5. Light em Up (Hanukkah Worldwide)

Az elmúlt években megszokhattuk azt is, hogy van legalább egy hanukai videó, amelyben konvergál az afro-amerikai hiphop kultúra a zsidó tematikával. 5769-re ezt kaptuk ki, light em up:

4. Pass the Candle Song (Michelle Citrin)

Mi is részt vehettünk volna a videóban, de sikerült ellúzerkednünk, na ezért csak az negyedik William Citrin és William Levin legújabb közös produkciója.

3. Rinat Guttman: Ner Doleck (A Candle is Lit)

Minél jobban tud valaki héberül, annál inkább hallatszik: Rinat egy nyelvi zseni. A szám arról szó, hogy ameddig “ég egy gyertya”, addig meg lehet oldani minden problémát. (Via Jewlicious)

2. Sameach Presents: Lipa – Oy Chanukah!

Valójában 2005-ös (és tavaly került fel a YouTube-ra), de ez egy kortalan, örök darab. Hászid funkyzeit! Minden másodperce igaz arany (kösz Cousteau!):

1. Light the Fuckin’ Candles (Eva Moon&The Lunatics)

Frusztrálja a kulturális hibridizáció? Nem tudja eldönteni, hogy az asszimiláció vagy a disszimiláció útját járja? Legszívesebben mifajtánkra és tifajtákra osztaná a világot, de mégis állandóan összekeveri a ragokat? Menóra formájú sütemények lógnak a karácsonyfájáról? Esetleg azt sejti, hogy a kilincsorrúak azért cincognak a köztereken decemberben, hogy győzelmi tort üljenek a legyőzöttek felett? Tekerjük fel együtt maximumra a hangot és engedjük ki frusztrációinkat Eva Moon-al! Light the fuckin’ candles!

A sok vigasság közepette pedig nem elfelejteni a strip dreidel (a kóser üvegezés) szabályait sem!

A könyv kapható lesz a nagyoknál, pl. a Libri és a Líra&Lant boltokban és persze a legjobb független könyvesboltokban is virítani fogunk (Láng Téka, Írók Boltja). De megmondom őszintén: mi azt szeretnénk, ha a könyvet közvetlenül tőlünk vásárolnátok meg. Mi jól járunk ezzel, mert nem kell a nagy terjesztőknél hagyni a bevétel felét (vagy még többet, ami moral insanity). Azért is jól járunk, mert így találkozunk minél többetekkel személyesen is, és pont ez a célja mindkét blognak (Fűszer és Léleknek és a Judapestnek): a kummuniti, a közösség.

De ti is jól jártok! A tőlünk vásárló barátainknak több dologgal is kedveskedünk:

1. 20% kedvezmény a könyvből. Egy példány bruttó ára így csak 4.792 – egy tizesből kettő is kijön. Pszichológiai árazás! ;]

2. 15% kedvezményre jogosító ajándék ékszerkupon vadjutka jóvoltából. Ilyet csak az első 500. vásárló kap, érdemes tehát nem csak megrendelni gyorsan, hanem át is venni hamar!

3. iPod Nano! Az összes tőlünk könyvet vásárló drága ember között januárban kisorsolunk 3 darab 8GB-os iPod Nano szuperkütyüt, a MacOutlet jóvoltából. A nyertesek személyes gravírozást is kérhetnek. Szabály: ha több könyvet veszel, több az esélyed is. (Szájbarágó: három könyv esetén konkrétan háromszoros az esély! Flódni!)

Könyvünnep van.

További információk, dedikálási időpontok, rendelés, jóság:

www.fuszereslelek.hu

Megvadultunk vadjutka ékszereiért! Vadulj te is: és legyél színesebb, mint eddig.
A JP és Fűszeres Eszter most segít ebben: ha a Fűszer&Lélek könyvet hivatalos megjelenése (november 7.) előtt elővételben megrendeled tőlünk, akkor vadjutka bónuszt is kapsz! A vadjutka bónusz pedig nem más, mint egy 15% kedvezményre jogosító kupon vadjutka online ékszeresboltjába*. Flódniság?

Könyvelőrendelés itt.

Vadjutka az Etsy-n emitt.

Apróbetűs rész: az első 500 elővételesnek jut csak ilyen bónusz, így érdemes sietni – már majdnem 350-nél tartunk!

Pont tíz évvel ezelőtt, ezen a héten mutatták be Magyarországon a Coen fivérek egzisztencialista krimijét, a földönfetrengengevinnyogvanevetős komédiában is felülmúlhatatlan Nagy Lebowski-t. Mark it ten!!!

A műfaji besorolással nem is bajlódok tovább: egy nagyon flódni filmről van szó, tökéletes színészgárdával, felejthetetlenül ütős dialógusokkal, instant-kultikus jelenetekkel és persze zseniálisan eltalált karakterekkel. Ott van rögtön a címadó figura, a naplopó bowling-slacker-hippi fazon, aki magát egyszerűen csak Dude-nak szólítja (magyar fordításban Töki, de ez nem adja át a Dude-ság mélyrétegeit). A Dude (Jeff Bridges) boxeralsóban, gumipapucsban és fürdőköntösben jár szupermarketbe bevásárolni, napjában többször is feltol egy spanglit sülni, amúgy meg kedvenc bárjában szürcsöli a White Russian koktélokat, és gurítja a bowlinggolyókat nem kevésbé elképesztő haverjaival. Köztük is kiemelkedik Walter Sobchak karaktere (John Goodman), aki egy nagydarab militarista vietnámi veteránt játszik, aki a volt felesége miatt betért zsidónak és így kumulatívan idegbeteg.

Shomer fucking shabbos

Walter Sobchak: I told those fucks down at the league office a thousand times that I don’t roll on Shabbos!
Donny: What’s Shabbos?
Walter Sobchak: Saturday, Donny, is Shabbos, the Jewish day of rest. That means that I don’t work, I don’t get in a car, I don’t fucking ride in a car, I don’t pick up the phone, I don’t turn on the oven, and I sure as shit
[shouts]
Walter Sobchak: don’t fucking roll! Shomer shabbos!
The Dude: Walter…
Walter Sobchak: Shomer fucking shabbos.
The Dude: Oh fuck it. I’m out of here.
Walter Sobchak: Dude, come on…
[rolls his eyes at Donny]

Szintén felejthetetlen karakter Lebowskiék bowler-ellenfele, a pederaszta, spanyol-katkó Jesus Quintana (John Turturro legjobb epizódszereplő-alakítása, evör, pedig sok remek szerepe volt már).

“Nobody fucks with the Jesus”

És Jesus Quintana másik nagy jelenete, tipográfiában rekonstruálva:

A nagy bowler idillt végül mégsem az elvetemült Jesus zavarja meg, hanem az, hogy egyik nap a Dude legénylakásába rosszarcú verőlegények nyomulnak be, akik azon túl, hogy a WC-kagylóba nyomják a Dude fejét, még a főhősünk féltve-örzött, szeretett perzsa szőnyegét is levizelik. A bonyodalom onnan indul, hogy a szőnyegre urinálók valójában egy másik Lebowskit akartak megfenyegetni, akin a Dude be is hajtaná a tönkretett perzsa kincset. Hogy a bonyodalom miképp folytatódik, azt nem spoilerezem.

Az évfordulós Nagy Lebowski-t behűtött White Russian koktéllal, vietnámi papucsban (ha Ön Hollandiában tartózkodik, mint én 1998-ban, akkor akár kannabisz-alkaloida származékok kíséretében) ajánlom megtekinteni. Abide The Dude!

Kedvenc Natalie Portmanünk éppen a Velencei Filmfesztiválon mutatja be Eve című rövidfilmjét. Kivételesen nem mint színésznő, hanem mint rendező ténfereg Velencében. Reméljük filmjével is nyer. A Movie for Humanity Award elnevezésű díjat viszont mindenesetre már tegnap megkapta. A díjjal együttjáró 50ezer dollárt pedig felajánlotta a tanzániai Jane Goodall Intézet Tacare Lányok Iskolája oktatási programnak.

Ms. Portmanről már többször szóltunk. 8 éves kora óta vega, fellépett a szegénység ellen, felszólalt Darfur ügyében, minden választáskor politikai aktivitásra buzdít, összehozott egy stylish vega-kollekciót a Té Casan cipőcégnek és még csak 27 éves.

Letöltés: Sagol59 feat. Dan Toren – Ping Pong (GreenHouse Remix)

Ping-pong. Borat kedvenc sportja.

Jó még tudni: Sagol 59 első Amerikában is kiadott albuma a “Make Room” és persze őt is a zseniális JDub Records gondozza (ehhez a kiadóhoz tartozik a Soulico, a Balkan Beat Box, a Golem, SoCalled és innen indult Matisyahu is), a lemez producere egy 17 éves “csodagyerek”, a Little Johnny (Johnny Hakatan). A fenti mixet a Greenhouse készítette, ami Amir Estlein-t takarja. Nyelvtanulásra is tökéletes.

–
Linkek:
Sagol 59 – MySpace
JDub Records
Greenhouse – MySpace

A koncepció egyszerû: zsidó zene pészahra, ami nem szahar. Peszách-dub:

A régi Manischewitz-reklámokat Ori Salzberg mixelte újra. Nagyon flódni.

/Innen tudok róla: The Jew and the Carrot/

letöltés mp3

A Mazsihisz „hivatalos” válasza azóta is kettõs retorikai stratégiát követ. Egyfelõl pártállami idõket idézõ atyáskodó gesztussal nehezményezik, hogy miért nem fordul az ifjúság a bölcs öregekhez tanácsért. Másfelõl úgy tüntetik föl, mintha a flódniküldõ akció az antiszemitizmus ellen folytatott küzdelmet gyengítené, lévén az antiszemitizmus elleni harcnak is csak egyetlen helyes útja, s ez épp az övék. E véleményt még a Mazsihisz-szel szemben független értelmiség jeles és mértékadó képviselõje is osztja. A Mazsihisz elnöke pedig — mellesleg a magyar szélsõjobb szóhasználatát kölcsönözve — a „flódnistákról” már egyenesen mint árulókról beszél. A Mazsihisz honlapján az elnökség ebédelutasító gesztusát mintegy utólagos népakaratként legitimálni hivatott hozzászólások részint továbbviszik a pogromveszély vízióját, karakán tettként, vagy — mint ahogy a Szombat egyik fórumozója a minap ironikusan fogalmazott — egyedüli zsidó virtusként tüntetve föl a köztársasági elnök ebédmeghívásának elutasítását. A magyar jogrend hiányos voltáról, sõt már-már weimari jellegérõl értekeznek. Így érvel Naftali Krausz ultraortodox bulvárújságíró idevágó, a Mazsihisz vezetõsége által a fügefalevél és a védõpajzs sajátos kombinációjaként maga elé tartott, mellesleg a judapest.orgon posztolók zsidóságát megkérdõjelezõ, mert hogy megidézõjelezõ cikke is. Idézném egyik idevágó mondatát:

Magyarországon ma dühöng a demokrácia. Amit Németországban és Ausztriában a törvény tilt — a holokausztot tagadni, a zsidókat szidalmazni és gyalázni — , azt Pesten szabad és törvényes megtenni.

Krausz itt három dolgot tesz. Egyrészt a diktatúrák egyik epithetonjával illeti a demokráciát, retorikai eszközzel mosva el a kettõ közti oly éles határt, ásva alá, ha nem is a jogrendet, de annak tiszteletét. Másrészt megfeledkezik megemlíteni a magyarországinál jóval liberálisabb amerikai joggyakorlatot, ill. azt, hogy ennek dacára virul arrafelé a zsidóság, többek között saját chaszid áramlata „fõhadiszállásának” hitközsége is. Harmadrészt szép csokorba gyûjti a német és a magyar jogrenddel kapcsolatos honi félreértéseket.

A német (és nyomában mutatis mutandis az osztrák) büntetõjog a Soával kapcsolatosan három dolgot is tilalmaz (vö. StGB 130. §, 3. pont.). Tilos a Soát nyilvánosság elõtt helyeselni, tagadni vagy bagatellizálva beszélni róla. Ezt öt évig terjedõ fegyházbüntetéssel sújthatják, amit a bírói gyakorlat komolyan is vesz. Három évig terjedõ szabadságvesztéssel ill. pénzbírsággal fenyegeti ugyanezen paragrafus negyedik pontja azokat, akik nyilvánosan vagy valamely gyülekezés során a társadalmi békét az áldozatok méltóságát sértve azáltal veszélyeztetik, hogy a nemzetiszocialista önkényuralmi rendet elfogadhatónak nevezik, dicsõítik vagy igazolni próbálják. Jellemzõ, hogy a törvény minderrõl a Volksverhetzung elnevezésû paragrafusban rendelkezik. A szó nehezen ültethetõ magyarra szabatosan: A nép uszítás, heccelés útján történõ meghasonlásának elõidézését jelenti. A német jog ezzel is kifejezésre juttatja: a kisebbségek nemzetalkotó entitások, a Volk, azaz a nép részei. (A nyelvi megfogalmazásra azért érdemes figyelnünk, mert a náci propaganda egyik centrális fogalma a nép [Volk] ill. a népi [völkisch] volt. A német zsidóság a nemzethez [Nation] tartozónak vallotta magát, a náci szóhasználat ezt a német-zsidó hitvallást, s a mögötte álló társadalmi szerzõdést törölte el a fogalomváltással. A 45 utáni német alkotmányos jogrend fogalmisága tehát a náci nyelvhasználat megszégyenítésével szolgáltat igazságot: a nácik kedvenc fogalmát emelik alkotmányos kontetxtusba a nácizmus által üldözöttek védelmében.) A paragrafus elsõ két pontja is a lakosság „részeiként” szól a kisebbségekrõl, melyek ellen sem az erõszakra történõ fölhívást, sem pedig az azokat alkotó egyének méltóságát sértõ, szándékosan rosszindulatú kijelentést nem tûri el, s e tevékenységeket három hónaptól három évig terjedõ szabadságvesztéssel sújtja.

üsszehasonlításul megjegyzendõ, hogy a magyar Büntetõtörvénykönyv is hasonló szankciót helyez kilátásba. A BTK 269. §-ának b) pontja szerint, ha valaki valamely nemzeti, etnikai, vallásos csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyûlöletre uszít, három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ. A magyar törvényi megfogalmazásból viszont sajnálatos módon kimaradtak a konkrét történelmi vonatkozások. Bár ennek hiányában is el lehetne ítélni az uszítókat, ha a magyar bírói joggyakorlat alkotmánytudatosabb volna (nem csak a német bíróság nem mentette volna föl a zsidók kirekesztésére újságcikkben fölszólító ifj. Hegedûs Lórántot, de egy az alkotmánybíróság vonatkozó indoklásait szem elõtt tartó magyar bíró sem). A 2003-as szigorí­tási kí­sérlet, mely a 2007. évihez hasonlóan szintén az alkotmányjogász köztársasági elnök (akkor épp Mádl Ferenc) kérte alkotmányossági normakontrollon bukott meg, nem a német mintát vette alapul, hanem olyan megfogalmazással próbálkozott, melyrõl az Alkotmánybíróság — a jogalkotói szándék respektálása mellett — kimondta, hogy az alkotmányellenes. (Sem a Mazsihisz akkori elnöksége, sem az országos fõrabbi úr nem reagált erre azzal, hogy visszautasí­totta volna a köztársasági elnök ebédmeghívásait.) Nem árt talán megemlíteni, hogy a BTK 155. §-a elsõ pontjának b) alpontja szerint valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okozó személy tíz évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ.

Azaz, mint egy évek óta Magyarországon élõ német ismerõsöm mondta, nem a törvényi rendelkezések hiányoznak, hanem — utalva az uszítást folytató lelkészt fölmentõ bíró hajánál fogva elõcibált érvelésére — a bírói gyakorlat elszántsága.

A törvényi rendelkezés Németországban is csak utólag képes olyan bûneseteket szankcionálni, melyek nagy nyilvánosság elõtt, az elkövetõ személyének ismertsége mellett történnek. A neonáci szervezkedések suttogó propagandájával, a külföldrõl, általában az USÁ-ból fönntartott honlapokkal szemben a német joggyakorlat is tehetetlen, az antiszemitizmus terjedésének megfékezésére önmagában tehát alkalmatlan. Sokkal nagyobb a jelentõsége az NSZK-közvélemény érzékenységének, mely nem a törvénybõl, hanem a törvényt létrehozó alkotmányos szellemiségébõl fakad. Abból a közmegegyezésbõl, melyet az alkotmánybírósági normakontrollért megorroló Mazsihisz-elnökség idehaza oly könnyedén negligál. Ebbõl a szellemiségbõl következõen Németországban nem kérdéses, hogy pl. az egyházak azonnal elítélik-e egy félkatonai szervezet létrehozását, vagy hogy fegyelmi eljárást indítanak-e ilyen szervezet zászlóit megáldó, szellemiségét hirdetõ egyháziak ellen. A Zuschlag Jánosok Németországban nem maradhatnak kegyeletsértõ kijelentésük után hónapokig az SPD tagjai, ahogy a CSU is kizárja a soraiból a Semjén Zsoltokat. Ha pedig Angela Merkel ajánlana párthívei figyelmébe náci katonákat hõsnek nevezõ sajtóorgánumot, akkor a kancellárasszony röpülne, nem csak a tisztségébõl, de a pártjából is. Németországban ugyanis demokratikus párt tagja antiszemitagyanús, vagy akárcsak félreérthetõ, magyarázatra szoruló megfogalmazásokra nem vetemedhetik: a karrierjébe kerül. Azonnal. Ohne wenn und aber. Ez alól még a szövetségi parlament elnöke sem kivétel. Az sem kétséges egy percig sem, hogy egy Molotov-koktéllal megtámadott zsinagógát keresztény aktivisták gyertyás, virrasztó sorfala állja-e körül szinte perceken belül. Bizony testükbõl vonnak védõgyûrût a polgárok zsinagógák köré, ha kell. Viszont ezzel egyúttal azt is beismertük, hogy a soátagadást börtönnel szankcionáló Németországban elõfordult már az, ami Magyarországon még nem: Antiszemita támadás ért zsinagógákat, hitközségi (épp egy maszorti) óvodát.

Vagyis sokkal nagyobb a jelentõsége annak, van-e társadalmi közmegegyezés az adott káros jelenség, pl. az antiszemitizmussal, vagy a cigánygyûlölettel szemben. Ha léteznék ilyen szolidaritáson alapuló konszenzus, akkor a Magyar Református Egyház már a kezdetek kezdetén sem viseltetett volna opportunista, álkorrekt béketûréssel a Hegedûs család politikai és erkölcsi ámokfutásával szemben, magyarán nem bízta volna a püspöki rangban álló apára az apa szellemi örökébe lépõ fiú kisebbség elleni uszításának ügyét, s nem ügyetlenkednék ma sem, hanem pogányságként bélyegezné meg azt, ami pogányság. Tenné ezt hitébõl fakadó egyértelmûséggel és félreérthetetlen elszántsággal. Ekkor ifj. Hegedûs Lóránt klerikofasiszta újságcikkének ügyben eljáró büntetõbíró se ûzött volna nagy eséllyel gúnyt hivatalából. Saját társadalmi köreiben lett volna ugyanis arcát pirító szakmai szélhámosság tautologikus magyarázatot találni arra, hogy az uszítás miért is nem uszítás. S ha a magyar bíróságok az elmúlt évtizedek diktatúrájának árnyékában képtelenek a szólásszabadság és az emberi méltósághoz fûzõdõ alapjogok közti helyes viszony megállapítására, az egyház még mindig szolgáltathatott volna e téren igazságot, válhatott volna mértékadó és mértéket megtartató instanciává. Merthogy a belsõ szolidaritás nélküli, meghasonlott erkölcsû társadalom az antiszemita csoportok sikerének valódi titka.

De térjünk vissza a német viszonyokhoz. Sem a törvényi környezet, sem a társadalom etikai immunrendszere nem képes megfékezni az 1990 óta újjáéledõ antiszemitizmust. A Fal ledöntése után nem csak Brecht sírjára pingálták oda, hogy büdös zsidó (Sau-Jude), nem csak Berlin egyik legforgalmasabb közterén (az Alexander Platzon) engedtek szabadon egy az egyik oldalán festett Dávid-csillagot, a másikon Ignatz Bubisnak, a német Zentralrat akkori elnökének nevét viselõ disznót, de bizony megsokasodtak a tettleges antiszemita atrocitások is. Azaz az antiszemitizmus köszöni, jól van, a magyarnál szigorúbb német jogrendhez is komolyabb nehézségek nélkül tud alkalmazkodni. Megvan hozzá a találékonysága. Az ilyen arctalan antiszemita megnyilvánulásokkal szemben a német jogrend is tehetetlen, ahogy a neonáci körök antiszemitizmusával szemben is. Egyre több náci aktivista vonul ugyanis börtönbe (pl. Lutz Giesen), vállalva nyíltan náci érzelmeit. Bizony létezik a neonáci börtönromantika. Ne felejtsük: a führer is ült. Azaz a gyûlöletbeszédellenes jogszabályok Németországban sem bizonyultak elégséges eszköznek a valódi, a mindannyiunkat fenyegetõ antiszemitizmus elleni harcban. A sikeres védekezéshez sokkal nagyobb szükség van a társadalmi szolidaritás ezernyi megnyilvánulására. üppen ezért a német-zsidóság szervezett képviselõi, értelmisége, újságírói, mûvészei nem csak a rendõrségtõl ill. az ügyészségtõl követelnek erõteljesebb beavatkozását (pl. több utcai járõrt), azaz nem csupán ölbe tett kézzel várják, mit hoz a holnap, hanem tevõlegesen szövögetik a többségi és a kisebbségi társadalom közötti szolidaritás kölcsönös megbecsülésen és véleménycserén alapuló szálait: A hazainál sokkal élénkebb keresztény-zsidó párbeszédet folytatnak. A Zentralrat der Judenbe minden létezõ áramlatot befogadnak (azaz nem kezelik saját kisebbségeiket kirekesztõ módon). Muzulmán-zsidó párbeszédbe kezdenek. Politikai vitaesteket rendeznek. Iskolai foglalkozásokat tartanak. A közvéleményt fölrázó filmet készítenek. Röviden: nem papolnak, hanem teszik a dolgukat.

Harmadrészt pedig azért, mert a történet akár igaz is lehetne. Ugyanis valami nagyon hasonló történt a modern fodrászat megalapítójával, Vidal Sassoon-al is. Sassoon (akinek ez az igazi neve) zsidó családba született Londonban, kereken 80 évvel ezelõtt, 1928. január 17-én; apja görög, anyja ukrán zsidó volt. Húszéves korában jelentkezett önkéntesnek egy izraeli Palmach-különítménybe, hogy fegyveresen harcoljon a Függetlenségi Háborúban. Hazatérve London zsidónegyedében vette fel a harcot a helyi fasiszta keményfiúk ellen: utcaharcosként, az antifasiszta “43 Group” tagjaként is már tisztelet õvezte. A verekedések közben kitanulta a fodrászmesterséget egy kis szalonban London zsidónegyedében. Annyira tehetséges volt, hogy egyetemre aztán már New Yorkba járhatott és – ahogy Zohan a filmben – végül mégis a fodrászat mellett kötött ki. Egy csapásra híressé vált a hatvanas évek elején, amikor minden hagyományt felrúgva a Bauhauson és geometriai formákon alapuló hajvágást alkalmazva rövid, “kubista” frizurákat kezdett vágni. Az egyenes formák ellenére természetes frizurák nagy elõnye a könnyû formázhatóság (”low-maintenance”) volt, a megújult rövid haj, majd a bubifrizura hatalmas siker lett.

Sassoon-t – ahogy most Adam Sandlert vagy Sacha Baron Cohent – mindenki imádta Amerikában: “modelljei” között olyan nevek szerepeltek, mint a hosszú hajától egy merész vágással megszabaduló Mia Farrow (Woody Allen késõbbi csaja), a hatvanas évek egyik szexszimbólumának számító Nancy Kwan színésznõ és a csontváz modell, Twiggy. A modern fodrászat mesterének és zseninek kikiáltott Sassoon nem csak a vágásban hozott újat: õ volt az, aki a hajápolási termékek piacát milliárdos iparággá fejlesztette.

Sassoon – ahogy Sandler és Sacha Baron Cohen – sem felejtette el a zsidó gyökereit: folyékonyan beszél héberül, rendszeresen ad interjúkat zsidó lapoknak, a jeruzsálemi Héber Egyetemen pedig 1982-ben megalapította a Vidal Sassoon Antiszemitizmuskutató Központot.

A másik híres zsidó a szépségiparban (aki magyar is) Estée Lauder volt, de róla majd máskor.