Borzasztó életforma… lett volna, ha nem röhögtünk volna annyit.

Ott tartottunk, hogy nagymama felnőtt. “Telt múlt az idő. Lassan kezdett elegem lenni Anyukából. Férjhez akartam menni. Kereskedelmi iskolába jártam, utána volt három év gyakorlat, az alatt nem kaptam fizetést – drogista gyakornok voltam. Aztán segéd lettem az Ács drogériában a Váci úton egy évig. Az Ács felesége nagyon utált engem, féltékeny volt, pedig ez az Ács egy elég öreg ember volt, és igazán a feleségének semmi oka nem volt erre. Egyszer Puk kölnit csempészett a ridikülömbe, mintha loptam volna. Na akkor elegem lett, otthagytam. Akkoriban már nem nagyon lehetett zsidónak elhelyezkedni. Anyuka üzlete akkor még megvolt, ott dolgoztam. Utáltam. Drogéria után krumplit mérni…

Ez a Kossuth Lajos utcában volt, Erzsébeten. Volt a Grünhut nagykereskedés, tőlük vettünk konzerveket a boltba. Volt az öreg Grünhutnak egy fia, a Laci. Nős ember, a felesége, Irén, Anyukához járt panaszkodni, hogy nem bírja elviselni az apósát. Szekálta, agyon dolgoztatta. Később el is váltak. Anyuka kitalálta, hogy ez a Laci fiú félvér (anyukája keresztény volt), meg jóképű, és milyen jó férj lenne, házasodjunk össze. Jellemző volt Anyukára. De ezek a dolgok nem így működnek. (Zs: És amúgy a Grünhut ebben benne volt?) Hát hogy a fenébe ne lett volna! Nézd meg a képeket. Húsz évesen elég szép lány voltam.

Végül összeházasodtunk, katolikus templomban volt az esküvőnk. Hát az is borzalom volt – majd emlékeztess, hogy elmeséljem Anyuka összes stiklijeit, ez is egy volt azok közül. Valami ronda, kék szoknyában, szóval valami szegényes ruhában kellett esküdnöm. Egyszer írt nekem Laci egy levelet – kár hogy nem tettem el -, amiben azt írta, hogy hozománytól függetlenül lett szerelmes belém. De nem volt egy jó házasság. A Lacinak kibírhatatlan dolgai voltak. Csak egy példa. Közösen olvastunk egy könyvet, sokat beszélgettünk róla, közös élmény volt. Erre fogta magát, és egy nap elment egyedül színházba megnézni. Nélkülem. És több ilyen is volt.

Aztán jöttek a nyilasok. Apuka három napig nem kelt föl az ágyból, olyan beteg lett. Ő inkább meghal, de nem él egy ilyen világban. Azt azért tudni kell, hogy soha nem volt beteg. Néha, amikor Anyuka szekálása elől lement a pincébe fát vágni, kimelegedett és megfázott. Akkor Anyuka adott neki kalmopirint, húslevest meg teát, három nap múlva jól volt. Amikor meghalt, kilencven évesen, az orvos kérdezte, hogy hol van a kartotékja. Apukának nem volt kartotékja, mert sose volt orvosnál. Hát amikor jöttek a nyilasok, teljesen megbetegítette magát. A gyönyörű felesége zsidó volt. Nem akart ilyen világban élni.

Fél év házasság után Lacit elvitték munkaszolgálatosnak.

Volt neki egy barátja, a Müller Pista, együtt voltak a munkaszolgálatban, együtt találták ki, hogy nem mennek a vonattal másnap Németországba. Mondta nekem, hogy van ez a Müller, szintén Erzsébeti, a felesége nem engedi be a házba – az anyósa nyilas -, nem lenne-e baj, hogy ha ő is jönne. (Közben volt a Pista feleségnek, Ilonkának valami barátja, vele csalta Pistát. De igazából csak „visszacsalta”. Aztán végül el is váltak.) Ott bújtattam őket Anyukáék lakásában, a fürdőszobában. Ott lehetett fűteni. Odatoltunk egy szekrényt az ajtó elé. Néha kijöttek. Az óvóhelyre nem voltam hajlandó lemenni. Azt mondtam:
– Ha valami bajotok lesz, akkor én mitévő legyek… – így fogalmaztam: bajotok lesz. De nem lett bajunk. Én mindig búra alatt voltam. Egyszer egy bomba elvitte a fél házat, a csillár is leesett, engem a Pista lökött odébb, akkor se lett semmi bajom. A csillár is világított tovább. Nem romlott el, visszaraktuk.

A Losonczyhoz jártam kenyérért. Tudta, hogy kell nekünk több, adott nekem hátul öt darab két kilós kenyeret, azt cipeltem haza. Igen komplikált volt akkoriban ennivalót szerezni, főleg három embernek. Volt jegyem, na de csak egy embernek való. De mindig összejött valahogy. Ilonka is hozott ennivalót néha. És hozta a kis Gyöngyikét – a gyereküket. Miközben Pista és Ilonka a fürdőszobában beszélgettek, én odaadtam neki a Tündérbabát. Játszottam vele, mert nem volt szabad, hogy megtudja, hogy az apja ott van a fürdőszobában, hogy el ne locsogja valakinek.

Jöttem hazafelé Csepelről, volt ott egy német katona, tankcsapdákat csinált, fa karókat hegyezett, a lehullott forgácsokat elkértem tőle. Odaadta. Danke schön. Volt kenyerünk, lett tüzelőnk is. Borzasztó életforma… lett volna, ha nem röhögtünk volna annyit. Legalábbis a Pistával. A Grünhut mindig mondta, hogy legalább halkabban röhögjünk.

A sárga csillagot nem tűztem ki. A szomszédok pedig véletlenül valahogy nem jelentettek fel. Aztán olyan is volt, hogy láttam egy nőknek szóló plakátot, hogy aki 30 év alatti, az jelentkezzen. Bementem a sorozóirodába, ahol egyedül voltam, csak a pult mögött ült egy nő. Rám nézett, és azt mondta: „Menjen haza”. Mondom, búra…

Anyám rokonainak angóra holmiijait (kesztyű, sál, pulóver, nagy érték volt az akkor) rám bízták, mondván, hogy nagyobb biztonságban lesznek egy kereszténynél. A bőrönddel aztán megállítottak az állomáson, valami spicli azt mondta egy rendőrnek, hogy én zsidók vagyonát menekítem. A rendőr rám nézett, és azt mondta: „Menjen haza”.

Laci a felszabadulás után három napig nem bukkant fel. Barátait kérdeztem, hogy ugyan hol van. Hálásnak kellett volna lennie, azt meg utálta. Pedig hálás lehetett, mert végsősoron megmentettem az életét. Ő utált hálás lenni. (Közben ott volt a Müller, az hálás volt. Vele a házasságunk egész más volt. Kölcsönös megbecsülésről szólt. De ott még nem tartunk.) Szóval valami vendéglősnél volt, akinek volt egy lánya. Ott ült, kártyázott, a barátja pedig be volt bugyolálva a kabátjába. Azt a kabátot mindig felakasztotta, vigyázott rá, igen nett ember volt. Erre most meg valaki beletakarózik… Azt mondtam neki, hogy a rendőrségtől keresik. (Jelentkezett rendőrnek vagy polgárőrnek.) Egy idő múlva hazajött. De akkor már nem kellett.

A háború alatt a Bodonczy család tizenhároméves kislányára vigyáztam, mert mikor szirénáztak, az üzlettel kellett foglalkozniuk. Megkértek, hogy törődjek vele. Együtt mentünk az óvóhelyre. (Amíg Laci munkaszolgálatos volt.) Hálásak voltak, cserébe velük ebédeltem. A férfi öccse, Lacás is ott evett. Szerette volna a kis lovaskocsija oldalára a nevét felírni. A kirakatrendező tanfolyamon megtanultam a negatívbetű készítést, és gyönyörűre sikerült. Lacás próbált udvarolni. Nekem nem lehetett. Barátságféle szövődött.

A háborúnak vége lett. Én elváltam Grünhuttól. Lacás megkérte a kezemet, én igent mondtam. Kedves, jó modorú, jólszituált volt, konzerv-üzeme volt Óbudán, meg lakása. Én lebegtem a levegőben. Ideges voltam. Miért ne mennék hozzá? Az is az őrangyalom műve volt, hogy elnapolták a válás kimondását. Így maradt idő kiismerni Lacást. Bemutatott a családjának, ezek pincérek, kocsmárosok, kávéház-tulajdonosok voltak. Megkínáltak rántott hallal. Éhes voltam. „Háború után mindenki éhes.” Tálaltak. Kések, villák. Néztek. Nekiállok halat enni, természetesen kézzel. Finom. Megmérettettem. Észre sem vettem, hogy vizsgáztattak. Aztán Anyuka jött terepszemlét tartani a jövendőbelimnél. Lacás felemelte a lova lábát, megvizsgálta a patkót. Nem mosott kezet. Ő is megmérettetett, és könnyűnek találtatott.

És még időben lezsidózott. Már nem emlékszem, mire mondta, hogy „erre is csak egy zsidó képes”. A háború után nem volt szokás zsidózni. Ez elég volt, hogy felbontsam az eljegyzést. Még annyit, becsületére legyen mexican pharmacy mondva, hogy amikor Pistát – második férjemet – elvitték, ő volt az egyetlen, aki megkérdezte, nincs-e szükségem valamire.”

__________

Majd folytatjuk, addig is hadd kívánjak boldog mindenféle ünnepeket ezzel a kis hanukarácsonyi csendélettel, ami a nagymama előszobájában fogadott tegnap:

68 Responses to “Borzasztó életforma… lett volna, ha nem röhögtünk volna annyit.”


  • tetszik a sorozatod, Sue!
    nagymamádnak az előző képén meg egy csomót filóztam, az arcán pont rajta ül minden. tudom is kire emlékeztet…

  • Nagyon szép történet, és remekül van formába öntve…

  • Folytasd minél hamarabb !

  • Nem felszabadítás volt az, hanem ugyanolyan megszállás. Csak most a szovjetek. Cseberből vederbe.

  • jó, szép.

  • Igazi zsidos Ponem.

    (na ugye, hogy kibukik valakibol elobb -utobb a zsido szo)

    folytasd, ha van idod .-koszonet, hogy meosztod

  • Most volt felolvasás itt nálunk. Nagyokat kacagtunk. Részletesebben érdekel bennünket a Müller Pistás rész. Olyan jó így fogalmazni. És még hangsúlyozni is hozzá. Várjuk a folytatást és kellemes ünnepeket!

  • Petya kedves ! Kérdezd erröl az elbeszélőt vagy engem aki átélte, hogy utáltuk, hogy megmentették az életünket.Kár ,hogy Szálasiék nem maradtak, vagy Horthyék nem jöttek vissza.

  • Büszke vagyok rá, hogy a felszabadulás melletti érvelésem rendszerellenes.Milyen rendszer amelyik a Judapesten nem tartja felszabadulásnak a náci uralom végét.

  • Nagyon szeretem az ilyen régi visszaemlékezéseket. Nagyid igazi
    zsidó szépség. Ha szabad érdeklődnöm, mennyi idős? Jó egészséget
    kívánok neki.

  • Ponem= arc?

  • Kedves Petya!!! Ugy gondolod?????

    Köszönet a történetért…sirva, nevettem. Még egyszer köszönöm.

  • Köszönöm a történetedet. Nagyon szép és remekül van megírva.
    Az előző rész is nagyon jó volt, csak akkor még nem mertem hozzászólni.
    Már várom a folytatást.
    Nagymamád egykoron igazi szépség volt!

  • joszi: Azt soha nem tagadtam, hogy a hitleri nemzeti szocialista Németország katonasága, és Szálasi gyalázatos rendszere alól ez felszabadulás volt. Ettől függetlenül megszállás volt és marad. Az egyik szélsőséges rendszert a másik követte, ezért mondtam, h cseberből vederbe. Azt hiszed, h Rákosi rendszere a zsidóknak jobb volt? Ugyanolyan zsidóellenes, anticionista pereket terveztek, mint amilyenek a Szovjetunióban voltak, ezek csak Sztálin halála miatt nem valósultak meg. A bolsevizmust azért ne mosdassuk már, vagy állítsuk be jobbnak mint a hungarizmust.

    Ami Hollandiában, Norvégiában történt, az volt felszabadulás, a norvégok éppen ezért nem akkor ünnepeltek mikor az utolsó angol, hanem amikor az utolsó orosz katona is elhagyta országukat. Ami itt, Mo.-n történt az nem volt felszabadulás. Az csak egy másik megszállás volt.

    Judit: Igen, úgy. :)

  • De, h ne csak zsörtöődjek suematra; én is nagyon szeretem a történeteidet, várom-olvasom őket.

  • Folytatááááááááááááááááááást!

  • kedves Petya! csak egy apró kitétel: a felszabadulás nem egyenlő a szabadsággal.

  • Joszi édes,

    kérdezd erről a ruszkik által többszörösen megerőszakolt déd és nagyanyámat, kérdezd a Zsidó Kórház női betegeit, akik ugyanerre a sorsra jutottak. Kérdezd Schwarz Dezsőt, aki Ausztriai kényszermunkáról (MUSZ-os volt, elvitték a németek erődíteni, angolok szabadították fel) aki 20 perccel azután hogy hazaért, mehetett Szibériába még 4 évre üdülni.

    (A keresztény magyarság terhére elkövetett szovjet bűnöket most ne firtassuk, téged nyilvánvalóan úgysem érdekel.)

    Az a drága jó kettős mérce, ugye.

  • A nagymama bűbájos, a történet olvasmányos, és még inkább tanulságos. Folytatást követelek :)

  • “Laci a felszabadulás után három napig nem bukkant fel.”

    Ahh igen, a felszabadulás… a testvéri szovjet hadsereg megérkeztétől még ma is könnyek szöknek a szemembe…amikor még minden nagyobb épületen ott lengett a vörös zászló…

    Sajnos elmúltak már ezek az idők.

  • Nem értem ezt a felszabadulás-fikázást. Tetszik vagy nem, a náciktól megszabadult ez az ország. Más kérdés, hogy ami utána jött, az sem volt egy leányálom. De ettől még elvitatni a megszabadulást a deportálást megúszóktól nem ildomos szerintem.

  • Megszabadult, igen. Nem felszabadult.

    Óriási különbség, és ha lehet, a két fogalom között distinctio tétessék, mert úgy ildomos, szerintem. Nem érdekünk ezzel hergelni a többséget ugyanis, plusz az igazságtartalma e fogalomnak zsidó szempontból is erősen korlátozott. Az adott pillanatban, 1945 januárjában nyilvánvalóan jobb opciónak tekinthető a 2. és a 3. Ukrán Front kétmillió punci- és óraéhes katonája, mint a Waffen-SS és azok a tetves nyilasok, de hosszú távon minimális a két társaság közti különbség, céljaik és módszereik gyakorlatilag megegyeznek.

  • A nagyszüleim a gettóból felszabadultak !
    Apám Mauthasenben felszabadult ! Akkor nekik mindegy volt,
    hogy oroszok ill. amerikaiak, de felszabadították Őket.
    A későbbi “események ” más tészta.

  • Jön majd a folytatás államosítással, Recskkel, meg kitelepítéssel, szóval nagymamáék megélték mindennek a rossz oldalát. Sikerült rendszeridegennek lenni a háború után is. De az akkor felszabadulás volt nekik. Arra nem tértem ki a történetben, hogy hány rokon nem jött vissza a táborokból. Dédnagymamám testvérei, azok házastársai, gyerekei mind meghaltak. Nagymamám két unokatestvére jött vissza. Nagymamám és dédnagymamám a keresztény dédnagypapa miatt úszhatták meg.

    Erzsébet: 88 lesz.

    Köszi mindenkinek a bókokat és a jókivánságokat, át fogom adni! :)

  • Felszabadulás volt,amit megszállás követett.Ravaluf drága,azok a Muszosok akik szegények ,áldozatul estek a Szovjet fogolyszerző akcioknak,beszámoltak a szörnyü ,de az elözővel nem összehasonlithato sorsukrol.Nem akarták kiirtani őket.A keresztény magyar lakossággal szembeni bünök ,éppenannyira érdekelnek mint őket a zsidok kifosztása , megszégyenitése, kiirtása,vagy a megszálló magyar hadsereg bünei a Szovjetunjoban.

  • Megszállás volt ami 1944. márc. 19-én történt velünk és ezt egy másik megszállás követte 1945-ben. Nem látok én felszabadulást sehol.

    Nahát joszi, ejszen a magyar seregeket is először felszabadítóként üdvözöltésk az ukránok és oroszok, annyira elegük volt a bolsevizmusból! Még harcoltak is a honvédség oldalán többszázan a Vörös Hadsereg ellen! Nem véletlenül volt “Oroszok! Itt járt a magyar hadsereg, Keresztet, földet, szabadságot visszaadott néktek!” feliratú, kétnyelvű táblákkal teletűzdelve a m. kir. Honvédség egész megszállási területe. Azt is először felszabadulásnak tekintették, te miért nem teszed?

  • Tudod Joszi, te pontosan azt a gyűlölendő sztereotípiát testesíted meg ezzel a poszttal, amit a kurucosok és elvbarátaik olyan nagy munkával igyekeznek elültetni az arra – sajnos – túlzottan is fogékony fejekben.

    Kol hákávod.

  • Figyeld tovább a kurucosokat és elvbarátaikat és igyekezz megfelelni annak amit akarnak,tények ne zavarjanak ebben.Amit ezzel megvalositsz azt már megprobálták a két háboru között.A siker közismert. Az öngyülölet nem segit semmin ,csak a történelemhamisitás ma is divatos kiteljesitésében.

  • A történelemhamisitás ma piaci viszonyok között magántulajdonosi környezetben történik és tudjuk, hogy ez joval hatékonyabb modszer.

  • “igyekezz megfelelni annak”

    Ember, pontosan te felesz meg annak, aminek ezek a szarok akarnak látni minket. Ehhez gratuláltam.

    “Az öngyülölet nem segit ”

    Bennem nincs egy fikarcnyi gyűlölet sem. (A mai kisnyilasokat sem gyűlölöm, egyszerűen megvetem.) Hozzászólásaink ebben a lényeges pontban különböznek.

    “ha dicső hadseregűnk nem probálja “felszabaditani” a Szovjetuniot 1942-ben, más történik 1945-ben”

    Volt ugye egy eléggé kellemetlen geopolitikai helyzet, ami azt eredményezte, hogy Magyarország belépett a háborúba, utolsóként a tengely szövetségesei közül. A magyar katonai részvétel a 2. Hadsereg kiküldéséig elhanyagolható, és gyakorlatilag atrocitások, rablások, és tömegmészárlások nélkül zajlott, szovjet területet nem csatoltak Magyarországhoz. Olvass Ungváryt, és vesd össze az olvasottakat akár egy német Einsatzgruppe tevékenységével. Mellékesen megjegyzem, hogy több, mint 1,000.000 román katona vett rész a “kommunizmus elleni kereszteshadjáratban”, ahogyan az e hadjárat emlékére osztogatott román emlékérem mondja, tetemes ex-román és sosem-volt-román területet csatoltak a Regáthoz, de ez senkinek nem szúrja a szemét.

    Amúgy nem történik máshogy ha nem lép ez az ország hadba a német oldalon; talán a Budapestért adott érmen nem “BP bevételéért” felirat lett volna, mint Berlin, Bécs, és Königsberg, hanem ” BP felszabadításáért” mint Prága, Belgrád, és Varsó esetében; ezt csak azért hozom fel, hogy lásd, akkor ők sem felszabadításnak gondolták.

  • Olvastam Ungvárit.Az einsetzgruppék tevékenysége a német történelem része.A Whermacht kiállitást minden ellenvélemény dacára végigvitték egész németországon.Önismeretük joval elöbbrs tart mint a miénk.A románok szerepe elsösorban az ő felelősségük.Az azonban tény ,hogy a román részen ragadt magyar zsidok tulélési esélye jobb vHolt mjnt magyar oldalon maradt társaiké.Hogy mit irtak az érmekre a szovjetek,közömbös abbol a szempontbol,hogy bennünket tényszerüen felszabaditottak.
    Petya,éste mit gondolsz a tiszaeszlári vérvádrol?

  • Öööö, légyszi, ne.

  • szegény suematra….

  • Hopp,benyomódott véletlenül szó közben, szóval azt akartam írni, hogy Suematra finoman jelezte, hogy ne tiszaeszlározzatok már itt a nagymamája képe alatt, Petya.

    Mert az nem jó most itt. Mindenütt hülyeség, itt meg főleg az.

    (Ujjam néha moderációs gombocskáért bizsereg)

    Suematra, az írásod szívmelengető. Érdekes, én is most nagymamázok gondolatban egyfolytában, és egyre jönnek elő azok a történetek, amiket tőle hallottam.

    Írni kellene egy könyvet a nagyanyáink történeteiből…
    “Borzasztó életforma… lett volna, ha nem röhögtünk volna annyit. ”
    Igen, ez nagyon ott van:)
    Ugyanez jött át az én nagyikám elbeszéléseiből is.

  • Hopp, mire ezt leírtam, (hajnali fél négykor), el is tűnt amire gondoltam:)

    Valaki vagy szintén nem tud aludni, vagy mentalista vagyok és gondolatban moderálok.:-)

  • De Dorka, miért engem?

    “Suematra finoman jelezte, hogy ne tiszaeszlározzatok már itt a nagymamája képe alatt, Petya.”

    Nem én tiszaeszlároztam. Miért mindig a gójok?

  • Bocs, már nem tudom visszanézni ki kezdte. Valószínűleg a te egyik hsz-edre ugrottam,(nem származási alapon) azért írtam h. “Petya”
    ha figyelmetlen voltam, elnézést.
    Viszont pont azok a szövegek tűntek el, amikre gondoltam, úgyhogy más is így láthatta.

  • Engem is töröltek, amikor helyretettelek evvel a hülyeséggel, szóval nem csak a gójok :)

  • Joszi kezdte, Petya folytatta, én meg le szerettem volna zárni, de teljesen helytálló, hogy ezt nem itt kéne, úgyhogy respect a moderátornak. Nem illik a téma egy ilyen csinos jidele élettörténetéhez.

  • Beirásom óta számomra hihetetlen merre ment el a hózzászolások.
    Nem azon kellene tán civakodni kinek mi volt 1945, mindenki ahogy érzi..ITT ezen a helyen ez NEM lehet vita tárgya. Várjuk és olvassuk
    Drága Nagyi további életét, amit nagyon várok már.
    ( tiszaeszklár, NOComment, akárki is hozta fel)

  • sue: ilyen stílussal, ilyen sztorikkal simán könyvet érdemelsz. legalábbis én szívesen olvasnám. :)

  • Szerintem is jó könyv lenne belőle !
    Úgy hogy tessék kérem mielőbb folytatni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

  • Nu ezt nem értem ! ?

  • aranyos történet és az alsó kép is jópofa:) inkább ilyen év végi üdvözlőlapokat látnék, mint a semmitmondó Happy Holidays és Peace-féle cuccok…

  • Elképesztően szánalmas, hogy pár szellemi fogyatékos ebből a sztoriból is csak azt volt képes megragadni, hogy végre itt egy alkalom gyalázni a kommunistákat.

  • Elképesztően szánalmas, hogy egy szellemi fogyatékos a fentiekből csak azt volt képes megragadni, hogy itt bárki is “gyalázta” a “kommunistákat”.

    (Már csak azért is, mert senki nem gyalázta, és nem a kommunistákat. A többi stimmel.)

    Sáná tová.

  • Az ‘sáná tova’ köszöntés ideje nem igazán mostanában van. Ettől függetlenül pedig talán nem sikerült megérteni, hogy a történet egy teljesen lényegtelen részletén ragadtatok le, ahelyett, hogy érdemben hozzászóltatok volna. Kicsit lazábban kéne venni a dolgokat, mert ha mindenben az “ellenséget” látod, azon veszed észre magad, hogy lassan már a piros lámpával anyázol.
    Azt pedig sajnos tudomásul kell venni, hogy ’45-ben igenis felszabadulás volt, hiszen nagyon sokaknak tényleg az életet jelentette. Nem csak zsidóknak, de katonaszökevényeknek, a későbbi világ igazainak, vagy csak egyszerű katonáknak, akiket nem hajtottak ki a vágóhídra. Igen, utána diktatúra következett, de ne úgy kezeljük a dolgot, hogy egy demokráciából léptünk be a Rákosi-rendszerbe. Horthy, Szálasi, Rákosi. Egyik sem jobb a másiknál.

  • A sáná tová köszöntés annyit tesz, jó évet. Mint az ismeretes. Márpedig itt egy új éve kezdődött, még ha csak a polgári időszámítás szerint is.

    Ellenséget csak te látsz. Ott is, ahol nincsen. Vagy van, de az még rosszabb.

    Horthy kormányainak rendszere (a zsidótörvényeket megelőzően, elsősorban Bethlen István miniszterelnöksége) Rákosi rendszeréhez képest mintademokrácia volt, az 1946 és 48 közötti respublicáról már nem is beszélve. Mást ne mondjak, egy útlevél 1938 előtt egy 50 filléres okmánybélyeg kérdése volt, és mentél, ahova akartál. 1949 után ugye tudod, mi volt e tekintetben a rendszer?

    Abban viszont egyetértek, egyik sem jobb a másiknál.

  • Szerintem Horthy azért egyértelműen magasan kiemelkedik a többi közül, kezdve azzal, h ő az utolsó törvényes magyar államfő. Szálasi teljesen törvénytelenül jutott hatalomra, hiszen az országgyűlés nem választotta meg és fölbolygatta a magyar közjogi rendet, onnantól kezdve pedig, h kikiáltották a köztársaságot, már alapvetően teljesen törvénytelen az egész (a mai napig). Az 1949-es alkotmánygyalázásról (ami mai napig áll) nem is beszélve.

  • Horhy tényleg kiemelkedik a magyar történelemben, kormányzoságához füződik 600.000 zsido meggyilkolása melyhez foghato sem azelött sem azota nem történt M.o-on.Természetesen törvényesen.

  • Ja, ha Horthy adott még egy kis haladékot, és az egész életét hátrahagyva az ember elmenekülhetett, akkor igazán nincs is baj. Az pedig, hogy az utolsó törtvényes kormányfő, az egy vicc. Egy kitalált rangban (“kormányzó”) nem nehéz. Egyébként pedig az éppen aktuális törvényes kormányfő Sólyom László, előtte meg Göncz Árpád volt. Törvényes, mert megválasztották, törvényesen. A mai alkotmány pedig nem azonos a ’49-essel, bár igaz, hogy annak a módosításából született. És?

  • A mintademokráciaa Numerus Clausus-al és alakosság 9%-ának szavazati jogával üzemelt.

  • Nem véletlenül 1938-at, illetve a háború kitörését jelöltem meg időhatárként.

    A mintademokrácia nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden buta barom odajárulhat az urnák elé, különösen nem 1920-ban. A cenzus nem butaság, én is legalább a 8 általánoshoz kötném a szavazati jogot. Tapasztalatból.

    A mintademokrácia az én olvasatomban azt jelenti, hogy mehetsz, ahova és amikor akarsz, van jog, rend, és törvény, ami a szabadon űzhető iparodat, vállalkozásodat és a testi épségedet megvédi; a mintademokrácia azt is jelenti, hogy egy olyan gazdasági és társadalmi sokk után, amit Trianon jelentett, az EGÉSZ ország dolgozott, mint az igavonó barom, és kihúzták a gödörből a szekeret, viszonylagos jólétet teremtve; azt is jelenti, hogy az összes ortodox és neológ felmenőm a szűkebb és tágabb rokonságban igencsak jó módban élhetett, anélkül, hogy bárki őket ebben megakadályozta volna, egészen addig az átkozott háborúig, és a zsidótörvényekig. 1949-ben, mire éppenhogy felépítettek valamit újra 45 után, államosították mindenünket, beterelték a családfőt az MDP-be, és élhettek kegyelemkenyéren, mert fizikai munkásnak 2 év MUSZ és 2 év Arhangelszk melletti bányamunka után már nem volt nagyon alkalmas.

    NC: rohadt egy dolog volt, senki nem vitatja; bethleni gróf Bethlen István megszüntette. Nagyapám bátyja így lehetett okleveles közgazdász 1936-ban, és került a Nemzeti Bankhoz tisztviselőnek. (Igaz, hogy szegény Ukrajnában meghalt 1943-ban, de ez már egy másik, 1938 utáni történet.)

    Petya, a mostani rendszer teljesen törvényes. Pontosan azért, mert ezt a díszes bagázst (értendő alatta a komplett magyar politikai elit) mi szavazzuk be abba a szép épületbe. Na, ez a szégyen, mármint, hogy ez a csürhe a választék.

    Horthy rendszere, ha nagyon akarom, illegitim is lehetne egy bizonyos szempontból. Budaörs után mindenképpen felvetül a kérdés. Az első fekete pont nálam az, hogy lövetett az ország törvényes államfőjére, arra, akinek a kezébe hűségesküt tett; ez elfogadhatatlan, még akkor is, ha a csehek hörögtek, mert ad 1., kit érdekel, hogy mit hörögnek, örüljenek a rablott prédának és coki, ad 2., ha ránk is jöttek volna 21-ben, annál jobb. Lehetett volna a török példát is követni, bármi áron. De a Kormányzó Úr Őfőméltóságának más tervei voltak, hamar megszokta a Budai Vár kényelmét; Ő Felsége, IV. Károly apostoli magyar király pedig ott pusztult szerencsétlen Madeirán, olyan körülmények között, amilyet senkinek nem kívánnék.

  • Amúgy nem kitalált rang, volt korábban 3 db. ilyesmi; Szilágyi Mihály, Hunyadi János, és Kossuth Lajos; az országban akkor lehet kormányzót választani, ha nincs uralkodó, vagy van, de nem képes feladatait ellátni. IV. Károly erre nagyon is képes lett volna, Horthy fegyveresen akadályozta meg ebben, innentől kezdve beszélhetünk legitimációjának hitelességéről; amúgy jegyzem, az is megér egy misét, ahogyan a parlament megválasztotta. Ugyanaz a parlament, amelyik meghozta az 1921. évi XXX. törvénycikket (Trianon elfogadásáról) és a szintén 1921. évi XLVII. törvénycikket a törvényes uralkodóház trónfosztásáról, az minden, csak nem becsületes, és nem nemzeti.

  • az elozo jobban tecccet. :)
    a kommentelesek fura vegere meg hozzatennem, hogy nem igazan ertem az oksagi megkozeliteseket, foleg ha azok emocioalis kontosre vannak felvarva, …wow :D igazan tarka ruha
    pl nekem szimpatikus Horthy: szep katonaruha, igazi uriember
    az, ami megtortent korulotte azt nem tudta befolyasolni, nem volt hozza batorsaga hogy kitorjon a beklyoi kozul, azt kellett tennie amit elvartak tole, kar hogy csak a vegen eszmelt fol hogy tobbre is kepes mint csonakos ketreceben sodrodni az arral s remenykedni hogy egyszer partotfog a csonak …vagy a ketrec, csak sajnos a ketreceknek az a szokasuk hogy elsulyednek a habokban, a csonakkal meg pechje volt.
    nem volt nagy politikus, nagy kaliber, de aki az lehetett volna az se csinalt mast csak ult a csonakban benne a sors altal elkepzelt ketrecben, s aki nagy lett volna inkabb ongyilkos lett mielott bolondnak kialtottak volna ki
    “Ez egy igen igen kemeny kemeny vilag”

  • Kedves Suematra!
    Nagyon köszönöm Neked!Kérlek folytasd.Örülök,hogy neked van aki meséljen.És hálás vagyok ,hogy megosztod velünk!Köszönet érte!

  • és még horthy is megszépül az idő távlatában.jessz.

  • Horthyról azért nem mindegyik zsidó gondolkodik/gondolkodott így, pl. azok sem, akik az emigrációban eltartották őt és családját, önként és dalolva…

  • Ó boldog együgyűség……….

  • Megerte visszanezni :)
    Erdekes a tortenet, varom a folytatast.

  • (ezt azert irom, kulon, hogy ki lehessen moderalni, reszben, vagy egeszben, ahogy tetszik) :)

    Joszi: a rendszer itt mar csak ilyen. Ha gondolod, ird at mas szavakkal, es meglepetten tapasztalhatod, hogy az automata nem meltatja rendszerellenesnek a hozzaszolasod :)
    Egyebkent nem meglepo, ha a Judapest rendszere nem tartja felszabadulasnak a szovjet megszallast. Kevesen tartjak annak.

    Viszont kiszabadulni egy furdoszobabol, ahol eveket tolt az ember. Na az felszabadulas. Mert hat abban az idoben nem csak a megszallas tortent, de vele egyutt mas is, es ami sokaknak tovabbi szenvedest hozott, az masnak ideinglenes szabadsagot. A dolgok mar csak ilyen szinesek.

    Szoval lovagolni a szohasznalaton. … *fejcsovalas*

    Van viszont amit nem ertek. Most akkor voltak munkaszolgalaton, csak a nemet vonatra nem szalltak fel, vagy nem voltak egyaltalan? Ebben a tekintetben ellentmondasosnak tunik a tortenet.

  • Voltak, sorszámuk is volt, csak a német vonatra nem szálltak fel.

  • Most, hogy a JP-n bezart a bazar, lesz-e ennek folytatasa valahol? Jo volna!

  • ha minden jól megy, akkor nálam lesz a folytatás. (csak a komment-funkciót kell beüzemelnem, ami nálam hol van, hol nincs, de ez egy másik történet:)

  • Csak kevés információval szolgálhatok, a Bodonczy kislány üdvözletét tolmácsolom, a Lacás előnyére változott, és 81-éves korában távozott az élők sorából.

  • nem- jezus nem lehetett magyar mert ugy maradhatott volna tovabb a foldon. akkor magyarok kozott elt volna es nem lett volna meggyilkolva /gaza/

Comments are currently closed.