Archive for the 'blog' Category

Aki esetleg azt gondolta ezidáig, hogy a közel-keleten csak a zsidók és muzulmánok szoktak dulakodni egymással, az most újraértékelhet sok mindent:

A gyönyörű felvételen megörökített ökumenikus verekedés helyszíne a Krisztus feltámadása helyén emelt Szent Sír templom, Jeruzsálem óvárosában. “Miközben az örmény és görög papok egymás köpenyét próbálták letépni, híveik kegytárgyakkal csépelték egymást” – jelentették ma reggelre virradóan a világ hírügynökségei. Christian mayhem! A helyzet hasonlít egyébként az utolsó két afgán zsidóéhoz: bár a templomot elvben közösen felügyeli az örmény, a görög és a katolikus felekezet, de a bizalom olyan gyenge, hogy a kulcsokat inkább palesztin családokra bízták.

Izraeli dulakodások, JP-toplista:

1. Izraeli kommandósok vs. szatmári hászidok (a felvétel Morvai Krisztináért kiált!)

2. Izraeli katonaság vs. hebroni illegális telepesek (a.k.a. “hazafiaknak kinéző fiatalok”)

3. Örmények vs. görök katolikusok vs. izraeli rendőrség

Ezt láthattuk ma, és máris toplistás!

Ráadásként pedig nézzük meg újra (ezredszerre) a klasszikus Brian Élete kövezős jelenet:

Békés hetet kívánok mindenkinek!

Az elnökválasztási láz engem is elkapott, ez nem titok. Olvasom Tallián Miki apokaliptikus vízióját, és valamennyi átragad a borúlátásból rám is. Bár az okos és hozzáértő emberek, akiket kérdezgetek, általában azt mondják, tökmindegy Magyarországnak, hogy ki lesz az elnök. Lehet, hogy így van. Talán az egész csak olyan, mint egy focimeccs – szurkolunk, örömködünk vagy szomorkodunk, és utána megy minden tovább, mint eddig. A focis hasonlat persze nem olyan jó, mert én speciel nem szeretem a focit. Legyen akkor inkább olyan, mint a Forma 1. Ráadásul ott is egy fekete srác az esélyes.

Mindenesetre ha nem McCain és a repik nyernek, egy fontos kulturális változás biztosan lesz: eltűnnek az ún. protest song-ok, a popsztárok háborúellenes-humanitárius, bociszemű arabgyerekes videói. Igazából a demokraták elleni (és persze melletti) egyik legnagyobb érv, hogy a popipar trendi hősei, Hollywood kevéssé intellektuális sztárjai a maguk bugyuta módján nagyon szeretik kritizálni a jobboldali kormányzatot, csináljon az bármit is. Persze sokszor tényleg igazuk van a kritikusoknak. És akad olyan eset is, hogy amit összehoznak, az kicsivel több, mint egy ócska propaganda-vacak. Van ilyen is.

A mainstream baloldali esztétikai gondolkodás szerint a popkultúra csak akkor jó, ha társadalomkritikai (azaz: a jobboldali kormányt, a rasszista középosztály, a begyöpösödött „kispolgárt”, stb.) kritizáló mondanivalója van. Egyébként meg csak elnyomó, burzsoá szemét. Na most én ezt totálisan máshogy gondolom: szerintem a popkultúra jó, mert élvezetes, néha még valami kis mondanivalója is van, felőlem szövegelhetnek akármilyen oldali dumát, ha dögösek az ütemek és fülbemászó a dallam, akkor most őszintén: ki nem szarja le a többit? És legyen bármennyire is szimpatikus az üzenet: ha a szám gagyi, akkor gagyi. És hogy a legfontosabbat ki ne hagyjam: a tapasztalatok azt mutatják, hogy politikai mondanivaló + humor az flódni, politikai mondanivaló + pátosz/indulat nem flódni. A popikonok pedig szeretnek beledumálni a politikába, ezzel formálják rajongóik nézeteit – humorral vagy pátosszal. Nem, nem Pataki Attila következik, hanem a Bush-éra nyolc éve, dalban és videóban mondva el. Vigyázat, néha tényleg nem jobb, mint Pataki Attila! A bejegyzés folytatódik! ››

Válság ide vagy oda, tovább folytatom a zsidó-hobbit. Amikor a kineziológustól meghibbantam – ez már így fog bevonulni a történelembe -, elég tanácstalan voltam. Én ezt legfeljebb intellektuálisan tudom megközelíteni. (Meg persze külsőségekben. “Most akkor bezsidulsz?” – kérdezte a pasim, amikor kértem, hogy hozzon nekem egy Dávid-csillagot Izraelből…) Kezdjek héberül tanulni? Vagy olvassak könyveket? Inkább olvasni kezdtem, és közben azt kutattam, hogy miben nyilvánul meg, hogy zsidó vagyok. Hogy amik vagyunk, van-e ennek bármi köze a zsidósághoz. Elovastam ezt, hogy legyen már valami fogalmam a menóra és a hanuka-gyertyatartó közötti különbségről, aztán elolvastam egy leszbikus zsidó könyvét, mert tetszett a címe.

A bejegyzés folytatódik! ››

A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont KönyvEsték-sorozatában október 2-án megrendezésre került beszélgetésen a Kommentár című folyóirat tematikus holokauszt-számának szerzői, illetve az egyik írásban közvetve-közvetlenül megszólított vitapartnerek ültek le egy asztalhoz.

Eredetileg két, egyformán hangsúlyos beszélgetést terveztek a programban: az Ablonczy Balázs és Novák Attila Tizenkét állítás a Soáról c. közös írásáról való eszmecserét Gyáni Gábor, Karsai László és Szita Szabolcs beszélgetése követte volna.

A program első része a tervezettek szerint meg is valósult: az est moderátora, Vári György a Tizenkét állítás… megfogalmazásának gesztusáról (Mi az írás apropója? Mi az üzenete annak, hogy két szerző fogalmazta meg a kérdéseket? Ki beszél? Ki a címzett? Miért tizenkét pontban kellett megfogalmazni? Mi az írás megjelenési helyének jelentősége? stb.), illetve külön-külön az egyes pontokról tett fel kérdéseket a szerzőknek. A „társszerzőség” kapcsán Novák és Ablonczy is kiemelte, hogy a közös pontok mögött kétféle „érzékenység” húzódik meg – ennek, vagyis a másik érzékenységének a tisztelete kulcsfontosságú bármiféle társadalmi párbeszéd esetében. A szerzők személye és a társszerzőség szimbolikus üzenetet is hordoz, a zsidó-nem zsidó párbeszéd fontosságáét: Novák Attila a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke és a Szombat szerkesztője, Ablonczy Balázs pedig a jobbközép Kommentár főszerkesztője.

A bejegyzés folytatódik! ››

Szukot után etróg, azaz eső után köpönyeg. Jócskán benne vagyunk ugyanis a szukot (lombsátrak) ünnepében. Nekem mégis most kéne írnom róla. Kicsit késő ugyan, de lévén a Charlie eleve későn érő típus, talán még sem áll tőle(m) alkatilag távol ez a feladat. Szerencsére a lombsátrak ünnepe hét ill. nyolc napos ünnep (Izraelben és a reformok számára rövidebb, a szórványban élő ortodoxok ill. konzervatívok-neológok számára egy nappal hosszabb), így még hátra van belőle kettő ill. három nap (ki hogy számolja), talán még lelkesíteni is tudok. A bejegyzés folytatódik! ››

Megtaláltam a Judapest.org arab testvérlapját! Az a nevük, hogy KABOBfest. Popkulturálisak, szemantikai harcot vívnak, humorosak a bejegyzéseik és mindenről van véleményük (rögtön több is). Nagyszerű a linkgyűjteményük is, belépő egy ismeretlen (de érdekes) világba. Blogbarátság lesz ebből. Update: vagy mégsem?

Ismét ajánlanék pár flódni írást a blog- és egyéb szomszédságokból:

1. Stenczer Sára: Medinat Weimar- Vissza Európába!
“Visszajöhetsz – már biztonságos!”- ez az egyik jelmondata Ronen Eidelman alkotásának, amely a zsidó állam Európában történő újraalapítását kezdeményezi. “Koschere Bratwurst Jetzt!” – ez egy másik. A szarkasztikus humorral megtöltött felszólítások egy alaposan felépített ironikus-önironikus művészeti projekt promóciós jelvényei. (tranzit.blog.hu)

2. Vajda Károly: I-sten félelme és a fejlődés félelme
A Szombat márciusi számában közölte Yeshayahu Leibowitz izraeli ortodox zsidó vallásfilozófusnak a zsidó–keresztény párbeszéd lehetetlenségéről szóló provokatív írását, mellyel a lap érdemi indíttatást kívánt nyújtani épp e párbeszédnek. A vita/párbeszéd azóta tart, ezúttal Charlie veti a szelet és aratja a viharokat. (Szombat Online)

3. Tóta W. Árpád: A zsidó álma
Zsidómegmondás. Worluk a kilincsorrúságról és a Magyar Hírlapról. (w.blog.hu)