'program' kategória archívuma.

Programajánló Zoltai Gusztávval

Tisztelegve a Matula Magazin programajánló sorozatának emléke előtt, a JP ki mást kérhetett volna fel első átfogó ajánlójához, mint minden magyar zsidó legelejét, Zoltai Gusztávot, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének Ügyvezető Igazgatóját? Senkit.


Tisztelt JP Olvasó Fiatalok, tisztelt Emlékezők!

Be kell vallanom, először váratlanul ért a Judapest megkeresése, hiszen a realitással rendszerint nem számoló, forrófejű ifjainkkal voltak vitáink. De végül úgy döntöttem, most, amikor a sötétség erői igyekeznek visszatekerni az idő kerekét 60 évvel, össze kell fognunk, hiszen a marhavagonokban nem lesz külön hely a Mazsihiszeseknek és a Judapesteseknek.

Június 26. – Balkan Beat Box a Millenárison

Nagyon félrevezető csapatnevet választott a két, izraeli születésű New York-i fiatal holokauszttúlélő. Ahogy a JP-s ifiktől megtudtam, nem verekedésről, agresszióról van itt szó, hanem egy békepárti zenei eseményről. Ha kikérték volna a tapasztaltabb hitsorsosaik véleményét, valamilyen testhezállóbb nevet viselhetnének. Például javaslom a „Soha többé Band” (angolul „Never Again Band”) megnevezést. Kifejezőbb, az ember rögtön kapcsol, hogy itt zsidók muzsikálnak.

Június 26. – Spanyol - Orosz EB középdöntő

Mivel szeretett fővárosunk egén sötét felhők gyülekeznek, újfent karsávos keretlegények masíroznak ordas eszméket hangoztatva, bátorítást nyerve hataloméhes politikai erők cinkos kacsintásaiból, egyre kevésbé biztonságosak hittestvéreink számára a nyilvános tömegprogramok. Ezért alternatívaként sajnos otthoni szórakozást is kénytelen vagyok számukra ajánlani.
Mondjuk ki nyíltan, a hazai zsidóság tartozik annyival a felszabadító erőknek, hogy az EB-n nem szoríthat másért, mint az orosz csapat győzelméért. Természetesen a háborút követő 40 évvel kapcsolatban van helye a vitának, de a felszabadítás egy pillanatra kétség kívül friss fuvallatot eresztett a nácik, és hazai pribékjeik, a nyilasok csizmái alatt nyögő Magyarország áporodott levegőjébe. EB döntő: június 29, Ruszkik, arannyal haza!

Június 29. – Judafest

Hiába a sorsüldöztetés, hiába Hitler Adolf, hiába Szálasi, hiába Orbán, élünk, és van képünk jól érezni magunkat. Számomra ez az egésznapos Judafest vircsaft üzenete, ezért nagyon ajánlom mindenkinek a részvételt. Pukkadozzanak csak ellenségeink. (A Judapest olvasóknak külön könnyebbség, hogy a vircsaft kreatív megálmodói olyan címet találták az internetes világhálón, amely csak egyetlen betűben különbözik virtuális lakhelyüktől: judafest.org. Fantasztikusan ötletes!)

Július 1. – Queensryche (PeCsa)

Ennek a hevi metál bandának nincs zsidó relevanciája, hacsak az nem, hogy Amerikából érkeznek, ahol elképzelhetetlen lenne, hogy olyan elnök indulhasson reális esélyekkel a politikai hatalomért folyó küzdelemben, aki sorozatosan tesz zsidók, vagy más elnyomatás alatt létező kisebbségekkel kapcsolatban félreérthető kijelentéseket, rendszeresen összekacsint az ordas eszmék képviselőivel, helyi szinten pedig összejátszik velük.

Július 7. – Avril Lavigne (PeCsa)

Mindez Kanadában is elképzelhetetlen lenne.

Július 10-14. – BalatonSound Fesztivál Zamárdiban (Massive Attack, The B52’s, Goldfrapp, Fat Boy Slim)

Amikor Budapesten kívüli programokról kapok hírt, sokszor elszomorodom, hiszen a nagy világégés és a vészkorszak által gyökerestül kiirtott vidéki zsidóság jut eszembe elsőként ilyenkor. Persze kinek nem? A bestiális módszerekkel kegyetlenül lemészárolt emberekre gondolok, akiknek „bűne” csupán az volt, hogy zsidóknak születtek. Látom magam előtt a megkínzott öregeket, az élve tűzre vetett csecsemőket és gyilkosaik állatias arckifejezését is. És vannak, akiknek mindez nem volt elég, akik minden erejükkel azon munkálkodnak, hogy újra megtörténhessen a szégyen. Ne engedjük!

Július 20-ig – “Amit a kábítószerekről tudni kell.” - a Rendőrség-történeti Múzeum vándorkiállítása a PeCsában

A kábítószereskérdés nem ismer felekezeti határokat, egyformán problémát jelent kereszténynek, buddhistának és zsidónak. Az antiszemitizmus ezzel ellentétben csak minket, zsidókat súlyt. Kérem minden tisztességes magyar honfitársunkat, hogy gondolkodjon el ezen, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a múlt kísértetei – amelyek újra megjelentek, semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek, csak a jelre várnak, hogy újrakezdhessék eszement tombolásukat –, oda kerüljenek, ahová valók: a történelem szemétdombjára.

Július 26. - augusztus 2. – Marom és JP Monostorapátin (Művészetek Völgye) – beszélgetések, műhelyek, főzések, koncertek (DJ Handler, Y-Love, Laroz Sound System, Emunah) stb.

A művészet talán a leghatásosabb fegyver a fasizmus ellen, ezért külön öröm számomra, hogy a „Völgyben” idén hallatják hangjukat zsidó klubok is. Sajnos személyesen nem tudok jelen lenni, mert meg kell szövegeznem néhány beszédet az ordas eszmék és nagypolitikai támogatóik ellen, de képviseltetni fogom magam Dr. Egri Oszkár úr, a Mazsihisz jogásza által. Soha többé fasizmust!

Fesztiválok

Még mielőtt bárki megkérdezi, szolgálati közlemény: a “Judafest” fesztiválhoz, melynek domainje ráadásul judafest.org semmi közünk. Védjegybitorlás Light esete áll fenn. (A védjegytörvény rendelkeze szerint a törvény alkalmazásában az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók gondolat-, képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a megjelölést a korábbi védjegyhez. Persze a judapest.org jogilag nem védjegy. Whatever.)

Lesz viszont július 26. és augusztus 2. között “Sátoros” Fesztivál Monostorapátin, amihez lesz közünk. A Marom-égisze alatt szerveződő fesztiválon lesznek koncertek (többek között: DJ Handler, Y-Love, Laroz Sound System, Emunah, ZuSammen), műhelyek, beszélgetések, színházi és egyéb előadások, főzések. Én a zsidó “márkákról” (branding) fogok egy beszélgetést is vezetni augusztus 1-én, de valószínű, hogy a JP más programokkal is jelentkezik majd (kihelyezett brunch?).

Stay tuned.

Balkan Beat Box Budapesten

A 90-es években a Klezmatics volt számomra (és még sokak számára) a legmeghatározóbb “crossover” banda: Frank Londonék ellenállhatatlan módon keverték a hagyományos zsidó népzenéket a jazzel, a hászid lakodalmas rockkal, a funkkal és mindezt egy olyan new yorki hücpe zsidó attitüddel és tempóval tolták, ami azonnal a coolság legmagasabb szintjeire kataputálta őket.

Ez a státuszuk (legcoolabb fúziós, posztklezmer zsidó együttes) az én szememben nagyjából addig tartott, amig meg nem jelent a Balkan Beat Box a szinen - szintén New Yorkban. Azóta a Balkan Beat Box az új Klezmatics: eksztatikusan dögös, vérbő zenekar, ahol

hagyományos és mai zenestílusokat ötvöznek egy elképesztő erejű zenei folyammá, amely a gypsy punkot a lakodalmas rockkal, a reggae-t a klezmerrel és a fúziós zenével házasítja össze egy lüktető, ezerszínű hangzáskavalkádban. (Millenáris ajánló)

A BBB zenéjében ott figyel Boban Markovic és Manu Chao, a Gogol Bordello és a Fanfare Ciocarlia, Charlie Parker és Rachid Taha, a Gypsy brass és Missy Eliot hangzásvilága egyaránt. Szól a jiddis klarinét, a poliglot rap, bolgár népdalénekesnők tradicionális éneke, maghreb-fúvósok és müezzinek. Ezek a zenei koordináták faszán és szellemesen vannak összerakva és rengeteg benne a jó humor - ez volt a Frank London és a Klezmatics sikerének is az egyik kulcsa.

Élő fellépéseik állitólag fenomenálisak: akár cirkuszinak is nevezhető multimédia koncertjeiken hat állandó zenésszel lépnek fel, valamint alkalmi vendégmuzsikusokkal Bulgáriából, Marokkóból, Spanyolországból, Izraelből és Törökországból, akik valamennyien saját kulturális sajátosságaikkal gazdagítják, azaz teszik észveszejtően judeókozmopolitává a Balkan Beat Box koncertélményét.

A Balkan Beat Box duót az ex-Gogol Bordello-tagok, Ori Kaplan és Tamir Muskat alapították, utóbbi a Firewater és Big Lazy tagjaként is ismert.

Tovább is van››

Jónás Könyve, avagy nyögés a vége

Múlt hét vasárnap mutatta be a Budapesti Zsidó Színház Mordechaj ben Ávrohóm “Jónás Könyve, avagy nyögés a vége” c. alkotását. Az évad során még négy alkalommal megtekinthető: hétfőn, és kedden 19.00-tól, szerdán, és csütörtökön 22.00-tól az RS9 színházban

Tarján Tamás kritika itt, Molnár Gál Péter kritika pedig emitt.

Jegyek előrendelhetőek a zsidoszinhaz.hu-n, (1000ft), valamint válthatóak a helyszínen (1500ft).

Pixrael és Coolooloosh 2008

A JP-n 2006. januárjában adtunk először hírt, illetve hangot Rebel Sun-ról és az izraeli Coolooloosh kollektíváról. Aztán lett hoszabb bejegyzés, koncertbeszámoló, sőt exkluzív JP-interjú is az együttessel.

2007-ben a Coolooloosh volt a 2. Keset fellépő sztár-együttese (promóciós videójuk emléket állít Budapestnek is), idén pedig a Kidma hívta el őket Budapestre, a Pixrael című kiállításukhoz kapcsolódó bulira.

Ami holnap lesz a Gödörben.

Tovább is van››

Szefárd World Tour

Szombat este együtt vacsoráztunk egy amerikai zsidó barátunkkal kedvenc budapesti kávézó-éttermünkben, a Két Szerecsenben, ahol röviden elmeséltük neki, hogy a “szerecsen” az voltaképpen a “marokkóit” jelenti, régies kifejezéssel. Innen - nyilván - a hely marokkói (moreszk) stílusa, bár azt megpimpelték egy kis francia könnyedséggel is.


A Két Szerecsen. Fotó: kavehazak.hu

Vendégünk a “moreszk”, illetve “marokkói” szavakra rápromtolva érdekes dolgot mesélt nekünk. Ők szefárdok, azaz olyan zsidók, akiknek az ősei valaha az Ibériai-félszigeten - Spanyolországban - éltek. A szefárdok másfél évezreden át éltek ezen a helyen, saját nyelvük (a judeospanyol: ladino), zenéjük (az arab beütésű szefárd zene), építészetük, irodalmuk, liturgiájuk alakult ki (a szefárdok a babiloniai hagyományokat vitték tovább). Az Inkvizíció tetőpontján, nem sokkal a sikeres Reconquista után azonban Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd (”a katolikus királyok”) úgy döntöttek, hogy elűzik a zsidókat erről a földről. A zsidók üldözése az 1492. március 31-i Alhambra-ediktummal vette kezdetét. A mór uralom alatt ilyesmi teljesen ismeretlen volt a zsidók előtt, most viszont kegyetlen választás elé állították őket: vagy elvándorolnak vagy keresztény hitre térnek. A többség - mintegy 200.000 zsidó - elvándorolt. Az Inkvizíció nyomására elüldözött zsidók elsősorban a törökök által birtokolt területeken, Észak-Afrikában és Dél-Kelet Európában (az ókori Thrákiában és Thesszáliában) telepedtek le. De rengeteg szefárd zsidó ment Olaszországba (Kolombuszék is így kerültek oda abban az évben), Izraelbe, Portugáliába és Dél-Franciországba is. Később sok szefárd zsidó eljutott Nyugat-Európába is, ahol elsősorban a kereskedelmi központként működő kikötővárosokban telepedtek le (Amszterdan, Hamburg).

Visszatérve arra, hogy mit mesélt a vendégünk: (amerikai) lánya most épp Madridban van, hogy elkezdjen egy olyan utazást, amely végigvezet majd a szefárd zsidók kanossza-útvonalán. Ez egy zseniális ötlet szerintem, amit minden zsidónak végig kéne járnia. Utánanéztem, Spanyolországból kiindulva ez egy minimum 15 országból álló turné lehet. Íme a JP által javasolt útvonal: Tovább is van››

II. JP Brunch a Lumenben

JP Brunch a Lumenben
Tegnap ismét gábliztunk egyet a Mikszáth Kálmán téri Lumenben és most is remek mulatság volt. 9.30-14:00 között kb. ötvenen fordultak meg a brunchon (plusz a JP-gyerkőcök). A vega ételek pedig ezúttal is a pompás és a brilliáns közötti határmezsgyén - táncoltak.

Fotók hamarosan felkerülnek és várjuk most is a recepteket!

ps: ahogy múltkor, ezúttal is került egy kamikázé-étel (egy food-hack!) az asztalra, ebből mintha sonkák kandikáltak volna ki. Gyanúsan gyorsan elfogyott. :D

Mike Patton

Tudjátok milyen voltam 16 évesen a kilencvenes évek elején? Például hosszú hajú (és triplafülkarikás), de nem a fehérpumacipős-farmerdzsekis-terpeszbenléggitározós fajta, hanem leginkább olyasmi fazon, mint Mike Patton volt, a Faith No More énekese:

A Faith No More (és persze Flea) hatására vettem meg első (Fender Jazz Bass-utánzat) basszusgitáromat is, az egész baráti társaság slap-bass mániában izzott.

A 90-es évek második felére Mike Patton messze kinőtte a “funk-rock-rap” műfaj (szűkös) kereteit és nagyon okos, nagyon szofisztikált, nagyon behatárolhatatlan és egyre inkább experimentális zenéket kezdett el csinálni a Faith No More-al: Tovább is van››

Connecting Horizons 2008

A JP fakszimiljából, melegen:

Jövő héten lesz megint Connecting Horizons, ezúttal Olaszországban, Lagosantoban. 100 ojróba kerül, ezért kapsz 4 csillagos medencés szállót (3km-re a tengertől), zsé fiatalokat Európa sok országából, színes programokat, napfényt, bugit. Indulás május 28-án szerdán, visszaérkezés vasárnap. Jelentkezés, árengedmény, regisztráció - szelima@yahoo.com

Lag Baomer

Lagbaomer a Sirályban

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni.

Mit csinál ma este a legnagyobb élő magyar?

Természetesen dolgozik. Tommy Ramone – a Bajcsy-Zsilinszky út híres szülötte, akinek a világ a hey-ho let’s gót köszönheti – az Ontario tartománybeli Peterborough város Legendary Red Dog Tavern kocsmájában lép fel mint az Uncle Monk zenekar énekese-bendzsósa.

Uncle Monk: Claudia Tienan és Tommy Ramone
Uncle Monk: Claudia Tienan és Tommy Ramone

Ramone a Toronto Starnak adott tegnapelőtti interjújában elmondta, hogy azután is hallgatott magyar népzenét, miután családjával az Egyesült Államokba költözött, és hogy ennek valószínűleg köze van az Uncle Monk zenei irányához – a bluegrass is népzene, csak amerikai, az Appalache-hegység ír és skót származású népe játssza.


Uncle Monk: Long Gone (02:36)

„De a Ramones zenéjébe valószínűleg több magyar elemet csempésztem, mint az Uncle Monkéba” – teszi még hozzá.

Kapcsolódó: Mesterházy Lili 2004-es interjúja Tommy Ramone-nal az Indexen.

Szarvas - Can’t Touch This

Nekem ez kimaradt, de ha most újra 15 éves lennék, akkor azt hiszem semmiképp sem hagynám ki.

(A videón a Somer madrichokat látjátok. Úgy képzelem, hogy nagy az átfedés a Szarvasi Táborral.)

Elõbb Manhattan

Vannak elõadók, akiket lehet nem szeretni, de azt mégse lehet rájuk mondani, hogy a szüleik teljesen feleslegesen tartották meg a nagymama zongoráját. Biztos sokan vannak így rajtam kívül Stinggel, Marilyn Mansonnal, vagy az Bee Gee-zel. Kohn Leó (szül. Leonard Cohen) abban különbözik tõlük, hogy utoljára 15 éve lépett fel nyilvánosság elõtt, úgyhogy a JP olvasói közül sokan akadnak majd rajtam kívül olyanok, akik csak felvétel útján ismerik az alte dalnokot. Ennek azonban egyszer s mindenkorra vége lehet! Ugyanis LC 74 év, 11 stúdióalbum és 12 verses/próza kötet után ismét turnéra indul. Egy ideig voltak olyan hírek, hogy a Szigeten is lesz, de aztán, mint nálunk oly gyakran, kiderült, hogy nem. Viszont egy csomó koncertre van még jegy, úgyhogy, akit érdekel, az ne várjon újabb esélyre, mert tartok tõle, hogy nem lesz. Kanadán kívül Európába is eljön, elsõsorban Angliába, de azért lesz 1-1 koncert pl. Amsterdamban, Rómában és Brugge-ben is, a teljes lista itt.

Tovább is van››

A droidok támadása pt. II.

polgarpukkasztas.jpg

Hétfõn nagyok sokan mentünk ki tiltakozni az erõszakosság, a rasszista uszítás, emberek szándékos megalázása és megfélemlítése ellen. Ahogy leírtuk többen, több helyen: a résztvevõk között nagyok sokféle ember volt, társadalmi és politikai állástól függetlenül. A zenei ízlésrõl nem is beszélve! A résztvevõk köre jóval túlnõtt az “újlipótvárosi zsidók” körén. Voltak nyugdíjas nénik és bácsik, voltak egyetemisták, voltak konzervatív értelmiségiek, voltak liberális és baloldali értelmiségiek, voltak fidelitaszosok és fideszesek, voltak szadeszosok, voltak bringások, sõt még skinheadek is voltak - olyan srácok, akiknek nem vette be sem a gyomruk, sem az eszük azt, hogy valaki így reagáljon egy belvárosi bolt leégetésére: “SZÉP VOLT, FIÚK!”. Ők is tudták, hogy ez bizony baromira nem volt szép. Ez bizony átlépett egy határt: ez már nem polgárpukkasztás, ez már nem a politikai geg mûfaja: ez egy olyan szemét dolog, amiben nem szabad már résztvenni.

Sõt, civil kurázsiból meg kell mutatni, hogy *ezt* már nem. Ne a befõtt tegye el a nagymamát.

A hétfõi ellentüntetésben az is elegáns volt, hogy békés volt: átjött pár “bombagyáros” is közénk és csak pislogtak, mert 1. olyan arcokat is láttak, akikkel máskor együtt szoktak csinálni dolgokat 2. nem az jött át, hogy “ezek jobban gyûlölnek bennünket, mint mi õket”: mosolygós, beszélgetõs, fagyizós arcok voltak többségben. Jobban lehetett csajozni/pasizni, mint kötekedésekbe vagy ordibálásokba futni. A kb. 1.5 órás rendezvény alatt két alkalommal páran elkezdték skandálni, hogy “nácik, haza”, de õk is érezték hamar, hogy ez ide nem kell. Suta és felesleges. A mi erõnk pont a laza nyugodtságban van és a csendes szolidaritásban.

Péntekre Tomcat és csapata újabb fordulót hirdetett: szerintük is az utolsót. Emelték a tétet, mondhatni bedobták az “all-in”-t: állitólag összerántották az összes hazai szélsõjobboldali szervezetet. Olyan szervezetek is vannak köztük, amelyek nyiltan nyilas eszméket vallanak (Lelkiismeret88). Ezután azért már nehéz lesz azt mondani, hogy “minket miér’ nyilasoznak le”? Olyan alakok is vannak közöttük, akik eddig minden alkalommal lángba borították maguk körül a várost.

Sokan lesznek, de most sem lesznek elegen. Nem lesznek elegen ahhoz, hogy sikeresen félemlítsenek meg egy egész várost, egy egész országot. Arra gondolok például, hogy az egyik szervezõnek, aki mellesleg jobboldali-politikus, rendõri védelmet kellett kapnia és el kellett költöznie otthonából a gyerekeivel és a feleségével. Hát normális dolog ez? Szerintünk nem. üs szerinted? Nem akarunk olyan országot, ahol ez válik normálissá. Ez nem a jegyvásárlásról szól.

Ezért elmegyünk megint és jelenlétünkkel megint jelezni fogjuk - még nyomatékosabban: soha többet nem fordulhat elõ Magyarországon, hogy fajgyûlölõ csoportok másokat származásuk, vallásuk miatt megfélemlítsenek. Ez megtörtént a múltban, és folytatódott a múlt héten. Ezen a hétfõn már több százan megmutattuk, hogy ezt nem engedjük. Még egyszer: itt nem a jegyvásárlásról van szó. Aki Hungarica jegyet akar, szóljon nekünk, küldünk neki (hello@judapest.org).

Tudjuk, hogy Magyarország többsége velünk ért egyet. Nem csak hétfõn volt velünk nagyon sokféle ember, hanem azóta is folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket: most eljönnek. Ilyen jelzéseket kaptunk már mindenféle irányból: jobboldali, konzervatív értelmiségiektõl, tömegrendézvényektõl irtózó hiperindividualistáktól, apolitikus vallásos emberektõl is.

Most - egy órára - mindenki felülemelkedhet a szokásos megosztottságokon egy közös ügy érdekében.

Gyertek el április 11-én, pénteken 16 órára a XIII. ker. Katona József és Hollán Ernõ utca sarkára (megközelítés a Wallenberg utca felõl), hogy együtt utasítsuk el az igazi droidokat! Ez egy néma, békés ellentüntetés lesz. Bármifajta agresszív esemény elhárítása a rendõrség feladata. Ilyen esetén ne is maradjatok a helyszínen. A civileknek nem erõszakkal kell megakadályozni a szélsõség terjedését, hanem csendes és erõs jelenléttel.

Kommentelés itt.

Mazeltov koktél

bohoc.jpg

Elõzmények:
- Égő
- Újlipótváros Selanu
- Hackertámadás, délutáni demonstráció (16:00) Jászai

___

Szerintem nagy nap volt a mai: a Hollán Ernõ utcai “csata” csak jó vért szült. A leglényegesebbek, csapongva:

1. Tomcat lufija kipukkant. Andy Warhol azt mondaná: letelt a 15 perced, öreg. Ez a szerencsétlen figura elhitte magáról, hogy õ egy több tízezres “tomcat-ista” közösség führerje, akik csak a szavát várják a bevetésre. Csúnyán elszámolta magát: bár görcsösen mozgósított, kevesen voltak, szánalmasan kevesen (kb. húszan-harmincan maximum). Ez két okból is pozitív dolog. Egyrészt sokan elhitték ezt a fenyegetõ pózolást és tényleg meg voltak gyõzõdve róla, hogy Tomcat felépítette a “Halál Csillagot” és most akkor eljön az Armageddon. Akik ettõl féltek, most megnyugodhatnak szerencsére: látványosan kiderült, hogy ez egy pici ember, aki szeretne nagy lenni. Ettõl nem kell rettegni. De azért is jó hír ez, mert az is örvendetes, hogy Tomcat csak nagyon kevés fiatalt tud tényleg megtéveszteni. Lehet a Bombagyár.hu látogatottsága nagy, de a látogatók legnagyobb része korántsem ül fel Tomcat elszállt dolgainak. ürzik, hogy Tomcat és mai nézetei vállalhatatlanok.

2. Sokan voltunk és elegen. Abszolút értékben is sokan voltunk: sok-sok száz ember jött el, megtöltöttük a Jászai Mari teret és a Hollán Ernõ utca déli végét. üs persze relatív értelemben is sokan voltunk: sokkal többen voltunk, mint a provokatõr pólóárus és megtévesztett ismerõsei. A tömeg szerintem kifejezetten “polgári” volt, nagyon sok jó arccal. (Mellesleg csajozásra és pasizásra is tökéletes terep.) Fontosnak tartom, hogy nem történt semmi olyan dolog, ami méltatlan lett volna számunkra: nem mentünk le az õ szintjükre.

3. Új “koalíció” épült. Az ellendemonstrálók között ott voltak Újlipótváros polgárai és sok zsidó is. Szuper, hogy ennyi ember nem félt megjelenni és klassz, hogy ennyi ember megtapasztalhatta a saját szolidarítása erejét. De a megjelent emberek köre jóval túlmutatott az “újlipótvárosi és/vagy zsidó” körön. Más kerületekbõl is érkeztek sokan, baloldaliak és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok is. A Vanillin cukrászda elõtt egymás mellett álldogált Fidelitas és Új Generáció tag, “Reakciós” és “Zöfis”. Spontán JP és Konzervatóriumos találkozók alakultak ki. A Hollán Ernõ utca és a környék polgárai érezhették, hogy mások is melléjük álltak: nem kell félniük otthonaikban. Az ellendemonstrációt többen szervezték: baráti társaságok (”polgári körök”, hehe); többek között mi is.

4. Szabó György és a Fidesz.
A szervezõk között volt többek között Szabó György is, a Fidesz 13. kerületi önkormányzati képviselõje. Szabó György egész hétvégén mozgósított, szervezkedett, összehangolt és telefonált. Egyeztetett a rendõrséggel is, ami valószínûleg igen jól jött. Szabó képviselõ egy bizonyos ponton kissé “monopolizálta” a rendezvényt, egyedüliként õ beszélt pl. megafonba. Ez egyeseket zavart, de én azt kérdezem akkor: hát nem EZT akarta (követelte, könyörögte, hörrr-hörr-hörögte) a “baloldal” az elmúlt 18 évben? Az úgynevezett “elhatárolódás” egészen konkrét, manifeszt formát öltött. Legyen ez a legnagyobb bajunk: a két nagy párt azon rivalizál, hogy melyik monopolizálhatja hitelesen az antináci platformot. A KurucInfó beszámolójának a címe ma este: “Fidesz-SZDSZ szövetség a magyarellenes jegyiroda mellett”. The LOLcopter has landed, my friends.

A mai délután tehát a szélsőjobb és konkrétan Kiszel Tünde Polgár Tamás Waterloo-ja volt: kiderült, hogy Tomcat egy lufi. Kiderült, hogy “a zsidók” nem beszariak és sokan vannak, ha akarnak (akár még ennél is sokkal többen lehetnek egyébként). Kiderült, hogy a 18 éves “összeborul a jobboldal a fasisztákkal” lemez lassan lejár. Még nem járt le teljesen (akadozik még a tû), de új szelek fújhatnak akár itt is. A legfontosabb, hogy a konzervatív jobboldal meghatározó szellemi mûhelyeiben, fontos médiumaiban is elindult egy aktív és hosszú távon igenis elõremutató diskurzus ezekrõl a kérdésekrõl. A szahar elválik a víztõl.

Hogyan tovább? Pár zárógondolat:
1. Meg kell vitatni a további önvédelem szükségszerûségét és lehetõségeit. Gondolok pl. arra a kriminális gyakorlatra, amit egyes szélsõjobber portálok folytatnak az “ellenségnek” kikiáltott személyek adatainak publikálásával (ma éppen a fideszes Szabó György ellen folyik “hajtóvadászat”). Kell szerintem konzultálni jogászokkal, krav maga oktatókkal és más aktivistákkal is. Ugyanakkor szerintem nem kell és nem is szabad belemenni “Pál utcai fiúk” dialektikákba. Mi biztosan nem fogunk.

2. Ahogy eddig, a JP-n továbbra is “üljünk le” és beszéljük meg a közös dolgainkat. A párbeszéd a legfontosabb. Segíteni kell az új diskurzusok kialakulását és erõsödését.

3. Who the fuck is “Magyarok Nyílai”?!

Ja és gratulálok minden résztvevõnek, jó volt látni benneteket! Büszke vagyok rátok. :]


Linkek - beszámolók - fotók - videók:

Hírszerzõ: Fideszes szervezésû ellentüntetés égette szénné Tomcatet
Hírszerzõ - Marcia su Újlipót

Konzervatórium: Nights on Broadway
Stop: “Elég nagy bukta, hogy a bipsik többen vannak mint mi”
FigyelõNet: Bajban a bõrfejûek a Hollán Ernõ utcában
HVG - beszámoló, fotók, videók
Egy Elefánt Feljegyzései: Kirándulás / Beszámoló
Reakció: Tomcat és barátai Újzsélandon
Konzervatórium - képriport 1. rész és 2. rész
MGyuri: mese a Broadway-n (kösz a képet!)
Gildorblog - Hollán, hol nem volt
Pásztor Tibor: Flashek és mobok II