne etetni azzal, aki erre hivatkozva engedi ki a dobálókat.
idén sajnos nem tudtam már elmenni. bár félek, de jövőre ott leszek.
mishmesh dorka, zseniális ötlet, bár én kiterjeszteném a dobálókra és a rendőrség feladatává tenném az etetést. Minden dobálásra szánt élelmiszert a területre való bevitel előtt meg kell kóstolni. Aztán dobáljon a jóember nyers tojástól, nyers krumplitól és lottyadt paradicsomtól háborgó hassal :)
Nézd, Zsuzsi,
a bíróság működésének szempontjából teljesen indifferens, hogy egy bíró a saját rossz- vagy jószántából hoz sorozatosan olyan ítéleteket, melyek kisebbségi csoportokat lehetetlen helyzetbe hoznak, a többbségi társadalmat pedig már középtávon élhetetlen, értsd túlélhetetlen helyzetekbe sodorják, vagy pedig külső befolyásoltság alapján. Teljesen mindegy, hogy az élelmiszerrel (értsd tojással) való dobálást a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába soroló bíró önálló jogi szakemberi mivoltában ilyen hülye, vagy csak azért, mert fél a hulligánok támadásától, vagy esetleg azért, mert civilben szimpatizál a huligánokkal, sőt ő is ott volt szombaton, csak nem ismertük föl, mert csuklya takarta az arcát. A politikai befolyásolás mint ok szintén elfogadhatatlan, érvényben lévén a hatalmi ágak elválasztottságának jogi alapelve. A bíróságnak a pártatlan, mindentől és mindenkitől független bíráskodás a feladata. Egyetlen dologtól nem lehetnek függetlenek: a törvényességtől és az abban rejlő jogi racionalitástól.
Amúgy pedig világos, hogy több mércével mérnek a bíróságok. Olyan fokú területi és személyi differenciálódása figyelhető meg a bírói jogértelmezésnek, ami már az európai szakmai testületek figyelmét is fölkeltette. Ez egyszerűbb, közérthetőbb szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy Brüsszelből is látszik, a magyar bírói szakmának nincs színvonala. Ne érts félre: Nem arról van szó, hogy rossz a színvonala. Az évtizedes megfeszített fejlődés után leend majdan, ha valaki nekiáll ezt a területet szakmailag ráncba szedni, rossz színvonala, per pillanat nincs neki, nem mérhető. Hogy értsd ugyanazért a befektetési tranzakcióért Kecskeméten három év letöltendőt kapsz, Szegeden meg fölmenetenek, előéleted büntetlen marad.
Aki szerint a tojással való dobálózás a véleménynyilvánítás egyik formája, az vállalja a következményeket és tűrje el, hogy én tojásokkal, záptojásokkal fejezhessem ki a véleményemet vele szemben a fogadóóráján. A Judapesten összedobjuk egy furgonnyi tojás árát, én bemegyek, kb. negvven perc alatt élek állampolgári jogommal, s kifejezem az illető bíróval kapcsolatos szigorúan nonverbális véleményem. Ő tiszteletben tartja az én véleménynyilvánítási jogomat, s ha az utolsó záptojás is elcsattant az ő koponyáján, akkor szépen átöltözik, lezuhanyzik, és fogadja a következőt. Mondjuk, Shadait. Ha benne van a bíróság, akkor tudni fogjuk, hogy hülyék bár, de önmagukat is jogalanynak tartják, ha nem, akkor TGM fölsorolása azért fölötte pontatlan, mert kifelejtette a “bórnírtan buta” és “törvényfölött álló” minősítéseket.
kedves Charlie! ez annyira szép kép. látom magam előtt szegény bírót :)
Felmentettek 3 tojásdobálót
Egy ügyészi állásfoglalás szerint ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságába belefér a tojásdobálás
http://index.hu/politika/belfold/tojas080708
Idézet a Shadai belinkelte Index-cikkből:
Tehát magyar bíró (és ügyész) azért büntet (büntettet[ne]), mert a náci méltóság napján a náci nácihoz nem méltó módon viselkedik, amennyiben nem vállalja bátran tojásdobáló, minden polgári normából kivetkezett, őrjöngő mivoltát. A jogi abszurditáson túl a jogi inkonzekvencia ott mutatható ki talán a leginkább, hogyha valóban szabad tojással dobálni bárkit, bármikor, bármeddig, akkor a rendőr nem avatkozhatik be, hiszen jogszerű magatartásában az állampolgárt nem akadályozhatja, erre neki semmilyen fölhatalmazása sincs. Tehát a rendőr nem intézkedhetett volna vele szemben, hiszen a rendőri intézkedésre akkor, s csakis akkor van szükség, ha a rend, melyet a rendőr őriz, sérül, az pedig jogszerű magatartás által aligha sérülhet. Összefoglalva, ha valaki megkérdezi egy bírótól, mennyi három meg egy, én ezentúl nem fogom elvárni, hogy négyet feleljen rá. Azt a kijelentést viszont meg merem ettől kezdve kockáztatni, hogy Magyarországon a jogi szakma immáron nem értelmiségi foglalkozási kör.
Kedves jogászok, ne is írjátok ide védekező véleményeteket, találkozzunk inkább egy jó kis tojásdobálásra az általatok választott bármelyik köztéri játszótér megfelelő homokozójánál. Apukátok és anyukátok is hozzátok! Szüleitek pedig ne felejtsenek el törlőkendőről gondoskodni! Tojásdobáló gép lesz nálam! Nem minősül fegyvernek! A demokrácia pedig éljen! Omletten! (Összeomlottan.)
ó, ez a hír, amennyire szomorú, annyira nem váratlan. bármi komment helyett csak annyit mondanék: közeledik a dinnyeszezon, erre kedvet érzők előtt nyitva a pálya, hogy például a szandálhoz zoknit vevő ízléstelen perverzeknek kifejezzék nemtetszésüket
ha nem szűkítjük vegetárius meghatározásra az ételt, esetleg tanulni lehet a monty pythontól is élelmiszerrel való véleménykifejezést:
Hadd legyek demagóg kicsit!
“egy személyt 66 ezer, egy másikat 36 ezer, egy harmadikat 40 ezer, egy negyediket pedig 20 ezer forint pénzbírsággal sújtottak. Valamennyiüket azért, mert a rendzavarás szabálysértését követték el.” http://hvg.hu/itthon/20080708_melegfelvonulas_penzbirsag_letartoztatas.aspx
Engem a napokban egy tilosba kanyarodásért 50 ezer forintra büntettek.
Arányos.
A bíró tojásdobálása tényleg jó ötlet.
Mikor megyünk? Nekem jobb lenne jövő héten, e héten még határidőm van, de jövő héttől bármikor jó.
Médiajelenlét mellett kellene. Ezt a joggyakorlatot ugyanis ad finitum et ad absurdum kell gondolni.
A következőket lehet tudni múlt szombat óta:
1: A rendőrséget adott esetben nagyon könyen meg tudja zavarni és érzékeny veszteségeket képes okozni neki (12 db rendőrkocsit gyújtottak fel!!!) még egy alulszervezett jórészt részeg (bombagyár és szentkorona rádiós infók) 4 - 500 fős huligán csapat is. A rendörségre ilyen esetben ezentúl nagyon nagy fentartásokkal lehet csak számítani.
2. A politikusok a szombati undoritó, megalázó és életveszélyes incidensekből csak és kizárólag a saját hasznukat nézik mindkét oldalon. A politikusokra ilyen esetekben nem lehet számítani.
3. A magyar fügetlen bíróság (igy csupa kisbetüvel) a “randalirozókat” nevetséges pénzbüntetéssel vagy még azzal se engedte szabadon. A magyar fügetlen bíróságra ilyen esetben tehát nem lehet
számítani.
Felmerül a kérdést mit tegyen az az ember ha valamely tulajdonsága, szokása, hite, börszine, etc, etc nem tetszik embertársai egy csoportjának de ő nem akar ezen embertársai miatt elbújni, változtatni szokásain, hitén, börszinén etc, etc,? Kezd kicsit meleg lenni a helyzet nem?
A tojásdobálásban én is benne vagyok. Mehetünk! :-)
Kellemes ez a magyarosított változata a demokráciának. Mindent szabad, mert joguk van. Nekem nincs egy kis nyugihoz? Biztos elfogyott. Remélem, felébredek és nem is történnek ilyen dolgok. De mi van, ha nem ébredek fel? Akkor hová mentsem el innen a gyerekemet? Vagy várjam meg, hogy holnap savas-tojással dobálják, mert nem tetszik a haja?
Visszadobálni tényleg jólesne.. de akkor mi is ugyanoda süllyedünk, hmm?
http://www.demos.hu/Sajto/Kozlemenyek?page=details&oldal=1&news_id=258&parentID=925
Gyerekek, ilyen befolyásos a baromfi terméktanács. Még szerencse, hogy a diótermelők nem lobbiznak
No, a baromfi termék tanács is egy éles elméjű szóösszetétel. Én y-nal írnám: Baromfy.
Tojászáporral tiltakozni a bírósági ítéletek ellen
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) tiltakozik a Pesti Központi Kerületi Bíróság döntése ellen, miszerint a tojásdobálás a véleménynyilvánítás általánosan elfogadható formája. Szombaton 57 embert állítottak elő a rendőrök a melegfelvonulás ellen tiltakozók közül, kedden hét ember ügyét tárgyalták, hármat felmentettek.
A jogvédő szervezet megdöbbenését fejezi ki a felmentő ítéletek miatt, és felhívja a figyelmet arra, hogy a bíróság döntése értelmében a gyülekezési jogukat békésen gyakorlók fenyegetése és folyamatos tojással való megdobálása nem csak a garázdaság szabálysértési, hanem bűncselekményi alakzatát is kimeríti.
A TASZ közleménye felhívja a figyelmet arra is, hogy a tegnapi döntés logikáját követve mostantól az, aki például nem ért egyet egy-egy bírósági ítélettel, akár záptojásokkal is kifejezheti ellenérzését a bíróság tagjaival szemben.
A TASZ rendkívül veszélyesnek tartja, hogy a jogalkalmazó szervek most már rendszerszerűen nem élnek azokkal a rendelkezésükre álló eszközökkel, melyek alkalmasak lennének a gyűlölet-bűncselekmények és az alkotmányos jogaikat gyakorlók ellen fordulók esetében.
A TASZ álláspontja szerint a jelenlegi helyzetre nem a politikai szabadságjogok jogszabályi korlátozása, hanem az jelentene megoldást, ha a jogalkalmazó szervek élnének törvény adta lehetőségeikkel.
A rendőrség ne rongálás vétsége miatt indítson eljárást, ha az aljas indokból elkövetett, előre megfontolt szándékos emberölés kísérletére gyújtogatással kerül sor, a bíróságok pedig ne hozzanak önmaguknak is ellentmondó, abszurd felmentő ítéleteket a másokat alkotmányos jogaik gyakorlásában erőszakkal korlátozókkal szemben.
A TASZ a hétvégi eseményekkel kapcsolatban három büntetőeljárást kezdeményez:
- A Meleg Méltóság Menetén részt vett munkatársai sértettként feljelentést tesznek a gyülekezési joggal való visszaélés miatt,
- a szervezet a Liszt Ferenc téren történtek miatt - ahol csak a rendőri fellépésnek volt köszönhető, hogy egy bejelentett ellentüntetői csoport ne támadjon a békés felvonulókra - közösség elleni izgatás miatt,
- azok ellen pedig, akik az interneten hívtak fel a MMM résztvevői elleni erőszakra, szintén közösség elleni izgatás miatt tesz feljelentést.
http://index.hu/politika/belfold/tasz080709
http://www.tasz.hu
hát ez az,
itt van a kutya elásva, a TASZ közleményében. az a bíró, aki nem képes különbséget tenni tojásdobálás és tojásdobálás között, az nem alkalmas a feladatára. ugyanis nagyon nem mindegy, hogy mondjuk a Steve Ballmert dobáljuk-e meg, mert nem tetszik nekünk a microsoft monopóliuma (tehát nyilvánvalóan a hatalom és az erő ellen demonstrálunk), vagy egyszerű hate crime-ról van-e szó, mint a melegfelvonuláson (ahol a kiszolgáltatottak és jogfosztottakba rúgunk még egyet). ugyanaz a tojás, de micsoda különbség…
De milyen jó, hogy működik egy TASZ Magyarországon. Remélem hatékonyak lesznek.
én nem tudom, megint innen a távolból, de nem pont ez is egy alkalom lenne, hogy a józan, gondolkodó emberek erre tömegével (nem 1-2 ezer) utcára vonuljanak és nemtetszésüknek adjanak hangot? mert iszonyú jó, hogy van a TASZ, de azt hiszem sokkal, de sokkal többet és gyorsabban lehetne elérni vmit/bármit, ha ilyenkor látványosan, politikai erőktől függetlenül (mert ezt is megtanultam) tényleg qrvasokan lepnék el felháborodva, de békésen az utcákat….
anre: a Védegylet, TASZ, Humanisták, Amnesty, Helsinki Bizottság, Tilos Rádió, JP, Szim Salom (stb.) közleményeiből világos volt, hogy a szombati felvonulás is már erről szólt. Nem “csupán” a melegek ügyéről, hanem arról, hogy elfogadható-e, hogy bármilyen vélt vagy valós érv alapján fizikai erőszakkal támadjon bárki békés demonstráción résztvevőkre (ugyanis ez történt tavaly és az idei felvonulás így már erről is szólt).
Eredmény: ennyien jöttek el (kb. 1000-1500 ember).
én csodáltam, hogy ennyien eljöttek. valljuk be, kevesen vannak, akik kimondottan szeretnek tojászáporban vonulni, bármennyire elegük van a hülyékből…
továbbá sokan vannak, akik nem szeretnek politikailag besoroltatni. és a többi. és a többi.
ha lehetne valami jó bulit szervezni, ami nem gyászbeszédek és politikai állásfoglalások meghallgatásából áll, valószínűleg nagyon sokan elmennének. politikai szinezetű tüntire speciel én nagyon nem vagyok vevő! de egy humoros-kreatív-vidám-életigenlő demonstráció nagyon ránk férne.
hm….szóval akkor tényleg nem lehet megelőzni, vmi szörnyű tragédiának kell történnie ahhoz, hogy az emberek eszméljenek….nagyon remélem, hogy ez mégsem így lesz.., nem legyen igazam…
Miért “soroltatna be” bárki is, aki részt vesz egy ilyen meneten?
A gaypride parade amúgy mindenhol (11 éven át Budapesten is) épp egy efféle “humoros-kreatív-vidám-életigenlő demonstráció” volt.
mottó: nevessünk együtt a hülyéken! szerintem ebbe sok mindenki belefér :) a színpadon nem beszédek hangoznának el, hanem kabarétréfák. minden civil szervezet készülhetne kis skeccsekkel. ezek a szerencsétlenek (akár a politikusok, vagy a vadbarmok és az egyebek) semmitől sem félnek úgy, mint attól, ha nevetségessé válnak. itt is és a konzi-reakciós vonalon is hihetetlen humortartalékokat vélek felfedezni. nagyon elrugaszkodott gondolat?
abban Zsuzsinak igaza van, hogy talán “vonzóbb” lenne egy olyan felvonulás, aminek semmi, de semmi köze nincs egy párthoz sem. pl a TASZ,meg a fentebb felsorolt szervezetek szerveznék. CSAK. Demokratikus Charta, csak politikai felhang nélkül. természetesen a menetbe bárki politikus csatlakozhatna. csendben. sajtótájékoztató és nagydobraverés nélkül. a célja meg igen egyértelmű: A Csendes Többség az Állampolgári Jogokért.
azért Shadai, mert ott van a szadi és ettől már az emberek 90 százaléka szerint ez egy liberális pártrendezvény. szerintem nem, de mindegy. ahogyan a Hollánba sem akart a fél konzervatórium kimenni, mert megjelentek a szoci és liberális politikusok. ez van.