Ma vendégblogger voltam a Konzervatóriumon, ahol írtam is egy bejegyzést. Aki nem tudja: a Konzervatórium egy tavaly októberben indult új közösségi blog, ami egy olyan szellemi mûhely szeretne lenni, melyben csekély közös pontokon kapcsolódó, különbözõ világnézetû emberek gondolkodnak és emelnek vita tárgyává olyan kérdéseket, melyekrõl a nagy magyar nyilvánosság nem, vagy keveset beszél (ez a mondat részlet a köszöntõjükbõl). Libertáriánus, konzervatív, liberális-konzervatív, szabadságpárti világnézetû gondolkodókat szeretnének összegyûjteni: ezek mind olyan filozófiai/politikai iskolák, melyek itthon alig ismertek és kevésbé reprezentáltak az értelmiségi közbeszédben. Szerzõik között van két olyan személy is, akit én nagyon tisztelek: Tallián Miklós és radio. Mindketten írtak már a JP-n is, Miklós a JP Falafel Testing Guide módszertanának kidolgozója is. Nélkülük biztosan nem figyeltem volna oda a Konzervatóriumra.

Vendégbejegyzésem zsidó témáról szól: a magyar-zsidó társadalmi szerzõdésrõl. Ez egy elméleti írás, ami mai gyakorlati (kínzó) kérdésekre is keresi a választ. Az írást egy nem költõinek szánt kérdéssel zárom: mit mond a mai jobboldal? Mit tud, akar, képes, mer mondani a felvetett dilemmákról, illetve e dilemmák implikációiról?

A topikot direkt nem moderálom, bárki hozzászólhat (kivéve azt az egy személyt, akit a napokban épp kitiltott a Konzervatórium). Számomra ez a vita ugyanis a konzervatóriumos nyilvánosság lakmuszpapír-tesztje. Kíváncsi vagyok, hogy milyen minõségû ez a (moderálátlan) nyilvánosság. Bízom benne, hogy elõremutató dolgok is lérejöhetnek a vitából. Meglátjuk (mondta a vak).

Ki mit gondol itt?