Csak jelzem, hogy már megrendeltem a Carter könyvet és ha elolvastam, írok róla recenziót.
Tudom, lassú vagyok. Olvasta már valaki egyébként?
Az Amazonon van egy rövid interjú Jimmyvel, elsõ körnek nem rossz:
An Interview with President Jimmy Carter
Q: What has been the importance of your own faith in your continued interest in peace in the Middle East?
A: As a Christian, I worship the Prince of Peace. One of my preeminent commitments has been to bring peace to the people who live in the Holy Land. I made my best efforts as president and still have this as a high priority.
Q: A common theme in your years of Middle East diplomacy has been that leaders on both sides have often been more open to discussion and change in private than in public. Do you think that’s still the case?
A: Yes. This is why private and intense negotiations can be successful. More accurately, however, my premise has been that the general public (Jewish, Christian, and Muslim) are more eager for peace than their political leaders. For instance, a recent poll done by the Hebrew University in Jerusalem showed that 58% of Israelis and 81% of the Palestinians favor a comprehensive settlement similar to the Roadmap for Peace or the Saudi proposal adopted by all 23 Arab nations and recently promoted by Secretary of State Condoleezza Rice. Tragically, there have been no substantive peace talks during the past six years.
Q: How have the war in Iraq and the increased strength of Iran (and the declarations of their leaders against Israel) changed the conditions of the Israel-Palestine question?
A: Other existing or threatened conflicts in the region greatly increase the importance of Israel’s having peace agreements with its neighbors, to minimize overall Arab animosity toward both Israel and the United States and reduce the threat of a broader conflict.
Q: Your use of the term “apartheid” has been a lightning rod in the response to your book. Could you explain your choice? Were you surprised by the reaction?
A: The book is about Palestine, the occupied territories, and not about Israel. Forced segregation in the West Bank and terrible oppression of the Palestinians create a situation accurately described by the word. I made it plain in the text that this abuse is not based on racism, but on the desire of a minority of Israelis to confiscate and colonize Palestinian land. This violates the basic humanitarian premises on which the nation of Israel was founded. My surprise is that most critics of the book have ignored the facts about Palestinian persecution and its proposals for future peace and resorted to personal attacks on the author. No one could visit the occupied territories and deny that the book is accurate.
Q: You write in the book that “the peace process does not have a life of its own; it is not self-sustaining.” What would you recommend that the next American president do to revive it?
A: I would not want to wait two more years. It is encouraging that President George W. Bush has announced that peace in the Holy Land will be a high priority for his administration during the next two years. On her January trip to the region, Secretary of State Condoleezza Rice has called for early U.S.-Israeli-Palestinian peace talks. She has recommended the 2002 offer of the Arab nations as a foundation for peace: full recognition of Israel based on a return to its internationally recognized borders. This offer is compatible with official U.S. Government policy, previous agreements approved by Israeli governments in 1978 and 1993, and with the International Quartet’s “roadmap for peace.” My book proposes that, through negotiated land swaps, this “green line” border be modified to permit a substantial number of Israelis settlers to remain in Palestine. With strong U.S. pressure, backed by the U.N., Russia, and the European Community, Israelis and Palestinians would have to come to the negotiating table.
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=16463
Szegény Carter..
Nem olvastam a könyvet. De egyrészt meggyõzõ, ahogyan a legtöbb zsidó szervezet tiltakozik ellene. Másrészt szerintem leleplezi Cartert az, hogy apartheidnek nevezi az izraeli megszállást, és utána azt mondja, hogy “…this abuse is not based on racism…”
Egy apartheid erában, 1989-ben kirakott tábla:
http://en.wikipedia.org/wiki/Image:DurbanSign1989.jpg
Ilyen tábla elképzelhetetlen lenne Izraelben. Ez a tábla, vagyis az apartheid faji elválasztásról szól, míg Izraelben területi elválasztás van. Szóval tiltakozik a zsidó-palesztin szegregáció ellen, de egyben le is egyszerûsíti azt. Valahol nem nélkülözi a humort az egész, amikor az interjú végén kiáll a tényleg rasszista telepesek mellett. Mintha mindenkinek tetszeni akarna, ami ebben a témában írt könyvvel tényleg abszurd.
‘Ezzel ellentétes a véleménye Sulamit Aloni volt izraeli oktatási miniszternek, aki az International Herald Tribune címû globális amerikai napilap január 8-i számában kel Carter védelmére és kijelenti, az Izrael által gyakorolt apartheid nem hogy nem igaz, hanem közhely és mindennapi gyakorlat, vagyis Izrael faji alapú szegregációt gyakorol. Példaként írja, hogy a csak a zsidók által használható, a palesztinoktól ellopott területeken végigfutó autóutakon azonnal elkobozzák az arra ráhajtó palesztin/arab autósok kocsiját. Amikor Aloni egy ilyen eset tanúja volt, megkérdezte az ott szolgálatot teljesítõ katonát, hogy honnan tudta volna a „jogsértõ” bûnét, hiszen tábla sincs kinn a tiltásról? A katona közölte: még az kellene, hogy egy ilyen tiltó táblát tegyenek ki, mert azt egy „antiszemita külföldi” lefényképezheti.’
Ennyit a tábláról.
Nekem nem meggyõzõ, hogy néhány (sok) zsidó “watchdog” szervezet tiltakozik.
Annyi igaz, hogy nem csupán nettó rasszizmus az alapja (hiszen akkor az Izraelben élõ arabokat is szegregálnák), de ettõl még apartheid-szerû a helyzet “Judeában és Szamáriában”.
Ahogy Carter is mondja a fenti interjúban:
Izrael szeretne demokratikus állam lenni, Izrael szeretne zsidó állam lenni és mindezt Erec Izraelben (Izrael Földjén), de a háromból csak kettõ megy. Ha fenntartják a mostani állapotokat a Területeken, akkor erõsen csorbul a demokratikus jogrend (ld. “more than 1000 words” poszt – http://www.judapest.org/?p=852), ha egyenlõ jogokat adnak az ott élõ araboknak, akkor megszûnik a zsidó többség és nem lesz többé zsidó karaktere az államnak, ha visszahúzódnak a ‘67 elõtti határokhoz, akkor pedig Izrael Állama csak részben foglalja magában Erec Izraelt.
ün egy ideje az utóbbi szcenáriót tartom jónak és helyesnek (valamint praktikusnak).
Akkor értenék egyet avval, hogy faji alapú szegregáció van, ha nem területi alapon lenne az elválasztás, hanem arab-zsidó vonalon. De mivel az izraeli oldalon élõ arabok sokkal nagyobb szabadságot élveznek, mint bármlyik más arab országban, és a drúzok, beduinok, és önkéntes alapon palesztin arabok is vannak a hadseregben, mindenképp durva túlzásnak érzem az apartheid megfogalmazást. Dél Afrikában brutális bõrszín alapú elválasztás volt. Elképzelhetetlen lett volna, hogy egy fekete orvosok ápoljanak fehér embereket.
Biztos, hogy vannak rasszista túlkapások (valószínûleg rengeteg), sõt, háborús bûnök. De azok hivatalosan törvényellenesek. Mit ér az, ha van törvény, de nem tartják be? Semmit, de az az elsõ lépés.
A másik pedig személyes tapasztalat: tíz katonából, akikkel beszéltem Izraelben, kb. egy volt rasszista. De még õ is átjárt a szomszéd drúz faluba svarmázni. Nekem úgy tûnik, hogy a katonák által elkövetett bûnök kilencven százaléka a pszichológiai felkészületlenség, és rossz döntés veszélyes szituációkban, nem pedig beléjük nevelt rasszizmus.
Akkor is felháborító a könyv címe, ha csak JaSara érti azt. Iszonyúan leegyszerûsíti a szituációt.
http://www.africanaencyclopedia.com/apartheid/southafricangirl.jpg
Egyébként tervbe vettem már jövõre egy látogatást valamelyik palesztin faluban. Persze nem életbiztosítás, de ha már annyit vitatkozunk róla, és nem is voltunk ott (Názáret olyan, mint egy nyugat-európai kisvárost kevernénk össze egy arab faluval, ott már voltam).
Elolvasom a könyvet, utána folytathatjuk a vitát – ha lesz min! :)
Magyarországon is sok oktatási szakember gondolja úgy, hogy -a liberális vészharangkongatók szerint kis települések iskoláiban igen gyakori- cigányosztályok nem is léteznek…
A másik kérdés persze, hogy károsak-e? (szerintem igen)
Shadai, az általad felvázolt lehetõségek közül szerintem is az utóbbi a racionálisabb, de én szivem szerint az elsõnek drukkolnék. Csak nem kéne annyira félni attól, hogy elveszíti Izrael a zsidó jellegét, mert léteznek azért “kettõs nyelvû” országok a világban. (Csak ahhoz még kéne néhány év modern demokrácia mindkét oldalon, világbéke, napenergiás autó, Vizöntõ kora, stb.:))
A “kis”Izrael megoldással az a gond, hogy a falon túl élõk még jópár évig sokkal rosszabbul fognak élni, mint az Izraeliek. Ez pedig melegágya mindennek, ami a gyûlöletet táplálja.
Már ott a baj, hogy van a fal. Túl sokszor szent az a föld, szerintem…
Nagyon jó cikk (napló):
“In August 2006, thousands of Israeli reservists were called up to serve in Lebanon in the defensive campaign against Hezbollah. Among them was Daniel Reisel, 31, a medical student in London who had served in the Israeli army many years ago. He felt sure that his unit–reservists in their late twenties and early thirties–would not see any real fighting. He was wrong.”
http://reformjudaismmag.org/Articles/index.cfm?id=1202
http://www.youtube.com/watch?search=&mode=related&v=dNqlZnBqtV4
Íme a vérszomjas telepesek