A gárdista férfiak fekete maszkot viseltek, nem látszódott az arcuk. Tucatnyian lehettek, és körülvették a családi házat. A házban körülbelül 15-20 ember lehetett, gyerekek és nők is, a maszkos férfiak pedig azért érkeztek, hogy meglincseljék őket. Először felgyújtották a száradó ruhákat az udvarban, utána nekiláttak felégetni az egyik szobát a lakásban. A nők kétségbeesve segítségért kiáltottak, de a szomszédok nem mertek a segítségükre jönni, mert féltek a támadóktól és a fegyveres környékbeli polgárőröktől is, akik szinte hermetikusan körbezárták a családi házat, miközben a maszkosok randalíroztak. Az egész akciót több száz környékbeli szemtanú nézte, mint valami koncertet vagy szindarabot. A házra folyamatosan záporoztak a kisebb és nagyobb kövek, az ablakok sorra törtek. Több tucat újságíró is jelen volt, akik közül páran nem bírták tovább a pártatlan szemtanú szerepet: berohantak a lakásba és kimentették a beszorult a családot, miközben rájuk is záporoztak a kövek és a válogatott szidalmak a maszkosoktól. A rendőrség és a katonaság sehol sem volt. Egy órán belül az egész házat szétzúzták a támadók, az összes ablakot betörték és lángra gyújtották a ház keleti bejáratát. A megtámadott család több tagja teljes sokkban volt, a gyerekek zokogtak. Végül körülbelül egy órával a támadás kezdete után megérkezett az első rendörkülönítmény. A támadók lenácizták őket.
2008. december 5., Hebron. A fekete maszkos támadók: izraeli zsidók. A megtámadott fegyvertelen család: palesztinok.
Már régóta nincs bennem büszkeség, ha Izraelre gondolok, de tegnap óta aktív szégyent érzek, ha erre gondolok. Herzl Tivadar, Asher Ginsberg és Max Nordeau (Südfeld Simon Miksa) minden bizonnyal a sírjukban forognak.
