Mindnyájunk kedvenc rákkenrolldzsúját, a zsiráf – illetve így vízben inkább tintahal – Joey Ramone-t ábrázolja ez a néhány vidám kép:
![[Joey Ramone úszkál. Fotó: Jenny Lens]](http://judapest.org/images/joeyswimming.jpg "Joey Ramone úszkál. Fotó: Jenny Lens")
Archive for the 'rockn'roll jew' Category
Rég volt programajánló a JP-n, pedig rengeteg jó program van Budapesten. Most gyorsan ajánlok kettőt hármat négyet.
December 10. szerda, 19:00 óra
Libanoni keringő (Waltz with Bashir) című, izraeli-német-francia animációs dokumentumfilm a Kinoban (volt Szindbád mozi) a Mazsike20 eseménysorozat keretében.
A filmről már írt a JP májusban, olvassátok el Stimm Elma recenzióját ››
Belépődíj 600 Ft.
Cím: Budapest XIII. ker., Szent István krt. 16.
Meglepő felismerésként ért, de a mai napig nem gondoltam végig, melyik a kedvenc Wikipédia-kategóriám. Ugye nagyszerűek vannak, és most már van kedvencem is, méltón egy olyan emberhez, aki egyszer huszonöt órán keresztül szörfölte a permanens prokrasztináció és az örök művelődés ezen gyönyörű hibridjét.
Arról van szó, hogy életem első komoly élő műsorán dolgozom, ahol a komoly alatt azt kell érteni, hogy van forgatókönyv, és még azt, hogy elejétől a végéig 13,5 órát fog tartani. Az amerikai elnökválasztásról fog szólni, és annyiból Judapest-közeli prodzsekt, hogy társműsorvezetőm Tallián Miklós lesz, egyik vendégünk pedig Shadai.
De nem is ez a lényeg! Hanem hogy az amerikai zsidóságról szóló összeállításunk megírása közben – miután túl voltam Nina Hartleyn és Scarlett Johanssonon – kikötöttem Bugsy Siegel oldalán, ahol megszeppenve tapasztaltam, hogy az amerikai zsidó gengszterekről rendkívül szerény tudással rendelkezem, és hogy csak a Murdered Jewish American mobsters kategória 35 elemet tartalmaz. Azaz személyt. Halott személyt.
Mindenkinek szuper neve van. A teljesség igénye nélkül: Herbert „Fat Herbie” Blitzstein, Bernard „Lulu” Rosenkrantz, Louis „Pretty” Amberg, Louis „Lepke” Buchalter.
Képzeljük el, ahogy egy kalapos-öltönyös ember ránk emeli a Thompson-géppisztolyt, és azt mondja: Today was the last day you fucked with Fat Herbie, you schmuck. Rat-tat-tat-tat, majd egy csomó vér.
De nincs a listán a legjobb, mert őt nem ölték meg munkavégzés közben: Albert „Tick-Tock” Tannenbaum. Ő látható itt (↑) a képen.
Tehát akkor itt a link, és óra indul, én most minden idegszálammal arra fókuszálok, hogy nenene kattintsak rá, de önök engedjenek a csábításnak és kattintsanak, mert szuper lesz. Albert „Tick-Tock” Tannenbaum!
Sajnos az nem derül ki, hogy pontossága miatt kapta becenevét, vagy mert lőfegyverek helyett a bombákat preferálta.
Tom Lehrer egy klasszikus New York-i (a szó amerikai értelmében vett) liberális zsidó értelmiségi. Végzettsége szerint matematikus. Egyébként meg az egyik legviccesebb dalszövegíró. Sosem csinált titkot politikai nézeteiből, ugyanakkor nem kapaszkodott fel a 60-as évek végén a New Left által felemelt, magukat vérpisilősen komolyan vevő majmok mellé.
Azt mondja, zenével és humorral nem lehet különösebb hatást elérni. A humor mindig másról szól, valójában mindig máson nevetünk, akárki is legyen az – valójában rajta röhögünk, tehát nekünk nincs mit változtatni. Meg a jó vicchez időnként nagy túlzás kell, így aztán joggal mondhatjuk: de hiszen ez túlzás, nincs is (ekkora) baj. Illetve azt is mondja, hogy aki nevet a viccein, az már nagyjából úgyis egyetért vele, aki nem ért vele egyet, az nem fog nevetni, és nem fog megváltozni, ő sem változott meg attól, hogy jobboldali humoristákat hallgatott kísérletképp.
Ezért, vagy másért, ki tudja, mindenesetre az ellenkultúra megerősödésével Lehrer gyakorlatilag visszavonult, a hetvenes évek eleje után 25 évig nem adott élő koncertet, egészen 1998-ig. Előtte azért még mindenki megkapta tőle a magáét:
(Megjegyzem, olyan tényleg létezett, hogy National Brotherhood Week, egy rasszizmus-ellenes programsorozat volt minden évben, 1965-ben ennek az első napján gyilkolták meg Malcolm X-et, ezek után született az előző dal, felteszem, részben legalábbis a hasonló programok kétes hatékonyságára reflektálva.) A bejegyzés folytatódik! ››
A hetvenes évek közepétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az úgynevezett könnyűzene, azon belül főleg az úgynevezett rock, tágabb értelemben minden addigi, a bluesról újabb bőrt lenyúzni akaró műfaj meghalt, minden hasonló próbálkozás csúfos kudarcot vallott. Paul McCartney kántált fejhangon (ráadásul nem is jiddisül), Albert Hofmann találmányától szétcsúszott hippik nyekergették hosszú órákon át a gitárokat, és így tovább.
Amikor ez mér végképp tarthatatlanná vált, jöttek a németek, először a Krautrock-együttesek, aztán négy, könyvelőnek kinéző düsseldorfi figura megcsinálta a Kraftwerket. Egészen a bécsi klasszikusokhoz nyúltak vissza (nem vicc, mennyivel jobb úgy Kraftwerket hallgatni, ha felismerünk egy szonáta-formát), és olyasmiről beszéltek, ami a huszadik század vége felé tényleg érdekes. Robotnak lenni jó.
Viszont ez a műfaj sem kerülhette el a végzetét, csak ezt nem az angol proletariátus meg az amerikai hippik végezték ki, hanem szteroidokon hízlalt, szoláriumbarna, beekizett németalföldi ipari tanulók. Megszületett az, amit ma csak lakossági technoként emlegetünk, és leginkább arról lehet felismerni, hogy ilyen partikra járnak a magukat menőnek képzelő tizenötévesek, valamint az alacsonyabb ingerküszöböt igénylő műfajokkal meg nem célozható kigyúrtkopaszmenőnémetnagyautósok.
Nu. De akkor hol vannak a zsidók? A bejegyzés folytatódik! ››
Hardcore, girlcore, dancing in the ballroom: Terry Poison
Rég volt Terry Poison a JP-n, kezdjük velük hát a hetet! Tel Aviv legdögösebb elektropop csajbandája új számot készített, Ballroom a címe, mi pedig megszereztük a legjobb remixét:
Terry Poison – Ballroom (DatA Remix)
Jump around!
Amy Winehouse, George Michael és Joss Stone mellett a brit zeneipar legismertebb zsidó előadója
a Jamiroquai frontembere. Ő fogja ma este az Óbudai Szigetet rövid időre kozmikus utazásra vinni jó kis oldskool és újabb slágereivel. Jay amúgy deviáns tiniből lett Anglia egyik leggazdagabb gigasztárja. A zeneimádatát zsidó édesanyjától Karen Kay-től örökölte aki kabaréénekesnőként lépett fel a világban, Portugál apukájával 2003-ig semmilyen kapcsolata nem volt. Középsulis éveit London legnagyobb és legismertebb Ortodox gimijében, a Jews’ Free School-ban töltötte, de 16 évesen már zűrös rendőrségi ügyekbe keveredett. Nagy szerencséjére zeneszenvedélye legyőzte egyéb szenvedélyeit és saját zenék készítésébe fogott haverjaival, akikkel megalapította a jammin’ és az indián Iroquois törzs szavakból összeolvadt Jamiroquai nevű együttest. Az 1992-es első kislemez a “When You Gonna Learn” után JK zenei karrierje elképesztő felfutásnak indult. Az Acid Jazz, Funk és Disco hangzást keverő zenéi és a környezetbarát szövegei meghatározták a 90-es évek popzenéjét és flódni klipjei pedig a zenetévéken domináltak. Az elmúlt 16 évben 6 stúdióalbuma jelent meg, 5 Grammy-t, 25 luxusautót és több mint 50 különböző kalapot gyűjtött össze. Új albuma készülőben és most jár harmadjára Budapesten, féltízkor kezd a Nagyszínpadon.
“Chabadnak basszusgitáros kell a Szigetre. Az illető hívja még ma Jiszráél nevű zenészt, ma kezdődnek a próbák: 0670xxxxxxx”
Ha Ön basszusgitáros és szeretne a Chábád “get down with the boogie” Lubaviccsal pengetni a Szigeten, akkor privát email-ben Psymon elárulja Jiszráel, a Zenész számát.
Azon lehet vitatkozni, hogy Natalie Portman vagy Scarlett Johansson (vagy Rachel Weisz) a legszexibb zsidó színésznő (“A másik Boleyn-lány” és a “My Blueberry Nights” után nem tudok dönteni), de az szerintem nem lehet vita tárgya, hogy Scarlett Johansson vagy maga Tom Waits énekli-e jobban Tom Waits dalait. Az utóbbi.
Scarlett első albumára (amelyen egy szám kivételével csupa Waits-dalt énekel) ugyanis mondhatjuk azt, hogy érdekes szövetű, meg azt, hogy expirementális lo-fi hatásokat mutat, de azt, hogy átütően katarktikus lenne vagy különösen élvezetes lenne hallgatni, azt biztosan nem. Az igazság az, hogy ha nem hallottam Scarlett-től annak idején azt a Summertime feldolgozást, most abban is kételkednék, hogy egyáltalán van-e énekhangja.
Vasárnap hajnali kádban hallgatásra egy pohár merlot-val (opcionálisan: egy spanglival) ajánlom.
—
Hallgatás:
Scarlett Johansson: Anywhere I Lay My Head (2008)
Több Judapest, több szexi francia rock ‘n’ roll jew, ígértem ezt nemrégiben egy olvasónak, és különben is, mint azt már biztosan mindenki nagyon jól tudja, a Judapest.org mérvadó, progresszív, popkulturális megmondó magazin (ráadásul szolgáltató szemléletű: a progresszív zsidó popkultúra alapján ad útmutatást az Élet Nagy Kérdéseiben), a mérvadó popkulturális megmondás pedig nem lehet meg francia (retro) popzene, chanson és hasonlók nélkül. Lássunk is néhány példát a nagy öregek nemzedékéből.
Az első mindjárt a dallamos, pop-rockos chansonokat játszó Joe Dassin, aki New Yorkban született 1938-ban, egy amerikai filmrendező és egy magyar hegedűművésznő gyermekeként, tanult Európában és Amerikában, majd apja kommunista nézetei miatt a család Franciaországba költözött. Dassin később francia-amerikai kettős állampolgár lett. 1980-ban hunyt el, szívroham következtében. Egyik legismertebb száma a Champs-Élysées: A bejegyzés folytatódik! ››
…amit magammal is vittem a Tilosba, de már nem maradt idő a lejátszására. A JP a pótlások helye, tehát íme Khen Rotem, azaz Sagol 59 legújabb albumának első remixe, a Ping Pong:
Letöltés: Sagol59 feat. Dan Toren – Ping Pong (GreenHouse Remix)
Ping-pong. Borat kedvenc sportja.
Jó még tudni: Sagol 59 első Amerikában is kiadott albuma a “Make Room” és persze őt is a zseniális JDub Records gondozza (ehhez a kiadóhoz tartozik a Soulico, a Balkan Beat Box, a Golem, SoCalled és innen indult Matisyahu is), a lemez producere egy 17 éves “csodagyerek”, a Little Johnny (Johnny Hakatan). A fenti mixet a Greenhouse készítette, ami Amir Estlein-t takarja. Nyelvtanulásra is tökéletes.
–
Linkek:
Sagol 59 – MySpace
JDub Records
Greenhouse – MySpace
A JP jelentős hányada mától, illetve holnaptól a (soldout) Balaton Sound Fesztiválon lesz. Hello szandál, hello vietnámi papucs!
Fat Boy Slim: Push the Tempo (igen, ezt nyúlta le a DJuice)
Spock alias Mr. Spock a Star Trek legemblematikusabb szereplője, a USS Enterprise csillaghajó első és tudományos tisztje, James T. Kirk kapitány közeli bizalmasa és barátja. Spock a Vulcan bolygó egyik legbefolyásosabb politikusa, Sarek nagykövet, és földi felesége, Amanda Grayson fia. “Vulcaninak” tartja magát, és a vulcani életmódot követi, gyakran összeütközésbe kerül érzelmes emberi felével, ezt azonban jól titkolja. Vulcanihoz illően életét a logikus gondolkodás vezérli, érzelmei állítólag nincsenek, a valóságban persze csak nem mutatja ki őket. Emiatt folyton humoros összetűzésekbe kerül a Kirk-Spock-McCoy triumvirátus harmadik tagjával, az érzelmeire hallgató dr. Leonard McCoy hajóorvossal.
Amit minden JP-olvasónak tudnia kell Spockról:
1989. júliusában a Beastie Boys megjelentette második albumát, a korszakalkotó Paul’s Boutique-ot. A Shake Your Rump volt a második szám az albumon és a poptörténetben itt hangzik el először a “Horowitz” szó.
Shake your Rooooooooompahh! Shabat shalom JP!
Vannak azért elmaradásaink. A Soulico-ról például eddig nem is esett szó a JP-n. Pedig ők a közel-kelet kb. első teljesen vállalható DJ-csapata, akik saját produkciókban és mások zenéinek szétpimpelésében is rendesen ott vannak, de bulicsináló potenciáljuk is nagyobb, mint King Kong Viagrán.
A Soulico négy tel avivi arc: Eyal Rob, Sabo Ronen, Michael Emeth és Ido Wido. Együttesként működnek, mint a Kraftwerk; bulijaikon négy lemezjátszóval, két keverőpulttal és egy dobgéppel egészítik ki magukat. Azt mesélték nekem, hogy az első “hivatalos” Soulico mixtape legendássá vált közelkeleten és közelnyugaton, ennek hatására kínálta meg őket szerződéssel a JDub Records is (akik a Balkan Beat Box kiadója is; most 5 évesek). Az albumuk meg is jelent tavaly, de ez a bizonyos első – 2004-es! – mixtape már Sold Out. A JP viszont megszerezte:
Soulico: MasaBeha Mixtape (letöltés: jobbklikk)
Húzzátok le, tekerjétek fel, kezeket a magasba, mindenki táncol!
Legújabb kommentek a JP-n: