Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni.
Archive for the 'program' Category
Page 2 of 11
Természetesen dolgozik. Tommy Ramone – a Bajcsy-Zsilinszky út híres szülötte, akinek a világ a hey-ho let’s gót köszönheti – az Ontario tartománybeli Peterborough város Legendary Red Dog Tavern kocsmájában lép fel mint az Uncle Monk zenekar énekese-bendzsósa.
Uncle Monk: Claudia Tienan és Tommy Ramone
Ramone a Toronto Starnak adott tegnapelőtti interjújában elmondta, hogy azután is hallgatott magyar népzenét, miután családjával az Egyesült Államokba költözött, és hogy ennek valószínűleg köze van az Uncle Monk zenei irányához – a bluegrass is népzene, csak amerikai, az Appalache-hegység ír és skót származású népe játssza.
Uncle Monk: Long Gone (02:36)
„De a Ramones zenéjébe valószínűleg több magyar elemet csempésztem, mint az Uncle Monkéba” – teszi még hozzá.
Kapcsolódó: Mesterházy Lili 2004-es interjúja Tommy Ramone-nal az Indexen.
Nekem ez kimaradt, de ha most újra 15 éves lennék, akkor azt hiszem semmiképp sem hagynám ki.
(A videón a Somer madrichokat látjátok. Úgy képzelem, hogy nagy az átfedés a Szarvasi Táborral.)
Vannak elõadók, akiket lehet nem szeretni, de azt mégse lehet rájuk mondani, hogy a szüleik teljesen feleslegesen tartották meg a nagymama zongoráját. Biztos sokan vannak így rajtam kívül Stinggel, Marilyn Mansonnal, vagy az Bee Gee-zel. Kohn Leó (szül. Leonard Cohen) abban különbözik tõlük, hogy utoljára 15 éve lépett fel nyilvánosság elõtt, úgyhogy a JP olvasói közül sokan akadnak majd rajtam kívül olyanok, akik csak felvétel útján ismerik az alte dalnokot. Ennek azonban egyszer s mindenkorra vége lehet! Ugyanis LC 74 év, 11 stúdióalbum és 12 verses/próza kötet után ismét turnéra indul. Egy ideig voltak olyan hírek, hogy a Szigeten is lesz, de aztán, mint nálunk oly gyakran, kiderült, hogy nem. Viszont egy csomó koncertre van még jegy, úgyhogy, akit érdekel, az ne várjon újabb esélyre, mert tartok tõle, hogy nem lesz. Kanadán kívül Európába is eljön, elsõsorban Angliába, de azért lesz 1-1 koncert pl. Amsterdamban, Rómában és Brugge-ben is, a teljes lista itt.
Hétfõn nagyok sokan mentünk ki tiltakozni az erõszakosság, a rasszista uszítás, emberek szándékos megalázása és megfélemlítése ellen. Ahogy leírtuk többen, több helyen: a résztvevõk között nagyok sokféle ember volt, társadalmi és politikai állástól függetlenül. A zenei ízlésrõl nem is beszélve! A résztvevõk köre jóval túlnõtt az “újlipótvárosi zsidók” körén. Voltak nyugdíjas nénik és bácsik, voltak egyetemisták, voltak konzervatív értelmiségiek, voltak liberális és baloldali értelmiségiek, voltak fidelitaszosok és fideszesek, voltak szadeszosok, voltak bringások, sõt még skinheadek is voltak – olyan srácok, akiknek nem vette be sem a gyomruk, sem az eszük azt, hogy valaki így reagáljon egy belvárosi bolt leégetésére: “SZÉP VOLT, FIÚK!”. Ők is tudták, hogy ez bizony baromira nem volt szép. Ez bizony átlépett egy határt: ez már nem polgárpukkasztás, ez már nem a politikai geg mûfaja: ez egy olyan szemét dolog, amiben nem szabad már résztvenni.
Sõt, civil kurázsiból meg kell mutatni, hogy *ezt* már nem. Ne a befõtt tegye el a nagymamát.
A hétfõi ellentüntetésben az is elegáns volt, hogy békés volt: átjött pár “bombagyáros” is közénk és csak pislogtak, mert 1. olyan arcokat is láttak, akikkel máskor együtt szoktak csinálni dolgokat 2. nem az jött át, hogy “ezek jobban gyûlölnek bennünket, mint mi õket”: mosolygós, beszélgetõs, fagyizós arcok voltak többségben. Jobban lehetett csajozni/pasizni, mint kötekedésekbe vagy ordibálásokba futni. A kb. 1.5 órás rendezvény alatt két alkalommal páran elkezdték skandálni, hogy “nácik, haza”, de õk is érezték hamar, hogy ez ide nem kell. Suta és felesleges. A mi erõnk pont a laza nyugodtságban van és a csendes szolidaritásban.
Péntekre Tomcat és csapata újabb fordulót hirdetett: szerintük is az utolsót. Emelték a tétet, mondhatni bedobták az “all-in”-t: állitólag összerántották az összes hazai szélsõjobboldali szervezetet. Olyan szervezetek is vannak köztük, amelyek nyiltan nyilas eszméket vallanak (Lelkiismeret88). Ezután azért már nehéz lesz azt mondani, hogy “minket miér’ nyilasoznak le”? Olyan alakok is vannak közöttük, akik eddig minden alkalommal lángba borították maguk körül a várost.
Sokan lesznek, de most sem lesznek elegen. Nem lesznek elegen ahhoz, hogy sikeresen félemlítsenek meg egy egész várost, egy egész országot. Arra gondolok például, hogy az egyik szervezõnek, aki mellesleg jobboldali-politikus, rendõri védelmet kellett kapnia és el kellett költöznie otthonából a gyerekeivel és a feleségével. Hát normális dolog ez? Szerintünk nem. üs szerinted? Nem akarunk olyan országot, ahol ez válik normálissá. Ez nem a jegyvásárlásról szól.
Ezért elmegyünk megint és jelenlétünkkel megint jelezni fogjuk – még nyomatékosabban: soha többet nem fordulhat elõ Magyarországon, hogy fajgyûlölõ csoportok másokat származásuk, vallásuk miatt megfélemlítsenek. Ez megtörtént a múltban, és folytatódott a múlt héten. Ezen a hétfõn már több százan megmutattuk, hogy ezt nem engedjük. Még egyszer: itt nem a jegyvásárlásról van szó. Aki Hungarica jegyet akar, szóljon nekünk, küldünk neki (hello@judapest.org).
Tudjuk, hogy Magyarország többsége velünk ért egyet. Nem csak hétfõn volt velünk nagyon sokféle ember, hanem azóta is folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket: most eljönnek. Ilyen jelzéseket kaptunk már mindenféle irányból: jobboldali, konzervatív értelmiségiektõl, tömegrendézvényektõl irtózó hiperindividualistáktól, apolitikus vallásos emberektõl is.
Most – egy órára – mindenki felülemelkedhet a szokásos megosztottságokon egy közös ügy érdekében.
Gyertek el április 11-én, pénteken 16 órára a XIII. ker. Katona József és Hollán Ernõ utca sarkára (megközelítés a Wallenberg utca felõl), hogy együtt utasítsuk el az igazi droidokat! Ez egy néma, békés ellentüntetés lesz. Bármifajta agresszív esemény elhárítása a rendõrség feladata. Ilyen esetén ne is maradjatok a helyszínen. A civileknek nem erõszakkal kell megakadályozni a szélsõség terjedését, hanem csendes és erõs jelenléttel.
Elõzmények:
- Égő
- Újlipótváros Selanu
- Hackertámadás, délutáni demonstráció (16:00) Jászai
___
Szerintem nagy nap volt a mai: a Hollán Ernõ utcai “csata” csak jó vért szült. A leglényegesebbek, csapongva:
1. Tomcat lufija kipukkant. Andy Warhol azt mondaná: letelt a 15 perced, öreg. Ez a szerencsétlen figura elhitte magáról, hogy õ egy több tízezres “tomcat-ista” közösség führerje, akik csak a szavát várják a bevetésre. Csúnyán elszámolta magát: bár görcsösen mozgósított, kevesen voltak, szánalmasan kevesen (kb. húszan-harmincan maximum). Ez két okból is pozitív dolog. Egyrészt sokan elhitték ezt a fenyegetõ pózolást és tényleg meg voltak gyõzõdve róla, hogy Tomcat felépítette a “Halál Csillagot” és most akkor eljön az Armageddon. Akik ettõl féltek, most megnyugodhatnak szerencsére: látványosan kiderült, hogy ez egy pici ember, aki szeretne nagy lenni. Ettõl nem kell rettegni. De azért is jó hír ez, mert az is örvendetes, hogy Tomcat csak nagyon kevés fiatalt tud tényleg megtéveszteni. Lehet a Bombagyár.hu látogatottsága nagy, de a látogatók legnagyobb része korántsem ül fel Tomcat elszállt dolgainak. ürzik, hogy Tomcat és mai nézetei vállalhatatlanok.
2. Sokan voltunk és elegen. Abszolút értékben is sokan voltunk: sok-sok száz ember jött el, megtöltöttük a Jászai Mari teret és a Hollán Ernõ utca déli végét. üs persze relatív értelemben is sokan voltunk: sokkal többen voltunk, mint a provokatõr pólóárus és megtévesztett ismerõsei. A tömeg szerintem kifejezetten “polgári” volt, nagyon sok jó arccal. (Mellesleg csajozásra és pasizásra is tökéletes terep.) Fontosnak tartom, hogy nem történt semmi olyan dolog, ami méltatlan lett volna számunkra: nem mentünk le az õ szintjükre.
3. Új “koalíció” épült. Az ellendemonstrálók között ott voltak Újlipótváros polgárai és sok zsidó is. Szuper, hogy ennyi ember nem félt megjelenni és klassz, hogy ennyi ember megtapasztalhatta a saját szolidarítása erejét. De a megjelent emberek köre jóval túlmutatott az “újlipótvárosi és/vagy zsidó” körön. Más kerületekbõl is érkeztek sokan, baloldaliak és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok is. A Vanillin cukrászda elõtt egymás mellett álldogált Fidelitas és Új Generáció tag, “Reakciós” és “Zöfis”. Spontán JP és Konzervatóriumos találkozók alakultak ki. A Hollán Ernõ utca és a környék polgárai érezhették, hogy mások is melléjük álltak: nem kell félniük otthonaikban. Az ellendemonstrációt többen szervezték: baráti társaságok (”polgári körök”, hehe); többek között mi is.
4. Szabó György és a Fidesz. A szervezõk között volt többek között Szabó György is, a Fidesz 13. kerületi önkormányzati képviselõje. Szabó György egész hétvégén mozgósított, szervezkedett, összehangolt és telefonált. Egyeztetett a rendõrséggel is, ami valószínûleg igen jól jött. Szabó képviselõ egy bizonyos ponton kissé “monopolizálta” a rendezvényt, egyedüliként õ beszélt pl. megafonba. Ez egyeseket zavart, de én azt kérdezem akkor: hát nem EZT akarta (követelte, könyörögte, hörrr-hörr-hörögte) a “baloldal” az elmúlt 18 évben? Az úgynevezett “elhatárolódás” egészen konkrét, manifeszt formát öltött. Legyen ez a legnagyobb bajunk: a két nagy párt azon rivalizál, hogy melyik monopolizálhatja hitelesen az antináci platformot. A KurucInfó beszámolójának a címe ma este: “Fidesz-SZDSZ szövetség a magyarellenes jegyiroda mellett”. The LOLcopter has landed, my friends.
A mai délután tehát a szélsőjobb és konkrétan Kiszel Tünde Polgár Tamás Waterloo-ja volt: kiderült, hogy Tomcat egy lufi. Kiderült, hogy “a zsidók” nem beszariak és sokan vannak, ha akarnak (akár még ennél is sokkal többen lehetnek egyébként). Kiderült, hogy a 18 éves “összeborul a jobboldal a fasisztákkal” lemez lassan lejár. Még nem járt le teljesen (akadozik még a tû), de új szelek fújhatnak akár itt is. A legfontosabb, hogy a konzervatív jobboldal meghatározó szellemi mûhelyeiben, fontos médiumaiban is elindult egy aktív és hosszú távon igenis elõremutató diskurzus ezekrõl a kérdésekrõl. A szahar elválik a víztõl.
Hogyan tovább? Pár zárógondolat:
1. Meg kell vitatni a további önvédelem szükségszerûségét és lehetõségeit. Gondolok pl. arra a kriminális gyakorlatra, amit egyes szélsõjobber portálok folytatnak az “ellenségnek” kikiáltott személyek adatainak publikálásával (ma éppen a fideszes Szabó György ellen folyik “hajtóvadászat”). Kell szerintem konzultálni jogászokkal, krav maga oktatókkal és más aktivistákkal is. Ugyanakkor szerintem nem kell és nem is szabad belemenni “Pál utcai fiúk” dialektikákba. Mi biztosan nem fogunk.
2. Ahogy eddig, a JP-n továbbra is “üljünk le” és beszéljük meg a közös dolgainkat. A párbeszéd a legfontosabb. Segíteni kell az új diskurzusok kialakulását és erõsödését.
3. Who the fuck is “Magyarok Nyílai”?!
Ja és gratulálok minden résztvevõnek, jó volt látni benneteket! Büszke vagyok rátok. :]
—
Linkek – beszámolók – fotók – videók:
Hírszerzõ: Fideszes szervezésû ellentüntetés égette szénné Tomcatet
Hírszerzõ – Marcia su Újlipót
Konzervatórium: Nights on Broadway
Stop: “Elég nagy bukta, hogy a bipsik többen vannak mint mi”
FigyelõNet: Bajban a bõrfejûek a Hollán Ernõ utcában
HVG – beszámoló, fotók, videók
Egy Elefánt Feljegyzései: Kirándulás / Beszámoló
Reakció: Tomcat és barátai Újzsélandon
Konzervatórium – képriport 1. rész és 2. rész
MGyuri: mese a Broadway-n (kösz a képet!)
Gildorblog – Hollán, hol nem volt
Pásztor Tibor: Flashek és mobok II
Elõtte 21:00-tõl: Srayem (magyar zsidó, népi)
22:00-tõl: Zugoj (Zuboly plays klezmer)
Aztán 23:00-tól Laroz Sound System (dub/reggae/hiphop; Izrael)
Van MySpace oldaluk is természetesen.
Fordulj ki a Klauzál térrõl, vagy csak andalogj be a Dob utcán a Deákról a körút felé – Spinóza, Kõleves, Ellátó, Sark (nyugodjon békében), Fészek, mind megvolt már? Nyújtsd ki a lábad, kapd el a wifit, és ülj fel a reggeare a Bar Ladinoban.
Az utcafront nem csalogat rámenõsen, egy állítás, hogy bemész: Bar Ladino.
Ladino: zsidó-spanyol nyelvváltozat, a mai napig él, kb. 110 ezren beszélik szerte a világon a Balkántól Amerikáig. A középkori Spanyolországból kiûzött zsidók vitték magukkal, szinte egyetlen kincsként.
Hét ker, új hely: megszokott már. Az sem lep meg, büszke pestiként, hogy meglep. Mediterrán lenne a Bar Ladino, azt nem mondanám. Belépek és elsõre valahol Nyugatabbra érzem magam, fenszi tapéta, aranyló csillár és lüktetõ reggae. Majd körülnézek lassan, detektálnom kell, mi az, amitõl mégis megint itthon vagyok. A jó öreg szódásüveg, kávédarálók, hegedû, Singer és társaik, egy igazi pesti család hagyatéka itt-ott, amott mind rámköszönnek, igen, itt vagyunk mi is, jólesõ meleg érzés, bólintok nekik, jól van kedveseim, akkor most kávézok egyet veletek. Közben a konyhában rotyog a gyerekkor izû napi menü, ha nem kérnék a világiból ott a falon. Széles asztalok, nagy tér, nem kell megfulladni, sem a hely-, sem a levegõhiánytól. Bátran hívom ide, akivel tárgyalnék, csak feldobom a gépem a netre. Kiállításmegnyitó, koncert, és szombattól tánc is van az üdítõ zöldben, az alagsorban, ha támadna a kedv.
Bar Ladino, VII. Dob utca 53., www.ladino.hu
Ha jól fogom a dolgot, akkor a Bereshit egy szabadegyetem lesz 1.0-ás zsidóknak, akik szeretnének 2.0-ás zsidók lenni. A célcsoportnak csak ajánlani tudom.
Célcsoport, vigyázz!
A január általában a legkevésbé kedvenc hónapom. Miért? Mert elszenesedett hó maradványok, latyak és eldobált karácsonyfák borítják ilyenkor Budapest utcáit, hetekig nem látszik a nap, az ünnepi díszek viszakerülnek a dobozokba, ahogyan az évvégi pezsgés és mámor érzetét is felváltja valami kollektív másnaposság. A január elseje így ritkán hoz “új év” hangulatot számomra: sem a természet, sem a kislelkem, sem a kulturális élet, sem a társadalom nincs megújulási ciklus elején ilyenkor.
Van csomó más újévem viszont, ami közül kettõ ‘zsidó újév’ (amúgy összesen négy zsidó újév van). Új év érzetem van õsszel, Rosh Hashana (Ros Hasano) ünnepén – ez idén szeptember végére esik. Új év érzetem van szeptember elején, amikor elkezdõdik újra a diákoknak a tanítás, véget ér az uborkaszezon és újra felpezsdül a budapesti kulturális élet. Új év érzetem van azon az elsõ tavaszi napon, amit én csak “cisz-napnak” nevezek: az elsõ tavaszi nap, amikor a nõk kritikus tömege tavaszi ruhára vált (smiley).
Végül, de nem utolsósorban, újév számomra Tubisvát is, a Fák Újéve. A luniszoláris héber naptár miatt ez az ünnep is mindig máskor van, idén korán lesz: már január 22-én. Izraelben persze már ilyentájt egyértelmûen közeledik a tél vége, a piacokon már hatalmas epreket lehet kapni.
Itthon is talán ki fog sütni a nap, esténként meg együtt gyûjthetjük össze a fényt, pl. a Marom programjain. A Frottír kreatív mûvészcsoport installációja látható és öntözhetõ lesz. Tatár György filozófikus lesz. Akkezdet Phiai, Emunah (UK), Popdavec és Anomaly MC (UK) hallgatható lesz és bulizható lesz. Janklovics nevettetendõ lesz. A tubisváti széder finom és egészséges lesz. Mindez ma estétõl!
A JP javaslata a fentieken kívül: tartson mindenki saját hortikulturális fesztivált otthon is! A szükséges összetevõk egy jó kis tubisvati széderhez:
- pár jó barát és/vagy családtagok
- gyümölcsök (szokás ilyenkor végigenni az összes gyümölcsfajtát, ami megterem Izraelben)
- ezeket lehet csokiba is mártogatni (csoki-fondue!)
- valami jó borû
- forgatókönyvnek pedig lehet egy tubisvati haggadát használni (pdf)
Sana tova.
Ezzel a címmel tart kétnapos konferenciát holnaptól az új “Kortárs és Történeti Zsidó Kutatócsoport” (MTA PTI).
Akarnak mit?
Mondanak mit?
ürdekel kit?
Na ha másért nem, ezért érdemes elnézni, hogy kiderüljön. De a program is érdekes tulajdonképpen.
Idõpont: 2008. január 17. 9 órától
Helyszín: MTA Politikai Tudományok Intézete tanácsterme (Budapest, 1014 Országház utca 30.)
Tavalyelõtt még poszt-posztcionista voltam és így adekvát cselekvésnek, sõt vonzó vakációs programnak tûnt nyáron Izraelbe utazni egy három napos zs’ találkozóra. A konferencia-találkozón 120 “zsidó innovátor” volt, csupa A-típusú személyiség: ez elég ijesztõ dolog tud lenni idõnként. Bár eldöntöttem, hogy a büdös életbe soha többet nem veszek részt ilyenféle eseményen, a három nap mérlege korántsem volt negatív. Sõt. A jó szájíz mindenekelõtt néhány klassz embernek volt köszönhetõ, akikkel összebarátkoztam. Ott ismerkedtem meg William Levin-nel (a zsidó robottal), akivel aztán közösen autót is béreltünk, hogy beutazzuk fél Izraelt, de ott barátkoztam össze Dan ‘Mobius’ Sieradski-vel is (az ortodox anarchistával), Sarah *shamirpower* Chandler-rel (Jewschool, számos zsidó hippi projekt ötletgazdájával), Sara Leftonnal (az elsõ hipster zsidó polóbolt anyukájával), Shi360-al (aki izraeli rapper, a TACT tagja) és egy csendes, de szimpatikus angol fiúval is, aki arról mesélt, hogy hazájában egy vagány klezmer-world-hiphop-drum&bass kollektíva tagja.
Ez a kollektíva az Emunah és január 19-én Budapestre fognak látogatni a Marom meghívásának jóvoltából. A lebontásra ítélt keresztényellenes Kultiplexben (IX. Kinizsi u. 28.) fognak fellépni a Marom Tubisváti programjának részeként. Kóstoló és kedvcsináló (vagy kedvrontó, izlés szerint):
Már megint a zsidók jártak jól! Sóhajthatnak vagy szisszenhetnek fel sokan az általános végkimerültség határán az odaégetett pulykák, a gyantás talpú fenyõfák (befaragás!), az anyóspánik, a zárlatos kínai égõsorok, a bájvigyortól zsibbadó arcizmok és a 40 százalékos THM áruhitelelek fojtogató gyûrûjében.
A zsidók, akik ismét jól jártak, viszont épp felteszik a lábukat a dohányzóasztalra, beletúrnak a kikészített junkfoodba és megnyomják kéjesen a play gombot. Hat 10 pontos film – íme a JP karácsonyi ajánlata 2007-re!
Morális-rocky,
szakrális-induló,
death-románc,
bigott-tangó,
deklarált-funky,
bukott-sláger,
metál-mulatós,
mese-punk,
delírium-discó,
metafizikus-gyerekdal,
fitness-ballada
és stb.
