Ez az a téma, amirõl nagyon nehéz beszélni. A mai 12-18 évesek ráadásul nem igazán érdeklõdnek a téma iránt, a régi oktatási anyagok pedig egyre kevésbé képesek betölteni feladatukat: a gyerekek elgondolkodtatását az európai Holokauszt általános kérdéseirõl, tanulságairól. A napokban most viszont két - számomra új - megközelítéssel is találkoztam Holokauszt-oktatással kapcsolatosan. Az egyik egy kampány, ami az MTV-n (Music Television) fut, íme a klippek:
A filmek egyszerre akarnak sokkírozni és mai kontextust nyújtani a zömében tizenéves nézõknek. Az üzenet: a Holokauszt olyan emberekkel történt, mint te vagy én.
A másik oktatási “innováció” egy holland képregény, “Az Igazság nyomában”. A képregényt az amszterdami Anna Frank Ház és a Zsidó Múzeum készítette másfél év elõkészítés, mindenféle konzultációk és széleskörû szakmai összefogás után, és idén tavasztól Magyarországon is kipróbálják az iskolai oktatásban. Maga a képregény mûfaj és a téma persze nem most találkozik elõször: híres lett Art Spiegelman Pulitzer-díjas Mausa (ld. JP bejegyzés) és tavalyelõtt egy magyar származású zsidó comic stripper, Miriam Katin saját vészkorszakbeli képregény-feldolgozása kritikai nagydíjas lett Franciaországban (JP bejegyzés, Nextbook podcast itt).
“Az Igazság nyomában” egy családi nyomozás története, melynek központi figurája Eszter. Eszter szüleit Auschwitzban gyilkolták meg, õ egy tanyán bujkált másokkal együtt. Eszter idõskorában újra felkeresi a helyet, és elhatározza, kinyomozza, mi lett a töbiekkel. Elkíséri unokája, Daniel, aki folyton kérdezõsködik, és interneten rátalál Bobra, az auschwitzi túlélõre. Eszter barátnõje, Helena pedig rábukkan arra a fotóalbumra, amely az egyedüli emlék Eszter szüleirõl. A történelmi részletek is teljesen valósághûek: Hitlert és a többi történelmi figurát, az öltözeteket, a környezetet fényképek alapján rajzolta meg az illusztrátor, Eric Heuvel, aki egy korábbi képregényben már feldolgozta a II. világháború témáját. Heuvel felelõssége nagy: sok gyereknek nyilván ez jelenti az elsõ vizuális beonymást a korról.
A képregény Hollandiában nagy siker, ahol ezer diák osztályozta le a mûvet egy 10-es skálán, és az átlag 8.5 pont lett.
Kérdések: a “könnyed” comic mûfaj és a súlyos történelmi-társadalmi kérdések vajon Magyarországon is összeegyeztethetõek lesznek? Lehet-e, szabad-e edutainment-et csinálni a Holokauszt oktatásából? Lehet-e, szabad-e univerzális etikai-morális dilemmákra fókuszálni a Holokauszt történetét, miközben a konkrét felelõsségek feledésbe vesznek?
Láttam már megrendítõ szobrot, láttam már jól tervezett épületet és voltam már izgalmas kortárs mûvészeti múzeumban. Most felfedeztem a “három az egybent”: a jeruzsálemi Hár Házikáron-on (Emlékezés hegye), ez a 
