Igen, idén hatvan éves. Nem, nem Izraelről beszélek.
Ez a legenda gurul és hatvan éve csal mosolyt az arcokra. Nem kacsa, a kacsáról lesz szó. Egészen pontosan a Citroën 2CV névre hallgató autójáról.
Ez a kocsi a legek autója, azzal kezdte, hogy a bemutatása és a gyártás között talán a leghosszabb idő telt el az autógyártás történetében. 1938-ban mutatták be és 1948-ban kezdték el gyártani. Az a fránya II. világháború, ugye. A világháborút a néhány prototípus szétszerelve töltötte, különböző fészerekbe, pincékbe rejtve, nehogy a nácik felhasználhassák. Kalandos kezdés egy kedves kis autónak.
1948-tól 1990-ig gyártották az autót, egészen pontosan 3.872.583 darabot. Ezen kívül gyártottak még 1.246.306 darab camionette névre hallgató teherszállító változatot is.
Továbbá még pár millió egyéb változatot, mint például 1.840.396 darab Ami-t, a kacsa újraöltöztetett verzióját, 1.400.000 Dyane-t, 253.393 Acadiane-t és 144.000 Mehari-t (ezek mind-mind a kacsa technikájára épülő autók voltak).
Az összesen 8.756.678 autó. (Persze az igazi leg a VW bogár a maga 21.529.464 darabjával).
Amikor az autót tervezni kezdték, a feladat az volt, hogy négy paraszt meg egy zsák krumpli eljuthasson 60km/h órás sebességgel és 100 kilométerenként 3 liter benzinnyi fogyasztással a vásárba úgy, hogy közben a szakajtó tojás nem törik össze a földutakon. Sikerült, megszületett a kacsa. A sajtó persze leszólta, amikor bemutatták (csúfolták szardíniásdoboznak, négykerekű esernyőnek), de a célközönség, a vidéki franciák imádták, ahogy később az egész világ is.
Nézegessetek kacsaimádókat, valamint azt, hogy miért nem törik össze a tojás a földúton sem (Totalcar TV, 21. adás, 2003. január 25.).
