A laphoz én egy étel elkészítéséről szóló fotósorozattal szoktam hozzájárulni, ami most, lévén a hetedik szám a kajáról szól, különösen aktuális volt. Aki esetleg már erőltetett menetben végigfőzte Fűszeres Eszter szakácskönyvét a vakáció alatt, és átkozottul nem akar többé gefilte fisht csinálni, annak íme aktuális kontribúcióm, ez a marokkói lazac fantázianévre hallgató szefárd recept:

Az újság 49. oldalán látható, illetve kattra nagyobb lesz.

A ételt a második Judapest brancsra csodálatos Ferrari-salátát komponáló Polgár Natália főzte, az eredeti recept fűszernövény-mennyiségét kreatívan újraporciózva, én meg fényképeztem, írtam és tördeltem. Akit érdekel az újság, itt előfizethet rá.

A lazac finom volt, bár hajnali egy körül láttunk neki egy vendégkonyha hullafáradt házigazdájával, és mindnyájan készen voltunk (mint a mateklecke).

Megvadultunk vadjutka ékszereiért! Vadulj te is: és legyél színesebb, mint eddig.
A JP és Fűszeres Eszter most segít ebben: ha a Fűszer&Lélek könyvet hivatalos megjelenése (november 7.) előtt elővételben megrendeled tőlünk, akkor vadjutka bónuszt is kapsz! A vadjutka bónusz pedig nem más, mint egy 15% kedvezményre jogosító kupon vadjutka online ékszeresboltjába*. Flódniság?

Könyvelőrendelés itt.

Vadjutka az Etsy-n emitt.

Apróbetűs rész: az első 500 elővételesnek jut csak ilyen bónusz, így érdemes sietni – már majdnem 350-nél tartunk!

Egy los angelesi zsidó csaj most úgy belelkesült Sarah Silverman üzenetétől, hogy kötött magának gyorsan egy teljes Great Schlepp menetfelszerelést:

Flódni!

Először azt hittem, hogy a lubavicsi rebbe hirdeti a chábád-igét, de aztán kiderült, hogy a szakállas úr nem más, mint Darwin Károly. Mindenesetre flódni a munka, ráadásul pár hete egy rákkutatást-támogató árverezésre ajánlotta fel a művet az alkotója – KireBe.

Darwinról amúgy februárban írtunk legutóbb a 199. születésnapja alkalmából.

Kedvenc Natalie Portmanünk éppen a Velencei Filmfesztiválon mutatja be Eve című rövidfilmjét. Kivételesen nem mint színésznő, hanem mint rendező ténfereg Velencében. Reméljük filmjével is nyer. A Movie for Humanity Award elnevezésű díjat viszont mindenesetre már tegnap megkapta. A díjjal együttjáró 50ezer dollárt pedig felajánlotta a tanzániai Jane Goodall Intézet Tacare Lányok Iskolája oktatási programnak.

Ms. Portmanről már többször szóltunk. 8 éves kora óta vega, fellépett a szegénység ellen, felszólalt Darfur ügyében, minden választáskor politikai aktivitásra buzdít, összehozott egy stylish vega-kollekciót a Té Casan cipőcégnek és még csak 27 éves.

Most a szépséges Wordle segítségével alkottam egy olyan JP-cimkefelhőt, amelyet viszont akár polóra (pólóra) vagy – akár – kávésbögrére is nyomhatunk.

Önök nyilván szeretik a kávét.

Kattintson! Nagyobb lesz!

Kattintson! Nagyobb lesz!

Kattintson! Nagyobb lesz!

Kattintson! Nagyobb lesz!

És egy limited edition cimkefelhő speciális “heat” színben:

Kattintson! Nagyobb lesz!

Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sürübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.

- Ady Endre

—
Dávid küldte.

Spock alias Mr. Spock a Star Trek legemblematikusabb szereplője, a USS Enterprise csillaghajó első és tudományos tisztje, James T. Kirk kapitány közeli bizalmasa és barátja. Spock a Vulcan bolygó egyik legbefolyásosabb politikusa, Sarek nagykövet, és földi felesége, Amanda Grayson fia. “Vulcaninak” tartja magát, és a vulcani életmódot követi, gyakran összeütközésbe kerül érzelmes emberi felével, ezt azonban jól titkolja. Vulcanihoz illően életét a logikus gondolkodás vezérli, érzelmei állítólag nincsenek, a valóságban persze csak nem mutatja ki őket. Emiatt folyton humoros összetűzésekbe kerül a Kirk-Spock-McCoy triumvirátus harmadik tagjával, az érzelmeire hallgató dr. Leonard McCoy hajóorvossal.

Amit minden JP-olvasónak tudnia kell Spockról:

Spock: akkora zsidó, hogy a Siratófal hajol meg elõtte, és nem fordítva.

1. Mr. Spock alakját Leonard Nimoy alakítja 1964 óta, aki színészkedés mellett filmrendező, énekes, költő és fotóművész is.

2. Nimoy Bostonban született ukrán származású zsidó szülők gyermekeként. Askenázi power!

3. Spocknak van egy keresztneve, ami emberek számára kiejthetetlen, és a sorozatból sosem derül ki.

4. Spock annyira népszerűvé vált a rajongók körében, hogy rengeteg olyan jelenetbe is beleírták, ahol nem volt különösebb szerepe. Emiatt Nimoy néha állítólag elég kényelmetlenül érezte magát.

5. 1982-ben Emmy-díjat kapott egy Golda Meirről szóló filmben, mint legjobb mellékszereplő. Golda Meirt Ingrid Bergman játszotta, ő nem kapott Emmy-t.

6. Nimoyt annyira azonosították a szereppel, hogy ez már kezdett a terhére válni, és első, 1977-ben megjelent önéletrajzi könyvének a Nem vagyok Spock címet adta. Később kibékült a szereppel és felismerte, mennyire a részévé vált, ezért 1995-ben új önéletrajzi írást adott ki Én vagyok Spock címmel. Egy zsidó-két vélemény!

7. Nimoy aktív szerepet vállal a zsidó közösség életében, reformzsidó, a Temple Israel reformközösség tagja.

8. Nimoy ötletein alapul a Star Trek-beli vulcani nép két jellegzetessége, a köszönés (”Hosszú és eredményes életet”) és az ezt kísérő kézjel (ami először az eredeti sorozat második évadjának nyitóepizódjában látható, és egy áldáshoz használt kéztartáson alapul, amit Nimoy gyermekként látott a zsinagógában), valamint a vulcani idegfogás (amellyel az ellenfél elkábítható; Nimoy úgy érezte, a szereplőhöz nem illik az erőszak, és egy olyan jelenethez találta ki az idegfogást, melyben eredetileg karateütéssel kellett volna legyőznie ellenfelét). A vulcanik tehát zsidók.

9. Nimoy vegetáriánus, akárcsak Spock. No malac, no cry.

10. Nimoy fotóművész, kiállításai is vannak. 2002-ben jelent meg Shekhina című albuma, amely a zsidó hagyománnyal, misztikával kapcsolatos művészi fotóinak (erotikus) gyűjteménye. Emellett több verseskötete is megjelent.

11. Az 1971-ben felfedezett 2309. számú kis aszteroidát Mr. Spockról nevezték el. Átmérője kb. 11 km.

12. Egy amerikai progresszív rock-együttes, a Spock’s Beard (Spock szakálla) is róla kapta nevét.

Nimoy: Is there Judaism in Star Trek?

Nimoy’s Shekhina

–
Korábban a JP-n:
shadowrider: a valódi képregényhősök (is) zsidók (2005. október)
shadai: supermann (2006. október)

Tony:

Philip Glass azon világhírű művészek közé tartozik, akiknek ismertsége és megbecsültsége kis hazánkban igen csekély.
Glass emigránsok gyerekeként született 1937-ben, Baltimore, Maryland-ben. Vajon kik voltak a szülei? Természetesen (észak-)kelet(!)-európai zsidók.
Apjának zeneboltja volt, így kora gyerekkorában megismerkedett a zenei kínálattal Bach-tól Bartókig. Matematikát, filozófiát és zenét tanult. Saját bevallása szeint zsidó-taoista-hindu-spirituális-buddhista, azaz JP-olvasó is lehetne, ergo jóarc.
Az operatrilógiájának első részeként 1976-ban mutatta be az “Einstein on the Beach” (Einstein a tengerparton) című művét, amit szokás (helyesen) a XX. század második felének legfontosabb komolyzenei alkotásának nevezni. Glass ezzel a darabbal

eltörölte a komolyzene merev sablonjait, minimalizmusa ellenpéldája a Vangelis-féle elektrogiccsnek.

A trilógia másik két része a Mahatma Gandhi életéről szóló Satyagraha (1980) és az akkád, óhéber illetve ősi egyiptomi nyelveken énekelt Akhnaten (1984). A három opera alcíme: Az ember, aki megváltoztatta a világot az eszméje erejével.
Glass zenéje repetitív strukturákra épül különböző formákban. Néha egészen emészthető, bár az igazi Glass-darabokban lazán mehet ugyanaz a motívum kis változással 20 percig. Ezzel kapcsolatban van is egy vicc Amerikában:

Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-Kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Philip Glass.

Budapesten július 3-án és 4-én mutatta be új művét, a Vágyódás könyvét a MűPá-ban.

Kopp-kopp. Ki az? Philip Glass.

Noël:

Philip Glass, a magát “zsidó-taoista-hindu-tolték-buddhistának” valló géniusz 1937. január 31-én született Baltimore-ban, a litván zsidó bevándorló nagyszülők és a mi nagy örömünkre. Zenekari műveket, operákat, nyolc szimfóniát, nyolc versenyművet, filmzenéket (köztük a Qatsi kult-trilógia) és szólóművek tömegét köszönhetjük neki. Háromszoros Oscar-jelölt (Kundun, Az órák, Egy botrány részletei), kétszeres Golden Globe jelölt (Kundun, Az órák), egyszeres győztes (Truman show), és megkapta az “angol Oscart” (BAFTA – Anthony Asquith Award for Film Music) az Órákért.

Apjának lemezboltja volt, így az otthoni bakelitek többsége a nyakukon maradt készletből állt, amik később jelentősen befolyásolták zenéjét (Bartók, Schönberg, Sosztakovics, Hindemith, Beethoven, Schubert, et cetera). Gyerekként a Peabody Konzervatóriumban tanult fuvolázni, 15 évesen pedig beíratkozott a Chicagói Egyetem gyorsított képzésére, ahol matematikát és filozófiát hallgatott. Itt fedezte fel a Shönberg által alkotott és Webern által parádésra fejlesztett 12 fokú hangskála zsenialitását és komponálta meg első, ilyen módszerrel írott vonóshármasát. Később a Juilliard zeneiskolába vették fel, ahol 1959-ben elnyerte a nagy presztízsértékű BMI Zeneszerző Tanulók Díját, ekkorra már a billentyűsök lettek a fő hangszerei, 1960-ban mégis újra egy hegedűversennyel hívta fel magára a figyelmet. 1963 és ‘65 közt Párizsban tanult tovább Nadia Boulanger-től, akinek egyéb tanulói közt olyan nevek vannak, mint Leonard Bernstein, Burt Bacharach, George Gershwin, a jövőre 90 éves Anhalt István, vagy mondjuk Quincy Jones. Itt főleg Bach, Mozart és Beethoven munkáit elemezték, később önéletrajzi könyvében (1987) elismerte, hogy mocskosul unta ezt az időszakot, de legalább az akkori francia színházi és filmes élet (Godard, Truffaut) feldobta. Egy évvel később együtt dolgozott Ravi Shankarral a Chappaqua című pszichotrip film zenéjén, ami akkora hatással volt rá, hogy Észak-Indiába utazott. A helybéli tibeti menekültekkel való találkozás terelte el a buddhizmus irányába, 1972-ben találkozott a ma is regnáló Tenzin Gyatsoval, a 14. Dalai Lámával és azóta is egyik élenjáró támogatója a Tibeti függetlenségnek.

Glass július 3-án és 4-én a Művészetek Palotájában játszott a Bartók Béla Hangversenyteremben.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de gyerekkoromból két fotó maradt meg nagyon az emlékezetemben. Nem, nem családi fotók! Az egyiken négy meztelenre vetkőztetett nő kerüli tekintetével a kamerát, a másikon pedig egy gyermekét magához szorító, borotvált fejű nőnek kell egy egész város gúnyolódását elviselnie…

E második felvétel készítőjének neve is megmaradt, hiszen cápa volt az, bár apám szerint ez csak valami véletlen lehetett. Csaknem 25 év múlva azonban biztossá vált, hogy nem volt az: a barátai hívták így a Friedmann Endre Ernőként született Capat, ezért választotta álnevének 1936-ban már Párizsban, miután ’31-ben előbb Magyarországot, majd két évre rá Berlint volt kénytelen elhagyni az egyre nagyobb fasizálódás miatt.

Véletlen vitte a fotózáshoz, az első képsorozatát csak azért készítette el Trockijról Koppenhágában, mert nagy rajongója volt a permanens revolucionista Levnek. Második megbízatása már Spanyolországhoz kötődött és többször is visszatért, mígnem a spanyol polgárháború kirobbanása után két héttel, 1936 júliusában megérkezett Barcelonába szerelmével, Gerda Taroval együtt. Itt csak néhány hétig maradtak, majd a cordóbai frontra utaztak tovább, hogy megörökíthessék a köztársaságiak győzelmeit. Itt a fronton készült el talán minden idők legismertebb és legjobb háborús fotója. Hívják a milicista halálának vagy elesett katonának is, de ma már tudott a neve is:

Több helyen is megfordultak az országban, ’37 májusában például Segovia környékén voltak, a Navacerrada-hágónál. Arról a meghiúsult köztársasági offenzíváról készítettek felvételeket, amelyet Hemingway Akiért a harang szól című regényében örökített meg. Valójában a csata elején Hemingway ott sem volt, így a regény vonatkozó részei Capa fotóin és beszámolóin alapszik. Egy kisebb kínai kitérő után ’38 októberében tér csak vissza Spanyolországba, de akkor már elrendelték a Nemzetközi Brigád feloszlatását. Ekkor készíti el az én kedvenc fotómat is:

Forrás: Magnum Photos

Sajnos innentől kezdve már csak a menekülőket tudja fotózni, majd január végén végleg elhagyta Spanyolországot. Soha nem tért vissza.

Az elkövetkező néhány évben a spanyol polgárháborúban megismert barátaival (Hemingway, Steinbeck) tölti, egészen addig, amíg ’42 nyarán nem hívják Angliába haditudósítónak. Innentől kezdve Angliában, Tunéziában vagy Olaszországban bukkan fel, majd ’44 júniusában egy kollégájával együtt megkapja a lehetőséget, hogy a Szövetségesekkel együtt elinduljon Angliából a francia partok felé, az első hullámban. A fotós kolléga még időben lemondott a vissza nem térő alkalomról, így Capa az egyetlen fotós volt végül, aki megörökíthette a partraszállást. Egy fatális hiba miatt a beküldött negatívok nagy részét az előhívás során lényegében elégették, a megmaradt fotók is megsérültek, elmosódtak.

A háború után, mivel nem volt állampolgársága egyik országban sem, csak utazgatott. A Szovjetunióban tett látogatás után Magyarországra is hazatért, de nem készített sok fotót. Utána éveket töltött el Izraelben, ott volt az ország függetlenségének kikiáltásánál, az Altalena “kikötésénél”, fotózta a bevándorlókat Haifában, de szinte mindenhol megfordult az országban.

Az európai holokausztot túlélő európai zsidók hajóval megérkeznek Haifába.

Tel Aviv utcáin ünneplő zsidók Izrael függetlenségének kikiáltása után (1948)

Végül azért hagyta el az országot, mert egy nőügye után rálöttek a tel-aviv-i tengerparton. Ahogy ő kommentálta az esetet:

Közben még ’47-ben néhány barátjával (többek között Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger) megalapítják a Magnum fotóügynökséget, amelynek a párizsi irodáját vezeti ’50-’53 között. 1954-ben a Life megbízásából utazik Indokínába, ahol május 25-én aknára lép és meghal. A következő évtől kezdve adják át a nevét viselő díjat az arra érdemeseknek.

A Magnum ma már bevételeinek csaknem 40 százaléka archív fotóinak árusításából származik, így nem igazolódott be Capa azon félelme, hogy a fotók elvesztik jelentőségüket a televízió előretörésével. A Magnum pedig garancia arra, hogy a fotó valóban láthatóvá tegye az áldozatokat és az elkövetőket is.

–

Vigyázat, sorozat!