Archive for the 'zion' Category

Page 2 of 10

Náci-domina-pornó avagy alternatív holokauszt narratíva?

Hogy kerülhet az ember igazi náci-domina-pornó közelébe héberül?

Szokásos ellenőrző körömet futottam: aktuális judapest poszt, kurinfó, bombagyár. Kinek, mi a szórakozása.

A bombagyár már csak immel-ámmal, unom a hülyeségét.

A kinfó viszont azért is érdekes – amikor éppen nem vagyok címszereplőjük -, mert lopnak_csalnak_hazudnak ugyan, de a szokásos “kurucinfolized” (értsd: www.pornolize.com) módon lenyúlt cikkeik néha jó témákhoz vezetnek vissza. Most se volt másképp: a múlt-kor történelmi portálról aláztak be egy cikket, ami egy qérdekes projektre hívja fel a figyelmet. Ez egyébként megérne egy nagy-nagy posztot, bár lehet, hogy csak én vagyok alulművelt középkori nagyzsinagógák témájában, de fogalmam sem volt, hogy a szír-zsidó imaházon kívül egy ilyen komoly templom is volt/van (lesz?) a Várban.

Szóval múlt-kor beüt, és a legolvasottabbak között ott a manna: “Népszerűek voltak Izraelben a perverz náci képregények.”

“A téma a legtöbb néző számára teljesen ismeretlen: Adolf Eichmann tárgyalása során kerültek az izraeli könyvesboltokba azok a koncentrációs táborokról elnevezett “stalag” nevű könyvecskék, amelyekben a kor grafikai színvonalának megfelelően kikapós SS katonanők inzultálták és zaklatták szexuálisan a brit és amerikai foglyokat.

A könyvek a korban igazi bestsellerek voltak, már csak címük alapján is: az egyik leghíresebb például a “Schultz ezredes magánkurvája voltam” címet kapta, és a borítón is hiányos, dominaöltözetű, dús idomokkal ellátott katonanők álltak. (…) Bár a műveket eredeti náci alkotásokként és amerikai szerzők fordításaként tüntették fel, azokat a valóságban Izraelben írták.”

Két dolog miatt dobtam ezt fel.

Ad 1: Ha valaki a cikkben említett filmet megszerzi, az pontot ér.

Ad2. A cikk konklúziója: “Sokak szerint a könyvek elkészítésének terápiás okai voltak: az izraeli társadalomban ugyanis igencsak élő volt a holokauszt emléke, és a hasonló könyvek lehetővé tették az emlékezés más formáinak megjelenését és a felejtést is.”

Akkor lehet, hogy Holokauszt Emlékközpont koncepciója lyukra futott? Vagy éppen ott a gond, hogy nem futott elég lyukra?

Hmmmm?

Uzi

A 9 milliméter kaliberű, könnyű géppisztoly prototípusát 1951-ben mutatta be Uziel Gal Izraelben. Két évvel később indult meg a fegyver sorozatgyártása, az 1956-os szináji háborúban azonnal nagy sikert aratott (persze nem az egyiptomiak körében). A nagy találati pontosságú és könnyen szétszerelhető izraeli géppisztoly a hatékony lőfegyver szinonimájává vált a 20. században: a gyártás megkezdése óta több, mint kétmillió darab került belőle forgalomba a világ számos országában. Licenszt vásárolt belőle Kolumbia, Chile és Irán is. Haha!

Uziel Gal 1923-ban látta meg a napvilágot Gotthard Glass néven, Weimarban. 1936-ban alijázott a mandátumi Palesztinába, ő is a híres Yagur kibuc lakosa volt. A géppisztolyát már az 1948-as Függetlenségi Háború után elkezdte tervezni, 1951-ben vette át a hadsereg hivatalosan is a fejlesztését. Uziel állitólag nem akarta, hogy róla nevezzék el a fegyvert, de kérését a hadsereg figyelmen kívül hagyta.

A másik Uzi nevű izraeli híresség Uzi Nissan. De az más egy másik sztori.

Euroleague Final4: orosz-izraeli döntő

Ma este 9-től: Maccabi-CSKA kosárlabda mérkőzés Madridban – az Euroliga döntő.

20 euróért élőben nézhetjük - a neten.

Montepaschi Siena a Maccabi Elite ellen megmutatta, miért jutottak el ideáig: az első félidőre az izraeliek lehajtott fejjel, könnyezve mentek le, mert nem számítottak ilyen szoros meccsre. 12 ponttal ment el a Siena, három negyeden keresztül uralták a mérkőzést, az történt, amit ők akartak. A pályán McIntyre 26 pontot dobott, de ez is kevés volt a győzelemhez, mivel a Siena sztárja, Stonerook korán faultproblémákkal került a padra. Ráadásul egészen hihetetlen, de 45 hármas kísérletük volt a mérkőzésen (11-et értékesítettek), pedig Lavrinovic kifejezetten szép centermunkákkal dolgozott, és szerzett 17 pontot.

A rengeteg izraeli szurkoló kiharcolta a továbbjutást a Maccabinak, amelyben Sharp és Garcia játszott különösen jól, de az erős kispadnak is köszönhető ez a győzelem, mivel sokkal többet tettek hozzá a maccabisok a padról. Az elmúlt öt évben négy alkalommal voltak döntőben a sárgák, összesítésben öt alkalommal lettek Európa legjobb klubcsapata, hétszer másodikok. A két évvel ezelőtti döntőhöz hasonlóan (73:69-es CSKA győzelemmel) megint az oroszokkal játszanak, akik szintén ötször győztek, négyszer vesztették el.

A bejegyzés folytatódik! ››

Bringával Izraelben

biker1.jpg

Ketten is megkérdeztek errõl a témáról a napokban, így egy külön posztot szentelek neki.

Kérdés: milyen lehetõségek vannak Izraelben bringás túrákra?

Válasz: Izrael egy bringás kánaán.
Bõvebben: Izrelben több száz kilométernyi bringázható út van, régóta léteznek bringás közösségek, szervezetek és kifejezetten jónak mondható a háttérinfrastruktúra (térképek, szállások) is. üvente több verseny, valamint szervezett hosszabb túra is van az országban. Az egyik legkalandosabb lehetõség az “Israel National Trail” végigjárása: ez egy 953 kilométer hosszúságú útvonal, amely észak-dél irányban szeli végig az országot (a Hermon hegytõl Eilatig), 20 nap alatt lehet teljesíteni – persze csak jó kondiban és szerencsével. Ez egy klasszikus útvonal, amelyhez ma már rengeteg térkép, GPS szoftver és egyéb kapcsolódó szolgáltatások is vannak (pl. olcsó szállások, túravezetõk stb.). Eredetileg nem bringatúrákra alakították ki ezt az útvonalat, de az adaptálás már évek óta folyik (”The Israel Bike Trail“), mára úgy tudom ez be is fejezõdött.

Az Israel Bike Trail atyja Jonathan Lipman, egy brit zsidó fickó, aki a kilencvenes évek elején alijázott Izraelbe és azóta szervezi kint a bringás életet. Számos más túrát is vezet, rövidebbeket is, mint a 20 napos, brutális “Israel Bike Trail”. Vannak 4, 5 és 6 napos túrái is. Jon Lipman email címe: lipman@barak-online.net, a legegyszerûbb írni neki.

A bejegyzés folytatódik! ››

Nap és elem

napelem.jpg

Nemrégiben került nyilvánosságra a hír, hogy a világ legnagyobb napelemes erõmûvét készülnek megépíteni a kaliforniai Mojave sivatagban. A mindenféle technológiai, politikai, gazdasági érdekességeken felül JP olvasó nem mehet el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a cirka 500 MW-os napenergia-telepet egy izraeli specialistával, a BrightSource Energy-vel építtetik meg az amerikaiak. A témára rávetette magát a HVG tudósítója is és rögvest készített egy interjút a cég szülõatyjával és vezetõjével, Arnold Goldmannal. Ebbõl kiderül, hogy a cég ugyan „amerikai”, de van egy izraeli leányvállalata, a LUZ II (volt természetesen ezt megelõzõ LUZ I. is, ami nem csõdbe ment, hanem az általa képviselt technológia felett eljárt az idõ, ezért upgradelni kellett). Valójában az izraeli leágazásé az a különleges napelem-technológia, amihez a kaliforniai megrendelõ is ragaszkodik.

Hogy miért, ahhoz tudni kell, mit is tud egy napelem.

A bejegyzés folytatódik! ››

JP for J Street

..mert tényleg gáz, hogy vallási fanatikusok és radikális politikusok diktálják a közel-keleti ritmust – Amerikából (a.k.a. más f*rkával verik a csalánt). A J Street pro-izraeli üS békepárti.

J Street is the political arm of the pro-Israel, pro-peace movement. We seek to change the direction of American policy in the Middle East and to broaden the public and policy debate in the U.S. about the Middle East. We support strong American leadership to end the Arab-Israeli and Palestinian-Israeli conflicts peacefully and diplomatically…

Kapcsolódó:
The Economist: Israel – The next generation
JP – 60bloggers for Israel
JP – Szemfelnyitó
JP – Az utolsó utáni esély
JP – Perspektívák

Raichel Idan – az angyalhangú és angyalarcú

A zene gyógyír az elmúlt hét eseményei miatt háborgó léleknek. Mielõtt tovább olvasnád soraimat, terápiaként érdemes ezt meghallgatni:

Mit is kell tudni errõl a csapatról? A bejegyzés folytatódik! ››

60 bloggers

David Abitbol barátom (Jewlicious.Com) és kedvenc nevû rabbim, Rabbi Yonah Bookstein felkért engem múlt héten, hogy vegyek részt egy klassz projektben. Ez a klassz projekt a “60 bloggers for Israel”. Most lesz nemsokára ugyanis Izrael 60. születésnapja, a koncepció pedig az, hogy az évfordulót környezõ 60 napban 60 blogger 60 bejegyzést ír a témában.

ün voltam az egyik.

A bejegyzés folytatódik! ››

Made in Bethlehem

Nem egyszerû túllépni a megrögzült klasszikus kliséken, amelyek az izraeli-palesztin konfliktust õvezik. Néha szerencsére mégis sikerül és ebben mindenképpen segítségre vannak az olyan csókák, mint például Adam Neiman. Adam Neiman a No Sweat divatmárka létrehozója: a brand specialitása, hogy “kizsákmányolás-mentesen” (ld. sweatshop) és ökobarát módon gyártanak szabadidõ- és sportruházatokat. Neimannak van egy harmadik vesszõparipája is (a sweatshop-free és az öko-vonalak mellett): a munkahelyteremtés a munkanélküliség-súlyjtotta palesztin területeken. A fokozottan trendi No Sweat cuccokhoz a textilek jelentõs részét Bethlehembõl szerzik be, az Arja Textiles-tõl.

black-hightop.jpg

A bejegyzés folytatódik! ››

Lapidus Maximus

lapid.jpg

A zindexen van egy remek interjú Yosef “Tommy” Lapiddal . Lapidus beszél az elhíresült Peresz-beszédrõl, az önsorsrontó palesztinokról, az amerikai elnökválasztásról, a magyar konyháról és persze a Magyar Gárdáról is. Majdnem minden sorával egyetértek, talán a hagyományos magyar konyha dícséretét kivéve. :P

JP háttér infó: Tommy Lapid az izraeli politika és közélet igazi fenegyereke. Szuperkarakánul képviseli a világi zsidó kultúrát, az “európaiságot” egy olyan társadalmi közegben, ahol az ultraortodoxia és a szefárd bunkóság kultúra egyre omnipotensebb. A vallásos-fundi politikusok, az ortodox szülõk vele riogatják a gyerekeiket Izraelben. Nagypofájú, arrogáns, szellemes. Egy igazi MAGYAR zsidó. Ráadásul sokunk nagypapájára emlékeztet, Jack “The Joker” Nicholsonról nem is beszélve.

A bejegyzés folytatódik! ››

Tel Aviv két keréken

tel aviv
Izrael gazdasági központja Tel Aviv, milliós település, több százezer ember ingázik, utazik naponta a városban. Ez azt jelenti, hogy sokan autóba ülnek, és a jó hangulatú mediterrán városból egy bûzös, a szmogtól fulladozó, állandósult dugóktól szenvedõ, élhetetlen városi színtér keletkezik. Ez nem jó senkinek, nem jó az itt lakóknak, nem tetszik a turistáknak és nem tetszik a város vezetésének sem. (A helyzet hasonlít a budapesti körülményekre, azzal a különbséggel, hogy itt a városvezetés nem töri össze magát, hogy élhetõbb környezetet teremtsen. Demszky Gábortól ugye tudjuk, hogy kerékpárutat azért nem kell építeni, mert Budapesten nem bringázik senki. Csak néhány idióta, de ez mellékszál, most nem errõl lesz szó.) Szóval, a város vezetésének nem tetszik a kialakult helyzet, és jelentõs változásokat szeretne. A tel avivi várostervezési bizottság részérõl nyilatkozó Sharon Keren el is meséli, hogyan szeretné felültetni a tel avivi embereket a kerékpárra. Nincs ebben semmi újdonság, egyszerûen egy mûködõ rendszert vesznek át más városokból, ami nem ismeretlen számunkra sem. Elegendõ csak Bécsbe látogatni, és minden kiderül.

A bejegyzés folytatódik! ››

Kemény zsidók, LXIII. rész

Rezgett a léc, hogy akkor ez a hír most napi linkfalatka legyen vagy önálló poszt, de a JP ritmusa most talán az utóbbit kívánja:

A TMZ sztáripari pletyka-szájt feltárt egy érdekes trendet: volt izraeli elitkommandósok áramlanak be a hollywoodi testõr-piacra. ?k a legmenõbb életstílus-kiegészítõk a glitterati számára: izraeli izomkommandósok vigyáznak Paris Hiltonra és Britney Spearsre is. A TMZ videója szerint a paparazzók és egyéb sztárparaziták ellen hasonló módszereket kell bevetni, mint a terroristák ellen.

›via Jewlicious‹

Palesztina: szubjektív atlasz

Mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor a Palesztin-területekrõl *nem* háborús imágókat látott?

.

..

Naugye.

A bejegyzés folytatódik! ››

Perspektívák

Láthattuk tavalyelõtt jónéhányan a JP-n, hogy milyen is az úgynevezett izraeli-palesztin konfliktus egy Tel Avivban élõ izraeli zsidó fotós lencséjén keresztül. Brutális:

Tavaly, Annapolis környékén azt is láthattuk, hogy milyen ugyanez a kérdés pár “galamb” politikus és civil békeaktivista lencséjén keresztül. Kicsit csöpögõs (de rokonszenves):

Egy új dokumentumfilmnek köszönhetõen most azt is megtudhatjuk, hogy miképp látják az ott élõ gyerekek – arabok és zsidók, izraeliek és palesztinok – ugyanezeket a kérdéseket. Promises, azaz Ígéretek a címe:

A YouTube-on elérhetõ a teljes dokumentumfilm, 16 részre vágva (1. rész, 2. rész, 3. résztöbbi 13 rész)

[Köszönet Matthieunek a linkekért.]

Izrael “autonóm digitális tábornokot” fejleszt

üs ez nem a Terminátor V. forgatókönyve, hanem 2008 baby! Történt ugyanis, hogy az izraeli barátainkat nagyon megviselte idegileg a 2006-os rakétaháború a Hezbollahhal, ami nyilvánvalóan kakaódélután ahhoz képest, ami egy Iránnal történõ showdown esetén történhet az Alföld méretû országgal. Az elõre gondolkozó, bár erõsen szorongó izraeliek ezért úgy döntöttek, hogy biztos-ami-zicher alapon kifejlesztenek egy olyan parancsnoki rendszert, ami abban az esetben is funkcionál, ha épp nincsenek hús-vér parancsnokok (mert mondjuk meghalt az összes).

“It will be designed for… autonomous operations. In the event of a ‘doomsday’ strike, the system could handle attacks that exceed physiological limits of human command. (Brig. Gen. Daniel Milo)”

terminator_shalom.jpg title=

Hogy is van a “Skynet”, héberül?

[via Engadget via Wired]

  • ,