Archive for the 'gasztro' Category

Csodálatosan sikerült a péntek esténk, egy csomó kóser recepttel gazdagodtam. Mindig meg kell állapítanom, hogy az a jó a zsidó konyhában, hogy a zsidók szétszóratva, vagyis diaszpórában élnek, a világ minden részén. Ezért aztán mindenhol magukévá teszik a helyi szokásokat, recepteket, legfeljebb változtatnak rajta, hogy ne röfögő állatból készüljön, vagy ne keveredjen a tejes a húsossal.
Megint itt jártak a portugálok, és ismét egy nagyon klassz receptet hallottam, amit tegnap meg is főztem. A férjem persze morgott egy kicsit, mert ő kitartó kelbimbó gyűlölő, de azért megadta magát, és arra kért, hogy egyszerre legfeljebb három kelbimbót tegyek a tányérjába.
Pedig a kelbimbó annyira finom téli zöldség! Ez az étel pedig valódi téli fogás, és miután meghallgattam, az jutott eszembe, hogy simán beillene karácsonyi receptnek is, ha lenne nálunk karácsony, már úgy is az egész ország karácsonyra készűl.
Főbb hozzávalói az ételnek a pulyka, aszalt szilva, portói (én sima vörösbort használtam), gránátalma lé, fahéj, szegfűszeg, és persze a kelbimbó. A bejegyzés folytatódik! ››

Ez a kence már majdnem fetteh, ami rokona a hummusznak, de abba pitát is kéne darálni, én pedig megelégedek azzal a kenyér mennyiséggel, amire rákenem a hummuszt.
Nagyon egyszerű, 10 perc alatt elkészül, leszámítva a csicseriborsó főzési idejét, de azt meg is spórolhatjuk, ha konzerv csicserit használunk.
Hozzávalók:
1 csésze csicseriborsó megfőzve, vagy egy konzerv
2 dl natúr joghurt (igazán finom lesz, ha 4 dl joghurtot konyharuhába borítva kicsöpögtetek, amíg felére nem sűrűsödik)
20 dkg kesudió
2 gerezd fokhagyma
1 kk római kömény
só, bors
olívaolaj
citromlé ízlés szerint
paprika a díszítéshez
A kesudiót a római köménnyel száraz serpenyőben megpirítom, majd az összes hozzávalót turmixban, vagy botmixerrel a legkrémesebbre pépesítem. Ha túl sűrű lenne, lehet egy kicsit lazítani rajta a csicseri főzőlevével. Tálaláskor meghintem paprikával, és olívaolajat locsolok a tetejére. Pitával kínálom.

Kóser libahájhoz szerencsére nem annyira bonyolult dolog hozzájutni Budapesten, így könnyű elkészítenem a zsidó konyha egyik legfinomabb bor mellé való ropogtatni valóját.
Én már alig-alig használok libazsírt, mindössze pár étel van amit azzal készítek, mert jobb lesz vele, mint vajjal vagy olajjal. Ilyen étel a pfefferkuchen is. Akik még nem ettek ilyet, az első falat után rendszeresen megállapítják, hogy olyasmi mint a pogácsa, csak szebb.

Ropogós, fűszeres, nagyon kellemes egy pohár bor mellé egy kellemes beszélgetős este, de télen mi nagyon szeretjük ezt vinni magunkkal a kirándulásokra is, termoszba zárt forralt bor mellé.
Tegnap este barátok jöttek, bort is bontottunk, és nekem napok óta téli hangulatom van esténként, úgyhogy volt időm kitalálni mit is kínálok majd a borhoz. Nagyanyám gyakran sütötte ezt a borsos fonatot, de leginkább vacsora előtt kínálta. Ha mai fejjel belegondolok, akkor egy ilyan kis fonat szinte egy fél vacsora…

Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás+1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só

A lisztet gyorsan elkeverem a zsírral a dagasztókaros robotgépben. Beledolgozom a tojásokat, sót, borsot, és a fehérbort is. Fóliába csomagolom, és két órát pihentetem a hűtőben. Lisztezett deszkán kinyújtom, vékony csíkokra vágom, a csíkokat megsodrom, és apró kalácsokat fonok belőlük. Ez a mennyiség 20 kalácskára elegendő. Nem szabad nagy fonatokat készíteni, mert lassan sül át. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és egy óra alatt szép pirosra sütöm, úgy, hogy félidőben megkenem a felvert tojással.

Bevallom, csak azért teszek most fel kalács receptet, mert olyan szép a kalácsom a Vadjutka biciklijének a csomagtartóján, hogy muszáj megosztanom a fotót veletek. Egymagában pedig nincs sok értelme ennek a képnek.
Hozzávalók két kalácshoz:
7 pohár liszt (egy pohár 2,25 dl)
0,4 pohár cukor
3 tojás felverve
0,5 pohár olaj
2 dkg élesztő
0,5 ek só
1,75 pohár meleg víz
A bejegyzés folytatódik! ››

37 fokot mondanak vasárnapra, és én már most stresszelem magam rajta. Ilyenkor még a strandon is rettenetes a meleg, de a városban megáll az élet. Bekapcsolni a sütőt hétfő reggelig biztosan nem fogom, és nem is tanácsolom senkinek.
Ilyen időben még egy nagyon könnyű fröccs is könnyen az ember fejébe száll, de napnyugta után mégis jól esik valami alkoholos ital. Szert tettem kétféle nagyon finom bodzapálinkára. Nem, nem azt kell inni, de rájöttem, hogy mennyire jó a sárgadinnye, rum helyett bodzapálinkával lelocsolva.
Görgettem tovább a gondolatokat, és a bogyós pálinka íz valami bogyós gyümölcsöt is kívánt. Ezért aztán összeturmixoltam a pálinkával meglocsolt dinnyét, és külön a joghurtot szederrel, és ribizlivel. Kicsit édesítettem, reszeltem bele egy kevés citromhéjat, aprítottam bele pár mentalevelet, és rétegesen pohárba töltöttem. Esténként ezt itatom a vendégekkel, és nagyon hálásak érte. Tekinthetjük gyümölcslevesnek is :-)
Hozzávalók 4 pohárhoz:
2 kicsi sárgadinnye
4 ek bodzapálinka (bármilyen gyümölcspálinka jó)
1 l natúr joghurt
20 dkg szeder
20 dkg ribizli
8 mentalevél
4 ek méz
1 citrom reszelt héja