Mióta megláttam Orosz Peti posztját a Jiddise Máméról, folyamatosan figyelem magam, nehogy én is az általános hibákba essek. Pedig épp ezt teszem. Tudom, hogy szörnyû vagyok, mi lesz harminc év múlva?! :-) Emlékeztem egy régi könyvre, amit vasárnap sikerült is elõásnom a padlásról a témában: Dan Greenburg,Mindenkibõl lehet jiddise máme. Vicces olvasmány, szerintem mindenki felismeri benne saját édesanyját, anyósát, nagyanyját. Ha szembe jön az antikváriumban, érdemes megvenni, sõt, anyák napjára elõjegyeztetni is. Addig is egy pár sor a könyvbõl:
„Soha semmit sem szabad kidobni, ami késõbb még jól jöhet. (üs mi az, ami nem jöhet jól?) Példák:
(1) ajándékok csomagolópapírja, szalagja
(2) papírzacskó a közértbõl
(3) használt, gyûrött alumíniumfólia
(4) parafa dugó
(5) bélelt falú boríték bélése
(6) ócska újságpapír
(7) lekvárosüveg
(8) konzervdoboz
(9) mûanyag üdítõs üveg
(10) minden rendû és rangú spárga ‘Jiddise Máme’ tovább…
Doris Lessing perzsa-brit írónõ kapta tegnap az irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint a 87 éves írónõ “az a nõi tapasztalatokkal rendelkezõ elbeszélõ, aki (mûveiben) kétkedéssel és látnoki erõvel vizsgálja a megosztott civilizációt”. Ezt készségesen elhiszem és majd pótolok Lessing mûveibõl, ugyanis eddig nem olvastam tõle semmit. Is it any good?
Viszont azon is elgondolkoztam, hogy vajon Philip Roth-nak mit kell mégis letennie az asztalra ahhoz, hogy végre nyerjen? üvek óta “lebeg” a neve a nagy esélyesek között, idén is õ volt állitólag a legesélyesebbnek tartott favorit. Vagy Philip Roth most már tényleg a Ramones sorsára jut?
ün belegondolt már, hogy milyen is lenne az, ha egy éven keresztül a Bibilia összes parancsolatát betartaná? Nos, ilyen:
A fenti fickó A.J. Jacobs, New York Times bestseller író, az Esquire magazin szerkesztõje. Van egy csodálatos hobbija is: szereti magát “kísérleti nyúl” helyzetekbe hozni. Tavaly egy éven keresztül csak a Britannica Enciklopédiát olvasta (”The Know-It-All”), most viszont lepipálta saját magát: egy (nyilván áldott ) éven keresztül a Biblia összes parancsolatát betartotta. Az ultra-ortodoxokat is lekörõzve összesen 700 parancsolatot talált a Könyvben, ezeket emlékeztetõnek felírta magának egy papírra és ezzel élte new yorki életét.
Az élményekrõl könyvet írt, ami oktber 9-én fog megjelenni. A részletekrõl azonban máris megtudhatunk sok mindent a weboldalán, valamint érdemes, sõt tanulságos elolvasni az Esquire és a Newsweek interjúkat is.
Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…
Tegnap megjelent a NYT-ban egy cikk egy izraeli pornó könyvsorozatról, a Stalags-ról, ami jórészt náci koncentrációs táborokban játszódik és anno a 60-as évek elején óriási sikert aratott. Jó, mindannyian tudjuk persze, hogy a pornográf zsánernek létezik az a szelete, amelyiknek alaptémája valamilyen rémisztõ, rémületes esemény, és valahogy a bennünk rejlõ, igen sötét ösztönökre támaszkodva ezt próbálja valamiféle szexuális izgalommá transzformálni (szex és erõszak örök deviáns kapcsolata bennünk) - nyilván a Stalags-szal is valami hasonló történt. Viszont engedtessék meg nekem, hogy minimum fölhúzzam a szemöldököm a kreálmány nemzetisége (szerzõi, kiadója) miatt. Hogy mindez a shit egy olyan ország “találmánya”, ahol a Holocaust kollektív tudata definiálja egyik legmarkánsabban egy nemzet identitását… hát nem tom. Kissé kínosnak érzem, to say the least. Ahogy a mûvelt amcsi mondaná: something is wrong here.‘Nácicababák’ tovább…
Egyetemen az egyik kedvenc szemináriumum a kecsegtetõ “Konspirációs-elméletek I” címet viselte. Nem is okozott csalódást, házidolgozatnak pedig még saját összeesküvés-elméletet is írhattunk a csoporttársaimmal. A konspirációs elméletek lokális mutációi, a városi legendák is mulattatóak, de azért egy valódi, jó öreg összeesküvés elméletnél nincs is jobb dolog. Fõleg, ha zsidók is szerepelnek benne.
Zsidók márpedig minden jobbféle összeesküvés-elméetben szerepelnek. Titkos társaságok, szabadkõmûvesek, AIPAC, Cion Bölcsei, keleteurópai rendszerváltás, new york-tel aviv tengely, Diana halála, 9/11, iwiw, judapest.org… ugye ugye. ‘Konspiráció! Kohnspiráció!’ tovább…
Nos, kinn voltam, túléltem, annak ellenére, hogy a teret rendesen körbeépítkezik, az ennek megfelelõ hanghatások kíséretében. Állítólag erre mondják, hogy lendületben a város. Szép volt, jó volt, vettem könyveket.
Ha valaki még holnap kimenne:
Leginkább a mérsékelt jobboldaliak figyelmébe (olvasnak õk minket? ha igen, most jól járnak) - a Századvég a saját kiadványaira 40% kedvezményt ad!! ün nem vagyok mérsékelt jobboldali, de azért találtam érdekeset. Ill. van még egy kupac könyvük darabonként 100 Ft-ért is, abból is vettem, jéj. ‘Könyvhét’ tovább…
mint azt már prezzey koverolta, közeleg a 78. ünnepi könyvhét (érdemes figyelni a profi online megjelenést, úgyismint tartalomaktualizálás, lol), aminek én is rendkívüli módon örülök (not, elhagytam a bilincsemet, könyvek közé így csak üres zsebbel és letiltott kártyákkal eresszenek), s ha még egy hetet várni is kell, most pénteken izgalmas könyves programmal melegíthetnek az érdeklõdõk: politikai kiadványok 1917-1948 1. kamaraárverés (gyk: antiszemita és cionista ritkaságok aukciója) - a múzeum antikvárium gyûjteményébõl. a játékszabályokról illdomos elõre tájékozódni. (egyszer sokévvel ezelõtt shadai-jal beültünk az aktuális kieselbach árverésre a vígszinházba. már önmagában a licitstratégiák és a kapósabb mûvek leütése elõtt sûrûsödõ feszültség élményéért megéri - persze ez nem az a nagyságrend lesz elõreláthatóan.)
kedvcsinálónak egy helyre kis falragasz ‘44-bõl, 17-es tétel, kikiáltási ár: 5.000.- látlelet, minden benne van a korról. a teljes tétellistán további nyalánkságok találhatóak, érdemes böngészgetni vagy pedig személyesen az antikváriumban megnézni a kiadványokat. senki többet…
mikor: 2007. május 18, péntek, 17h
hol: kossuth klub konferenciaterem, budapest, viii. múzeum u. 7. (a nemzeti múzeum mellett.)
…h. klein és mások is felfigyeltek a gyermeket váró túlélõk depressziójára és szorongására, különösen azok körében, akik gyermekek vagy serdülõk voltak a holokauszt idején. e lányok énképe, de még inkább testképe rendkívül súlyosan sérült a holokauszt alatt, és ez gyakran a testükbõl kiinduló érzelmi kettéválás érzését eredményezte. úgy érezték, valami tisztátalanság vagy tiltott dolog rejlik a testükben. e stigma-érzés olyannyira erõs volt, hogy sokan nem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy mindezt majd a testükbõl kikerülõ gyermek is hordozni fogja…
(dina wardi: emlékmécsesek - a holokauszt gyermekei)
…nekem ilyentájt’ leginkább az elmeséletlen (s mostanra már elmesélhetetlen) történetek és szereplõik jutnak eszembe. azok az arctalan, néha csak alig kisilabizálható betûsor-töredékek, akiket nem ismerhettem és már az utolsó hozzájukvezetõ kapocs is évekkel ezelõtt elszakadt, amikor meghalt a nagypapám. lehet persze filmeket nézni, auschwitz és yad vasem-látogatásokat tenni (megvolt mindkettõ és még néhány) de ha a személyes történetekkel nem kap az egyén arcot s nevet, a tömeg arctalan és névtelen szenvedése túl sok, s a valódi átélés helyett inkább a hitetlenkedést (”az nem lehet, hogy…”, “miért nem voltak képesek, hiszen…”) és a hárítást szítja.
próbálok az arcok mögé nézni. és legalább egy-egy nevet megjegyezni. mert emlékezni kell. akkor is, ha fáj. vagy tán pont azért. és ne felejtsük el a világ igazait sem. mindig vannak hõsök. te vajon az lennél?
…most pedig alighanem megtanítom rá melodyt és isadore-t a születésnapi zsúromon. ennél jobb nótát nem is énekelhetnének, amikor új kalandokra indulnak a halál szigetén.
így hangzik a nóta:
megyünk, hogy lássuk a nagy varázslót,
ózt, a csodák csodáját.
ha valaha is volt menõ varázsló,
óz az, a csodák csodája.
és így tovább.
hehe.
(kurt vonnegut: börleszk - avagy nincs többé magány)
Oké. Philip Roth soha nem tartozott a kedvenc kortárs amerikai írók közé; olvastam, mert “illik” ismerni (v.ö.: sznobi szörpcsaládhoz való végzetes vonzódásom), mert ha így halad, elobb-utóbb Nobel-díjas lesz (vagy csak sorozatban “futottak még”), mert az élok közül kétségtelenül az elso három között szokták megemlíteni itten, és én szeretek kevésbé hülye képet vágni, ha irodalomról van szó. Talán most sem olvastam volna el íly hamar a legújabb kisregényt (még akkor sem ha harmadszor kapott PEN/Faulkner-díjat éppen ezért az írásért), ha nagyon-nagyon személyes okok miatt március 3-án rémülten észre nem veszem, hogy öreg lettem. Azt, hogy megöregedtem hirtelen, talán egy hét alatt, már a múlt nyári események óta tudom (ebbe most nem mennék bele), de valahogy csak most realizálódott bennem igazán számszakilag is, hogy kész. Vége. ‘Három esküvõ és egy temetés.’ tovább…
de ha már a stetl-romantika elavult zsidó-reprezentációját feszegetjük (oké, gyerekkorom identitásépítõ szakaszának fontos mérföldkövei voltak a yentl, a hegedûs a háztetõn, tóbiás a tejesember vagy épp’ a babel-novellák, de a történelem sem állt meg, úgyhogy ideje már a továbblépésnek), akkor ne szaladjunk el a kemény zsidó archetípusa, a zsidó gengszterek mellett sem! keresztapa, nagymenõk, bugsy - csak néhány azon filmek közül, amelyekben felbukkan a zsidó maffia vadromantikája (is). de kik is voltak õk? ‘kemény zsidók’ tovább…
így karácsony elmúltával azért szeretném megköszönni mindazon kedves karácsonyozó ismerõsömnek, aki megkímélt az ilyentájt esedékes obligát áldott ünnepeket üdvözleteitõl ezen apró figyelmességet (tudjuk be annak). értem én, hogy mária országa, de az a teokratikus tendencia, ami mostanában mutatkozik még akkor sem oké, ha a pc-t (sic!) nem is számítjuk. apró figyelmesség csupán, és nem gondolom, hogy ezen múlik a nemzetnek az õ identitástudata, de jövõre nem lehetne már végre áttérni legalább a szolgáltató-szektorban a semleges(ebb) kellemes/boldog ünnepekre? (vö. jewsmas)
és hogy az elcsépelt kommercializálódás-toposz is említésre kerüljön: aktuális könyvéhségemet enyhítendõ direkt az ünnepek utánra idõzítve gondoltam betérni az egyik könyváruházba. jó döntésnek bizonyult, tömeg sehol, választék viszont annál inkább. az ulpius-os polcot böngészve akadt a kezembe a battle royale (az elsõ bekezdéssel való bárminõ asszociatív kapcsolat puszta véletlen nyilván), majd jutott eszembe, hogy hiszen van törzsvásárlói kártyám a kiadó boltjába, megveszem inkább ott. a pozsonyi úton aztán kiderült, hogy nincs már egy példányuk sem, de talán a nagyobb hálózatoknál még akad, próbáljam meg ott. éljenek a törzsvásárlók. csak ne a kedvezményeikkel…
Shmuel Yosef Agnonról legalább annyit illik tudni, hogy õ volt az elsõ zsidó író, az elsõ héber nyelven alkotó zsidó író, akinek életmûvét irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták 1966-ban. ületének tündérmeséje persze Európába, egy letûnt világba vezet vissza, amikor a stetl még olyan volt az egyszeri ember számára, mint a hellén kultúrában lehetett a polisz. Saját Rebbével, saját, városhatáron kívül érvényét vesztett, kicsinyes pletykákkal. ‘Félelmetes Napok - Könyvajánló’ tovább…
Miután Németország végérvényesen újraegyesült, az újonnan érkezõ zsidókat egyenletesen osztották el a tartományok között: a Fekete-erdõtõl Türingiáig, Rostocktól Mannheimig. üs minden tartomány maga szabta meg a befogadás feltételeit.
Lakályos kis marzahni szállásunkon a legvadabb históriák keringtek errõl. Hogy például Kölnben a zsinagóga fõrabbiját bízták meg: vizsgálja meg, mennyire zsidók valójában ezek az új zsidók. Amíg õ ki nem állította a bizonyítványt, kár is volt tovább próbálkozni. A rabbi megkérdezte egy hölgytõl, mit esznek a zsidók húsvétkor. - Uborkát - állította a hölgy -, uborkát meg húsvéti kalácsot. - Hogy jut eszébe az uborka? - háborgott a rabbi. - Ja, tényleg, már tudom - derült fel a nõ. - Mi, zsidók, maceszt eszünk húsvétkor. - Na persze, ha úgy vesszük, a zsidók egész évben maceszt esznek, ehetnek akár húsvétkor is. De tudja egyáltalán, mi az a macesz? - faggatózott tovább a rabbi. - Hát persze - örvendezett a hölgy -, az a kekszféleség, amit õsi recept szerint a kisgyerekek vérébõl sütnek. - A rabbi elájult.
Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…
