Az Egyesült Államokban huszonnyolc év alatt (1970 és 1998 között) négyszázszorosára nőtt a pornóipar forgalma. Ma Kína a vezető évi 27.4 milliárd dolláros internetes pornó forgalmával. Kína, Dél-Korea és Japán együttvéve a világ internetes pornó forgalmának (100 milliárd dollár) több, mint háromnegyedét termelik ki. Körülbelül 100 000 website-on található illegális gyerekpornó, ezeknek forgalma elérheti az évi 6 milliárd dollárt.

A Budapesti Zsidó Színház és a beszédes nevű Anti Porn Empire közös produkciójában a fenti tények már problémaként jelennek meg. Ha ez lejön egyáltalán az embereknek, mert úgy tűnik, nem mindenkinek esett le a tantusz. A Gecy című színdarab ugyanis az Ember Tragédiája pornóváltozatának filmreviteléről szól.

A nem létező, és soha meg nem születő állami költségvetésű pornófim már most nagy indulatokat kelt. A fiktív pornófilm zseniális werkfilmjeit a Youtube-ról le lettek véve, gyanítom azért, mert a szélsőjobb rájukszállt. Most már csak a “pornós stáb” blogbejegyzései maradtak, és néhány kevésbé szórakoztató videó:

http://geciprodukcio.blog.hu

“Kedvenc” hatesitejainkon kivételesen nagyon szórakoztató azt olvasni, ahogyan valóságnak veszik a werkfilm kasztingjeleneteit. Janklovics Peti zseniális alakításából emiatt annyi jött le sok embernek, hogy “négymilliós napi állami költségvetésből dolgozó zsidó pornómágus”. Sőt, külön elemzést is olvashatunk elméjéről, és arról, hogy a “zsidók magyar műveket lopnak, hogy pornót forgassanak”. Szerintem ennél nagyobb dicséretet kevés művész kaphat, hiszen a hatás tökéletes: sokak számára azzá vált, akít alakít, és a mű azzá, amiról szól. Kár, hogy nem veszik le az iróniát, és azt, hogy amit látnak, az csak egy torz tükörképe, vagyis lehetséges kritikája a valóságnak.

Így történt ez Peter Lorre-val is, akinek a náci Németországot kellett elhagynia élete alakítása miatt. A következő jelenetet, a gyilkos hiperzseniális megformálását, és monológját az “M”-ben a nácik arra használták, hogy bebizonyítsák: Peter Lorre a zsidó gyerekgyilkos prototípusa.

Ezt a jelenetet egyszer az életben mindenkinek látni kell:

Pár hete Shadai felkért, hogy mint zs-legenda és tabu-felelős, írjak a zsidóság és a homoszexualitás viszonyáról a rövid időre megtiltott, aztán engedélyezett meleg felfonulás kapcsán. Hát őszinén szólva sokat nem tudok a kérdésről, mert 1) eleve nem nagyon izgat a meleg-nem meleg kérdéskör (legutóbb 19 évesen izgatott, amikor életemben először láttam római tógákban csókolózó fiúpárt egy londoni bárban); 2) ortodox gimnázium volt diákjaként még a hetero szex is nehézkesen merült fel; képzelem mi lett volna, ha az azonos neműek szerelmi életéről faggatjuk az egyszem vallástanárunkat.

Mindenestre leszögezhetjük: nem kell a zsidó élet előirásaiban túlzott jártassággal bírni ahhoz, hogy elsőre kitaláljuk: a hagyományos zsidó felfogás szerint nem igazán támogatandó életforma a homoszexualitás. „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel; utálat az… Ne tisztátlanítsátok meg magatokat mindezek által, mert mindezek által lettek tisztátalanná s nemzetek, amelyeket én elűzök előletek…” – hozza az idevágó passzust Köves Slomó rabbi, aki rögtön ki is egészíti az idézetet azzal, hogy a tilalom nem csak a konkrét „behatolásra” vonatkozik, hanem bűnt követ el az, „aki bármelyik tiltott nemi kapcsolatot áthágja testi érintkezéssel, ölelkezéssel vagy csókolódzással, örömet szerezve a test közelsége által”.

Az élet viszont – mint tudjuk a Jurassic Parkból – utat tör magának, és ahány vallásossági irányzat, annyi féle hozzáállás született a liberális meleg-házasság (ketubával!) pártolótól kezdve a hagyományokat mindmáig őrzőig. Az ortodoxia modern irányzata például a hetvenes évek óta már nem feltétlenül úgy tekint a homoszexualitásra, mint választott lázadó magatartásforma, hanem az egyén olyan állapota, ami által segítségre szorul.

A konzervatív/maszorti zsidó irányzathoz tartozó rabbikat tömörítő szervezet, a CJLS, a helyi közösségek hatókörébe utalta a meleg zsidóknak a vallásos életben való részvételéről való döntést egy – hoztam is valamit meg nem is típusú – 2006-os tanácskozáson született háromféle álláspontot tükröző vélemény alapján. Ezen vélemények közül kettő megamaradt a hagyományok talaján, míg a harmadik liberálisabb szemszöget képvisel azáltal, hogy lehetővé teszi a homoszexuális zsidóknak a vallásos életben való részvételt – tehát például lehetnek rabbik -, ám vallásos házasságot nem köthetnek. A gyakorlatban azonban az, hogy az Egyesült Államok kivételével a konzervatív rabbik a tradicionális álláspontokat tették magukévá.

Az Amerikában legnépszerűbb reform irányzat képviseli a leginkább liberális álláspontot amennyiben egyenlőnek tekintenek minden zsidót szexuális orientációtól függetlenül. A reform zsidók rabbi-tanácsa pedig támogatja az azonos neműek házasságát, noha megállapítják: a vallási értelemben vett házasság nem azonos az országban egyelőre tiltólistán lévő polgárjogi értelemben vett meleg-házassággal.

Ennyit a direktívákról, álláspontokról, véleményekről. Az elmélet elmélet, a gyakorlat meg néha más: nézzük, hogyan gondolkodnak erről a kérdésről a hazai rabbik. Hogy kicsit tudományosnak látszódjék a dolog, ezért kifejlesztettünk egy rendkívül rövid és egyszerű kérdéssort (egyelőre 2 kérdés, de szabadon bővíthető) a szociológus-körökben méltán nagy népszerűségnek örvendő Bogardus-féle társadalmi távolság skála mintájára.

A rabbiknak feltett adaptált skála-kérdések így hangoznak:

- Összeadnál-e meleg párt?
- Felhívnád-e a Tórához a közösség deklaráltan meleg tagját?

Az első kérdésre adandó válasz a fenti elméleti részből következően csak Radnóti Zoltán, a Lágymányosi körzet rabbija és Kelemen Kata, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség rabbijának esetében érdekes: ám egyikük sem adna össze meleg párt, noha más és más indokokra hivatkozva. Radnóti a Tórára hivatkozva utasítja el ezt a lehetőséget, míg Kelemen Kata a magyar törvényekre mutatva: “A magyar házasságkötési törvények értelmében érvénytelen bármilyen egyházi szertartás állami esküvő nélkül. Amikor a magyar állam csatlakozik a melegek házasságát legalizáló országokhoz,én -
az állami processzust spirituális tartalommal megtöltendő – el fogok vállalni meleg zsidó párok számára vallásos esküvők levezetését” írja a rabbi válaszában.

A második kérdésre is hasonlóképp egyöntetű választ kaptunk: mindhárom irányzat képvislői felhívnák a Tórához az adott esetben meleg delikvenst. “Egy Chábád közösségben egy homoszexuális ember nem lehet rabbi, tanító stb., mivel azon az állásponton vagyunk, hogy életvitele nem példamutató a közösség illetve a tanulók számára. Ettől függetlenül felhívnánk a Tórához (ugyanúgy, ahogy a Tóra más parancsolatait megszegő embert is fellehet hívni), és azon kell lennünk, hogy minél közelebb hozzuk a zsidósághoz és a Tóra tanításához” indokolja az ortodox álláspontot Köves Slomó.

–
Kapcsolódó: Meleg téma

A huszadik születésnapomra megkaptam a “Wad Zsidó Nõ Kellékei” installációt két barátomtól. A csomag a következõket tartalmazta: egy ostor (sajnos kicsi volt), egy harisnyatartó (sajnos nagy volt) és egy lyukas lepedõ (ez is kicsi volt). Nem igazán lepõdtem meg, hiszen számunkra, a Wesselényi utcai gimnáziumban végzetteknek, az érettségihez az is hozzátartozott, hogy az ember lánya képezi magát a vallásos élet pletykáiból.

Az elsõ találkozás

A lyukas lepedõs legendával konkrétan egy vallás óra elõtt találkoztunk, így – szokásunkkal ellentétben – mi, a lányosztály tagjai nagyon megörültünk az izgalmas kérdés tisztázását kínáló alkalomnak. Húsz fiatal lány csillogó szemeitõl és a kérdéstõl a negyvenes éveiben járó, Eli névre hallgató ortodox vallástanárunk meglehetõsen zavarba jött. Dadogni kezdett és rövid úton más, ennél sokkal kevésbé érdekes vallási kérdésre terelte a szót. Fiatalok voltunk, kiváncsiak és kissé gonoszak, így nem hagytuk magunkat: felvilágosodni akartunk és kitartottunk a kérdés mellett. Ám sajnos hiába volt minden próbálkozás: Elit ugyan rendesen megizassztottuk, de a zavart nézésen kívül más választ nem kaptunk. (Így, sok évvel a történtek után kicsit sajnálom is Elit, aki úgy érezhette magát minden egyes alkalommal – s az említett órán pedig különösen -, hogy minimum ezer nõstény oroszlánnal kell megküzdenie 45 perc alatt.)

A kérdés

A kudarc nem hagyott nyugodni, így az amúgy igen népszerû – s ezáltal már számos fórumon boncolgatott – zs-legenda igazságtartalmáról is érdeklõdtünk a Judapest házi rabbitanácsánál.

Eképp:
Igaz-e, hogy a nagyon vallásos zsidók lyukas lepedõn keresztül szexelnek, s közben pedig a Tórára gondolnak.

Ha nem igaz: honnan eredhet ez a legenda szerinted, mi lehet az alapja?

A válasz
Persze a választ már elõre tudtuk (azért leírom: NEM, nem igaz a szóbeszéd), az izgalmat inkább a mennyire nem igaz kérdéskör, és a legenda vélhetõ eredete jelenti. Köves Slomó rabbi a Talmudot citálva adta tudtunkra, hogy az elõírások szerint a szexuális élet közben mind a két félnek meztelennek kell lennie, úgy hogy testük közvetlenül érintkezzen egymással. Ez annyira szigorú elõírás, hogy ha az egyik fél vonakodik megtartani, és inkább ruhájában akar nemi életet élni, akkor ez akár elegendõ válóok is lehet – tette hozzá Slomó. Ezzel megkaptuk a választ: nagyon nem igaz a lyukas lepel legendája. Nem is beszélve arról a gyakorlatias szempontról – és mint tudjuk, a zsidók alapvetõen rendkívül gyakorlatias népek -, miszerint kellemetlen lehet a házastársi elõírások teljesítése közben arra figyelni a férfinak, hogy nehogy elcsússzon az a fránya lepedõ.

A legenda alapját amúgy a legnagyobb valószínûséggel a vallásos zsidó férfiak egy ruhadarabja, a tálisz (cicesz) adta, ami az ing/póló/felsõruházat alatt viselendõ téglalap alakú imalepel, közepén a fejfelõli bebújást biztosító jókora lyukkal. “A Hegedûs a háztetõn fílmben az udvaron ki vannak teregetve a ciceszek (tálit kátán), amik messzebrõl egy lyukas lepedõknek tûnhetnek. üsszekalkulálható a dolog ezek után” adott a legenda eredetére választ Verõ Tamás rabbi, akit a Wikipedia vonatkozó szekciója is megerõsít. Ha a legenda eredete tényleg ide vezethetõ vissza, akkor felmerül a kérdés: vajon a kiteregetett táliszt lyukas lepedõnek nézõ elõdeink mit gondolhattak a zsidó férfiak valós testalkatáról?

Eredmény
Megtudtuk, amit azért eddig is erõsen sejtettünk: nem igaz a lyukas lepedõs zs-legenda, noha kétségkívül vidám és pajzán fantáziáknak ad alapot. A kertben száradó tálisz, mint legenda-eredet ugyanakkor kifejezetten érdekes.

Legvégül pedig: mi mindebbõl a tanulság?
Szabadban ne teregessünk táliszt.

Van valami, amit mindig tudni akartál a zsidó szokásokról, életvitelrõl, de sosem merted megkérdezni?
Írj. Mi utánajárunk.

A Wesselényi utcai ortodox(-nak szánt) gimnáziumba jártam, közvetlenül a rendszerváltás utántól öt évig. Az iskola – vallási tájékozódásunkat és szocializációnkat elõsegítendõ – már az elsõ évben kiszervezett minket Szukkotra egy kedves zürichi családhoz. üröm az örömben, vagy öröm az ürömben attól függõen, hogy melyik féltõl halljuk a történetet, a család kissé késõn értesült jövetelünkrõl, és beszerveztek maguknak vidéki programot. Így otthagyták nekünk – három 15 éves lánynak – a lakást, Zürich vallásos negyedének közepén. Hát nem voltunk mintalányok: rövid idõ alatt sikerült a kóser lakást teljesen eltréflizni, a szomszédokat kiborítani a szombati porszívózással, eltörni a kristály sótartót és elrontani a telefonszámlaszámlálót. Ezen három napos tevékenységünk közben vetõdtünk a hálószoba felé. Persze kiváncsiak voltunk nagyon, hogy “hogy csinálják az ortik”, van-e valami látható nyoma a vélt “másságnak”. De nem láttunk semmit a két egyszemélyes ágyon és a parókákon kívül. Ekkor Kati – aki már akkor sokkal mûveltebb volt vallási ügyekben – elõrukkolt. “Tudtátok, hogy ha egy orti pasi szeretkezni akar a feleségével, akkor ezt úgy jelzi, hogy hozzávágja a kipáját?” Néztünk rá bociszemekkel, hüledeztünk és ingattuk a fejünket, hogy micsoda macsó hely ez az ortodox hálószoba. Kati elültette a szecskát.

A kérdés
Eltelt tizensok év, felnõttünk, de ez a hálószoba-titok megmaradt válasz nélkül. Úgy éreztük, itt az ideje a tinédzserkori misztikus történetek végére járni, így körkérdést intéztünk honi rabbijainkhoz. Ezt.

Igaz-e, hogy ha egy nagyon vallásos férfi szexelni akar a feleségével, akkor ezt úgy adja a nõ tudtára, hogy hozzávágja a kipáját?

Ha igaz: hol van ez leírva, honnan ered ez a szokás, szerinted mennyire elterjedt és milyen csoportok körében?

A válasz
Elõször is nézzük a “macsó ortodox hálószobát”. Lányoknak jó hír, hogy a szex a nõk joga, a férfiak kötelessége. Vannak rabbik, akik még ennél is tovább mennek: Rabbi Eliezer például gyakorisági együtthatót is számolt – az alapul szolgáló képletet nem tudjuk – férfiak számára – olvasható a Koshersex oldalon. Eszerint a független férfiaknak mindennap kell(ene) szexelniük (ennek az ortodox közösségen belüli – kívüli? – megvalósításától ebben a posztban tekintsünk el, és térjünk vissza késõbb), a munkásoknak kétszer egy héten, szamarat, öszvért vezetõknek egyszer egy héten, teve-vezetõknek havonta egyszer és matrózoknak félévente legalább egyszer. (Ez utóbbi két foglalkozás szexuális elõírások szempontjából kissé sanyarúnak tûnik.)

Ami a kipadobálást illeti, ellentmondó eredményre jutottunk a nyomozás végére. (Bár ebben nincs semmi meglepõ, hisz tudjuk: két zsidó, három vélemény.)

Verõ Tamás rabbi írásban még nem találkozott e szokással, de szájhagyomány útján már hozzá is eljutott a hír. A Frankel zsinagóga rabbija úgy véli, hogy e szokásnak az asszony védelme és a férj egójának megõrzése lehet a funkciója. “Kipát dobja férj, és ha nem repül vissza a férfihez, érte mehet. Ekkor már együtt vannak és verbálisan nincs visszautasítás a nõ részérõl. Egy egyszerû mozdulattal így elintézõdik a nagy hókusz pókusz, ami a nõ erényessége körül van” próbált értelmet adni a szokásnak Verõ.

Ellenkezõleg látja ezt Köves Slomó, aki szerint a „szokásra“ nincs semmiféle forrás a rabbinikus irodalomban. Szerinte az egész elképzelés kizárt, ugyanis a kipa az istenfélelmet és a vallásosságot szimbolizálja. “Egy vallásos zsidó soha nem veszi le a kipáját, függetlenül attól, hogy ébren van-e, vagy éppen alszik” – írta az ortodox rabbi a Talmudot idézve. “A zsidó vallásban a szexualitás az emberi szeretet és szerelem csúcsa, amely akkor tud kiteljesülni, ha két ember közötti ragaszkodást és szeretet fejezi ki. Nem látom, hogy a kipadobálás hogyan lenne ennek része” tette hozzá Köves a személyes véleményét.

Eredmény
Amint láthatjuk, nem jutottunk egyértelmû eredményre a kipadobálás kérdést illetõen. A magam részérõl szomorúan, de hajlok a szokást zs-legendának tekinteni, noha Verõ Tamás pszichologizáló értelmezése is tetszik.

Van valami, amit mindig tudni akartál a zsidó szokásokról, életvitelrõl, de sosem merted megkérdezni?
Írj. Mi utánajárunk.

(Via Jewcy)

Abe vallomásával egy idõben az evangélikus keresztényeknél épp NATIONAL PORN SUNDAY volt, amit az érdeklõdõk akár élõben is követhettek a csodálatos xxxchurch.com (#1 Christian Porn Site!) oldalról.

üljenek a vallások!

Tegnap megjelent a NYT-ban egy cikk egy izraeli pornó könyvsorozatról, a Stalags-ról, ami jórészt náci koncentrációs táborokban játszódik és anno a 60-as évek elején óriási sikert aratott. Jó, mindannyian tudjuk persze, hogy a pornográf zsánernek létezik az a szelete, amelyiknek alaptémája valamilyen rémisztõ, rémületes esemény, és valahogy a bennünk rejlõ, igen sötét ösztönökre támaszkodva ezt próbálja valamiféle szexuális izgalommá transzformálni (szex és erõszak örök deviáns kapcsolata bennünk) – nyilván a Stalags-szal is valami hasonló történt. Viszont engedtessék meg nekem, hogy minimum fölhúzzam a szemöldököm a kreálmány nemzetisége (szerzõi, kiadója) miatt. Hogy mindez a shit egy olyan ország “találmánya”, ahol a Holocaust kollektív tudata definiálja egyik legmarkánsabban egy nemzet identitását… hát nem tom. Kissé kínosnak érzem, to say the least. Ahogy a mûvelt amcsi mondaná: something is wrong here.

A mostani történet egyébiránt úgy szól, hogy a könyvsorozat – két éves bombasikert követõ betiltás után – ismét erõteljesen a köztudatba került (és valószínûleg a könyvesstandokra is, féllegálisan – gondolom én), azt követõen, hogy júliusban a Jeruzsálemi Filmfesztiválon bemutatták Ari Libsker “Stalag-ok: Holocaust és pornográfia Izraelben” címû dokumentumfilmjét. Miután – ahogy már említettem – ez a pornó sorozat echte izraeli kreálmány, azonnal óriásira csapott a vita a nácizmus izraeli (zsidó) reprezentációjáról és persze arról, hogy ez a pornó-momentum (szõke, bombázó SS-tisztek combig érõ katonai csizmákban mindenféle csintalan s/m dolgot mûvelnek férfi és nõi foglyaikkal) vajon sérti-e a Holocaust-képet avagy sem.

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a kis affért könnyû lesöpörni az asztalról azzal, hogy ugyan már, minden kultúrának és minden nemzetnek vannak hasonló vadhajtásai, legyünk elnézõbbek itten. Es hát ez igaz is. Persze. Részben.

Mindazonáltal.

Elnézve a már most hozzáférhetõ filmrészleteket (az egyikben egy fiatal izraeli vall arról, hogyan fantáziál egy náci unokájának megerõszakolásáról, egy másik epizódban a sorozat kiadója beszél, assesemmi), szóval mindezeket elnézve, hááát… könnyen érthetõ a számomra, miért is okoz ez a mozi (és végsõsoron persze a Stalags) komoly kínos érzeteket, hogy azt ne mondjam: erõs önmagukba tekintést arrafelé.

—kábé

Az uborkaszezon puszta létét alapból cáfoló kérdésfelvetés élénk, intenzív vitát váltott ki a Plastikon. Természetesen az én gondolataimat is beindította. Egy gyors off és egy gondosabb ontopic megjegyzés tehát a téma okán:

1. (Off)

ün általában “insight”-okra (~érdekes, releváns meglátásokra) vadászom napi munkám során és ritka, hogy ennyire õszinte dolgokra bukkanjak. Itt pedig – nahát -, mindeféle fontos dolgok derülnek ki: nemek közötti kapcsolatokról, társas konvenciókról, vélt vagy valós elvárásokról, parákról, külünféle férfi és nõi képzetekrõl. Egy ilyen topikra, esküszöm, márkastratégiát lehetne építeni. (“Túrórudi a legvadabb partikhoz is: Nyomjad bátran!”)

2. (On)

Az igazi (létezõ) szexualitásról igen kevés szó esik Magyarországon – és ez épp így van a zsidóknál is (sõt, miazhogynagyonis). Prüdéria, megfelelõ nyelv hiánya (nincsenek normális szavaink a nemi szervekre: vagy otrombán vulgáris, vagy óvodás-infantilis, vagy orvosi kifejezéseink léteznek csak), generációs szakadékok: az okok számosak.

A zsidók többsége esetében különösen nagy szerintem az eltérés az elképzelt szexualitás (”kóser szex”) és a valóság között. Az egyik kedvenc amerikai-zsidó komikusom, a fájóan vicces Marty Beckerman vette is a bátorságot, hogy megírja egy regénynek álcázott tényfeltáró könyvben a kortárs valóságot: “Generation S.L.U.T.” (A Brutal Feel-up Session with Today’s Sex-Crazed Adolescent Populace) – a könyv címe sokat elárul. A helyzet itthon sem nagyon más, elég csak õszintén beszélgetni errõl picit egy lauderes vagy scheiberes diákkal vagy egy szarvasi táborozóval.

Kóser szex..? Vagy a lambadázás során gyötrõ kínzó kérdések..?
Melyik a valóság?

Függöny.