Van, aki mindenáron jópofa akar lenni. Van, aki mindenáron nagyon komoly akar lenni. Van, aki minden produktumába be akarja csempészni identitásának elemeit, minél észrevehetőbb módon, ebből születnek a borzalmas crossoverek, noch dazu az úgynevezett nemzeti rock. De nemcsak Magyarországon tudnak ilyet, van, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a “hagyományos” klezmer-jellegű nyervogás és a poszt-laibachi indusztriális hörr-metál összeházasításából valami jó is kisülhet, főleg úgy, hogy mindezt az irónia (vagy a véresen komoly humor) legcsekélyebb jele nélkül teszi.
Próbálkozni persze lehet, de az eredmény a legkevésbé sem lesz jó, sőt, vicces sem, legfeljebb valami olyasmi, amin kínunkban röhögünk, mint szegény Gevolt nevű jiddis indusztriálfolkmetál együttesen. Egy időben persze az volt a menő, aki a legbizarrabb sítluskutyulékot találta ki, de ezen már túlléphetnénk. Szóval a Gevolt MySpace oldalán a következőt olvashatjuk:
Gevolt is the only band which does Yiddish Metal and takes it seriously. Take some Jewish folk melodies, mix them with the finest modern metal rythm section, blend it with some acid electronic synth sounds and add some classical Kleizmer violin on the top. Gevolt!!!
A merészebbek bele is hallgathatnak, szerintem annyira elképesztő, hogy az már szép, de legalábbis vicces (csak nem úgy, ahogy az előadók akarnák):
A bejegyzés folytatódik! ››
Vasárnap délután, pár tucat ember előtt, a Mazsihisz-en túli zsidó közélet szereplői csapaterősítő összeröffenést tartottak a Bálint Házban a Szombat Magazin szervezésében, enyhén bágyadt, későtavaszi hangulatban. Az elejét alaposan lekéstem, konzerv-zsidó egyesületet gründoltunk, erőt vett rajtam a zsidó intézményalapítás láza.
A bejegyzés folytatódik! ››
A JP virtuális terében már hosszasan folyt vita a honi zsidóság képviseletének kérdésérõl és a Mazsihisz szerepérõl. Ennek kapcsán legalább két fontos összefüggés kristályosodott ki. 1) A Mazsihisz valójában csak saját tagszervezeteit képviseli. Sõt mivel elmulasztotta a történelmi lehetõséget, s a körébe jelentkezõ ultraortodoxia (a CH”B”D) és az „ultraneológia” (Szim Salom, s újabban potenciálisan a Bét Orim) tagfölvételi kérelmét mondvacsinált okokkal elutasította, még azt sem állíthatja magáról jogosan, hogy a vallásos zsidóság reprezentatív képviselõje, hiszen a zsidó vallásosság egy jelentõs spektrumát igyekezett kirekeszteni a zsidóság intézményrendszerébõl, s paradox mód, épp mivel ez sikerült neki, veszítette el nagyon látványosan még a vallásos zsidóság körére korlátozott reprezentatív jellegét is. 2) A Mazsihisz megújításra szorul. Jelenlegi formájában, ideológiájával és személyi összetételében képtelen arra, hogy hathatósan, azaz hitelesen, hitelt, bizalmat érdemlõ módon szólítsa meg a honi zsidóság azon számszakilag jelentõsebbik felét, mely a Mazsihisszel nem áll tagsági viszonyban, sõt mára már az is fölötte kétséges, hogy a Mazsihisz saját tagságának egészét képes-e megszólítani illetve hitelesen képviselni.
A flódni-ügy arra is rávilágított, hogy fölnövekedett egy A bejegyzés folytatódik! ››
A flódniügy elemi erõvel irányította a közvélemény figyelmét részint a hazai zsidóságon belüli képviseleti jog, részint pedig az antiszemitizmus elleni küzdelem kérdéskörére.
A bejegyzés folytatódik! ››
A flódni-performansz kedves volt, spontán, természetes, helyénvaló és nyilvánvalóan túlmutat magán a gesztuson – de nem egészen világos, hogy milyen irányba. Bár a kísérõlevélben megjelent a Mazsihisz-problematika, s ott az aktuális és az aktualitásra ráépülõ utalás a kegyességi szövetség képviseleti igényeinek tarthatatlanságára több szempontból sem lett volna tovább mélyíthetõ vagy bõvíthetõ, az akció nyomán ezen a vitafórumon is megjelent az igény arra, hogy ezt a kérdéskört valamilyen rendszerszerû változás lehetõségének és szükségességének irányában tárjuk fel – ehhez kívánok néhány megfontolást hozzátenni.
A Mazsihisz a megítélésem szerint nemcsak jelen vezetõségének flagráns és az abszurd geg elemeit felvonultató – a szégyenletes és a mulattató között ingadozó – bornírtsága és antidemokratikus eredetébõl következõ korrupt impotenciája miatt okoz rettenetes elemi károkat a magyar zsidóságnak, hanem természete és a magyar társadalmi-politikai együttállásban (rondább, de talán pontosabb szóval paradigmában) elfoglalt pozíciója miatt, azaz rendszerszerûen és kijavíthatatlanul.
A bizalmaskodó és privatizáló munkásõr-motívum itt tévútra vezet, önmagában ugyanis nem magyarázza a kártételt, sõt, arra a rejtett premisszára épül, hogy ha az adott figura és köre nem volna a groteszkségig lehangoló, akkor a szervezet esetleg képes lehetne magának tulajdonított küldetésének keretein belül hasznosan tevékenykedni – ezt én energikusan tagadom.
Mi a baj tehát a kegyességi szervezettel?
A bejegyzés folytatódik! ››
Egy Tordai Péter nevû ingatlanberuházó, mellesleg a Magyarországi Zsidó ürökség Közalapítvány alelnöke (és volt MAZSIHISZ alelnök), egy százmillió forintos támogatási ügy megtárgyalása során hírek szerint elõbõr-szemlével kívánt meggyõzõdni kuratóriumi tagtársa származásáról egy szeptemberi ülésen. Köszönjük neki a felvezetést, aminek kapcsán beszélhetünk a zsidó érdekképviselet helyzetérõl Magyarországon, 2007-ben.
Ennek alefje és tavja a rendszerváltás után alapult, mégis inkább az ’50-es évek vezetési gyakorlatát folytató MAZSIHISZ. Eredményekrõl keveset, diktatórikus vezetõi módszerekrõl, és komoly síbolásokról annál többet lehet hallani. A MAZSIHISZ elérte azt, hogy miközben a hazai zsidók (vallásosak és szekulárisak) leginkább ellenszenvvel vagy közönnyel figyelik a mûködését, õ számít “A Magyar Zsidószervezetnek”, és évi 3 milliárd forinttal gazdálkodhat. Sokan függenek tõle, de õ csak magától, vagyis szinte teljhatalmú vezetõjétõl függ.
Ehhez képest (az antiszemiták kontextusán túl, amit meghagyunk az antiszemitáknak) milyen ügyek kapcsán találkozunk a MAZSIHISZ nevével? Antiszemita aktusok elítélése, egyoldalú politikai nyilatkozatok, panamák, soá biznisz és választási botrányok. Ebbõl állna a zsidó érdekképviselet?
Nem akar valaki 3 milliárd forint, vagy akár csak 1.5 felett rendelkezni, de cserébe értelmes tevékenységet folytatatva 60 éves tetszhalott állapotából felkelteni a hazai zsidó életet?
—
Korábban a Mazsihiszrõl:
Sírnivaló 1% reklám
Megerõsítem, mert meg kell erõsítenem: a JP, mint meghatározó zsidó popkulturális megmondó médium továbbra is a progresszív, valamint
elkötelezettje, legyen szó kultúráról, politikáról, vallásról vagy közösségekrõl. Akikhez szólni kívánunk és akik szólnak: zsidók, valamint érdeklõdõ filoszemiták. Eltökélt szándékunk, hogy a zsidózást kiemeljük
azaz folytatjuk szemantikai bozótharcunkat is. A JP tematikus sokszínűségébe az úgynevezett “antiszemita-zsidó párbeszéd” nem tartozik bele, még az európai értelemben vett “antiszemita-zsidó párbeszéd” sem.
Ehhez tartjuk magunkat a jövőben.
Köszönöm. Valamint elnézést az elmúlt hetekért. A bozótban néha túl sûrûn öszefonódnak az indák.
Csodálatos része a blogger-kultúrának, hogy sokan felteszik a blogjukra az elõadásuk vagy a prezentációjuk szövegét már napokkal az elõadás vagy konferencia elõtt. Vannak akik már a legelsõ vázlatot, a dia-csontvázat is feldobják a blogjukra, hogy aztán az olvasó-közöséggel közösen gondolkodva öntsék azt végsõ formába.
ün most egy panelbeszélgetésre kaptam meghívást, jövõ hét szerdára. Ez a beszélgetés Berlinben lesz, a téma pedig valami ilyesmi: “az európai zsidóság, a civilség és az innovatív zsidó kezdeményezések”. A panelben öten leszünk, én leszek az egyetlen kelet-közép európai résztvevõ; a többiek londoniak, berliniek, New York-iak. A hallgatóság: egy szuperzártkörû konferencia (mi sem vehetünk részt rajta a saját panelbeszélgetésünket leszámítva) résztvevõi, akik a világ legnagyobb zsidó filantróp alapítványainak a vezetõi. Szerintem ez maga a Cion Bölcseinek a Tanácsa lesz! ;] Nem tudom pontosan, hogy mirõl akarnak kérdezni, de amennyiben “gombnyomásra” kell valamit majd mondanom, akkor a következõ gondolatokat terveztem megosztani velük – legyen ez akkor itt most az én “dia-csontvázam” (bár vetíteni nem fogok): A bejegyzés folytatódik! ››
Azon a végzetes és baljós hétköznap estén elvonta a figyelmünket a palotanegyed színházi kulisszája és képzeletben Krúdy pesti kisvendéglõi elevedenedtek meg kopogó lelki szemeink elõtt, amikor egy óvatlan pillanatban engedtünk a rízsporos csábításnak és betettük a lábunkat a nyócker híres kis zsidó ételeket adagoló éttermébe a FüLEMüLüBE (Kõfaragó utca 5.). Még attól sem riadtunk vissza, hogy belépéskor csak az ajtó melletti nagy asztal egyik sarkában tudtak csak leültetni. Az aperitív (2cl pálinka, 660Ft) közben már elgondolkodtunk, hogy ide miért csak külföldiek járnak….hmmm hát ez persze ígérhet jót is, és optimistán sóletet meg sült libát (2800 Ft) kértünk…csak evés közben kezdtünk gyanakodni arra, hogy a sólet (is) tán csak azért van aranyárban (1600-4300 ft), mert aranyrögöket hagyott benne a szakács, asszociáltunk kedvesen a fogcsikorgató kõdarabkákra (?) ….még szerencse, hogy gyorsan ható gyümölcspálinkájuk van – ha már egyszer dermesztõen rossz a színvonal – legalább legyen mit inni erre az ijedtségre. Sajnos az ízléstelenségre nem tudtunk mit legurítani: vörös szekfûk, Horn és Fletó és Klári, régi MSZMP relikviák találkozása a mûparafa berendezéssel és falborítással, laminált étlap és foltos ingû pincér, késve és csörömpölve elénk rakott evõeszközök szalvéta nélkül lkrv…nem is folytatjuk…nehogy valakinek kedve legyen elcsenni a receptjüket :)
Csak azt nem értjük, miért nem sikerül Budapesten egy jó kis éttermet csinálni, finom hagyományos zsidó receptek alapján és igényes új/kortárs minõségben. Aki hallott ilyenrõl, adjon tippet, hol érdemes ilyet keresni…
Jó hír – rossz hír. A jó: van újra pezsgõ Belsõ-Erzsébetvárosunk, vannak izgalmas zs’ együtteseink, van releváns filmfesztiválunk és most Nemzetközi Zsidó Színházi Fesztiválunk is lesz Budapesten, október 12-14 között a Merlin Szinházban. Kolhakavod. A Fesztiválon négy színház vesz részt: a Bukaresti Állami Zsidó Színház, az Osztrák Zsidó Színház, az izraeli Be Beautiful Cabaret társulat, valamint a budapesti Gólem Színház.
A rossz hír: Igen, valaki mintha hiányozna. Sajnos a Budapesti Zsidó Szinház nem lesz jelen a fesztiválon és félõ, hogy sokak szemében emiatt a fesztivál legalább annyira megosztó lesz, mint összehozó. A szervezõk a “professzionalitást” hangsúlyozzák, hivatalosan a Budapesti Zsidó Szinház is ezért esett ki a pixisbõl.
Nekem fura érzéseim vannak a “professzionalizmus” ilyen erõteljes kiemelése miatt, szerintem ugyanis ez pont egy olyan mûfaj, ami épp az amatõr bájról és nyersességrõl szól – ettõl és errõl lett híres, nem? Van egy érdekes könyvem a moszkvai zsidó (jiddis) színház történetérõl. Ebben az egyik cikket Joseph Roth írta, aki nagy lelkesedéssel számol be egy bécsi élményérõl: a Leopoldstadtba jiddis színház érkezett Wilnából. Plakátjaik a gorombaságig egyszerûek, elõadásuk szívbemarkolóan érzelmes, ugyanakkor gyermekien egyszerû és nagyszerû volt – írja Roth. A nézõtéren csecsemõk ordítottak a babakocsikban, az emberek ettek és dohányoztak és igazi zsidó vircsaftot csináltak, az egészben mégis volt valami nagyszerûség. Hangosak, döbbenetesen szenvedélyesek voltak a színészek, olyan hangon beszéltek, mint soha sehol másutt a világon. Egyfajta “dionysos-i zsidók” voltak. Azt írja Roth, hogy a zsidó színház akkor kezdte elveszíteni a báját, amikor meg akart felelni az európai mintáknak, a “professzionális” szinház elvárásainak és manírjainak.
Most akkor lesz báj vagy bye-bye báj? A JP majd lecsekkolja.
Update! Két zsidó – két fesztivál! A legnemesebb magyar zsidó hagyományok ápolásaként a Budapesti Zsidó Szinház és a budapesti Gólem Szinház gyakorlatilag egy idõben szervez zsidó szinházi fesztivált.
Gondolom, hogy már Önök is megfigyelték, hogy időnként milyen viták tudnak kialakulni már magáról a “vitáról” is. Meta! Tehát arról, hogy egy téma megbeszélése-kibeszélése mikor is tekinthetõ nettó fikázásnak és mikor úgynevezett konstruktív kritikának.
Kedves olvasók! Erről kiforrott álláspontunk van, engedjék meg, hogy tiszta-vizet-a-pohárba jeligére megosszam most ezt Önökkel. A bejegyzés folytatódik! ››
