Most, hogy a JP ilyen médiapiaci tényező lett, nem mehetünk el szó nélkül a holnap kezdődő pekingi Olimpia mellett. ’Mens sana in corpore sano’ és a sport ugye élet, erő, egészség.
A pekingi 29. Nyári Olimpiai Játékok augusztus 9 és 24. között zajlanak. 28 sportág, 302 versenyszámában hirdetnek győztest. 205 ország közel 11.000 versenyzője küzd az elsőségért.
Azt gondolom nem szükséges hosszú és részletes statisztikákkal alátámasztanom, hogy Magyarország méretéhez képest igencsak eredményes résztvevője az újkori Olimpiai Játékoknak. 1896 óta csak egy Nyári Olimpiát hagytunk ki (1920 – Antwerpen). Az összesített éremtáblázaton 2x voltunk 3. (1936, 1952), 3x voltunk 4. (1948, 1956, 1968), 1x voltunk 5. (1904), illetve 6x voltunk 6. (1896, 1908, 1932, 1964, 1980, 1988) helyen, de sosem végeztünk az összesítésben a 13. helynél gyengébb eredménnyel. Aranyérmeink számát tekintve a legsikeresebb Nyári Olimpiáink sorrendben: 1952 - Helsinki (16 arany), 1988 – Szöul (11 arany) és holtversenyben 1936 – Berlin, 1948 – London, 1964 – Tokió (10 arany). Elmondhatjuk, hogy történelmileg nehéz és vérzivataros időkben a magyar sportolók jobb teljesítményre képesek (v.ö. Teher alatt nő a pálma).
Izrael nem áll ilyen jól az éremtáblázaton, jóllehet a pekingi lesz csak a 14. Olimpia, amin izraeli színekben sportolók indulnak. (Azt a témát, hogy „nodehányzsidósportolónyertmásországszíneiben” most kihagyom.) Az eddigi Olimpiákon ezt a szerény eredményt sikerült elérni:
1992 – Barcelona
1 ezüst: Arad (cselgáncs, nő, 63 kg)
1 bronz: Smadja (cselgáncs, ffi, 73 kg)
Érdekesség, hogy Smadja akkor a magyar Hajtós Bertalan mögött lett harmadik.
1996 – Atlanta
1 bronz: Fridman (szörf, ffi)
2000 – Sidney
1 bronz: Kolganov (kajak egyes, ffi, 500 m)
2004 – Athén
1 arany: Fridman (szörf, ffi)
1 bronz: Ze’evi (cselgáncs, ffi, 100 kg)
Eddig tehát mindössze egyszer, 2004-ben csendült fel a H’Tikva aranyérem átadáskor. Nagy volt az ünneplés Izraelben.
Na és Peking? 170 magyar sportoló indul, ebből 130 egyéni sportágakban, plusz a férfi- és női-vízilabda csapat, és a női kézisek. Izraelből 43 sportoló utazik Pekingbe, mind egyéni vagy páros versenyszámokra (fotók emitt).
Na és mit várhatunk? Magyar részről nagy a találgatás. Természetesen aranyat vár mindenki a kajak-kenu, vívás, úszás, vízilabda versenyeken. Befuthatnak elsőnek a kézis lányok, öttusázóink, fiatal cselgáncs csapatból szinte bárki, birkózók, úszók, de érhet minket nagy öröm teniszben (Szávay Ági), lövészetben (Igaly Diána) vagy kerékpárban (Bodrogi Laci) is. Az izraeli csapatban kevesebb az előreprogramozott aranyesély, így szerényebbek a várakozások is. Az esélyesek: Michael Kolganov (Vereckei Ákossal fog küzdeni kajak-500méteren), Arik Ze’evi (cselgáncs), Sharar Tzuberi (szörf), Sharar Peer (tenisz – egyéni) és a világranglista 3. helyezett teniszpáros Jonathan Erlich & Andy Ram.
Véletlen, de érdekes, hogy a mindenféle sportolósztár zászlóvivők között (Roger Federer, Jiao Ming, stb) között mind a magyar, mind az izraeli csapatot egy aranyesélyes kajakos fogja bevezetni (Kammerer Zoltán, illetve Michael Kolganov).
Mindamellett, hogy az Olimpia mindig érdekes (kivétel annak, akit a sport egyáltalán nem érdekel, vagy, aki valamilyen oknál fogva éppen bojkottál egy kínai Olimpiát) a sport mellett ez az Olimpia sajnos sok minden másról is fog szólni, és csak remélhetjük, hogy a sok minden más nem nyomja el az esemény ’beyond-the-politics’ természetét. A hot topikok pedig a szmog, a dopping, a webcenzúra, a sajtószabadság, Tibet, a terrorveszély.
A über-szuper-titkos megnyitóról pedig egy koreai tv-csatornán és az interneten keresztül megjelentek már felvételek. Megsúgom: érdemes végignézni a 3 órás programot. Sör, chips, fagyi és MTV1 augusztus 8-án 14:00 órakor. Ha valaki éppen dolgozna egy ilyen szép pénteki napon, akkor a Telesport weboldalán követhető az esemény online avagy megnézhető később on-demand. Az időeltolódás egyébként +7 óra, tehát az internet mint közvetítő médium erősen felértékelődik. Készül is rá a YouTube, hogy robbanásszerűen megugrik majd az Olimpia alatt a fel- és letöltések száma.
http://stuff.co.nz/blogs/ecocentric/2008/08/08/china-takes-gold-in-population-control/
Honnan ez az illusztracio????? Annyira tetszik! :)
Bocsánat, nagyon érdekes a cikk, de 1896 óta (ha az elmaradtakat - nyilván - nem számoljuk) nem csak 1920-ast, hanem az 1984-es Los Angelesit is kihagytuk.
Bizony Los Angeles kimaradt, pedig az előzmények alapján nagy sikerekre számítottak!
“’Mens sana in corpore sano’ és a sport ugye élet, erő, egészség.”
Az utóbbi napokban állandóan az jár a fejemben, hogy életünk, életeink abszurditása igazán tetten érhető, hogy ha egymásmellé helyezzük az olimpia kapcsán megjelent aktuális híreket dopping-híreket /T-Mobil és támogatottjai, VADA-hírek,a fiatal, életerős sportolók megmagyarázhatatlan /?/ hirtelen-halálai stb./, és az “élünk-halunk, ahogy tudunk” okán a napi hírekbe került droghalálokat.
Arról már nem is szólva, hogy sorra jelennek meg a különböző írások arról, hogy bizony, bizony már az ókori görögök is használtak különböző teljesítményfokozókat, doppingokat az olimpiákon.
Most akkor mire gondoljak?
Vajon mi következik mindebből?
Hát, én gondoltam.
Randa egy látlelet!
p.s.
Távol álljon tőlem, hogy ünneprontó akarnék lenni, de véleményem szerint, itt már régóta nem beszélhetünk sportról, pláne nem ép testben ép lélekről, életről, erőről, egészségről.
Amiről beszélsz az az amatőr sport, amiről a hírek szólnak az meg a profi sport.
Annak idején az Olimpia is az amatőr sportolóknak indult (már az újkori), de szépen lassan átalakult. Ahol pénz van ott a profizmus veszi át a helyét, legyen az a teljesítmény maga, vagy annak fokozása. Azért remélem, hogy ez a verseny süllyed a Tour szintjére.
háháhááá, gondoltam megosztom veletek a zsidós szóviccemet:
http://tucatnev.freeblog.hu/archives/2008/08/07/Cohen_Mihama/
Szerintem Barcelona ‘92 is 11 arany volt
sorry, valóban a 84-es Olimpián sem voltunk ott. hogy is felejthettem el, amikor baromi mérges voltam már akkor is, mert tényleg sok aranyat vártunk.
az illusztrációt a google képkereső dobta. fent van vagy 5 helyen a weben.
a sportra én elsősorban mint amatőr sportra gondolok. a profi sport az már cirkusz. az életükkel játszanak, mi meg nézzük.
Barcelonában Ónodi Henrietta holtversenyben lett első ugrásban - ő maradt ki. Barcelona = 11 arany
kíváncsi vagyok pekingben mennyit nyerünk. tippek?
Nem fognak “lesüllyedni” a Tour szintjére, mert ahhoz előbb kéne rendezni egy 3 hetes versenyt - az egész Olimpia nem tart annyi ideig.
És ha már kerékpár, akkor hajrá Bodrogi Laci, remélem sikerül elérnie valami jó eredményt - még mielőtt megkapja a francia állampolgárságot…
Szerintem nem azért doppingolnak, mert a Tour 3 hétig tart, hanem mert győzni akarnak és erre a kerékpársportban kevés esély van anélkül. (Persze mondhatam volna súlyemelést, úszást, rövidtávfutást is)
Természetesen hajrá Bodrogi Lacinak és minden magyar sportolónak!
illusztráció szuper!
Ez egy nagysikerű kép, Jeruzsálemben az Óvárosban árulják posztereken is (Cardoban láttam a zs’ negyedben). Kapcsolódó:
http://www.nextwave.hu/moses02.jpg
Én az élsportról beszélek, legyen az akár amatőr, akár profi.
Egyébként a kettő között ma már nagyon sok az átmenet. De az tény, hogy ma “a” sportolónak a professzionális sportoló számít , hiszen nagy versenyzőink a szórakoztatóipari sztárok képére formálódnak.
Az élsportolóktól mélyen a magánéletbe avatkozó módon megkövetelik, hogy elérhetővé tegyék magukat a razziázó egészségügyi ellenőrzés számára a hét minden napján,a nap minden szakában. Állítólag még a telefonhasználati szokásokba is belenyúlt a (nemzetközi) sportvezetés. Tehát világosan látszik, hogy itt egy végső erőpróbáról van most szó az egészség imázsára épülő értékvezérelt sportideál, illetve az eredménycentrikus szórakoztatóipari felfogás között. A sportszponzoroknak elengedhetetlenül szükségük van az egészség szó eredeti jelentésére, ebből nem engedhetnek /lásd. T-Mobil és támogatottjai/. Az egészség imázsára épített közképpel kereskedőknek komoly gondjuk van már azzal is, hogy a dopping nélküli élsport is számos megbetegedéshez vezet, hogy a pályájukat befejező professzionális sportolók pár hónap elteltével már soha többé nem állíthatók egészségügyi példaképül, úgy megváltozik a testi megjelenésük. Nem is szólva a tinédzserek krónikus sérüléseiről, vagy arról, hogy a versenysport teljes mezőnyének irdatlanul magas összegeket felemésztő egészségügyi menedzselése - reformkísérletek ide, refomkísérletek oda - még mindig a társadalombiztosítási járulékfizetőket terheli.
Sport és siker szép dolog, de nagyon nem mindegy, hogy milyen áron! A fenyegetettség egyébként az egészség imázsának oldaláról érkezett. Ugyanis az élsport jól közvetíthető része addig maradhat meg a szórakoztatóiparon belül, amíg az egészségre, az egészséges sportra, életre alapozott közkép eladható marad. Mert mi lesz, ha eltűnnek a szponzorok , megszűnnek a tévéközvetítések ? Hiszen az olimpiai jövedelmek az állami támogatásokkal együttesen sem tesznek ki annyit, amennyihez a mai élmezőnyben egy atléta egy teniszező, egy boxversenyző, vagy egy autóversenyző hozzászokott.
Vannak félelmek arra vonatkozóan is hogy a “közképpel kereskedők szakítanak az egészség mindennapi felfogásával és valami Übermensch-jellegű fizikum népszerűsítésével próbálnák meg a nézőknek eladni a sportot. Vannak már ma is erre utaló jelek, például amikor csak a látványosság kedvéért válik egy sport olimpiai sportággá. Ha a strand-röplabdára, mint olimpiai sportágra gondolunk, akkor logikusan adódik a következtetés, előbb-utóbb meztelenül fognak versenyezni a sportolók – úgy ahogy a régi Görögországban amúgy is tették. Ha pedig valaki mégis azt mérlegelné, érdemes-e ragaszkodni „a talán avítt egészségfelfogáshoz”, annak a következő tréfás jövőképet és komoly történelmi példabeszédet ajánlom figyelmébe. Ha a sport egy napon végképp elveszíti a játékosság minden elemét és tisztán cirkuszi attrakcióvá válik – a cirkuszi artisták abszolút sportemberek - az rövid úton oda vezethet, hogy az olimpiai mozgalom ellenőrizhetetlen erők játékszerévé válhat. Így pedig egykönnyen úgy végezheti, ahogyan az időszámításunk szerinti IV. században egyszer már bekövetkezett az antikvitás játékaival: egy morális autoritás egyszerűen betiltja majd egy két évezredre az olimpiát.”
/Doctor Fundatissimus/
“amikor csak a látványosság kedvéért válik egy sport olimpiai sportággá. Ha a strand-röplabdára, mint olimpiai sportágra gondolunk”
A röplabda ott van a világ 10 legnépszerűbb sportja között. Persze jó kérdés hányan játsszák a homokos tengerparton :)
De szerintem a lényeg az lenne, hogy a népszerű sportok ott legyenek az olimpián. Ami meg már nem is sport, hanem néhány ember szenvedélye, pl az öttusa az meg ne legyen olimpiai sportág.
“Tehát világosan látszik, hogy itt egy végső erőpróbáról van most szó az egészség imázsára épülő értékvezérelt sportideál, illetve az eredménycentrikus szórakoztatóipari felfogás között.”
az előbbi lenne az amatőr sport (tömegsport), az utóbbi pedig a profi sport (élsport). e másodikba minden olyan versenyt bele kellene érteni, ahol a győztes nagy mennyiségű “pénzt” kap (pl. tenisz, kerékpár, NBA, foci, Olimpia, stb.)
szvsz az eredményorientált szórakoztatóipari felfogás fog nyerni, mert a pénz mozgatja az egész iparágat. senki sem néz sporteseményt az egészségideálok miatt. sztárokat nézünk és eredményeket várunk.
Igen a tv-ben, rádióban sem amatőr műsorokat, írásokat várunk és nézünk. Viszont mindeki fejet hajt, ha amatőr eszközökkel hoz valaki létre valami profi dolgot.
Persze tök jó dolog elmenni kocogni a barátnőddel/barátoddal, de abból nem lesz sem műsor, se üdvrivalgás! Márpedig a népnek az (is) kell!
Hogy ez jó vagy rossz, az meg egy teljesen más téma. Szerintem.
“mert a pénz mozgatja az egész iparágat”
Pont erről van szó! Ha ugyanis az egészségideál égisze alatt már nem lehet eladni a “sportot, sportolót”, akkor nem lesz szponzor, támogató, no meg pénz az “iparág” mozgatására. Arról nem is szólva, hogy milyen eredmény/ek az/ok, amit/amelyeket már csak különböző teljesítményfokozókkal, doppingokkal lehet elérni?
Malvina, fordítsuk meg, mindannyiunk használ valamilyen teljesítményfokozót. most képzeld el azt a várost egy napig ahol az emberek reggel majd utána egész nap nem ihatnának semmi kávét vagy teát ;]
abban egyetértünk, hogy eljutott az élsportban a dopping-ügy egy olyan pontig, hogy a tisztaság fogalma vicc és álszent ami minél hamarabbi feloldásra vár.
drwho,
szerintem egyértelmű ,hogy én nem a hétköznapi stimulálókról beszéltem, de még ebben az esetben sem igaz, hogy mindenki él ezekkel. Szóval, ez a felvetés szerintem nem érinti azt, amiről írtam. Azt, amire te is utalsz az utolós két sorodban.
::)))
A hétföznapi stimulálókról annyit, hogy azok is listásak. Ha megiszol 2 Redbullt és megvizsgál a WADA, akkor bukás van és lehet mentegetőzni.
Persze ez inkább a WADA-t minősíti. Pár éve a Téli Olimpián egy snowboardostól elvették az aranyat, mert kimutatták a vizeletében a füvet. Na attól biztosan nem ment neki jobban a csúszás!(Már a hegyről)
Remélem idén összejön legalább 10 arany, de 8 feltétlenül. Izraelnek szerintem max 1-2 arany reális. Kár, hogy az egyik várományos épp Kolganov, de hát ügye győzzön a jobbik.
Szerintem 5-6 arany már nagyon szép lenne. Valóban van 8-10 esélyes, de hogy mindenkinek kijöjjön a lépés azt nem hiszem.
Malvi, ez azért nem annyira egyszerű. Szinte mindannyian benne vagyunk nyakig.
Azaz ahogy a kiírásban áll:
“se heroin, se kokain, se kakaó, se kóla, se spuri, se pia, se tea, se csoki, se haska, se xanax, se konyakmeggy, se rumpraliné, se redbull, se guarana, se kávé, se koffeintabletta, se capuccino, se forró csokika, se efedra, se nikotin, se annak tapasza.”
http://gergo.erdi.hu/blog/2006-11-04-utazas_absztinenciaba/
(http://velvet.hu/celeb/abci0303/)
A doppingról szeretnek úgy beszélni az emberek, mintha beszúrnád, és akkor máris aranyesélyes lettél töle.
Arról van szó, hogy irdatlan sokat kell edzeni, ez az alap, és akkor erre jön rá az ürtechnológiás-génbuzeráció. Persze, hogy azért, mert egy idö után nem lehet(ne) csúcsokat döntögetni, újabb csodák nélkül.
De hogy ez ne lenne eladható amíg a Világ Világ? Abban azért kételkedem.
Amíg a gyógyszert is eladják, és szinte mindenki elhiszi, hogy meggyógyul töle, addig az élsport már csak hab a tortán.
ùgy toljuk magunkba a cuccot mint állat, és az orvosi köpeny elött egyenesen kéttérdre ereszkedünk.
a dopping kiirthatatlan. ezzel nincs is gondom. ha vki arra szánja az életét, hogy éjjel-nappal edz, küzd, györti magát és még szúrja is csak, hogy nyerjen és a legjobb legyen, az az ő baja.
aki mindezt tisztességesen éri el, azt becsülöm. a gond csak az, hogy már nem tudod melyik hős a becsületes és melyik nem az. az árnyék rávetül már mindenkire. és ebben az Olimpiák körüli álszent és képmutató dopping-hozzáállásnak igen nagy szerepe van.
pl. Michael Phelps tényleg ennyivel jobb?
“pl. Michael Phelps tényleg ennyivel jobb?”
tényleg.
Judit,
egy szóval sem mondtam, hogy egyszerű, sőt, abból, amit írtam, idéztem, ahogy megközelítettem is kiderül, hogy nagyon is összetett problémakör. Mégpedig pontosan azért, mert mindannyian benne vagyunk nyakig, ahogy arra Kohen Máté is utal.
ecodavid,
pontosan erről van szó.
“pl. Michael Phelps tényleg ennyivel jobb?”
tényleg.
Tényleg! Ennyivel, jobb anyagokat kap!
Jaja.
54-ben a németek is doppingoltak a vb döntőben….
az senkit se zavarjon hogy Phelps tízből tízszer leússza a világot…évek óta
aki sportol, egészséges(ebb) marad, aki “élsportol”, nyomorék lesz többé-kevésbé. inkább többé. de legalábbis jó kövér, ha nem tud átállni a normális kalóriamennyiségre az abbahagyás után.
és hogy az egészséges sportoló szellemileg frissebb vona? háááát… inkább arról lehet szó, hogy ép elméjű, netán okos ember jól ki tudja használni a sport adta lehetőségeket.
nem zavar … Ben Johnson is hasonlóan “jobb” volt Szöulig.
az a baj, hogy ha a doppingot engedélyezik, akkor onnantól tisztán a pénz dönt. több pénzzel nagyobb az esély (ld. F-1, Amerika Kupa, Bajnokok Ligája). a kicsi-szegényeknek akkor annyi.
de szerintem ez csak nekünk fáj, mert mi vagyunk a méretünkhöz és lehetőségeinkhez képest jobbak. a csehek, lengyelek, svájciak, stb a helyükön vannak.
izraelben a többség még az olimpiai keret sportolóit sem ismeri.
“de szerintem ez csak nekünk fáj, mert mi vagyunk a méretünkhöz és lehetőségeinkhez képest jobbak.”
és ez nem gyanús???
Miután megnézzük, hogy miben vagyunk jók már nem :)
“hogy a pályájukat befejező professzionális sportolók pár hónap elteltével már soha többé nem állíthatók egészségügyi példaképül, úgy megváltozik a testi megjelenésük.”
Hat en azert Agassi most is nagyon fess. De a Becker is jol tartja magat (csak csunya, de o elotte is az volt), nem beszelve MacEnroe-rol!S akkor ott van Lineker, Navratilova, Csisztu Zsuzsa, Egerszegi Krisztina.
—
Peking nem 6 oraval jar elorebb?
Hettie,
egyrészt van, aki megússza, másrészt a belső elváltozások nem biztos, hogy látszanak kívülről /izületi kopások, krónikus kötőszövet-, íngyulladás, csontdeformitások, stb./, harmadrészt a felsoroltakat láttad már 30 cm távolságból? Negyedrészt meg kivételek mindig akadnak.
p.s.
Számomra már a szinte férfi testűvé átalakult sportoló nők sem lehetnek semmiféle szempontból sem - így egészségügyi szempontból
sem - példaképek.
Csisztu Zsuzsa ??? Jól néz ki, háááát…
Másrész Michel Phelps sehol sem volt 10 éve… ;)
+a
Hamár úszó http://en.wikipedia.org/wiki/Alexander_Popov_(swimmer), bár ő már otthon nézi :)
Régen nagyon szerettem az olimpiákat, ezt a penkingit egyáltalán nem vártam.
Egyrészt Kínában a sportolókat “gyártják”, mint a tornacipőt, és borítékolható, hogy ők nyerik a legtöbb aranyat, mi meg izgulhatunk, hogy vajon Whu vagy Jin lesz az első egy-egy számban. Kínában szmog van, antidemokrácia, és még egy csomó felvállalhatatlan dolog, ami persze a Világ Csendőreinek, akik percenként lenyomnának egy muzulmán államot a nyugati civilizáció védelmében, egyszerű kis szépséghibának tűnik. Mert hát az olimpia az fontos, és a Nike cipőket is le kell valahol gyártatni olcsón.
M.o. szempontjából az olimpia rendkívül fontos, mert nagyjából ez az egyetlen dolog, aminek felhőtlenül tudunk örülni egy emberként, és valóban átlagon felül teljesítenek a sportolóink, vagy legalábbis eddig ezt szoktuk meg. Ha neadjisten egyszercsak nem így lenne, akkor elveszítenénk a legnagyobb örömünket. Márpedig erre sajnos van esély, mert az olimpia kezd elmenni mellettünk. Egyrészt a hagyományos magyar sportágak (öttusa, vívás, vizilabda) világviszonylatban nem annyira népszerűek, ezért fokozatosan kikerülhetnek az olimpiai sportágak közül, másrészt a doppingok egyre profibbak (az úszásnál pl. egyre nehezebben tart lépést a magyar sport a többiekkel), és a sportdiplomáciánk sem jó. Négy éve Fazekaséktól nem azért vették el az aranyat, mert doppingoltak (hisz mindenki azt teszi), hanem mert ügyetlenül doppingoltak, és mert sokkal rosszabb a sportlobbink, mint pl. a franciáknak.
Az olimpia már rég nem sport, hanem egyrészt reklám, másrészt politika. Egyikben sem vagyunk túl jók. Sportolókba még szerencsére jók vagyunk, ameddig ez elég lesz, addig örülhetünk olimpiánként 6-8 aranynak.
Épp azért:
Hajrá Magyarország!!
:D
Az igazán jó dolog az lenne, ha jönne egy újabb Coubertin báró, egy újabb sportverseny ötlettel, és előről lehetne kezdeni az egészet. (A mostanival párhuzamosan persze.) Akkor annak is lehetne kb. 100 jó éve. (Vagy befuccsolna nagyon hamar, de legalább megpróbáltuk..:)
amig összetetettben a globál olimpiai éremlistán 7. az országunk, Kínát is megelőzve, panaszra semmi ok ;)
abban zsófi teljesen igazad van, hogy igen komolyan elszárnyal melletünk az élsport és sportlobbi, ezért sem hiszek a 9 aranyos felülvárakozásoknak, ha 5-6 arany és soksok ezüst-bronz meglesz már az is hatalmas hiphiphurrá nekünk. szóval, hajrá magyar olimpikonok!
az izraeli olimpiai csapatot végignézve, magam részéről nagyon lelkesen fogom követni az izraeli ritmikus gimnasztika csapat útját :) (már ha egyáltalán fogják őket mutatni :(
winkelman,
szépek? :)
Ahhh, a druszáim nevét elírtad:D
Egyébként kint nem igen foglalkoztak az olimpiával. Lóghattam állandóan a neten, hogy hogy állunk…
ez van, amikor gyorsan írok. sorry. tényleg shahar. shahar peer teljesítményét ráadásul rendszeresen követem a hírekben.
egyébként az itthoni figyelem különleges egy csomó EU-országhoz viszonyítva is. talán mert ez az utolsó és egyetlen össznemzeti örömforrás, ami nem osztja ketté a társadalmat.
Heeb Olimpia:
lelkesz,
IGEN! ha nem hinnéd, járj utána :)
na ennyit arról, hogy az Olimpia nem “politizál”:
“Giselle Davies NOB-szóvivő hétfői közlése szerint Mohammad Alirezai levelében azzal indokolta hiányzását, hogy rosszul érezte magát, és nem politikai okokból nem jelent meg a 100 méteres mellúszás versenyén, amelyen egy izraeli úszó, Tom Beéri is indult.
Az iráni olimpiai bizottság egyúttal megerősítette, hogy az iráni sportolók készek részt venni valamennyi versenyen, olyanokon is, ahol esetleg izraeliekkel kerülnének szembe.
A 2004-es athéni olimpián Aras Mireszmeili 66 kg-os cselgáncs-világbajnok, a kategória egyik esélyese nem volt hajlandó kiállni az első fordulóban izraeli ellenfelével szemben.”
“olyanokon is, ahol esetleg izraeliekkel kerülnének szembe.”
Mert azzal gondolom jól megszívatnák Izraelt ha sehova sem mennek el ahol ők vannak :-) Régi nóta.
Cseh Laci harmadik ezüstjét szerezte meg, hurráhurrá!azon gondolkoztam, h ez a Phelps miért ilyan jó?? gyanús, h mindig nyer, és sosem fárad el annyira, mint mondjuk Laci, ezt észrevettétek már?? tuti filiszteus :))shalom!!!
Izrael az éremtáblázatban Afganisztán után, az éremtáblázat végén kullog:
http://www.kisalfold.hu/olimpia_2008_peking_eremtablazat
Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke augusztus 12-én az origo.hu-nak azt nyilatkozta, hogy eddig csalódott a magyarok teljesítményében, mert hiányolja a produkciójukból a szívet, a lelket és a hitet. A magyar átokban - miszerint nyerő helyzetben mindig elbukunk - nem hisz, és szerinte nemsokára beindul a magyar éremtermelés. Továbbra is bízik saját tippjében, azaz a 18 érem megszerzésében, és úgy véli, Magyarország elérheti a 15-16. helyet a pontversenyben.
Majd augusztus 24-én a Webrádióban már arról beszélt, hogy tudomásul kell vennünk, hogy ha minőségi sportot akarunk, akkor meg kell teremtenünk annak az anyagi, erkölcsi feltételeit is. Tisztességesen meg kell fizetni a versenyzőt, az edzőket, és sokkal többet kell áldozni az utánpótlásra. Majd megköszönte az állam és a magáncégek támogatását, mert - mint mondta - ezek nélkül a százmilliók nélkül - még idáig sem juthattunk volna.
Akkor most mi az igazság? Vajon az, hogy annak dacára, hogy sportolóink produkcióiból hiányzott a szív, a lélek és a hit, e magyar csapatban mégis benne volt a 18 arany, vagy pedig az elnök úr még az olimpia elején sem volt tisztában azzal, hogy ha minőségi sportot akarunk, akkor meg kell teremtenünk annak az anyagi, erkölcsi feltételeit is, amelyek hiányában nem hogy 18, de még 10 aranyra sem futhatja?
Szóval, ez az egész össze-vissza - de lehet akár vissza-össze is – nyilatkozósdi zavarosabbra már nem is sikeredhetett volna. Valószínűleg nem véletlenül. Amiért is az emberben logikusan felmerül a kérdés, hogy Schmitt Pál arról vajon miért nem beszélt, hogy ő, mint a MOB elnöke önmagára nézve is levonja-e a kellő tanulságot a történtekből? Nagyon remélem, hogy ami késik, nem múlik! Bár, ami ezt az olimpiát illeti, erről már csak azt mondhatjuk, hogy: ami késik, elmúlt.