A micve nem A. A. Milne egyik (kedves) teremtménye, hanem egy héber eredetû jidis szó. Fontos szó ráadásul: a vallásos zsidó életet talán ez a kifejezés határozza meg leginkább. Fordítása parancsolat, jelentése azonban ennél több: jócselekedet.
Az egész zsidó vallási rendszer ezekre a kötelezõ cselekedetekre, a micvékre épül, amelykbõl összesen 613 van a Tórában (õrület, tudom). A kedves idetévedt antiszemita olvasók kedvéért itt megjegyezném, hogy sem a nem-zsidók kizsákmányolása, sem más turpisság nincs a 613 parancs között. Van viszont jópár olyan micve, ami ma már nem alkalmazható és ezért már nem érvényes (pl. a Jeruzsálemi Szentéllyel kapcsolatos parancsolatok ilyenek).
A “hit” önmagában nem is számít annyira a zsidóságban: a cselekedet, a pozitív cselekvés a fontosabb értékmérõ. A zsidóknak persze nem elég mechanikusan végrehajtania a micvéket, hanem ezeket tudatosan kell tenni. Ahogy Kant is mondta:
Gondolj mindig arra, hogy ha mindenki úgy cselekedne, mint te, fennmaradhatna-e az emberiség!
Nos, elvben a zsidók is pont ilyen tudatosak.
De szerencsére azért nem csak elvben: a zsidó filantrópia bizony nagy és kiterjedt és korántsem csak a zsidókra korlátozódik. Itthon ez is még gyerekcipõben jár, de azért vannak klassz közösségi kezdeményezék is. Ilyen lesz szerintem a Micve Nap, december 9-én.
“Nemhivatalos Hanuka Feszivál” helyszíne lesz a Sirály december 4. és 12. között.
Az idei hanuka fesztivál központi témája a zsidó radikalizmus. Van-e ilyen egyáltalán, ha pedig valahogy igen, akkor kizárólag elmebeteg vallásosok/zenészek/államalapítók agyszüleménye, vagy többé kevésbé fenntartható koncepciók/formációk/államok faraghatók belõlük?
Akik kérdezgetve és hallgatva lesznek: Kornis Mihály, Tatár György, Gadó Gabor, Kardos Dani, Specko Jedno, Ruttkai Bori, ZuSammen, Nyitott Könyvmûhely Kiadó, Ablaka Gergely, AgA, Papp Richard, djpopdavec, TáP Szinház, Henna Mona, Nigun, Vázsonyi János, Triton.
Gyertyagyújtás: hanyományosan és a frottírosok újrahasznosított anyagból készült hanukkiáján.
Részletes, pontos, ismertetõkkel és dátumokkal ellátott program a Pilpulon.
Ha valaki igényes és egyben nyitott intézményt keres zsidó tanulmányokhoz, nincs könnyû dolga. Nekem ebben most szerencsém volt: a Pardes Intézetben tanulok, Jeruzsálemben. Habár az intézmény az amerikaiak körében népszerû leginkább, az arányon szeretnének javítani egy kicsit, és európai fiatalokat felvenni. Igényesség szempontjából viszont az amcsik viszik a lécet: divat, hogy egy magára adó zsidó fiatal, legyen akár orvostanhallgató vagy titkárnõ, egy éven át judaisztikai tanulmányokat folytat.
A Pardes tanárai elsõrendûek Izraelben és az Egyesült Államokban is. Személyes tapasztalat: hihetetlen intenzitással, és igényességgel tanítanak, nincs egyetlen felesleges perc sem az óráikon. A programhoz tartozik: szûkös, de teljes ellátásra elegendõ ösztöndíj az arra rászorukóknak. Valamint ingyen hébertanfolyam, rendszeres kirándulások az országban, és persze Jeruzsálem, ahol a hallgató kilenc teljes hónapon át lakhat. Szeptember eleje óta tanulok itt, és csak egyetlen nagyobb hátrányt találtam: “amerikai buborék”-ban kell élni, így nehéz izraeliekkel találkozni, vagy modern hébert tanulni. Sajnos az utóbbi évek étkezési trendjei miatt számomra több a kelleténél a vegetáriánus és sokszor fûszerezetlen étkezés, de valakiknek ez biztosan bejön.
Nem ajánlom ezt a helyet azoknak, akik a tanulást önmagában nem tartják értékesnek. A Pardes viszont ideális hely azok számára, akik ki akarnak venni egy évet a mókuskerék életükbõl, és csupán zsidó tanulmányokat akarnak folytatni. Már csak azért is, mert az eredeti zsidó szövegek tanulmányozásának garantáltan antiszemita-para csökkentõ hatása van…
Mert kijött a “promóciós” videójuk és benne van (röviden) Budapest is:
November 15-én jelenik meg egyébként az új albumuk, “Live in the Dark” címmel. Egészen különleges bemutató koncertet fognak tartani ennek apropóján Tel Aviv-ban: a koncert a Levontin 7 klub szabadtéri részén lesz, teljes sötétségben. Golda Majer ekkor már Tel-Avivban lesz, talán majd tudósít is nekünk a koncertrõl.
Verzió= Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. Budapesten. Immár negyedszer.
Az idei terítés: 42 film 26 országból a fõ programban, 34 mozi premier; hommage à Nick Broomfield; magyar panoráma; délelotti diák mozi, filmes workshop és fotókiállítás. A fesztivál ízelítõt ad a kortárs európai, magyar, ázsiai és tengerentúli dokumentumfilm termésbõl – válogatás a több mint 450 benevezett alkotásból. A filmek témáiból: politikai elnyomás, fanatizmus, háborús zónák, nacionalizmus, gender, szegénység, migráció, illegális munka, család, nemi identitás, vallás és transzcendencia, populizmus, rasszizmus, globalizáció.
Shadai vélemény: a hippik és az alterglobberek egy négyzetméterre esõ száma majdnem túlmegy az elviselhetõség határán, viszont tényleg fordulnak elõ érdekes filmek is. Biciklivel kell menni, a film elõtt sörözni kell, utána pedig általában egy felest is muszáj lenyomni (a belgák a legdurvábbak, a belga filmek után kettõt is kell).
Ma van az Animáció Világnapja és ez itthon is nagy esemény. Rengeteg érdekes program és vetítés lesz (van) a Puskin és Toldi mozikban, aki tud nézzen el – MOST! Részletes program a magyar animációs portálon, a manifeszten.
Mivel is indulhatna jobban egy stresszes hét, mint egy dub koncerttel. A mûfaj ligájának elsõ osztályából érkezik Budapestre a Dubbapest sorozat aktuális vendége a Zion Train (UK) október 15-én a West-Balkánban.
A Zion Train – nevét egy Bob Marley szám után kapta – sokat tett azért, hogy a korai reggae-bõl a hetvenes években kialakult, a hangsúlyt leginkább az effektekre helyezõ dub ne csak füstõs helyszíneken maguk elé meredõ ácsorgó emberek képét jelentse, bebizonyította, hogy a dub tánczeneként is kiválóan mûködik, akár több ezer ember elõtt is.
A dub-dance úttörõiként is emlegetett Neil Perch vezette angol zenekar a megalapítása óta eltelt több mint tizenöt év alatt valóban sokat tett a dub népszerûsítéséért. Mamut méretûre duzzadt diszkográfiájuk mellett ezt elsõsorban eseményszámba menõ élõ fellépéseiknek köszönhetik. Az üresjárat nélküli koncerteken a könnyen befogadható, de a stílus underground követõi számára is értékelhetõ, az elektronikus zene más mûfajaival is barátságban álló Zion Train pillanatok alatt maga mellé állít mindenkit. A zsigerekig ható basszusok, a visszhangok, a fúvós szekció és a többiek produkciója azonnali mozgásra és mosolygásra késztet.
Tegnap elnéztem a Marom Tetõre, ahol remek szenzációs Szimchát Tóra ünnepezésbe csöppentem. Maga a hely is szenzációs: a Belsõ-Erzsébetváros minden undeground báját bíró ház tetõteraszán van felállítva a Marom szukkoti sátra, ahonnan premiár pláne rálátni a Bazilikára. Kb. 30-40-en lehettünk, mint egy jó házibulin, volt kaja (Humusz Bárból), volt jó tréfli (Juhász Egri Cuvée 2003) és rossz kóser bor (Akiba Eger), valamint nagyon jó szilvapálinka (default kóser, ugye).
Ez egy maszorti coming-out is volt: az még talán kevésbé érdekes, hogy Schönbeger Ádám képes elõimadákozni (jól egyébként), hanem az már inkább, hogy a kibontakozó hazai maszorti közösség tényleg egalitáriánus. Tegnap konkrétan jócsajok vitték körbe a tórát és olvastak folyékonyan ugyanebbõl héberül. Wowowowee, ahogy Borat mondaná.
Gábor “Yeti” Péter és Vajda “Mordecháj ben Ávróhom” Robi, azaz a Budapest Zsidó Színház közremûködésével volt tóra menyasszonya és võlegénye választás, de az általános örömködést is õk biztosították. Skójech!
Jó hír – rossz hír. A jó: van újra pezsgõ Belsõ-Erzsébetvárosunk, vannak izgalmas zs’ együtteseink, van releváns filmfesztiválunk és most Nemzetközi Zsidó Színházi Fesztiválunk is lesz Budapesten, október 12-14 között a Merlin Szinházban. Kolhakavod. A Fesztiválon négy színház vesz részt: a Bukaresti Állami Zsidó Színház, az Osztrák Zsidó Színház, az izraeli Be Beautiful Cabaret társulat, valamint a budapesti Gólem Színház.
A rossz hír: Igen, valaki mintha hiányozna. Sajnos a Budapesti Zsidó Szinház nem lesz jelen a fesztiválon és félõ, hogy sokak szemében emiatt a fesztivál legalább annyira megosztó lesz, mint összehozó. A szervezõk a “professzionalitást” hangsúlyozzák, hivatalosan a Budapesti Zsidó Szinház is ezért esett ki a pixisbõl.
Nekem fura érzéseim vannak a “professzionalizmus” ilyen erõteljes kiemelése miatt, szerintem ugyanis ez pont egy olyan mûfaj, ami épp az amatõr bájról és nyersességrõl szól – ettõl és errõl lett híres, nem? Van egy érdekes könyvem a moszkvai zsidó (jiddis) színház történetérõl. Ebben az egyik cikket Joseph Roth írta, aki nagy lelkesedéssel számol be egy bécsi élményérõl: a Leopoldstadtba jiddis színház érkezett Wilnából. Plakátjaik a gorombaságig egyszerûek, elõadásuk szívbemarkolóan érzelmes, ugyanakkor gyermekien egyszerû és nagyszerû volt – írja Roth. A nézõtéren csecsemõk ordítottak a babakocsikban, az emberek ettek és dohányoztak és igazi zsidó vircsaftot csináltak, az egészben mégis volt valami nagyszerûség. Hangosak, döbbenetesen szenvedélyesek voltak a színészek, olyan hangon beszéltek, mint soha sehol másutt a világon. Egyfajta “dionysos-i zsidók” voltak. Azt írja Roth, hogy a zsidó színház akkor kezdte elveszíteni a báját, amikor meg akart felelni az európai mintáknak, a “professzionális” szinház elvárásainak és manírjainak.
Most akkor lesz báj vagy bye-bye báj? A JP majd lecsekkolja.
Update! Két zsidó – két fesztivál! A legnemesebb magyar zsidó hagyományok ápolásaként a Budapesti Zsidó Szinház és a budapesti Gólem Szinház gyakorlatilag egy idõben szervez zsidó szinházi fesztivált.
Még mindig hag szameach. Jom Kipur után nem csupán a Sirály nyitott ki újra, hanem egy új hellyel is gazdagodott a judapesti élet: a Marom Tetõvel. A helyszín nem is lehetne máshol, mint a Klauzál tér 2-ben, egy fedett sátorban az Ellátó fölött. Kedves Grün nénik, Weisz bácsik, Vazul papák, Csenge mamák, Ali babák! Jeles programok a (zárt, fedett, fûtött) Marom Tetõn az elkövetkezõ napokban:
Szukot: Jó idõben napsütésben ajánlott, esõben meg külön szuper a sátor miatt. Jom Kipur után igazi fellélegzés. Mozgalmasságát biztosítja a luláv lengetés, földveregetés. Kidusaiban kihasználható az õszi gyümölcsözön. Ajánlott olvasmánya a vége felé a kissé rezignált Prédikátor könyve (Kohelet), amelyet a hagyomány az épp rossz passzban világkörüli utat járó Salamon királynak tulajdonítja, aki pedig azért kényszerült a csatangolásra, mert trónját épp Asmodáj, a démon bitorolta.
Sokféleképpen. Többnyire lehajtott fejjel, hogy ne lépjünk kutyapiszokba, és fõként persze sietve, nehogy elmaradjunk önmagunktól és a rohanónak képzelt idõtõl. Így aztán már-már természetesnek tekinthetõ, hogy a város rejtve marad elõttünk, s mindörökre a múlt ködébe vesznek varázslatos terek és épületek. A Budapesti ?szi Fesztivál immár harmadszor kísérli meg, hogy szeretett-gyûlölt, csodálatos fõvárosunkat eddig ismeretlen perspektívából mutassa meg. Három éve a nemzetközi e-Xplo csoport különleges buszutazása kérdõjelezte meg a turistáskodás fogalmát, tavalyelõtt vaksétákat szervezett Budapesten a francia ici-meme társulat. Idén a Kortárs üpítészeti Központ és a Budapesti ?szi Fesztivál szervezésében két olyan ipari mûemlék bejárása válik lehetõvé szakemberek vezetésével, amelyek a nagyközönség számára gyakorlatilag soha nem voltak láthatóak.
Igenigen, mindennek van kezdete és vége (ok, majdnem mindennek), így a Kesetnek is. Ma este a Gödörben ez be is következett egy Chalaban, és egy Coolooloosh koncert kettõsével. Utóbbiról még bõvebben lesz szó egy külön postban, így én inkább a “közhangulatra” koncentrálok. Egész szép számmal jelentünk meg, pl. egyetemi ismerõseim is, akik amúgy nem voltak más kesetes programon, de a Gödör, mint tudjuk nagy csomópont. Az idõsebbek ha nem is végig, de a Chalabanon még ott voltak. Nekem elõbb említett együttes sokkal jobban adott egy “zsidó esemény” érzést, hangzásvilága miatt, de hamar rájöttem, hogy ez csak egyfajta begyöpösödés, és a Coolooloosh rap, jazz etc. egyveleg pont újszerûsége miatt színesíti, a már régebben említett palettát. Legnagyobb sikert az albínó dobos magyar mondatai aratták (”kezeket a magasba!”).
Pár emberrel a nagy forgatagból leültem, és jó kis beszélgetések sikerültek. Íme ízelítõnek egy-kettõ:
- idõsebb hölgy, éppen két program között kérdeztem meg, miért éppen keset? “meglepõ” válasz: közösségi érzés keresése (találása is, bizony!), és komoly szellemi igény. Ahogy ? mondta, “töltekezni emberi kultúrával”. Külön postot érdemelne, amit saját érdeklõdésérõl, sorsáról, családi hátterérõl mondott. Nem tudom, van-e értelme csak pár szóban felskiccelni az elhangzottakat, de talán megéri. A bejegyzés folytatódik! ››
Ígért folytatás: ma is voltam kinn, sok mindenben kiokosodtam. Pl. “gazdag zsidók” ügyben, de megtanultam a héber kalligráfia misztikus hátterének egy kis szeletét is. Ezután a két jó kis velõs túlzás után konkrétumok:
hazánk leggazdagabbjairól, zsidókról-nem zsidókról egyaránt, Szakonyi Péter tartott elõadást. ? volt a Magyar Hírlap hasonszõrû kiadványának szerkesztõje, összeállítója. Ennek révén személyesen ismeri az említett emberek nagy részét. A legérdekesebb talán nem a sok kis sztori volt, amit a kevésbé ismert, sokszor szürrealitásba hajló utakon milliárdokat szerzõ emberekrõl mesélt, hanem a magyar adakozási kedv (igen, létezik), és a mostani húsz-harminc éves nemzedék moráljának kérdésköre (hijj, de komolyak vagyunk). Az utóbbit a teremben helyet foglaló idõsebbek heves bólogatással kísérték, mondván az nekik nincs nagyon (márminthogy moráljuk). Viszont íme, mindannyiunk elé példaként tudjuk állítani a már nyolcvanon túl lépdelõ Eisenberger Jenõ bácsit. Bécsben étolaj-árusítással kezdte, jelenleg az ország ötven leggazdagabb embere között találjuk, ötlete a szupermarketek felállítása, sikeres volt:) Példásan látta át saját képességeit is, egy bizonyos összegen felül mindig eladta vállalkozását, és újba kezdett. A bejegyzés folytatódik! ››
Ha valaki igényes és egyben nyitott intézményt keres zsidó tanulmányokhoz, nincs könnyû dolga. Nekem ebben most szerencsém volt: a 
