1965 – a Fatah első terrorista akciója Izrael ellen, a Nemzeti Vízműveket próbálták egy szabotázsakció keretében elfoglalni (az izraeli védelmi erők meghiúsítják a támadást).

1967 – a Hatnapos Háborút követően a Fatah válik az Izrael-elleni fegyveres ellenállás fő szervezetévé, különböző militáns frakciói (Tanzim, Black September, Force 17, Al-Aksza Mártírok Brigádja) több száz terrorista akciót követnek el Izrael ellen az elkövetkező évtizedekben.

1993 – Izrael hivatalosan is elismeri a palesztin nemzeti aspirációkat és tárgyalófélként fogadja el az Arafat vezette Fatahot. Korábban izraeli kézen lévő területeken létrejön a Palesztin Hatóság, melynek vezető pártja a Fatah lesz.

2005 – Izrael teljesen kivonul a Gázai-ővezetből, felszámolja az összes települését és kivonja az összes katonáját, az egész terület a Fatah vezette Palesztin Hatóság kezébe kerül.

2006 – a palesztin választásokon az (iszlámista) Hámász legyőzi a (nacionalista) Fatahot.

2007 – Kettős hatalom jön létre a palesztinoknál: a Hámász Gázát uralja, Cizjordániában viszont az Abbasz-vezette Fatah tartja kezében a hatalmat. A két erő keményen harcol egymás ellen – fegyveresen is – , de a Gáza-Egyiptom határ közös őrizetéről megállapodnak annak érdekében, hogy Izrael vagy nemzetközi csapatok ne vonuljanak be oda.

2008. augusztus – Izraelbe(!) menekülnek a Fatah tagjai a Hamász elől. Végképp összeomlik a gázai övezetet közösen ellenőrző Fatah és a Hamász együttműködése. A két szervezet véres összecsapásokban egymásnak ugrik, és a Fatah tagjai közül sokan Izraelbe menekültek; Izrael humanitárius okokból beengedi a Fatah több mint 180 tagját, a sebesülteket izraeli kórházakban látják el (Palesztin területen a halál várna rájuk).

Az “irónikus” kifejezés új szócikkelyét olvasták.

MP3 – 07:36

Ami persze semmit sem von le munkásságának értékéből, aminek első öt évadja itt elolvasható, az Amazonon pedig az egész könyvként is megvásárolható.

I get the impression that you’re not a big fan of Tom Clancy.

I hate Tom Clancy.

Why is that?

’Cos he’s a fat loser coward who made and I’m a fat loser coward who didn’t make it.

So you’re just jealous of him?

D’oh!

Június óta Brecher – akinek meglepő módon cs-vel ejtendő a neve – az Oroszországból elmenekült és Exiled néven újraindult Exile-ban publikál.

A 9 milliméter kaliberű, könnyű géppisztoly prototípusát 1951-ben mutatta be Uziel Gal Izraelben. Két évvel később indult meg a fegyver sorozatgyártása, az 1956-os szináji háborúban azonnal nagy sikert aratott (persze nem az egyiptomiak körében). A nagy találati pontosságú és könnyen szétszerelhető izraeli géppisztoly a hatékony lőfegyver szinonimájává vált a 20. században: a gyártás megkezdése óta több, mint kétmillió darab került belőle forgalomba a világ számos országában. Licenszt vásárolt belőle Kolumbia, Chile és Irán is. Haha!

Uziel Gal 1923-ban látta meg a napvilágot Gotthard Glass néven, Weimarban. 1936-ban alijázott a mandátumi Palesztinába, ő is a híres Yagur kibuc lakosa volt. A géppisztolyát már az 1948-as Függetlenségi Háború után elkezdte tervezni, 1951-ben vette át a hadsereg hivatalosan is a fejlesztését. Uziel állitólag nem akarta, hogy róla nevezzék el a fegyvert, de kérését a hadsereg figyelmen kívül hagyta.

A másik Uzi nevű izraeli híresség Uzi Nissan. De az más egy másik sztori.

“It will be designed for… autonomous operations. In the event of a ‘doomsday’ strike, the system could handle attacks that exceed physiological limits of human command. (Brig. Gen. Daniel Milo)”

Hogy is van a “Skynet”, héberül?

[via Engadget via Wired]

Az ilyenkor szokásos szájtépés már megy ezerrel, de egyáltalán, miért is kéne kirobbannia ennek az újabb konfliktusnak? A mozgatórugókat tekintve több elmélettel találkozni. Íme kettõ:

1. Szíria vissza szeretné szerezni a Golánt (még mindig) és a tavalyi izraeli fiaskó után most úgy érzik, hogy meg tudják szorongatni végre a zsidókat. �?gy gondolják, hogy a nyerõ formulát ellesték a Hezbollahtól: aszimetrikus hadviselés, mobil, könnyen és gyorsan “felszívódó” egységek, mobil anti-tank fegyverek, rakétaesõk Izrael sûrün lakott részeire, civilek “élõ pajzsként” való használata, profi médiapolitika…Photoshoppolás. A szírek számíthatnak némi segítségre is: Irántól légvédelmi rendszert, perzsa Shabab-3 típusú közép hatótávolságú rakétákat és orosz gyártmányú Scudokat kapnak. A Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot gomnyomásra tudják aktiválni, és ha a helyzet úgy kívánja, a Hezbollah is bekapcsolódhat megint. A tavalyi szituációról van szó tehát, megszorozva hárommal: Izraelt három frontos harcra is tudják kényszeríteni. Lehet, hogy nem tudnak gyõzni, de nekik pont elég ha nem veszítenek.
2. Izrael tavaly elvesztette elsõ háborúját fennállása óta és ez nem csupán egó-problémákat okoz, hanem komoly stratégiai kockázatokat is rejt magában: a zsidó állam nem engedheti meg magának, hogy elrettentõ képessége csorbát szenvedjen. (Persze ez is egyfajta egó-probléma.) Ezért Izrael most újrajátszaná a tavalyi meccset és helyreállítaná a közel-kelet általuk megszokott rendjét.

Sem Szíria, sem Izrael nem akar igazán, õszintén tárgyalni a Golánról, ám a legfontosabb, hogy Amerika sem akarja, hogy sikeres tárgyalások legyenek. Kijelentették a Fehér Házban, hogy nem kívánnak “beleszólni” a dologba. Hehe. (Amerikának persze Izrael a láncos kutya és sokan szívesen elengednék a Szíria-Hezbo-Irán gonosztengely ellen.)

Végül, elemezzük az esélyeket is. Seggbe tudja rúgni Izrael az arabokat, mint a régi szép seggberugós idõkben? Meg tudja fingatni Szíria Izraelt newschool gerilla taktikákkal, Hezbo-stílussal?

Mi itt a JP-nél tudjuk, hogy a válasz nem a fegyvereken fog múlni elsõsorban, hanem a politikusok döntésein: aki okosabb, az gyõzhet. Tradicionálisan a zsidók az okosabbak, de tavaly Izrael nem volt okos, sõt, nagyon buta volt. Az a hadjárat Izrael “legnagyobb szégyene”, de a kudarc fõ okozója a dilettáns, hovatovább imbecilis politikai és katonai vezérkar volt – akik viszont mára repültek és helyükre új figurák kerültek. Ezek nem új arcok a játszmában és igencsak értik a dolgokat: az idióta bajszos komcsi Amir Perec helyére Ehud Barak került hadügyminiszternek, a korlátolt gondolkodású Dan Halutz-t pedig Gabi Ashkenazi váltotta a vezérkari fõnöki székben.

Végül, de nem utolsósórban idézzük fel a Béke-Nóbeldíjas izraeli elnök, Simon Peres szavait (amit Iránról mondott, de Szíriára – sõt magára Izraelre – is igaz):

“Legyenek óvatosak a fenyegetõzéssel, (mert) akik fenyegetnek, maguk is megfenyegettetnek”

Jézus után szabadon.

Intermezzo: a rabszolgasággal volt egy aprócska probléma akkortájt: még nem léteztek professzionális PR/CSR cégek, így nem tudtak a déli politikusok a Mason-Dixon vonaltól északra élõk számára hatásos és meggyõzõ érvekkel elõjönni a rabszolgaság mellett.

Preston Brooks képviselõ ezért inkább ejti ezt a hirtelen jött ötletet, hogy érzéseit szavakba öntse. Ehelyett az emberi történelem egyik légrégibb, de mégis leghatásosabb replikáját választja: két nappal a képviselõtársa felszólalása után kényelmesen odasétál Charles Sumner székéhez egy nehéz, vaskos sétálóbottal és erõs, határozott nemtetszését kifejezve véresre veri Sumnert.

.

Sumner beszorul az asztala mögé és Brooks addig veri, míg eltörik a sétálóbotja. (Brooks dél-karolinai rajongói aztán sétálóbotok százait küldik a képviselõnek az elkövetkezõ napokban).

Epilógus

Sumnernek évekbe tellik, mire újra megtanul járni és képes lesz ismét önállóan kanállal étkezni és nem vidul fel egészen addig, amíg Sherman katonái fel nem égetik Dél-Karolina összes házát, összes istállóját, összes udvarát… egészen az utolsó farakásig. Georgia-ban Sherman tábornok csak a rabszolgatartó uraságok palotáit égetteti fel, de DK-ban a szabály más volt: ott csak a hideg hamu maradhatott.

Amikor Sumner meghallotta ezt a hírt, hirtelen meggyógyult – újra járni kezdett, talán még bréktáncolt is volna, ha azt már feltalálták volna.

Tanulság? Ha még mindig nem esett le a tantusz, akkor Gary Brecher (The War Nerd) elmondja.