Archive for the 'war nerd' Category

A Fatah történelme, dióhéjban (1954-2008)

1954 – az akkor még Jordán fennhatóság alatt álló Ramallahban megalakul a Fatah, a palesztin nemzeti mozgalom, amely egy független palesztin állam megalapítását, ezzel párhuzamosan pedig Izrael elpusztítását tűzte ki célul.

1965 – a Fatah első terrorista akciója Izrael ellen, a Nemzeti Vízműveket próbálták egy szabotázsakció keretében elfoglalni (az izraeli védelmi erők meghiúsítják a támadást).

1967 – a Hatnapos Háborút követően a Fatah válik az Izrael-elleni fegyveres ellenállás fő szervezetévé, különböző militáns frakciói (Tanzim, Black September, Force 17, Al-Aksza Mártírok Brigádja) több száz terrorista akciót követnek el Izrael ellen az elkövetkező évtizedekben.

1993 – Izrael hivatalosan is elismeri a palesztin nemzeti aspirációkat és tárgyalófélként fogadja el az Arafat vezette Fatahot. Korábban izraeli kézen lévő területeken létrejön a Palesztin Hatóság, melynek vezető pártja a Fatah lesz.

2005 – Izrael teljesen kivonul a Gázai-ővezetből, felszámolja az összes települését és kivonja az összes katonáját, az egész terület a Fatah vezette Palesztin Hatóság kezébe kerül.

2006 – a palesztin választásokon az (iszlámista) Hámász legyőzi a (nacionalista) Fatahot.

2007 – Kettős hatalom jön létre a palesztinoknál: a Hámász Gázát uralja, Cizjordániában viszont az Abbasz-vezette Fatah tartja kezében a hatalmat. A két erő keményen harcol egymás ellen – fegyveresen is – , de a Gáza-Egyiptom határ közös őrizetéről megállapodnak annak érdekében, hogy Izrael vagy nemzetközi csapatok ne vonuljanak be oda.

2008. augusztus – Izraelbe(!) menekülnek a Fatah tagjai a Hamász elől. Végképp összeomlik a gázai övezetet közösen ellenőrző Fatah és a Hamász együttműködése. A két szervezet véres összecsapásokban egymásnak ugrik, és a Fatah tagjai közül sokan Izraelbe menekültek; Izrael humanitárius okokból beengedi a Fatah több mint 180 tagját, a sebesülteket izraeli kórházakban látják el (Palesztin területen a halál várna rájuk).

Az “irónikus” kifejezés új szócikkelyét olvasták.

Interjú Gary Brecherrel

A Wisconsin Public Radio készített még májusban egy rövid interjút kedvenc külpolitikai szakértőnkkel. Azt állítja egy hozzászóló – aki a jelek szerint képes egymástól hangokat megkülönböztetni –, hogy az interjú csak megerősíti, miszerint Brecher civilben tényleg John Dolan amerikai író.


MP3 – 07:36

Ami persze semmit sem von le munkásságának értékéből, aminek első öt évadja itt elolvasható, az Amazonon pedig az egész könyvként is megvásárolható.

I get the impression that you’re not a big fan of Tom Clancy.

I hate Tom Clancy.

Why is that?

’Cos he’s a fat loser coward who made and I’m a fat loser coward who didn’t make it.

So you’re just jealous of him?

D’oh!

Június óta Brecher – akinek meglepő módon cs-vel ejtendő a neve – az Oroszországból elmenekült és Exiled néven újraindult Exile-ban publikál.

Uzi

A 9 milliméter kaliberű, könnyű géppisztoly prototípusát 1951-ben mutatta be Uziel Gal Izraelben. Két évvel később indult meg a fegyver sorozatgyártása, az 1956-os szináji háborúban azonnal nagy sikert aratott (persze nem az egyiptomiak körében). A nagy találati pontosságú és könnyen szétszerelhető izraeli géppisztoly a hatékony lőfegyver szinonimájává vált a 20. században: a gyártás megkezdése óta több, mint kétmillió darab került belőle forgalomba a világ számos országában. Licenszt vásárolt belőle Kolumbia, Chile és Irán is. Haha!

Uziel Gal 1923-ban látta meg a napvilágot Gotthard Glass néven, Weimarban. 1936-ban alijázott a mandátumi Palesztinába, ő is a híres Yagur kibuc lakosa volt. A géppisztolyát már az 1948-as Függetlenségi Háború után elkezdte tervezni, 1951-ben vette át a hadsereg hivatalosan is a fejlesztését. Uziel állitólag nem akarta, hogy róla nevezzék el a fegyvert, de kérését a hadsereg figyelmen kívül hagyta.

A másik Uzi nevű izraeli híresség Uzi Nissan. De az más egy másik sztori.

Izrael “autonóm digitális tábornokot” fejleszt

üs ez nem a Terminátor V. forgatókönyve, hanem 2008 baby! Történt ugyanis, hogy az izraeli barátainkat nagyon megviselte idegileg a 2006-os rakétaháború a Hezbollahhal, ami nyilvánvalóan kakaódélután ahhoz képest, ami egy Iránnal történõ showdown esetén történhet az Alföld méretû országgal. Az elõre gondolkozó, bár erõsen szorongó izraeliek ezért úgy döntöttek, hogy biztos-ami-zicher alapon kifejlesztenek egy olyan parancsnoki rendszert, ami abban az esetben is funkcionál, ha épp nincsenek hús-vér parancsnokok (mert mondjuk meghalt az összes).

“It will be designed for… autonomous operations. In the event of a ‘doomsday’ strike, the system could handle attacks that exceed physiological limits of human command. (Brig. Gen. Daniel Milo)”

terminator_shalom.jpg title=

Hogy is van a “Skynet”, héberül?

[via Engadget via Wired]

A Következõ Háború

The Next War. ?gy látszik, ezt a márkanevet találták ki sivatagi izraeli barátaink a soron következõ háborújuknak. A héten volt még csak az elsõ évfordulója a tavaly júliusi II. Libanoni Háborúnak, de ma már egyre többen a következõrõl beszélnek. Az izraeli lapokat pörgetve az jön át nekem, hogy ezt az újabb háborút már-már imminens, elkerülhetetlen lehetõségnek tartják vezetõ megmondóemberek jobb és baloldalon is.

Az ilyenkor szokásos szájtépés már megy ezerrel, de egyáltalán, miért is kéne kirobbannia ennek az újabb konfliktusnak? A mozgatórugókat tekintve több elmélettel találkozni. Íme kettõ: A bejegyzés folytatódik! ››

Irakról, Gázáról

1856. augusztus 26-át írunk és Charles Sumner képviselõ épp élete egyik legjobb beszédét mondja az amerikai kongresszusban: a déli államok egyenlõtlenség-alapú politikájáról beszél – élesen elítélõen. Sumner kimondottan felkészült és dörgedelmes, beszéde befejeztével így még a szokásosnál is elégedettebben ül vissza helyére. A képviselõtársak még veregetik a vállát és Sumner épp csak lazítani kezd az állónyakú inggallérján, de az ellenkezõ patkóban helyet foglaló Rep. Preston Brooks, Dél-Karolina rabszolgaságpárti képviselõje máris megfelelõ replikán töri a fejét.

Intermezzo: a rabszolgasággal volt egy aprócska probléma akkortájt: még nem léteztek professzionális PR/CSR cégek, így nem tudtak a déli politikusok a Mason-Dixon vonaltól északra élõk számára hatásos és meggyõzõ érvekkel elõjönni a rabszolgaság mellett.

Preston Brooks képviselõ ezért inkább ejti ezt a hirtelen jött ötletet, hogy érzéseit szavakba öntse. Ehelyett az emberi történelem egyik légrégibb, de mégis leghatásosabb replikáját választja: két nappal a képviselõtársa felszólalása után kényelmesen odasétál Charles Sumner székéhez egy nehéz, vaskos sétálóbottal és erõs, határozott nemtetszését kifejezve véresre veri Sumnert.

Sumner-Brooks affair.

Sumner beszorul az asztala mögé és Brooks addig veri, míg eltörik a sétálóbotja. (Brooks dél-karolinai rajongói aztán sétálóbotok százait küldik a képviselõnek az elkövetkezõ napokban).

Epilógus

Sumnernek évekbe tellik, mire újra megtanul járni és képes lesz ismét önállóan kanállal étkezni és nem vidul fel egészen addig, amíg Sherman katonái fel nem égetik Dél-Karolina összes házát, összes istállóját, összes udvarát… egészen az utolsó farakásig. Georgia-ban Sherman tábornok csak a rabszolgatartó uraságok palotáit égetteti fel, de DK-ban a szabály más volt: ott csak a hideg hamu maradhatott.

Amikor Sumner meghallotta ezt a hírt, hirtelen meggyógyult – újra járni kezdett, talán még bréktáncolt is volna, ha azt már feltalálták volna.

Tanulság? Ha még mindig nem esett le a tantusz, akkor Gary Brecher (The War Nerd) elmondja.

  • ,