zsidó identitás és kultúra a 21. századra
Ron Jones egy átlagos történelemtanár volt egy kaliforniai középiskolában. Diákjai egy egyszerűnek tűnő kérdést tettek fel neki. Hogy lehetséges, hogy az átlagos németek a második világháborút követően azt állították: nem tudtak a tömegmészárlásokról?
Ron ledöbbent, mert nem tudta a választ. Egy kisérletbe kezdett, hogy az autokratikus gondolkodásmódot feltérképezze. A bejegyzés folytatódik! ››
A JP-n is időnként felizzó vitatéma, illetve kínzókérdés, hogy van-e égősorod szekuláris zsidóság, létezhet-e pozitív értelemben vett világi zsidó kultúra? Lehetünk zsidók (sőt, úgynevezett józsidók) úgy, hogy identitásunk szekuláris?
A frontok tisztán látszódnak a JP-n is, shadowrider például teljesen szekularista volt és a világi zsé vonalat képviseli markánsan Tet, Orosz Péter, Max, Tallián Miklós és Zebulon is. A vallási vonalat pedig sokszor Charlie, fhb, rpsymon és Nagy Levin jelentik a JP-n. És akkor vannak a hibridek, mint jómagam is, de ilyen crossover arcnak érzem jópár megnyilvánulás alapján JBone-t, Mishmesh Dorkát, Juditot, Vadjutkát és Fűszeres Esztert is. Nekünk találták ki a Critical Maceszt (és a bringaemelés utáni közös széderezést).
Tény: a szekuláris zsidó identitás Magyarországon elsősorban és mindenekelőtt a holokausztra épült. Erre a negatív identitásra mondtunk mi nemet és artikuláltuk sokszor: a mi zsidó identitásunk pozitív és szabad. De mitől pozitív? A popkulturális stikktől? Mire mondunk igent (a nem után)? A Balkan Beat Box, a Portnoy-kór, a Klezmatics, Woody Allen, a Hebrew Hammer és a Heeb Magazine tennék “pozitívvá” a mi zsidó identitásunkat?
Részben igen. A JP mindig is képviselte azt, hogy 100% legitim ez a fajta (és másfajta) szekuláris identitás is.
Ugyanakkor én például sosem gondoltam úgy, hogy ennek a pop/kulturális identitásnak a lét(jogosultsága) nem a zsidó vallási hagyományból táplálkozik. Abból táplálkozik. Singer, Malamud, Heller, Auslander elképzelhetetlen a vallási hagyományok és tudás nélkül, ahogyan Woody vagy épp a Hebrew Hammer neurózisai is ebből a forrásból merítenek. A viszonyítási pontok számukra is a zsidó (vallási) hagyomány, legfeljebb pepitában.
A vallástól teljesen eltávolodott (eltávolított) szekuláris zsidó identitás elég bizonytalan talajon áll. Persze épp ettől “cutting edge”. De az egész sokszor esetleges, mivel épp azokkal a koordinációs pontokkal nem bír, amelyek pl. értékként átadhadók két generáció között. E szabadon lebegés és lebegtetés miatt sokan csupán valami nehezen megfogható, halovány “emléket” tudnak (tudnának) átadni gyerekeiknek. “Nagymama így csinálta..” De hogy mit is csinált Nagymama pontosan, és főleg, hogy miért csinálta azt Nagymama, az már nem biztos.
Másképpen: a teljesen szekuláris zsidóság élmény szerintem olyan, mint egy üres parfümös üveg. Látjuk, hogy szép és értékes az üveg, ezért megtartjuk, esetleg még valami halovány illatot is sejtünk az üveg alján. A zsidó identitás feltöltése a vallási hagyományokkal (ünnepekkel, szokásokkal, élő tanításokkal) viszont olyan, mint ennek az üvegnek a feltöltése parfümmel. Az illat újra teljes és pompás.
–
A fenti posztot Darvas István és Köves Slomó rabbik sztétmentjei inspirálták. Kapcsolódó írás még: Novák Attila a zsidó népiségről.
Disclaimer: a szerző nem fogyaszt disznóhúst, kóser mezüzét tart az ajtaján, zsidó esküvője volt ketubával és rabbival, pészáchkor maceszt fogyaszt, jom kipurkor böjtöl, tisa beávkor emlékezik, shabatkor offline, járt Izraelben, tanult héberül és a lovin meg tudja különböztetni a kidust a kádistól.
Ma Magyarországon van antiszemitizmus, de ez nem a mindenféle (gazdasági, politikai, identitásbeli) bajaink “mellékhatása”. Épp fordítva. E mindenféle bajaink az antiszemitizmus mellékhatásai.
–
Figyelem! Gondolatkísérlet!
Minden évben Pészach ünnepén felolvassuk az Egyiptomi Kivonulás történetét és ennek kapcsán felidézzük azokat a csapásokat – számszerűen tízet – amelyet az egyiptomiak elszenvedtek a (számukra) “sajnálatos események” során. Emlékeztetőül: vérré változtak a folyóvizek és elpusztultak a halak, aztán békák lepték el Egyiptomot, majd tetvek is, később vadállatok jöttek, aztán dögvész tört ki az állatok között, aztán fekélyek borították az emberek testét, aztán jégeső verte el a termés nagyját, aztán sáskahad zabálta fel a maradékot, aztán három napos sötétség borult a földre, végül elpusztult minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat..
Nagy córesz volt.
Ez az ősi történet rávilágít egy olyan kauzális (ok-okozati) összefüggésre, ami azóta is fennáll, de amelyet a modern, “felvilágosodott” közvélemény szeret – elsőre racionálisnak tűnő okokból – felcserélni.
A történet így zajlik a Bibliában: az egyiptomiak antiszemitákká váltak, ki akartak direkt cseszni a zsidókkal, mire épp az ő szerencséjük fordult meg és jöttek nagyon rossz idők rájuk. Tehát a képlet – figyeljünk a sorrendre:
Antiszemitákká váltak —› rossz idők érkeztek.
Ez a képlet azóta elég sokszor ismétlődött meg a történelem során. Azokban az országokban és társadalmakban, ahol a zsidók ellen fordultak, ott tartósan nem termett sem gazdasági siker, sem politikai stabilitás, sem erős társadalmi kohézió. Épp ellenkezőleg. És fordítva is igaz: azokban az országokban, ahol befogadták a zsidókat, ott ahol a politika és társadalom filoszemita volt, ott gyakran alakult ki nagyfokú prosperitás, sőt “aranykorok” jöttek létre (pár példa: Mór Birodalom 711-1492 között, Magyar Királyság 1470-1526 között, Török Birodalom 1492 után, Holland Birodalom 1593 után, Nagy-Brittania 1656 után, Amerika 1776 után, Izrael 1948 után, Németország 1989 után).
A mai elképzelés ennek épp a fordítottja:
Rossz idők vannak —› antiszemitizmus lesz.
Azaz egyfajta “collateral damage” (járulékos kár) gazdasági vagy más válságok esetén az antiszemitizmus. Pedig látható, hogy miként akkor Egyiptomban, az antiszemitizmus térnyerése gyakran megelőzi a “rossz idők”, a nagy válságok kialakulását. Sőt, azt állítom, hogy épp az antiszemitizmus térnyerése okozza ezeket a “rossz időket” – pontosan úgy, mint az Exodusban.
Ön most meghökkent és magyarázatot követel? Olvasson akkor tovább!
2007-ben Magyarország legismertebb zsidó szervezetének az “1%-os” plakátjai azt hirdették: zsidónak lenni rossz.
Zsidónak lenni rossz.
Zsidónak lenni azt jelenti, hogy szomorúak vagyunk, gyerekeink is szomorúak, unokáink is szomorúak, akiknek turkálókban vesszük a kilósruhát, zsidónak lenni azt jelenti, hogy izzadó tenyérrel aggódunk, sőt szorongva rettegünk (a zordas eszméktől), zsidónak lenni azt jelenti, hogy mi vagyunk az (arctalan) tetováltkarúak unokái; azt jelenti, hogy mi vagyunk az anti-antiszemiták.
Negatív állapotot jelent tehát a zsidó lét: zsidók vagyunk, mert bántanak bennünket (de a Mazsihisz még megvédhet, ha…)
Sajnos ez a plakát nem kivétel volt, hanem az esszenciája azoknak az üzeneteknek, amelyekkel a Mazsihisz az elmúlt bő másfél évtizedben szórta a hazai zsidó és nem zsidó közvéleményt. Szinte kizárólag a Holokauszt emlékéről, pontosabban árnyékáról vagy az antiszemitizmus fenyegetéséről volt szó a nyilvánosságban (ezt egészítette ki a közel-keleti konfliktus tematikája a sajtóban: szép kis “zsidóság portfolió”.)
Sokszor elmondtam már, interjúkban is mindig hangsúlyozom: 2004-ben azért kezdtük el csinálni a JP-t (shadowriderrel), mert igényt éreztünk egy egészen másfajta zsidó identitás és kultúra kifejezésére. Mi is fontosnak tartjuk az antiszemitizmus elleni fellépést (fel is lépünk, ha kell) és nem fogjuk soha feledni a Soát sem, de ezek nem azonosak a mi zsidóságunk tényleges és teljes tartalmával. Nem valaminek a Hiánya vagy valaminek a Kontrája adja a mi identitásunkat – ha így lenne, az egy kényszer-identitás, az egy negatív-identitás lenne.
A mi zsidó identitásunk viszont pozitív és szabad. Amikor elkezdtük írni a JP-t, akkor azt akartuk megmutatni (saját magunknak is), hogy a zsidózás megszabadítható mindazoktól a terhektől, megtisztítható mindazoktól a negatív kontextusoktól, amelyekbe belekerült akarva és akaratlanul. Szemantikai bozótharc! Minden egyes posztunkkal azt állítottuk, hogy a zsidó lét sokkal, de sokkal több, mint az Emlékezés vagy a Parázás: a zsidó lét milliónyi pozitív élmény és milliónyi pozitív érték megélését és közvetítését is jelenti. Elsősorban és mindenekelőtt magunknak jelenti ezt, de ilyen öntudattal és élményekkel feltöltekezve kisugározható ez a platform/fíling a teljes magyarországi közvéleményre is.
“Szemantikai harcot hirdettünk. Visszavesszük a ‘judapest’ kifejezést és pozitív tartalmakkal fogjuk megtölteni.” – Judapest.org, 2005. február
“Eltökélt szándékunk, hogy a zsidózást kiemeljük az antiszemitizmus kontextusából.” - Judapest.org, 2007 november.
A harmadik évünkre sok üzenetünk beért, 2007. bizonyos szempontból a mi “kritikus tömegünk” éve volt. A Flódni-gate üggyel a szélesebb közvélemény radarjára került a kreatívzsidózó ars poeticánk, de a pozitív zsidóságot hangsúlyozó JP-re felfigyeltek a Mazsihiszen túli zsidó szervezetek is. Az egyik ilyen szervezet a Chábád Lubavics-EMIH volt, akik idén saját 1%-os kampányt indítottak, melynek kulcsmondata az volt, hogy “zsidónak lenni jó”. Köves Slomó rabbi ki is fejtette több helyütt:
“Nagyon lényeges a pozitív zsidó ön-tudat és öntudat felépítése. Ugyancsak nagyon lényeges, hogy a közbeszédben a zsidóság fogalmát kiemeljük az antiszemitizmus és a Holokauszt szinte kizárólagos kontextusából. A zsidóság évezredes pozitív értékek közvetítését kell, hogy jelentse. Saját magunknak épp úgy, mint a magyarországi közvéleménynek. Ez kell legyen az ön-tudatunk, és ezt öntudatosan vállalnunk, hirdetnünk kell.” (zsido.com, 2008. április)
A kampány szerintem nagyon jó volt, mert ezt az alapvető gondolatot (single minded proposition Saatchi&Saatchi nyelven) fogalmazta meg egyszerűen és pontosan: zsidónak_lenni_jó. Fel is figyelt rá a magyarországi közvélemény – de a 2007-es mazsihisz reklámmal ellentétben most a reakciók érzelmi töltete többnyire pozitív előjelű volt. Kolhakavod!
Mikor lesz hát a zsido.com és judapest.org merger?
Többen is kérdeztek tőlem már a kampány kapcsán, hogy akkor a JP és a Chábád lényegében azonos módon gondolkodik a zsidóságot érintő kérdésekben? Az egyik legfontosabb dologban feltétlenül: a JP és a Chábád is azt vallja, hogy a zsidó élmény sokkal több és sokkal gazdagabb, mint amit az “anti-antiszemitizmus” pozíciója kínál. Van azonban egy másik alap “JP-tézis”, amit nem oszt a Chábád (és a Mazsihisz sem): ez a zsidó pluralizmus ünneplése (ld: 2 zsidó-3 vélemény). A Chábád szerint fundamentálisan egyféle igaz zsidó út van: a Tóra-zsidóság útja. A JP szerint viszont a Tóra-út mellett más zsidó utak is léteznek és ezek ünneplése is a zsidó gazdagságunk része.
És akkor a popkulturális stikkünkről nem is szóltam.
JP pozitív:
Zsidó-e vagy?
..és neked már göndörödik?
A Narancs-mém
2 zsidó-3 vélemény
Hibridek vagyunk
Segítség, megzsidultam!
Flódni-ügy
Töb Judapest, több ünnep
Fűszeres Eszter receptjei
Az összes JP-írás (1300+ poszt).
Miért ekkora para Trianon? Miért a félelmi logika igazgatja ebben a kérdésben is a legtöbb embert? Miért monopolizálta a szélsőjobboldal a Nagy-Magyarországról folyó társadalmi diskurzust? Kínzó kérdések-JP válaszkísérletek.
Figyelem! Erősen szubjektív trianonozás következik!
Ismeritek a Hírszerző “Patro” című új politikai animációs rovatát? Ari Folman filmjéről jutott eszembe, hogy van itthon egy nagyon friss szellemiségű maestro, aki szintén animációs dokumentumfilmeket (is) csinál.
Az első flash animációk május elején jelentek meg, amikben találóan kifigurázza a Magyar Gárda büszke végtagjait, (Tavasz, tavasz). Nagyon humoros “5 x 6 méter” című filmje pedig saját bevallása szerint: Animációs dokumentumfilm. A magyarság mértékegysége. Alapja tüntetésen készült hangfelvétel, amely megtalálható a Hírszerző videói között. Harmadik filmjében Uri kap gellert, miközben messiásost játszik az összmagyaroknak. Találó karikatúrák. A bejegyzés folytatódik! ››
Akár le is szokhatnék róla, de időnként mégis rápillantok a “Bombagyárra”. Bár az oldal valahol egy kistarcsai kocsma és egy BKV-ellenőr klubház színvonala között mozog újabban, de ez van, a mi antiszemitáink kicsit talán savanyúbbak, kicsit talán sárgábbak, de legalább a mieink. Ők a mi antiszemitáink, no.
Ezek a gyárosok újabban igyekeznek valamiért a káinfónál is káinfóbb lenni (nagy a tolongás nyilván a szélsőjobboldalon), de ez nem áll annyira jól nekik, mert hiányzik belőlük a káinfó már-már posztdadaizmusba hajló, igen, bája. Most ismét egy alsópolcos antiszemita szösszenettel örvendeztették meg magukat, melynek az a címe, hogy “A cionista terror kronológiája I.” Ebben a bejegyzésben úgymond tételesen felsorolják, hogy a zsidók miért utolsó, ocsmány gazemberek (és voltak mindig is). A kommenteket átnézve kiderül, hogy sok olvasóra egyenesen revelatívan hatott ez az iromány, páran csak azt sajnálják, hogy a környezetük néha értetlen velük szemben.
A JP deklaráltan nem áll dialektikában az ilyen oldalakkal, de most kivételt teszünk: elolvashatják a cionista terror a zsidóság valódi krónikáját a JP-n! Kattintás után.
