Íme egy remek cikk a Slate-en Sacha Baron Cohen Boratjának helyérõl a zsidó humor világában. Régen ért el bárki is ilyen komoly eredményt az agyfelbaszási spektrum szélesre tárásában:
Nothing [...] has come close to topping Borat’s performance of “In My Country There Is Problem (Throw the Jew Down the Well)” on an episode of Da Ali G Show. It’s a densely packed piece of sociopolitical parody: an incitement to pogrom [...] sung by a British Jew disguised as a Central Asian bumpkin before a whooping, Bud-swilling audience at a Tucson, Ariz., honky-tonk. It’s hilarious. It’s catchy. And it’s a perfect distillation of Borat’s satirical attack, designed to offend and indict just about everyone: Old Europe and Middle America, fulminating right-wingers and piously PC liberals, Kazakhstan’s President Nursultan Nazarbayev and Anti-Defamation League director Abraham Foxman.
A futótûzszerû médiaexpozíció miatt valószínûleg kérészéletû Borat-jelenség e talán legszebb pillanata alább megtekinthetõ. Figyeljük meg a piros inges, fehér galléros embert a közönségben!
Magyarországon elfelejtették, Izraelben visszahúzódva él, pedig 1956-ban fegyverrel küzdött a magyar szabadságért, mint a Széna téri felkelõcsoport tagja. Tova Meir megúszta Auschwitzot, megakadályozta, hogy orosz katonák megerõszakolják, üldözték mert németnek, ukránnak, orosznak hitték. Távollétében Kádárék halálra ítélték. Kalandos életének epizódjairól számol be az alábbi HVG cikkben (Shira Zsuzsa interjúja).
Azt hiszem nem lenne kissrác akinek nem a történelem lenne a kedvenc órája, ha Gary Brecher írná a tankönyveket. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy lehet ennyire könnyfakasztóan szórakoztató módon háborúról és fegyverekrõl írni. A War Nerd rovat négy és fél éve megy, az eXile mostani számában már a 101. cikk jött ki és, ha ez egyáltalán lehetséges, egyre jobb.
A holnapi HVG-ben lesz egy interjú (update: a cikk itt olvasható). Finoman szólva sokkoló.
Katrin Himmler politológus, a Himmler testvérek címû könyv szerzõje a németországi Dinslakenben született, a náci Heinrich Himmler öccsének, Ernst Himmlernek unokája. Nemrég kiadott könyve, a Die Brüder Himmler (A Himler testvérek) megjelenése elõtt Spanyolországban és Dél-Németországban folytatott politológiai tanulmányokat. Fõ kutatási területei a rasszizmus és a különbözõ kultúrák találkozása. A nagyszülõi örökséggel való szakítását az is jelzi, hogy izraeli zsidó férfihoz ment feleségül.
“A névváltás helyett a terhes családi örökséggel való szembenézést választottam” – mondta a HVG-nek Katrin Himmler (39 éves), aki a Hitler jobbkezeként hírhedtté vált Heinrich Himmler testvérének unokájaként írt leleplezõ könyvet családjáról.
Bulgáriában nem nagyon vannak zsidók. Aki túlélt, az vagy a háború, vagy a rendszerváltás után alijázott. Ennek a kiveszõben lévõ fajnak ebédeltem ma két képviselõjével, Sibyllával és férjével, Joseph-fel az egészen kiváló Zhadnata Lamiyában (szomjas sárkányt jelent). A bolgár zsidó férfiakat egyébként a Joseph névrõl lehet könnyen felismerni.
Sibylla és Joseph Philadelphiában élnek. Joseph irodalmár, Sibylla pedig színházi bábtervezõ, könyvrestaurátor és gyerekkönyv-illusztrátor. Tegye fel a kezét, aki találkozott ezek közül a szakmák közül akár csak egynek is a mûvelõjével!
Szóval ültünk egy asztalnál, Joseph, Sibylla, meg én, érkeztek az ételek sorban. Többek között egy cserépedényben sült joghurtos-zöldséges valami, amibe extatikusan mártogattuk a villáinkat. Sört ittunk, fújt a nyári szél, ilyesmi. Aztán Joseph azt mondta: “It would go better with pork.”
Láttam már megrendítõ szobrot, láttam már jól tervezett épületet és voltam már izgalmas kortárs mûvészeti múzeumban. Most felfedeztem a “három az egybent”: a jeruzsálemi Hár Házikáron-on (Emlékezés hegye), ez a Yad Vashem tavaly megnyitott ?j Múzeuma. Lenyûgõzõ, ahogyan egy épület rendeltetésének minden elemét képes építészeti nyelven -érthetõen- közölni. Ez a 180 méter hosszú “Toblerone” (bocs, tudom, hogy nem ez a legjobb hasonlat) átdöfi az egész hegyet, úgy hogy a két vége lehetetlenül kilóg a hegy két oldalán, szinte félsz, hogy épp akkor fog leszakadni amikor látod. A bejegyzés folytatódik! ››
miriam katin két éves volt, amikor elhagyta magyarországot, így nem lehetett túl sok maradandó élménye a háború mibenlétérõl. ‘57-ben vándorolt be izraelbe, ahol grafikusként szolgált a hadseregben, majd háttérrajzolóként dolgozott egy filmes cégnél, s késõbb az usa-ban is különbözõ filmstudióknál. egész életét végigkísérte a gyerekkori élmény és hatvan évvel menekülésük után úgy döntött, felderíti, vajon mi és hogyan is történt egykor budapesten. a ‘we are on our own’ címen megjelent képregénye részben gyerekkönyv, részben rajzos regény s részben emlékirat. a nextbook.org podcastjében beszél az alkotás folyamatáról, édesanyjának a megjelentetéssel kapcsolatos ellenállásáról és szóba kerül az elõkép, art spiegelman maus-a is.
“Give me your tired, your poor / Your huddled masses yearning to breathe free.”
az amerikai álom, a szabadság és az üldöztetés jelképei e sorok, melyek a szabadság-szobor talapzatán olvashatóak. 1903-ban vésték fel, ekkor szerzõjük már tizenhat éve halott volt. ‘the new colossus‘ címen 1883-ban jelent meg a sorokat tartalmazó szonett, mely az évek során az amerikai kultúra részévé vált, s szolgált az irving berlin show dallamától egészen a bevándorlók jogairól szóló felhívás alapjául. A bejegyzés folytatódik! ››
Ezt Elie Wiesel mondta Alfred Pasternak, magyarországon született, 1956 óta Amerikában élõ nõgyógyász professzornak, akinek Inhuman Research -Medical Experiments in German concentration camps címmel írt angol nyelvû könyvét tegnap mutatta be Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, valamint a szerzõ az Akadémia székházában. A könyvet, amely a koncentrációs táborokban folytatott orvosi kísérletekrõl szól, elsõsorban az tesz különlegessé, hogy a szerzõ nemcsak túlélõ, de egyben orvos is. A kísérletek részletes, sokszor egészen grafikus, de szükségszerûen szubjektív leírásán túlmenõen (amit már korában mások megírtak pl. Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban), tudományos mélységben és összetettséggel elemzi és csoportosítja a különbözõ kísérleteket (antropológiai-fajelméleti, háborús célból vagy puszta quasi-tudományos érdeklõdésbõl fogant). A bejegyzés folytatódik! ››
a sayeret matkal, azaz ‘az egység’ az idf különleges alakulata, amelynek elsõdleges feladatai a terrorelhárítás, a mélységi felderítés és a hírszerzés. 1957-ben alakították meg az sas mintájára, jelszavuk: “aki mer, az nyer”. az egységben szolgált veteránok nagy befolyással bírnak az izraeli hadseregre és közéletre (az õ kiképzésüknél csak a légierõ pilótaképzõ akadémiája keményebb iskola), itt szolgált többek között ehud barak, két netanyahu fivér, vagy éppen shaul mofaz. rebesgetik, hogy ariel saron is az alakulatnál szolgált, ám ez (így ebben a formában) nem igaz. saron a sayeret matkal (egyik) elõdjének az idf elsõ különleges alakulatának, a 101-es egységnek volt az alapítója és parancsnoka 1953-ban, majd amikor azt egy évvel késõbb beolvasztották az ejtõernyõs dandárba, az új alakulatot vezette. A bejegyzés folytatódik! ››
Ma volt hatvan éve, hogy a lengyelországi Kielce lakói azzal üdvözölték az etnikailag zsidótlanra suvickolt városba visszatérõ maroknyi túlélõt, hogy a cári pogromokat visszatapsolva megöltek közülük negyvenkettõt.
A Holokauszt után járunk ekkor. A jók gyõztek, ugye.
A pogrom során a csõcselék öt órán keresztül szabadon csinálhatta, amit a csõcselékek csinálni szoktak. Negyvenkét ember halt meg. Ekkor erre még senkinek nem voltak adamsi asszociációi.
Kilenc hónappal a pogrom elõtt a detroiti Cadillac-gyárban legördült a futószalagról az elsõ háború utáni modell, a Series 62. Talán már az ötvenes évek pasztelszínû virágzása is látszott egyik-másik dísztárcsában.
Az 1984 óta mûködõ legendás hekkerbanda, a Cult of the Dead Cow egyik vezetõje, Oxblood Ruffin írt egy rövid esszét a mai Németország és a Holokauszt kapcsolatáról. Oxblood Münchenben él, és nemrég elment megnézni a dachaui koncentrációs tábort.
I looked over, and here was this black guy chatting up a Vietnamese chick, in German. They’re both about 19 or 20, and probably both born in Germany. WTF!?!
[...]
The Nazis would have HATED both of them. But here they were being all young and shit, and being German – right here, right now.
[...]
The Shoah should never be forgotten. “Never again”, IMO, just doesn’t refer to world Jewry – it refers to organized genocide of any kind, period.
So what about these two German kids I saw on the subway platform? Are they, as Germans, expected to atone for the Holocaust? I mean, they’re Germans – so why shouldn’t they be burdened with this moral labor?
a berlin központja felé haladó városnézõ turistabuszok utasai tátott szájjal bámulhatták a látványt: hatalmas horogkeresztes vörös lobogók, amint a téli napsütésben meglibbennek a székesegyház falain, az altes museum oszlopai közt posztoló rohamsisakos wehrmacht katonák és a többszázfõs ujjongó tömeg, amint lelkes karlendítéssel és sieg heil!-ezéssel üdvözli führerét. A bejegyzés folytatódik! ››
Magyarországon elfelejtették, Izraelben visszahúzódva él, pedig 1956-ban fegyverrel küzdött a magyar szabadságért, mint a Széna téri felkelõcsoport tagja. Tova Meir megúszta Auschwitzot, megakadályozta, hogy orosz katonák megerõszakolják, üldözték mert németnek, ukránnak, orosznak hitték. Távollétében Kádárék halálra ítélték. Kalandos életének epizódjairól számol be az alábbi HVG cikkben (Shira Zsuzsa interjúja).
Láttam már megrendítõ szobrot, láttam már jól tervezett épületet és voltam már izgalmas kortárs mûvészeti múzeumban. Most felfedeztem a “három az egybent”: a jeruzsálemi Hár Házikáron-on (Emlékezés hegye), ez a 
a sayeret matkal, azaz ‘az egység’ az 
