Az Encounter csoport szervezésében vettem részt egy kelet-jeruzsálemi körutazáson. Ez a csoport kifejezetten rabbinövendékeknek, judaisztikai oktatóknak és diákoknak hoz létre találkozásokat palesztin NGO szektorban dolgozó vezetőkkel és személyekkel. Legtöbbször nem mutatják be az izraeli álláspontot, mert Izraelben élő zsidóknak számos más szervezet teszi lehetővé annak megismerését. Általában Betlehembe vagy Hebronba utaznak két napra a csoportok, az utóbbi városban mind az arab, mind a zsidó lakosokkal van találkozás. A múlt héten viszont új célként Kelet-Jeruzsálemmel ismerkedtek a résztvevők. A csoport körülbelül harminc főből állt, akik főleg amerikai női rabbinövendékek és oktatók voltak.
Volt egy európai is, egy kis országból. Én.
Első állomásunk Hajj Ibrahim Abu El-Hawa otthona volt az Olajfák hegyén. Ibrahim bácsi egy nagyon kedves, beszédes arab. Tagja a Jerusalem Peacemakers csoportnak, akik rengeteget tesznek a vallásközi párbeszédért a Szentföldön. Elbeszélése szerint a családja ezernégyszáz éve él különböző megszállások alatt a hegyen, és ő még most sem polgára a világ egyetlen államának sem. Bárhova megy a világban, piros kafije-ben és fehér tógában látható.
Hajj Ibrahim Abu El-Hawa a.k.a. Ibrahim bácsi
Számomra ő az arab történetmesélő klasszikus példája. Kiszínezett, szórakoztató történeteit nagy gesztusokkal és arcmimikával kísérte. Sokunknak a nagypapánkat juttatta eszébe, és könnyeket csalt a szemünkbe, amikor arról mesélt, hogy Amerikában tanuló fia nem jöhet vissza meglátogatni őt. Kihangsúlyozta, hogy senkire nem haragszik, csakis az adminisztrációra.
A következő része a kirándulásnak már nem volt ennyire mesés. Ashraf Khatib a PFSZ „tárgyalás-segítő csoport”-jának (Negotiation Support Unit) tagja. Bemutatta a palesztin politikai álláspontot Jeruzsálemről, aminek lényege a zöld vonalon (1967 előtti határon) túli területek visszaigénylése. Elvitt minket az August Victoria Kórház mögé, ahol gyönyörű kilátás nyílik a Jeruzsálemtől keletre lévő területekre. A Máálé Ádumim zsidó telep, a körülötte fekvő arab falvak és a biztonsági kerítés összemosódtak a háttérben, és egészen kicsinek látszódtak. Higgadtan és tárgyilagosan beszélt a jeruzsálemi arabok nehézségeiről. Ez főleg az ellenőrző pontokon való átjutásokban, és a csökkentett egészségügyi, szociális, infrastrukturális szolgáltatásokban nyílvánul meg.
Ashraf Khatib
Lementünk egy Abu Dis nevű faluba, amit a kerítés kettészel. A falon a világ különböző tájairól érkező hippik és balos fiatalok által készített graffitik szórakoztatják az arra sétálót. A rendőrség dzsipje ötpercenként húz el, hogy ellenőrizze a fal mentén lévő történéseket. Mellettünk is megállnak, és udvariasan kérdezik, kik vagyunk. Egyik barátom kicsit mogorván felel, mire az elsősegély bőröndöt cipelő medikus lány enyhe pánikba esik és azt mondja:
-Amerikai turisták vagyunk! Amerikai turisták vagyunk!
Medikus lány enyhe pánik után.
Utána a Damaszkuszi kapu közelében lévő arab étteremben ettük a házi humuszt ebédre. Lehetett kóser ételt is kapni a csoport vezetőitől, ők a nyugat-jeruzsálemi Tal Bagelből kapták a kis élelmiszercsomagjukat, amit szintén az étteremben fogyasztottak el. Amikor a megnyerő stílusú Ashraf elbúcsúzott tőlünk, kezet ráztam vele.
-Sok szere.. –nem tudtam befejezni, mert rájöttem, hogy nem lenne szerencsés nekem az, ami neki az lenne.
-Örülök, hogy találkoztunk. – mondtam inkább.
A többi esemény az American Colony Hotelben történt. Az épület és a kertje leírhatatlanul gyönyörű.
American Colony Hotel
Itt minchát, délutáni imát mondtunk, férfiak és nők által vegyesen alkotott minjenben. Aztán megérkezett az első előadó, Walid Salem. Ő a Center for Democracy and Community Development nevű szervezet egyik vezetője. A jeruzsálemi arabok jogi státuszáról beszélt. Körülbelül kétszázezer emberről van szó, ebből ötvenezer az, akik a kerítés ezen oldalára kerültek. 1967-ben, amikor Izrael annektálta Jeruzsálemet, a területet hivatalosan Izraelhez tartozónak tekintette (ellentétben Júdeával és Számáriával), de nem kötelezte az ott élőket, hogy vegyék fel az izraeli állampolgárságot. Azonban mind a húszezer, aki igényelte, azonnal megkapta. Így a többiek nem lettek kényszerítve arra, hogy bármelyik államhoz tartozónak vallják magukat. Államtalanok („stateless”) lettek, habár mind jordán, mind izraeli utazási dokumentumokkal is rendelkeznek. Amikor megkérdeztem, hogy ő miért nem vette fel az izraeli állampolgárságot, kifejtette, hogy amíg Izrael nem kényszeríti rá, nem lesz izraeli állampolgár. Mindannak ellenére, hogy Jordánia és még a Palesztin Autoritás is elutasítóan viselkedik a jeruzsálemi arabokkal szemben, ám Izrael (sic!) viselkedik a legelfogadóbban velük.
Számomra így még bonyolultabbá vált a történet, hallva Ashraf és Walid előadását arról, hogy hogyan lehetne Kelet-Jeruzsálemet a leendő Palesztina fővárosává tenni. Tisztában vannak avval, hogy így életszínvonaluk csökkenését kell elviselniük, de mivel jobban kötődnek arab testvéreikhez, így képzelik el a jövőt.
A csoportos beszélgetésekre más, „hétköznapibb” jeruzsálemi palesztin lakosok jöttek, hogy megismerjük az életüket. Sajnos ezt a részt sokan nagyon másként képzeltük el. Az arab hölgyek, akik a mi csoportunkban voltak, rettenetes áldozatként mutatták be magukat. A rossz moderálás, a nagyon általánosító és túlzó kijelentések („minden izraeli gyűlöl minket, nem lehet hidzsábban utcára menni zaklatás nélkül”) nehézzé tették a párbeszédet. Azért is lepett meg ez a mondat, mert a nyugat-jeruzsálemi Talpiotban rengeteg hidzsábos (fejkendős) hölgyet látni, akik semmivel sem töltenek több időt a piacok és a bevásárlóközpontok biztonsági kapuinál, mint akárki más. Természetes lakosai a városnak. Akkor lett nagyon feszült a légkör, amikor megkérdeztük, hogy szerintük miért nem lehet kipában Kelet-Jeruzsálembe a késelés veszélye nélkül menni, és hogy tanítják-e a Holocaustot az iskolában. A válaszok: ha kipád van, az araboknak azt jelenti, hogy fegyvered van (mert telepes vagy). És azért nem tanítanak a Soáról, mert nem tartozik a palesztin történelemhez.
A feszültséget oldandó, utolsó kérdésként ezt tettem fel:
-Mit éreznek közösnek magukban és az izraeliekben?
-Egy helyen élünk.
-Mindkét kultúra családközpontú.
A beszélgetés hiteles részei számomra a személyes történeteik voltak, amikben nem éreztem általánosításokat és túlzó részeket. A csoportunkban lévő távolságtartóbb hölgy csak arabul beszélt, egyszerűen gyönyörű dallamossággal. Látszott rajta a hétköznapi nehézségekből kialakult erő és határozottság. Megértettem fájdalmát és megalázottságát, de politikai keménységét és egyoldalú látásmódját nem. Akikkel mi itt találkoztunk, valószínűleg nem számítottak nehéz kérdésekre, mert máskor a legtöbb ilyen „békéltető” csoportban totális megértésre talál áldozat-narratívájuk. Ugyanakkor éreztem, hogy az ilyen párbeszédnek van értelme, mert kimondjuk a fájdalmainkat és meghallgatjuk még a számunkra nem tetsző dolgokat is. Csak ennek a feszültségnek a megteremtése hoz feloldozást.
Iszonyú fáradtan és kicsit összezavarodva értem haza késő este a Katamonban bérelt lakásomba. Üdítő volt élőben, valós személyektől hallani az arab nézőpontokat, mégha a politikai részeivel nem is értek egyet.
Az én személyes véleményem szerint – ami teljesen független az Encounter vagy tagjainak nézetétől - a konfliktus lényege a kommunikáció hiányában van. Az arab kultúrában a verbalitásnak különösen nagy szerepe van. A történetmesélés, az alkudozás, a vendégfogadás alapvető hétköznapi tevékenységek. A bizalom legnagyobb kifejezése az, hogy a felek leülnek, meghallgatják egymást, még akkor is, ha teljesen ellenkező érdekeik vannak. Azt gondolom, hogy ha ez a fajta bizalom megteremthető, akkor szinte bármilyen politikai megoldás elképzelhető: Jeruzsálem felosztása vagy annektálásának tisztázása. Ezek a részletek (területi viták, politikai problémák) szinte másodlagosak a kommunikációs szakadékkal szemben. A mélyen húzódó problémáról elfeledkezünk, amikor azt gondoljuk, egy ilyen konfliktust meg lehet oldani csupán politikai lépésekkel.
Keleti oldal, nyugati oldal
David ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke 1949-ben jelentette ki, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa. Az állam főbb intézményei itt foglalnak helyet. A nyugati fele már a függetlenségi háború után, 1948-tól kezdve izraeli kézen volt. A keleti városrész, az Óvárost magába foglalva, jordán fennhatóság alatt volt a hatnapos háborúig (1967). Az 1948-1967 között fennálló fegyverszüneti vonalat „zöld vonal”-nak hívják. Az izraeliek által épített biztonsági kerítés nem mindenhol követi ezt a vonalat, így például Jeruzsálemnél is több kilométerre keletre húzódik tőle. A város egyesítésekor, 1967-ben, de facto a fővároshoz csatolták az akkor elfoglalt Kelet-Jeruzsálemet. A “Jeruzsálem törvény” 1980-ban kimondta, hogy a város “teljes egészében Izrael fővárosa”. Ez a törvény külön kitért a zarándokhelyek védelmére, szabad látogathatóságára, és a város különleges prioritására fejlesztések szempontjából.
Idén június 2-án tartják (zsidó naptár szerinti ijjár 28-án) a Jeruzsálem Napot, amin a város egyesítésének 41. évfordulóját ünneplik.
—
Psymon rabbinövendék, jelenleg a Pardes Intézet hallgatója Jeruzsálemben.
“rájöttem, hogy nem lenne szerencsés nekem az, ami neki az lenne.”
Sajnos ez a lényeg..
Psymon ilyen útra Bp-n is jársz, Tomcathez, Ifj. Hegedűshöz, stb?
A május itt is szép :)
Szado-mazo Tours :)
Hát, csakis utánad, tölgy, ha megszervezed. De talán inkább nem.
Az a baj, hogy antiszemitákkal nem csak politikai nézeteltérésem lenne.
Attól is félsz, hogy más lenne a kedvenc zeneszerzőtök? Hát, nem is tudom…
Jó poszt. Sőt több: tisztességes. Ki tudja, ha az izraelieknek az efféle utak kötelezőek lennének - meg az araboknak is valamiféle megfelelője a dolognak - akkor nem lenne egyszerűbb szilárdabb békét kialakítani arrafelé?…
Gyere hozzám, egy ujjal se bántanálak, meg szerintem te se engem:-) Pedig tuti hogy más a kedvenc zeneszerzőnk, az már régen kiderült.
Sziasztok nem találtam mailcímet hozzátok szal bocs hogy off és hogy itt kérdezem meg (meg hogy totál off), de nem tudjátok hogy az az izraeli kajálda mai volt régen a moszkván (a mostani főzelékes helyén)
elköltözöttvagy megszűnt? évek óta akarok svarmát laftában sok humusszal és sehol nincs a városban. ott meg tök finom volt. nyamm nyamm.
http://www.judapest.org/faq/kontakt
Amúgy igen, megszűnt (Pita House volt a neve). Izraeli kajáldában most a Humusz Bár a legjobb, kettő is van már (V. Alkotmány utca - a Bajcsy sarokhoz közel; VII. Kertész utca - a Király utcához közel).
hu köszönöm,
bocs még 1x az offért!
A humusz bár király hely, de svarma nincs :(
va, émmeg aszittem csak vicc a cikkben a humusz, erre télleg egy kaja neve
tényleg kajanév, de nem úgy ejtik, mint a magyar humusz szót, az elején a h az ún. gutturális, azaz torokhang, arabul csak sokkal keményebben ejtik, mint a magyar h-t, mintha nagyon hangsúlyoznád, héberül viszont chumusz, mintha kaparnád a torkod, mielőtt pöksz egy jó nagyot :)
ld. még: http://www.judapest.org/humusz-szituacio
Nagyon jo post, es melysegesen egyetertek azzal a megallapitassal, hogy a kommunikacio hianya hatalmas problema. Mind politikai, mind szemelyes szinten.
Svarma van a XVIII. kerületben. :)))))))
Pita House jó volt, sajnos Norbi Update vette meg a helyét, nem is bírta sokáig.
“rájöttem, hogy nem lenne szerencsés nekem az, ami neki az lenne.”
ez attól függ, h kinek mi a szerencsés…Nem hinném, h minden izraelinek ugyanaz lenne A “szerencsés megoldás” és ugyanezt gondolom a palesztinokról is
“ilyen útra Bp-n is jársz, Tomcathez, Ifj. Hegedűshöz, stb?”
ez szerintem kifejezetten blőd és sértő. Mintha minden palesztin Tomcathez hasonlítana. bár még nem jártam Izraelben, de nem hiszem, h ez igaz lenne
matthieunek igaza van, mert az arabok teljesen őszintén és nyíltan teszik, amit tesznek, Tamás cicus meg farizeuskodik és szemforgat egyfolytában. Tiltakozik a “(neo)náci” jelző ellen, holokausztot tagad “tudományosan”, majd 20 sorral arrébb kikacsint egy commentben nemzettestvéreire és a “babó probléma” erőszakos megoldásáról (és annak náci/nyilas előzményeiről) értekezik, viccelődik.
Tölgy, tcat illetve ifjabb hegedűs arabokkal való párhuzamba állítotásához: ugye azt nem gondolod, hogy a konfliktus alapja ugyanaz itt és ott? Izraelben kőkemény valós indítékai is vannak a konfliktnak, földről, erőforrásokról, szuverenitásról is szó van, és tényleg háború van. Itthon meg szimpla paranoia az egész. Amivel nem azt mondom, hogy a palesztinokkal mindenben qrwara megértőnek kell lenni, és azt sem, hogy a kétféle zsidózás nem áll semmilyen kapcsolatban. Egyebek mellett azért nem jó, ha egy kalap alá vesszük a két csoportot, mert ezzel magunk is gerjesztjük a régivágású európai zsidózás és az arab zsidózás ozmózisát és szövetségét.
Kivülről nézve, talán a kommunikáció hiánya feltünő, hosszabb időn keresztül átélve azért más is.
Pillanatnyilag, a második intifáda terrorja és a falépités, hamasz-rezsim következtében, valóban kisebb a kommunikáció lehetősége, de nagyon jó emlékszem arra az időre, amikor mind a gázai övezetből, mind Juda és Somronból jöttek a férfiak dolgozni. A családok nagyobb részének az Izraelben végzett munka adta a megélhetésüket, de ez cseppet sem zavarta őket abban, hogy az iskolás gyerekeiknek olyan térképet tartsanak az osztályukban, amelyen Izrael nem létezik…
Húsz évvel ezelőtt minden lehetőség adott volt arra, hogy egy békés, gazdasági együttműködésen alapuló egymásmellett élés alakuljon ki. Mindannyiszor, amikor a rendezés reménye feltünt a láthatáron, mindig palesztin részről jött a szóbeli, vagy terrorral bővitett elutasitás.
Senki nem alázná meg az embereket az ellenörzőpomntokon, ha nem jönnének terroristák is a polgári többségbe belevegyülve. Ha nem rejtettek volna fegyvereket a mentőautókba, akkor a mentőautókat nem vizsgálnák át ugyanúgy, mint más járműveket - úgyhogy az önsajnálat helyett ideje lenne azt mérlegelniük, hogy milyen károkat okoznak a saját vezetőik a békés lakosságnak.
Nem kétlem, hogy a külföldi látogatóknak ez egy kuriózum, de a leirtaknak nem sok köze van a párbeszédhez, sokkal inkább egy palesztin részról jól megszervezett propaganda-körútnak, hogy a jó zsidók érezzenek egy kis lelkiismeretfurdalást a szegény palesztinok sorsa iránt. Nekem, az ilyen manipulációtól már forog a gyomrom.
Semmi de semmi nem akadályozza a palesztinokat abban, hogy az autonomia területén megszervezzék a saját államukat, ki is kiálthatják. És ha onnan nem a terror szivárog át, hanem az együttműködés, akkor semmi akadálya annak, hogy megállapodás szülessen a határokról. Izrael bizonyitotta Egyiptommal és Jordániával is, hogy képes megállapodást kötni azzal, aki békében akar élni mellette. A palesztinok harc nélkül ugyanúgy célba érnének, feltéve, ha nekik nem Izrael felszámolása a céljuk.
hé-hé, ácsi!
én csak gonoszkodtam! Meg irigykedtem. Mindkettő a szokásom.
Egyébként már régóta gondolok rá, hogy lehetne safarikat szervezni Pest némely kerületeibe. Ez a Sado-mazo Tours jól hangzik.
De ha komolyak vagyunk: találkoztam tavaly egy amerikai zsidóval, aki megunta az egyetemi életet (érthető), és valami alapítványnak dolgozott, ahol arab és zsidó gyerekeket hoztak össze közös programokra. Ez itthon teljesen kizárt?
Kedves Éva, amellett, hogy egyetértek a hozzászólásoddal, van benne egy mondat, ami azért nem teljesen igaz.
írod, miközben tudjuk, hogy a gazdasági együttműködés arról szólt, hogy a jóval alacsonyabb életszínvonalon élő palesztinok végezték az “aljamunkát”, ők voltak a kőművesek, betanított munkások, mezőgazdasági munkások. Nyilván ez nekik sem volt rossz, mert otthon még ennyi munka sem akadt, de azért ezt gazdasági együttműködésnek hívni szerintem túlzás.
EMA,
Nem palesztinok szervezték, hanem amerikai zsidók, az Encounter vezetői. Ők mondták meg, kik legyen a beszélők. Nekem a propaganda azt jelenti, hogy tényeket, féligazságokat mutatnak be (esetleg ferdítenek) úgy, hogy bizonyos irányba tereljék a politikai nézeteket.
A fő beszélőknél nem éreztem egyáltalán, hogy bármilyen irányba terelni akarnának (a kis csoportoknál ez nem jött össze sajnos). Tényleg csakis az őket érintő esetekről beszéltek, információkat adtak át, tárgyilagosan. Ennek ellenére én szerettem volna több személyes beszámolót, élettörténetet hallani.
Jó példa viszont a propagandára Michael Oren stílusa.
http://en.wikipedia.org/wiki/Michael_Oren
Néhány hete jött a Pardesbe előadni. Előadása hemzsegett az általánosító kijelentésektől, az egész zsidó történelmet magába foglaló, féltudományos állításoktól. Nagyon kevés igazi információt adott át, és az volt a célja, hogy az érzelmekre hasson. Hogy megerősítse a zsidó-izraeli identitásunkat. Sajnáltam, hogy egy ilyen nagy név csak ennyire képes. Gondoltam ezt annak ellenére, amit most leírok.
A cikkben a politikai nézeteimről nem írtam. Nem írtam, hogy Izrael területi politikája (Jeruzsálem, Golán státusza, biztonsági kerítés pl.) szempontjából konzervatívnak és cionistának tartom magamat. Azért nem akartam róla írni, mert nem lényeges. Mert mindig politikáról van szó, és mégsem segít senkinek, hogy boldogabb életet éljen!
Az utóbeszélgetéseken nem az derült ki, hogy “a zsidók sajnálják a szegény palesztinokat”. Az jött le, hogy lehullott valami függöny, amitől mi, Izraelben élő zsidók rettegtünk. Komplexebb lett a kép. Hogy még több beszélgetés kell, még kevesebb politikával, még több őszinte, emberi interakcióval. Ha leülök valakivel beszélgetni, az nem jelenti azt, hogy meg kell változtatnom a politikai nézetemet, vagy fel kell adnom azt, ami sokkal fontosabb számomra. Ha ezt vesszük elsődlegesnek, az Encounter nagyon sikeres kezdeményezés.
Szia Psymon!
De jó hogy tettél fel fotót így sikeresen beazonosítottalak! Jó tudni hogy jól vagy, kinn vagy, dolgozol, tanulsz. (én Flóra, Blanca, Madrid, SzimSalom, csakhogy te is képben légy)
A poszt nagyon jó, köszönet érte. A kezdeményezés is nagyon tetszik, de azért sajnos nem ez a standard. Én imádom Izraelt de még elfogultan is úgy érzem hogy sok a propaganda és az ideológia és kevés a valódi, hiteles, személyes élmény. Pedig ezek hoznák közelebb egymáshoz az embereket. Talán az sem kell hogy feltétlenül igaz legyen, hogy ami nekik szerencse az nekünk nem lenne az. Ha pl békében tudnánk/tudnának egymás mellett élni. Ha emberi mivoltukból indulnának egymás felé. Én azt gondolom, hogy a politika és a hatalom valójában mindíg megkísérli megvezetni az egyént, masszává gyúrja lenyeli megemészti és kiköpi. Az eredmény pedig sok gondolkodni nem tudo ember (nem mert hülye hanem mert nem tudja milyen az gondolkodni, nem tanították meg rá) akik valamiféle megfoghatatlan ideákat követve vakon gyülölik egymást. (Pl. már hogy a fenébe ne tartozna a palesztin történelemhez a Shoa?) Amugy érdkes kontraszt lehetett a napi programba az American Colony-t betenni…. nem is tudom, nekem valahogy ez a kakukktojás.
Egy miniLOL:
A Jerusalem Peacemakers is JP :D
tölgy,
itthon az egyetem hoz össze arab és zsidó gyerekeket :) nálunk pl. iszonyat sok izraeli, arab (és német) diák van. és jól megfér mindenki egymás mellett könyvtárban - órán (mindenhol) együtt tanulnak stb.
csak az a baj,h pl. az izraeli barátnöm mondta nekem, h oké h itt ő tök jól elvan az arabokkal, meg semmi baja velük, de otthon (izraelben) nem merné elmondani a barátainak, h pl. egy arab ismerősénél volt házibulin v ilyesmi… szerintem ez a tök rossz :(
de a mai napon történ velem egy édes sztori.elmentünk ebédelni párán két tanulás között. és én válogattam a szendvicsek között a boltban, h keressek csirkéset.aztán amikor végre megtaláltam az igazit,akkor az arab srác rám nézett, és mosolyogva kérdezte: “te sem eszel disznóhúst?” éljenek a közös pontok ;)
bocsi ha kicsit offoltam…
Kedves fhb!
Azért a palesztinok végezték a szerinted alja munkát, mert bármilyen hihetetlen, máshoz nem értettek. Nem a palesztin orvos jött át paradicsomot szedni, hanem az tanunlatlan ember, aki a PH területén nem kapott munkát.
Egyébként Mihály Évának teljesen igaza van abban, hogy a palesztinok tehetnek arról, ami ott van. Nem az történt, hogy a szabad Palesztinában kikiáltották Izraelt, hanem az egykori brit mandátumterületen létre kellett volna jönnie két országnak. Az egyik fél létrehozta a saját országát, a másik pedig fegyverekre költi a pénzt azóta is. Az embereket személy szerint sajnálom, és sajnálni is kell őket, de mindenki a maga sorsának a kovácsa. Ők ezt hozták össze, hátha egyszer rájönnek, hogy annyira mégse jó. Bár ahogy egy előző postban megjelent itt a Judapesten, idő már tényleg egyre kevesebb van nekik.
Kedves zebulon, nem emlékszem, hogy arról írtam volna, tanult palesztinok pakolták a téglát.
Az, hogy a tanulatlan emberek jártak át, nem változtat azon, hogy meglehetősen asszimetrikus volt az a “gazdasági együttműködés”. És itt most természetesen a területeken élő arabok Izraelben munkát vállalnak jelenségről van szó, mielőtt valaki meg abba kötne bele, hogy vannak arab orvosok Izraelben.
Valahogy arról nem nagyon volt szó sosem, hogy izraeliek a területeken fektetnek be és palesztin munkaerőt alkalmaznak, arról sem nagyon, hogy területeki palesztinok Izraelben fektetnének be, alvállalkozói szintekről sem nagyon hallani, úgyhogy ez mindig is nagyon messze volt a gazdasági együttműködéstől. Izrael élvezte a szomszédságában megtalálható olcsó munkaerőt (és ez a kijelentés nem értékítélet, nincs ezzel gond, így működik a piacgazdaság).
“rájöttem, hogy nem lenne szerencsés nekem az, ami neki az lenne.”
miért ne lenne szerencsés? nem az egész zsidó állam, így közvetve minden zsidó érdeke, hogy létrejöjjön Palesztina? nyilván az nem lenne jó, ha egész Jeruzsálem egész keleti része palesztin főváros lenne (az Óvárossal együtt), de azok az arab falvak, amiket Jeruzsálemhez csatoltak, és a falon túli rész, ahová izraeli normális esetben be se teszi a lábát, (majdnem) gond nélkül átadhatók.
csak ne lenne ez az ultracionista, telepes movement az útban.
EMA egyetértek. De csak hogy bonyolitsam a képet. A második intifáda kitörése előtt 1 - 2 hónappal voltam izrelben. A rokon csaj vitt körbe jeruzsálemben de elkezdett füstölni a kocsink. Viszont péntek este volt. Sebaj a baby bepöfögött velünk az arabnegyedbe megkerestük a “kocsijavítók” utcáját majd otthagytuk a kocsit. A rokonka hivta a volt druz barátját (exét) majd bementünk egy arab kajáldába (már este lett) ott külön asztalt kaptunk és fantasztikusat ettünk. Másnap kész lett a kocsi is ofcourse. A lány egyáltalán nem volt benfentes, vagy valami hasonló egyszerüen igy volt neki természetes. Szerintem (mint mindenütt máshol is) nem az átlagemberekkel van a baj hanem a fönökséggel. Lehet hogy mindkét oldalon. A helyzet az szerintem ,hogy a palesztinok nagyon sokat vesztenek ebben a buliban. Minnél tovább huzzák annál inkább. Sajnos. Nyilván Izrael is. De egy új ország megteemtése mindig is khm “problémás” volt, de a zsidóknak már van államuk (és lesz is!) a palesztinoknak meg igy csak a szenvedés és a gyülölet no meg az önsajnálat marad. Ja és az hogy, sikerül (gázában) úgy élni mint kb az 1900 -as évek elején, közben meg a szomszédjukban a XXI századot csinálják éppen…
Szal végülis úgy néz ki, h mindenki teljesen egyetért Evával, csak éppen valahogy utána “finomítanak”:) Beállnék a sorba, mert sztem a hsz bár végülis igaz, nekem egy kissé “vonalas.”
Szükség van az ilyen utakra szvsz.
És az egyszeri palesztin nem tehet róla, h a politikusai rendre elcs*szik a felmerülő békelehetőségeket (sic!), ettől még ő az, aki gyakran igenis áldozat.
A kép nem fekete-fehér…
Éva, te hány olyan palesztin iskolában voltál, ahol a falon Izrael nélküli térképet láttál?
Szöveged ugyanolyan egyoldalú, önsajnáltató és demagóg, mint Psymon által leírt arab hölgyeké, akik szerint életveszélyes a hijab, mint öltözet.
Hiszen Te is egy szélsőséget képviselsz, mégha ezt magad sem így gondolod. Ilyen témájú kommentjeidből egyértelműen kiderül.
Bocsánat.
fhb,
éppen nem erre gondoltam! Amennyiben az épitőipart alja-munkának tartod, akkor kétségtelen, az volt az egyik legnagyobb munkaerőfelszippantó ágazat, de korántsem csak a segédmunka. Az is igaz, hogy a magasan kvalifikált munkaerő inkább Kuwaitba és Dubaiba ment, mint Izraelbe, de ez a mobilitás témakörébe tartozik.
Osló után indult egy olyan kezdeményezés, hogy az olyan átkelőhelyeken, mint Erez például, létrehozni ipari parkokat, európai, izraeli tőkével, főként, de a lehetőség nyitott volt bárki számára, igy volt egy-két gázai magánvállalkozó is az üzletben. Részt vettem a programkialakitásban, tehát tudom, hogy mennyire nyitottan kezelték az európaiak és az izraeliek is a dolgot. A cél kifejezetten az volt, hogy ne csak az épitőiparban, a feldolgozóiparban dolgozzanak, hogy fokozatosan megerősődjenek a palesztin magánvállalkozások, hogy a lakhelyükhöz közel találjanak munkát, és kivédjük az ellenörző pontokon való átjutás proceduráját. Nem egy ilyen projekt indult akkoriban, aztán ezek mind szépen becsődöltek.
De tudod mit, ne jöjjenek Izraelbe dolgozni! Osló óta annyi pénzt kaptak, hogy ha azt munkahelyek létesitésére, vagy csak a saját államuk infrastruktúrájának a kiépitésére forditották volna, akkor nem itt tartanának. Izrael megoldotta a segédmunkaigényét, az, hogy Gázában nincs munka az nem a mi hibánk.
2005-ben dolgoztam utoljára arab épitőmesterekkel, és nem anyagi okoból, hanem mert megkerestek azzal, hogy nincs mit enniük. Elintéztem, hogy dolgozhassanak Izraelben, szállást szereztem, hogy ne kelljen naponta órákat eltölteniük az ellenörzőpontokon. Akkor, 20000 forint napidijat fizettem nekik, amiért csak folyamatos ellenörzés alatt dolgoztak napi hét órát. Minden nap volt valalami, amiért hamarabb el kellett menniük, vagy később jönniük. Mivel a határidő közelget, és a megbizóm pénzét nem szociális segélyként volt dolgom felhasználni, megkértem őket, hogy húzzanak bele, mert igy nem fejezzük be a munkát időre. Ők csak igy tudnak dolgozni, mondták. Nem volt más választásom, mint fölmondani, és ugyanazért a pénzért két kinai dolgozott napi 14 órát, felügyelet nélkül, mint ahogy a nagykönyvben meg van irva. Igaz, pár nap múlva felfedeztünk, hogy hálából betont öntöttek a lefolyóba, és csak az volt a szerencsénk, hogy a kinaiak ott is laktak és zuhanyoztak, igy nem volt ideje megkötni a betonnak. Ha sikerült volna, a fél házat szét kellett volna verni.
Nem állitom, hogy ez általános, csupán egyetlen, konkrét esetet irtam le.
Nagyon tetszik ez a post, köszönet érte!:)
Érdekes, és elgondolkodtató. Kérdés, hogy a “másik oldalra” is szerveznek-e ilyeneket? Araboknak zsidókkal való ismerkedést, álláspontjuk megismerését. És kérdés az is, hogy hogyan lehet állampolgárság nélkül élni bárhol is?
Tölgy párhuzamod nagyon rossz, már ne haragudj. A klasszikus európai antiszemitáknak semmilyen valóságos alapjuk nincs a gyűlölködésre, és nem is területi vitáról, történelmi problémákról, vagy együttélésről van szó, hanem az ő pszihés ferdülésükről. Nem túrákat kell szervezni hozzájuk, hanem pszihiáterhez vinni őket.
A valódi létező problémákat is csak úgy tudjuk megoldani (kollektíve, nemzetként), ha nem hárítjuk folyton a másikra a felelőséget.
Psymon,
mint ahogy leirtam korábban, én folyamatosan kontaktusban voltam mind izraeli arabokkal, mind a területeken élőkkel, több, mint húsz éven át. Munkakapcsolatban. Izraeli arabok körül volt megbizóm is, sőt, a lakásomat egy ideig egy taibei arab bérelte, amikor megvettem, és én egy kisebben laktam a gyerekeimmel. Egy szinész barátom révén számtalanszor részt vettem olyan összejöveteleken, ahol arab értelmiségiek is a társaság tagjai voltak. Nem hiszem, hogy kommunikációs problémám lett volna velük. De miközben a humuszt egy tálból tunkoltuk, a világ legtermészetesebb módján mondták el a gázai arabok, hogy az ottani iskolai térképeken nem szerepel Izrael. Egyszer, az egyik, gond nélkül hozzá is tette, hogy minek arra a kis időre…
Szóval, legyél naiv, ha akarsz, én már nem vagyok. És kivánom, hogy felépitsék a saját országukat, de nem Tel-Aviv, vagy a Haknesszett helyén. Szerintem, van hely bőven nekik is, csak neki kéne fogni már annak a melőnak, és nem nyafogni arról, hogy milyen rosszak ezek az izraeliek.
zsófi,
gyanitom, hogy többen, mint Te, úgyhogy nyugodtan visszafoghatod Magad. Nekem nem virtuális kapcsolatom volt arabokkal, hanem teljesen normális munkakapcsolat, és azon túl, bizonyos emberi kapcsolat is, de azt nem mondhatom, hogy kifejezetten barátaim voltak.
Mindenesetre, a magam szerény eszközeivel kicsit többet tettem az arab-izraeli békéért, mint azok a széplelkek, akik csak interneten puszipajtások arabokkal…
Szabre barátnőm egy kicsit elhűlt, amikor a frissen vásárolt lakásomat egy taibei arab pasinak adtam ki, pedig lett volna más is, aki kivegye. Az előitéletek miatt kipróbált vagy 5 féle trükköt, hogy személyiét ne adja oda a szerződéskötéskor, mire megmondtam neki, hogy kár cicázni, tudom, hogy nem zsidó, de szeretném ha tudná, hogy ez engem nem zavar. Az, hogy a zsidó barátnői nekem lelkiztek, amikor rájöttek, hogy felesége és gyerekei vannak Taibében, az már sokkal inkább, de túltettem magam azon is.
Zsófi, van egy olyan érzésem, hogy nem látsz túl a PC-sablonokon, ezért sorozatosan rám támadsz, ahelyett, hogy vennéd a fáradtságot és belegondolnál a helyzetbe úgy, hogy ha Te részese lennél a konfliktusnak, akkor miként viselkednél.
Felesleges belegondolnom.
Retorikád semmiben sen különbözik azoktól az emberekétől, akik a cigányokkal való együttélés működésképtelenségét ecsetelik rendszeresen, és ellenvetésemre felajánlják, hogy költözzek egy darabig Csajágaröcsöge-alsóra, vagy ne szóljak be. És ne pc-skedjek.
Márpedig a pc-skedés nekem zsigerből jövő életszemlélet. Ez mentett meg az antiszemitizmustól is. Ragaszkodok hozzá, sőt büszke vagyok rá!
De azt megigérhetem, hogy többet nem foglak személyesen megszólítani kommentben. Főleg nem Izrael témában.
:)
Zsófi,
miért felesleges? Elméleti alapvetések vannak, akár zsigerből is, bár jobb, ha gondolkodik, tájékozódik is az ember.
EMA nem demagóg: a saját bőrén tapasztaltakat írja le. Nem szélsőséges, sőt - lásd fent.
EMA,
Nem vagyok naív. Az Encounter nem politikai vitázásról szól, munkakapcsolatról, vagy hétköznapi kapcsolatról. Ezek majdnem minden izraelinek vannak az arabokkal. Fontos volt nekem, hogy jeruzsálemi palesztinokkal ültünk le, és nem olyanokkal, akik mind térben, mind gondolkodásmódban nagyon mások, mint az izraeliek.
Olyan fórum, ahol egyenrangú félként ülnek le a felek, és nem kerülik el a problémás kérdéseket sem. Egyrészt mindkét oldalon döntéshozók vagy leendő döntéshozók vannak, akik hajlandóak kimozdulni a sztereotípizált látásmódjukból. Ahol nem mennek el egy olyan kérdés mellet, hogy miért nincs Izrael a térképen, és miért nyafognak a felek, stb..
Szerintem ezek fontos lépések.
Jó lett volna, ha a cikkemből lejön, hogy én szétválasztom a politikai vitát, és az igazi, őszinte emberi interakciót, de úgy látszik nem sikerült teljes mértékben.
Psymon,
lejött, csak akkor mégsem hiányzik a kommunikáció vészes mértékben - az a poltikára vonatkozhat, nem?
Igen, ez jó kérdés. A politikai vélemények oda-vissza dobálózását kell elkerülni, ami szerintem az általános mindenhol, nem csak Izraelben. Az, amikor a felek elbeszélnek egymás mellett. Mindenről lehet beszélgetni többféleképpen. Ha le vannak fektetve bizonyos szabályok (pl. Én-beszéd, és nagy, általános kijelentések elkerülése, stb..), akkor a beszélgetés nagyon intenzívvé, és végső soron felemelővé válhat.
Én speciel Magyarországon nem palesztin-izraeli párbeszédet látnék szívesen, hanem valami más kezdeményezést, ami a helyi megosztottság feloldásáról szólna. Nem olyat, mint az Encounter, és nem olyanokkal, akivel nem érdemes leülni. Valami sajátosat, hazait. :)
éva történetéből látom, miért fúj olyan vadul a palesztinbarát, cigány- és izraelellenes magyar szélsőjobb a kínaiakra is. tényleg veszedelmesek munkerőként…
amúgy talán az volna a legjobb, ha alkalomadtán MINDENKI nyugodt lélekkel eszegethetne egy kis házi disznótorost, hagymás krumplival és dinsztelt káposztával. vega becsszavamra mondom, nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szákán, hanem ami kijön. lehet, hogy a neo-római borodalom, aka európai unió kiterjesztése volna a megoldás? amint egyiptustól hibaerniáig és luzitániától parthiáig terjed?
Újraolvastam megint a bejegyzésedet, hátha tévedtem abban, ami megmaradt az első olvasás után.
Most viszont kérdéseim lennének:
Hogy lehet ez, például?
“Elbeszélése szerint a családja ezernégyszáz éve él különböző megszállások alatt a hegyen, és ő még most sem polgára a világ egyetlen államának sem. Bárhova megy a világban, piros kafije-ben és fehér tógában látható.”
Ha nem állampolgára sem Jordániának, sem Izraelnek, akkor milyen papirokkal utazik a világban? Vagy a piros kafijét elfogadják útlevélnek?
Vagy ez:
“amikor arról mesélt, hogy Amerikában tanuló fia nem jöhet vissza meglátogatni őt” Miért nem jöhet haza Amerikából?
Ezek a részletek azért izgatnak, mert az ilyen hézagos mesét a hallgatók többsége a saját sztereotipiái alapján tölti ki magyarázatokkal. Engem viszont a valóság érdekelne…
Izrael senkire nem kényszeriti az állampolgárságot, viszont az izraeli állampolgársággal együtt járó szociális ellátás miatt sokan vonzónak tartják. Olyannyira, hogy van egy speciális alija is, amikor a területeken élő arabok izraeli arab párt választanak és családegyesités cimén bekölttöznek Izraelbe. Ez olyannyira elterjedt szokássá vált, hogy néhány éve a belügyminisztérium kezdte visszautasitani az ilyen jellegű családegyesitési ügyeket - mondván: a család egyesülhet az Autonómiában is. Persze, a cél nem az volt, hanem az izraeli személyi igazolvány és az ezzel járó jogok. Erről sem általános infóm van, hanem dolgoztam ilyen arabokkal.
Erre írtam az előbb:
“Az én személyes véleményem szerint – ami teljesen független az Encounter vagy tagjainak nézetétől - a konfliktus lényege a kommunikáció hiányában van.”
Magyarország, hát, az más. Mert a megosztottság magyar-magyar közt van - ha és amikor van, többnyire.Nem tudsz kívülállóként, objektíven beszélni. Beszélgetni meg kevesekkel érdemes.
EMA,
Izrael és Jordánia is ad úti okmányokat (nem útlevelet) azon jeruzsálemi lakosoknak, akik nem vették fel az izraeli állampolgárságot. Az abszurditás tényleg itt van: olyan állam úti okmányaival utaznak, amit nem ismernek el.
Izrael “jeruzsálemi lakos”-nak tekinti őket, és “kék igazolványt” ad ezeknek az embereknek. Nem szavazhatnak a Kneszet választásain, de az önkormányzatin igen! Amin viszont ideológiai okokból nagy részük nem szavaz.
Az ellentmondás részben abból adódik, hogy amikor 1967-ben Kelet-Jeruzsálemet Izrael csatolta Nyugat-Jeruzsálemhez, akkor a területet csatolta, de az embereket nem kötelezte arra, hogy állampolgárok legyenek. Szerény véleményem szerint ez egy hiba volt.
A helyzet, és az emberek identitásai így mára nagyon bonyolulttá váltak.
Ibrahim fia azért nem jöhetett vissza, mert három év folyamatos távollét után az “államtalanok” elvesztik a “jeruzsálemi lakos” státuszukat.
Szerintem ez nem Izrael igazságtalansága. Melyik állam viselne el olyan lakosokat, akik nem ismerik el őt, és még nem is laknak az országban? Mindennek ellenére ez egy emberi tragédia, mert ők korábban voltak itt, mint az állam.
Kedves Éva, nem véletlenül tettem idézőjelbe az aljamunka kifejezést. Másrészt, nem tudom, miből sikerült leszűrnöd, hogy én az építőipart aljamunkának tartanám. Építész vagy, pontosan tudod, hogy az építőiparban nem csak segédmunkásokat és kőműveseket foglalkoztatnak.
Annak viszont örülök, hogy megerősíted, az volt az egyik legnagyobb munkaerőfelszippantó ágazat
de korántsem csak a segédmunka. Az is igaz, hogy a magasan kvalifikált munkaerő inkább Kuwaitba és Dubaiba ment, mint Izraelbe, de ez a mobilitás témakörébe tartozik.
Vagyis a magasan kvalifikált munkaerő nem Izraelben dolgozott, tehát Izraelben a képzetlen munkaerő végezte azon munkákat, amiket a helyiek már nem szívesen vállaltak el (ezt hívják a magyarban “aljamunkának”).
Kedves Éva, azt írtad korábban, 20 éve, 20 éve szerintem 1988-at írtunk, épp csak kitört az első intifáda (1987-ben), Oslóról még nem is álmodtak az emberek. 20 éve minden volt, csak gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok megteremtésének lehetősége nem. Én ezzel az egy állításoddal vitatkoztam, írtam is, hogy alapvetően egyetértek veled, csak ezt szeretném pontosítani.
Az arab építőmesterekről írt történeted épületes és tanulságos, kár, hogy legalább annyira sztereotip és általában az arabokról pontosan annyira keveset mond el, mint azon kedves arab hölgy a zsidókról, aki szerint hidzsábban szörnyű Izraelben járni-kelni.
Nyilván vannak ilyen arab építőmesterek, ahogy hallottam olyan történetet is földeken dolgozó arabokról, akiknek nagyon fontos volt a napi ötszöri ima egészen addig, amíg a munkaadó azt nem mondta, hogy a napi öt ima idejével meghosszabbítja a munkaidőt és akkor nyugodtan lehet imádkozni. Akkor már nem is volt egyáltalán fontos a napi ima. De mesélhetnék arról a - minő szerencsés és véletlen egybeesés - taibei arab testvérpárról is, akik kb. 25 éve egy szakadt ford kisteherautóval kerestek munkát izraeli építőipari cégnél, mára pedig saját betonelemgyárral rendelkező, prudensen gazdálkodó és rendkívül sikeres építőipari fővállalkozóvá nőtték ki magukat. Sejtheted, hogy nem napi 7 órát dolgoztak és nem öntöttek betont a lefolyóba (ami egyébként vmiért kedvelt szórakozása a magyar építőipari munkásoknak is (bár ők a sittet, glettet is örömmel töltik a lefolyóba, főleg wc-csészébe), de azért a fél házat szétvésni nem kell utánuk, hiszen bontható a strang fala, cserélhetőek a műanyag csatorna-elemek).
Persze nem gondolom, hogy bármelyik történet elárul bármit is úgy általában az arabokról, csak gondoltam, szólok, hogy nem csak lusta és mihaszna arab építőipari dolgozók léteznek).
A következő természetesen idézet Évától, csak elfelejtettem idézőjelbe tenni. Helyesen így kéne kinéznie a hsz-emben:
Tölgy,
ilyesmire én is gondoltam, sőt, Sólyom László ígért is ilyesmit odakint… Egy barátom muszlim hitre tért magyar, krav-magát és rögbit gyakorol, utóbbiból nemsokára remélhetőleg oktatói és bírói papírt is szerez. Mi volna, ha (judapest, hm?) mondjuk jövő nyárra szerveznénk egy közös muszlim-keresztény-zsidó gyermektábort? Pontosabban vallási különbségtétel nélkül lehetne jönni, de mindenkinek közösen lenne program, akár “ökumenikus” istentiszteletekkel?
Sólyom is benne lenne szerintem, meg a Védegylet, stb.
Lelkész, akkor ateista szülő gyereke - legyen akármiből - nem mehetne? Diszkriminációóóóó!!!
noblog,
dehogynem.
És mit kezdjen az istentiszteletekkel, vagy istentiszteleteken? Jó lenne ez így?
Istentisztelet nem muszáj, sőt krav, vagy rögbi se kötelező. Csak ötleteltem. Mások?
Várom a kommenteket, aztán rájövök, hogy sábesz van… :)
Megnyugodott a család apraja (-a nagyja nem volt ideges). :-)
A közöst ( nem kötelező, és mégis ) lenne jó megtalálni.
Akár. De az ötlettel egyetértetek? Érdemes ilyen táboron agyalni, vagy felejtsem el?
Ha van, ahol, ha van, amiből, ha vannak kísérők, akkor érdemes programokon ötletelni, hogy kiknek.
Hm… Igen, pont ez a lényeg. Kísérők lennének, tuti, inkább mondjuk nevelőnek mondanám. Pl. én. :) A hol, az megoldható, valahol Magyarországon. A miból? Pályázati píz, egyszázalék, zsidó-keresztény-muszlim lóvé, mittomén. De kellenek ötletek, mert ahhoz, hogy az ember egy tábort finanszírozni tudjon, szükség van a tervezett tartalom “elmesélésére.”
Korosztály? Elég fontos a tartalomhoz.
És: én nem mondanám nevelőnek, akkor sem, ha az. :-)
Mondjuk 8-18, különbontva kisebbek és nagyobbak, de a különböző származásúak szigorúan közös csoportokban.
Azaz muszlim-zsidó-keresztény gyerekek együtt.
lelkész,
mi lesz az óevangélikusokkal?
:]
gabrilo,
ha jössz meg Ebi is, akkor leszünk páran. ;)
OFF: valaki (Shadai, mint erősen érintett személyiség pl. :)) belinkelné a Palotanegyed Fesztivál részletes programját? Elsősorban a koncertek érdekelnének. Köszi.
Poll: 77% of Israeli Arabs would rather live in Israel than in any other country in the world
By Bradley Burston, Haaretz Correspondent
Tags: Harvard, Israeli Arabs, poll
A recent opinion poll conducted by Harvard University’s Kennedy School of Government found that 77 percent of Israeli Arabs would rather live in Israel than in any other country in the world.
The survey of 1,721 Israelis, both Arab and Jewish, also showed that 73 percent of the Jews and 94 percent of the Arabs want Israel to “be a society in which Arab and Jewish citizens have mutual respect and equal opportunities.”
The Kennedy School said in a statement that the poll produced a number of results it termed surprising, pointing to a higher level of co-existence than might have been anticipated.
Advertisement
The research comes at a period of simmering tensions in some sectors of the Arab-Jewish divide within Israel.
The release of the poll coincided with celebrations, accompanied by widespread Israeli Arab boycotts, of the 60th anniversary of the state’s declaration of independence.
Israeli Arab MKs cited widespread discrimination as the cause of the boycotts. At the same time, MK Limor Livnat (Likud) proposed that the Knesset remove Arabic from its list of the country’s official primary languages.
However, Professor Todd Pittinsky, research director of the Kennedy School’s Center for Public Leadership and lead researcher for the poll, said that the results pointed to a contrary phenomenon. Much media coverage focuses on the divisions between Jewish and Arab citizens in Israel, and not enough on the sincere and concerted efforts to coexist peacefully, Pittinsky said in a statement.
According to the poll, 68 percent of Jewish citizens support teaching conversational Arabic in Jewish schools to help bring Arab and Jewish citizens together.
The data also showded that more than two-thirds of Israeli Jews (69 percdent) said they believed that contributing to co-existence was a personal responsibility.
“Every day, innovative experiments in coexistence are going on,” Pittinsky said.
“People on the ground in Israel are running community centers that enable cultural exchanges; in bilingual schools?like the Hand in Hand network of schools - young Jewish and Arab children become culturally conversant with each other. These deserve as much attention as rockets and roadblocks. They should be nurtured, studied, funded, and reported in the media. Ultimately the most successful efforts should be launched on a wider scale.”
The study, conducted in Hebrew and Arabic with the assistance of University of Haifa researchers, was funded by the Alan B. Slifka foundation, which has sponsored a number of coexistence projects.
“This report supports what we have long suspected?unity among Israel?s Jewish and Arab communities is not only attainable, but there is great public support for it,” philanthropist Slifka said.
“The critical next step is for Israeli policy makers to bring about the structural changes that the Jewish and Arab publics support, to reshape the educational, income, residential, and other divides that undermine national unity.”
http://haaretz.com/hasen/spages/995466.html
50 éven belül megszünhet Izrael
Egy, a Haifai Egyetem által kiadott új tanulmány szerint komoly esély van arra, hogy a 21. század első felében Izrael megszűnik létezni. A zsidó államot valószínűleg nem az iráni atombomba, vagy az arab hadseregek inváziója törli el a térképről. A lehetséges okok demográfiai jelenségekben keresendők.
Az Arnon Soffer, a demográfia professzora által írt publikáció Izrael belső összeomlását vetíti előre. Szerinte ez a folyamat 15-20 éven belül el fog kezdődni. A zsidó állam megszűnésének legfőbb okozója az ország vízfejűsége, a vidéki zsidóság elvándorlása és a nagyvárosok, főként Tel-Aviv felduzzadása lesz.
A nyolcvanas évektől kezdve a perifériák zsidó lakossága folyamatosan beözönlik egy szűk, Haifától Askelónig húzódó tengerparti sávba. Ezen belül is Izrael nemzetközileg elismert fővárosának, Tel-Avivnak a lakossága növekszik a leggyorsabban. Ezzel párhuzamosan a vidéki területek folyamatosan kiürülnek, az ottani lakosság etnikai aránya pedig fokozatosan meg fog fordulni az arabok javára.
http://kitekinto.hu/iszlam/2008/06/22/50_even_belul_megsznhet_izrael&lap=1
Egy másik rovatban utaltam erre az európaizálódásra. A kitekintőt nem ismertem, csak a kuruc.infón olvastam a tanulmányról, és ott folyton közbekommentáltak. Ezért nem akartam hivatkozni rá.