Majd augusztus 24-én a Webrádióban már arról beszélt, hogy tudomásul kell vennünk, hogy ha minőségi sportot akarunk, akkor meg kell teremtenünk annak az anyagi, erkölcsi feltételeit is. Tisztességesen meg kell fizetni a versenyzőt, az edzőket, és sokkal többet kell áldozni az utánpótlásra. Majd megköszönte az állam és a magáncégek támogatását, mert - mint mondta - ezek nélkül a százmilliók nélkül - még idáig sem juthattunk volna.

Akkor most mi az igazság? Vajon az, hogy annak dacára, hogy sportolóink produkcióiból hiányzott a szív, a lélek és a hit, e magyar csapatban mégis benne volt a 18 arany, vagy pedig az elnök úr még az olimpia elején sem volt tisztában azzal, hogy ha minőségi sportot akarunk, akkor meg kell teremtenünk annak az anyagi, erkölcsi feltételeit is, amelyek hiányában nem hogy 18, de még 10 aranyra sem futhatja?

Szóval, ez az egész össze-vissza - de lehet akár vissza-össze is – nyilatkozósdi zavarosabbra már nem is sikeredhetett volna. Valószínűleg nem véletlenül. Amiért is az emberben logikusan felmerül a kérdés, hogy Schmitt Pál arról vajon miért nem beszélt, hogy ő, mint a MOB elnöke önmagára nézve is levonja-e a kellő tanulságot a történtekből? Nagyon remélem, hogy ami késik, nem múlik! Bár, ami ezt az olimpiát illeti, erről már csak azt mondhatjuk, hogy: ami késik, elmúlt.

“Giselle Davies NOB-szóvivő hétfői közlése szerint Mohammad Alirezai levelében azzal indokolta hiányzását, hogy rosszul érezte magát, és nem politikai okokból nem jelent meg a 100 méteres mellúszás versenyén, amelyen egy izraeli úszó, Tom Beéri is indult.

Az iráni olimpiai bizottság egyúttal megerősítette, hogy az iráni sportolók készek részt venni valamennyi versenyen, olyanokon is, ahol esetleg izraeliekkel kerülnének szembe.

A 2004-es athéni olimpián Aras Mireszmeili 66 kg-os cselgáncs-világbajnok, a kategória egyik esélyese nem volt hajlandó kiállni az első fordulóban izraeli ellenfelével szemben.”

egyébként az itthoni figyelem különleges egy csomó EU-országhoz viszonyítva is. talán mert ez az utolsó és egyetlen össznemzeti örömforrás, ami nem osztja ketté a társadalmat.

Egyébként kint nem igen foglalkoztak az olimpiával. Lóghattam állandóan a neten, hogy hogy állunk…