A pekingi 29. Nyári Olimpiai Játékok augusztus 9 és 24. között zajlanak. 28 sportág, 302 versenyszámában hirdetnek győztest. 205 ország közel 11.000 versenyzője küzd az elsőségért.

Azt gondolom nem szükséges hosszú és részletes statisztikákkal alátámasztanom, hogy Magyarország méretéhez képest igencsak eredményes résztvevője az újkori Olimpiai Játékoknak. 1896 óta csak egy Nyári Olimpiát hagytunk ki (1920 – Antwerpen). Az összesített éremtáblázaton 2x voltunk 3. (1936, 1952), 3x voltunk 4. (1948, 1956, 1968), 1x voltunk 5. (1904), illetve 6x voltunk 6. (1896, 1908, 1932, 1964, 1980, 1988) helyen, de sosem végeztünk az összesítésben a 13. helynél gyengébb eredménnyel. Aranyérmeink számát tekintve a legsikeresebb Nyári Olimpiáink sorrendben: 1952 – Helsinki (16 arany), 1988 – Szöul (11 arany) és holtversenyben 1936 – Berlin, 1948 – London, 1964 – Tokió (10 arany). Elmondhatjuk, hogy történelmileg nehéz és vérzivataros időkben a magyar sportolók jobb teljesítményre képesek (v.ö. Teher alatt nő a pálma).

Izrael nem áll ilyen jól az éremtáblázaton, jóllehet a pekingi lesz csak a 14. Olimpia, amin izraeli színekben sportolók indulnak. (Azt a témát, hogy „nodehányzsidósportolónyertmásországszíneiben” most kihagyom.) Az eddigi Olimpiákon ezt a szerény eredményt sikerült elérni:

1992 – Barcelona

1 ezüst: Arad (cselgáncs, nő, 63 kg)

1 bronz: Smadja (cselgáncs, ffi, 73 kg)

Érdekesség, hogy Smadja akkor a magyar Hajtós Bertalan mögött lett harmadik.

1996 – Atlanta

1 bronz: Fridman (szörf, ffi)

2000 – Sidney

1 bronz: Kolganov (kajak egyes, ffi, 500 m)

2004 – Athén

1 arany: Fridman (szörf, ffi)

1 bronz: Ze’evi (cselgáncs, ffi, 100 kg)

Eddig tehát mindössze egyszer, 2004-ben csendült fel a H’Tikva aranyérem átadáskor. Nagy volt az ünneplés Izraelben.

Na és Peking? 170 magyar sportoló indul, ebből 130 egyéni sportágakban, plusz a férfi- és női-vízilabda csapat, és a női kézisek. Izraelből 43 sportoló utazik Pekingbe, mind egyéni vagy páros versenyszámokra (fotók emitt).

Na és mit várhatunk? Magyar részről nagy a találgatás. Természetesen aranyat vár mindenki a kajak-kenu, vívás, úszás, vízilabda versenyeken. Befuthatnak elsőnek a kézis lányok, öttusázóink, fiatal cselgáncs csapatból szinte bárki, birkózók, úszók, de érhet minket nagy öröm teniszben (Szávay Ági), lövészetben (Igaly Diána) vagy kerékpárban (Bodrogi Laci) is. Az izraeli csapatban kevesebb az előreprogramozott aranyesély, így szerényebbek a várakozások is. Az esélyesek: Michael Kolganov (Vereckei Ákossal fog küzdeni kajak-500méteren), Arik Ze’evi (cselgáncs), Sharar Tzuberi (szörf), Sharar Peer (tenisz – egyéni) és a világranglista 3. helyezett teniszpáros Jonathan Erlich & Andy Ram.

Véletlen, de érdekes, hogy a mindenféle sportolósztár zászlóvivők között (Roger Federer, Jiao Ming, stb) között mind a magyar, mind az izraeli csapatot egy aranyesélyes kajakos fogja bevezetni (Kammerer Zoltán, illetve Michael Kolganov).

Mindamellett, hogy az Olimpia mindig érdekes (kivétel annak, akit a sport egyáltalán nem érdekel, vagy, aki valamilyen oknál fogva éppen bojkottál egy kínai Olimpiát) a sport mellett ez az Olimpia sajnos sok minden másról is fog szólni, és csak remélhetjük, hogy a sok minden más nem nyomja el az esemény ’beyond-the-politics’ természetét. A hot topikok pedig a szmog, a dopping, a webcenzúra, a sajtószabadság, Tibet, a terrorveszély.

A über-szuper-titkos megnyitóról pedig egy koreai tv-csatornán és az interneten keresztül megjelentek már felvételek. Megsúgom: érdemes végignézni a 3 órás programot. Sör, chips, fagyi és MTV1 augusztus 8-án 14:00 órakor. Ha valaki éppen dolgozna egy ilyen szép pénteki napon, akkor a Telesport weboldalán követhető az esemény online avagy megnézhető később on-demand. Az időeltolódás egyébként +7 óra, tehát az internet mint közvetítő médium erősen felértékelődik. Készül is rá a YouTube, hogy robbanásszerűen megugrik majd az Olimpia alatt a fel- és letöltések száma.

És hogy kinek drukkolnak “a zsidók”? Szerintem egyértelműen ilyen nemzeti csapat most nincs, de mondjuk egy képzeletbeli filoszemitizmus-antiszemitizmus skálán én a törököket hoznám ki legfiloszemitábbnak, a lengyeleket pedig a legantiszemitábbnak (bár utóbbi erős mezőny, hiszen kijutott az EB-re Oroszország is.)

Persze erre sem számított senki, meglepetések mindig lehetnek.

Izgalmasabb kérdés egyelőre, hogy hol nézzük az EB-t. Szerintünk a legjobb társaságban nézni és a szabadban. Tavalyelőtt a legjobb helynek ebből a szempontból a Millenáris bizonyult, de ott sajnos idén nem lesz szabadtéri óriáskivetítő. Az idei top4 hely, ahol és valószínűleg felbukkanok majd (aztán persze egyeztethetünk):

1. Sark-kert (a Margitszigeten, a volt Építők csónakház – ma Sirály hostel – mellett)
2. Corvintető (a Corvin áruház tetején, Blaha Lujza tér)
3. Fecske (a Komjádi uszoda tetején)
4. Mokka-Cukka (a Hajógyári, azaz Óbudai-szigeten)

Shabat shalom!

—
Ajánljuk:
Útmutatók nőkhöz EB idejére (Pilpul)
Sportgéza – az Index fociügyi melléklete

A (kínzó) kérdésem: láttam, hogy sok magyar zsidó örömködött tegnap a bajnoki cím elnyerése felett (még vonatkozó Facebook profil-frissítéseket is spottingoltam), de vajon mi ma az MTK valódi zsidó vonatkozása? Még ma is van az MTK-nak ilyen irányú – zsé – társadalmi beágyazottsága?

Benneteket például mennyire foglalkoztat az MTK sorsa?

Régebben a foci azért tudott tömegeket vonzani a lelátókra Magyarországon is, mert a klubok különböző társadalmi csoportok reprezentánsai voltak, s a drukkereknek a meccsek lehetőséget teremtettek arra, hogy kollektív identitásukat átéljék. Ma szerintem ez már nem így van. Az ultrákon kívül a legtöbb embert inkább a játék úgynevezett “szépsége” izgatja, azok a technikai-fizikai-lélekjelenléti bravúrok, amiket sztárfutballisták produkálni tudnak.

Korábbi időkben a futballmérkőzések egyértelműen arról szóltak, hogy különféle társadalmi erőterek ellentétes csoportjai szimbolikus küzdelmeket vívnak. A futballklubok nagy része ma viszont a globális piac termékei, regionalitástól-származástól-identitástól függetlenül adják-veszik a játékosokat és a drukker-tábor is teljesen globális. Régen a fociklubok – így a “Magyar Testgyakorlók Köre” is – jórészt zárt, exkluzív klubok voltak, tagságuk (a tulajdonosok, a támogatók, a játékosok, a szurkolók) pedig homogén volt: ugyanabból a társadalmi miliőből került ki mindenki. Így lett 120 évvel ezelőtt “zsidó” az MTK: a klub társadalmi beágyazottságát egyértelműen azonosítani lehetett, így könnyen tudott markáns társadalmi jelentéstartalmakat is hordozni. Az MTK azonban már száz évvel ezelőtt sem csupán zsidókból állt, ma pedig szerintem alig van szerves kapcsolat társadalmilag a magyar zsidóság és az MTK között. És mégis: ha győz az MTK, rengeteg magyar zsidó éli meg úgy még 2008-ban is, hogy ezzel valamiképpen az ő zsidó identitása is triumfált.

Hát hogy van ez? Focista zsidók, szevasztok!

–
Kapcsolódó linkek:
MTK – Wikipédia
MTK Hungária – hivatalos honlap
Pilpul.net: Futball – az identitástól a mosóporig
Pilpul.net: Rajta magyarok! Előre Izrael!
Pilpul.net: A jóm kippuri futballcsata

Ez az idő aztán jól elmúlt. A 2. világháború után már korántsem a fizikai sport volt a társadalmi felemelkedés legbiztosabb útja: ez a zsidó orvosok és jogászok első igazán nagy generációja volt. E változásoktól korántsem független, hogy ha a mai zsidó test mediális reprezentációira gondolunk (természetesen györgypéteri értelemben), akkor valószínűleg nem izomtól duzzadó férfiak képe jelenik meg lelki szemeink előtt. Hanem inkább egy Woody Allen karakterű férfi. A vékony és nyeszlett, neurotikus típus. Ilyesmi:

Ezen a zsidó férfi imidzsen persze elég sokat változtattak az izraeliek (izmos macsók, neurózisok nélkül), a diaszpórában pedig az elmúlt évtizedben egy újfajta zsidó popkultúra kezdte lebontani a háború után kialakult testpolitikai sztereotípiákat. Ennek egyik fontos állomása volt a Hebrew Hammer c. film (írtunk róla itt és itt), ami nagyon ügyes módon keverte a neurózist a macsósággal. A Hebrew Hammer azonban rétegfilm, ami biztosan nem jutott el a világ nem jew yorki/judapesti szegleteibe.

Amerikában három “sport” van, ami milliókhoz jut el: az amerikai futball, a baseball és az úgynevezett “professional wrestling” – magyarul inkább műbirkózás vagy “pankráció”. Ez utóbbi sport milliárdos üzletág, bajnokai pedig az amerikai popkultúra ikonjai (Hulk Hogan, Mr. T, Andre The Giant, The Rock stb.). A műfaj az amerikai délen a legnépszerűbb, mondhatni a déli fehér-kultúra egyik sarokköve a “profi birkózás”.

Ebbe a “white trash” világba tört be William Goldberg. Nem fantázianéven: Goldberg néven. 120 kiló karizommal és legalább ugyanennyi karizmával. 1998-ban legyőzte Hulk “Real American Hero” Hogant a ringben is és népszerűségben is. Mindezt az amerikai “rasszista” déli rajongók támogatásával vitte végbe.

Van olyan látvány, ami egy pillanat alatt képes felülírni akár egy élet berögzüléseit is. Ilyen volt 1967-ben a Hatnapos Háború (a “nyeszlett” zsidók hat nap alatt szétrugták a közel-kelet legerősebb hadseregeinek az egyesült seggét), aztán valami hasonló benyomás Goldberg is:

Geek no more.

A JP Testpolitikai Műhely eheti rovatát olvasták.

–
Linkek:
BillGoldberg.Com
Jewish Pro Wrestler, Bill Goldberg, talks about his religious awakening (Beliefnet)
Önéletrajz: The Strange Journey of America’s Most Unlikely Superhero

Ma este 9-től: Maccabi-CSKA kosárlabda mérkőzés Madridban – az Euroliga döntő.

20 euróért élőben nézhetjük - a neten.

Montepaschi Siena a Maccabi Elite ellen megmutatta, miért jutottak el ideáig: az első félidőre az izraeliek lehajtott fejjel, könnyezve mentek le, mert nem számítottak ilyen szoros meccsre. 12 ponttal ment el a Siena, három negyeden keresztül uralták a mérkőzést, az történt, amit ők akartak. A pályán McIntyre 26 pontot dobott, de ez is kevés volt a győzelemhez, mivel a Siena sztárja, Stonerook korán faultproblémákkal került a padra. Ráadásul egészen hihetetlen, de 45 hármas kísérletük volt a mérkőzésen (11-et értékesítettek), pedig Lavrinovic kifejezetten szép centermunkákkal dolgozott, és szerzett 17 pontot.

A rengeteg izraeli szurkoló kiharcolta a továbbjutást a Maccabinak, amelyben Sharp és Garcia játszott különösen jól, de az erős kispadnak is köszönhető ez a győzelem, mivel sokkal többet tettek hozzá a maccabisok a padról. Az elmúlt öt évben négy alkalommal voltak döntőben a sárgák, összesítésben öt alkalommal lettek Európa legjobb klubcsapata, hétszer másodikok. A két évvel ezelőtti döntőhöz hasonlóan (73:69-es CSKA győzelemmel) megint az oroszokkal játszanak, akik szintén ötször győztek, négyszer vesztették el.

Derrick Sharp – Maccabi

Az Euroliga színvonaláról érdemes annyit elmondani, hogy a tavalyelőtti szezon legjobb ötösében ott volt Parker, Scola és Navarro mellett Papaloukas, míg a tavalyiban szintén ugyanők Parker nélkül, aki ekkor már a Toronto Raptorst boldogította.

A másik elődöntőn, a Tau Ceramica vs CSKA mérkőzésen egyértelműen utóbbiak győzelmét vártuk, de a spanyolok végig partiban voltak az orosz sztárcsapattal, ahol egyszerre játszott nagyot Andersen, Smodis, Langdon és Siskauskas. A döntőre tartogatott Papaloukas és Holden is.  A Tauban, Dávid Kornél volt csapatában, Rakocevic-Planinic-Splitter hármas játszott jól, de sajnos ez is kevés volt, pedig megtalálták a játékot a moszkvaiak ellen.

Az Euroliga színvonaláról érdemes annyit elmondani, hogy a tavalyelőtti szezon legjobb ötösében ott volt Parker, Scola és Navarro mellett Papaloukas, míg a tavalyiban szintén ugyanők Parker nélkül, aki ekkor már a Toronto Raptorst boldogította.

És hogy egy izraeli klubcsapat miért az Euroligában játszik? Az okokat az izraeli külügyminisztérium honlapja így foglalja össze:

“Míg Izraelben a ‘70-es évek folyamán mérséklődött a sport és a politika összefonódása, addig a nemzetközi színtéren felerősödött, amint arab szomszédai 1973-tól a zsidó állam elszigetelésére törekedtek. Ez a taktika azonban kontraproduktívnak bizonyult: míg Izraelt minden ázsiai sportszövetségből kizárták, végül az európai sportszövetségek fogadták maguk közé, ami Izrael számára lehetővé tette, hogy olyan, a világ legnagyobb presztízsű nemzetközi versenyei között számon tartott rendezvények vegyenek részt, mint a “European Athletics Championships”, a “European Swimming Championships”, az UEFA labdarúgótornái, az európai kosárlabdaversenyek stb.”

Vagyis megint a zsidók jártak jól.

—

A szerző a zsákolj te is, csőrike! blogról ruccant át a JP-re.

A Critical Mass (www.criticalmass.hu) egy óriási, ma már tízezreket megmozgató városi bringás felvonulás. A felvonulás résztvevõi a közlekedési célú, mindennapos kerékpározás népszerûsítéséért, a várost érõ forgalmi terhelés, és szmog csökkenéséért demonstrálnak. Szeretnénk, hogy Budapesten is emelkedjen a kerékpárral közlekedõk aránya. Ehhez az is szükséges, hogy a magyarországi és fõvárosi kerékpáros infrastruktúra az európai példákat követve tovább bõvüljön, biztosítva a káros hatások nélkül is hatékony közlekedési mód elterjedését.

Távolabbról nézve nekem azért is az egyik legrokonszenvesebb kezdeményezés a CM, mert az egész “mozgalom” a közösségi szintû gondolkodásról, az egyéni felelõsségvállalásról és a civil kurázsiról is szól. Arról szól, hogy egy élhetõ város megteremtése nem csupán mérnöki-technokrata kérdés: ehhez öntudatos és felelõsen cselekvõ polgárok is szükségesek. (A zsidóságról pont ugyanez a véleményem.)

A Critical Mass – ahogy írtam lejjebb egy kommentben – egy igazi “tégy a gyûlölet ellen” demonstráció is. Anélkül, hogy ezt ki kellene mondania. Nincs szüksége didaktikus jelszavakra: a CM önmagában bizonyítéka annak, hogy ezerféle ember tud összejönni Magyarországon békésen és derûsen egy pozitív (közös!) cél érdekében.

A CM startja vasárnap lesz, 16:30-kor indul a menet a Deák térrõl. Egy útvonala van, ez a fõcsapása a menetnek. Viszont azoknak, akik ezt keveslik, vagy szeretnének másokkal menni már a találkozóra is, azoknak találták ki a “csillagtúrákat”. A csillagtúrák lényege, hogy a Critical Mass kiindulópontjához (ápr. 20., 16:30, Deák tér) szervezett menetek indulnak a város különbözõ pontjairól. Ez azért nagyon jó, mert így sokkal több közös vonulós, mosolygós élmény jut mindenkinek, a várost pedig mindenhol ellepik a bringások. Csomó csillagtúra indul. Ezeknek egy része területi alapon szervezõdik (kerületenként mondjuk), egy másik részük meg mikroközösségi alapon (pl. munkahelyi közösségek együtt indulnak “csillagtúrán” a fõtalálkozóhoz). A csillagtúrák mind becsatlakoznak 16:30-ra a Deák térre, ahonnan majd a fõmenet indul.

A praktikus részre térve: a JP is indít ilyen (dávid)csillagtúrát! A mi találkozónk 15:00 órakor lesz a Múzeumkertben (a Nemzeti Múzeum lépcsõi elõtt). MAGYAROKAT is kiszolgálunk! ;]

Azaz mindenkit szeretettel várunk.

A dávidcsillagtúránkat drága barátunk emlékének, a JP-társalapítójának, shadowridernek (Lévai Robinak) szeretném szentelni. Gyertek el minél többen.

ps: mivel vasárnap van Peszách elsõ napja, hozzatok a találkozóra maceszt is!

Ezen kívül:
1 kipa
1 fityma (missing)
6 munkanap (don’t roll on shabbos)

Ő kérem Dmitry Salita, ortodox zsidó boxoló bajnok.

Edzõje, Jimmy O’Pharrow mondta róla:

“My gym’s like a league of nations. I seen every kind of kid come through the doors, but I ain’t never seen one like this Dmitriy. Kid looks Russian, prays Jewish, and fights Black.”

(Pongyolában: az edzõtermem olyan, mint a Nemzetek Ligája. Láttam már mindenféle kölyköt megfordulni nálam, de még egy olyan srácot sem láttam, mint ez a Dmitry. A kölyök orosznak néz ki, zsidóként imádkozik és feketeként harcol.)

A 20. század első felében egyébként a zsidó boxolók u-r-a-l-t-á-k a sportot: nem kevesebb, mint 26 zsidó világbajnok született 1910-1940 között és a zsidók voltak a legnagyobb etnikai csoport az amerikai profi box világában, megelőzve a feketéket és az olaszokat is.

Errõl a sztoriról (is) szól a következő videó:

Olvasnivalók:
When Boxing Was a Jewish Sport
Jewish Boxers: biographies
Paintings of Jewish Boxers by Charles Miller
Dmitry Salita hivatalos honlapja
További YouTube videók

Egy angol bukméker odáig ment, hogy egy Mercédeszt ajánlott fel az elsõ izraeli góllövõnek. Egy Mercédeszt!

Az angol-izraeli barátság akár tartós is lehet, sivatagi barátaink ugyanis bravúrosan 2-1-re verték az oroszokat.

Felfigyeltem a következõ nyilatkozatra:

üs igen, szeretnénk megtalálni a módját, hogy lõtereken vagy akár „air soft” keretében a gárdisták megismerkedjenek a lõfegyverek használatával is. Mivel a sorkatonai szolgálat már megszûnt, ennek nagy szükségét érezzük.
– Vona Gábor, Magyar Gárda

Merõ véletlenségbõl van a környezetemben airsoftos, úgyhogy nekem is volt már részem ebben a remek idõtöltésben. Egyrészt a Judapest célja a sokrétû informálás, másrészt tapasztalatom szerint nem igazán köztudott, mi az az airsoft (míg mondjuk a paintballt mindenki ismeri), harmadrészt pedig erre a sportra még a különbözõ harcmûvészeteknél is jobban jellemzõ az, hogy baráti társaságban gyakorolva az igazi… úgyhogy lássuk, mibõl is áll a dolog, aztán majd lehet szervezni JP airsoft brigádot; az elõzõ témában látható volt, hogy krav maga csapatra is nagy az igény.

A Wikipedia szócikk tényleg mindent elmond (a magyar változat sajnos már szegényesebb), úgyhogy inkább az élményre koncentrálnék, tárgyi információkat csak szigorúan dióhéjban.

Az airsoft lényege, hogy a valódihoz minél nagyobb mértékben hasonlító fegyverekkel (azonos súly, külsõ, stb.) apró mûanyag golyókkal lövik az emberek egymást. Elengedhetetlen felszerelés a védõszemüveg, valamint a becsület – mivel a találatok nem látszanak (ha csak nem meztelenül ûzi a sportot az ember, ami erõsen ellenjavallott), mindenkinek magának kell jeleznie, hogy eltalálták. A lövés maga nem vészes, mondjuk a durvább fegyverek elé nem állnék be, de az ember úgyis olcsóbb pisztolyokkal kezd. Csíp persze, de túl lehet élni.

Ezerféle módon játszható, a profik teljes háborús összecsapásokat is újraélhetnek, én a magam részérõl a “fák között rohangászok mint a félbolond más félbolondok után” válfaját próbáltam csak, de az is nagyszerû szórakozás. Viszont az ember szembesülhet vele, hogy lõni – pláne “taktikai szituációban” – nem is olyan egyszerû, a lövéseket elkerülni még annyira sem, és így tovább (elsõ alkalommal totális kudarcélményem volt :D ). Valódi fegyverek hiányában állítólag az airsoft a legjobb felkészítés a harcra, de információs forrásom erõsen elfogult ;] Mindenesetre talán nem véletlen, hogy a magyar honvédség is lelkesen alkalmazza, lassan minden toborzó esemény elmaradhatatlan része lesz a mûanyaggolyókkal lövöldözés.

Most jöhetnének a közhelyek, hogy az airsoft tisztességre, becsületre nevel stb. Nem tudom, így van-e (habár egyvalamire biztos nevel; tiszteletre azok iránt, akik ugyanezt mûvelik élesben, mert nehéz), de ettõl függetlenül tök jó; ha tehetitek, próbáljátok ki!

Legközelebb muszáj lesz autókról írni… ;]

A szerzõ nõ.

– Marilyn Manson: 1996

Most hogy szegény bolond Jerry Falwell meghalt, a Slate elõásta az egyik legviccesebb róla szóló cikkét, még 1999-bõl. Történt ugyanis, hogy miután Falwell kijelentette, hogy az Antikrisztus minden bizonnyal egy élõ zsidó férfi formájában érkezik majd, a New Yorker washingtoni tudósítója, Jeffrey Goldberg (igen, minden paraméternek megfelel), útnak indult kideríteni, hogy nem-e õ az Antikrisztus véletlenül.

Megkérdeztem Falwellt, hogy tisztában van-e az Antikrisztus konkrét személyével. Nem, felelte. „Vannak, akik szerint konkrét személy, például Henry Kissinger, de az Úr nem közöl velünk ilyesmit.”

Tehát akár én is lehetek az Antikrisztus?

Falwell leereszkedõen kuncogott. „Milyen aranyos kérdés. Természetesen nem. Maga biztosan nem az.”

Miért?

„Az Antikrisztus nagyhatalmú ember lesz, és természetfeletti képességei lesznek.”

Megfogott. Nincsenek természetfeletti képességeim. Még a kézi váltóval sem boldogulok.

Vajon van-e annak mögöttes üzenete, hogy Goldberg pont a kézi váltót hozta fel példának? Természetesen igen. Egyben azonosította is az Antikrisztust. Aki nem más, mint JODY SCHECKTER!!!

És gondolják az véletlen, hogy Scheckter alapítója volt egy cégnek, ami fegyveres kiképzéssel foglalkozik? Az Antikrisztus nem éppen parittyával fog támadni!

Ez a poszt megjelent a Belsõségen is.