A könnyebb eligazodás kedvéért foglaljuk össze:
Aki eligazított: Bölcs Lázadó
–
Kapcsolódó JP-bejegyzés:
How to become an Opinionführer in 5 minutes?
'milyen igaz' kategória archívuma.
2007-ben Magyarország legismertebb zsidó szervezetének az “1%-os” plakátjai azt hirdették: zsidónak lenni rossz.
Zsidónak lenni rossz.
Zsidónak lenni azt jelenti, hogy szomorúak vagyunk, gyerekeink is szomorúak, unokáink is szomorúak, akiknek turkálókban vesszük a kilósruhát, zsidónak lenni azt jelenti, hogy izzadó tenyérrel aggódunk, sőt szorongva rettegünk (a zordas eszméktől), zsidónak lenni azt jelenti, hogy mi vagyunk az (arctalan) tetováltkarúak unokái; azt jelenti, hogy mi vagyunk az anti-antiszemiták.
Negatív állapotot jelent tehát a zsidó lét: zsidók vagyunk, mert bántanak bennünket (de a Mazsihisz még megvédhet, ha…)
Sajnos ez a plakát nem kivétel volt, hanem az esszenciája azoknak az üzeneteknek, amelyekkel a Mazsihisz az elmúlt bő másfél évtizedben szórta a hazai zsidó és nem zsidó közvéleményt. Szinte kizárólag a Holokauszt emlékéről, pontosabban árnyékáról vagy az antiszemitizmus fenyegetéséről volt szó a nyilvánosságban (ezt egészítette ki a közel-keleti konfliktus tematikája a sajtóban: szép kis “zsidóság portfolió”.)
Sokszor elmondtam már, interjúkban is mindig hangsúlyozom: 2004-ben azért kezdtük el csinálni a JP-t (shadowriderrel), mert igényt éreztünk egy egészen másfajta zsidó identitás és kultúra kifejezésére. Mi is fontosnak tartjuk az antiszemitizmus elleni fellépést (fel is lépünk, ha kell) és nem fogjuk soha feledni a Soát sem, de ezek nem azonosak a mi zsidóságunk tényleges és teljes tartalmával. Nem valaminek a Hiánya vagy valaminek a Kontrája adja a mi identitásunkat - ha így lenne, az egy kényszer-identitás, az egy negatív-identitás lenne.
A mi zsidó identitásunk viszont pozitív és szabad. Amikor elkezdtük írni a JP-t, akkor azt akartuk megmutatni (saját magunknak is), hogy a zsidózás megszabadítható mindazoktól a terhektől, megtisztítható mindazoktól a negatív kontextusoktól, amelyekbe belekerült akarva és akaratlanul. Szemantikai bozótharc! Minden egyes posztunkkal azt állítottuk, hogy a zsidó lét sokkal, de sokkal több, mint az Emlékezés vagy a Parázás: a zsidó lét milliónyi pozitív élmény és milliónyi pozitív érték megélését és közvetítését is jelenti. Elsősorban és mindenekelőtt magunknak jelenti ezt, de ilyen öntudattal és élményekkel feltöltekezve kisugározható ez a platform/fíling a teljes magyarországi közvéleményre is.
“Szemantikai harcot hirdettünk. Visszavesszük a ‘judapest’ kifejezést és pozitív tartalmakkal fogjuk megtölteni.” - Judapest.org, 2005. február
“Eltökélt szándékunk, hogy a zsidózást kiemeljük az antiszemitizmus kontextusából.” - Judapest.org, 2007 november.
A harmadik évünkre sok üzenetünk beért, 2007. bizonyos szempontból a mi “kritikus tömegünk” éve volt. A Flódni-gate üggyel a szélesebb közvélemény radarjára került a kreatívzsidózó ars poeticánk, de a pozitív zsidóságot hangsúlyozó JP-re felfigyeltek a Mazsihiszen túli zsidó szervezetek is. Az egyik ilyen szervezet a Chábád Lubavics-EMIH volt, akik idén saját 1%-os kampányt indítottak, melynek kulcsmondata az volt, hogy “zsidónak lenni jó”. Köves Slomó rabbi ki is fejtette több helyütt:
“Nagyon lényeges a pozitív zsidó ön-tudat és öntudat felépítése. Ugyancsak nagyon lényeges, hogy a közbeszédben a zsidóság fogalmát kiemeljük az antiszemitizmus és a Holokauszt szinte kizárólagos kontextusából. A zsidóság évezredes pozitív értékek közvetítését kell, hogy jelentse. Saját magunknak épp úgy, mint a magyarországi közvéleménynek. Ez kell legyen az ön-tudatunk, és ezt öntudatosan vállalnunk, hirdetnünk kell.” (zsido.com, 2008. április)
A kampány szerintem nagyon jó volt, mert ezt az alapvető gondolatot (single minded proposition Saatchi&Saatchi nyelven) fogalmazta meg egyszerűen és pontosan: zsidónak_lenni_jó. Fel is figyelt rá a magyarországi közvélemény - de a 2007-es mazsihisz reklámmal ellentétben most a reakciók érzelmi töltete többnyire pozitív előjelű volt. Kolhakavod!
Mikor lesz hát a zsido.com és judapest.org merger?
Többen is kérdeztek tőlem már a kampány kapcsán, hogy akkor a JP és a Chábád lényegében azonos módon gondolkodik a zsidóságot érintő kérdésekben? Az egyik legfontosabb dologban feltétlenül: a JP és a Chábád is azt vallja, hogy a zsidó élmény sokkal több és sokkal gazdagabb, mint amit az “anti-antiszemitizmus” pozíciója kínál. Van azonban egy másik alap “JP-tézis”, amit nem oszt a Chábád (és a Mazsihisz sem): ez a zsidó pluralizmus ünneplése (ld: 2 zsidó-3 vélemény). A Chábád szerint fundamentálisan egyféle igaz zsidó út van: a Tóra-zsidóság útja. A JP szerint viszont a Tóra-út mellett más zsidó utak is léteznek és ezek ünneplése is a zsidó gazdagságunk része.
És akkor a popkulturális stikkünkről nem is szóltam.
JP pozitív:
Zsidó-e vagy?
..és neked már göndörödik?
A Narancs-mém
2 zsidó-3 vélemény
Hibridek vagyunk
Segítség, megzsidultam!
Flódni-ügy
Töb Judapest, több ünnep
Fűszeres Eszter receptjei
Az összes JP-írás (1300+ poszt).
A videók-melyekhez-szükségtelen-külön-kommentárt-biggyeszteni-mert-önmagukért-beszélnek sorozatunk legújabb darabját sugároztuk. A szó ismét a stúdióé.
Ma van Darwin-nap: épp 199 éve, 1809. február 12-én született Charles Darwin, az elegáns és nagyívû evolóciós elmélet apukája. “A fajok eredete” alapjaiban rengette meg a világot: nagy szavak ezek, de tény, hogy sem a tudományos, sem az egyházi élet nem maradt ugyanolyan utána.
Az közismert, hogy a kereszténység számára Darwin nagy tüske volt és nagy tüske is maradt, ami nem túl meglepõ, miután úgy tûnt, hogy Darwin elmélete eltörölte a határt az ember és az élõvilág többi része közt. Az ún. kreacionisták elõszeretettel tolják félre Darwint (”ez a Darwin azt mondja, hogy az õsapám majom volt, de õ maga majom”) és ezt korántsem csak marginális pozíciókból teszik.
De mit mondanak a zsidók, mit mondanak a zsidó vallási élet vezetõi Darwinról és a “fajok eredetérõl”?
Talán meglepõ, de a zsidó vallási élet fõ áramai már közel száz éve meglehetõsen “konfliktusmentesen” kezelik a darwini evolúciós elméletet és annak minden filozófiai, teológiai implikációját. Az amerikai modern ortodoxia fellegvárában például, a new yorki Yeshiva University-ben a kezdetek óta tanítanak modern biológiát és evolóciótant is. A teljes para-mentességét a legjobban talán az a 2006-os eset szimbolizálja, amikor az egyetem az Amerikai Természetrajzi Múzeumban rendezte meg az éves nagy adománygyûjtõ eseményét - dinoszaurusz csontvázak és õsember makettek társaságában!
Mind a Modern Ortodox, mind a Konzervatív, mind a Reform irányzatok konzisztenciát látnak az evolucionista elméletek és a zsidó Hagyományok között. Az ultra-ortodox irányzatok azonban elutasítóak: õk a teljes zsidóság kb. 10%-át képviselik.
Mostanában többen panaszkodtak nekem, hogy lassan nincs hova nézni. Nincs mit tagadni, mi is látjuk: Kuruczinfó, Bombagyár, Magyar Gárda az egyik sarokban, a másikban pedig olyan “jelenségek”, mint Naftali Krausz, az “Új Élet” (A zsidó Népszaga) vagy az Ügyvéd Úr.
A JP szeretne segíteni, ezért ma gyors elígazítást tartunk. Jó hírünk van: a problémát máris azonosítottuk és az ellenszer is ismert!
A probléma: Magyarországon is felbukkantak a dementorok. Itt köröznek körülöttünk. Hogy kik ők? A dementorok - mint J.K. Rowling leírásából is megtudhatjuk - a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegõbõl a békét, a reményt és a boldogságot. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belõled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élõsködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint õ maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyûbb emlékeid. A dementorok a pozitív emlékeket érzékelik az emberekben, ezekbõl táplálkoznak.
A megoldás - a JP tanácsai:
1. Igyekezzünk kerülni a dementorokat - messziről!
2. Ha már összetalálkoztunk velük, védekezni az ún. “Patrónus-bűbájjal” lehet. A bűbáj megidéz egy patrónust, ami egy pozitív erõtér, a jó emlékekbõl táplálkozva. Ez egyfajta pajzsként működik a dementorok ellen. Megidézésekor egy kellemes emlékre kell gondolni. A patrónus bűbáj varázsigéje: Expecto Patronum! Megidézéséhez az kell,hogy csak pozitív emlékre gondoljunk és ne érdekeljen,hogy a dementor milyen fagyos levegõt áraszt.
3. A dementorok által okozott sokkra jó gyógyír a csokoládé, de a jó levegőn sétálást és a szaunázást is ajánljuk. Figyelem! Nagyobb sokkok esetén kerüljük pár napig az internetet!
Expecto Patronum!
Ennek a posztnak, ugye, nem szabadna léteznie.
Talán hat éve gondolkoztam elõször azon, hogy milyen érdekes kísérlet lenne szombaton nem használni elektronikát. Péntek este kikapcsoltam a telefont, a komputert és a zenét, azzal a tervvel, hogy majd vasárnap reggel kapcsolom vissza. Arra ekkor még nem gondoltam, hogy a zsidók ezt már nagyjából feltalálták, úgyhogy szemérmesen és nördül offline szombatként hivatkoztam rá.
Furcsa élmény volt. Délelõtt állati feszülten fészkelõdtem a kanapén, mindenfélét akartam csinálni, amihez számítógép kellett volna, de ugye nem lehetett. Aztán elmentünk ebédelni, és délutánra-estére szuper nap lett belõle, egészen szuper, másnap reggel pedig zavartan és felszabadultan tapasztaltam, hogy a BBC címlapján nem az szerepelt vezércikként, hogy:
Apocalypse caused by young Hungarian’s sudden absence from internet
BBC World correspondents report vast piles of unprocessed information accumulating worldwide. The towering piles of unread and unwritten blog posts and news articles have started street riots in every major metropolis. Investors watch in panic as the NASDAQ dips into the single digits. There are unconfirmed reports of a major meteorite hitting Buenos Aires with a massive tsunami racing for African and European shores. President Bush is in an undisclosed location.
Aztán elfelejtettem, hogy mennyire jó volt. Talán két éve csináltam megint ilyet, az is remek volt, azt is elfelejtettem. Tökfej!
Egészen most szerdáig, shadai Információs megváltás című írásáig.
Bár azon mostanában nem tudok nem gondolkozni, hogy az absztrakt munka milyen elképesztõen le tudja meríteni az agyat. Valószínûleg a szénbányászat meg a testet, de olyat még nem csináltam, csak a nagyanyám, amikor a Szovjetunióban vendégszerepelt.
Hogy gombokat nyomkodni egész nap, és a gombok elõvarázsolta epikus mennyiségű információt szûrni és feldolgozni és belõle talán érdekes dolgokat készíteni, az bizony idővel koffeinnel és csokoládéval sem finanszírozható.
Mert a szénbánya idõnként talán bezár, az információ áramlása viszont soha. És senki, soha nem tanítja meg az embernek, hogy ha nem kapcsolódik időnként le, akkor el fog folyni az agya, ki a fülén. A világtörténelemben a padlizsánok alkotó teljesítménye pedig elhanyagolható.
A kétnapos hétvége hülyeség, ha az úristennek elég volt egy nap, akkor mindenkinek elég, úgyis halottan fogjuk tölteni az univerzum létezésének akkora százalékát, hogy ha leírnám az összes kilencest a tizedesvesszõ után, elfogyna a hely az interneten.
De a hétnapos munkahét is hülyeség. A sok beérkező izének időnként le kell ülnie.
Az különösebben nem érdekel, hogy a sábesz betűjének megfeleljek, mert jó barátokkal elmenni ilyenkor vacsorázni például nagyszerű dolog, lehet rengeteget nevetni és finom ételeket enni, és közben nem kell információt feldolgozni, csak könnyeden úszni, de előtte, ugye, meg kell beszélni telefonon, hogy hova megyünk, utána meg ki kell fizetni a megrendelt ételeket.
A szellemisége érdekel.
Hogy legyen minden héten egy nap, amikor a létezés olyan, mintha végtelen felhajtóerejű folyadékban lebegnék, gondtalanul, szemlélődve, tudat alatt szintetizálva.
Úgyhogy most, kedves olvasó, kérem ne olvasson tovább.
Nincs is mit.
32 RSS feed.
Napi 20+ új blogbejegyzés olvasása.
Napi 30+ email.
1593 még feldolgozatlan email.
6 magyar nyelvû újság.
8 angol nyelvû újság.
Heti 2-3 új recept.
Heti 3-4 új étterem- és új hely ajánló.
Heti 6-7 új munkahelyi brief és ajánlatírás.
Tanulmányírás.
Google Calendar.
Prezentációk.
Google Docs.
Munkahelyi telefonok.
Skype.
Magántelefonok.
To-do listák.
Munkahelyi esemesek.
Magánesemesek.
Facebook.
LinkedIn.
iWiW.
WordPress.
Judapest.Org
Palotanegyed.Hu
Határidõk.
Flódni.
Információviharban, mit viharban, információs szennyezõdésben!, az always on állapotában élem napjaimat. A permanens információ-túladagolástól zsibbad az agyam: nagyságrendekkel több információval szembesülök, mint amit megfelelõen be tudnék fogadni érzelmileg, szellemileg. Figyelmem ezernyi apró darabkára zuhan, koncentrációképességem a Google Reader staccatóját követi: lassan könnyebben elterelhetõ leszek, mint az M1-es Tatabánya és Bicske között. Hiperimpulzív üzemmódban csinálok mindent, mint egy beszpídezett zsonglõr.
Természetesen a zsidósággal kapcsolatosan, három kiemelkedõ embertõl. Tavaly nyáron mindhármukkal volt szerencsém személyesen is megismerkedni Jeruzsálemben.
Ma az elsõrõl.
Daniel ‘Mobius’ Sieradski a “New Jew” generáció egyik legtehetségesebb és egyben talán legtöbb vitát gerjesztõ figurája. Elsõrangú szellemi provokátor: ortodox anarchista. Mobius fektette le a “‘zsidó blogolás” alapjait (Jewschool.Com), létrehozta az izraeli-palesztin együttélést zenei kollaborációkon keresztül elõmozdító Corner Prophets networköt (CornerProphets.Com), megalapította a progresszív zsidó nonprofitokat webesen támogató Matzat ügynökséget, valamint elindította az igaz webkettes Jew-It-Yourself projektet, melynek elsõ “modulja” a ShulShopper már funkcionális is. Ez a srác minden respektet megérdemel, mert megmutatta, hogy van izgalmas és releváns zsidó önkifejezõdés az establishmenteken túl. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nélküle nem lenne ez a blog sem. De biztosan nem lenne ilyen. Dan egyébként Elezar, a munkácsi rebbe ükunokája: õ már persze Amerikában születetett, Brooklynban. Saját nézeteit általában saját blogján, az Orthodox Anarchist-on (”No Authority but G-d”) szokta publikálni, amióta lemondott a Jewschool szerkesztésérõl - érdemes befûzni az RSS-ét.
Dan tegnap este Nashville-ben a zsidó innováció és zsidó szervezeti struktúrák kapcsolatáról tartott egy elõadást. Izgalmas téma egy olyan fickótól, aki radikálisan intézmény-ellenes. Állításainak egy része a magyar helyzetre is igaz, de itthon persze még begyöpösödöttebb a rendszer.
Drága olvasók, elinditottuk a “Szájbarágó” sorozatunkat (nyiltan Index-hommage) a JP blogon.
Az elsõ szájbarágó a Peresz-be(ki)szólásról szól. Folytatjuk majd a Talmud titkaival és persze hamarosan sort kell kerítenünk néhány félreértés eloszlatására “Cion Bölcsei Jegyzõkönyve” témában is (sóhaj).
(shot by atoxinsocks)
Semjén a zsidókhoz (bocs, izraelitákhoz!) szólt a parlamentben, van pajesz, vagy nincs témakörben?
Izraelita honfitársaimhoz szeretnék szólni. Jó-e a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki elõre Schwarz bácsit és Weisz nénit?” – kezdte beszédét Semjén Zsolt, a KDNP frakcióvezetõje. Arra utalt ezzel, hogy a kormánypártok a náciveszély emlegetését saját politikai céljaira használja fel. Szerinte van kereszténydemokrata antifasizmus is, és emlékeztetett a 45-ös kereszténydemokrata hagyományokra. „Nem mi államosítottuk a zsidó vagyont, hanem az önök valahanyadik elõdje. (…). Mi sohasem voltunk Izrael-ellenesek, mint az MSZMP.” – sorolta a magyar baloldal zsidósággal szembeni bûneit.
Külön megszólította az SZDSZ-t is: „Drogliberalizáció, melegházasság, extrém szekták, eutanázia: ezen ügyek megítélése különböztetik meg az SZDSZ-t az MSZP-tõl.” Szerinte ezeknek semmi közük a zsidósághoz és aljas dolog e témák védelmében antiszemitizmussal vádaskodni. „Sõt, ezek szöges ellentétei a Tórának, autentikus rabbinikus hagyománynak.” – emlékeztetett a zsidó vallási hagyomány és a liberális program közt feszülõ ellentétre Semjén Zsolt.
A KDNP-elnök beszéde végén megragadta az egész zsidó problémakör lényegét. Semjén egy tudós magyar zsidót, Scheiber Sándort idézte: konjunktúra idején van pajesz, recesszió idején nincs pajesz. Ennyi az egész.
Shadai vélemény (Boszporusz felett ülve): Semjén néha tarhonya, de amit a ker.dem. (és a szoc+lib) alapokról mond az alapvetõen igaz (nem jó a magyar zsidóságnak, ha egy rossz politika túszként löki elõre Schwarz bácsit és Weisz nénit.) Na és ün szerint?
1856. augusztus 26-át írunk és Charles Sumner képviselõ épp élete egyik legjobb beszédét mondja az amerikai kongresszusban: a déli államok egyenlõtlenség-alapú politikájáról beszél - élesen elítélõen. Sumner kimondottan felkészült és dörgedelmes, beszéde befejeztével így még a szokásosnál is elégedettebben ül vissza helyére. A képviselõtársak még veregetik a vállát és Sumner épp csak lazítani kezd az állónyakú inggallérján, de az ellenkezõ patkóban helyet foglaló Rep. Preston Brooks, Dél-Karolina rabszolgaságpárti képviselõje máris megfelelõ replikán töri a fejét.
Intermezzo: a rabszolgasággal volt egy aprócska probléma akkortájt: még nem léteztek professzionális PR/CSR cégek, így nem tudtak a déli politikusok a Mason-Dixon vonaltól északra élõk számára hatásos és meggyõzõ érvekkel elõjönni a rabszolgaság mellett.
Preston Brooks képviselõ ezért inkább ejti ezt a hirtelen jött ötletet, hogy érzéseit szavakba öntse. Ehelyett az emberi történelem egyik légrégibb, de mégis leghatásosabb replikáját választja: két nappal a képviselõtársa felszólalása után kényelmesen odasétál Charles Sumner székéhez egy nehéz, vaskos sétálóbottal és erõs, határozott nemtetszését kifejezve véresre veri Sumnert.
.
Sumner beszorul az asztala mögé és Brooks addig veri, míg eltörik a sétálóbotja. (Brooks dél-karolinai rajongói aztán sétálóbotok százait küldik a képviselõnek az elkövetkezõ napokban).
Epilógus
Sumnernek évekbe tellik, mire újra megtanul járni és képes lesz ismét önállóan kanállal étkezni és nem vidul fel egészen addig, amíg Sherman katonái fel nem égetik Dél-Karolina összes házát, összes istállóját, összes udvarát… egészen az utolsó farakásig. Georgia-ban Sherman tábornok csak a rabszolgatartó uraságok palotáit égetteti fel, de DK-ban a szabály más volt: ott csak a hideg hamu maradhatott.
Amikor Sumner meghallotta ezt a hírt, hirtelen meggyógyult - újra járni kezdett, talán még bréktáncolt is volna, ha azt már feltalálták volna.
Tanulság? Ha még mindig nem esett le a tantusz, akkor Gary Brecher (The War Nerd) elmondja.
Scroopius Pips szerint:
The Commandments according to Scroopius Pips A bejegyzés folytatódik ››
