A saját közelmúlttal már számot vetettünk december elején, amikor 3 éves lett a JP (3 év tejföl, december 4.), most pedig akkor vessünk számot gyorsan 2007-el is.
Elõször is, 5768 sokkal jobban cseng szerintem, mint a 2007. Posztöszöd-mentesebb, újadónem-mentesebb, barikád-mentesebb, mint 2007.
5768 Izraelben az Al-aksza (a.k.a.: “Második”) Intifáda vége: idén kevesebb halálos áldozatot követelt az izraeli-palesztin konfliktus, mint az elmúlt 7 évben bármikor, a tavalyi évhez képest is közel felével csökkent a body count.
5768 Magyarországon a civil zsidó alternatíva kikristályosodásának az éve: JP, Keset, Sirály-Marom, alternatív zsidó szinházak, új helyek nyitása mind azt jelzik, hogy valami megmozdult. Hogy mi pontosan, remélhetõleg kiderül jövõre. Ezt kívánjuk tehát az új évre: okosabb, izgalmasabb, szabadabb, sokoldalúbb zsidó közéletet.
Boldog polgári új évet mindenkinek!
5768 valóban jobban, képzeletlódítóbban cseng fantasy szempontból (lásd LOTR és Elrond, aki már ott volt 3000 éve is), de ha kiszámolom hogy ezzel a mértékkel mérve mikor fejlesztették ki a molekuláris biológiát vagy a webet, akkor mindjárt sokkal unalmasabban hangzik technológiai szempontból az elsõ x ezer év. Bár 2007-el számolva sem sokkal jobb az arány.
Szerintem azért jobb a zsidó naptár, mert ott nem a nyomorult tél kellõs közepén van az újév, sötétben meg hóban. :)
Igen, nekem sincs ilyenkor kimondottan “új év” érzésem. Akkor már inkább Tu B’Svat, a Fák ?jéve – tavasszal. Vagy szeptember 1. :)
BUEK JP!
Nekem ma egész nap ez a kis gyerekvers járt a fejemben:
Elszökött minap az álmom,
azóta én nem találom.
Keresgélem ,kutatgatom,
ha meglelem, neked adom.
Addig is álmodok újat,
mely – szavamra – el nem bújhat.
Elkapom, kalitba zárom -
talán lesz egy szebb világom…
/Barak László: Álmodozó/
A rómaiak idejében (a Velencei Köztársaságban egészen 1797-ig) eredetileg március 1. volt az újév kezdete (valóban jobbak kapcsolhatóan a természet megújulásához az északi féltekén).
Számos idõpontban kezdték az új esztendõt szerte a világon:
http://en.wikipedia.org/wiki/New_Year
Mindenesetre a mindjárt beköszöntõ 2008-ra B.U.ü.K.! :-)
Pedig a januári újév egy kellemes nyáresti buli, szemben a csípõs koratavaszi zsidó újévvel, csak jó felére kell születni a Földnek :)
Malájziában például mindenki ünnepel mindent. Vannak muzulmánok (lakosság fele), kínaiak (lakosság harmada – rengeteg különbözõ vallással pl. keresztények is), indiaiak (hinduk, muzulmánok) és még x más vallás. A tööbség ünnepel mindent: kínai újév, ramadan vége, karácsony stb stb. Nem értem a karácsonyból és az újévbõl miért kell ekkora identitás-kérdést csinálni. Nem attól vagyok zsidó, hogy nem ünnepelek karácsonykor vagy újévkor.
Nekem a chanuka vagy a tubisvát legalább annyira nem jelent semmit, mint a karácsony vagy az újév.
5768/2008 amõgy is teljesen mást jelent.
Boldog (?) malájok…
Jellemzõ, hogy a Tóra niszán hónapról beszél elsõ hónapként (Smót 33:3) , hiszen a zsidó idõszámítás a kivonulással veszi kezdetét. Ros hásáná eredetileg az õsi héber naptár hetedik hónapja volt, a Tóra így is beszél róla a mái napig (vö. Vájikrá 23:24). A jelenlegi szakaszolás és évszámítás Babilóniából magunkkal hozott (hurcolt, fölvett), hm., hogy is mondjam, idegen szokás (ultraortodoxoknak legyen mondva: gojok majmolása, neológoknak, maszortiaknak és reformoknak: oh édes asszimiláció!).
Az elnök beszéde:
Tisztelt Honfitársaim! Magyarok a Kárpát-medencében és az egész világon!
?sidõk óta minden civilizációban megünnepelték, hogy a világ a sötétségbõl újra a világosság felé fordul. Ez a remény, az újrakezdés ünnepe.
Az óévet vidámsággal búcsúztatjuk, s így fogadjuk az újat is. üjfélkor egy pillanatra elkomolyodunk – ám a Himnusz könyörgését is bizakodással énekeljük: víg esztendõnek kell végre jönnie!
Reménykedhetünk-e? Az nem remény, ha arra hagyatkozunk, hogy majdcsak lesz valahogy. A remény ennek az ellentéte. A remény azt jelenti, hogy nem adtuk fel. Aki reménykedik, annak van belsõ iránytûje, van mibõl erõt merítenie.
Hogy állunk tehát? Az ország állapotát nem lehet csak gazdasági adatokkal jellemezni. Az, hogy egy országban jó-e élni, azzal mérhetõ leginkább, hogy milyen az emberek egészsége, meddig élnek, jók-e az iskolák, milyen a természeti környezet, mennyire sikerült a szegénységet és a kirekesztettséget visszaszorítani.
De még fontosabb, hogy van-e az országban általánosan elfogadott, közös elképzelés a jövõrõl, hogy van-e összetartás az emberek között. Azoknak az országoknak a sikere, amelyek kilábaltak a miénkhez hasonló nehéz helyzetbõl, ezen a kettõn alapult: egy határozott cél akarásán és a szolidaritáson.
Nálunk ezzel szemben mindenki az ország pusztító megosztottságáról panaszkodik. S valóban sok kárt okoz a mindent a mi-õk sémára leegyszerûsítõ fekete-fehér gondolkodás.
De az élet színesebb, és teljesebb. Sok-sok példáját mutatja fel annak, mit érnek el azok, akik függetlenítik magukat a megosztástól, de nem is húzódnak vissza a magánéletbe. Országjárásaim során rengeteg igyekezettel, jóakarattal, találékonysággal és együttmûködéssel találkozom. Ezek az emberek mind hisznek egy közös célban. Hány település jut elõre, ahol az emberek szót értenek egymással, és milyen jó tapasztalni jogos büszkeségüket! A család maga is közösség, de a nagycsaládosok mozgalma településeket és egész vidékeket szervez meg. Nagyon sok iskola nemcsak jól tanít, hanem hatása messze kisugárzik az iskola falain túlra; bizony nemcsak kis falvakban, hanem – mint unokáim révén magam is örömmel tapasztalom – a fõvárosban is. Rengeteg a segítõ szervezet. Belegondolni is rossz, mi lenne nélkülük. A civil szervezõdések immár nélkülözhetetlenek az ország számára. Az is reményt keltõ, milyen sokan õrzik szakmájuk tisztességét és színvonalát!
Ezek látszólag mind apró ügyek; többnyire egy-egy helyi közösséghez kapcsolódnak. De végül is ebbõl áll össze az ország. A kérdés az: akarjuk-e, hogy ami kicsiben mûködik és jó, az országosan is úgy legyen? Tudjuk-e, hogy az embereknek ez a belsõ hozzáállása nem kis ügy, hanem éppen ez a legfontosabb. Ettõl függ, mi lesz Magyarország helye az átalakuló világban; ettõl függ, lesz-e közös akarat arra, hogy a magyar nemzet fennmaradjon a Kárpát-medencében.
?jévkor, újrakezdéskor érdemes meggondolnunk és megerõsítenünk, hogy van belsõ iránytûnk, hogy megõriztük a reményt. Ezért tudjuk ilyenkor szívbõl énekelni a Himnuszt.
Boldog, reményteljes, új esztendõt kívánok!
Hát az élet márpedig ilyen: folyamatos közeledések és elkülönbözõdések sorozata.
“Hát az élet…” én ezt Charlie megjegyzésére írtam. :)
Háááát igen, ez a Sólyom, ez aztán tudja. Hálaajóistennek, hogy ilyen elnökünk van…
Ja, nekem is tetszett. Ha megfigyelitek, akkor nem vádol, hogy esetleg most szarabb, vagy nem kampányol, hogy a reformok valójában már most nagyon jók, hanem inkább más dimenziókat emel ki.
Tetszik, ahogy egy olyan szemszöget keres, amivel össze lehet fogni a magyar társadalmat.
Szép is lenne, ha a sokféle identitással rendelkezõ magyarországi közösségek nem súrlódnának egymással, hanem megtalálnák a helyüket abban a hatalmas multikultúrális mozaikban, ami Magyarországot jelenti.
Boldog új évet!
“A civil szervezõdések immár nélkülözhetetlenek az ország számára.”
“Ezek látszólag mind apró ügyek; többnyire egy-egy helyi közösséghez kapcsolódnak. De végül is ebbõl áll össze az ország.” Hmm, a Judapest ehhez igencsak hozzátett :)
Azért az egyik bekezdésben sikerül pártosan politizálnia és szerepet tévesztenie:
“Hogy állunk tehát? Az ország állapotát nem lehet csak gazdasági adatokkal jellemezni. Az, hogy egy országban jó-e élni, azzal mérhetõ leginkább, hogy milyen az emberek egészsége, meddig élnek, jók-e az iskolák, milyen a természeti környezet, mennyire sikerült a szegénységet és a kirekesztettséget visszaszorítani.”
A gazdasági adatok azt jelzik, hogy 2006-os nyári, s fõként a 2007-es januári megszorításoknak “hála” drasztikusan javult az államháztartási egyensúly. Ráadásul e megszorítások dacára, egy katasztrofális mezõgazdasági év után, világszerte magasba szökõ energiahordozó-árak mellett az összterméknövekmény nullánál nagyobb százalék (0,6% körüli). Ez a két tény és az összefüggésük tehát mérsékelt optimizmusra, régiesen szólva reménye adna okot. Az elsõ mondat tehát arra szólít föl, ne fogadjuk el a kormány érvelését, miszerint az áldozatok nagy részét meghozta már a társadalom, s lassan eljön a gyümölcsök beérésének ideje. Ez után kiemeli, hogy sokkal inkább jellemezhetõ a helyzetünk az egészségügy és az iskolaügy állapotával. Az egészségügy területén megvalósítandó nagy átalakításról szóló, efficiencianövelõ reformcsomagot átmenetileg elutasította, néhány olyan pontot is kifogásolva, mely benne sincs a törvényben (vélhetõleg nem az utolsó verzióból dolgozott a stábja), a kormány iskolapolitikáját is többször kifogásolta (mondván nem a falusi iskolákon kellene költségeket megtakarítani – s köztünk legyen szólva, ebben liberális és szocialista szempontból is igaza van!, nem szabadna a vidékkel [falvakkal] szembeni szolidaritást föladni). Most eltekintve attól, hogy fölvetéseiben, kormánykritikájában igaza van-e, a nagy ellátórendszerek állapota hosszú távú intézkedések lassan változó eredményeképpen olyan, amilyen, a gazdasági helyzet viszont egy adott — rövidebb — idõszak állapotmeghatározása. Az elnök feladata nem abban áll, hogy újévi beszédében az elmúlt harminc évvel nézzen szembe, s nem az eljövendõ négy évtizedre vizionáljon, hanem az óévet tartozik búcsúztatni és az újévre megfogalmazni célokat, viselkedési mintákat. (Mert hogy az elnök feladata a mértékadás!)
Alle Zionisten Raus!!!
robert,
Az IP címed alapján (62.217.247.243) már tudjuk hol laksz, reggelizel, tanulsz, dolgozol. Az NBH rajtad van. Rettegj.
Charlie, azért a Qrmány “túl vagyunk a nehezén” pr dumáját ne vedd túl komolyan!
A gazdaság reményre ad okot szerinted? Rajtad kívül ezt egy közgizda sem így látja, még Kókadt se nagyon optimista mióta nem miniszter.
Kedves Tölgy,
ad 1, egyrészt az olyan mondatok, hogy az összes közgazda valahogy gondolja, vagy az olyan mondatok, hogy egyetlen közgazda sem gondolja valahogy, épp annyira igazak, mint az a mondat, hogy X. Y. politikus sose hazudik.
Ad 2, a mérleg javulása tény. Az is tény, hogy a népgazdasági mérleg egyensúlya önmagában — bár föltétele — nem garanciája a gazdasági sikernek. Az elkövetkezõ három év gazdaságpolitikai és világgazdasági eseményei fogják eldönteni, hogy középtávon a mérleg egyensúlya kiegészül-e a gazdaság teljesítményének növekedésével.
Ad 3, nem a gazdaság állapotáról állítottam valamit, hanem Sólyom beszédérõl.
Ad 4, igen, az, hogy a mérleg stabilizálódik, reményre ad okot. Az államháztartási mérleg tartós egyensúlytalansága ezzel szemben reménytelenségre szolgálna indokul.
Ad 5, lehet valakinek a nevével gúnyolódni, csak nem illik. A q-betûnek a kor-szótaggal kezdõdõ politikai fogalmakban való használata 14 hónappal e nyelvi lelemény elsõ fölbukkanása után éppolyan unalmas (szellemtelen), mint a harmadik napon volt.
Ad 6, ma Magyarországon nincsenek porondon egyik politikai tömörülésben sem olyan politikusok, akik okot szolgáltatnának a büszkeségre, vagy akárcsak olyanok is, akiket ne kellene európai szinten pironkodva szégyellenünk. Nem értem tehát, hogy miért ragadjuk ki csak az egyik oldal politikai képviselõit.
Kedves Róbert,
a németben — a mondatok kezdõszavain kívül — csak a fõnevek írandók nagy kezdõbetûvel. Az igekötõk nem. Ha legközelebb németül küldöd ki a cionistákat a folyosóra, akkor ezt vedd figyelembe és a (he)raus igekötõt írd már kis kezdõbetûvel! A kedvemért, na, légyszi! Hab’ recht vielen Dank dafür!
Ja, majd elfelejtettem mondani, a pszichiáter üzeni a folyosón várakozóknak, hogy — idézem — „Hungaristen, rein!”.
a beszéd szerintem szánalmas. Mindig a civil szervezõdésekkel jön, ami amúgy oké is lenne, de szegénykém elfelejti, hogy Mo-n parlamentáris demokrácia van, aminek az alapja, hogy az emberek politikai pártokba szervezõdnek. Bármilyen csúnyák is azok a pártok..
Sólyom sucks
Kedves Gaabor,
szerintem részben van csak igazad. Egyfelõl a civil kezdeményezéseknek is van alkotmányosan kijelölt mûködési (köz)területük, másfelõl Magyarországon nincs szabad pártalapításra lehetõség: adminisztratívan és gazdaságilag annyira megnehezített, hogy új (valóban mûködõ) pártot létrehozni gyakorlatilag lehetetlen, ilyen helyzetben pedig a pártpolitikai feladatkörök egy része óhatatlanul a civilekhez kerülnek.
Ettõl Sólyom beszéde persze még szeszélyes és kiegyensúlyozatlan.
“Ettõl Sólyom beszéde persze még szeszélyes és kiegyensúlyozatlan.”
üs szerintem amolyan “megúszós” is. :(
Charlie,
Köszi, de azért remélem érted a lényeget. Ha nem értenéd leírom magyarul is:
Minden cionista kifelé!
Tudod, nekünk csak ez az egy hazánk van. Ti pedig kaptatok az ENSZ-tõl ajándékba egyet. Jobb lenne mindenkinek ha bednátok az alija kérelmet.
Psymon,
LOL. Legalább megnézhetted volna, hol van az a IP cím. Sem a szerveretek, sem az említett IP cím nincs Magyarországon. ?gyhogy cumi.
Jaj, kedves robert,
te szegény! Amikor az összes fejeden, az össze füled mögött egyszerre viszket, nagyon kevés lehet a két kezed.
Vannak CIONISTA ügynökeink Bukarestben is, ez nem jelent gondot.
robert, a változatosság kedvéért menjél most inkább te
Egyébként mennék én szívesen, de most nincs pénzem repülõjegyre + nincs ennyi szabim. Pedig milyen jó lenne egy kis napsütést látni!
Bizony, bizony! :))
Kedves Cionisták, Anticionisták, de fõképp azok, akik az eredeti témához szólnak még hozzá! :)
Charlie: szerintem nézõpont kérdése, hogy kritikának fogjuk-e fel Sólyom beszédét. Nekem amúgy nagyon tetszett a “megúszós” jelzõ. Legyünk õszinték, jelenleg a helyzet nem mókás. A növekedés mérési határon belül – akár igazad is lehet, de akkor is baromi picit növöget, az infláció meg azon a határon, ahol elég egy nagyobb tüsszentés, és beindul (mnb.hu)
Nekem úgy tûnt, de ez sajnos nem elemzés, hanem érzelem – szimpatizálok Sólyommal – hogy nem élezni akarta a konfliktusokat, hanem összefogást. Ha a pártok nem akarnak, akkor helyi szinten. Ez teljesen pártolandó.
Egy kicsit a probléma hasonló, mint ami itt a Judapest alaptételében benne van: ha valaki utálja Sólyom Lászlót, akkor bele tudja magyarázni a beszédébe, hogy kritizál, beszól. Hasonlóképp, mint a nálatok említett antiszemiták.
Ugyanis az elnök baromi nehéz helyzetben van, a MG azért rinyál, hogy velük is álljon szóba, a MAZSIHISZ azért haragszik, hogy veletek szóbaállt :) Közben valójában csak erkölcsi hatalma van. ?gy vélem, jó lenne, ha nem a pártok lennének a kizárólagos hatalom, hanem ténylegesen minden magyart képviselhetne Sólyom. ?gy tekintélyre szert tenni, hogy közben senkit ne rekesszen ki – baromi nehéz.
Egyébként:
Személyes véleményem, és errõl nagyon meg vagyok gyõzõdve – a modern társadalomban a demokrácia fontos pillérei a civil szervezetek. Egy olyan társadalomban, ahol vannak családok, és vannak pártok, ott elég üres az ország. Kell a civil kontroll, kell a civil kurázsi. :)
ürthetõ, hogy mire gondolok?
Kicsit késõ van, ilyenkor már nem mennek a körmondatok :)
Kieg:
Szóval: Sólyom összefogásról beszél.
üs a társadalomnál, kicsit érthetõbben:
Egy olyan társadalomban, amit csak családok és pártok alkotnak – értem ezt arra, hogy lassan minden kettészakad jobbra és balra. A családok fölötti nagyobb egység már a pártok lesznek – ez nem jó.
Na, átgondolom az egészet, és megírom a blogomban :D
Ha kialudtam magam.
Kedves Gildor,
számomra hogy Sólyom személye akkor lett volna hiteles, morálisan elfogadható, ha mandineres megválasztását nem fogadta volna el. Továbbá, ha rendelkezne azzal a képességgel, ami megakadályozta volna õt abban a szégyenteljes kitüntetési “nem kézfogási” aktus megejtésében. Egyáltalán, ha személyisége alkalmas lenne az egészleges gondolkodáshoz nélkülözhetetlen felülemelkedésre és szintetizálásra. Mert irányt mutatni, mértéket adni enélkül biz’ nem lehet.
E “megúszós” beszédében pedig azzal az átlátszó trükkel él,hogy mindenki számára pozitív állításokat, közhelyes kijelentéseket halmoz egymásra. Az egész beszéd óvatoskodó, szépelgõ módon ismételget egy evidenciát. Valóban, a civil szféra megerõsödése talán az egyik legfontosabb dolog ,szerintem is. De ennek az állandó hangoztatása bizony édeskevés. Igaz, egy másik olvasatban ennek a “rajtatok múlik az egész” mögöttes gondolatnak azért vannak/lehetnek üzenetei ebben a népszavazási, közéleti stb. õrületben. Amit Charlie kiszúrt, azzal is teljesen egytértek. Mindenesetre érdeklõdéssel várom a politológusok, kommunikációs szakemberek, netán pszichológusok elemzését errõl a beszédrõl.
Kedves Róbert,
az a fajta mentális szint, amelyen mozogsz, kezelendõ lenne, ezért mondta a hasonlatomban a pszichiáter, hogy Hungaristen, rein! Remélem, érted.
Ha nem érted németül, félõ, magyarul sem értenéd…
Sólyom alapvetõ szerepzavarban él. Fejedelmi pózai vannak. Interjúiban a spanyol királyhoz hasonlítja magát.
Ettõl eltekintve egy nagyon kedves elefánt. Hosszú ormányával kedélyesen tülköl. ?jévkor föl sem tûnik az utcazajban. Agyara baloldalon ugyan rövidebb, mint jobboldalon, de nála még a jobboldali agyar is középre hajlik. Igazi, kiegyensúlyozott afrikai elefánt. Fülein is megláthatni. Korlátozzák a látókört, fõképp retrospektíve. Ezért nem látta saját megválasztásának körülményeit. ?gy értem, azóta sem. Ezzel sincs semmi baj. Az elefántok rosszabbul látnak, mint, mondjuk, a réti sas, bár a vakondokoknál, akik ugye, rossz helyre szavaznak, azért valamicskével jobb a látásuk. Vitán fölül áll viszont a szaglásuk. Sólyom is megérzi messzirõl, ha valami rohad. Fõleg, ha az ombudsman is fölhívja rá levélben a figyelmét. Ilyenkor még tülkölni is hajlandó.
A baj inkább ott kezdõdik, ha kedvenc tartózkodási helye a porcelánbolt. ?gy is mondhatnók, sokat forgolódik benne.
„Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!”, tülköli a széttaposott cserepek fölött vad horkantásokkal, miközben tanácsadói permanensen kiabálják: mázál tov, mázál tov!
Mondjuk, nem is õk takarítanak. Erre tartjuk pl. a külügyeseket.
Charlie,
::))))
Azért nekem a kedves elefántról valahogy más képzeteim vannak. De azért értem, és élevezem a gondolatmenetet.
Charlie: ja, meg Viktort a takarítóembert. (Nikita egyik szereplõjére gondoltam! :) )
Na, én nem vagyok semmilyen sólyomelemzõ szakember. ?gyhogy hagyom is a véleményezést.
Inkább megnézem a Tom Lantos témát. Hátha…
B?üK meg minden mindenkinek! Sokszor benéztem már a honlapra, bár jobboldali érzelmû vagyok, azonkívül nem is Magyaroszágon élek, de érdekel mások kultúrája is (felém nem sok zsidó él), igy tájékozódom, nézelõdöm. Szerintem sok ember betegnek tart, mert a tél a kedvenc hónapom,de azt hiszem az újév jó ott és akkor ahol van, NE TESSüK BÁNTANI!(de elfogult vagyok :) )
Azt hiszem Sólyom László beszéde nem elfogult, nem pártoskodó, hanem józan és pozitív. Be kell látnotok, hogy ami Magyarországon zajlik nem lehet senki érdeke, a gazdaság fejlõdési üteme siralmas, a társadalom megosztott, a korrupció, botrányok, a rendõrség állapota! Mi akarunk európa feketebáránya lenni? Egy gettó? Ahol mindent szabad? Félkatonai szervezetet alakítani, gyalázkodni, származás miatt gyûlölködni, hazudni, lopni, erõszakoskodni, bárkit lefasiztázni, megveretni? De sajnos ma ez Magyarország…Talán ennyit érdemlünk? Gildornak minden elismerésem, régen hallottam ennyire józan megnyilatkozást valaki részérõl, kérlek minnél többször hallasd a hangod, mert jó hallgatni valakit, aki nem fröcsög az indulattól és intelligens megnyilvánulásai vannak! Hajrá és Búék!