Tegnap délelõtt került sor az elsõ JP brunchra - azaz gáblira -, amit a Fûszer&Lélek bloggal közösen szerveztünk. Az ebédbe nyúló vasárnapi reggeli Pest legberlinibb helyén volt, a Mikszáth Kálmán-téri Lumen Galériában. Mivel több, mint hatvanan voltunk gyorsan kirajzottunk elõször a galéria elé, aztán késõbb már az egész teret megtöltöttük. A brunchot lényegében piknikelven szerveztük, így mindenki hozott (vega) ételeket a közös asztalra: fantasztikus ételeket, mindenki nagyon szárnyalt ezen a téren is tegnap. (Hamarosan felkerülnek fotók ezekrõl - na meg persze rólunk.)
Fél tíz és fél három között folyamatosan érkeztek a barátaink, a JP és F&L blogok olvasói, régi és új ismerõsök. Sokakkal most elõször találkoztam élõben, ami külön öröm volt. Héló. üt órán keresztül kóstolgattunk és beszélgettünk, kávéztunk és napoztunk, Matisyahut hallgattunk és tunkoltunk. Ennél jobb vasárnapom régen volt - köszönet mindenkinek!
Repeta? Legközelebb egy hónap múlva lesz újra ilyen brunch!
Ön most levert és szomorú, mert lemaradt errõl? Iratkozzon fel a JP hírlevélre: az offline programokról ott adunk mindig hírt.
Szerencse, hogy már ilyen késõn jön be a szombat, mert így van idõm feltölteni a heti betevõt.
Aki sokat jár piacra, az biztosan észrevette, hogy a spárga-szezon kellõs közepén járunk. A Lehelen 280 forint egy csomag friss, roppanós, nem fás zöld spárga, és ugyanennyi a szintén friss, de kicsit fásabb, kesernyésebb fehér fajta. A zöld annyira finom, friss, hogy kevés párolás után kitûnõ köret egy szelet hús mellé, a fehérbõl pedig nagyon finom leves fõzhetõ. ‘Spárgakrémleves’ tovább…
A maceszgolyó meglehetõsen hasonlít a kókuszgolyóhoz, de attól intenzívebb, keletiesebb ízû. Lehet maceszlisztbõl is készíteni, de szerintem finomabb lesz durvára tört maceszdarabokból.
Ha valakire rászáradna ünnepek végére a macesztorta, akkor abból elkészítve a legfinomabb. ‘Maceszgolyó’ tovább…
Valamikor õsszel olvastam egy amerikai fórumon a macesz-lasagnat (macannya :-), és annyira abszurdnak tûnt, hogy megjegyeztem. Arra gondoltam, hogy rettenetes lesz az íze, de egy hét tésztamegvonás után még jól jöhet.
Most megcsináltam, és nagyon meglepõdtünk mindketten a férjemmel. Ez finom! Nincs pászka íze, és persze badarság lenne egy valódi olasz tésztához hasonlítani, mégis nagyon finom. Nekünk legalábbis a 2008-as pészah meglepetése.
Vannak, akik széder este nem nagyon fûszerezik az ételeiket, de én nem tartozom közéjük. Ezt is csak jó fokhagymásan, sok oregánóval érdemes megsütni. ‘Pészahi lasagna’ tovább…
Múlt héten Gildor meglepte a Judapestet 40 dkg pucolt mandulával. Két okból se adhatta volna jobbkor, az egyik, hogy ma délután megkóstolhatjátok a belõle készült süteményt (aki siet), a másik, hogy nyakunkon a Peszah. Csak szólok!
Ebbõl következik, hogy a sütiben nincs liszt, cserében tele van mandulával, tojással, és cukorral. Aki flódnit várt, attól elnézést kérek, örüljetek, hogy nem maceszgombóc levest viszek :-) ‘Süteményrevolúció 2008′ tovább…
Gyerekkoromban a házikenyeresnél lehetett kapni brióst. Szerettem, néha vettem reggelire. Most azonban, hogy kaptam Franciaországból jófajta élesztõt, amire az volt írva, hogy kiváló brióshoz is, nekem is ki kellett próbálnom ezt a süteményt.
Eddig evett briósaim nem voltak briósnak nevezhetõek, ezt már most az elején le kell szögeznem. Mert a briós az maga a csoda, viszonylag sok munkával, sok-sok vajjal és tojással, amit a magyar pékek szeretnek kispórolni.
A recept, ami alapján dolgoztam 5 cm távolságot ajánl a tepsin a sütemények között. Ezt én legalább 10cm-re módosítom, és még így is lehet, hogy összeér majd sütés közben. ‘Francia briós’ tovább…
Egyik este Láng Györgyrõl beszélgettünk. ütelrendelés kapcsán került szóba, ugyanis Terítéken az életem címû könyvében említi valahol (sajnos nem találtam), hogy lakott egy helyen, ahol a háziasszony hazafelé menet beadta a konyhába a megvásárolt alapanyagokat az épület közös szakácsának, aki elkészítette belõle a kért vacsorát.
Szerintem az ötlet zseniális! Még ha valakinek valóban nincs is ideje fõzni, vagy csak egyszerûen kedve nincs hozzá, az is olyan vacsorát tálalhat fel, amilyet a családja szeret. Ha õk biot esznek, akkor az készül nekik, ha vegák, akkor hús nem kerül a tányérjukra. Annak ellenére, hogy az étel nem otthon készül, mégis házi jellege van, és mindenki tudhatja mi is az pontosan, amit eszik. Szerintem egy lakópark eltartana egy ilyen szakácsot Magyarországon is, érdekes, hogy a dolog mégsem mûködik sehol.
A könyvben van egy chili recept, ami évek óta egyik kedvencünk. Mindig félkész babkonzervbõl fõzzük, mert így fél óra alatt elkészül. ‘Chili’ tovább…
Következzen a sós vendégváró falat, vagy borkorcsolya, ki minek nevezi. Nem nagy találmány, de imádják a vendégek. Ebben a változatban sajt van, ezért csak paradicsomot, fokhagymát, és fûszereket tettem bele, így kóser style maradt.
Lehet hússal is készíteni, akkor paradicsom helyett, vagy mellett, tegyünk bele olajbogyót, és hangulatunktól függõen hívhatjuk kebab-tashennek is :-)
‘Pizza-tashen’ tovább…
Charlie írása után nincs is sok dolgom, mit azt mondani, hogy mindenki igyon sokat Purim estéjén, és egyen Hamantashen-t. Hétfõn még írok egy receptet, ha valaki sósat is sütne legyen hozzá egy jó ötlete, sõt, egy itallal is készülök. ‘Hamantashen’ tovább…
Akinek kisgyereke van, az biztosan ismeri ezt a versikét:
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet
Sósat, sósat, jó ropogósat
Aki vesz annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.
Valamelyik nap ezt mondogattuk Dáviddal, mikor is rájöttem, hogy õ bizony nem is tudja mi az a perec. Amikor én voltam gyerek, négy éves korom körül már egészen biztosan jártunk néha moziba. Legjobban az Urániát szerettem, mert ott lehetett attól rettegni film közben, hogy leszakad az a gyönyörû csillár, és közben hatalmas sós pereceket lehetett ropogtatni.
ün nem merem elvinni a fiam moziba, mert bár nem egy ijedõs srác, az a több ezer watt, ami a Dolby Surround mozikban bömböl, biztosan megrémítené. ?gyhogy nem maradt más hátra, mint perecet sütni, aminek a receptjére egy zsidó szakácskönyvben leltem. Nagyon hasonlít a bagel-hez, gondolom ezért is sütötték ezt is szeretettel a kelet-európai bevándorlók Amerika szerte. ‘Perec vagy frászkarika?’ tovább…
Egyszerûen nincs mit mondani errõl a desszertrõl, annyira finom! Mi is csöndben ettük, néha felsikoltva a gyönyörûségtõl. Felnõtt desszert, ugyanis kissé kesernyés. Nincs benne se cukor, se liszt, de fejenként öt deka étcsokoládéval érdemes számolni elsõ körben. (Aztán mindenki kérni fog még egyszer, úgyhogy gondolkodhatunk akár tíz dekában is) Ha van otthon tejszín, akkor egy nagyon pici cukorral verjük fel egy kicsit, de semmiképp ne kemény habbá, és csorgassuk a süti mellé!
‘Hedonista élvezet’ tovább…
Elég nagyképûen hangzik ez a gombakaviár név, de nincs mit tenni, nem találtam jobb nevet neki magyarul. Ha valakinek van jó fordítási ötlete, az ne fogja vissza magát!
Elõételnek is kiváló, de fõételként is megállja a helyét egy beszélgetõs, borozgatós estén barátaink körében. Nincs szükség hozzá evõeszközre, legfeljebb egy kistányérra. Ha fõfogásnak szánjuk, akkor érdemes nem csak sültpaprikába, hanem többféle zöldségbe, esetleg sajtszeletekbe, palacsintába tölteni. (Vékonyra zöldségpucolóval szeletelt cukkíni, padlizsán, sárgarépa, uborka stb. jöhet szóba) ‘Gombakaviárral töltött paprika’ tovább…
Ez az eredetileg tagine-ban készült kofta marokkói recept, de szinte minden zsidó szakácskönyv feldolgozza valamilyen formában. Valóban nagyon finom, és kevés ettõl látványosabb étel létezik, amit húsz perc munkával össze lehet dobni.
Birka, és borjúhús keverékébõl készítettem, mert nem sikerült kecskét vennem. Ha valaki hozzájut fiatal kecske húsához, esetleg gidához, akkor jusson eszébe ez a recept.
‘Egyszerû kofta’ tovább…
A banános süteményt általában mindenki ismeri, mert nagyon egyszerû, olyasmi, mint egy bögrés süti, csak már egy kicsit unalmas. Tegnap este a Shadai családot vártam vacsorára, és valami könnyû desszerten gondolkoztam egész nap, amikor megláttam a három barnulásnak indult banánt. Kicsit feldobtam az unalmas banán süteményt, feltekertem, és megtöltöttem Philadalphia sajtkrémmel, mert az ugye mindenbe jó.
Valóban nagyon finom lett, de könnyû desszertnek semmiképp nem nevezném, van benne szénhidrát, és zsír is bõségesen, talán pont ettõl lett olyan jó. Vagy csak a bûnös élvezet miatt ízlett ennyire?
‘Sajtkrémes banántekercs’ tovább…
Tudom, hogy nem csak engem bosszant, hogy Magyarországon nem lehet rendes pitához jutni. Kipróbáltam több receptet is, és most elmondhatom, hogy megtaláltam az igazit. ürdemes megvenni a Szakácsok Könyve címû alkotást, több zseniális recept, és technika olvasható benne. Nem is változtattam semmit a recepten, egyszerûen bemásolom ide, hátha más is veszi a fáradságot, és valódi pitával lepi meg a családját. A falafeleseknek különösen ajánlom figyelmébe! ‘Süssünk igazi, ehetõ pitát’ tovább…
