„Van-e bármi a zsírban tocsogó, Tesco gazdaságos tejföllel lelögybölt magyar konyhában, ami felveheti a versenyt egy jó bagellel? A rizses hús, mi?! Hülyegyerek.” – Tóta W. Árpád (w.blog.hu)

„Ha bajom lesz belőle is kimondom: tőlem aztán főzzön ebből aki akar, de remélem nem lesz kötelező ezt használnom karácsonykor.” – Lelkylola (reakcio.blog.hu)

„Szépnek szép, de – gondolom tudatos szerkesztői megfontolás alapján – erősen hiányos könyv. Kun Béláról és a népbiztosokról például egy sor sincsen benne.” – Molnárgörény (molnargoreny.blog.hu)

„Már a nevem is. Ízek, illatok, emlékek. Találkozás egy fiatalemberrel, akit Szindbádnak hívnak és glatt kóser.” – Nagy Levin (nagylevin.freeblog.hu)

„Babószakácskönyv.” – Bombagyár.hu

„Zabálják meg, amit megfőztek, kedves antifák, kedves Chartás kartársak! A Magamfajta profán profák tréfli tréfáitól pedig szoruljon csak össze a gyomruk!” – Morvai Krisztina (barikad.hu)

„Zuhog a barna eső, durrognak a Goj motorok, de most Csurka István foroghat a sírjában: van egy igazi mai zsidó szakácskönyv! Lobban egy nagyot, mielőtt végleg elalszik.” – Andrassew Iván (andrassew.blogspot.com)

„Hát nem veszik észre? Eltűnt a víz a medencéből. Szar, fos, pisa, húgy, turha és gennyedző váladék amerre nézek. És ezeknek még van pofájuk ideszakácskönyvezni? Ökölbe szorul az agyam. Az Önöké még nem?!” – Bayer Zsolt (magyarhirlap.hu)

„Tulajdonképpen a gerslilevesnél még örültem. A gefilte fishnél már éreztem, hogy nincs minden rendben, aztán a málnaszörpös farflinál egyenesen kínossá vált a hangulat vendéglátóm agresszivitása miatt. Azért a hremzliből kértem otthonra is, mert a menü kifejezetten jó volt.” – Navracsics Tibor (jobbklikk.hu)

www.fuszereslelek.hu

hoppá, ez maga az új fúziós zsidó konyha!

A magázódást felváltotta hamar a tegeződés, főleg miután Esztert meghívtam vendégszerzőnek a JP-re, amiből gyorsan állandó rovat lett. 2007. november 29-én került sor az első közös étteremvizitre, amikor is a kellemeset a kellemessel kapcsoltuk össze: leteszteltük a Klasszt. Talán a citromos risottó és a túrókérem mousse között vetődött fel először az ötlet: nem lenne óriási szakácskönyvet készíteni a F&L blogból?

A Klassz túrókrém mousse után kevesebb, mint egy évvel ez az álom beteljesülni látszik: küszöbön áll Eszter első szakácskönyvének a kiadása. Ízig vérig JP Offline produkcióról van szó: három baráti család együttműködéséből születik a könyv, benne van a Fűszeres család, Eszter, Gábor és Dávid, benne van a Tet család és benne vagyunk mi, Stimm Elmával. A munkát rengetegen segítették még a JP-csapatból, például vadjutka készített nekünk remek fotókat és fotómontázsokat (akinek tegnap volt a szülinapja – jom huledet szameach!), Nagy Levin barátunk pedig az ünnepekről szóló részeket korrektúrázta (mert ilyen is lesz a könyvben!).

Azt hiszem az ilyen történetek miatt érdemes elkezdeni blogot írni.

A könyv premierje november elején lesz, a honlapunk viszont már ma debütál. Ott megtudhattok még jópár dolgot a készülő Fűszer&Lélek zsidó szakácskönyvről és persze máris fel tudtok iratkozni a levlistára – a feliratkozók majd elsőként vehetik kézbe ezt a flódnista alapkönyvet (nagy kedvezménnyel ráadásul).

Hamarosan további részletekkel, műhelytitkokkal és sztorikkal is fogok szolgálni a könyvről és a kiadásról. Stay tuned.

Addig is: www.fuszereslelek.hu

—

P.S.: Eszter beszámolója és meghívója a blogján!

Hozzávalók:
1 pohár tejföl
1,5 pohár tejes kiőrlésű búzaliszt
1 pohár méz
1 tojás
4 ek olaj
1 csomag sütőpor
1/2 citrom leve és héja
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk fahéj
1 csipet só
3 alma
3 fehéjrúd

Az almákat megmostam, és kiszúrtam a közepükből a csumájukat. A lisztet elkevertem a sütőporral, és a fűszerekkel. Hozzáadom a mézet, tojást, olajat, citrom levét, és a tejfölt. Gyorsan összekeverem, majd sütőpapírral bélalt őzgerincformába öntöm. Beleteszem az almákat, és mindegyik közepébe teszek egy-egy rúd fahéjat.
170 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.
A tetejét megszórtam gránátalma magokkal, ami Ros Hasanakor elmaradhatatlan.

Ropogós, fűszeres, nagyon kellemes egy pohár bor mellé egy kellemes beszélgetős este, de télen mi nagyon szeretjük ezt vinni magunkkal a kirándulásokra is, termoszba zárt forralt bor mellé.
Tegnap este barátok jöttek, bort is bontottunk, és nekem napok óta téli hangulatom van esténként, úgyhogy volt időm kitalálni mit is kínálok majd a borhoz. Nagyanyám gyakran sütötte ezt a borsos fonatot, de leginkább vacsora előtt kínálta. Ha mai fejjel belegondolok, akkor egy ilyan kis fonat szinte egy fél vacsora…

Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás+1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só

A lisztet gyorsan elkeverem a zsírral a dagasztókaros robotgépben. Beledolgozom a tojásokat, sót, borsot, és a fehérbort is. Fóliába csomagolom, és két órát pihentetem a hűtőben. Lisztezett deszkán kinyújtom, vékony csíkokra vágom, a csíkokat megsodrom, és apró kalácsokat fonok belőlük. Ez a mennyiség 20 kalácskára elegendő. Nem szabad nagy fonatokat készíteni, mert lassan sül át. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és egy óra alatt szép pirosra sütöm, úgy, hogy félidőben megkenem a felvert tojással.

Tegnap délután komoly áldozatot hoztunk a Judapest olvasóiért. Nem kíméltük magunkat, és fáradságos munkával elkészíttettük a Judapest, a Mazl Tov, és még két másik koktél prototipusát egy bárban. A végső receptet sajnos most nem oszthatom meg veletek, annyira titkos, de már csak novemberig kell várni rá.

A mixer leírt egy pár dolgot, amit a koktélokhoz szeretett volna használni, köztük a zsidócseresznyét. Soha nem hallottam róla, még szerencse, hogy odaírta a latin nevét is (Physalis alkekengi), így megnézhettem a képét.

Ettem már ilyet Orosz Péter jóvoltából, de szerintem Péter sem tudta, hogy ez bizony zsidócseresznye, mert akkor biztosan sokkal nagyobb áhítattal faltuk volna fel. Hihetetlen, de a burgonyafélék családjába tartozik. Szegény zsidóknak csak ilyen cseresznye jutott :-) A név egyébként tükörfordítása a német Juden-kirsche-nek. Nevezik még pap tökének, és Vénusz köldökének.
A vadon termő rokona mérgező!
Tegnap sehol se kaptam, ma tele volt vele a piac. Finom, kóser, tessék kipróbálni!

Hideg leveseket gyakran készítek nyáron, főleg olyanokat, amit nem kell főzni, csak turmixolni. A gazpacho eddig azért nem került fel ide, mert nem tartottam elég autentikusnak, lévén, hogy hazájában soha nem ettem még.
Aztán kedd este sikerült beszélnem egy andalúz párral, és kapásból nekik szegeztem a kérdést, hogy milyen az igazi, hideg gazpacho?
Okosabb nem lettem, mert kiderült, hogy kb. olyan mint a magyar lecsó. Mindenki kicsit másképp csinálja, a sajátjára esküszik, de ha az alapok benne vannak, akkor már tehetünk bele bármi mást is, az bizony gazpacho marad. Ez a pár is megosztott volt abban, hogy fehérkenyeret, vagy barnát kell-e bele turmixolni? Kell-e bele sűrített paradicsom, vagy csak friss?
Úgyhogy innentől kezdve borzasztó bátor vagyok, és ki merem jelenteni, hogy ez nem egyszerűen hideg paradicsomleves, hanem valódi gazpacho.
Hozzávalók:
1 nagy szelet szikkadt rozskenyér
1 dl olívaolaj
1 nagyobb salátauborka megpucolva
1 kg paradicsom
4 gerezd fokhagyma
3 ek vörösbor ecet
só, bors
A kenyeret megöntöztem az olívaolajjal, és egy éjszakát letakarva állni hagytam. Másnap minden hozzávalót összeturmixoltam. Tálalásnál vöröshagyma kockákat szórtam a tányér aljára, a leves tetejére pedig rozmaringot, és kecskesajt kockákat.

És ha már autentikus étel, akkor megkérdezném, szerintetek melyek itt Kelet-Európában az igazi zsidó ételek?