zsidó identitás és kultúra a 21. századra
üpp harminc évvel ezelõtt, 1977. október 28-án jelent meg a Sex Pistols elsõ albuma, a “Never Mind The Bollocks, Here’s The Sex Pistols.” A Rolling Stone magazin nem ragadt le a hippiknél, már a megjelenés utáni hónapban így írt a lemezrõl:
“two subway trains crashing together under 40 feet of mud, victims screaming”
üs valóban.
Ha már úgyis a szemantikai harc inspirálta ezt a blogot, nézzünk egy másik hadszínteret. A judapesthez hasonlóan ez is a századfordulóról ered, de nem 
Bécsbõl, hanem Amerikából.
A kefebajuszról van szó, ami utilitárius amerikai találmányként hódította meg a komplikált, karbantartást igénylõ kaiserbajuszt viselõ német területeket. Hogy aztán az Adolf névvel egyetemben örökké feketelistára kerüljön – annyira, hogy komolyan vehetõ amerikai politikus a háború óta nem viselt arcszõrzetet.
De Rick Cohen amerikai újságíró úgy döntött, felveszi a kesztyût:
A Hitler-bajusz egy zsidó számára soha válik múlt idõvé. Azért döntöttem úgy, hogy növesztek egyet, amiért Richard Pryor niggerezett. Ártalmatlanítani akartam. A magamévá akartam tenni. Vissza akartam szerezni a kefebajuszt Amerikának és a zsidóknak. A nevem Rich Cohen és Hitler-bajszot viselek.
Cohen kalandjai a Vanity Fair aktuális számában olvashatók, és a vége felé elhangzik ez is:
I went to the Met. I went to the modern wing. I said, “All of this art is decadent.”
Amitõl konkrétan leestem a székrõl, annyira nevettem.
1972-ben jelent meg az izrael állam megalakulásáról szóló -sokezer interjút és az elérhetõ dokumentumokat feldolgozó- könyv dominique lapierre és larry collins tollából. persze a történet (incl. balfour-nyilatkozat, zsidó-brit-, zsidó-arab deathmatchek, stern csoport vs hagana stb.) ismerõs lehet akár az exodusból, akár tengernyi más forrásból is. most mindenesetre itt van egy újabb feldolgozás, az o’jerusalem film (trélere). még akár jól is sikerülhetett.
Az év legszomorúbb és legtragikusabb napja a zsidó naptár szerint áv 9-ei böjt, תשעה באב Tisá BeÁv. Idén július 24.-re esett ez a nap, akkor éppen nyaraltam, ezért nem tudtam róla írni, azóta meg még nem sikerült teljesen visszazökkennem, de ami késik nem múlik!
Ezen a böjt- és gyásznapon egyszerre emlékezünk az Elsõ Jeruzsálemi Templom i. e. 586-ban történt lerombolására és a Második Templom elpusztulására is, amely érdekes módón i. sz. 70-ben ugyanezen a napon történt.
Az Elsõ Templomot a babilóniaiak rombolták porig, majd kifosztották és felgyújtották, a második szentélyt pedig a rómaiak. Ez az elsõ, majd késõbb a második zsidó állam megszûnését is jelentette, és a zsidók kiûzetését országukból.
Birobidzhan, Biro-bidjan, Birobidzsan. Ki tudja, hogyan írják, vagy hányféle képpen ejtik a nevét, de a Zsidó Autonóm Terület fõvárosával kapcsolatosan nem is ez a legnagyobb rejtély. A hely, melyet a nevek jelölnek, Sztálin „alternatív Izrael”-je, mára virágzó, ám funkcióját vesztett terület. 1937-ben jellege még munkatábor, 2007-ben mégis 70 éves fennállását ünnepli. A New Angle Film dokumentumfilmje errõl a történetrõl szól. A bejegyzés folytatódik! ››
Aki olvas Slate-et, az már látta, aki nem, annak szeretettel ajánlom ezt a galériát az úgynevezett Zsidó Anyuka történelmébõl. Joyce Antler You Never Call! You Never Write!: A History of the Jewish Mother címû könyvébõl válogatta Emily Bazelon.
Természetesen kedvenc szõke árjáink már a világ összes létezõ témáját megénekelték, úgyhogy igen, a hatnapos háború sem maradhatott ki. Sabaton – Counterstrike! Szerintem elég bizarr, mindenesetre a YouTube-on meghallgatható némi diavetítéssel körítve:
Amúgy sajnos nem igaz, hogy üszakon mindenki death metal arc, én speciel Norvégiában láttam eddig népességarányosan a legtöbb emó fiatalt. Az európai vendéghallgatók között viszont elég gyakori ok volt Norvégia célországnak választására a METÁÁÁL; olyan skandinavisztika szakosokkal is találkoztam, akik ezért kezdtek el eredetileg skandináv nyelveket tanulni.
40 évvel ezelõtt ezekben a napokban Izrael – és a világ zsidósága – egy Második Holokausztra készült.
40 évvel ezelõtt ezekben a napokban Nasser összevonta Egyiptom csapatait a Szinájon (több, mint 100.000 katonát és 950 tankot koncentrálva az izraeli határ mellé), hazaküldte az ENSZ békefenntartó csapatokat (akik hazamentek) és elzárta az Akabai-öbölben lévõ átjárót.
40 évvel ezelõtt ezekben a napokban Izraelben több tízezer hullazsákot készítettek elõ a várható halottak számára.
40 évvel ezelõtt nap, mint nap ilyen és ehhez hasonló karikatúrák jelentek meg az arab sajtóban.
40 évvel ezelõtt ezekben a napokban sokaknak elviselhetetlen volt izraelinek lenni: elviselhetetlen volt a szorongás és a félelem a megsemmisüléstõl, a tehetetlenségtõl.
The Shit Hits The Fan
Aztán június 5-én elpattant a húr. A bejegyzés folytatódik! ››
William Levin barátunk a.k.a. Ben Baruch a.k.a. “The Jewish Robot” elbeszéli Izrael történetét. Csavarral.
(ez persze csak vicc)
de ha már a stetl-romantika elavult zsidó-reprezentációját feszegetjük (oké, gyerekkorom identitásépítõ szakaszának fontos mérföldkövei voltak a yentl, a hegedûs a háztetõn, tóbiás a tejesember vagy épp’ a babel-novellák, de a történelem sem állt meg, úgyhogy ideje már a továbblépésnek), akkor ne szaladjunk el a kemény zsidó archetípusa, a zsidó gengszterek mellett sem! keresztapa, nagymenõk, bugsy – csak néhány azon filmek közül, amelyekben felbukkan a zsidó maffia vadromantikája (is). de kik is voltak õk? A bejegyzés folytatódik! ››
“Teddy volt Jeruzsálem és Jeruzsálem volt Teddy.” (Uri Lupolianski, J-town jelenlegi fõpolgármestere)
Elhunyt a magyarországi születésû Teddy Kollek, aki 1965-1993 között irányította Jeruzsálemet. A hatnapos háború után az õ vezetésével egyesült újra Jeruzsálem és az õ irányításával vált modern, jelentõs várossá.
Kollek Nagyvázsonyban látott napvilágot 1911-ben, Bécsben nõtt fel, majd 1935-ben kivándorolt családjával Erec Izraelbe (”Palesztínába”). Kibucot alapított, majd a második világháború kitörése elõtt Európában próbálta menteni a zsidókat, többek közt sikerült rábeszélnie Adolf Eichmannt, hogy 3000 koncentrációs tábori rabot Angliába engedjen.
Izrael megalakulása után a munkáspártban politizált, majd 1965-tõl 28 éven át Jeruzsálem polgármestere volt. Mr. Jeruzsálemként kulcsszerepe volt a város (újjá-)egyesítésében és újjáépítésében az 1967-es hatnapos háború után, modern világvárost varázsolt a kicsiny közel-keleti település helyére. Zseniális fundraiser volt, rengeteg utca, épület, gazdasági-, kulturális-, oktatási- intézmény jelzi erõfeszítéseinek gyümölcsét.
R.I.P.
Linkek:
New York Times nekrológ
Jerusalem Post
Magyar Rádió Online
Megkezdõdött ma Teheránban a kétnapos “Holokauszt-konferencia”, ahol a világ 60 59 holokauszttagadója mondja majd meg a tutit a Soá igazi mértékérõl.
Egyetlen nem tagadóként ott lesz Haled Kaszab Mahamid is, a názáreti holokausztmúzeum alapítója.
Az Onion-tól sikerült megszereznünk a konferencia részletes programját:
Holnapután – november 23-án – lesz Thanksgiving (Hálaadás), amit az amerikaiak szerte a világon 1864 óta ülnek meg minden november negyedik csütörtökén. A Függetlenség Napja (4th of July) mellett ez a másik nagy nemzeti ünnep az Egyesült Államokban: természetesen munkaszüneti nap a csütörtök, de a legtöbben a pénteket is kiveszik szabadságnak.
Az elsõ hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az elõzõ évben Plymouth-hoz érkezõ, az ?jvilágba az európai vallásüldözések elõl menekült telepesek, akik hálát adtak Istennek az elsõ jó termésért. (Wikipedia)
Ebben az országban nagyon sok családban jelentõs távolságra élnek egymástól a családtagok, de ilyenkor gyakran messzirõl hazautazva is összegyûlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek legfontosabb része a hálaadásnapi vacsora. A pulyka fogyasztása olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást sokan „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik Amerikában. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint személyes kedvenceim, a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab illetve a sütõtöktorta. A bejegyzés folytatódik! ››
Szóba került a minap a szerkesztõségben az 1936-os népligeti Grand Prix, amit a háború elõtti német versenyautók aranykorának közepén rendeztek. Bár ezt a versenyt a nyomasztó technológiai fölénnyel egyedül szembenézni tudó Tazio Nuvolari nyerte, a Grand Prix-k ezekben az években a két német csapat, a Mercedes és az Auto Union háziversenyei voltak. Autóik évtizedekkel elõzték meg a harmincas éveket, tobzódtak a zseniális mûszaki megoldásokban, áramvonalasított változataik négyszáz fölött száguldottak a frissen fektetett Autobahnon. Csak persze utólag vészjósló látni a sikamlós, ezüst testekre ragasztott horogkeresztes vinyettákat.
A Wikipédia idevágó szócikke korhû zászlókkal jelzi a versenyzõk nemzetiségét, többek között a második helyezett német Bernd Rosemeyerét is. Ezt nézegetve érkezett a következõ levél a szerkesztõségi levelezõlistára a lapvezetés egyik tagjától:
Másnak is feltûnt, hogy ez a sarkára állított nyomasztó horogkereszt a zászlóban tulajdonképpen egy kislabdahajításhoz lendülõ ember vidám vonalrajza? Most láttam meg benne, azóta vigyorgok. Más is látja, vagy megõrültem?
A levelet illusztráció is kísérte, de ennyit nem segítek. Tessék elképzelni és ha megvan, megpróbálni visszatartani a vigyorgást. Esélytelen! Esélytelen!
