Bizonyára mindenki emlékszik itt, hogy a Mazsihisz 1% reklámja a depressziós és rosszul öltözött kisfiúval, valamint A Tetovált Karral nagy vihart aratott a jp-n. Nem szépítem: a félszáz+ hozzászóló többsége felháborodással vegyes undorral fogadta mind a reklám ötletét, mind a reklám kivitelezését. Fussák át a kommenteket – tanulságos és mulatságos olvasmány!
A kritikák hatására(?) a Mazsihisz ismét nekifutott és ezúttal profi csapatot kért fel (F12 Stúdió) egy reklámfilm elkészítésére. A brief azonban azonos maradt: az üzenetnek a Holokausztról kell szólnia, melyet egy idõs zsidó ember tetovált karja dramatizál. Beszéltünk az F12 vezetõjével, Ritter Doronnal, aki elmondta nekünk, hogy a készen kapott koncepcióban csak egy dologban tudtak picit változtatni: erõsítettek az “átlagos, normális család” miliõn (a Mazsihisz “zsidós” castinget követelt eredetileg). Szerintem ettõl viszont kissé Hohes C-s, Voltarenes lett a stílus.
Az elsõ plakáthoz képest sokat javult a kivitelezés minõsége: most már azért nem érzi azt az ember, hogy valamelyik Síp utcai apparatcsik sógorára bízták a reklám elkészítését. Az alapvetõ üzenet azonban semmit nem változott. Nem ragozom most tovább, hiszen megbeszéltük ezt már itt és itt is. Nézzék meg inkább az új reklámfilmet és tegyék fel kérdéseiket – Ritter Doron is itt lesz, hogy válaszoljon.
Rav Shmuel már csak tudja: õ egy Grennwich Village-i, sörözõs, dalolós-gitározós, Grateful Dead rajongó rabbi, aki az egyetemi okatás mellett a Gefiltefish együttesével turnézta végig Amerikát (fõleg Phish koncertek parkolóiban léptek fel teltház elõtt). Klezmert nem játszik, viszont Rock Sztárként szeret gondolni magára, az elsõ albuma pedig most jelent meg “Protocols” néven. A Billboard így ír róla:
Rav Shmuel’s solo debut is an immediately likable bit of good-humored anti-folk that doesn’t require the visuals or even the knowledge that, yes, Rav Shmuel really is a Hasidic rabbi … like the old slogan for Levy’s Rye Bread used to say, you don’t have to be Jewish to enjoy Rav Shmuel.
De nem ilyen. Ez Koppenhága. Egy város, ahol csúcsidõben is több a biciklista, mint az autós, ahol az egész belváros (think: kiskörút és nagykörút közötti teljes rész) egybefüggõ sétálóutca, ahol az önkormányzat rendszeresen monitorozza a bringások biztonságérzetét, a hálózatot, balesetek gyakoriságát, átlagsebességét, és még vagy 50 dolgot (pdf). Ahol munkába az emberek 36%-a bringával jár, és 27%-a autóval, de még mindig nõ a bringások aránya.
Képzeljétek el, hogy milyen lehetne egy ilyen Budapesten a “zsidó negyed”.
Az affektáló, faygele mûsorvezetõ a videóban pedig nem más, mint Dan Kaufman, az amerikai “Crank My Chain” online bringás tévécsatorna alapítója és bohókás mûsorvezetõje.
Köszönet: Gyufi – CM
Ezt a posztot SeMes-nek dedikálom (akinek tegnap volt a születésnapja).
Imádom a találós kérdéseket. Remélem ünök is, kedves olvasók, mert most ismét itt van egy.
Kérdés: Ki az a részben magyar, de feltétlenül zsidó énekesnõ/szinésznõ, aki most egy ortodox rabbi erkölcsi érzéket is felülmúlva parodizálta Fergie (Black Eyed Peas) “My Humps” c. videóklipjét?
Segítségképpen még elárulom, hogy feltehetõen õ lesz az elsõ zsidó, akirõl elismerõen csettintve nyilatkoznak nemzetközi náci oldalak fórumjain (persze kizárólag e videó-paródia miatt).
miközben a 2008-as foci eb c csoportjában éppen a moldávia elleni kettõ(pont)nullás hazai gyõzelemnek örülhetünk [de valójában nem érdekel a foci], addig izrael az e csoporban az anglia elleni nulla-nullás döntetlen után szerdán észtországot aláztaverte négynullra. az angol premier league élcsapatában, a chelsea-ben játszó ben “ha’yeled” sahar kétszer rezgette meg az észtek hálóját, ezzel (is) életben tartva izrael 2008-as kvalifikációs reményeit. a kölyök egyébként tizenhét éves és a hapoel tel aviv-ból igazolták le csekély 320.000 fontért a stamford bridge-be 2006 májusában. néhány hónappal késõbb az izraeli u-21-es válogatott tagjaként küldték a gyepre franciaország csapata ellen és az õ góljával megszerezték az idei uefa u-21-es kvalifikációt. 2007 február 7-én tizenhét és fél évesen az izraeli nemzeti foci válogatott valaha volt legfiatalabb tagjaként lépett pályára ukrajna ellen. és most az észtek. fuss, forrestkölyök, fuss! [de valójában nem érdekel a foci]
nézzen ön is góltól rezgõ észt hálókat a la tal, colautti & sahar:
[youtube]osXco9TXnSA[/youtube]
[azért ebék és vébék idején mégiscsak érdekel egy kicsit a foci]
Imádom az izraeli reklámokat, mert a többségük igen szellemes, humoros és hogy egy csodálatos hazai valóságshow-s kifejezéssel éljek: bevállalós. Íme három mára:
McDonald’s
A brief: gondoljanak bele, mennyire nehéz lehet a szalonnás-sajtos-sertésburger elõállítóinak megvetni a lábukat abban az országban, ahol majdnem minden élelmiszer kóser. Avagy Orosz Péter mit nem szeret a zsidókban:
“.. ha a társaságukban szalonnás sajtburgert fogyasztok, folyamatosan késztetést érzek a benne lévõ dupla kasrut- szabályszegést kiemelni, és ez olyan, mintha mindig ugyanazt a szóviccet próbálnám meg elsütni.”
Nos igen. Ehhez képest a McDonald’s igen jól megoldotta ezt a kihívást, amikor a normaszegés-élvezet-dilemma tengelyek mentén dramatizálta az üzenetét. Sikerrel: mára 80 McDonald’s gyorsétterem mûködik Izraelben, sertést egyikben sem árulnak, bár mindössze hét étterem kóser teljesen.
A Homár ismét zsidó vizekre evezett. Ezúttal egy must-see videót tálalnak, a lehetõ legmagasabb homárfaktorral.
A People’s Front of Judea Voice civil szervezet mostanában leginkább hómpédzsén gyûjti az izraeli békére vágyók támogatását. Bár 2003-as alakulásuk óta több mint 400 ezer zsidó és palesztin írta alá a neten a petíciót, két éve kicsit behalt a projekt, és csak a lenti szpot él tovább. Az viszont hibátlan.
Forrás: Tékozló Homár
Köszönet: R. Gábor olvasónknak!
A Face2Face két francia, JR és Marco munkája, akik végigfotózták Izraelt és Palesztinát A Területeket: a képekbõl kiállítási anyagot állítottak össze, amelynek március 4-én (vasárnap) lesz az ünnepélyes megnyitója. A kiállítás helye – pontosabban felülete: a két területet fizikailag elválasztó fal/biztonsági kerítés.
