Szóba került a minap a szerkesztõségben az 1936-os népligeti Grand Prix, amit a háború elõtti német versenyautók aranykorának közepén rendeztek. Bár ezt a versenyt a nyomasztó technológiai fölénnyel egyedül szembenézni tudó Tazio Nuvolari nyerte, a Grand Prix-k ezekben az években a két német csapat, a Mercedes és az Auto Union háziversenyei voltak. Autóik évtizedekkel elõzték meg a harmincas éveket, tobzódtak a zseniális mûszaki megoldásokban, áramvonalasított változataik négyszáz fölött száguldottak a frissen fektetett Autobahnon. Csak persze utólag vészjósló látni a sikamlós, ezüst testekre ragasztott horogkeresztes vinyettákat.
A Wikipédia idevágó szócikke korhû zászlókkal jelzi a versenyzõk nemzetiségét, többek között a második helyezett német Bernd Rosemeyerét is. Ezt nézegetve érkezett a következõ levél a szerkesztõségi levelezõlistára a lapvezetés egyik tagjától:
Másnak is feltûnt, hogy ez a sarkára állított nyomasztó horogkereszt a zászlóban tulajdonképpen egy kislabdahajításhoz lendülõ ember vidám vonalrajza? Most láttam meg benne, azóta vigyorgok. Más is látja, vagy megõrültem?
A levelet illusztráció is kísérte, de ennyit nem segítek. Tessék elképzelni és ha megvan, megpróbálni visszatartani a vigyorgást. Esélytelen! Esélytelen!
Ilyen elmebeteg idõkben különösen jó érzés a normalitás akár csak apró jeleit is tapasztalni. A new yorki bringázás pedig kifejezetten jófejségnek tûnik (szeptember 1-4). Ha valaki kedvet kapott esetleg emiatt kimenni new yorkba, akkor viszont már maradjon is a városban, mert szeptember 10-17 között pedig Oy!hoo Festival lesz, a zseniális Zeek magazin szervezésében: fellép John Zorn, a Klezmatics, Hadag Nachash, David Broza, Pharaoh’s Daughter és még sokan mások.
ps: jómagam októberben leszek a tengely túlsó végén, azaz testvérvárosunkban jew yorkban! ;]
A mintát szimatoló agy mûködését ismerem. Az enyém például gyakran remeg az izgalomtól, magas, éles, tiszta V12-es hangot keresve az országúti dízelkerregésben. Vagy Lamborghini-ajtókat képzel minden gyorsan közeledõ, lapos izére. üs így tovább.
Így néz ki, amikor a keresett minta a globális zsidó összeesküvés:
Magyarország neoliberális politikai elitje számára terhes a Ferencváros által is képviselt, konok hagyományõrzés és tradíció, az erõteljesen jelenlévõ, sokszor túlfûtött nemzeti érzület. Nem a véletlen mûve a szakmai mélyrepülés, az egykori látványos, fotexes kivásárlás vagy az, ahogyan a sikeres üzletember, Várszegi Gábor és hasonszõrû társai késõbb méltatlanul sorsára hagyták a nagyhírû, nemzeti sportklubot. Itt tudatosan, gazdasági és politikai eszközökkel, módszeresen szétromboltak egy hagyományos magyar nemzeti szimbólumot.
[...]
A sikeres focivébé bebizonyította, hogy ez a nagyszerû sportág nem csak jó üzleti befektetés, hanem szerte a világon hatékony, nemzettudatot formáló erõ is. Az egészséges nacionalizmus határokon átívelõ, közösségi élményt nyújtó örömünnepe.
—Molnár Tamás, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke
A Judapest tárhely- és sávszélesség-költségét egyébként a Cion Bölcseinek Jegyzõkönyvei kiadásából és terjesztésébõl fizetjük.
2005 június 21. – három héttel azelõtt, hogy a kiürítési terv elõkészítéseként bezárnák a települést – kezdetét veszi a gush katifi éves ifjúsági kosárlabda bajnokság.
a torna mindig is a nyár fénypontja volt a helyi fiatalok számára, akik minden évben arra vártak, hogy játszhassanak és drukkoljanak a csapatuknak.
a 2005-ös kupának is ugyanolyannak kellett volna lennie, mint a korábbiaknak, de nem így történt, mivel ekkor a kormányzat felszámolta a közösséget izrael nyugalma érdekében.
a film a netzer hazani helyi kosárcsapat elhatározásáról, hitérõl és küzdelmérõl szól, akik a szürreális körülmények ellenére úgy döntöttek, hogy miközben az izraeli kormány kitelepítési tervei ellen küzdenek, a legjobbat hozzák ki magukból és megnyerik a 2005. évi bajnokságot.
Ghánából nemrégiben hazatért unokatesóm mesélte, hogy a ghánaiak nagy nemzeti álma volt az, hogy kijussanak a vébére és játszhassanak a brazil csapattal. Ez az álom holnap ma valóra fog válni: boldogan fognak veszíteni. Mi pedig boldogan fogunk drukkolni nekik.
A mostani vébé egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a cseheknek bevarrt gól után John Pantsil elõrántott egy izraeli zászlót – nem kis megrökönyödést okozva ezzel (a Ghánai Futball Szövetség nem is gyõzött elég gyorsan apologizálni). Pantsil évek óta a Tel Aviv Hapoel játékosa és állitólag hatalmas rajongótábora van Izraelben.
Szaddám Husszein áll a kivégzőosztag elõtt, bekötött szemmel, egy fél cigarettával.
Megszólal az itéletvégrehajtó:
- Szaddám Husszein, eljött az ideje, most még van egy utolsó kívánsága!
Szaddám:
- Beckham lőjön!!
Fociügyileg már jó ideje a Matula Magazin hozza a legjobb összeállításokat, de idén a “JP-közeli” Pilpul is nagyon nekibuzdult a témának: ambiciózus vébé-blogot indítottak (bár hozzászólni továbbra sem lehet a bejegyzésekhez).
A fentiek miatt azt találtam ki, hogy Bede Marcit (Matula) kérem fel a mandatóriális vébé-bejegyzés megírására, ha már olyan nagy foci- és ZSIDÓ szakértő. Sajnos viszont ezt nem találtam ki idõben, így Marci most nem tudta vállalni a feladatot (viszont hamarosan olvashatjátok vébé-kolumnáját az indexen).
shadai kollegával ott voltunk a múltkori pikniken a milin és néztünk nagyokat, miért is nem mûködik a pálya. valódi bringásparadicsomot lehetne varázsolni a helybõl, elsõ körben különösebb financiális erõfeszítések nélkül is. a mûszaki állaga -ennyi elhanyagolás után nem csoda- ugyan ramaty, de az utóbbi években megerõsödött, s egyre aktívabb bringásközösség potenciális idõbankja meglehetõs utánpótlást biztosíthat… már amennyiben lesz még mihez, ha le nem bontják a milit. hagyjuk? az elsõ lépés: gyere jövõ héten szerdán este hatra a hõsök terére! onnan áttekerünk a milire és aláírjuk azt a levelet, amelyben a mili megmentését kérjük. május 24, szerda 18:00, hõsök tere. eljössz?
Kevesen tudják, hogy Magyarország legrégebbi sporttelepén, a 110 éves Millenárison (XIV., Szabó József utca 3.) van az ország egyetlen velodrome-ja, azaz kerékpáros arénája. Még kevesebben tudják, hogy jelenlegi formáját Hajós “Guttman” Alfréd tervei alapján nyerte el az épület – még 1928-ban, amiért Hajós több rangos építészeti díjat is besöpört.
Vannak események, amelyek épp a megfelelõ gombokat nyomják meg rajtam: határozottan ilyen például a “The Arava Institute Hazon Israel Bike Ride: Cycling for Peace, Partnership, and Environmental Protection” elnevezésû bringás izraeli-körút. Az eseményre 2006. május 9-16 között fog sor kerülni, még lehet regisztrálni!
You may have seen it from a tour bus many times, or have been thinking about going for the first time – but we guarantee that from a bike seat with the wind in your face – you’ll experience Israel in a unique and inspiring way.
This isn’t just a bike tour – you’re going to be raising money to support two organizations doing innovative environmental protection and peace building work in Israel and the US. And along the way you’ll be learning about the land you’re riding through and how Jewish history and tradition connects all the pieces. Five days of riding, with a Shabbat (one) day of rest in the middle – and a completely amazing experience.
Kinek is volt oka az aggodalomra? ;] Tegnap este kiderült, az Izrael-Franciaország VB-selejtezõn, amit Tel Avivban (a Ramat Gan Stadionban) játszott a két nemzeti válogatott. (Itthon a Bálint Házban és a UJS-ben is lehetett élõben követni a mérkõzést.)
A franciák a hétvégi Svájc elleni döntetlen után Tel Avivban sem tudtak nyerni, mert az izraeliek a hajrában mentettek pontot (Walid Badier góljával 83. percben). A selejetezõkben ez volt az elsõ kapott gólja a francia csapatnak.
Izrael tehát egyelõre jól áll a 4. csoportban, de még hét hónap van hátra a selejtezõkbõl és addig ugye bármi megtörténhet.
Tel-Avivban bejelentették, hogy a Minardi istálló tesztpilótának szerzõdtette a Budapesten élõ, izraeli születésû Chanoch Nissanyt. ? lesz az elsõ izraeli szereplõ az F1-ben.
“Magyarország elsõ olimpiai bajnoka. 100 és 200 méteren is nyert Athénban 1896-ban. A BTC színeiben részt vett az elsõ magyarországi labdarúgó-mérkõzésen, tagja volt az elsõ nemzeti válogatottnak, majd a válogatott edzõje lett. A magyar sportépítészet legkiemelkedõbb képviselõje, számos sportlétesítmény tervezõje. Lauber Dezsõvel az 1924. évi Olimpián Párizsban ezüstérmet nyert az Olimpia mûvészeti versenyeiben, építészet kategóriában; a pályamunka egy stadion terve volt (az aranyérmet nem ítélték oda). A Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöke.”
shadai kollegával ott 
