Csodálatosan sikerült a péntek esténk, egy csomó kóser recepttel gazdagodtam. Mindig meg kell állapítanom, hogy az a jó a zsidó konyhában, hogy a zsidók szétszóratva, vagyis diaszpórában élnek, a világ minden részén. Ezért aztán mindenhol magukévá teszik a helyi szokásokat, recepteket, legfeljebb változtatnak rajta, hogy ne röfögő állatból készüljön, vagy ne keveredjen a tejes a húsossal.
Megint itt jártak a portugálok, és ismét egy nagyon klassz receptet hallottam, amit tegnap meg is főztem. A férjem persze morgott egy kicsit, mert ő kitartó kelbimbó gyűlölő, de azért megadta magát, és arra kért, hogy egyszerre legfeljebb három kelbimbót tegyek a tányérjába.
Pedig a kelbimbó annyira finom téli zöldség! Ez az étel pedig valódi téli fogás, és miután meghallgattam, az jutott eszembe, hogy simán beillene karácsonyi receptnek is, ha lenne nálunk karácsony, már úgy is az egész ország karácsonyra készűl.
Főbb hozzávalói az ételnek a pulyka, aszalt szilva, portói (én sima vörösbort használtam), gránátalma lé, fahéj, szegfűszeg, és persze a kelbimbó. A bejegyzés folytatódik! ››
Archive for the 'Fuszeres' Category
Ez a kence már majdnem fetteh, ami rokona a hummusznak, de abba pitát is kéne darálni, én pedig megelégedek azzal a kenyér mennyiséggel, amire rákenem a hummuszt.
Nagyon egyszerű, 10 perc alatt elkészül, leszámítva a csicseriborsó főzési idejét, de azt meg is spórolhatjuk, ha konzerv csicserit használunk.
Hozzávalók:
1 csésze csicseriborsó megfőzve, vagy egy konzerv
2 dl natúr joghurt (igazán finom lesz, ha 4 dl joghurtot konyharuhába borítva kicsöpögtetek, amíg felére nem sűrűsödik)
20 dkg kesudió
2 gerezd fokhagyma
1 kk római kömény
só, bors
olívaolaj
citromlé ízlés szerint
paprika a díszítéshez
A kesudiót a római köménnyel száraz serpenyőben megpirítom, majd az összes hozzávalót turmixban, vagy botmixerrel a legkrémesebbre pépesítem. Ha túl sűrű lenne, lehet egy kicsit lazítani rajta a csicseri főzőlevével. Tálaláskor meghintem paprikával, és olívaolajat locsolok a tetejére. Pitával kínálom.
Hihetetlen, még alig került ki a beharangozó poszt, és már a zsidó szakácskönyv a hottopic a blogszférában!
„Van-e bármi a zsírban tocsogó, Tesco gazdaságos tejföllel lelögybölt magyar konyhában, ami felveheti a versenyt egy jó bagellel? A rizses hús, mi?! Hülyegyerek.” – Tóta W. Árpád (w.blog.hu)
„Ha bajom lesz belőle is kimondom: tőlem aztán főzzön ebből aki akar, de remélem nem lesz kötelező ezt használnom karácsonykor.” – Lelkylola (reakcio.blog.hu)
„Szépnek szép, de – gondolom tudatos szerkesztői megfontolás alapján – erősen hiányos könyv. Kun Béláról és a népbiztosokról például egy sor sincsen benne.” – Molnárgörény (molnargoreny.blog.hu)
„Már a nevem is. Ízek, illatok, emlékek. Találkozás egy fiatalemberrel, akit Szindbádnak hívnak és glatt kóser.” – Nagy Levin (nagylevin.freeblog.hu)
„Babószakácskönyv.” – Bombagyár.hu
„Zabálják meg, amit megfőztek, kedves antifák, kedves Chartás kartársak! A Magamfajta profán profák tréfli tréfáitól pedig szoruljon csak össze a gyomruk!” – Morvai Krisztina (barikad.hu)
„Zuhog a barna eső, durrognak a Goj motorok, de most Csurka István foroghat a sírjában: van egy igazi mai zsidó szakácskönyv! Lobban egy nagyot, mielőtt végleg elalszik.” – Andrassew Iván (andrassew.blogspot.com)
„Hát nem veszik észre? Eltűnt a víz a medencéből. Szar, fos, pisa, húgy, turha és gennyedző váladék amerre nézek. És ezeknek még van pofájuk ideszakácskönyvezni? Ökölbe szorul az agyam. Az Önöké még nem?!” – Bayer Zsolt (magyarhirlap.hu)
„Tulajdonképpen a gerslilevesnél még örültem. A gefilte fishnél már éreztem, hogy nincs minden rendben, aztán a málnaszörpös farflinál egyenesen kínossá vált a hangulat vendéglátóm agresszivitása miatt. Azért a hremzliből kértem otthonra is, mert a menü kifejezetten jó volt.” – Navracsics Tibor (jobbklikk.hu)
Ich bin ein Flodniner. Nincs még másfél éve, hogy felfedeztem Fűszeres Eszter blogját, így pontosan emlékszem: nemcsak hogy roppantul tetszett, nemcsak hogy csorgott a nyálam, hanem még azt is gondoltam, hogy
hoppá, ez maga az új fúziós zsidó konyha!
A magázódást felváltotta hamar a tegeződés, főleg miután Esztert meghívtam vendégszerzőnek a JP-re, amiből gyorsan állandó rovat lett. 2007. november 29-én került sor az első közös étteremvizitre, amikor is a kellemeset a kellemessel kapcsoltuk össze: leteszteltük a Klasszt. Talán a citromos risottó és a túrókérem mousse között vetődött fel először az ötlet: nem lenne óriási szakácskönyvet készíteni a F&L blogból?
Holnap még ünnep, talán nem késtem el nagyon a sütivel. Nagyon látványos, nagyon egyszerű, és nagyon finom. Olyan illat lesz tőle az egész lakásban, hogy egy illatterápiával is felér.
Hozzávalók:
1 pohár tejföl
1,5 pohár tejes kiőrlésű búzaliszt
1 pohár méz
1 tojás
4 ek olaj
1 csomag sütőpor
1/2 citrom leve és héja
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk fahéj
1 csipet só
3 alma
3 fehéjrúd
Az almákat megmostam, és kiszúrtam a közepükből a csumájukat. A lisztet elkevertem a sütőporral, és a fűszerekkel. Hozzáadom a mézet, tojást, olajat, citrom levét, és a tejfölt. Gyorsan összekeverem, majd sütőpapírral bélalt őzgerincformába öntöm. Beleteszem az almákat, és mindegyik közepébe teszek egy-egy rúd fahéjat.
170 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.
A tetejét megszórtam gránátalma magokkal, ami Ros Hasanakor elmaradhatatlan.
Kóser libahájhoz szerencsére nem annyira bonyolult dolog hozzájutni Budapesten, így könnyű elkészítenem a zsidó konyha egyik legfinomabb bor mellé való ropogtatni valóját.
Én már alig-alig használok libazsírt, mindössze pár étel van amit azzal készítek, mert jobb lesz vele, mint vajjal vagy olajjal. Ilyen étel a pfefferkuchen is. Akik még nem ettek ilyet, az első falat után rendszeresen megállapítják, hogy olyasmi mint a pogácsa, csak szebb.
Ropogós, fűszeres, nagyon kellemes egy pohár bor mellé egy kellemes beszélgetős este, de télen mi nagyon szeretjük ezt vinni magunkkal a kirándulásokra is, termoszba zárt forralt bor mellé.
Tegnap este barátok jöttek, bort is bontottunk, és nekem napok óta téli hangulatom van esténként, úgyhogy volt időm kitalálni mit is kínálok majd a borhoz. Nagyanyám gyakran sütötte ezt a borsos fonatot, de leginkább vacsora előtt kínálta. Ha mai fejjel belegondolok, akkor egy ilyan kis fonat szinte egy fél vacsora…
Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás+1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só
A lisztet gyorsan elkeverem a zsírral a dagasztókaros robotgépben. Beledolgozom a tojásokat, sót, borsot, és a fehérbort is. Fóliába csomagolom, és két órát pihentetem a hűtőben. Lisztezett deszkán kinyújtom, vékony csíkokra vágom, a csíkokat megsodrom, és apró kalácsokat fonok belőlük. Ez a mennyiség 20 kalácskára elegendő. Nem szabad nagy fonatokat készíteni, mert lassan sül át. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és egy óra alatt szép pirosra sütöm, úgy, hogy félidőben megkenem a felvert tojással.
Tegnap délután komoly áldozatot hoztunk a Judapest olvasóiért. Nem kíméltük magunkat, és fáradságos munkával elkészíttettük a Judapest, a Mazl Tov, és még két másik koktél prototipusát egy bárban. A végső receptet sajnos most nem oszthatom meg veletek, annyira titkos, de már csak novemberig kell várni rá.
A mixer leírt egy pár dolgot, amit a koktélokhoz szeretett volna használni, köztük a zsidócseresznyét. Soha nem hallottam róla, még szerencse, hogy odaírta a latin nevét is (Physalis alkekengi), így megnézhettem a képét.
Ettem már ilyet Orosz Péter jóvoltából, de szerintem Péter sem tudta, hogy ez bizony zsidócseresznye, mert akkor biztosan sokkal nagyobb áhítattal faltuk volna fel. Hihetetlen, de a burgonyafélék családjába tartozik. Szegény zsidóknak csak ilyen cseresznye jutott :-) A név egyébként tükörfordítása a német Juden-kirsche-nek. Nevezik még pap tökének, és Vénusz köldökének.
A vadon termő rokona mérgező!
Tegnap sehol se kaptam, ma tele volt vele a piac. Finom, kóser, tessék kipróbálni!
Bevallom, csak azért teszek most fel kalács receptet, mert olyan szép a kalácsom a Vadjutka biciklijének a csomagtartóján, hogy muszáj megosztanom a fotót veletek. Egymagában pedig nincs sok értelme ennek a képnek.
Hozzávalók két kalácshoz:
7 pohár liszt (egy pohár 2,25 dl)
0,4 pohár cukor
3 tojás felverve
0,5 pohár olaj
2 dkg élesztő
0,5 ek só
1,75 pohár meleg víz
A bejegyzés folytatódik! ››
37 fokot mondanak vasárnapra, és én már most stresszelem magam rajta. Ilyenkor még a strandon is rettenetes a meleg, de a városban megáll az élet. Bekapcsolni a sütőt hétfő reggelig biztosan nem fogom, és nem is tanácsolom senkinek.
Ilyen időben még egy nagyon könnyű fröccs is könnyen az ember fejébe száll, de napnyugta után mégis jól esik valami alkoholos ital. Szert tettem kétféle nagyon finom bodzapálinkára. Nem, nem azt kell inni, de rájöttem, hogy mennyire jó a sárgadinnye, rum helyett bodzapálinkával lelocsolva.
Görgettem tovább a gondolatokat, és a bogyós pálinka íz valami bogyós gyümölcsöt is kívánt. Ezért aztán összeturmixoltam a pálinkával meglocsolt dinnyét, és külön a joghurtot szederrel, és ribizlivel. Kicsit édesítettem, reszeltem bele egy kevés citromhéjat, aprítottam bele pár mentalevelet, és rétegesen pohárba töltöttem. Esténként ezt itatom a vendégekkel, és nagyon hálásak érte. Tekinthetjük gyümölcslevesnek is :-)
Hozzávalók 4 pohárhoz:
2 kicsi sárgadinnye
4 ek bodzapálinka (bármilyen gyümölcspálinka jó)
1 l natúr joghurt
20 dkg szeder
20 dkg ribizli
8 mentalevél
4 ek méz
1 citrom reszelt héja
Hideg leveseket gyakran készítek nyáron, főleg olyanokat, amit nem kell főzni, csak turmixolni. A gazpacho eddig azért nem került fel ide, mert nem tartottam elég autentikusnak, lévén, hogy hazájában soha nem ettem még.
Aztán kedd este sikerült beszélnem egy andalúz párral, és kapásból nekik szegeztem a kérdést, hogy milyen az igazi, hideg gazpacho?
Okosabb nem lettem, mert kiderült, hogy kb. olyan mint a magyar lecsó. Mindenki kicsit másképp csinálja, a sajátjára esküszik, de ha az alapok benne vannak, akkor már tehetünk bele bármi mást is, az bizony gazpacho marad. Ez a pár is megosztott volt abban, hogy fehérkenyeret, vagy barnát kell-e bele turmixolni? Kell-e bele sűrített paradicsom, vagy csak friss?
Úgyhogy innentől kezdve borzasztó bátor vagyok, és ki merem jelenteni, hogy ez nem egyszerűen hideg paradicsomleves, hanem valódi gazpacho.
Hozzávalók:
1 nagy szelet szikkadt rozskenyér
1 dl olívaolaj
1 nagyobb salátauborka megpucolva
1 kg paradicsom
4 gerezd fokhagyma
3 ek vörösbor ecet
só, bors
A kenyeret megöntöztem az olívaolajjal, és egy éjszakát letakarva állni hagytam. Másnap minden hozzávalót összeturmixoltam. Tálalásnál vöröshagyma kockákat szórtam a tányér aljára, a leves tetejére pedig rozmaringot, és kecskesajt kockákat.
És ha már autentikus étel, akkor megkérdezném, szerintetek melyek itt Kelet-Európában az igazi zsidó ételek?
Gordon „f-word” Ramsay receptjét fél éve próbáltuk először, és azóta többször ismételtük. Az eredeti fehér lepényhalból készült, de szerdán Budapesten nem árultak olyan halat, amit emberi fogyasztásra alkalmasnak találtam volna.
A csirke unalmas, a bárány drága, maradt a borjúkaraj. Ujjnyi vastag szeletekre vágattam a hentessel, és egy éjszakára bepácoltam. Bedörzsöltem borssal, fokhagymával, citrom reszelt héjával, rányomtam fél citrom levét, és bekentem vékonyan olívaolajjal. Zsírpapírba csomagolva pihentettem felhasználásig. A bejegyzés folytatódik! ››
Az új libanoni szakácskönyvemben van egy recept, amit gyermekágyas anyukáknak készítenek arrafelé. A recept úgy kezdődik, hogy 30 dkg rizs, 50 dkg cukor! Micsoda?! És valóban, több helyen is ellenőriztem ez az arány. Ettem már sok arab édességet, és valóban nagyon édesek, de ez a mennyiség mégis megdöbbentet. Elhiszem, hogy ettől aztán erőre lehet kapni, még a leghosszabb vajúdás után is. Biztos, ami biztos, én egész máshogy csináltam, de így is nagyon finom lett. Teljesen belepasszolt a Sávuoti menübe. A bejegyzés folytatódik! ››
Hogy mindenkinek jól forogjon az agya vasárnap éjjel, ajánlok egy kis harapnivalót. Mivel szokás ilyenkor tejes ételeket fogyasztani, ez a étel is tejszínnel, vajjal, és roqueforttal készült.
Csalóka, mert egy pici tálka felfújt pár szelet fokhagymás, petrezselymes pirítóssal több órára is jóllakatja a gyanútlant.
Sokan félnek a szuflé készítéstől, mondván, hogy mindig összeesik. Ez így van, mihelyt kivettük a sütőből már el is kezd leereszteni. (A dög!) De ez teljesen normális jelenség. Úgy lehet áthidalni, hogy amikor elkészül, odahívunk mindenkit a sütőhöz, hogy kukucskáljanak be, és nézzék meg milyen csodálatos, magas lett a szuflénk, aztán nyomjunk a kezükbe egy pohár könnyű rozét, és szervírozzunk.
Fel sem fog tűnni nekik a turpisság!
Szerintem kötelező hozzá a fokhagyma, de aki idegennel fog párban tanulni, az felejtse el, ha csak nem direkt használja. A bejegyzés folytatódik! ››
Valami húsos ételt akartam, de közbejött ez a kecskesajtos padlizsán, ami annyira jól sikerült, hogy muszáj megosztanom a JP olvasóival. A titka a jó kecskesajt, érdemes kicsit utánajárni a dolognak, mert bár mindössze 5-6 dkg szükséges belőle személyenként, ez határozza meg az egész étel ízét.
Személyenként fél padlizsán elég, mert tömény étel, de vagy egy levest, vagy egy salátát be kell mellé tervezni még. Na jó, egy fagyi is következhet utána. A bejegyzés folytatódik! ››
Előételnek ajánlom ezt a kosárkát péntek estére. A tészta vajas, úgyhogy ha nem teljesen vega a vacsora, akkor hagyjunk elegendő időt a hús, és a kosárka között, addig is egy jót lehet beszélgetni.
A tésztát készíthetjük saját magunk is, de vásárolhatjuk a bolti leveles-vajastésztát is, akkor kevesebb munka lesz az előkészületekkel.
Kis tortaformában sütöttem, ilyet minden vasedényben árulnak, általában hat darab van egy csomagban, de érdemes két csomagot venni, mert úgy látom egy kosárkánál nem áll meg senki. A bejegyzés folytatódik! ››
Legújabb kommentek a JP-n: