Pár hete Shadai felkért, hogy mint zs-legenda és tabu-felelős, írjak a zsidóság és a homoszexualitás viszonyáról a rövid időre megtiltott, aztán engedélyezett meleg felfonulás kapcsán. Hát őszinén szólva sokat nem tudok a kérdésről, mert 1) eleve nem nagyon izgat a meleg-nem meleg kérdéskör (legutóbb 19 évesen izgatott, amikor életemben először láttam római tógákban csókolózó fiúpárt egy londoni bárban); 2) ortodox gimnázium volt diákjaként még a hetero szex is nehézkesen merült fel; képzelem mi lett volna, ha az azonos neműek szerelmi életéről faggatjuk az egyszem vallástanárunkat. ‘Melegek, zsidók és a társadalmi távolság skála’ tovább…
A huszadik születésnapomra megkaptam a “Wad Zsidó Nõ Kellékei” installációt két barátomtól. A csomag a következõket tartalmazta: egy ostor (sajnos kicsi volt), egy harisnyatartó (sajnos nagy volt) és egy lyukas lepedõ (ez is kicsi volt). Nem igazán lepõdtem meg, hiszen számunkra, a Wesselényi utcai gimnáziumban végzetteknek, az érettségihez az is hozzátartozott, hogy az ember lánya képezi magát a vallásos élet pletykáiból. ‘Kertelés nélkül: igaz-e a lyukas lepedõ?’ tovább…
A Wesselényi utcai ortodox(-nak szánt) gimnáziumba jártam, közvetlenül a rendszerváltás utántól öt évig. Az iskola - vallási tájékozódásunkat és szocializációnkat elõsegítendõ - már az elsõ évben kiszervezett minket Szukkotra egy kedves zürichi családhoz. üröm az örömben, vagy öröm az ürömben attól függõen, hogy melyik féltõl halljuk a történetet, a család kissé késõn értesült jövetelünkrõl, és beszerveztek maguknak vidéki programot. Így otthagyták nekünk - három 15 éves lánynak - a lakást, Zürich vallásos negyedének közepén. Hát nem voltunk mintalányok: rövid idõ alatt sikerült a kóser lakást teljesen eltréflizni, a szomszédokat kiborítani a szombati porszívózással, eltörni a kristály sótartót és elrontani a telefonszámlaszámlálót. Ezen három napos tevékenységünk közben vetõdtünk a hálószoba felé. Persze kiváncsiak voltunk nagyon, hogy “hogy csinálják az ortik”, van-e valami látható nyoma a vélt “másságnak”. De nem láttunk semmit a két egyszemélyes ágyon és a parókákon kívül. Ekkor Kati - aki már akkor sokkal mûveltebb volt vallási ügyekben - elõrukkolt. “Tudtátok, hogy ha egy orti pasi szeretkezni akar a feleségével, akkor ezt úgy jelzi, hogy hozzávágja a kipáját?” Néztünk rá bociszemekkel, hüledeztünk és ingattuk a fejünket, hogy micsoda macsó hely ez az ortodox hálószoba. Kati elültette a szecskát. ‘Megdoblak kipával, és ne dobd vissza!’ tovább…
gõzerõvel zajlik az izrael re-branding kampány - naná, hogy az internet sem maradhat ki a szórásból. az emlékezetes maxim címlapfotó után készültek még jópofa viral-videók és rábukkantunk egy hasonló tematikájú (israel hot) kampány blogra is. a kérdés leginkább azonban az, hogy valóban annyira jópofi, s eredményes-e ez a nõi testre és ezáltal gyakorlatilag a könnyû szexre/-el csábítgató stratégia? persze egy szót se szóljunk, hiszen épp a napokban kapott reklámhatékonysági díjat (a mérõszámokon lehetne vitatkozni egy pöttyet, mert ugye a valós konverzióról zéró információértékkel bírnak - így leginkább hype-mutatónak nevezhetõk…) az emlékezetes, a magyar turizmus zrt. számára készített balatoni nyár címû… izé.
Abe Greenwald ma Manhattenben élõ zsidó író. Amikor 10 éves volt, a bátyja haverjától kapott egy köteg mocskos pornómagazint. Ezekre az újságokra akkor hajlamos volt úgy tekinteni, mint egy égi adományra, amit Isten személyesen neki, Ábráhámnak nyújtott át. Abe most két évtized múltán megosztja velünk az egész történetet:
Abe vallomásával egy idõben az evangélikus keresztényeknél épp NATIONAL PORN SUNDAY volt, amit az érdeklõdõk akár élõben is követhettek a csodálatos xxxchurch.com (#1 Christian Porn Site!) oldalról.
Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…
Tegnap megjelent a NYT-ban egy cikk egy izraeli pornó könyvsorozatról, a Stalags-ról, ami jórészt náci koncentrációs táborokban játszódik és anno a 60-as évek elején óriási sikert aratott. Jó, mindannyian tudjuk persze, hogy a pornográf zsánernek létezik az a szelete, amelyiknek alaptémája valamilyen rémisztõ, rémületes esemény, és valahogy a bennünk rejlõ, igen sötét ösztönökre támaszkodva ezt próbálja valamiféle szexuális izgalommá transzformálni (szex és erõszak örök deviáns kapcsolata bennünk) - nyilván a Stalags-szal is valami hasonló történt. Viszont engedtessék meg nekem, hogy minimum fölhúzzam a szemöldököm a kreálmány nemzetisége (szerzõi, kiadója) miatt. Hogy mindez a shit egy olyan ország “találmánya”, ahol a Holocaust kollektív tudata definiálja egyik legmarkánsabban egy nemzet identitását… hát nem tom. Kissé kínosnak érzem, to say the least. Ahogy a mûvelt amcsi mondaná: something is wrong here.‘Nácicababák’ tovább…
Sasvári Angelday Józsi a Plastik Media sztárja: Józsi maga a Plastik Média. Igazi tematikus blog meets énblogról van szó: a témák pedig leginkább a tenisz, az Apple, a SuperMario, a *szarás* (énkérekelnézést), illetve Kobak macska körül forognak. Kedvelem ezt a blogot. Most új téma került elõ, ami legalább olyan népszerû, mint Józsi üllepítéses történetei: konkrétan a faszról az erektált férfi nemiszervrõl van szó. Mármint, hogy lambadázás közben azt most akkor hozzányomja-e a még alig ismert hölgyeményhez a férfiember vagy épp fordítva, ilyenkor igyekszik a férfiember ezt minden lehetséges eszközzel elkerülni (rejtegetõ stratégia).
Hááát, mit mondjak. Kapásból: nem ez az elsõ dolog, ami eszembe jut, ha mondjuk a náci haláltáborok kerülnek szóba…
