Entrepreneurship, azt hiszem, ez a megfelelő kifejezés: felismerni, hol milyen üzlettel érdemes megjelenni, és aztán azt szívvel-lélekkel csinálni is, belevágni valami újba, vagy életet lehelni valami régibe. Nem gondolok feltétlenül nagy beruházásokra. Az hiányzik, hogy a rengeteg potenciális fogyasztót jó adottságú helyeken nyitott színvonalas vendéglátóipari egységekben szolgálják ki.
“Persze lehet sírni, hogy Konim van, de inkább ne.”
Nézzünk egy példát, mondjuk véletlenül az Alkotmány utcát, amely mellesleg idétlen idők óta úgy néz ki, mintha permanens légópince-építkezés folyna, de ez most mindegy. Szép, széles utca, nem túlságosan nagy forgalom, kellően széles járdák, szép épületek, napfény. Szánsájn hepinesz. Ráadásul közel a Kossuth tér, a Nyugati, a Belváros, sok a turista is, gondolnánk, csak épül erre valami kis vendéglátás, a világ épelméjű helyein viszonylag jól meg lehet ugyanis élni abból, hogy kellemes környezetben finom ételeket és italokat szolgálunk fel az arra vágyóknak.
Ez valami miatt Budapesten nem működik. Az Alkotmány utca Bajcsy felé eső végén van egy kávézó, háromnegyed nyolckor már pakolják el a székeket és húzzák le a redőnyöket (valószínű, nem tudják, mit kell csinálni, és csodálkoznak, hogy a niche-t a kínai és török büfék özöne tölti be), a többi üzlet nagy része be van deszkázva, esetleg százforintosbolt-szintű képződmények üzemelnek itt-ott. A bejegyzés folytatódik! ››
