17 nap és itt van megint, napról-napra idén is feltartóztatathatatlanul közeledik a Hanukarácsony. Hanuka és Karácsony idén majdnem teljesen egybeesik: december 21-n köszönt be a Hanukai angyalka; Karácsony első estéje úgy tűnik idén is december 24-re esik.

De elég a dátumokból, nézzük, hogyan díszithetjük fel otthonunkat e jeles eseményre, milyen speciális hozzávalókat használhatunk a lakásunkban, aggathatunk magunkra, küldhetjük szeretteinknek; egyáltalán mit rejt számunkra a világháló?

Télapó-kipa: tuti csajozós kipa december utolsó napjaira!

Környezetkímélő megoldás: fenyőfa és hanukia egyben

Visszafogott díszítésű üveggömb a fenyőfára

Asztali díszek, vagy legóházba alkatrész? Nem tudtam eldönteni.

Robotos képeslap: bárkinek küldhető, de elsősorban sci-fi rajongó kis- és nagyfiúknak

Eli, az elefánt képeslap: nem csak vallásosoknak!

Trend-eli fülbevaló: nem kétséges, hogy a 14-15 éves, az identitás-keresésen éppenhogy túlesett lányoknak kitűnő

Mézes-macesz ház: Öröm a köbön, ráadásul újrahasznosítható Peszahkor!


Partedli: alkalomhoz illő ruhavédő szakfelszerelés a kicsiknek

ün voltam az egyik.

Hungarian Jews and Zionism: now that’s an explosive bunch!

Hungarian Jews and Zionism: now that’s an explosive bunch! You see, we’ve been on the cutting edge of both fierce Zionism and vehement Anti-Zionism at a time. Two of the most important visionaries of Modern Zionism were actually Hungarian Jews: Theodor Herzl (né: Herzl Tivadar on the square in Pest where now the mighty Dohany Synagogue stands) and Max Nordau (né: Südfeld Simon Miksa), the Man Who Should’ve Won the Mustache Contest. Nordau and Herzl together founded the World Zionist Organization in 1897 and had a vision to establish not just a new-old homeland but also a New Culture for the Jews. On the other front, some other Hungarian Jews had also left a memorable imprint: Neturé Karta, the most notorious Anti-Zionist splinter-haredi group also have all their roots in Hungary. Their “forefather”, Chájim Joszéf ben Ávráhám Sonnenfeld was born in a small stetl in the year of the Hungarian Revolution of 1848.

So what came out of this mixed heritage for us, Hungarian Jews living in the 21st Century in a united and free Europe? And what do we have to say about Israel, Zionism and post-Zionism today? Well, our “radical” heritage has mostly mellowed out and today many Hungarian Jews probably share my perspective about “Israel at 60” which I should sum up in three points:

1. Most Jews living in Hungary (and I guess this goes for most Diaspora Jews) no longer feel that that they are the lone sentinels working on behalf of a lonely and fragile Israel. We perceive Israel to be indeed strong: she is widely recognized, independent and economically very potent with a technological edge that places it in the club of countries that really count. Some conflicts and disagreements aside Israel is actually entering into ever greater partnership with the EU, which itself is a major stakeholder in the future of a successful Israel – in a successful region. Since the fall of Communism, Eastern Europe is also in active partnership with Israel – and not just in diplomatic arena (but also economic, cultural etc.)

2. Not only Israel but we have also become a lot stronger – after “60 years”: we don’t really need any paternalistic nurturing from Israel (or the US for that matter) any more. In many ways, Jewish culture in Europe is flourishing: we have not only successfully revived and reconstructed much of our heritage but we’re also becoming increasingly a future-oriented community. We have succeeded in transgressing our role of being the “guardians” of a static and finalized pre-WWII heritage. We have moved beyond the status of being the museum keepers of world Jewry. In gradual ways, many of us are able to create a relevant and forward looking Jewish culture that thrives on diversity and pluralism.

3. So I guess both of us – Israel and the European Diaspora – have grown up, in many ways. Therefore, our objective should be to create new “synergies” (even if it is such an overused buzzword) between Israel and the Diaspora. After all, many of the most wonderful and most lasting things happened to the Jewish people in the “Diaspora Experience”: the giving of the Covenant and the lasting miracle of Sinai, the Talmud and the culture of an ongoing dialogue, Rashi and Maimonides, Hassidism and Reform, Woody Allen and the Hebrew Hammer, and yes, even “Zionism”, this idealistic construction of faith, humanism and human will. It happened in the Diaspora.

So I believe that Israel can be at its best if it is in fruitful dialogue with the Diaspora: with a constant exchange of ideals, new concepts and most important, an ongoing dialogue on how being Jewish can be relevant and enriching to our lives.

Happy Birthday Israel: we’re really proud to see you at this age and looking forward to the next six decades! See you soon!

The 60 Bloggers project is co-production of Jewlicious.com and the Let My People Sing Festival. It is published daily for 60 days to celebrate Israel’s 60 birthday.

Tordai “TEDD KI AZ ASZTALRA!” Péter ingatlanfejlesztõ cégének beruházásában jövõ hónaptól hatalmas ingatlanprojekt indul a Dohány utcai zsinagóga mellett. Amit sokan lakótelepnek és a zsidónegyed rombolásának hívnak, azt a beruházó “rehabilitációs mintaprojektnek” nevezi.

A hg.hu most két részes cikkben tár fel, szaglászik körbe, jár körül:
1. rész: Luxuslakások a zsinagógánál
2. rész: Semmit a szemnek

A JP hümmög, ha bajsza lenne, dörmögne is.

Íme néhány többé vagy kevésbé lélekpusztító feldolgozás. Cniuszriadó!

* brit popkiscsaj (sõt õ állítólag zsidó)
* Texasi cowboyok
* Lengyel metál antifasiszta hevülettel (állítólag õk is zsidók)
* Vad szimfonikusok
* Eurobeat vagy mi a szösz, igen rettenetes
* Bobán és az õ örökbecsû fúvósai (na õk tuti nem zsidók)
* Holland gabberek

Az abszolút gyõztes pedig ez a videó egyenesen Bollywoodból.

Már megint. Kedvenc holland fotósom, Thomas Schlijper már megint Izraelben sütteti a hasát. Ha már ott van, akkor néhány fotót is készít, és nagyon jól teszi. Az amszterdami hétköznapokat megörökítõ, és a fotóblogjában közkinccsé váló képek sorozatát néha megtöri, és akkor nyálcsorgatva vágyakozunk mi is oda, a tengerpartra, a Ben Yehuda utcába vagy éppen a Dizengoffhoz (no nem mintha Amszterdamba nem vágynánk hetente legalább egyszer).
Ahogy az archívot átfutottam, évente két alkalommal utazik Izraelbe, és kiváló szakmai tudással mutatja be a tel avivi vagy a rishon leziyoni hétköznapokat úgy, mintha valóban ott élne. Nekem legalábbis hitelesek a képei, legyen szó esküvõrõl, hirtelen kitörõ zivatarról, McDonaldsról, kocogó emberekrõl, katonalányokról, tengerparti lazulásról, esti kocsmázásról vagy egy izraeli házibuliról, ahova mindig is vágytam, de még sosem jutottam el. A képek mindazonáltal itt sorakoznak, nem is kell repülõ, már utazom is.

Ha csökkenteném a napi online betevõt mondjuk öt tételre, akkor is jó eséllyel közte lenne az Urban Dictionary.  Ez ugyanis egy zseniális applikáció: egy olyan szlengszótár, amit nem lexikográfusok vagy, még rosszabb, nyelvészek írnak karosszék mögött, hanem maguk a felhasználók. Az ucca emberei. Mi írhatjuk, bõvíthetjük, szerkeszthetjük az Urban Dictionary-t. Az ötlet Aaron Peckham agyából pattant ki még 1999-ben, 2001-ben debüttált az interneten, ma meg már havi látogatottsága bõven meghaladja az egymilliót júzert.

A korábbi szlengszótárokkal az volt az alapprobléma, hogy statikusok voltak:  képtelenek voltak követni a nyelv változásait, így gyakorlatilag már a megjelenésük napján elavultak voltak.  Az Urban Dictionary gyógyír erre: itt a napról napra újrateremtõdött nyelv életre kelhet.

A rajz csak illusztráció.

Tegnap kísérletre szántam rá magam: egy olyan szleng kifejezést definiáltam, ami még nem létezik. Ha jóvá hagyják a szerkesztõk, akkor globális szleng karriert is befuthat be a wolfowitz szó. Az én defínicióm:

Wolfowitz: The moment of discovering in public that a person’s sock has holes in it.

“Oops, my sock has a hole in the toe. I pulled a wolfowitz!”
“I can’t believe he did the wolfowitz!”

 

Háttér: Wolfowitz és az õ zoknija 

Ez a fajta vallásos idõ ugyanakkor – ha csekélynek tûnõ mértékben is – különbözik a keresztény idõszámítás idejétõl. Napjaink ugyan 24 órásak, hetünk megegyezik a klasszikus keresztény idõszámítással (ahol a hét elsõ napja a vasárnap, s nem a hétfõ), hónapjaink évrõl-évre azonos évszakba esnek, de hónapjaink holdhónapok, napjaink pedig nem éjfélkor, hanem a nap nyugtával kezdõdnek. Így elõfordul, hogy egy zsinagogális óra nem pontosan hatvan konstans módon egyenlõ percre bomlik, hanem a polgári idõszámítás perceinél az egyik évszakban valamivel hosszabb, a másikban valamivel rövidebb hatvan percre. A zsinagogális naptár (לוח) – alapjában véve a nõi menstruációs ciklust követõ – lunáris ill. az évszakok járáshoz igazodó szoláris jellege közötti összhang fölbomlását megakadályozandó, sokkal gyakoribbak nálunk a szökõévek, mint a tisztán szoláris naptár szerint élõ keresztények körében. A 19 éves ciklusban hétszer fordul elõ. (Idén is pl.) Szökõévben az egyik tavaszi hónapból (ádár) kettõ is van. Az év jelentõsen megnyúlik, a következõ chanukka még akár valamivel karácsony utánra is kitolódhatik (idén ma este „jött be” az utolsó napja, jövõre viszont egybeesik majd az elsõ napja a karácsonnyal, míg 2043-ban majd csak karácsony után kezdõdik, és így még a polgári újév elsõ napjaiban is tartani fog).

Fölmerülhet bennünk tehát a vágy, hogy plasztikusan lássuk magunk elõtt a polgári és zsinagógai naptár szinopszisát. Erre ragyogó off line módszer a zsinagógai zsebnaptár. Hátránya ezen eljárásmódnak ugyanakkor, hogy a folyó éven túl minden más idõre igazi vakablakot nyit. Így segítségével nem tudom megmondani, hogy 1848-ban, vagy 1686-ban mikorra esett peszách, purim, vagy az akkor még meg sem született édesapám járcájtja, ami – valljuk be katonásan – minden bölcsészt tartósan nyugtalanít így negyven felé. Szerencsénkre van számítógépes módszer is. Az én kedvenc zsinagógai on line naptárom egy magánzó (potenciális tiszteletbeli judapestes) alkotása. Elsõként még a 16-bites Windows-ra készítette el C+ nyelven, majd lett 32 bites és XP-s változat is. Azoknak viszont, akik Linuxot vagy (micsoda anakronisztikus opportunizmus) MacOs-t használnak, ez a módszer, ha nem is járhatatlan, némiképp rögös. Ezért és az e-mailes riasztás lehetõsége okán is jó, hogy a szerzõ elkészített egy WEB-es site-ot is. Itt a WEB-es világból ismert, szokásos regisztrációs eljárást és némi finomhangolást, pl. földrajzi helyzetünk pontos megadását (lásd elsõ kép) követõen

loginnal, jelszóval biztosított saját felületre jutunk, mely a szombatok, az ünnepek bejövetelének és kimenetlének idején túl az egyes napszakok egyéb idõpontjairól (pl. a smá mondásnak végsõ idejérõl, a hetiszakaszra, sõt az adott napra elõírt halachára vonatkozólag) is tájékoztatást kapunk. Halálozási évfordulókról, születésnapokról, bármicvákról (kb.: konfirmációról, bérmálkodásról) is értesít, sõt riaszt, ha egyéni adatainkkal föltöltjük saját naptárprofilunkat, mely a világ bármely tájáról elérhetõ. Hátránya e felületnek, hogy nem ünnepbiztos: nem kapcsolja ki a gépet, ha beáll a munkatilalom, és munkatilalom idején nem is használható. Továbbá egyelõre kávét sem fõz.

Nagyon jó, szellemes és tanulságos a program (fõleg az off line, Windows-os software) súgórendszere. A halachikus idõszámítás apróbb fortélyain túl megtudhatjuk pl. azt is, hogy a szoftver rabbi safe, ami annyit tesz, hogy elkészítése során egyetlen megkonzultált rabbit sem ért áramütés vagy heckertámadás. Ez utóbbi ellen a bennünk albérletben élõ anarchista lázadozik még ugyan egy kissé, de harmincöt fölött az ilyen nyárspolgári teszetoszaság végül is már belefér.

Honlapszerkesztõknek (jelesül is Shadainak) a szerzõ elkészített egy javascript nyelvû változatot is, mely beépíthetõ saját honlapokba is.

Programozóknak dll-állományt is rendelkezésre bocsájt a szerzõ (Abu Mami), de ezekkel (legalábbis a delphis interface-szel) tapasztalataim szerint bajok vannak. (Abu Mami sajnos nem állt át a GNU oldalára).

Elég, hogy a program mûködik és jó (tov-tov, bon-bon).

Salamon* ezt úgy mondaná: mindennek tesztelt ideje van…

* mármint Salamon Béla, Dávid király fiától mi kérünk elnézést…

Nos kérem, tegnap óta van saját Facebook csoport. Legyen ün is early adopter, csatlakozzon most! (A nemek aránya ideális, akár ismizésre is haszálhatják.)

A szíriai cenzorok múlt pénteken betiltották az internetes hozzáférést a Facebook-hoz, ezzel rögtön beindítva egy Facebook-turizmus hullámot Libanonba. A szír hatóságok félelme:

a Facebook a szír ifjúság izraeli penetrációjának eszközévé válhat.

Ebben van valami. Penetrálódjon hát most a JP-vel, csatlakozzon a Facebookhoz! Hogy ez mi ez? Ez az elsõ olyan közösségépító szájt, amelyik nem egy zárt rendszer, hanem maga. a. nyílt. platform. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a Facebook lehetõvé teszi a nagy webes szolgáltatócégek számára, hogy saját alkalmazásaikkal, megoldásaikkal érjék el a Facebook sok tízmilliós felhasználótáborát. Fejleszt is többek között a Delicious, a Digg és a Last.FM, de a minialkalmazások irányába is teljesen nyitott a Facebook: a világ fejlesztõi pedig ontják magukból a facebookos minialkalmazásokat, a widgeteket.

A szír hatóságok félelme tehát érthetõ: a Facebook nem csak nyitott és hiperdemokratikus, hanem valóban rengeteg izraeli, valamint zsidó minialkalmazás is fut(hat) rajta. Ezek egy része apró idétlenség, egy része viszont igazán hasznos. Léteznek minialkalmazások tanuláshoz, barátkozáshoz, csajozáshoz/pasizáshoz, ünnepléshez, zenehallgatáshoz, politizáláshoz, utazáshoz, divatozáshoz, fotózáshoz, sportoláshoz, kajáláshoz és még pár tucat olyan dologhoz, ami nélkül a szírek egyszerûen sikertelen nép maradnak.

A Facebook mellett poros, döglött telefonkönyvnek tûnik az iwiw, de szerencsére a rendszer nyitottsága miatt nagyon egyszerûen áthívhatjuk meglévõ iwiwes kontaktjainkat is az új játszótérre.

A Facebook “zsidóságára” egyébként a Bangitout további bizonyítékokat is gyûjtött:
10. A Facebook-ban is van üzenõfal: ez nyilvánvalóan a Kotel (Siratófal) továbbfejlesztett változata
9. Ismerõseink hírcsatornáira egy kattintással feliratkozhatunk: ez egy eszményi loshon hora (pletyka) megoldás (Sasvári Józsival vagy Braun Róberttel szólva: szolúció)
8. A Facebook-on ortodox módon lehet flörtölni: egy gombnyomással “megbökhetjük” pl. az ellenkezõ nemû ismerõseinket (poking minialkalmazás), ez az eljárás pedig még a legszigorúbb shomer negia elõírásokkal is kompatibilis
7. 1 dollárért lehet gyémántgyûrûhöz jutni!
6. A “relationship status” (családi állapot) mezõ frissítése hatékonyabb, mint egy egész csapat jiddise mame
5. A fotók teggelése minegy manifesztiációja a népszerû “Jewish Geography” játéknak (valahonnan mindannyian ismerjük egymást)
4. “Közösségépítés” ;-]
3. Mark Zuckerberg (Facebook) vs. Tom Anderson (MySpace)…azt hiszem eleget mondtunk a két vezetéknévvel
2. A Facebook két színben pompázik: Kachol v’ Lavan (kék és fehér, az izraeli zászló és a talesz színeivel)
1. A Könyv Népe vagyunk… csak most egy kicsit felszínesebben.

—
Kapcsolódó:
Zsidó élet a Second Life-on

1. magántulajdonban lévõ vállalkozás,
2. nagy befektetõk,
3. az üzleti terv következetes megvalósítása (noigen, ezzel itthon vannak problémák, konkrétan sokszor egyáltalán nem létezik valós üzleti terv – hiszen gyakran azt sem tudják az ötletgazdák/fejlesztõk, eszik-e vagy isszák az olyat…) az egyébként jó ötleteken alapuló hobbi/garázs-fejlesztéseknél),
4. innováció (ez tán nem szorul különösebb magyarázatra. eredeti, valós igényre megoldást nyújtó fejlesztés. nem egyszerû klón, nyúlás vagy lokalizáció (persze ezeknek is megvan a maguk helye s szerepe, no offense),
5. felhasználói aktivitás (pl. a comscore, statbrain vagy alexa-ranking (ugye, megvan a kapcsolódó kuruc.info-blama?) adatokra, ill. a blog buzz-infókra alapozva)

az összeállítás elkészítésében közremûködött ouriel ohayon szerint az izraeli webes fejlesztések világát mostanság az jellemzi, hogy

“az utóbbi években izraelnek sikerült a globális internet-ipar központjává válnia, ahol egyszerre vannak jelen s dolgoznak össze a vállalkozók, befektetõk, bloggerek (figyeljük a sorrendet! és olvassunk cluetrain manifesto-t, ha ez a hozzáállás nagyon idegennek tûnne…), szolgáltatók és tech-szakértõk. az izraeli vállalatok számára jelenleg az jelenti a kihivást, hogy a külföldi piacokon biztosítsák sikereiket – mivel a lokális piac nagyon kicsi. a shopping.com példája megmutatta, hogy mûködhet a dolog és az ígéretes fiatal cégek mellett az intenzív tõkeáramlás is kecsegtetõ.”

az izraeli vc kutató központ (róluk késõbb még bõvebben) kutatása szerint az izraeli internetes vállalatok 2007 elsõ negyedévében 64m dollár tõkét vontak be, az elmúlt öt évben a legmagasabb összeget. ez az összes elsõ negyedéves izraeli (kockázati) tõkebevonás értékének 16%-át jelenti!
de akkor nézzük végre a top 10 webkettõ szolgáltatás/alkalmazás közül az elsõt (a többiek is következnek majd szépen sorjában, azért sorozat a sorozat):

alapítás: ra’anana-ban alapították, a fejlesztés is ott folyik, de az új fõhadiszállás már a szilícium-völgyben, mountain view-ban van. az intel és a tmobile ezév májusában fektetett be 20m dollárt, az alapító pedig a sequola capital.

mit csinálnak: ingyenes/olcsó tarifás nemzetközi (mobil)telefonálási lehetõséget biztosítanak voip-en keresztül. (érdemes megnézni a szolgáltatás demót)

elõny: azt mondják, jelenleg több mint 2,5 millió felhasználójuk van. valószínûleg ipo-ra készülnek (ami persze nem feltétlenül elõny, node), erre utal, hogy az új pénzügyi igazgatójuk a verisign-nál szerezte public company tapasztalatait.

fejlõdési lehetõség: a jajah biztosíthatja az intel számára a bejutást a termékforgalmazók, az oem ügyfelek és fejlesztõk piacára, valamint a jajah az intel ip access programjának részeként az intel voip szabadalmi portfóliójához juthat hozzá. további lehetõség, hogy a pc-kbe integrálva a felhasználók akkor is tudnak majd telefonálni a rendszeren keresztül (azaz ingyen ill. olcsón), ha a számítógépük éppen ki van kapcsolva. hoppá.

versenytársak: skype, rebtel, oqo, truephone, fring és mások. a legveszélyesebbnek -márcsak az elterjedtsége/ismertsége miatt is- a skype tûnik, de a jajah befektetõi háttere sokat ígér.

(thx 2 alarm:clock)