Archive for the 'holokauszt emleknap' Category

…h. klein és mások is felfigyeltek a gyermeket váró túlélõk depressziójára és szorongására, különösen azok körében, akik gyermekek vagy serdülõk voltak a holokauszt idején. e lányok énképe, de még inkább testképe rendkívül súlyosan sérült a holokauszt alatt, és ez gyakran a testükbõl kiinduló érzelmi kettéválás érzését eredményezte. úgy érezték, valami tisztátalanság vagy tiltott dolog rejlik a testükben. e stigma-érzés olyannyira erõs volt, hogy sokan nem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy mindezt majd a testükbõl kikerülõ gyermek is hordozni fogja…

(dina wardi: eml̩km̩csesek Рa holokauszt gyermekei)

…nekem ilyentájt’ leginkább az elmeséletlen (s mostanra már elmesélhetetlen) történetek és szereplõik jutnak eszembe. azok az arctalan, néha csak alig kisilabizálható betûsor-töredékek, akiket nem ismerhettem és már az utolsó hozzájukvezetõ kapocs is évekkel ezelõtt elszakadt, amikor meghalt a nagypapám. lehet persze filmeket nézni, auschwitz és yad vasem-látogatásokat tenni (megvolt mindkettõ és még néhány) de ha a személyes történetekkel nem kap az egyén arcot s nevet, a tömeg arctalan és névtelen szenvedése túl sok, s a valódi átélés helyett inkább a hitetlenkedést (”az nem lehet, hogy…”, “miért nem voltak képesek, hiszen…”) és a hárítást szítja.

próbálok az arcok mögé nézni. és legalább egy-egy nevet megjegyezni. mert emlékezni kell. akkor is, ha fáj. vagy tán pont azért. és ne felejtsük el a világ igazait sem. mindig vannak hõsök. te vajon az lennél?