Anna-Rékától kaptam. Erez Tadmor & Guy Nattiv rövidfilmje (2004). Zseniális.
'film' kategória archívuma.
Ari Folman izraeli dokumentumfilm rendező, ismét komoly lépést tett a dokumentumfilmes dobogó teteje felé. Új filmje egy animációs dokumentumfilm: Waltz with Bashir. Idén Cannes-ban már vetítették a versenyfilmek között, de a premier csak június 5-én lesz Izraelben. Szerintem elképesztően jó film lehet, bár csak a trailert láttam.
Ha már Shabat, gondoltam, megnézem végre a Hebrew Hammert - régi hiányt pótoltam vele, itt éktelenkedik a gépemen már régóta.
Zseniális. Na nem olyan értelemben, hogy a Cannes-i fesztiválon díjaznák, vagy oszkárt kapna, nincsenek benne “nagy” színészi alakítások, sem egetrengetõ sztori. Zsidó. üs végre nem a Woody Allen-féle vonal, hanem teljesen más.
Persze az alap a JP-n már posztolt kocsmás jelenet (ahol persze Hebrew Hammer sékellel fizet, höhö), mégis nekem az tetszett a legjobban, amikor a Jewish Justice League (ahol van felelõs a zsidó médiaösszeesküvésért, viszont üres a szék a “zsidó sportoló” névjegy mögött) beléptetõ rendszerénél “nyavalygás-skála” is volt: ez is a sztereotípiákra játszik rá. Jól. (Három fokozat volt, “buddhist”, “dying” és a harmadik, pirosan villogó: “Jewish”.)
A másik a szolíd liberalizmus-fika, amikor a csajszi megkéri Adam Goldberget, hogy mondjon neki csúnyákat. Hebrew Hammer ugyanis nem a meghúzódó, gyáva, saját vallását is fikázó libsi zsidó, hanem vallásos, konzervatív és macsó. Annyira hagyománytisztelõ, hogy tûzharc közben elejti a fegyverét, és lefekszik aludni - hiszen Sabath van.
A harmadik pedig a végsõ csatában a “Jewish Guilt” jelenet, azaz a “zsidóság csodafegyvere”, a bûntudatkeltés, nagyon ott van.
Tehát itt is rájátszanak keményen a sztereotípiákra (zavartság - állandóan hadar, zsidó világfájdalom, bûntudat, stb.), de mégis máshogy. Különben én csípem a sztereotípiák kifigurázását, akárki akármit mond is.
Remek fricska, minden irányba. Na jó, az elején a “gentile”-os megjegyzés talán kicsit erõs. De mindent összevetve rendben van.
*Shabat Shalom, motherfuckers.*
–
A szerzõ reakciós.
A tavalyi évben is készült pár extra súlyos film, hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy a “Night of the Living Jews” vagy a “Black Sheep” volt a riasztóbban vicces.
Mitchell Lichtenstein új filmje, a “Teeth” viszont ismét magasabbra emeli a lécet, veri a vérbárányokat és a zombi zsidókat is: groteszkségben, fekete humorban és igen, eszmei mondanivalóban is. A film (vagy akár a trailer) megnézése után a férfi macsóizmus már nem lehet a régi. A Sundance fesztiválon díjjal jutalmazott horrorfilmben ugyanis megvalósul a férfiak rémálma: a katolikus gimnazista lánynak egy szexuális zaklatás után fogak nõnek a vaginájában. Akár Philip Roth is írhatta volna a forgatókönyvet.
Teeth - “nincsen rózsa tövis nélkül”. A filmet ma mutatják be Los Angelesben és New Yorkban.
Már megint a zsidók jártak jól! Sóhajthatnak vagy szisszenhetnek fel sokan az általános végkimerültség határán az odaégetett pulykák, a gyantás talpú fenyõfák (befaragás!), az anyóspánik, a zárlatos kínai égõsorok, a bájvigyortól zsibbadó arcizmok és a 40 százalékos THM áruhitelelek fojtogató gyûrûjében.
A zsidók, akik ismét jól jártak, viszont épp felteszik a lábukat a dohányzóasztalra, beletúrnak a kikészített junkfoodba és megnyomják kéjesen a play gombot. Hat 10 pontos film - íme a JP karácsonyi ajánlata 2007-re!
Vessetek a mókusok elé, de nekem bejött ez a film. A kritikákból azt lehetett kiolvasni, hogy a Robert Altman által kicsiszolt mozaikos történetvezetés semmi újdonsággal nem rendelkezik, kissé szájbarágós és unalmas. Pedig szerintem érdekesen kanyarodik a sztori, izgalmas és néha vicces helyzetekben találkoznak egymással a szereplõk, nagyon szépen fotografált, kellemesen melankolikus, mint egy Trabant-szám, és éppen hogy nyolcvan perces, ami azt jelenti, hogy feszesre vágta a két rendezõ. Viszont csak annyiban izraeli film, hogy a szereplõk héberül beszélnek, így nyelvleckének sem utolsó. ‘Medúzák’ tovább…
Verzió= Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. Budapesten. Immár negyedszer.
Az idei terítés: 42 film 26 országból a fõ programban, 34 mozi premier; hommage à Nick Broomfield; magyar panoráma; délelotti diák mozi, filmes workshop és fotókiállítás. A fesztivál ízelítõt ad a kortárs európai, magyar, ázsiai és tengerentúli dokumentumfilm termésbõl - válogatás a több mint 450 benevezett alkotásból. A filmek témáiból: politikai elnyomás, fanatizmus, háborús zónák, nacionalizmus, gender, szegénység, migráció, illegális munka, család, nemi identitás, vallás és transzcendencia, populizmus, rasszizmus, globalizáció.
Shadai vélemény: a hippik és az alterglobberek egy négyzetméterre esõ száma majdnem túlmegy az elviselhetõség határán, viszont tényleg fordulnak elõ érdekes filmek is. Biciklivel kell menni, a film elõtt sörözni kell, utána pedig általában egy felest is muszáj lenyomni (a belgák a legdurvábbak, a belga filmek után kettõt is kell).
Részletes program | www.verzio.ceu.hu
Nyitóest | 2007. november 6. 19 óra | Toldi Mozi
1972-ben jelent meg az izrael állam megalakulásáról szóló -sokezer interjút és az elérhetõ dokumentumokat feldolgozó- könyv dominique lapierre és larry collins tollából. persze a történet (incl. balfour-nyilatkozat, zsidó-brit-, zsidó-arab deathmatchek, stern csoport vs hagana stb.) ismerõs lehet akár az exodusból, akár tengernyi más forrásból is. most mindenesetre itt van egy újabb feldolgozás, az o’jerusalem film (trélere). még akár jól is sikerülhetett.
Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…
Tegnap megjelent a NYT-ban egy cikk egy izraeli pornó könyvsorozatról, a Stalags-ról, ami jórészt náci koncentrációs táborokban játszódik és anno a 60-as évek elején óriási sikert aratott. Jó, mindannyian tudjuk persze, hogy a pornográf zsánernek létezik az a szelete, amelyiknek alaptémája valamilyen rémisztõ, rémületes esemény, és valahogy a bennünk rejlõ, igen sötét ösztönökre támaszkodva ezt próbálja valamiféle szexuális izgalommá transzformálni (szex és erõszak örök deviáns kapcsolata bennünk) - nyilván a Stalags-szal is valami hasonló történt. Viszont engedtessék meg nekem, hogy minimum fölhúzzam a szemöldököm a kreálmány nemzetisége (szerzõi, kiadója) miatt. Hogy mindez a shit egy olyan ország “találmánya”, ahol a Holocaust kollektív tudata definiálja egyik legmarkánsabban egy nemzet identitását… hát nem tom. Kissé kínosnak érzem, to say the least. Ahogy a mûvelt amcsi mondaná: something is wrong here. ‘Nácicababák’ tovább…
Tudták, hogy Woody Allen olyan? ?gy értem, nem olyan, hanem olyan. Kacsint, kacsint! Szóval hogy van egy szekér amit õ tol. Nem tudták? Pedig orrhosszal mindenki elõtt jár. Pontosabban járt.
Az iráni televízió ugyanis bemutatja nekünk Herr Königsberget a maga meztelen valójában: a cionista világösszeesküvés katonájaként.
Forrás: The Screengrab
Birobidzhan, Biro-bidjan, Birobidzsan. Ki tudja, hogyan írják, vagy hányféle képpen ejtik a nevét, de a Zsidó Autonóm Terület fõvárosával kapcsolatosan nem is ez a legnagyobb rejtély. A hely, melyet a nevek jelölnek, Sztálin „alternatív Izrael”-je, mára virágzó, ám funkcióját vesztett terület. 1937-ben jellege még munkatábor, 2007-ben mégis 70 éves fennállását ünnepli. A New Angle Film dokumentumfilmje errõl a történetrõl szól. ‘Birobidjan’ tovább…
A Tnach-ban a fekete bárány Jákob meggazdagodását szimbolizálja. Az Újtestamentumban a bárány Jézust jelképezi. De vajon mit jelképeznek ezek a vérszomjas újzélandi bárányok? A kattintás után vérloller trailer következik.
Érdemes meglátogatni a trash-horror-paródia film honlapját is.
‹Biccentés: KultPlay›
