A kommentek alapján többetek szeretné kifejteni álláspontját Izrael gázai hadműveletével kapcsolatban. A JP-n erről nincs poszt, mert azon túl, hogy nem zsánerünk a téma, láthatóan senki sem érzett magában késztetést arra, hogy írjon róla. Megtették viszont blogbarátaink. Ajánljukőket! A jó posztok mögött lehet mindenféle kommenteket olvasni és írni is. (Zsidó vagy magyar volt-e Jézus, mennyi áldozata volt a Holokausztnak, honnan lopták a zsidók az Ószövetséget, 300 ezren vannak-e a budapesti zsidók és miért nem költöznek Izraelbe, ha annyira szeretik, stb.)
A gárdista férfiak fekete maszkot viseltek, nem látszódott az arcuk. Tucatnyian lehettek, és körülvették a családi házat. A házban körülbelül 15-20 ember lehetett, gyerekek és nők is, a maszkos férfiak pedig azért érkeztek, hogy meglincseljék őket. Először felgyújtották a száradó ruhákat az udvarban, utána nekiláttak felégetni az egyik szobát a lakásban. A nők kétségbeesve segítségért kiáltottak, de a szomszédok nem mertek a segítségükre jönni, mert féltek a támadóktól és a fegyveres környékbeli polgárőröktől is, akik szinte hermetikusan körbezárták a családi házat, miközben a maszkosok randalíroztak. Az egész akciót több száz környékbeli szemtanú nézte, mint valami koncertet vagy szindarabot. A házra folyamatosan záporoztak a kisebb és nagyobb kövek, az ablakok sorra törtek. Több tucat újságíró is jelen volt, akik közül páran nem bírták tovább a pártatlan szemtanú szerepet: berohantak a lakásba és kimentették a beszorult a családot, miközben rájuk is záporoztak a kövek és a válogatott szidalmak a maszkosoktól. A rendőrség és a katonaság sehol sem volt. Egy órán belül az egész házat szétzúzták a támadók, az összes ablakot betörték és lángra gyújtották a ház keleti bejáratát. A megtámadott család több tagja teljes sokkban volt, a gyerekek zokogtak. Végül körülbelül egy órával a támadás kezdete után megérkezett az első rendörkülönítmény. A támadók lenácizták őket.
2008. december 5., Hebron. A fekete maszkos támadók: izraeli zsidók. A megtámadott fegyvertelen család: palesztinok.
Már régóta nincs bennem büszkeség, ha Izraelre gondolok, de tegnap óta aktív szégyent érzek, ha erre gondolok. Herzl Tivadar, Asher Ginsberg és Max Nordeau (Südfeld Simon Miksa) minden bizonnyal a sírjukban forognak.
Régi olvasónk Pappito, aki Új-Zélandon él családjával megörvendeztetett minket ma reggel egy választási cikkel – ugyanis a sziklaszirteken is választottak, sőt zsidó “származású” miniszterelnököt választottak.
A 2008-as választások eredményéből következően, Új-Zélandon a harmadik ciklussal végetér a baloldali kormányzás folytonossága, a Labour helyét a National nevű jobboldali párt veszi át, a kormány (és az ország) élén pedig az eddigi pártelnök, John Key fog állni. A leendő miniszterelnök aucklandi születésű, de gyerekkorát a családjával Chirstchurchben töltötte, a Burnside High Scool után a Universityn of Canterbury végzett. A nyolcvanas években kezdett befektetési bankárként dolgozni, tíz év elteltével kinőtte a helyi piacot és nemzetközi vizekre evezett, Szingapúrban, Londonban és Sydneyben is dolgozott a Merril Lynchnek.
A „zsidónegyed” kelet-európai értelmezésben általában azt a skanzent jelöli, amelyben az egyszeri turista megszemlélheti, hogy honnét tűntették el végérvényesen a zsidókat. Múzeummá alakított zsinagógák, zsé-folklóros éttermek és szuvenír boltok előtt fotózhatják egymást a papírkipás látogatók. Tevje, a tejesember, szegény Anne Frank, tenderli.
Budapest ennél lényegesen izgalmasabbat, élőt tudna mutatni ezen a téren, egyszerűen azért, mert van annyi zsidó polgára, hogy azok erre fogékony alcsoportja életerős közösségé váljon. Egyre több „zsidó hely” van. Kulturális és szakrális terek, könyvesboltok, cukrászdák, iskolák és romkocsmák. De olyan városrész, ahol tervezetten, tömbszerűen létre lehetne hozni egy mai, jó hangulatú, nyitott szellemiségű, nagyvárosi, egyszerre zsidó-, diák- és művésznegyedet – nincs. Pedig igény lenne rá, és turisztikailag is érne annyit, mint Prága és Krakkó zsidónegyede együtt. Ehhez azonban városvezetési akarat és politikai támogatás kellene.
Ami szintén nincs. Helyette az MSZP és a Fidesz közös erővel számolja fel azt is, ami van. Amikor nem szimbolikus ügyekről, hanem korrupcióról aka pártfinanszírozásról és magánérdekekről van szó, akkor az antagonisztikus ellentétek helyét hirtelen a hatékony kooperáció veszi át.
Barack Obama párton belüli riválisa, Hillary Clinton szombaton hivatalosan is bejelenti majd visszalépését, egyben kampányt kezd Obama mellett. Az idáig vezető parádés utat az Index összefoglalója meséli el jól.
Change You Can Believe In
A Demokrata Párton belüli külpol-leosztás tegnapig – azaz a jelöltség elnyeréséig – az volt, hogy Obama támadta Clintont, amiért az támogatta az Iráni Forradalmi Gárdát terrorista szervezetnek bélyegző határozatot. Obama korábban arról is többször beszélt, hogy már első elnöki évében találkozna az iráni elnökkel, feltételek nélkül, és szolidaritását fejezte ki a palesztinok úgynevezett ügye iránt is.
Most viszont 12 órával azután, hogy a megfelelő delegátusszám elérésével bebiztosította jelöltségét, az AIPAC zsidó lobbiszervezet előző napi tanácskozásán Obama keményvonalas Izrael-baráttá változott. Barack 30 milliárd dollár katonai segélyt helyezett kilátásba Izraelnek, kijelentette, hogy az Iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz alakulatát “jogosan minősítették terrorista szervezetnek”. A palesztinok kapcsán a “szélsőségesség hamis prófétái” (”false prophets of extremism”) és a “korrupt” kifejezéseket használta. Irán kapcsán leszögezte: mindig a lehetőségek között fogja tartani a katonai akciót, hogy megvédje Amerika biztonságát és szövetségesét, Izraelt. Mint mondta, mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítsa Teheránt az atomfegyver megszerzésétől (Izraelben nyomban vették is az adást).
Obama annyira elragadtatta magát a tapsözönben (összesen 13 alkalommal felállva tapsolták meg, kétszer annyiszor, mint az utána következő Hillary Clintont), hogy még Bush-t is lekörözte Izrael-pártiságban. Jeruzsálemről mint Izrael “osztatlan fővárosról” beszélt (”Jerusalem will remain the capital of Israel, and it must remain undivided.”). Ezzel azonnal kiváltotta a Palesztin Hatóság elutasítását és a palesztinok haragját – ma már pontosított is egy nyialtkozatban (miszerint Jeruzsálem tárgyalási téma lehet a jövőben). Bush amúgy éppen most közölte, felfüggeszti az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését – bár ez nem nagy hír, mert ezzel a lépéssel lassan négy évtizede taktikázgatnak Amerikában.
Obama tehát mindent megtesz, hogy megnyerje az amerikai zsidók támogatását. Ez a csoport, – amely a Demokrata Párt szavazóbázisában fontos szerepet játszik – eddig döntően Clinton-párti volt.
Az AIPAC-es szereplése kapcsán talán arra is következtethetünk, hogy Obama nem akarja Clintont alelnöknek megtenni, hanem inkább egyedül próbálja meg kifogni a (zs’) politikai szeleket a saját vitorlájába. Obama külpol-stábja amúgy tele van olyan szakértőkkel, akik 1992-2000 között a Clinton-adminsztráció emberei voltak (pl. Anthony Lake, Susan Rice, Gregory Craig vagy Robert Malley).
Kíváncsi vagyok, hogy Obama felszólal-e majd J-Street rendezvényen is a kampány során (a J-Street a keményvonalas lobbista AIPAC új – liberális és békepárti – riválisa).
A legújabb kisnyilvánosságnak szánt, de kiszivárogtatott beszéd a változatosság kedvéért most Orbán Viktorból jött. Kéri László, a “politológia nagyágyúja”, a Színművészeti tanáraként időről-időre leszervez diákjainak egy közelről bevizsgálható politikust. A jövő fontos emberei smúzolhatnak a ma fontos embereivel. A rendezvénysorozatot vélhetően nehezebb lesz folytatni, és/vagy kevésbé lesz kötetlen, mert Orbán szövege kihallatszott egészen az indexig.
Mutatok egy videót először, lássuk, van-e benne bármi botrányos:
Nincs, persze. De amint az látható, a felvételen Daniel Barenboim játszik, róla, illetve az ő különös, idealisztikus misszióiról ejtenék pár szót, és persze ezzel egy kicsit tágítom a Judapestre jellemző, barátságos, ám progresszív popkulturális megmondás hatósugarát, és belecsúszom a barátságos, ám progresszív klasszikus kulturális megmondásba, de üsse kő. A bejegyzés folytatódik! ››
Karl Marx volt az egyik első modern antiszemita. Ma a Kuruczinfó, a Bombagyár és a többi korszerűen antiszemita szájt (irónia) is mind Marx köpönyegéből bújt elő. Igen, kedves antiszemiták: a modern antiszemitizmust is “mi” találtuk ki. Mi kérünk elnézést a tévedésért.
Karl Marx ugyanis zsidó származású volt, ahogyan ezt mondani szokás. Ügyvéd apja, Heinrich Marx – eredeti nevén Hirschel ha-Levi Marx – egy rabbi és Talmud-tudós fia volt és leszármazottja a híres mainzi rabbinak, Eliézer ha-Levinek, akinek a fia, Jehuda Minz a páduai Talmud-iskolát vezette. Marx anyja, Henrietta Pressborck szintén egy rabbi lánya és híres írástudók és bölcsek leszármazottja volt.
A kis Marx a poroszországi Trierben született 1818. május 5-én. A család korántsem volt szegény: Marxék a középosztályhoz tartoztak és társadalmilag is emelkedőben voltak. Mivel egy 1816-os porosz rendelet értelmében magasabb jogi állásokat zsidók nem tölthettek be, az ügyvéd apa áttért a protestáns hitre, és 1824-ben hat gyermekével együtt megkeresztelkedett. Marx 15 éves korában konfirmált, és a fennmaradt jelek szerint egy ideig buzgó keresztény volt. Zsidó nevelésben nem részesült sem otthon, sem máshol, és ezt nem is igyekezett pótolni, a zsidó ügyek sosem érdekelték.
..mert tényleg gáz, hogy vallási fanatikusok és radikális politikusok diktálják a közel-keleti ritmust – Amerikából (a.k.a. más f*rkával verik a csalánt). A J Street pro-izraeli üS békepárti.
J Street is the political arm of the pro-Israel, pro-peace movement. We seek to change the direction of American policy in the Middle East and to broaden the public and policy debate in the U.S. about the Middle East. We support strong American leadership to end the Arab-Israeli and Palestinian-Israeli conflicts peacefully and diplomatically…
Lehet azon szõrözni, hogy vajon miért pont most, amikor az szdsz kaotikus állapotban van, az mszp népszerûsége pedig mélyponton, hogy mennyire õszinte, mennyire számító és a többi, de teljesen felesleges. Ez végre egy tisztességes politikai válasz a tisztességtelenség egy újabb illusztrációjára. A szlogenek ellenére sosem hittem, hogy Dávid Ibolya egy pillanatra képes lesz elhitetni velem, hogy van remény a normális Magyarországra. De megtette. Respect.
Múlt héten kaptam telefonon egy meghívást az amerikai Nagykövetségtõl, hogy vegyek részt egy beszélgetésen a mai napon Robert Wexlerrel, Florida állam egyik Demokra-párti képviselõjével, aki épp Budapesten tartózkodik. A budapesti Nagykövetség embere elmondta, hogy az amerikai kollegái kérték, hogy a találkozóra mindenképpen próbálják elhívni “a Judapest.org fõszerkesztõjét” is. A tavaly évvégi flódni-ügy miatt került radarra a JP Amerikában is – az angolnyelvû JTA decemberben beszámolt röviden a sztoriról. Most J-Bone volt a kapocs, akin keresztül eljutottak hozzám.
A telefonban elmondták, hogy a találkozón részt venne még magyar-zsidó részrõl Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, Szeszler Anna, a Lauder-Javne Gimnázium igazgatója, valamint Kovács András szociológus, a CEU Jewish Studies program vezetõje.
Pont másfél évtizede hangzott el Landeszmann Györgytõl, Budapest egyik vezetõ fõrabbijától:
“Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bõgatya és a fütyülõs barack.”
Az interjú a Heti Magyarország 1993. február 26-i számában jelent meg, az Index “Tegnapi újságja” pedig felidézi, hogy mi is vezetett az elhíresült mondatig. Ugyanitt elolvashatjuk az eredeti cikk beszkennelt változatát is, ami a sokat sejtetõ zoltai.jpg nevet viseli.
Szerintem ez egy olyan történet, ami jól tükrözi a magyar-zsidó együttélés sokféle neurózisát, kibeszéletlenségét és frusztrációját. Landeszmann amúgy Kanadába disszidált az eset után – Szabó Alberten kívül talán õ az egyetlen negatív hazai közszereplõ, aki ezt a megoldást választotta.
