A flódniügy elemi erõvel irányította a közvélemény figyelmét részint a hazai zsidóságon belüli képviseleti jog, részint pedig az antiszemitizmus elleni küzdelem kérdéskörére.
A Mazsihisz „hivatalos” válasza azóta is kettõs retorikai stratégiát követ. Egyfelõl pártállami idõket idézõ atyáskodó gesztussal nehezményezik, hogy miért nem fordul az ifjúság a bölcs öregekhez tanácsért. Másfelõl úgy tüntetik föl, mintha a flódniküldõ akció az antiszemitizmus ellen folytatott küzdelmet gyengítené, lévén az antiszemitizmus elleni harcnak is csak egyetlen helyes útja, s ez épp az övék. E véleményt még a Mazsihisz-szel szemben független értelmiség jeles és mértékadó képviselõje is osztja. A Mazsihisz elnöke pedig — mellesleg a magyar szélsõjobb szóhasználatát kölcsönözve — a „flódnistákról” már egyenesen mint árulókról beszél. A Mazsihisz honlapján az elnökség ebédelutasító gesztusát mintegy utólagos népakaratként legitimálni hivatott hozzászólások részint továbbviszik a pogromveszély vízióját, karakán tettként, vagy — mint ahogy a Szombat egyik fórumozója a minap ironikusan fogalmazott — egyedüli zsidó virtusként tüntetve föl a köztársasági elnök ebédmeghívásának elutasítását. A magyar jogrend hiányos voltáról, sõt már-már weimari jellegérõl értekeznek. Így érvel Naftali Krausz ultraortodox bulvárújságíró idevágó, a Mazsihisz vezetõsége által a fügefalevél és a védõpajzs sajátos kombinációjaként maga elé tartott, mellesleg a judapest.orgon posztolók zsidóságát megkérdõjelezõ, mert hogy megidézõjelezõ cikke is. Idézném egyik idevágó mondatát:
Magyarországon ma dühöng a demokrácia. Amit Németországban és Ausztriában a törvény tilt — a holokausztot tagadni, a zsidókat szidalmazni és gyalázni — , azt Pesten szabad és törvényes megtenni.
Krausz itt három dolgot tesz. Egyrészt a diktatúrák egyik epithetonjával illeti a demokráciát, retorikai eszközzel mosva el a kettõ közti oly éles határt, ásva alá, ha nem is a jogrendet, de annak tiszteletét. Másrészt megfeledkezik megemlíteni a magyarországinál jóval liberálisabb amerikai joggyakorlatot, ill. azt, hogy ennek dacára virul arrafelé a zsidóság, többek között saját chaszid áramlata „fõhadiszállásának” hitközsége is. Harmadrészt szép csokorba gyûjti a német és a magyar jogrenddel kapcsolatos honi félreértéseket.
A német (és nyomában mutatis mutandis az osztrák) büntetõjog a Soával kapcsolatosan három dolgot is tilalmaz (vö. StGB 130. §, 3. pont.). Tilos a Soát nyilvánosság elõtt helyeselni, tagadni vagy bagatellizálva beszélni róla. Ezt öt évig terjedõ fegyházbüntetéssel sújthatják, amit a bírói gyakorlat komolyan is vesz. Három évig terjedõ szabadságvesztéssel ill. pénzbírsággal fenyegeti ugyanezen paragrafus negyedik pontja azokat, akik nyilvánosan vagy valamely gyülekezés során a társadalmi békét az áldozatok méltóságát sértve azáltal veszélyeztetik, hogy a nemzetiszocialista önkényuralmi rendet elfogadhatónak nevezik, dicsõítik vagy igazolni próbálják. Jellemzõ, hogy a törvény minderrõl a Volksverhetzung elnevezésû paragrafusban rendelkezik. A szó nehezen ültethetõ magyarra szabatosan: A nép uszítás, heccelés útján történõ meghasonlásának elõidézését jelenti. A német jog ezzel is kifejezésre juttatja: a kisebbségek nemzetalkotó entitások, a Volk, azaz a nép részei. (A nyelvi megfogalmazásra azért érdemes figyelnünk, mert a náci propaganda egyik centrális fogalma a nép [Volk] ill. a népi [völkisch] volt. A német zsidóság a nemzethez [Nation] tartozónak vallotta magát, a náci szóhasználat ezt a német-zsidó hitvallást, s a mögötte álló társadalmi szerzõdést törölte el a fogalomváltással. A 45 utáni német alkotmányos jogrend fogalmisága tehát a náci nyelvhasználat megszégyenítésével szolgáltat igazságot: a nácik kedvenc fogalmát emelik alkotmányos kontetxtusba a nácizmus által üldözöttek védelmében.) A paragrafus elsõ két pontja is a lakosság „részeiként” szól a kisebbségekrõl, melyek ellen sem az erõszakra történõ fölhívást, sem pedig az azokat alkotó egyének méltóságát sértõ, szándékosan rosszindulatú kijelentést nem tûri el, s e tevékenységeket három hónaptól három évig terjedõ szabadságvesztéssel sújtja.
üsszehasonlításul megjegyzendõ, hogy a magyar Büntetõtörvénykönyv is hasonló szankciót helyez kilátásba. A BTK 269. §-ának b) pontja szerint, ha valaki valamely nemzeti, etnikai, vallásos csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyûlöletre uszít, három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ. A magyar törvényi megfogalmazásból viszont sajnálatos módon kimaradtak a konkrét történelmi vonatkozások. Bár ennek hiányában is el lehetne ítélni az uszítókat, ha a magyar bírói joggyakorlat alkotmánytudatosabb volna (nem csak a német bíróság nem mentette volna föl a zsidók kirekesztésére újságcikkben fölszólító ifj. Hegedûs Lórántot, de egy az alkotmánybíróság vonatkozó indoklásait szem elõtt tartó magyar bíró sem). A 2003-as szigorítási kísérlet, mely a 2007. évihez hasonlóan szintén az alkotmányjogász köztársasági elnök (akkor épp Mádl Ferenc) kérte alkotmányossági normakontrollon bukott meg, nem a német mintát vette alapul, hanem olyan megfogalmazással próbálkozott, melyrõl az Alkotmánybíróság — a jogalkotói szándék respektálása mellett — kimondta, hogy az alkotmányellenes. (Sem a Mazsihisz akkori elnöksége, sem az országos fõrabbi úr nem reagált erre azzal, hogy visszautasította volna a köztársasági elnök ebédmeghívásait.) Nem árt talán megemlíteni, hogy a BTK 155. §-a elsõ pontjának b) alpontja szerint valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okozó személy tíz évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ.
Azaz, mint egy évek óta Magyarországon élõ német ismerõsöm mondta, nem a törvényi rendelkezések hiányoznak, hanem — utalva az uszítást folytató lelkészt fölmentõ bíró hajánál fogva elõcibált érvelésére — a bírói gyakorlat elszántsága.
A törvényi rendelkezés Németországban is csak utólag képes olyan bûneseteket szankcionálni, melyek nagy nyilvánosság elõtt, az elkövetõ személyének ismertsége mellett történnek. A neonáci szervezkedések suttogó propagandájával, a külföldrõl, általában az USÁ-ból fönntartott honlapokkal szemben a német joggyakorlat is tehetetlen, az antiszemitizmus terjedésének megfékezésére önmagában tehát alkalmatlan. Sokkal nagyobb a jelentõsége az NSZK-közvélemény érzékenységének, mely nem a törvénybõl, hanem a törvényt létrehozó alkotmányos szellemiségébõl fakad. Abból a közmegegyezésbõl, melyet az alkotmánybírósági normakontrollért megorroló Mazsihisz-elnökség idehaza oly könnyedén negligál. Ebbõl a szellemiségbõl következõen Németországban nem kérdéses, hogy pl. az egyházak azonnal elítélik-e egy félkatonai szervezet létrehozását, vagy hogy fegyelmi eljárást indítanak-e ilyen szervezet zászlóit megáldó, szellemiségét hirdetõ egyháziak ellen. A Zuschlag Jánosok Németországban nem maradhatnak kegyeletsértõ kijelentésük után hónapokig az SPD tagjai, ahogy a CSU is kizárja a soraiból a Semjén Zsoltokat. Ha pedig Angela Merkel ajánlana párthívei figyelmébe náci katonákat hõsnek nevezõ sajtóorgánumot, akkor a kancellárasszony röpülne, nem csak a tisztségébõl, de a pártjából is. Németországban ugyanis demokratikus párt tagja antiszemitagyanús, vagy akárcsak félreérthetõ, magyarázatra szoruló megfogalmazásokra nem vetemedhetik: a karrierjébe kerül. Azonnal. Ohne wenn und aber. Ez alól még a szövetségi parlament elnöke sem kivétel. Az sem kétséges egy percig sem, hogy egy Molotov-koktéllal megtámadott zsinagógát keresztény aktivisták gyertyás, virrasztó sorfala állja-e körül szinte perceken belül. Bizony testükbõl vonnak védõgyûrût a polgárok zsinagógák köré, ha kell. Viszont ezzel egyúttal azt is beismertük, hogy a soátagadást börtönnel szankcionáló Németországban elõfordult már az, ami Magyarországon még nem: Antiszemita támadás ért zsinagógákat, hitközségi (épp egy maszorti) óvodát.
Vagyis sokkal nagyobb a jelentõsége annak, van-e társadalmi közmegegyezés az adott káros jelenség, pl. az antiszemitizmussal, vagy a cigánygyûlölettel szemben. Ha léteznék ilyen szolidaritáson alapuló konszenzus, akkor a Magyar Református Egyház már a kezdetek kezdetén sem viseltetett volna opportunista, álkorrekt béketûréssel a Hegedûs család politikai és erkölcsi ámokfutásával szemben, magyarán nem bízta volna a püspöki rangban álló apára az apa szellemi örökébe lépõ fiú kisebbség elleni uszításának ügyét, s nem ügyetlenkednék ma sem, hanem pogányságként bélyegezné meg azt, ami pogányság. Tenné ezt hitébõl fakadó egyértelmûséggel és félreérthetetlen elszántsággal. Ekkor ifj. Hegedûs Lóránt klerikofasiszta újságcikkének ügyben eljáró büntetõbíró se ûzött volna nagy eséllyel gúnyt hivatalából. Saját társadalmi köreiben lett volna ugyanis arcát pirító szakmai szélhámosság tautologikus magyarázatot találni arra, hogy az uszítás miért is nem uszítás. S ha a magyar bíróságok az elmúlt évtizedek diktatúrájának árnyékában képtelenek a szólásszabadság és az emberi méltósághoz fûzõdõ alapjogok közti helyes viszony megállapítására, az egyház még mindig szolgáltathatott volna e téren igazságot, válhatott volna mértékadó és mértéket megtartató instanciává. Merthogy a belsõ szolidaritás nélküli, meghasonlott erkölcsû társadalom az antiszemita csoportok sikerének valódi titka.
De térjünk vissza a német viszonyokhoz. Sem a törvényi környezet, sem a társadalom etikai immunrendszere nem képes megfékezni az 1990 óta újjáéledõ antiszemitizmust. A Fal ledöntése után nem csak Brecht sírjára pingálták oda, hogy büdös zsidó (Sau-Jude), nem csak Berlin egyik legforgalmasabb közterén (az Alexander Platzon) engedtek szabadon egy az egyik oldalán festett Dávid-csillagot, a másikon Ignatz Bubisnak, a német Zentralrat akkori elnökének nevét viselõ disznót, de bizony megsokasodtak a tettleges antiszemita atrocitások is. Azaz az antiszemitizmus köszöni, jól van, a magyarnál szigorúbb német jogrendhez is komolyabb nehézségek nélkül tud alkalmazkodni. Megvan hozzá a találékonysága. Az ilyen arctalan antiszemita megnyilvánulásokkal szemben a német jogrend is tehetetlen, ahogy a neonáci körök antiszemitizmusával szemben is. Egyre több náci aktivista vonul ugyanis börtönbe (pl. Lutz Giesen), vállalva nyíltan náci érzelmeit. Bizony létezik a neonáci börtönromantika. Ne felejtsük: a führer is ült. Azaz a gyûlöletbeszédellenes jogszabályok Németországban sem bizonyultak elégséges eszköznek a valódi, a mindannyiunkat fenyegetõ antiszemitizmus elleni harcban. A sikeres védekezéshez sokkal nagyobb szükség van a társadalmi szolidaritás ezernyi megnyilvánulására. üppen ezért a német-zsidóság szervezett képviselõi, értelmisége, újságírói, mûvészei nem csak a rendõrségtõl ill. az ügyészségtõl követelnek erõteljesebb beavatkozását (pl. több utcai járõrt), azaz nem csupán ölbe tett kézzel várják, mit hoz a holnap, hanem tevõlegesen szövögetik a többségi és a kisebbségi társadalom közötti szolidaritás kölcsönös megbecsülésen és véleménycserén alapuló szálait: A hazainál sokkal élénkebb keresztény-zsidó párbeszédet folytatnak. A Zentralrat der Judenbe minden létezõ áramlatot befogadnak (azaz nem kezelik saját kisebbségeiket kirekesztõ módon). Muzulmán-zsidó párbeszédbe kezdenek. Politikai vitaesteket rendeznek. Iskolai foglalkozásokat tartanak. A közvéleményt fölrázó filmet készítenek. Röviden: nem papolnak, hanem teszik a dolgukat.
En ugy tartom, hogy akkor lesz szep a vilag, ha lesznek az emberek (Volk), es ennyi. Nem kutatjuk, hogy zsido, kereszteny, muzulman, jobbos, balos. Ezek nem (tarsadalmilag) meghatarozo belyegek, se pozitiv, se negativ kontextusban. Ezek szemelyes dolgok, amit mindenki elfogad, amig nem serti a tarsadalmi egyseget.
A hit, vilagnezet, szarmazas legyen mar maganugy.
Mielott felreertene barki, nem azt mondom, hogy ne vallald fel zsidosagok, keresztenyseged, roma szarmazasod. Ha ez meghatarozza az eleted, akkor hajra.
En csak arrol almodom, hogy ezek nem lehetnek alapjai se tamadasnak, se vedekezesnek. Emberek vannak. Meg teljes jogi, tarsadalmi egyenloseg. Egy szekularis-szarmazasmentes (erre van okos szo?) joggal, alkotmannyal.
Utopia, mi?
Kedves Udi,
a fölvilágosodás (siècle des Lumières, Aufklärung,L’illuminismo) eszmeisége ez. A XX. század története azt bizonyította, hogy sajnos nem járta még át a társadalom szövetét.
Jo munkahoz ido kell.
Íme egy film a német antiszemitizmusról:
Polylog juedische schueler @ http://www.polylog.tv/videothek
Kedves Charlie,
elõször is hadd gratuláljak a cikkedhez, ismét sok dolgot tudtunk meg belõle, de ugyanakkor nem valami megnyugtató számomra a végkicsengés: Németországban már van társadalmi konszenzus, oszt’ még rosszabb a helyzet. Erre a felvetett kérdésre nem találok választ a cikkedben.
Másodszorra meg megkérhetlek a lehetõ legnagyobb tisztelettel, hogy az immár másodjára is hazugságot sugalló részletet kijavítsd a bejegyzésben? Már mondtam: ne alacsonyodj le az õ szintjükre.
Kedves admc,
az NSZK-ban nagyon népes muzulmán kisebbség él (több millió ember). Ezek között vannak szélsõségesen antiszemita elemek, akik erõszakkészsége meglehetõsen magas (a nõvérüket is hajlandók kivégezni, ha keresztényhez akar férjhez menni, vagy idegennel akar akár csak randizni is, több tucat ilyen eset is történt az elmúlt években). Magas az erõszakra való hajlandóság a volt NDK területén tartós munkanélküliségbe süppedt családok fiataljai között is. üvek óta õk a szélsõjobb mezõny aranytartaléka.
Az NSZK-ban szólásszabadság volt, kiépült egy erõs alkotmányos rendszer és a Soá ill. a náci idõszak kibeszélhetõ volt. Ott ki is alakult az említett konszenzus. Az NDK-ban a szocializmus létrejöttével eo ipso megszûnt a múltföltárás és földolgozás érdemi lehetõsége (ahogy egyébiránt a blokk többi országában is). A német egység letrejötte után a volt NDK-területek értelmisége hamarabb bírt csatlakozni a konszenzushoz, mint a társadalom szellemileg szûkebb tájékozódási horizonttal bíró szegmensei.
Azt gondoltam, ez közhely. Elnézést, ha nem.
Charlie, nagyon jó írás. Èn 13 éve élek Németországban és ezidö alatt 2 (negatív) élményem volt (pozitiv sokkal több :-)), amit most ünnepélyesen megosztok veletek. Az elsö kb 10 éve történt, akkoriban az öcsém Izraelben élt, egy szép napon ülök a buszon az egyetem felé egy könyvet olvasva, aminek lapjai közt egy Izraelböl cimzett levelét könyvjelzöként használtam, nem vettem észre mikor ült mellém az arab pasi, aki leszállás közben kedvesen mosolyogva közölte, hogy amit Hitler elkezdett velünk, azt majd ök befejezik. no comment.
A másik eset érdekesebb és jobban kapcsolódik Charlie írásához. Másfél éve volt egy céges szeminárium, ahol összegyült a Brockhaus Enciklopédia teljes terjesztési osztálya. Egy esti beszélgetés során egy berlini kollega (néhany bor után) elkezdett furcsa dolgokat beszélni, hogy a zsidók uralják a világ pénzét stb… ün erre mondtam, hogy ha kialudta magát nyugodtan beszélgethetünk én ugyanis zsidoként máském látom a dolgot (man beobachte die politisch korrekte Ausdrucksweise oj). Erre: “ah ja, dazu sage ich nur: wir haben damals nicht genug Gas gegeben”. Szó szerint nem adtunk elég gázt, kétértelmü a kijelentés, az elsö gondolom világos, átvitt értelemben pedig gázt adni annyit jelent mint valamit intenziven csinálni, a pontos szemantikai magyarázatért forduljatok Charlihoz bizalommal..:-)) Másmap szólam a szeminárum vezetöjének, hogy ha mód van rá engem ne osszon be a fiúval közös csoportmunkára, mert a közös munka kettönk közt nem fog müködni, megkérdezte miét, én elmondtam. Az ebédszünet után összehivták az egész brigádot és a szeminárim vezetöje közölte a kollegákkal, hogy a berlini fiúnak még aznap délelött azonnal felmondtak. Utána magához hívott és hozzáfüzte, hogy tudja, nem ezzel az intencióval mondtam el az esetet, de informálta a kiadó vezetöségét, akik egyhangúan azon az állásponton voltak, hogy a Brockhaus nem engedheti meg magának, hogy ilyen munkatásak a cég renoméját rombolják.
?gy érztem, hogy megvédtek és mögöttem állnak. Azóta is sok szép könyvet adok el, itt a mese vége.
Németországban élõ barátaimtól úgy tudom,hogy a munkaszerzõdésben rögzítve van,hogy antiszemita kijelentéseket nem tehet a munkavállaló,nem csak munkaidõben,hanem azon túl is.
jep, de pesze attól függ hol dolgozol. Magasabb poziciókban ez magától érthedödö, föleg ha munkád során egy céget reprezentálsz, hiszen kifele ez nem úgy jön le, hogy XY zavaros dolgokat beszél, hanem egy telecom stb manager azt mondta, hogy… a karrieredbe kerül, akkor is, ha a szerzödésedben nincs rögzítve. Ha valaki figyeli a német médiát emlékszik még az Eva Herrmenn ügyre, népszerü bemondónö volt, mig egy szép nap elkedzte dicsérni a harmadik birodalom családpolitikáját. Azóta már nem dolgozik a tvnél, másnap az újságok a címlapon hozták a sztorit általános felháborodás kiséretében (incl. bild zeitung -otthon blikk, aznap a pucér lányokat mellözve!). A Johannes B. Kerner müsorában kapott még egy esélyt kommentálni az elhangzottakat, ami úgy nézett ki, hogy megismételte magát, mire a Kerner adás közben egyszerüen kirugta, azzal, hogy ö ezt a hülyeséget nem hajlandó végighallgatni.
Szerintem az anziszemitázás és a zsidózás közös gyökerû. Ugyanúgy megbélyegzõ, és ugyanúgy egybemos mindenkit. A zsidózás a nem-zsidókhoz kapcsolható, az antiszemitázás pedig a zsidókhoz. De ugyanúgy mellõzi a pontos társadalmi ismereteket, adott társadalmi csoportok rétegzõdését, eszmerendszerek ismeretét. Vagy épp ellenkezõleg, nem mellõzi, de azokat sajátosan egy szempont szerint nézi csak.
üppen a zsidóságnak kellene a legjobban tudnia, hogy “amit nem ismernek, azt könnyen félreismerik”.
De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogyha valaki nyilvánosan káromkodik, majd köp egyet, nem történik semmi. Ellenben ha nyilvánosan tagadja a holokausztot, lecsukják. Ez számomra azt jelenti, hogy felcserélõdtek az értékek, az ember már nem tudja, hogy mi a rossz, és mi a jó, nem tudja, hogy mi nevezhetõ gonoszságnak, és mi nevezhetõ I-sten büntetésének. Ilyen módon a holokausztnak is születtek dogmái (most nem is vitatom ezeket, csak a hozzájuk való viszonyulást), amelyek vallásos szinezetûekké váltak. Ez pedig bálványimádás.
A soából így lesz sáve.
Charlie, nagyon érdekes lett ez a bejegyzésed! A téma komoly, így majd csak akkor reagálok érdemben, ha egy picivel több idõm lesz.
Rainmaker: az utolsó mondatoddal egyetértek, de a levezetéssel nem. Errõl is majd még késõbb.
Milla,
némely gonoszok meg azon aggódnak, mi van, ha egy nem szimpatikus arctól, konkurenstõl, volt szeretõtõl így akar valaki megszabadulni. Tárgyalás nélkül ítélet. Ez jó?
Kedves Rainmaker,
a Soá-tagadásának tilalmát a német társadalom igényelte a neonácizmus elsõ megjelenéseinek idején. A német társadalom ítélte ezt a veszélyt alkotmányjogilag is szankcionálandónak. A törvény nem tesz különbséget antiszemita célzattal vagy tudományos célzattal történõ Soá-tagadás között, magát a múlt meghamisítását, a szégyen alapjának elvesztését tekintik társadalomellenesnek. Kissé olyan ez, mint a zsidó liturgiában a templom pusztulására való emlékezés: saját bûneinkkel nézünk szembe benne.
shadai: végülis ha jól tudom te olvastál több forrást, kíváncsi leszek a hosszabb beírásodra :)
charlie: értem, hogy mire gondolsz. De ott van pl. az a dolog is, hogy egyes parlamenti pártoknak mindig jól jön egy kis “mûbalhé”, amivel lehet ijesztgetni (azhtiszem írtatok már errõl). Illetve hogy egyes skinhead (neonáci) vezetõkrõl Magyarországon a konkurens csoportok sem tudják eldönteni, hogy milyen kapcsolatban állnak a nemzetbiztonsággal. Az alapelv az is, hogy “az az ügynök, aki a skinhead koncerten leghangosabban zighejezik”. Szóval elég összetett és veszélyes kérdés ez, ebbõl a szempontból is…
[...]az NSZK-ban nagyon népes muzulmán kisebbség él (több millió ember). Ezek között vannak szélsõségesen antiszemita elemek[...]
[...]üvek óta õk a szélsõjobb mezõny aranytartaléka.[...]
azért a német szélsõjobb gondolom nem vonzódik különösebben ezekhez az elemekhez és számukra is tartogat egy megoldást, nem hiszem, hogy a német moszlimok a német szélsõjobbra szavaznának (ugyanígy Franciaországban sem szavaznak Le Pen-re).
Magyarországon szerintem csakis alulról jövõ kezdeményezések (ezeket Charlie elég jól felvázolta a postban) enyhíthetnek ezen káros társadalmi berögzültségen fõleg ilyen felsõvezetés mellett.
Balagan, figyelmetlenül olvastad Charlie hozzászólását. Charlie ezt írta:
“Magas az erõszakra való hajlandóság a volt NDK területén tartós munkanélküliségbe süppedt családok fiataljai között is.”
Az “is” szó a kulcs! :) Vagyis két társadalmi csoportot jelölt meg Charlie, amely Németországban affinis az antiszemitizmusra.
Most lehet hogy egyedül maradok itt ezzel a véleménnyemmel, de õszintén szólva: mint egy a Holokausztra érzékeny, nemzsidó magyar emberként a hátam borsódzik attól, amikor a kultúrált, intelligens, modern, humánus német emberek gondolkodását példaként állítják a surmó, káeurópai, elmaradott bunkók elé, akik még mindig zsidóznak, pedig már nem divat rég.
Lettek volna a németek egy kicsit kultúráltabbak, intelligensebbek, modernebbek és humánusabbak mondjuk 1936-ban. Nem lenne mirõl beszélgetnünk, basszameg!
(Ha esetleg írtam már ezt itt, ezen a blogon, bocsi, tényleg zavar a téma!)
Milla
Ezek szerint gyakorlatilag kirugattál egy embert a munkahelyérõl.
Ezt érzelmileg meg tudom érteni, és talán a te helyedben én is ezt tettem volna, de kívülállóként azt mondhatom: sokkal több értelme van kommunikálni az illetõvel, mint a feletteseknek szólni az eltávolítása miatt. Mert ettõl nem fogja kevésbé utálni a zsidókat. Persze kérdés, hogy mi a cél? Az, hogy ne legyen antiszemitizmus, vagy hogy ne beszéljenek róla az emberek hangosan.
Mert Németországban inkább az utóbbi van, érzésem szerint. üs azért van több gond a muzulmán bevándorlókkal (a “klasszikus” antiszemita közegek helyett), mert õk nem féltik annyira az egzisztenciájukat, hisz nincs nekik.
…de amúgy ne legyen igazam!
teljesen elvarázsot Milla sztoija, bár csak így mûködne ez mindenhol minden kisebbséggel. Mondjuk kiváncsi vagyok, hogy arabokat vagy törököket (esteleg magyarokat) illetõ megjegyzés esetében is ilyen lett volna-e a következmény. Ennek ellneére tök jó!
Meg is írtam a sztorit egy Németorzságban dolgozó magyar (nem zsidó) ismerõsnek, akinek rögtön volt egy saját sztorija. A cég fõnöke egy céges fogadáson próbálta kideríteni, hogy az ismerõsöm zsidó-e. Kérdései nem direktek voltak, hanem próbált célozgatni, hogy ismerõsöm, aki Magyaroszágon egy zsinagóga közelében lakik járt-e vagy szokott-e járni abba zsinagógába (a vicc persze az, hogy az a zsinagóga már rég nem zsinagóga, miután sikerült e magyar nagyváros zs lakosságát szinte teljesen kiírtani). A végén kiderült, hogy miért kérdezi mindezt, konkrétan rákérdezett, hogy ismerõsöm zs-e és õ csak azért kérdezte, mert van a cégnél egy palesztin is, aki hát ugye és stb és hoyg õk tudnak-e majd együtt dolgozni.
A legdurvább az egészben, hogy ez 2007 Németország, az ismerõsöm nem-zsidó magyar, de miattam nagyon érzékeny a témára. üs hát tényleg nagyon nem néz ki zsidónak, tehát nem is értem az egészet.
Zsófi: kommunikálni az illetõvel nem egy munkahelyen kell. Ezt már rég a családban vagy az iskolában megtanulhatta volna. Felnõtt ember munkahelyen ne tegyen megjegyzéseket, nagyon helyes, hogy Milla kollégái kirúgatták az illetõt. Sajnos ez másképp nem mûködik.
Kedves Zsófi,
akkor lenne — részben — igazad, ha az antiszemitizmus német találmány lett volna, no de nem német találmány. Amikor az elsõ, többé-kevésbé faji alapú diszkriminatív zsidótörvényt a magyar országgyûlés — még a húszas évek elején — megszavazta, a magyar Nummerus claususra gondolok, akkor ezen az akkori német közvélemény, mint az aurópai demokráciákban általában õszintén csodálkozott, ill. fölháborodott. Szolidárisan is reagáltak, kutató- és oktatóhelyet kreáltak sok érintett magyar tehetségnek, noha ez a krszak épp egy példátlan gazdasági válság idõszaka volt (a német városlakók zöme effektíve éhezett).
A jelenlegi német társadalomnak egy nagyon kis, elenyészõ, mert hogy szó szerint el-enyészõ részének, a mostani nyolcvanasoknak van esetlegesen közük a hitleri rémuralom intézkedéseihez. Még tíz év, s elmondható lesz, hogy a mai német társadalom pont annyira tehet a Soáról, mint az izraeli vagy, mondjuk, a paraguayi, vagy tehet róla pl. az inka birodalom lakossága. (Röviden: nincs nemzedékrõl-nemzedékre átörökíthetõ kollektív bûn.)
Charlie,
mi a véleményed milla és gaabor nézetérõl? Szóbeli bejelentés után vizsgálódás nélkül kirúgni aki nékünk nem tetszik. “Sajnos ez másképp nem mûködik.”
Szerinted ez segít-e? üs ez úgy általában jó világ-e?
Bár nem vagyok Charlie, de én azt gondolom, hogy mindkét véglet (a magyar és a német) is hord veszélyeket magában. A németországi gyakorlat magában rejti a visszaélések veszélyét, kockázatát: az antiszemitizmus vádját túl könnyen lehet akár bunkósbotként is használni. Itthon viszont semminek sincs következménye, nincs morális felháborodás, ha valaki rasszista nézeteket vall és hirdet. Sok esetben azt tapasztalom itthon, hogy (fõleg jobboldali) értelmiségi társaságok még csak azonosítani sem képesek a rasszista motivációt és beszédet. Magyarországon ma a rasszista/homofób/szexista értelmiségi megnyilvánulások rendre elérhetik a nyilvánosságot, mert ezek mindennapi, megszokott és triviális dolognak számítanak.
Kedves Shadai,
kis igyekezettel még lehetsz…
Kedves Tölgy,
Milla az antiszemita megnyilvánulás kontextusáról egészen pontosan ezt írta:
Ebbõl a számomra az derül ki, hogy az illetõ nagy nyilvánosság elõtt (munkamegbeszélésen), olyan közegben nyilvánult meg antiszemita ill. náci módjára, mely alkalmas a társadalom széles tömegeinek féleményformálását meghatározni („[…]összegyült a Brockhaus Enciklopédia teljes terjesztési osztálya”). Ebben az esetben a németek nem lacafacáznak, nincs is miért. Nem arról volt szó, hogy van egy túlérzékeny, ámde törtetõ, karrierista, zsidó hárpia, aki így akarja eltenni az útjából a vállalati konkurrensét (pl. egy törtetõ, karrierista, pakisztáni hárpiát), hanem arról, hogy kiderült valakirõl, kis alkoholos oldottságban gátlásait vesztve kinyilvánítja: õ bizony náci, méghozzá annak is fajgyûlölõ és potenciális tömeggyilkos. Ha jól értem Millát, annyi történt csupán, hogy õ jelezte az esetet annak a fõnöknek, aki nem volt jelen, de akit, az este jelenlévõk közül bárki informálhatott volna, s aki nyilván más forrásból is informálódott. A németeknél nagyon fejlett munkajogi érzékenység van. Ha az illetõ úgy gondolta volna, hogy vele igazságtalanság történt, nem is tett antiszemita, náci kijelentéseket, akkor a fõnöke döntését megóvhatta volna munkaügyi bíróság elõtt. Az a körülmény, hogy ezt nem tette, mutatja: õ maga is tudta, nem lett volna esélye, annyira világos az eset.
A másik casust Milla így írja le:
Ezt az esetet magam is ismertem. Tényleg nagy médiavisszhangja volt. Az Eva Herman-ügy (németül [bõvebben], angolul [kissé semmitmondóan]) tulajdonképpen már korábban elkezdõdött. Olyan családmodellt kezdett el kizárólagosan helyesnek propagálni fundamentalista kereszténynek tûnõ érvekkel, melynek saját élete sem felelt meg (mint tv-sztár — ezt mondanom sem kell — nem volt az a kimondottan háztartásbeli típus). Amikor ezzel konfrontálták, jól látszott, már a kérdést sem érti. (A tv-sztárság olyan, mint az újságírói vagy a miniszteri státus: sem elégséges, sem szükséges föltételei közé nem tartozik a szellemi fölkészültség.)
Kijelentéseit (a macsósovinizmus kategóriájába esõket) könyvekben, a nácizmus rémségét bagatellizálót pedig a televízió széles nyilvánossága elõtt tette. ?t sem fúrta senki. Sõt, mint Milla jelezte, a szakma szervezett neki egy olyan föllépést, ahol mindent visszavonhatott, és megbánást tanúsíthatott volna. Nem élt a lehetõséggel. Illetve visszaélt vele, ezért penderítették ki az élõmûsorból.
Azaz nekem nincs tudomásom arról, hogy az antiszemitizmus vádja karrierépítéshez fölhasználható intrikációs eszköz lenne. Mindkét esetben lehetett volna bírósági eljárást indítani és mindkét eset járt volna fegyelmi-, ill. az utóbbi esetben akár büntetõjogi következménnyel. Ezt ott mindenki tudja.
“kiderült valakirõl, kis alkoholos oldottságban gátlásait vesztve kinyilvánítja: õ bizony náci, méghozzá annak is fajgyûlölõ és potenciális tömeggyilkos.”
azért a lónak a másik oldalára sem illik átesni. attól, hogy valaki primitív és rosszindulatú, még nem szükségszerûen potenciális tömeggyilkos, habár a potenciális tömeggyilkosok általában rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal.
nem is olyan rég az én asztaltársaságomnál történt egy hasonló beszélgetés, az egyik régi ismerõsöm hasonló aranyköpést ejtett el ittas állapotban. nem álltam fel az asztaltól, hanem azt mondtam neki, örülök, hogy kimondta, amit gondol, legalább most már tudom, hogy milyen emberrel ülök egy asztalnál. mélyen elszégyellte magát és az este hátralevõ részét bocsánatkéréssel töltötte. mikor hazafelé mentem, elõször dühös voltam magamra, amiért nem álltam fel rögtön és mentem el szó nélkül, azóta viszont úgy gondolom, sokkal jobb, hogy maradtam és így leesett neki a tantusz, talán mélyen bent is változott valami.
Kedves balagan,
esete válogatja. Más megítélés alá esik, ha az illetõ, mondjuk, baromfikereskedõ, és megint más a gyermek fekvése, ha egy enciklopédia szerkesztõségében dolgozik, és így jókora befolyással bír a közvéleményre. Ha az általad leírt eset során az illetõ tagadta volna a Soát, s az esetre Németországban került volna sor, nem lehetett volna törvény elé citálni, mert kijelentését nem nyilvánosan tette.
Ha jól értlek, magad sem tudod, hogy az illetõ szabadkozása egyszeri udvariassági vagy zavarodottsági gesztus volt-e, vagy egy lelkiismerti, egy tisztulási folyamat elsõ lépése. ün sem tudom.
Hajlamos vagyok viszont úgy gondolni, hogy nem az én feladatom szélsõséges nézeteket valló embereket nevelgetni.
Ettõl függetlnül nincs konszenzuskényszer. Nem kell sem velem, sem a német jogygakorlattal és társadalmi mentalitással egyetértened.
Charlie,
Az értelmezésed erõs, mint Kant esetében.
Milla elmesélésébõl nem derül ki mekkora körben, mondta, de lehet, hogy nagyobb nyilvánosság elõtt. De a történetbõl az derül ki, hogy azonnal lapátra került a fazon, vizsgálódás nélkül. (Más a helyzet, ha igazad van és nagy nyilvánosság elõtt beszél valaki ilyesmit, bár munkajogilag biztosan lehet vakargatni azt is. De most mi nem munkajogi megfontolásokról beszélünk.)
A kérdés az, hogy ez megoldás-e. Ettõl a fazon véleménye megváltozik-e? Az-é a cél, hogy jogilag-intézményesen (azaz kényszerekkel, szankciókkal fenyegetve) bizonyos vélemények ne jelenhessenek meg, vagy az, hogy az antiszemitizmus csökkenjen? (A magyar Gallup szerint itthon csökkent az elmúlt két évtizedben.) Mintha Te is azt sugallanád az írásodban, hogy nem a jogi tiltás, szankciók a megoldás, hanem egy kedvezõbb véleményklíma kialakítása.
OFF
Had meséljek el egy történetet, ez megtörtént minálunk, Magyarországon pár éve. Mindegyik szereplõ minõsített kutató, egyetemi oktatók. Ugyanazon témával foglalkozott több kutató (Nyugaton ez természetes, nálunk 89 elõtt a Párt jelölte ki a témákat, így verseny sem volt, legfeljebb azért, ki kerülhet közelebb a Párt alfeléhez), azonban az erõforrások mindig szûkösek, a nyugati kapcsolatok fontosak, stb. Tehát lehetett (volna) köztük verseny. Az egyik írt a témában egy könyvet, amire a konkurensek válaszul a szakmában szétküldtek egy e-mailt a Nagy Amerikában, arról, hogy a könyvet író kolléga rasszista, antiszemita, és szóba se álljanak vele, a könyvét szarják le. A levél természetesen visszajött a bevádolt kollégához, aki nem csinált botrányt, bár sokak szerint ezt kellett volna. Hát ilyen is van.
Charlie: nem nevelem, nem beszéltem vele azóta, csak úgy gondolom, a sértõdötten távozás nem lett volna annyira hatásos, így viszont láttam, hogy legalább érzi a súlyát annak, amit mondott. a másik probléma, hogy a srác valószínûleg életében nem látott zsidót, az én zsidó vonatkozásomat is nemrég óta tudja, egyszerûen neki egy hétköznapi poén volt, mostantól pedig remélhetõleg nem lesz az (fõleg hogy asztaltársaság is rögtön kiállt mellettem).
Kedve Zsófi!
Had ajánljam a figylemedbe a következõ cikket:
media.www.gwhatchet.com/media/storage/paper332/news/2007/11/05/News/Freshman.Who.Reported.Swastikas.Drew.Them.As.Well-3079332.shtml
Az amerikai fõváros George Washington Egyetemének kollégiumában egy zsidó hallgató szobájának ajtajára az elmúlt hetekben hat alkalommal horogkeresztet festett valaki, emiatt meg is hurcoltak egy ártatlan diákot. A rendõrség azonban rejtett kamera segítségével kiderítette, hogy az elkövetõ maga a feljelentõ zsidó.
Nem kissebbíti a rasszista megnyilvánulások súlyát, viszont felettébb érdekes az, hogyan gerjesztett hisztériát a fiatal egyetemista és okozott hatalmas károkat a közösségében.
Valamint, hogy ez mekkora hírt kapott a médiában…
Kedves Tölgy,
talán nem fejeztem ki magam kellõ plaszticitással. Hadd fussak neki még egyszer: Egy kiadó esetében nem kell nagy nyilvánosság elõtt antiszemitaként, vagy náciként, esetleg kommunistaként megnyilvánulnia egy munkatársnak. Elegendõ, ha tanúk elõtt teszi. Röpül. Náci, antiszemita, kommunista stb. nem láthat el nyilvánossággal kapcsolatos feladatokat, mert nyilvánvalóan kihat a munkájára, bármikor tömeges következménye lehet (mint Eva Herman ügyében ez így is lett). Ez pedig a német közerkölccsel összeegyeztethetetlen.
Ha az a cél, hogy ne legyenek egyáltalán antiszemiták, akkor természetesen nem célravezetõ pusztán eltávolítani az illetõt. Ezen a ponton viszont valószínûleg összekevered a Német Szövetségi Köztársaságot (mint jogállamot, alkotmányjogi entitást) egy átnevelõ táborral. (Entnazifizierung hat nur die DDR „durchgeführt”. Man hat kleinen Nazis kommunistische Floskeln eingepaukt.) Egy NDK-s professzor mondta volt kilencszáznyolcvanhatban a teljes részképzõs greifswaldi magyar évfolyam füle hallatára nagyokat legyintve, amikor azok szabadkoztak az öt perces önhibájukon kívüli okból bekövetkezett késésükért: „Tja, wir kennen die Mentalität südlicher Völker [Na persze, ismerjük a délvidéki népek mentalitását.].” Az ipse SED-tag volt, a kari pártbizottság titkára. Ennyit az átnevelés sikerérõl (büszke volt rá amúgy, hogy 47-ben öt hónapos tanfolyam során lett belõle egyetemi oktató… Olyan is volt…) A nyugat-német jogrend célja az, hogy nácik, antiszemiták és kommunisták ne lehessenek a nyilvánosság véleményformáló erejévé. Ezt akadályozzák meg az ilyen intézkedések. Eleddig (immár 63 éve) eléggé hatásosan.
Mószerolni Németországban sem lehet. Ha Milla hazudott volna, s ez kiderül, nem a hírbe hozott kolléga repül, hanem õ. Ohne wenn und aber, an Ort und Stelle, ohne viel Federlesens. A vezetõ ilyenkor mindig mérlegel, csak olyan helyzetben hoz drasztikus döntést, ha az egy munkaügyi bíróság elõtt is kiállja a jogszerûség próbáját.
Kedves Zev Barak,
a hír még akár igaz is lehet, a link viszont nem mutat elérhetõ információra.
Nekem ez a kuruc.infot –ot juttaja az eszembe. Nyilván elõítéletes a gondolkodásom.
Charlie,
speciel 45 után a BRD egy nagy átnevelõ tábor volt. (Ennek sikerességére az iraki háború mellett érvelõk gyakorta hivatkoztak.)
De félre vagyok értve. Hagyjuk.
Nekem mûködik a link. Bemásoljam ide Charlie?
Tedd meg, légy szíves.
Freshman who reported swastikas drew them as well
By: Robert Lee and Jake Sherman
Hatchet Staff Writers
Posted: 11/5/07
Breaking News Updated Monday, Nov. 5, 5:58 p.m. Posted Monday, Nov. 5, 4:45 p.m.
Timeline
• Oct. 23 — Sarah Marshak, a Jewish freshman, reports a swastika drawn on the whiteboard mounted to her Mitchell Hall door. In the next four days, two more are drawn, each progressively larger in size. (The Hatchet, Oct. 25)
• Oct. 27 — Transfer student Erica Tanne, a Jewish sophomore, finds the symbol drawn on the whiteboard mounted to her residence hall door. Tanne lives in Potomac House.
• Oct. 28 — A swastika is drawn on Marshak’s door for the fourth time. (The Hatchet, Oct. 29)
• Oct. 30 — Marshak reports a fifth swastika. In eight days, seven swastikas were found on campus: five on Marshak’s door, one on Tanne’s door and one on a fence by GW Hospital. (Hatchet Web Update, Oct. 29, 7:53 p.m.)
• Oct. 31 — University President Steven Knapp tells The Hatchet that UPD is investigating and has not involved the Metropolitan Police Department. Also, a swastika was found spray-painted on the door of a Columbia University professor, which the New York City Police Department is investigating.
• Early Thursday — Marshak reports another swastika on her door. This is the sixth instance in ten days and the eighth swastika found on campus. An eighth swastika is found overnight in Mitchell Hall (The Hatchet, Nov. 1); News Analysis: What is a hate crime? (Nov. 1).
• Friday — The University states in a news release that it has called in the FBI to help identify those responsible for the drawings. (Hatchet Web Update, Nov. 2, 5:10 a.m.)
• — The Hatchet learns that a student in New Hall reported finding a racial epithet written on her door Tuesday. The word “Niggers” was written at the bottom of a poster advertising for a black engineering group’s event. (Hatchet Web Update, Nov. 2, 9:51 p.m.)
• — Another student living in New Hall finds a swastika drawn on her door. This is the ninth swastika found on campus since Oct. 23. (Hatchet Web Update, Nov. 2, 9:42 p.m.)
• Sunday — The University announces they apprehended the perpetrator of New Hall swastika drawings and racial epithets. The upperclassman was barred from campus, will face student judicial action and possibly charged with violating D.C. and/or federal laws. (The Hatchet, Nov. 5)
• Monday — Using footage from a hidden video camera in Mitchell Hall, UPD linked Marshak with the vandalism to her door. Marshak told The Hatchet she only drew the final three of the six swastikas. She will face student judicial action and could face federal and District charges. (Hatchet Web Update, Nov. 5, updated 5:58 p.m.)
The University found the student who reported several swastikas on her Mitchell Hall door was the one who drew them.
Using footage from a hidden video camera, the University Police Department linked freshman Sarah Marshak with the vandalism. She will now appear before Student Judicial Services and could face federal and District charges, a spokesperson announced Monday afternoon.
In an interview with The Hatchet Monday evening, Marshak, said she only drew the final three of six swastikas on her door in an attempt to highlight what she characterized as GW’s inaction. Only hours earlier, Marshak categorically denied the charges.
“I wasn’t looking to create this, sort of, insanity,” Marshak, who was previously a Hatchet reporter, said in a phone interview. “I wasn’t looking to become a media darling. I was just looking for acknowledgment from University that someone drew a swastika on the door.”
Marshak said Tara W. Pereira, director of SJS, informed her she would likely be expelled. Marshak said she did not want to leave GW but probably will.
Tracy Schario, a University spokesperson, said GW stands by its statement that they have a signed confession from Marshak. Schario would not comment on how many swastikas Marshak was responsible for, only saying it was “several of the incidents.”
Robert Fishman, the director of Hillel, said during conversations, Marshak always came across as rational.
“This is a definite cry for help on her part,” Fishman said in a phone interview Monday. “I can’t imagine why anyone would do anything like this. I feel very sad for her. At the same time I am upset that she had to resort to the actions she took.”
Another student was caught Saturday night in relation to the drawing of swastikas, the word “niggers” and the text “white power” in New Hall.
The University is still investigating the Potomac House incident.
Schario would not comment whether the camera was placed in Mitchell Hall by UPD or the Federal Bureau of Investigation, who also was investigating the matter.
Marshak-ügy: igen, ilyen is van - sajnos. Olyan is elõfordul, hogy nem azt az embert ültetik le egy bûntényért, aki valójában az elkövetõ volt. Sztornózzuk a BTK-t? Maléna Hedvig ügy?
Akadémiai stigm játszma: errõl a históriáról én is hallottam, csúnya ügy nagyon. Az egyetemi oktató miért nem csinált botrányt végül? Miért maradt egyáltalán abban az intézetben? Az ügy kissé hasonló ahhoz, mint amit Morvai Krisztina csinált, csak “pepitában”.
Kellemetlen. Szégyenletes.
A német joggyakorlat viszont nem ilyen.
Milla/Charlie-ügyekhez: szeritnem egy munkahelyi megjegyzést nem leht összehasonlítani egy baráti társaság sörözéséhez. Két teljesen külon dologról van szó. Az ismerõssel perzse, hogy az ember próbál megértetni dolgokat. Egy enciklopédia munkatársa viszont nem tehet ilyen megjegyzéseket. Vele nem beszélgetni kell errõl, hanem keresnie kell egy neki megfelelõ munkahelyet, mert aki ilyen nézeteket vall, az ne dolgozzon enviklopédiánál. üs akkor még tényleg örülhet, mert nem lett más következménye is. Ez tényleg kb olyan, hogy egy 10 éves gyereket nem teszünk börtönbe egy lopásért, hanem elbeszélgetünk vele, hogy ez mennyire rossz, egy felnõttel már nem beszélgetünk, hanem megbüntetjük.
üs Milla sztorijának léynege pont az volt, hogy nem õ rugatta ki az illetõt, hanem a nemzsidó kollégák megvédték õt. üs ez az, ami szinte elképzelhetetlen Magyarorszgáon, mert itt a vége úgy is az lenne, hoyg a szemét zs csaj kirugatta a szemét nemzs-t, pedig a zs-knek sokkal könnyebb munkát találni etc etc
Gaabor elsõ sztorijához:Amirõl írtál(zsidó származás utáni puhatolózás),az én barátaim is írtak hasonlóról,ti. csodálkoztak a srác német munkatársai,hogy milyen protekcióval kaphatott meg egy jónak számító állást(koncertmester egy kisebb város szimfónikus zenekarában).
Nem zsidó a fiú,de a munkatársai hatására kezd elbizonytalanodni a származásában.
Kedves gaabor,
én tudok olyan esetekrõl, amikor Magyarországon mûködött hasonló védõmechanizmus.
Sziasztok,
Boldog egyugyusegemtol vezetve szeretnek itt szolni - amig ki nem rugja valaki alolam a virtualis hordot -:
1. szolasszabadsag kerdese: ez sajnos a demokracia hordaleka - ami ahogy Churchill mondotta volt nem igazan hatekony de eleddig senki nem talalt fel jobbat -, es nagyon nehez megtalani a finom kulonbseget a szolasszabadsag es az uszitas kozott. Sajnos amig a jelen tarsadalom (I mean Abszurdistan)alapjaban veve elegedetlen es depresszios, addig erre senki nem fog kiserletet tenni..
2. antiszemitizmus kerdese: en az akadamiai hatter nelkul szemlelodo tudatlan koznep (volks) eredendoen nem ertem, hogy bizonyos szarmazast illeto kifejezesek hogyan hordozhatnak idonkent devalvalo ertekkategoriakat. Szamomra az individualis emberi minoseg a mertekado es ez tapasztalataim szerint fuggetlen a hordozora aggatott cimkektol. Ertsd: nalam nem egy csoportra vetitett sztereotipiak hatarozzak meg az illetohoz valo hozzaallasomat hanem az egyeni tulajdonsagok. Tudom, hogy ez egy nagyon egyszeru - talan tulsagosan is - hozzaallas de talan ha tobb hasonloan primitiv ficko szaladgalna a vilagban akkor talan mar fontosabb dolgokrol is vitat lehetne nyitni.. Kozosen. Mert globalizacio van, vagy mif….m…:)))
(alternativ javaslatom, hogy az emberiseg huzzon vissza az oceanba - igy se tudunk gondolkodni, ott legalabb szukseg sem volna ra..)
A delfinek nevében tiltakozom és a leghatározottabban elhatárolódom.
Huh, megnyugodtam. Ezek szerint nem ver a feleséged. :)
De jut is eszembe, nem akarod kijavítani a cikkedben a hazugságot?
Milyen hazugságot?
Be kell végre látnotok, hogy a sólyom nem kapkod flódnik után :)
http://www.judapest.org/?p=1830#comment-22473
Ja, második bekezdés, és onnan is tova egy link.
Mai (majdnem holnapi) rejtvényünket hallották.
Kedves admc,
azt állítod, hogy hazudom. Azért hazudnám a hipotézised szerint, mert Feldmájer Péter nem azt állítja, hogy a flódnit küldõk árulók, hanem azt, hogy “elárulják a zsidóság ügyét”. Hipotézisedet arra alapozod, hogy az “áruló” hangzatú fõnév nem szerepel Feldmájer mondatában. Magyarul tagadod az igék és a belõlük képzett folyamatos melléknévi igenevek közötti egyértelmû szemantikai kapcsolatot. Ha jól értlek, és következetes vagy, pl. szerinted tekergõ és a tekergés szavak között nincsen összefüggés. Ha azt mondom, Iciri-Piciri tekereg, szerinted nem mondtam egyszersmind azt is, hogy Iciri-Piciri tekergõ, ha azt mondom, X. Y. betört hozzánk, ezzel nem mondtam azt, hogy X. Y. betörõ, ha azt mondom, ma a nyolcas buszon kezelték a jegyünket, akkor ezzel szerinted nem állítottam egyszersmind azt is, hogy jegykezelõk jöttek.
Be kell vallanom, hogy én ezt a hipotézist nem osztom. Az igék és a belõlük képzett igenevek között ugyanis — ha tagadod, ha nem — szoros szemantikai kapcsolat van. Ha valaki azt mondja X. Y.-ról, hogy elárulta a hazáját, akkor bizony azt állítja, hogy X. Y. hazaáruló, és viszont.
Lehet persze, hogy ezt Te képtelen vagy belátni. Ezt tapintatosan tudomásul is veszem. Szóvá se tenném. Viszont arra megkérlek, hogy saját képtelenségedet ne hárítsd át rám. Fõképpen ne etikátlanságként. Ez ugyanis merõben etikátlan dolog.
“Ha jól értlek, …”
Nem, nem érted jól.
Sokkal, sokkal-sokkal-sokkal egyszerûbbre gondoljál.
Azt a hamis képzetet sugallod olvasatlan olvasóidnak, hogy Feldmájer Péter ajkát elhagyta a “flódnista” szó. Nem mondod ki explicite, de sugallod. Minek azt?
Kedves admc,
a “flódnista” szó nem hagyta el Feldmájer Péter ajkait. Ez tény. Feldmájer Pétertõl az ilyen nyelvi lelemény távol áll. A flódnista kifejezés az én megfogalmazásom. Ezt egyszer már megbeszéltük. Azt hittem, megértettél. Mivel Feldmájer a flódnit elküldõkre vonatkozólag beszélt árulásról, semmilyen az övétõl eltérõ állítást e szóval nem csempészek a véleményébe, se tudatosan (ez lenne a hazugság elõföltétele), sem tudtomon kívül. Annyi történt csupán, hogy olyan stílusértékû kifejezésre vitt rá a találékonyságom, mely Feldmájerre nem jellemzõ. Mivel a flódnista szó nem hordoz dehonesztáló kifejezést, csak némi iróniát, ezért alkalmatlan arra, hogy Feldmájer Péter gondolatát egy idézõjelet nem használó (azaz szószerintiségre nem törekvõ) idézetben meghamisítsa.
Most teljesen függetlenül attól, hogy mennyire értesz vagy nem értesz a nyelvi stilisztikához és annak etikai implikációihoz, a fenti cikkben egyáltalán nem szerepel a fejemre olvasott szó. Te mégis az írod fentebb, idézlek:
Ezek után az utolsó bejegyzésednek nincs azon túl értelme, hogy érdemi vitát kerülõ kötözködési szándékot szignalizál, s sulykolni igyekszik, hogy mennyire erkölcstelen ez a Charlie.
Sziasztok, most néhány napi utazgatás után megint bekapcsolódtam. Látom, hogy a múlt heti írásomra többen reagáltak, és bár Charlie nagyon jó, és ami a tényeket illeti tökéletesen helyénvaló kommentet írt, válaszolok.
Hello Tölgy, értem mire gondolsz a gyors és hatékony eltávolítást illetöen, de az én esetem jogilag nem olyan problematikus, mint pl. a szexuális zaklatás, ahol a dolog természetéböl kif. álltalában nincsenek tanúk. A Brockhaus ügy egy hotelban, este kizárólag kollegák közt zajlott 12 tanú jelenlétében. Az Eva Herrmann ügy a médiákban játszódott, az egész nemzet orra elött, ahogy Charlie erre rámutatott a kommentjében.
Kedves Zsófi, fehéren-feketén: igen, ezen nincs mit szépíteni, kirugattam egy embert a munkahelyéröl. Nem jó érzés, nekem is lelkiismeteti problémáim voltak. De had mutassak rá, nem ezzel a céllal mondtam el a fönökömnek, csak megkértem, ne osszon be minket együtt csoportmunkára az egy hetes szeminárium alatt. A szemináriumvezetö tudni akarta miért. (Jogos.) A hétköznapokban úgysem zavart volna lévén ö Berlinben, én Düsseldorfban… A döntést a vezetöség hozta, nem én. Annyit tett még hozzá, (hogy jobban érezzem magam) hogy amikor a többi kollegát megkédezték, mindenki igazolta a kijelentést, és többen jelezték, hogy fontolgatták az információt továbbadni a vezetésnek, tehát esetleg egy nappal késöbb ugyanez lett volna a dal vége. Egyébként ami a diszkussziót illeti, szerinted milyen eséllyel lehet valakinek a véleményét megválltoztatni, aki egy müködö demokráciában nött fel és egy olyan társadalomban, ahol mindenki, akinek érettségije van hosszasan foglalkozott a Harmadik Birodalom történelmi hátterével?
Charlie, tökéletesen igazad van, a német társadalom erre a témára különösen érzékenyen reagál és a különbség ott van, hogy ha egy kertész vagy hentes a karácsonyi bulin néhány hordó sör után zagyvaságokat beszél, más a visszhang, mint ha egy Brockhaus Enciklopédia munkaköri szeminárumon. A kiadó számára ez elfogadhatatlan, és ez helyes, mert a névjegykártyánkon az áll: Verlagsrepräsentant/in, tehát ez nem a miki egér klubb, hanem Németo. egyik legnevesebb kiadója. Azt mondák még egyébként, hogy az én személyemtöl független a döntés, mert ha nem reagálnak, az annyit jelentene, hogy “a Brockhausnál ilyet lehet mondani”. Továbbá: wir haben einen Namen zu verlieren”. Ezért:”wir dürfen das Risiko nicht annehmen, dass dieser Mensch uns beim Kunden repräsentiert”. Geht doch.
Jövö héten Heidelbergben dolgozom, kár, hogy már nem élsz itt.
Szép hetet mindenkinek.
Ne fájdítsd a szívem!
Nyelvi stilisztika és annak etikai implikációi? Atyavilág. Azt hiszem, Te engem nagyon nem értesz. Azon gondolkozom, hogyan mondhatnám, hogy ne érts félre.
Te vagy Feldmájer Péter. Valaki egy egész másik honlapon elkezd a nevedben beszélni és hasonló témában furcsa szavakat ad a szádba. Nem húzod fel magad rajta? Azt mondják, hogy Te “flódnistáztál”. Kicsit sem idegesítõ? Még idézõjelbe is van téve, abszolút úgy tûnik, mintha õ mondta volna. Elég rossz szájízû kifejezés, tényleg nem illendõ ilyen szövegösszefüggésben emlegetni. Ilyen kulturált, igényes, szövegértõ embernek, mint Te vagy, pláne nem.
Végtelenül egyszerû dolgot kértem, tõmondatokban: korrigáld a cikkedben a félrevezetõ részletet. Nem értem, miért kell erre ilyen hosszú választ írni?
Charlie,
:-) (mosolyog, nagyon kedvesen)
Kedves Charlie,
bocsáss meg nekem, amiért kétszer is a “hazugság” szót alkalmaztam Veled kapcsolatban. Sajnálom, már megbántam. Nem gondolom azt, hogy “erkölcstelen” lennél. Kérlek ugyanakkor, hogy javítsd ki a bejegyzésedben azt a mondatot, mert nem egyértelmû.
Amikor elõször láttam egy mondatban azt, hogy “flódnista” és “Feldmájer”, azt gondoltam: milyen undorító dolog, hogy Feldmájer ilyet írt. De, gondoltam, azért megnézem, tényleg leírta-e ezt. Internetes tapasztalataimból tudom, és gondolom, Neked sem ismeretlen jelenség, hogy az embereknek egy nagy része ilyenkor csak az elsõ lépésig jut el. (Ezért is írtam a Keress és találj-cikkemet). Írd át, kérlek azt a mondatot valamivel egyértelmûbbre, az õ kedvükért!
Kérdezheted, miért ilyen fontos nekem ez a kis apróság, hogy immáron ötödszörre is felemlegetem. Azt hiszem, hasonlóan érzek ennek kapcsán, mint Te érezhettél a Konrád-ügy kapcsán: a másik nem érti meg, hogy mit mondok, nem jó érzés ez, ezért megpróbálom mégegyszer.
Kedves admc,
a kérdéses helyet megtárgyaltuk. Ha hibát követtem el, akkor úgy fair, ha ez a hiba látható.
Kedves admc,
megdöbbentõ mondatot olvasok írásodban, amely vagy tudatos hazugság, és így rémületes erkölcsi fertõ örvényének véres torkát tárja az ártatalan olvasóra, vagy pedig az egész átlátszó - és nyelvi tényekkel alá nem támasztható, magamfajta elkötelezetlen szemlélõ számára nevetséges és érthetetlen - flódnizásos monomániádat keresztbe veri, de alaposan.
Azt írod ugyanis Charlie-nak, hogy “Te vagy Feldmájer Péter.”
Az az óvatlan olvasó, akit te teljesen hülyének nézel, pontosabban, akinek általad vélelmezett, de elgondolhatatlan mértékû hülyesége mögé elrejted a magad rosszindulatát, s aki a tartalmi beszámolót akkor is összetéveszti a szoros idézettel, ha az a nyelvi tények alapján valójában összetéveszthetetlen is, (nem beszélve arról, hogy a moralizáló felvetésed egészében irreleváns, mivel Feldmájer Pétert az sem festené egy árnyalattal sem ördögibbre, ha netán valaki figyelmetlenség folytán úgy gondolná, hogy úgy flódnistázott, hogy használta a flódnista szót, holott valójában csak úgy flódnistázott, hogy nem használta a flódnista szót), hát ez a magad kényére teremtett tökhülye olvasó annak a mondatnak az olvastán, hogy “Te vagy Feldmájer Péter” , esetleg azt gondolhatja, hogy bizony valóban az Feldmájer Péter, akinek azokat a sorokat címezted, s te éppen leleplezed a kínos mimikrit.
Na de hát ha õ Feldmájer Péter, miként te kerek perec állítod, akkor te miért szólsz bele abba, hogy Feldmájer Péter azt írja Feldmájer Péterrõl, hogy flódnistázott? Mit tudod te, lehet, hogy flódnistázott, lehet, hogy csak flódnistázni akart, engedjük meg ennek a te Feldmájer Péterednek, hogy tudja, flódnistázott-e vagy sem, illetve szeretné-e magáról azt állítani, hogy flódnistázott…
Miért hintesz konkolyt Feldmájer Péter és Feldmájer Péter közé?
?gyhogy csak csínján a tökhülye olvasóval, akinek védelme mögé a magad gonoszkodását rejted… Nincs olyan tökhülye olvasó, akinél ne lehetne még hülyébbet generálni, akire meg az hivatkozik, aki a szövegedbõl csak a kommunikációs kooperativitás teljes felrúgásával kiolvasható jelentéseket olvassa a te fejedre…
Montefiore, ez mókás, jót mosolyogtam, de azért ugye de azért. :)
Milla, igazad van, valóban nem te rugattad ki az illetõt, ez egy következmény volt. Csak az utóéletén gondolkodtam (mármint az embernek), ettõl nem lett egészségesebb gondolkodású, de van egy újabb érve, egy konkrét és kézzel fogható, miszerint a Zsidók Kirúgták õt a munkahelyérõl. Mert nyilván így adta elõ az ismerõseinek. De ez már legyen az õ baja. ün csak arra akartam rámutatni, hogy az antiszemitizmust is óvatosan kell kezelni, mert súlyos vád. üs nem mindig bizonyítható. Lehet, hogy csak egy ügyetlen véleménynyilvánítás. Meg amúgy változtatható is. üs annak sincs értelme, ha valaki mindig csak “kínos mosolygásokat” kap a munkahelyén.
Amúgy nekem is van egy sztorim, szintén munkahelyi, és szerintem szemléletesen mutatja a pont ellentétes magyarországi helyzetet. Sajnos.
Volt egy ügyfélszolgálatos munkahelyem, ahol egyszer kaptunk egy köremailben egy kisfõnöktõl (tehát hozzánk képest vezetõ beosztású embertõl) egy gusztustalan cigányozós viccgyûjteményt. Talán azért külte, hogy szórakoztasson minket, feldobja a napunkat. Nem az a fajta finom “Gazsizós” viccek voltak, hanem kifejezetten ocsmányak és rasszisták. ün nem tudtam megállni, és visszaírtam neki egy emailt, hogy köszönöm, engem nyugottan kihagyhat a körbõl, ha hasonló stílusú levelet küld, én nem igénylem az ilyesmit. ün a részemrõl itt letudtam volna a dolgot, de õ válaszolt nekem megint: “Másoknak viszont tetszett!” Magyarul: Húzz a p.ába liberális kurva, a többség élvezi az ocsmány cigányozós vicceket! Na erre visszaírtam neki, hogy mindaz szép, hogy õ szórakoztatni kívánja a többséget, de mivel õ vezetõ beosztásban van hozzánk képest, mi függünk tõle, és hivatalos, munkahelyi emailt küld nekünk, munkahelyi címrõl, jóval nagyobb feleõsége van annak, amit ír. Ezeket a poénokat meg nyugottan megtarthatja a barátainak, akik igénylik. Mellesleg odaírtam azt is -mivel ez egy amerikai tulajdonú cég volt-, hogy ha most Amerikában lennénk, és õ ilyen emailt küldött volna körbe a négerekrõl, akkor nem hogy kisfõnök nem lehetne tovább, de azonnal repülne a cégtõl. Ennél a levélnél már igen nagy volt az ingerenciám, hogy beírom CC-be a nála nagyobb fõnököt, de aztán nem tettem meg. Késõbb aztán valahogy mégis a fülébe jutott a dolog (a nagyobb fõnöknek), és oda jött hozzám négyszemközt, azt mondta, hogy tulajdonképpen igazam van, és már ezt megbeszélte a kisfõnök leányzóval, de nem szeretné, ha ilyen feszültség lenne kettõnk között, és ne váltsunk ilyen haragos emaileket.
Pár hónap múlva kirúgtak, mert sokat késtem. A számítógép órája ellen sajnos nem tudtam évelni…:)