De Zsuzsikám, érdekel ez bárkit? Mármint a zsidószerű ifjakon kívül…

Feltettem a kérdést a nagymamámnak, mint az utolsó női zsidó felmenőmnek, hogy mégis hol tűnt el a vallás a család életéből. Innentől kezdve hétvégéken keresztül beszélgettünk. Viszonylag az elején kiderült, hogy valahol a dédanyámnál múlt el a zsidóság… De azért csak hallgattam tovább, és le is írtam, mert bár nagy részét hallottam ennek, de így egyben volt az igazi. Szóval megosztom (megosztjuk) veletek ezt a mesét, mert ez is része az én történetemnek.

“Anyuka 1900-ban született, a háború végén tizennyolc éves volt. A háború alatt szerelmes volt egy románba, aki náluk volt elszállásolva, de ő a háború végén hazament. Anyuka még szerelmes volt. Ekkor jelent meg Apuka, harmincöt éves volt, nőtlen. Meglátta Anyukát, aki akkor jött vissza a korcsolyázásból, arca kipirulva – azonnal beleszeretett. Megkérte a kezét. Anyuka ment Róza nénihez feldúlva tanácsot kérni, hogy mit tegyen. Ő zsidó volt, Apuka keresztény. Akkoriban zsidó zsidóhoz ment, nem volt szokás a vegyes házasság.

- Ez egy rendes, komoly, jóravaló ember - mondta Róza néni. – Ki tudja, ezzel a szerelmeddel mi van, vagy mi lesz valaha. Ez a mai világ nem olyan egyszerű. Menj hozzá.

Hozzá is ment. Mind a ketten lemondtak a vallásról. Apuka eredetileg pap akart lenni, de szegény özvegy anyjának nem telt rá, hogy papnak taníttassa. Anyuka viszont a legateistább ember volt, akit valaha láttam. Hetedik gyerek volt a családban. Otthon, ha tartották is a vallást, ő nem vett semmiben részt. Ő csak úgy volt, mindig útban, a legkisebb. Neki nem esett nehezére lemondani a vallásról… Apuka annyiban maradt keresztény, hogy soha egy káromkodás nem hagyta e a száját. Egyszer Anyuka megpróbálta elvinni zsinagógába. Levette a kalapját. Úgy kellett rá visszagyömöszölni. Nagyon nem volt való oda a zsinagógába.

Nőttem növögettem. Lehettem olyan hat éves, amikor Anyuka azt mondta:
- Nézd, én zsidó vagyok, apád keresztény. Te magad tizennyolc éves korodban olyan vallást választasz, amilyet akarsz.
Ennél rettenetesebb dolgot nem lehet elkövetni. Ilyet mondani egy hat éves gyereknek!

Igen ám, csakhogy én ezt komolyan vettem. Elhatároztam, hogy körülnézek a hitvilágban. Nyolc éves lehettem, Ilonka barátnőmmel vasárnaponként református templomba jártam. Akkoriban halt meg kishúgom, Évike diftériában. A pap a testvéri szeretetről beszélt, én úgy éreztem, nekem szól. Nyilván nem arról beszélt, hanem átvitten a testvéri szeretetről, de akkor is úgy éreztem, hogy nekem szól, és nagyon sírtam. Évike meghalt diftériában, én pedig skarlátot kaptam. Ilyen idők voltak, sok gyerek betegedett meg – és halt meg. Emlékszem, ágyban feküdtem, és Anyuka héberül kezdett imádkozni, énekelt is. Mintha egy kis imakönyv is lett volna order viagra here nála. Amit akkor éreztem – nagyon nehéz érzéseket megfogalmazni, főleg ilyen messzi idő távlatából –, hogy mondjam, visszataszító volt. Nem szerettem azt a héber imádkozást. A fal felé fordultam, ne imádkozzon itt nekem. Tudva egyébként is, hogy mennyire ateista.

Jött az elemi iskola Pesterzsébeten. A tanító néni tudta, hogy reggelente kiszolgáltam a boltban tanítás előtt. A fiú polgárival szemben volt a bolt, a fiúk jártak be reggelente:
- Magdika, jónapot, kérek egy rajzlapot.
- Jónapot, cserkészkolbászt kérek zsömlével!
Szóval úgy estem be minden reggel a tanításra, de nem kaptam ki. Délutánonként hittanra kellett járni. Valahogy a többieknek a keresztény hittan tanítási időben volt, a zsidó hittan délután. Elég sok pofont kaptam a hittan miatt. Délután háromkor, a legnagyobb játék közepén – Ilonka barátnőmmel babáztunk például -, menni kellett.
- Mindjárt három, miért nem indulsz már hittanra?! – mindig föl lettem pofozva, és lettem zavarva hittanra.

Ott a Spitzer bácsi, aki nem rabbi volt, csak egy öreg zsidó, mesélt mindenfélét. Héberül kellett volna olvasni, azt én nem tudtam. A többiek tudtak. Tudták az összes történetet, Ádámtól és Évától, összefüggéseiben értették az egészet, én meg csak ott ültem, és nem értettem. Emlékszem, mesélte a Jákob lajtorjáját, na attól teljesen ki voltam készülve, hogy nekem ilyen hülyeséget kell hallgatnom. Aztán sikerült is Anyukával valahogy megállapodni – talán pont a Jákob lajtorjájánál -, hogy kevesebb legyen a hittan…

Aztán polgári, tíz-tizennégy éves korom között. Amíg a keresztény gyerekeknek hittan volt, addig nekünk, zsidóknak lyukasóra. Ott ültünk az üres előadóban mi, a hét zsidó lányok, és ami részletes disznóságot meg lehetett, azt mi megbeszéltük. Felvilágosítás folyt, amit a témáról tudni lehetett, azt én ott megtudtam. Egyszer bekéredzkedtem a katolikus hittanra. A „tiszi” nagyon kedves volt, az amúgy nagyon szigorú iskolában valószínűleg enyhíteni akarta a szigort. Azon a hittan órán a fő téma a bableves volt. Semmi másról nem volt szó, csak a bableves minőségéről. A zsidó hittan se tetszett, de a bableves minősége se. Nem is mentem oda többet.

Aztán ott voltak a nyarak Nagykőrösön, Aranka néniéknél. Ők zsidók voltak, tartották is a vallást. Ott láttam először szombat esti imádkozást. Aranka néni fején csipke volt, a barhesz szépen letakarva szép kézimunkával, és finom, libából készült ételeket ettünk. Először Nagykőrösön voltam zsidó templomban. Csak egészen soká, nem is felnőtt, hanem idős koromban tudtam meg, hogy a zsinagóga nem is templom, hanem inkább közösségi ház. Szóval nem tudtam, és nagyon nem tetszett nekem, ahogy folyt ott az üzletelés – egy templomban.

Jött a katolikus templom, ahol annyira nagy lett bennem az áhítat, hogy sírógörcsöt kaptam. Sopronba vitt minket a Vöröskereszt nyaralni – az iskola rászoruló gyerekeit. (Elmondom, kik voltak ezek a nagyon rászoruló gyerekek. Veszler Éva – egyike a hét kis zsidó lányoknak –, nagy edényüzletük volt. Diamant Klári – azóta alijáztak -, nekik divatüzletük volt. Szepezdy Kiss Krisztina – ő nem volt zsidó – ő volt a legjobb tanuló az osztályban, apukája magas rangú köztisztviselő volt. Drahos Erzsi – na ő volt az egyetlen tényleg rászoruló, munkásapukával.) Vasárnap mentünk a kápolnába imádkozni. Mindenféle vallású gyerekek voltak ott, ahogy volt strandolás, úgy volt vasárnap a kápolna. Tizenhárom évesen kicsit dilis voltam. Mondjuk ki nem volt, de én eléggé. A gyönyörű kápolnában azért kaptam sírógörcsöt, hogy miért nem lehetek én ennek tagja. Miért vagyok én ebből kizárva? Félig nevettem, félig sírtam. A tanár néni kikísértetett: nem lehet ilyen cirkuszt csinálni, vezessék ki.

Tizenhárom-tizennégy évesen ami könyvet meg lehetett szerezni a témában, azt én elolvastam. Zarathustra, buddhizmus, Shíva, egyiptomi fáraók – mindent elolvastam. Na addigra a volt az én fejemben akkora káosz, hogy na!

1938. Anyuka elhatározta, hogy megkeresztelkedünk. Ha már ilyen szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Apuka katolikus. Meg is történt. Valahogy aztán kellett templomba is járni. Talán, hogy lássanak minket templomba járni. Hordták körbe a perselyt. Mondja erre Anyuka:
- Én ugyan meg nem csókolom ezt!
- Ez rosszabb, itt pénzt kell adni – súgtam oda neki.
- Dehogy adok! – Na ilyen katolikus lett Anyuka.

Anyukával elmentünk megnézni a Jude Suss című filmet, ami egy náci propagandafilm volt. Valaki azt mondta: „milyen jó film, érdemes megnézni!” Na az nem zsidó volt. Anyuka félt, hogy megvernek minket. Sietni kellett haza. Ilyen idők voltak. A szomszédok nem voltak biztosak benne, hogy is állunk mi. Azt tudták, hogy Apuka katolikus. De azt nem, hogy velük mi van.

Tizenöt évesen szerelmes lettem. Na az egy mocskos strici volt. Azt mondta:
- Nehogy azt gondold, hogy manapság zsidó lányt el lehet venni feleségül! - Eszem ágában sem volt hozzámenni. Egyáltalán nem is érdekelt akkor a házasság.”

__________

A következő részben a nagymamám felnő, aztán két férjet bújtat a munkaszolgálat elől egy fürdőszobában.

69 Responses to “De Zsuzsikám, érdekel ez bárkit? Mármint a zsidószerű ifjakon kívül…”


  • Nagyon érdekes történtet, várom a folytatást.
    Az tetszik, hogy nagymamád egy ilyen kemény élet után is megőrizte a humorát.

  • Kol Havakod, hogy megosztod torteneted! Varom a tortenet folytatasat. Biztos vagyok abban ,hogy elobb vagy utobb mindenki visszater a sajat gyokereihez.
    Szigoruan maganvelemeny, -mindenki menjen a sajat nyajahoz.

  • Kol Havakod, hogy megosztod torteneted! Varom a tortenet folytatasat.
    Szigoruan maganvelemeny, -mindenki menjen a sajat ‘nyajahoz’.

  • na, nem eleg 2x leirnom.

    :)

  • Kedves Hanna!
    És azokkal mi van, akiktől a birkák idegesek lesznek?

    Egyébként Szú története megindító, és szuper stílusú.

  • Köszi ezt a részt is!

  • es mi is az a sajat nyaj Hanna?
    Ebben az esetben ez eleg osszetett lesz, de hajra ;)

  • Nagyon érdekes! Folytatást hamar!

  • ez tényleg nagyon érdekes, és ha ezek valóban nagyanyád saját szavai, akkor tök olyan stílusa van, mint neked. “tizenhárom évesen kicsit dilis voltam” :)

  • ezt a dilis dolgot szó szerint így mondta. biztos kicsit ráragadt a stílusom az írásra, mert én írtam – de igyekeztem az ő szavait írni.

  • Nagyon várom a folytatást !

  • Király a történet!

    Csak a mai XX. kerület Pestszenterzsébet volt mindig is, csak a kommunisták vették ki a szentet belőle, ha jól emlékszem 1990. után.

  • Nem vagyok zsidószerű ifjú, de nagyon sajnáltam, hogy félbeszakadt a történet és várom a folytatást.
    Érdekes, hogy a nagymamádat is foglalkoztatta a buddhizmus.
    [Erről jut eszembe, hogy egy régebbi bejegyzésedben azt írtad: "buddhista koromban". Érdekelne, hogy mi az, amit a buddhizmusban nem találtál meg vagy hogy miért "hagytad abba" [bocs, nem tudom jól feltenni ezt a kérdést]]

  • bocsánat, teljesen hülyeség, de annyira tetszik a zsidószerű szó, hogy le is fordítottam a bombagyár nyelvezetére:
    baboid :D

  • Petya, ki mondja azt élőszóban, hogy Pestszenterzsébet? :))

  • evet, ez egy hosszú történet, talán meg kéne írni. igazából mindig is az voltam, csak aztán lett egy buddhista pasim, és akkor aztán méginkább:) nem múlt el – mármint a pasi azóta nincs meg -, csak külsőségeiben. meg ahogy öregszem, azt gondolom, ezek a dolgok, hogy “Isten” meg “tudatosság” nincsenek olyan nagyon messze egymástól.

  • Bakosn� Berd� Erzs�bet

    Érdekes történet, én is várom a folytatást. Már olvastam ebben a
    témában. Nagyon nehéz volt identitást választani a vegyes családok-
    ban élő gyerekeknek. Zsidónak lenni is keserves lehetett abban az
    időben.

  • suematra: Hát senki, de azt sem, h Pesterzsébet; csak simán Erzsébet. :) Viszont a blog az nem élőszó, hanem írás! ;)

    Jómagam is erzsébeti voltam 1990-1998-ig, csak azért mondom, még emlékszem, h nyolc éves korom körül szerelték le a Pestszenterzsébet táblákat, mert valamelyik öreg ateistának nem tetszettek ott fent… Azóta itt tolom, Kelenföldön, ahol születtem. :)

  • suematra: gratula az ujabb remek poszthoz!! nagyon tetszik az sztorid!

    Hanna, engem is érdekelne h mit értesz az alatt h mindenki menjen a “saját nyájához”…

  • na majd jól megkérdem az erzsébeti díszpolgár nagymamámat, hogy hogy is volt a nevekkel. De olyan biztos volt, emlékszem, hogy Erzsébetfalva. Vicces, hogy Nagykőrösre meg dolgozni járok egen sokat mostanság. Persze erre azt mondaná Vonnegut, hogy nagybömb.
    Ja, az írás izgi. Főleg az, hogy a keverék létet milyen volt akkor megélni, és milyen most.

  • Petya, igazad van, tényleg mintha úgy mondaná, hogy Erzsébet:)

  • végre! juhééé! more!!! vagy ahogy barátaim kétévese mondaná: moy-moy!

  • Kedves zeszter & matthieu,

    Pontosan ugy ertettem, zsido menjen a zsidohoz , goj meg menjen a gojhoz. -egyszeru.

    (tisztelet a kivetelnek)

  • Hanna,

    micsoda bölcsességek…

  • “Csak a mai XX. kerület Pestszenterzsébet volt mindig is, csak a kommunisták vették ki a szentet belőle, ha jól emlékszem 1990. után.”

    Nem emléxel jól. Eredetilg (!) Sissy-ről nevezték el és nem Árpádházi Szent Erzsébetről.

    “A település 1870-ben alakult meg Erzsébetfalva néven. Névadója Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége volt.
    1919-ben Leninvárosnak nevezték el.
    1924-től a Pesterzsébet nevet viselte.
    1932-ben Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére a Pestszenterzsébet nevet kapta.
    1950-ben visszakeresztelték Pesterzsébetre.
    1990-től, a Fővárosi Tanács 1990. (IX.30.) 149. sz. határozata alapján a városrészt újra Pestszenterzsébetnek hívták.
    Végül 1999-ben a Fővárosi Közgyűlés 74/1999.(I.28.)Főv.Kgy.h. sz. határozatával harmadszorra is Pesterzsébet lett a neve.”

  • lelkész: semmi baj Hanna hozzászólásával :) Engem meg is ihletett, és írtam egy bejegyzést a saját aklomban :D :D
    aki birka, menjen a nyájba. aki egyéniség, az amerre kedve tartja… nekem ez a gondolatom.

  • Hanna,

    gratulalok!

  • FriendlyFire: Kösz a kiigazítást, de ha jól tudom a VII. kerületet, Erzsébetvárost nevezték el így Sissy tiszteletére? Vagy azt IS?

    “Végül 1999-ben a Fővárosi Közgyűlés 74/1999.(I.28.)Főv.Kgy.h. sz. határozatával harmadszorra is Pesterzsébet lett a neve.” – Na de legalább arra jól emlékszem, hogy ez 1990. után történt… :D

    Én mondjuk a Pestszenterzsébet nevet favorizálom… :)

  • Hanna egy regi, szigoruan megrogzott felfogasu ember,aki megmarad a tradicio vonalaknal.

    p.s.: na, de kedves emberek, ne engem ‘ dicserjetek’ .

  • “zsido menjen a zsidohoz , goj meg menjen a gojhoz. -egyszeru.”

    Kedves Hanna! Mindenki odamegy ahová őt a szíve, esze, sorsa, identitása és választásai “húzzák”. És ebben a kitételben a kijelentő mód a legfontosabb.

    Ugyanis senkinek nincs joga se előírni, pláne nem felszólítani, de mégcsak elvárni sem mástól azt, hogy efféle kérdésekben ne a saját legbensőbb lényege szerint élje az életét. Csak körül kell nézni a világban, hogy az ilyen “egyszerű”sítések milyen rettenetes következményekkel járnak.

  • “aki birka, menjen a nyájba. aki egyéniség, az amerre kedve tartja…”

    Gildor, igaz, te sem tetted ki a felkiáltójelet a felszólító mondatod végére, de attól ez mégis felszólító mondat. Érdekelne, hogy mi alapján “döntöd el”, hogy ki a birka és ki az egyéniség?

  • Kedves Malvina,

    Nem irtam semmit elo es nem szolitottam senkit fel a velemenyemmel.Legyszives ne akard a velemenyem megvaltoztatni, amit tovabbra is fenntartok, ha megfigyelted, ’tisztelet a kivetelnek ‘ is odairtam.Mindenki sajat meggyozodese/identitasa,lelki habitusa utan valaszt .

    p.s.: miert ne lehetne, legbensobb lenyem szerint elnem az eletem?
    kovetkezmeny mindenhol van, ha kilepsz az utcara az is riziko.

  • A “zsido menjen a zsidohoz , goj meg menjen a gojhoz. -egyszeru.”,
    ez kedves Hanna bizony vastagon felszólító mondat. Örvendetes, ha nem így gondoltad, akkor csupán csak pontatlan fogalmazásról van szó. Vajon miért érzed úgy, hogy ha leírom a véleményemet, azzal rögvest meg kívánom változtatni a tiédet? A saját vélemények , gondolatok melletti érvelés, a különböző gondolatcserék teljesen nyilvánvalóan azért történnek, hogy alakítsuk egymást, hatással legyünk egymásra. Ha nem így lenne, akkor kiállhatnánk a pusztába, és belekiabálhatnánk a magunkét, és passz! ::)))))

  • Malvidrága!

    Olvastad a saját aklomban a bejegyzésemet? Nos, engem elkeserít a sok birka. Nem én döntöm el, ki az, annak örülnék, ha minél kevesebb lenne. Egyáltalán nem akarom senkinek megmondani mit csináljon. Azért pont, mert megengedem. Tőlem aztán lehet birka is valaki.

    A hangsúly azon van, hogy aki egyéniség, nem kell, hogy beálljon bármelyik bégetőkórusba…

    A felszólítás itt van: Merj saját utakat járni!

    Azért már csak nem kell elnézést kérnem, ha valakit erre biztatok! Merj Malvina lenni! :D Aztán te vagy feketebárányként rámszólsz, hogy miért nyilvánítok véleményt, vagy azt csinálod, amit egyébként is szeretnél: Malvina leszel.

    Amúgy tényleg tetszik Hanna bejegyzése… pontosabban a hatása… Érdekes gondolatok születtek, nem csodálkoznék, ha ebből bejegyzés lenne nálad :)

  • Kedves Malvina,

    Azert erzem ugy,mert turelmetlenul reagalsz es bizony tobbszor hangoztatni szeretned sajat allaspontod, -miszerint ez felszolito mod.-(szerinted) Te vagy az, aki fel akar szolitani, hogy bizony ez pontatlan megfogalmazas,- de bizony nem az, hadd tudjam mar sajat igazam.Slussz, plusszt,passz.

    Ezenneli velemeneyeddel egyetertek, miszerint az epito jellegu kritkia, velemeny , biralat lehet hatassal (is ) az emberek velemeny kialakitasaban, mintsem a turelmetlen ‘ megakarom valtoztatni a masik velemenyet’ valo meggyozni akaro kommunikacio.

    ‘mostmaraztan’ engedjunk teret a kovetkezo bator velemenyezoknek.

    p.s.: fenti kerdesemre nem kaptam valaszt..

  • Türelmetlenül? Akkor képzelem, hogy most mit fogsz a nyakamba varrni, ha leírom, hogy márpedig az a mondat felszólító módban íródott. Ez tény, méghozzá karakteres.:)) Ha türelmetlen lennék, nem gondoltam volna arra, hogy csupán rosszul sikeredett fogalmazás történt a részedről. Az a türelmetlen, aki rögtön érzelmi kérdést csinál a kritikai megjegyzésből.

    A p.s. kérdésed pedig a kommentváltások gondolati összefüggései alapján számodra értelmezhetetlen.

  • “A felszólítás itt van: Merj saját utakat járni!”

    Gildorom, elolvastam a posztodat, és az nem erről szól. ::(((

  • Malvina,

    Es lehetne folytatni a vegtelensegig.

    Legyen igazad.

  • “zsido menjen a zsidohoz , goj meg menjen a gojhoz. -egyszeru.”

    Aki meg nem úgy zsidó, mint ahogy én, az goj. – egyszerű. :-(

  • sőt ázec ponem

  • Bakosn� Berd� Erzs�bet

    Hannának is sokban igaza van. A két különböző identitás nagyon sok
    surlódást okoz. A gyerekeket is nehéz lehet így nevelni. De a szerelem
    az vak. Ismertem olyan lányt, akit a férje a házasság végén mindenféle
    b. zsidónak elmondott. Goromba zsidó vicceket mondott előtte.

  • Lényeg, hogy hasonló értékrendű, mentalitású vagy legalábbis egymást kiegészítő emberek vállalkozzanak közösen gyermek nevelésre, meg azt sem árt tisztázni, hogy milyen elvek mentén nevelik a gyermekeket. De ezek a dolgok csak később jelentkeznek, a szerelem vak és mérhetetlenül optimista. Ez jó. Szerencsés esetben akár be is jöhet. :-)
    Azért én a tervezett házasságoknak több esélyt adok.
    A másik fél szidása, legtöbb esetben meg nem a másik fél származásának szól, hanem a másik fél személyének. Mindenesetre ronda dolog. :-(

  • Hanna:
    “miert ne lehetne, legbensobb lenyem szerint elnem az eletem?”

    Lehet, csak akkor ne írd le, mert ezzel sok barátunkat megbántasz, mert a mai világban nem számít, hogy ki zsidó, magyar, szlovák, esetleg szlovákiai magyar zsidó. Mert a zsidóság nem lehet egyetlen identitás. csak egy részünk, amely nem zár ki valakit csak azért, mert az illető mondjuk piréz.

  • Hát igen, aki megmondja a frankót, az ne lepődjön meg, ha ellenvéleményekkel is találkozik. Egy ilyen bejegyzéshez egyébként nehéz volt indulatokat kiváltó hozzászólást fűzni, ráadásul “véletlenül”. Egyébként meg köszönjük meg Hannának, hogy megragadta a lényeget…

  • “Azért én a tervezett házasságoknak több esélyt adok.” Hát nem tudom, ha a később házasságban élők tervezik, akkor feltétlenűl. Azt azért nem gondolom, hogy a kedves mama v. papa v. sadchen, matchmaker, v. bárki más sokkal jobban meg tudja tervezni mint a házasulandó felek. A többivel egyetértek.

  • Kedves szuperandris,

    (Vegre kaptam valaszt Malvina helyett.)-koszonom!

    Tudod, engem ugy neveltek, hogy legyek hatarozott a sajat velemenyemmel kapcsolatban.Ezt pegig szemantikai jelek nelkul nem tudom megtenni,valamilyen sajatossag alapjan kell leirnom, es egyszersmind megkulonboztetnem mindattol amik nem tekintheto jelnek.Hogy ertheto legyek;leirtam a sajat ismetlem sajat velemenyem, ami az eletem szerves reszehez kapcsolodik.- ennyi.

    ***************

    Kedves zebulon,

    Koszonom, de ideje lenne visszaternunk Zsuzsikankhoz.
    Mintha csak ot igazolna, erdekli valakit is a naplo sorsa? – engem igen, kovetelem a folytatast!

    ****************

    Kedves Friendly,

    Kierkegaardnak volt erre egy hasonlata, majd megkeresem.
    Attol fugg, milyen szempontbol nezed a tervezett hazassagot.

  • kedves hanna,

    ne haragudj, akkor segitenel nekem, edesanyam kereszteny edesapam zsido. most akkor en hova menjek?!?

  • Kedves zeszter,

    Tovabbra is ulj a gep elott,es legyel szeretettel udvozolve.

  • “A két különböző identitás nagyon sok
    surlódást okoz.”

    OkozHAT ! Pontosan úgy, mint ahogy sokminden más is. Mint például a megfelelő énkép, önismeret, a pozitív önértékelés, a rugalmasság, az autonómia, a kontrollfunkciók, a motíváltság megfelelő szintjének, a szociális hatékonyságnak a hiánya, illetve a jó feszültségkezelő technikák alkalmazására, a fejlődésre, változásra való képtelenség. Ezek nélkül egy jó, harmonikus kapcsolathoz szükséges közös identitás nem alakulhat ki.

  • “Tudod, engem ugy neveltek, hogy legyek hatarozott a sajat velemenyemmel kapcsolatban.”

    Ez klassz dolog. Szerintem ezzel sokan így vagyunk. Csakhogy ez így önmagában bicegős. :) Ugyanis a tévedés belátása nélkül ez bizony nagyon kellemetlen helyzeteket szülhet.

  • érdekes dolgot olvastam pár hónapja…
    ha a tervezett házasságoknál (programokat tervezek, nem házasságot :) ) a szülők által leboltolt házasságra gondoltok…

    megkérdezték a fiatalokat, hogy jó-e nekik az hogy a szüleik döntötték el, hogy ők összeházasodjanak.

    mire az volt a válasz:

    - megbíztunk a szüleinkben, hogy jót akarnak nekünk.

  • offtopic:
    hamarosan dec 13, lucanap, szombat… mindenki vigyázzon a boszorkányokkal :D

  • Gildor,

    elkéstél a figyelmeztetéssel, a boszi idén korábban érkezett.

  • ja, nem célzás volt, csak hirtelen rádöbbentem a dologra… tesóm luca :)

  • Kedves Malvina,

    Ne aggodj, tudok bocsanatot is kerni.

  • Hanna,

    miért aggódnék? Egyébként nem bocsánatkérésre gondoltam, ugyanis itt bántásról, sértésről – legalább is a részemről – szó sem volt. Csupán a tévedés puszta belátására utaltam.

  • Kedves Malvina,

    Szamomra ugyan az.

  • Ilyen posztok olvasása közben jövök rá újra meg újra, miért a judapest az egyik kedvenc blogom. Köszönöm…

  • Mondd ki gyorsan soxor: Pestszenterzsébet, Pesterzsébet, Pestszenterzsébet, Pesterzsébet, Pestszenterzsébet, Pesterzsébet, Pestszenterzsébet, Pesterzsébet…

    Hanna: kol ha vakod??? nem hakavod c:)

  • Yechiel,
    A szmájlidnak kipa van a fején? :D Ha igen, nagyon édi :)

  • Most kénytelen leszek visszajárni ide, hogy lássam van-e folytatás.

  • Hehe. Vicces a judapest cenzúra rendszere. Sebaj. Ettől is okosodtam kicsit. :D

  • bizonyam!:)

  • “Most kénytelen leszek visszajárni ide, hogy lássam van-e folytatás.”

    Én is így vagyok.

Comments are currently closed.