A drága olvasók lassan biztosan ráunnak Döry elvtársra, úgyhogy a JP dob egy friss gumicsontot! Tessék megmondani: ez egy antiszemita judapest tag vagy egy filoszemita judapest tag?
Archive for the 'art' Category
Page 3 of 6
A csodálatos, ragyogó, az annyiszor görcsös és kínos utcai művészetet zsákszámmal mért sziporkázó ötlettel gazdagító Kétfarkú Kutya Párt bemutatja, hogyan alakítható egy, a trianoni békeszerzõdés ellen tiltakozó falfirka az ortodox judaizmust hirdetõ üzenetté:
Remélem Fûszeres közvetlenül ezután posztol valamit egy csodálatos, és természetesen kóser ételrõl. Addig is: a kontraszt. Az a helyzet, hogy õrült vonzódást érzek a sajtburgerekhez. Annyira, hogy a sajtburger szó leírása pavlovi reflexhez vezet és most nagyokat nyelek. Így:
GLUGGY
Az ?r a maga bölcsességében nyilván gondolt arra, hogy egy ennyire finom dolgot nem lehet csak úgy a Földre hinteni, aztán megtiltani. Lehet, hogy az édenkertben hidrogénezett növényi olajból volt a sajt? Vagy szójából a hús? Vagy minden úgy volt, mint ma, és helyesen gyanítok egy elveszett apokrif tekercset (csillag, kiv. sajtburger).
üs amit eddig nem tudtam: az austini William Hundley fotográfusnak hála a sajtburger a nördizmus bemutató ábrája. Íme Longboard on Cheeseburgers címû felvétele:
Persze egy nyolc darab McDonald’s-sajtburgerre egyensúlyozott longboard-deszka még nem lenne elég. Hundley egész sorozatot fotózott hasonló kompozíciókból, megtekinthetõ itt. Van tévé, vasaló, polinéz szobor, és így tovább.
Forrás: Laughing Squid
Az Index szerint a Király utca lakóit felháborította a zsidók, kínaiak, romák elfogadását firtató mûvészeti akció.
“Elfogadna-e városa lakosaként egy kínait? Elfogadna-e családtagnak egy zsidót? Elfogadna-e házastársnak egy határon túli magyart?” Ilyen típusú kérdések szerepeltek több nyelven azokon a táblákon, amelyeket a multikulturalitásáról nevezetes Király utcában helyezett el Németh Ilona képzõmûvész és testvére, Németh Szilvia szociológus. Mindezt a Miniszterelnöki Hivatal által kezdeményezet Külhoni magyarok kulturális fesztiválja keretében, az Ernst Múzeummal és a Mûcsarnokkal együttmûködésben tették.
Ez nem tûrhetõ! A lakosok így feljelentést tették, a hatékonyságukról és gyorsaságukról híres 6/7 önkormányzatok pedig tüstént léptek az eltávolítást illetõen.
JP vélemény: az alkotók nem körültekintõen jártak el, amikor ezt a médiumot választották. A helyes megoldáshoz a Wooster és/vagy a Kétfarkú kutya valóságteremtõ központ oldalát érdemes meglátogatni.
A teljes cikk itt.
Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…
Tegnap megjelent a NYT-ban egy cikk egy izraeli pornó könyvsorozatról, a Stalags-ról, ami jórészt náci koncentrációs táborokban játszódik és anno a 60-as évek elején óriási sikert aratott. Jó, mindannyian tudjuk persze, hogy a pornográf zsánernek létezik az a szelete, amelyiknek alaptémája valamilyen rémisztõ, rémületes esemény, és valahogy a bennünk rejlõ, igen sötét ösztönökre támaszkodva ezt próbálja valamiféle szexuális izgalommá transzformálni (szex és erõszak örök deviáns kapcsolata bennünk) – nyilván a Stalags-szal is valami hasonló történt. Viszont engedtessék meg nekem, hogy minimum fölhúzzam a szemöldököm a kreálmány nemzetisége (szerzõi, kiadója) miatt. Hogy mindez a shit egy olyan ország “találmánya”, ahol a Holocaust kollektív tudata definiálja egyik legmarkánsabban egy nemzet identitását… hát nem tom. Kissé kínosnak érzem, to say the least. Ahogy a mûvelt amcsi mondaná: something is wrong here. A bejegyzés folytatódik! ››
üröm, hír! Még több öröm! Golda Majer, Tóraszkóp rovatunk elsõ, máig legendás szerzõje felült a Budapest-Stockholm-Tel Aviv tengelyre és novembertõl kulturális szakdiplomata lesz a Fehér Városban. Kolhakavod Golda!
Az igazán pompás videókontent az, ami nem igényel szöveges izét. Alább megtekinthetõ a Galacticast legújabb adása: RoboJew vs. Giant Nazi Woman of the SS.
Forrás: Laughing Squid
Azt ugye már tudjuk, hogy a klasszikus terroristaképen túllépve érdekes dolgokra döbbenhetünk rá. Ahogy Orosz Péter rámutatott áprilisban a JP-n:
ürdekes folyamat túllépni a klasszikus terroristaképen. A furcsa ruhás, egyértelmûen õrült emberek, akiknek az életében minden elem másmilyen. Még a seggüket is balkézzel törlik! Operation Bayshield, például, meg az összes akciófilm a világon, dzsihád dzsihád, bang bang (my baby shot me down). Ez persze sík hülyeség. ?k is kávét isznak, blogolnak, felkelnek reggel, feltöltik a laptopot, nyaki csigolyákat recsegtetnek, emailre válaszolnak, borotválkozni talán nem borotválkoznak, de mindenképp felcsattintják egy figyegõre a mobiltelefont. ››
Tehát ott hagytuk abba, hogy ezek is felkelnek reggel, feltöltik a laptopot, nyaki csigolyákat recsegtetnek, emailre válaszolnak… Nos, most újabb izgalmas részletekkel szolgálhatunk! Miután már a mobiltelefont is felcsattintották, újra a laptop fele irányul a figyelmük és elindítják az Adobe Illustratort. Logókat terveznek – épp úgy, mint mi! A terrorista szervezetek logói egymással erõs “intervizualitásban” állnak, de még így is gyönyörû gazdagságot mutatnak:
Ironic Sans csodálatos munkát végzett a blogján: összegyûjtötte és elemezte közel félszáz terrorista szervezet logóját. A logókat klaszterekbe rendezte, a márkaidentitások vizuális reprezentációi szerint. Ironic Sans a Munkáról:
It recently occurred to me that someone had to actually design those logos. But how did they decide who gets to do it? Did the job go to whichever terrorist had a copy of Adobe Illustrator?
I did some research and rounded up as many logos as I could find from terrorist groups past and present. While I hate to give terrorists any more attention, I still think it’s interesting to see the various approaches they took in their logos, and wonder what considerations went into designing them. Does the logo successfully convey the organization’s message? Is it confusingly similar to another group’s logo? Does it exhibit excessive drop shadows, gradients, or use of whatever font is the Arabic equivalent of Papyrus?
‹via Boing Boing›
A JP szemantikai harca újabb dupla, sõt triplafordulatokat vett: Tamuz hónap mottója a “kreatív zsidózás“, erre varjon gombot! ?j fejlécek is készültek: A bejegyzés folytatódik! ››
Mottó:
Látom, Charles Simonyi magyar hõs lett. Büszke rá nemzete. Hogy Simonyi minek örül, azt tökéletesen értem. Hogy a magyar mint állatfajta minek, azt egyáltalán nem. (…) Emberek! Charles Simonyi azért lehet odafönn, mert idejében elmenekült ebbõl a kurva országból. Amikor õ feltalálta az Excelt, akkor Magyarországon még stencilezett táblázatokat tanulmányoztak az elvtársak. Simonyinak a hazájában, amely most õt ünnepli, esélye sem lehetett. Még ha meg is szedte volna magát, most a földet túrná abból a pénzbõl, és a borászatával arcoskodna. Itt az a trendi, nem az ûrutazás. (Tóta W. Árpád, w blog)
Ha ez igaz Simonyiról (igaz), akkor mit mondhatnánk mondjuk Gróf Andrásról vagy Polányiról? Ők nagy eséllyel még a földet sem túrhatták volna, legfeljebb úgy, mint Radnóti Miklós vagy Szerb Antal. De legalább róluk (Andrew Grove-ról és Polányiról) dereng valami itthon az embereknek, hogy mintha magyarok lettek volna. Vannak sajnos sokan, akikrõl azonban még ezt sem igazán tudja a hazai közvélemény.
Ilyen Lajkó is, azaz Breuer Marcell Lajos , aki 1902-ben látta meg a napvilágot, Pécsett. A bejegyzés folytatódik! ››
Aki ki akarja nyomtatni saját maga, az letöltheti innen 300DPI-s felbontásban is. (De tõlünk is lehet szerezni matricákat.)
majd’ egy hónapja indította el oli goldsmith legújabb, ‘999borats‘ elnevezésû projektjét. a kanadai srác korábban az our lady peace nevû rockbanda spiritual machines albumborítójával és a lemezen található in repair címû szám díjnyertes klipjének rendezésével tette le névjegyét a pop-kultúrában. a klip egyébként a polihisztor zseni ray kurzweil the age of spiritual machines címû mûvére reflektál (hidden track az album végén!). leginkább mégis mixelt-média kombóként jellemzi saját tevékenységét – robert rauschenberg nyomán. mûveiben a digitális kultúra és a hagyományos technikák keverednek s állnak össze színes, energiával teli stílussá. A bejegyzés folytatódik! ››
Nem, nem Kennel jött össze: egy nõi minjánt hozott össze magának.
A “tefillin barbie”-kat Jen Taylor Friedman, egy amerikában élõ nõi tóramásoló (!) készíti. (Elõzmények a judapesten itt)
Ezekben a tefillin barbie babákban az a csodálatos, hogy egy “asszimilációs-disszimilációs kör” bezárulását szimbolizálják. Az eredeti, elsõ Barbie Doll-t a zsidó származású Ruth Hander készítette Barbara nevû kislányának és az a “siksze” baba egyértelmûen az erõs asszimilációs vágy megnyilvánulása volt. Két generációval késõbb a zsidó és különösen a nõi zsidó aspirációk ismét radikálisan változnak.
The Times They Are A-Changin’
