Már hetek óta jár a fejemben ez a téma, de a csütörtöki Molotov-támadás óta úgy érzem, hogy kell írnom erről. A meleg témáról. Vadjutka is írt egy bejegyzést, ő a “zsidó-aspektussal” foglalkozik, azzal, hogy a különböző zsidó irányzatok (ortodoxia, neológia, reform stb.) hogyan közelítenek pl. a meleg párok közötti házasság kérdéséhez (sokféleképpen, vannak konzervatív és liberális felfogások is a zsidó hagyományon belül).
Én most máshonnan közelíteném meg a kérdést; az alábbi gondolatokat tenném ki a JP piknikasztalára:
1. A szerbiai, romániai vagy szlovákiai “magyargyűlöletre”, azaz magyarellenes xenofóbiára adekvát válaszreakció a “magyar büszkeség”; a magyar identitás, kultúra és öntudat megerősítése és ennek kifelé történő demonstrációja. Az antiszemitizmusra és az erőszakos asszimilációs stratégiákra adekvát válaszreakció a pozitív zsidó identitás megerősítése és ennek kifele (a nyilvánosság fele) történő kommunikációja. Ugyanígy teljesen adekvát válaszreakció a homofóbiára a meleg büszkeség. A nem heteroszexuálisnak született honfitársaink joggal várják azt el, amit mi is minimálisan elvárunk a saját létünkkel, identitásunkkal kapcsolatban: elfogadást és egyenjogúságot.
2. Gyakori érv a melegek felvonulása ellen, hogy az “exhibicionista”, “magamutogató” és “provokatív”. Szerintem is az. De ugyanezt elmondhatjuk a legtöbb felvonulásról, menetről és parádéról, a Budapest Parádétól kezdve a Critical Mass-en és az Élet Menetén át a Szent Jobb-körmenetig. Ezeknek az utcai vonulásoknak épp az a lényege, hogy megmutassák magukat a résztvevők, hogy exhibicionálják magukat a többség előtt. Ízlésekről van szó, arról meg lehet, de nem igazán érdemes vitatkozni. A CM a kopaszmerciseket akasztja ki, a Szent Jobb Körmenet Tóta W-t. Különösen nem érdemes ízlésbeli érvek mentén fenntartásokat megfogalmazni olyan durva kettős mérce mellett, ami ma “prüdéria-ügyben” Magyarországon fennáll: hazánkban senki sem dobál tojásokat Kovi Kovács Istvánra (aki pornófilm-producerként a hazai mainstream média gyakori szereplője lehet), vagy a UPC-re (mely cég egy csomagban értékesíti a családi-gyerek csatornákat az “erotikussal”), de a Budapest Parádéra sem (ahol heteroszexuális paneltáltosok “vonaglanak” exhibicionista módon szar, lakossági techno zenékre).
3. Másik gyakori érv a melegek felvonulása ellen az szokott lenni, hogy “a szexualitás magánügy”. A melegek és más civilek viszont épp azért vonulnak (tüntetnek), hogy az lehessen, hello. Ma ugyanis ezt a magánügyüket, szexuális másságukat nem tudják Magyarországon háborítatlanul megélni. A faluban élés is magánügy. De ha egy elmebeteg kommunista diktátor kitalálja, hogy lerombolja sok tízezer ember lakóhelyét – ahogy ezt épp 20 évvel ezelőtt Ceauşescu kitalálta Romániában az erdélyi falvak ellen -, akkor az megszűnik magánügy lenni. És utcára vonul pár ezer ember.
4. Lehet – sőt érdemes és hasznos – vitatkozni arról, hogy mi is a házasság vagy az emberi szexualitás valódi értelme, tartalma, célja. Erről a zsidók is sokat vitatkoznak. Tavaly és idén azonban olyan (konkrét) dolgok történtek Magyarországon, amik kiemelik ennek az (elméleti) vitának a kontextusából a melegek felvonulását. Arról beszélek, hogy tavaly vérgőzős, gyűlölködő idióták gyakorlatilag pogromot rendeztek a meleg felvonulás ellen, bántalmazták és megdobálták a felvonulókat. Idén is nyílt és közvetlen veszély fenyegeti a felvonulókat, főleg miután csütörtök éjjel ismét Molotov-koktél lángolt Budapest utcáin: azt a belvárosi bárt támadták meg “ismeretlenek”, ami egyben a felvonulást szervező civil szervezet irodája is.
5. A gyűlölködők azonban nem “ismeretlenek”. Jól ismerjük őket. Ők azok, akik ugyanígy ünnepelték a Molotov-támadást a Hollán Ernő utcában idén áprilisban és ők azok, akik akkor is arra számítottak, hogy kevés jóérzésű+tökös ember lesz ott velük szemben. Akkor nagyot tévedtek. Jó lenne ha most is elegen lennénk ott civilek, hogy megakadályozzunk bármilyen támadást. Én ott leszek.
A szerző heteroszexuális blogger, a zsidó-keresztény civilizáció híve.
—-
Disclaimer: én elképzelhetőnek tartom, hogy a meleg felvonulás eddig megismert dramaturgiája és esztétikája olyan média reprezentációt biztosít a meleg közösségnek, ami nem tesz jót az ő társadalmi megítélésüknek – azaz kontraproduktív. Ez azonban egyrészt szerintem az ő problémájuk, amit majd maguknak kell megoldaniuk (pl. egy egészen más stílusú akció szervezésével), másrészt a mostani szolidaritás a részemről nem erről szól (hanem arról, hogy ne lehessen Magyarországon senkit sem terrorizálni a vállalt identitása miatt).
Disclaimer extra: kurvára utálom a nácikat (lehet sírni “nácigyűlölet” miatt).
