—–

A szerzők válaszai a kérdésünkre, hogy miért érezték szükségét a tizenkét, teljesen evidens állítás megjelentetésére, és hogy milyen üzenetet szántak az írásnak:

Ablonczy Balázs: Örülök, ha evidenciának látszik. Az én tapasztalataim e téren rosszabbak. Volt bennünk valamiféle népnevelő jelleg, de – reményeim szerint – ez nem valamiféle értelmiségi sikongatás a „barna esőről”: mindössze jelzés, hogy a Kommentár minden totális diktatúrával szemben áll, és minden totális diktatúra áldozatával szolidáris. Ezen felül magyar tragédiának érzi a Soát. Én ezt akartam elmondani, és meglepően kevés egybecsiszolásra volt szükség Attila mondanivalójával. És nagy megtiszteltetés, hogy a mostani Szombat hozza egy forrásközlésemet, amiből talán az is látszik, hogy sok mai diskurzus már hetven éve is a helyén volt, létezett.

Novák Attila: …[A] magam nevében azt mondhatom, hogy éppen azért, mert az utóbbi időkben ezek az evidenciák megszűntek evidenciának lenni: a zsidózás, a holokauszt-tagadás és a különféle történelmi sérelmek versenyeztetése, valamint a holokauszt napi politikai célú felhasználása (ezt a baloldali politika is alkalmazza) széles körökben terjedt el. Annak pedig nagyon komoly és pozitív üzenete van, hogy mi ketten, keresztény és zsidó identitású emberek, akik képesek a Másik hangját is meghallani, egy jobbközép konzervatív folyóiratban próbáljuk meg újraépíteni a két part közötti, kissé már korhatag és leszakadófélben lévő hidat. Ha így tenne mindenki az egész országban, sőt a világon is, jobb lenne élni ezen a földtekén.

(A 12 állítás a Soáról a Kommentár 2008/3. számában jelent meg. Az írást a szerzők és a Kommentár engedélyével közöljük újra itt és a Konzervatórium.hu-n.)

A filmek egyszerre akarnak sokkírozni és mai kontextust nyújtani a zömében tizenéves nézõknek. Az üzenet: a Holokauszt olyan emberekkel történt, mint te vagy én.

A másik oktatási “innováció” egy holland képregény, “Az Igazság nyomában”. A képregényt az amszterdami Anna Frank Ház és a Zsidó Múzeum készítette másfél év elõkészítés, mindenféle konzultációk és széleskörû szakmai összefogás után, és idén tavasztól Magyarországon is kipróbálják az iskolai oktatásban. Maga a képregény mûfaj és a téma persze nem most találkozik elõször: híres lett Art Spiegelman Pulitzer-dí­jas Mausa (ld. JP bejegyzés) és tavalyelõtt egy magyar származású zsidó comic stripper, Miriam Katin saját vészkorszakbeli képregény-feldolgozása kritikai nagydí­jas lett Franciaországban (JP bejegyzés, Nextbook podcast itt).

“Az Igazság nyomában” egy családi nyomozás története, melynek központi figurája Eszter. Eszter szüleit Auschwitzban gyilkolták meg, õ egy tanyán bujkált másokkal együtt. Eszter idõskorában újra felkeresi a helyet, és elhatározza, kinyomozza, mi lett a töbiekkel. Elkíséri unokája, Daniel, aki folyton kérdezõsködik, és interneten rátalál Bobra, az auschwitzi túlélõre. Eszter barátnõje, Helena pedig rábukkan arra a fotóalbumra, amely az egyedüli emlék Eszter szüleirõl. A történelmi részletek is teljesen valósághûek: Hitlert és a többi történelmi figurát, az öltözeteket, a környezetet fényképek alapján rajzolta meg az illusztrátor, Eric Heuvel, aki egy korábbi képregényben már feldolgozta a II. világháború témáját. Heuvel felelõssége nagy: sok gyereknek nyilván ez jelenti az elsõ vizuális beonymást a korról.

A képregény Hollandiában nagy siker, ahol ezer diák osztályozta le a mûvet egy 10-es skálán, és az átlag 8.5 pont lett.

Kérdések: a “könnyed” comic mûfaj és a súlyos történelmi-társadalmi kérdések vajon Magyarországon is összeegyeztethetõek lesznek? Lehet-e, szabad-e edutainment-et csinálni a Holokauszt oktatásából? Lehet-e, szabad-e univerzális etikai-morális dilemmákra fókuszálni a Holokauszt történetét, miközben a konkrét felelõsségek feledésbe vesznek?

…h. klein és mások is felfigyeltek a gyermeket váró túlélõk depressziójára és szorongására, különösen azok körében, akik gyermekek vagy serdülõk voltak a holokauszt idején. e lányok énképe, de még inkább testképe rendkívül súlyosan sérült a holokauszt alatt, és ez gyakran a testükbõl kiinduló érzelmi kettéválás érzését eredményezte. úgy érezték, valami tisztátalanság vagy tiltott dolog rejlik a testükben. e stigma-érzés olyannyira erõs volt, hogy sokan nem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy mindezt majd a testükbõl kikerülõ gyermek is hordozni fogja…

(dina wardi: emlékmécsesek – a holokauszt gyermekei)

…nekem ilyentájt’ leginkább az elmeséletlen (s mostanra már elmesélhetetlen) történetek és szereplõik jutnak eszembe. azok az arctalan, néha csak alig kisilabizálható betûsor-töredékek, akiket nem ismerhettem és már az utolsó hozzájukvezetõ kapocs is évekkel ezelõtt elszakadt, amikor meghalt a nagypapám. lehet persze filmeket nézni, auschwitz és yad vasem-látogatásokat tenni (megvolt mindkettõ és még néhány) de ha a személyes történetekkel nem kap az egyén arcot s nevet, a tömeg arctalan és névtelen szenvedése túl sok, s a valódi átélés helyett inkább a hitetlenkedést (”az nem lehet, hogy…”, “miért nem voltak képesek, hiszen…”) és a hárítást szítja.

próbálok az arcok mögé nézni. és legalább egy-egy nevet megjegyezni. mert emlékezni kell. akkor is, ha fáj. vagy tán pont azért. és ne felejtsük el a világ igazait sem. mindig vannak hõsök. te vajon az lennél?

Az Index cimkéi: zsidó, holokauszt, deportálás

üs az ünöké?

Salamon András rövidfilmje.

5 dolgot választhatsz, és mielõtt választasz, gondolkozz, milyen sorrendben teszed majd mindezt, s melyek a legfontosabbak a számodra.

1. ütelt vásárolni
2. Az ékszereket elrejteni
3. Végakaratot írni
4. Vendéglõbe menni
5. Leveleket írni a rokonoknak
6. Visszafizetni a pénzt, amit kölcsönkértél
7. Felhívni a barátaidat
8. Találni egy helyet, s ott elbújni
9. üsszecsomagolni
10. Imádkozni
11. Megnézni a családi fényképalbumot
12. Bevásárolni
13. Nem csinálni semmit
14. Utolsó feljegyzéseket készíteni
15. Végiggondolni az életedet

(Köszönet: HDKE, JCC)

Ez tényleg sírnivaló! Így ajánlja magát a Mazsihisz: kisgyerek plusz sorszám-tetkó.

Ha csak marketingszempontokat nézünk, akkor minden rendben. A kisgyerek plusz öreg kéz párosítással francia elnöknek lehetett lenni. 1988-ban ezzel a fenti plakáttal verte tönkre Mitterand Chirac-ot, miután az egész jobboldal azzal rémisztgetett, hogy Francois bácsi már öreg és egészségileg rozoga.
A gyereken, meg az idõs kézen kívûl meg ott a szám (mármint a Mazsihisz plakátján). Azt meg a legbénább szociológiai kutatás is kimutatja, hogy a magyarországi (és nyilván más k-európai) zsidóság többségének zs-identitása leginkább a holokausztból jön, esetleg valami félelem motivál még (a többségnél, nyilván nem mindenkinél). Ennél ütõsebben ezt nem is lehetett volna megfogni egy képen (az a sok betû csak elveszi a dolog erejét): a zsidó idõs ember élete a holokauszttal foglalható össze, az a lényege, abból eredeztethetõ minden (amúgy sok esetben tényleg), de majd a gyerekek. Mire a magyar zsidó 1%-ot, ha nem erre. Tényleg.

Kettõ bökkenõ van. Egyrészt lehet, hogy az öreg néni/bácsi esetleg nem szeretné, hogy az élete egy számba legyen zsúfolható (mégha ez egy Kertész-regényben esetleg pontos is). Hogy ha már megélt a háború után 60 évet, akkor legyen neki mondjuk arca, nézhesse az unokát. üs ha valaki a soára akar utalni, akkor tegye a szlogenbe az emlékezés szót, mert egyrészt az a judaizmusban úgyis van egy csomó (zéher, zéher!), másrészt az tényleg egyértelmû, hogy mire emlékszik 2007-ben egy 70-80 éves zsidó néni/bácsi.

A másik bökkenõ meg ugye egyszerûen annyi, hogy miért nem tud a Mazsihisz egyszerûen a programjaira, kulturális és hitéleti tevékenységére kérni inkább ezzel is valami szép progresszívet és elõremutatót hirdetve.

- pb

- – - -
Kapcsolódó bejegyzések:

• 1 százalék
• Lökdösõdés a zsákutcában

Vasárnap pedig végre megnézem A Piros Biciklit. A híre megelõzte a Spinoza bemutatót, már többen is nagyon lelkesen beszéltek nekem errõl a darabról. Polnaire beszámolója:

..izgalmasok a naplók, remek a színpadi adaptáció. Azt hittem, már kellõen fel vagyok vértezve lelkileg, miután sokat foglalkozom holokauszt témákkal. Mégis, erõsen hatott rám az elõadás, mert üva / Gesler Lili tizenhároméves világlátására nem lehettem felkészülve…

Részletek a www.apirosbicikli.hu honlapon. Látta már valaki egyébként a darabot?

Egyetlen nem tagadóként ott lesz Haled Kaszab Mahamid is, a názáreti holokausztmúzeum alapítója.

Az Onion-tól sikerült megszereznünk a konferencia részletes programját: