Úgy kezdődött, hogy elmentem kineziológushoz. Most mindegy hogy miért, nem a zsidók miatt na. (Négy és fél évnyi lányos rinyálás itt, ne olvasd el.) Szóval csinálta ezt a kuruzslós nyomkodást, amitől majd megoldódik minden – lelkileg per fizikailag. Házi feladatot nem adott, minden megoldódik, kész, ennyi. Egyetlen dolgot kivéve.
Mesélnem kellett magamról, és ezt a “zsidó dolgot” mellékesen jegyeztem meg. Ő pedig megjegyezte, hogy ez nem annyira mellékes, és legyek szíves ezzel foglalkozni. Ő nem mondja meg, hogy hogyan, nem is biztos, hogy ide tartozik, ő amúgy is katolikus, de… Azt mondta, találkozott már néhány ilyennel, aki magát “zsidónak” vallotta, akinek az ősei ezért vagy azért hátat fordítottak a vallásnak, és a szerencsétlen leszármazottak most birkóznak meg ezzel. Igazából nem nagyon érdekelt a téma addig, amíg jobban bele nem gondoltam, hogy azért ez tényleg mekkora szemétség, mind a felmenőktől, mind az Örökkévalótól. És hirtelen sajnálni kezdtem magam – a kineziológusnál ez normális -, hogy Ő miért hagyott el engem, és igazából bele kéne kiabálni ezt az egészet számonkérőleg az arcába… “És a te Istened – ide ért, pont amikor elképzeltem magam a pusztában, ami egyébként elég röhejes kép volt – olyan, hogy le kell rendezni vele, ruhát szaggatva és üvöltve.”
Ezután négy napig gondolkoztam – kép mondjuk: köveket rugdosok magam előtt, gondolkozom -, hogy akkor ezzel most mi legyen. Valóban nem foglalkoztam ezzel igazán soha. Beértem némi szalonzsidózással, meg elkönyveltem ezt valami jópofa “izének”, zsidó nők jók az ágyban stb. És most akkor hogyan foglalkozzak ezzel? Legyek zsidó vagy mi? Elkezdtem mindenfélét, olvasást, tanulást, családfázást , beszélgetést, és közben rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. És úgy döntöttem, megosztom a történeteket, itt.
Egy nagy kaland kezdete. Üdv a Klubban Suematra! ;]
Zsidónak lenni jó :-)
Rögtön kezdheted is egy jó kis 25 órás böjttel.
Hümm, azért ezt a böjtöt okos módon egész jól meg lehet valósítani… Nekem csak az éhesen elalvás nem megy, a többi igen. De, ha ügyes vagyok, akkor még az elalvás előtt jól be tudok kajálni.
Viszont, mivel én a kineziológus (ezmiez?) vallásához tartozom, nem igazán úszom meg ennyivel…
Na, és hogy Eszter után Mátra Zsuzsannának (alias suematra) is válaszoljak: jó a cikk, személyes, bensőséges! Milyen klassz, ha valaki nem dolgozik csak, hanem hivatást gyakorol. Olvastam én már blogon kékszemű boncmesterről is, aki a hozzátartozókat erősíti meg…
önsajnálat: pipa. jól kezded (:
Kedves Suematra,
Végre ismét egy olyan oldaláról fogta meg valaki a “zsidókédést”, amihez kapcsolódni tudok, köszi ezért :)
Én is egy nagy hiányérzettel és az ateista/azsidó (inkább katolikusba temetkezem, hogy a gyerekeimről ki se derüljön) felmenőimre való kisebb-nagyobb nehezteléssel vágok bele a zsidulásba.
Tetézve mindezt azzal, hogy bevallottan kuruzsló zöldboszi ösztöneimmel nem nagyon tudom összeegyeztetni az tanulás-központú, és nem annyira az átélésen alapuló vallástartást. (Ez nem kategorikus kijelentés, ahhoz még keveset tudok. Cáfoljatok bátran.)
Szóval hajrá Sue, kíváncsian olvasom majd a többi írásodat is!
Olyan régen szóltam hozzá, hogy lehet, nem is egy ilyen mellékszálat kéne harapdálnom, de: a kineziológia kuruzslás! Nem is értem, miért hiszik el emberek, hogy tanfolyamon el lehet sajátítani, amit egy pszichológus/pszichiáter/analítikus évekig tanul. Az emberi lélelek szerintem bonyolultabb annál, minthogy multilevel marketing szinten negyvenes-ötvenes unatkozó családanyák foglalkozzanak vele, mert éppen megunták a fengshuit/felbátorodtak tőle. Lehet, hogy ez picit erős volt, na de értitek, mire gondolok.
huhh, mi lesz ebből? :D
“És a te Istened – ide ért, pont amikor elképzeltem magam a pusztában, ami egyébként elég röhejes kép volt – olyan, hogy le kell rendezni vele, ruhát szaggatva és üvöltve.”
Hehe, valami katolikus elhajló lehet a néni, ha nem tudja, hogy a te Istened meg az ő Istene az ugyanaz :)
Egyébként meg welcome to the club, rögös és kanyargós út előtt állsz, de nehéz terepen élvezet a túrázás.
Zebulon: igazad van a kineziológia egy kuruzslás, egy zsidó vagy megkérdezi a rabbit vagy analizisbe megy.
noel, önsajnálat mint jó kezdet?
Én addig tologattam magamban ideoda ezt a kérdést, amíg egyszer erős felindulásból felhívtam a Slomót, hogy azonna magyarázza el ezt az egészet :)
A Chabaddal kezdés van akkora fless, mint az önsajnálat :)
Egyébként nem bántam meg és nálunk is csak a rendszerváltás után lett téma, a sok érdekest anyai nagyanyámtól tanultam (ő zsidó) a részletes összevetéseket meg az elkpesztően okos és nyitott katolikus nagyimtól. Aztán jött a Slomó és mint a csősz, mindenkit kizavart az erődőbl :)
Mai fejjel nagyon bánom, hogy nem kaptam kicsit erőteljesebb zsidó nevelést, hébertudással, imák rendjével meg a zsinagógai versenyszabályzattal.
én katolikusként nőttem fel, sőt ment otthon kis szolid zsidózás is. Emellett szinte minden barátom zsidó volt, minden szabadidőmet Újlipóciában töltöttem, és persze állandóan mindenki lezsidózott. mindig azt éreztem, hogy én csak véletlenül nem vagyok az. Aztán egy nagy veszekedés közben kiderült, hogy a dédnagypapit Kohnnak hívták eredetileg. Nem sok, de mégiscsak volt ott valami, ami teljesen felborította az addig eltelt 24 évben felépített önképemet. Valahol örültem neki, mert ezzel sokkal jobban tudok azonosulni, mint a katolikus vonallal, de közben eléggé összezavart, még 2 év elteltével sem sikerült mindent helyretennem magamban. Voltam azóta Izraelben, foglalkozom a kérdéssel sokat, (a zsé barátaimnak én vagyok a díszzsidó) és tök megnyugtató arról olvasni, hogy milyen sokan jártok többé-kevésbé hasonló cipőben. Szóval mindenkinek sok sikert a zsé katyvasz rendbetételéhez.
Zebulon, én beleolvastam a “ne olvasd el”-be és a pszichiáter képben van a kineziológussal kapcsolatban! szóval van pszichiáter, aki tudja, hogy van kineziológus is! ezek után bennem inkább az merül fel, hogy hátha rossz pszichiáterhez jár, mert sztem a két terápia nem kompatibilis….
Vicces, pont ma kédezte meg az anyukám, hogy biztosak vagyunk-e abban, hogy szeretnénk belépni a hitközségbe itt németo.ban. Mert hogy épp kisbabát várunk, és szeretnénk, hogy rendes brisze legyen, stb. Eddig nem volt olyan jelentösége számunkra, az ünnepnapokon elmegyünk a zsinibe, de szeretnénk ha a gyerekünk azt is megkapná, amit én otthon a 70es évek végen, 80as elején nem. Mondtam, hogy igan, biztosak vagyunk. Erre megkérdezte, hogy gondoltunk-e a hátrányára (szorongó ká juropien rejtözködés). Kérdeztem melyikre? Hát, ha visszajönnek a nácik. (bang, hát megint itt van a personifikált gonosz) Legyürtem magamban a választ: el se mentek.
azzal szoktam riogatni az ismerőseim, hogyha mégegyszer születnék, bérgyilkos lennék, mert:
- olyan szakma lenne, hogy emberekkel foglalkozhatnék,
- baromi nagy rá az igény.
de látom, tévedtem. az ilyenolyan lélekbúvárság sokkal stabilabb megélhetés, és a fenti két tétel is teljesül. sőt, még egy kicsit nyugisabb is…
lehet, hogy bele kéne kezdenem? :D természetesen az utóbbiba… ;)
komolyan, a szorongásokról:
a kommunizmus alatt is gyakoroltam gyerekként a vallásomat (rk), és tudtam, hogy ezért a tanárok egy részénél hendikeppel indulok a munkásőrcsemetével szemben.
furcsa volt gyerekfejjel ellenállónak lenni ;) de szorongás, az biza nem volt bennem.
visszajönnek a nácik: basszus, 60 év telt el. visszajönnek? hányan? miért? honnan? ez számomra teljesen megfoghatatlan félelem. pedig a fentiekkel azt akartam bizonyítani, hogy akár át is érezhetném ezt a félelmet, mégsem tudom. miért nem lehet tenni ellene? persze nem felvonulással, gumitörvényekkel, hanem pont ilyen dolgokkal, mint a jp…
Egy elvi felvetés: azt sokan megírják, hogy milyen jelentős változást hozott az életükben/identitásukban, amikor kiderült, hogy valamelyik nagyszülőt Kohnnak hívták, de engem az is érdekelne, hogy ki mit szólna ahhoz, ha kiderülne, hogy ő az ezidáig hittel ellentétben MÉGSEM zsidó? hm?
A pszichiáterem – ha jól emlékszem – úgy fogalmazott, hogy a kineziológiával alapvetően nincs baj, legfeljebb egyes kineziológusokkal:)
Raymond, ha nem is teljesen teljesen él rám ez a tétel, de egy kicsit talán mégis. de a legjobb barátnőmnél korrekten átéltük ezt a “mégsem vagyok zsidó?” kérdést. ő már betért. én meg be fogok.
Suematra, asszem a pszichóknál is érvényes lehet ez a “2 pszichó 3 vélemény” formula:) sztem nem az a kérdés, hogy baj-e vagy nem baj-e a kineiológia, hanem, hogy a két terápia együtt, párhuzamosan nem a legszerencsésebb dolog.
Igen, s az hagyján, hogy nem ihatol, meg nem ehetel semmit, de még szeretkezned sem szabad, sőt, ha az önsajnálat jól esik, akkor még önsajnálnod sem szabad az önt, izé, az ént. Kollektíve nem! Holnap szép igazán zsidónak lenni.
Ez most ökológiai boszorkányságot, vagy boszorkányos ökológiai késztetéseket takar?
Úgy érted, egykutya? S ha igen, nem rejtett zoomorfizáció ez? Mert akkor, jaj…, Rambam tiltakoznék…
Amikor elsőre röhögősnek olvastam, visszafutottam a sor erejére: csalódni. A lapsusok néha szórakoztatóbbak. Dürrenmatt egyik drámájáról azóta tudom pl., hogy lehetett volna jobb is, mióta olvastam. Úgy értsd, egy olyan példányt, ahol az első fölvonás egyik jelenete szóról-szóra megismétlődött a dráma előrehaladtával egy későbbi ponton, ahol az ember nem várta volna. Szóról-szóra. Zseniális volt. Csakhogy ez egy egyszeri műélmény. Lévén csak az én példányomban kétszer, két különböző helyre bekötve ugyanaz az ív.
A vagylagosság lassan a múlté. Amerikai zsinagógák honlapjain rendszerint olvasható a rabbi életrajza. Minden harmadik-negyedik rendelkezik pszichológusi végzettséggel.
Valahol a nehéz terepen túrázom magam is, túravezető jó lenne, de legalább egy baedeker. Ezért is jó lenne ilyen túrákról olvasni . Kedves Suematra sok sikert és írd meg miket tapasztaltál.
“egy zsidó vagy megkérdezi a rabbit vagy analizisbe megy”
Erről jut eszembe a klasszikus alapvicc:
Mit csinál egy katolikus, ha problémái vannak? Elmegy a paphoz.
Mit csinál a protestáns, ha problémái vannak? Elmegy pszichológushoz.
Mit csinál a zsidó, ha problémái vannak? Elmegy pszichológusnak :)
fhb,
most akartam beírni a viccet. Én szociális munkással ismertem. :)
Én cukrásszal.
én meg mórickával… ja, az másik :D
suematra, és most hol tartasz? zsidó-e vagy? Az én lányom kisiskolás korában, egyik nap hazajöve az iskolából azt mondta, hogy ő nem zsidó. Mert a zsidók ölték meg Jézust. Gondolhatod, hogy erre kissé hátratántorodtam. Aztán kiderült, hogy az akkori barátnője mondta neki. Nagyobb korában meg azt találta beszélgetés közben mondani, hogy szerencse, hogy rajta nem látszik, hogy zsidó. Ekkor is kissé hátratántorodtam. Szóval csak azt akarom mondani, hogy ez sehogy se eccerű:)))
aritus: szerintem épp erről fog szólni ez a sorozat! ;]
Pappito, azt írtad “A Chabaddal kezdés van akkora fless…” Ezt már másoknál is tapasztaltam, de mintha sokan azt gondolnátok, hogy az ortodoxia a legmagasabb szint a zsidóságba, és milyen jassz azzal kezdeni, kihagyva a többi lépcsőfokot. Mintha a kezdő kurzus a Sim Shalom, a középhaladó a neológia, a haladó/mesterkurzus pedig az ortodoxia lenne. Ez nem így van. Ezek különböző szemléletmódok, és nem magasabb/alacsonyabb rendűek egymásnál.
Ugyanide tartozik, hogy sok betérni vágyó gondolja azt, hogy neki egyből a “legdurvábbal” kell kezdenie, mert akkor még zsidóbb lesz. Mindenki akinek ilyesmi kavarog a fejében, nézze meg a Rachevski tangó c. filmet, és (remélhetőleg) nagyon jót fog nevetni a betért fiú és az ateista családból származó zsidó lány történetét. (Ez a filmben mellékszál, egyébként is meg kell nézni!)
Költői kérdés de miért nem látok katolikusokat azon sápítozni, hogy ők mennyire/hol és mikor katolikusok? Nem hiszem, hogy erre a tragikus múlt az egyetlen válasz….
A kineziológiáról még annyit, hogy a módszer bármilyen remek lehet, ha nincs kontrollja annak, kiből lehet kineziológus/ki képezheti a többi kineziológust. Innentől kezdve a dolog hiteltelen, sőt káros. Éppen ezért legyetek rendesek, és ha baj van, menjetek analízisre/pszichológushoz/pszichiáterhez, ne pedig anyuka barátnőjéhez, aki “állítólag nagyon jó” ;)
aritus:
szerencse, hogy rajtam nem látszik, hogy keresztény vagyok! (nincs is szomorúbb azoknál, akiknél ez a kirakatban van)
mindenesetre, amit írtál, nagyonis érthető.
Milla,
A k-európai rejtőzködés szerintem pont az, amikor a vágy és az igény ELLENÉRE, és a félelem MIATT nem megy el zsinagógába, zsidó helyre, iskolába az ember, és nem neveli úgy a kisfiát. Úgyhogy úgy látom, hogy az anyukád keveredett önellentmondásba.
Arról meg külön poszt kéne, hogy a történelmi (nagyszülők generációját ért) traumákat nem tudjuk leválasztani a saját traumáinkról. Mert sokunkat (harmadik generációsakat) úgy neveltek, hogy összekeveredik a kettő. Vagyis elfelejtjük, hogy ha rettenetesen megijedünk egy ma hordott nyilas karszalag láttán, az nem a mi rettegésünk. A mi egészséges félelmünknek (ha szükségünk van rá) mai realitáson kell (kellene) alapulnia.
Szerintem csak akkor természetes a zsidóság megélése, ha sokszor és kötetlenül van a szokásokról, identitásról, családtörténetről beszélgetés a családban. Ha a gyerekek is azt érzik, hogy a szülőknek is természetes és jó zsidónak lenni.
Mindenkinel teljes és jó bepecsételést az Élet Könyvébe!
matthieu: szeretnéd? :) sajna nem megy, meg én nem is vagyok egy díszpéldány…
Matthieu:
1. Azt hiszem, mikor az ember megtudja, hogy zsidó, azzal együtt kap egy nagy kérdést, hogy akkor ezt hogyan kell megélni. Mármint ha olyan családban születik, ahol ez az egész nem egy működő evidencia.
2. A csecsemőkori keresztlevél nagy csábítást jelent arra, hogy az ember a kereszténységét adottságként vegye, plusz folyamatosan erős formákat lát maga körül. Számos nagy hagyományú református családba születő barátom élte meg fiatal felnőttként, hogy ez nem adottság, ugyanúgy “meg kell térnie”, mint annak, aki egész más háttérből jön. Gondolom, itt a katolikus tapasztalat sem nagyon más.
Aritus!
Én 56 nyarán hallottam egy osztálytársamtól, hogy: Ők ölték meg Jézust, miközben anyámmal gyanútlanul elsétáltunk a piarista kápolna előtt amikor a gyerekek kitódultak a hittan oktatásról. Aztán 57 tavaszán a kurc-labanc játék átváltott üsd a zsidót játékba, természetesen én is lelkesen kiabáltam. Apám erre behívott, és azt monta: ne bántsd a zsidókat fiam! Miért, talán mi is azok vagyunk – mondtam provokatívan. – Nem, mi izraeliták vagyunk felelte – és erre megnyugodtam. Mindenesetre ezentúl nem mutatkoztam zsidó pajtásaimmal, nehogy engem is zsidónak nézzenek…
Aztán ahogy öregedtem, egyre inkább elfogadtam magam zsidónak, most már egyenesen büszke vagyok rá, bár tudom, ez nem érdem. És van még egy bűnöm, jobban szeretem őket, mint a többi embert, mert a sorsközösség velük köt össze elsősorban.
anre, zebulon: egyszer voltam kineziológusnál for fun. Pszichiáterehez járok havonta egyszer – amúgy igazából semmi nagyobb bajom nincs, életvezetési tanácsokat ad, ill. kibeszéljük a kineziológiás élményeimet:) A “kuruzslós nyomkodás” kifejezés egyszerre szól annak, hogy még mindig nem nagyon tudom, hogy mi is ez, másrészt mérsékelten hiszek benne. Mondjuk a csípejem már nem hasogat úgy nyirkos időben, amióta… A lényeg, hogy miatta (vagy azóta) lett a zsidós érdeklődés, meg az egész erről való írás, szóval ezért tartottam fontosnak megemlíteni.
aritus: igen, erről fog szólni.
A kineziológia hasznos, láthatjuk: elvezet a JP-hez. :)
A top3 kamu-terápia, illetve vizsgálat, ami mostanában nagyon népszerű egyébként:
1. Lábáztatós méregtelenítés (aqua-detox)
2. Élővércsepp-vizsgálat
3. Biomágneses-rezonancia terápia és diagnózis
A placebo-hatásuk viszont akár nagyon pozitív is lehet, lábáztatás közben ráadásul még relaxál is az ember, gondolkodik, mereng, reflektál, kontemplál: a lelki egészség pedig máris fél siker!
Szerinted akkor mi a válasz?
eszté
Mikor anyám megtudta, hogy a fiamat körülmetéltetem, teljesen kétségbeesett, és könyörgött, hogy ne tegyem. “Fogalmad sincs, hogy milyen rosszat teszel vele” mondta. Tehát innen kellett indulnom, és sajnos nem jutottam túl messzire:((. De amióta olvasom a Jp-t, kezdem elhinni, hogy zsidónak lenni jó:)). Komolyan.
Gabriel, nekem előszöris egy vicc jut az eszembe:
Kohn: Én büszke vagyok rá, hogy zsidó vagyok!
Grün: De hát miért?
Kohn: Mert akkor is az volnék, ha nem lennék rá büszke.
Az pedig, hogy jobban szereted a zsidókat, mint a többi embert, ha finoman fogalmazok, akkor is ostobaság. Mert egyfelől azt gondolod, hogy minden zsidó nagyjából egyforma. Másfelől pedig ez az egyformaság, azonos gondolkodásmód nagyon szimpatikus, ráadásul a nem zsidókra ez egyáltalán nem jellemző.
Azt el tudom fogadni, sőt azt tartom normálisnak, ha az ember hasonló értékrendben gondolkodó, számára elfogadható/szimpatikus gondokodású barátokkal veszi körül magát. Ez így normális. De mivel ahogy a JP egyik jelszava is mondja “Két zsidó, három vélemény”, iszonyú tévhit azt gondolni, hogy az összes zsidó azonos értékrendben hisz/ugyanolyan a viszonya a valláshoz/soához/stb. Gondold át még egyszer, hogy is van a te viszonyod a többi emberhez!
Suematra, én csak azt nem értem, hogy ez a zsidó-kérdés hogy nem jött elő a pszichónál….? vagy utána vele is megbeszélted?
Zebulon!
Mindenben igazad van, pontosabban úgy fogalmaznék, hogy közös nyelvet beszélünk vallástól, értékrendtől, soától függetlenül. Keresztény barátaim gyakran félreértenek, vagy magyarázkodni kényszerülök, mert számukra ugyanazok a fogalmak egészen mást jelentenek.
anre: de előjött, csak nem volt vele mit foglalkozni. Most pedig úgy érzem, mégis van; vele is beszélgetek, de inkább csak összefoglalom, hogy mik jutottak eszembe ezzel kapcsolatban mostanában. Mint ahogy itt is azt fogom tenni.
suematra, bocs hogy ezt így és most de szépek a szemeid ;] amúgy welcome to the beautiful world of flódnizmus.
Még két óra hátra van. Addig — virtuálisan — akár flörtölni is lehet.
Nem of(f) flodnism? Csak kérdem, nem kötözködöm…
flört? dehogy csak egy bók ha már kép is került a poszt mellé >]
amúgy as you wish dear Charlie: flodnism, flodnidom, flodniland ;]
“Arról meg külön poszt kéne, hogy a történelmi (nagyszülők generációját ért) traumákat nem tudjuk leválasztani a saját traumáinkról.” Hát ha szeretném se nagyon tudnám leválasztani, pld öröklési sorból kifolyólag. Szinte az egész nagyapai ágat totálisan deportálták. Dédnagyszüleimet is. Meg is haltak. Az öröklési sorban ezért a tulajdonaik végigfutottak. A három fiú gyermekük, köztük a nagyapám is örökölt egyharmad házrészt. De a nagyapám is meghalt Erdélyben mint muszos, aknamezőre hajtották. Ezért az ő egyharmad házrészét egyenesági leszármazói örökölték: anyám és a húga. (Nagynéném fiatalon meghalt ) A szűkebb családban nagyapám testvére volt -azt hiszem -az egyetlen holokauszt túlélő, már ő is meghalt szegény. Nemrég elvesztettem édesanyámat is. Egyszer csak kapok egy levelet az x város önkormányzattól, hogy a házrész amit anyám egyhatod részben tulajdonolt nos -azt most megörököltem és mivel a ház életveszélyessé vált bontassam le. A tulajdonostársakon (Nagyapaám testvérének a leszármazottai-jól szétszórva világban )majd behajthatom a költségeket, ők mármint az önkormányzat- nem érték el őket csak engem. Mivel a felelősség egyetemleges oldjam meg én, de el kell hárítanom a veszélyeket. Valószínűleg nem kevés fáradtságomba, pénzembe fog ez az egész kerülni, mert nem szeretném, hogy bárkire ráessen valami nehéz ebből a házból. Az egészről különben mostanáig nem is tudtam, szerintem anyám sem. Így tehát a 3. generációig símán elért amit Te traumának nevezel. Nem sírás akar lenni, csak egy példa hogy mért nem tudom leválasztani a saját életemről a traumákat. De nem is akarom. Meg akarom viszont ezt oldani, úgy hogy a.) senkinek baja ne essen b) a fiaim már ne vacakoljanak ezzel, Magam részéről -ebből kifolyólag- azt sem támogatnám, hogy polemizálj nagy értelmiségi okosságokkal : na vajon mekkora hülyék akik nem tudják a traumákat feldolgozni 3 generáció távlatából. Nem túl flódni, de ez van.
Legyen akkor a kettes, úgy értem, a közjogi fogalom.
ich flodni, du flodnist, er/sie/es flodnit. nu?
Suematra, rokonlelkek vagyunk:) Én is írhattam volna…
hát most kinezilógiáról annyit: megkérdezte, nem szokott-e fájni a térdem – mondom de – mert az attól van, hogy nem vagyok elég alázatos…
na jóvan csókolom, kamaszkoromban volt egy növési rendellenességem, amit kinőttem, de közben ahogy kezelték, annak a mellékhatásakánt meglazultak a szalagok, és kopik: ezért fáj a térdem. pont.
suematra|2004. május 31., hétfő
itt egy ákos koncertről is említést teszel
az olyan számok után mint a “Bosszú népe” mit gondolsz róla?
kedves arıtus,
egyfajta dıvatot ıs erzek, es nem csak en.
zebulon, elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam, nem tekintem az ortodoxiát valami magasabb szintű dolognak, és a többi irányzatot sem az ortodoxiához képest értelmezem.
Egyszerűen csak annyi trötént, hogy 15 éves koromban (’90-ben) jártam izraelben, előtte nem volt téma a zsidóság otthon, aztán újra 10 évig nem törődtem az egésszel, mert csajoztam. Aztán valahogy kiderült, hogy a barátaim nagyrésze szintén zsidó, és elkezdett érdekelni az egész, de továbbra sem nagyon tudtam a zsidóságról, vallásról semmi különöset, aztán megismerkedtem egy emberkével aki nálam sokkkal tájékozottabb volt, de még mindig maradt rengeteg kérdésem, ő pedig odaadta Slomó telefonszámát, felhívtam és elmentem hozzá.
A fless az volt nekem, hogy huszonévig semmit sem tudtam az egészről és egy kósza délután egy kaftános alak rámöntött ötezer évet :)
Én csak olyan zsidókat ismertem, akik olyanok voltak mint én, az anyukájukkal kijártak a Kozma utcába időnként és kész. Akkor meg ott ültem egy rabbi előtt, aki vett egy nagy levegőt és három és fél órán keresztül nyomta a blúzt, és olyan kézenfekvően és természetesen volt vallásos zsidó, ahogy én el sem tudtam képzelni.
Ráadásul szorongásmentes, vidám és szórakoztató módon osztotta az eszet, teljesen eloszlatva a korábbi félelmeimet, hogy majd jól kikapok a rabbitól, hogy eddig nem voltam elég zsidó.
Ettől nekem nem lett kevésbé szimpatikus vagy kevésbé zsidó semmiféle más irányzatot követő népség, és még mindig nagyon sokat kell tanulnom.
Itt külföldiában meg nagyon érdekesek a zsidók, a nagyjának nincs is üldöztetés-teher a vállán, ide nagyon kevesen jutottak el a vészkorszakban, ahhoz vannak szokva, hogy normális részei a társadalomnak, lehet kipában járkálni az utcán, meg minden.
Ákos egy hülye intellektuel, akinek idétlen agyas zenéket és szövegeket ír és még idétlenebbül adja elő őket. Ákos egy ripacs. Semmi igazi nincs a zenéjében és semmi értékes… bár nem engem kérdeztél és nem ismerem a fent említett számot de így 3 és fél óra böjt után jól esett valakit nagyon lehúzni:D(mi lesz holnap?)
uhh akinek helyett aki… legközelebb elolvasom a kommentemet mielőtt elküldöm…
Pappito, értem amit mondasz, és el is fogadom, de a történeted szerint, ha nem Köveshez, hanem mondjuk Verőhöz vezet az első utad, netán Kelemen rebeccenhez, akkor egy másik irányzatot követnél. Kicsit hiányolom az átgondoltságot és a következetességet. Persze ezeket magamból is, hiszen a témában ez már x-edik hozzászólásom, és még mindig nem kérdeztem meg (nem csak tőled, mindenkitől, akit érint), hogy is van az, hogy valaki huszonvalahány évig vallástalanul éldegél, aztán hirtelen meg vallásos lesz? Ez tényleg így menne? Nem pusztán arról van szó, hogy sokan nem tudják kettéválasztani a zsidó identitást és a judaizmust? Nekem nagyon úgy tűnik (és ez persze fakadhat rosszidulatból, ateizmusból, stb.), hogy nagyon sokan azért tartanak be vallási előírásokat/imádkoznak/ünnepelnek/járnak zsinagógába, mert így vélik megtalálni/megerősíteni az identitásukat. Én ezt tévútnak tartom és álszentségnek. Persze, ha mindenki megtalálja felnőtt fejjel I-tent/az találja meg őt, akkor egy remek világban élünk.
hm
zeb!
16 évig nem tudtam, hogy zsidó egyik felmenőm, 26 évig nem is érdekelt a téma, aztán annyit kezdtek zsidózni az utcán, meg megkaptam y katolikus baráttól is, hogy hát én mindig is liberális voltam, pedig magamról úgy ítélem, kb 1-3 éve lehetek liberális, hogy mondom ha már akkor is liberális voltam, amikor én azt még konzervatívnak tartottam, akkor most mit kűzdjek ellene – ráadásul amúgy is fázik a fejem sapka nélkül; talán így jön az, hogy valaki zsidó lesz – mondjuk én egy percig sem állítom, hogy a vallás nekem valaha fontos volt vagy lesz, esetleg nem fogom cáfolni isten létét, hiszen sem a létét sem a nem létét én bizonyítani nem tudom, aztán bízom benne, hogy a liberalizmus erre is kiterjed a tágabb közösségben; ha nem valszeg megyek a két szék közé a pad alá…
medvedr!
egy rövid megjegyzés: van szerencsém az érem másik oldalát is látni, miszerint oké, hogy zsidó nagyszüleim a legkülönfélébb táborokból tértek haza, meg apámat is szarrá verték minden (kimondott) ok nélkül az utcán meg nyakon lőtték az iskolában ujjszöges csúzlival, hogy ma is ott a helye, de anyám (aki családja nem zsidó) meg egy olyan családban nőtt fel, akiktől mindent elvettek a kommunisták, nem sokkal azután, hogy épp megszületett a második gyerek, és olyan nyomorban nőttek fel, a kisemmizés miatt még megbízhatatlannak is bélyegzett szülők közt, hogy ejj – nagyon sok mindenkit érintenek még ma a poszt szovjet blokkban az elfuserált gyerekkorok (természetesen a zsidókat is)
Psymon, értem, amit a 3. generációs félelmekről írtál, de nem egészen értek veled egyet. Mert hát nem kell mindent nekünk megtapasztalni, van abban valami jó is, hogy átöröklődik. Nem úgy értem, mint medvedr, ő következményekről beszél. Nem hiszem, hogy az akárhanyadik generáció ugyanakkora félelmeket érezne, mint az ősök. Ha náci karszalagot, egyebet látok-hallok, félelem helyett csak tudom: na, erre azért figyelni kell, mert nem jót jelent …
Szóval az érzést és tudást próbálom itt külön dadogni, de zavarosra sikerült, késő van.
eszté írja, hogy
“Azt hiszem, mikor az ember megtudja, hogy zsidó, azzal együtt kap egy nagy kérdést, hogy akkor ezt hogyan kell megélni. Mármint ha olyan családban születik, ahol ez az egész nem egy működő evidencia.”
Valószínű, hogy valahogy így lehet, mert, amikor tízévesen kimondatott előttem, hogy zsidó vagyok, határozottan emlékszem rá, hogy egy cseppet sem lepődtem meg. Sőt! Mintha megkönnyebbültem volna, hogy na végre, megneveztetett az, amit mindig is éreztem magamban és magam körül egyaránt. Azóta tulajdonképpen egyenesben vagyok. :)
Ami pedig a családi traumák “levetkezését” illeti, nem hiszem, hogy nagyapám szótlanságát, nagyanyám keserűségét, mindig könnyes mosolyát, szomorúszép dalainak hangjait, apám mozdulatainak tétovaságát, a mindig a dolgok, a történések mögé figyelés szándékát, a nagynéném tekintetébe égett őrület fényét valamikor is sikerülhet “levetkeznem”.
Malvina, én nem is akarom, de félni sem tudok a mai izéktől.
Nagyon szépen írtad.
noblog,
ebben igazad van. Én sem félek.
zebulon, nem követek irányzatokat, a lubavicsieket se, valószínűleg, ha máshoz megyek, akkor más önti rám, azzal se lett volna semmi baj.
Azt nem írtam, hogy vallásos lettem, ettől még a zsidósággal kapcsolatos soksok kérdés tisztázódott bennem és persze újabb millió kérdés született. Ez nyilván akkor is így lett volna, ha nem hozzájuk megyek először.
Hiányolod az átgondoltságot meg a következetességet? Persze, hiszen ilyenről szó sem volt. Felkaptam a telefont és go.
“hazajött a lányom az iskolából…” történethez egy anekdot: első házasságomból van egy “félsiksze” leányom, aki kb. olyan göndör, vörös és fehárnbőrű, mint e site reklámtündére (holmi régimódi könyvmolyok, akik bejárnak a margit utcai balassi könyvesboltba, ismerhetik). nos, ő jött haza egyszer, felvilágosítva egy klösz kapitány-tévéjáték folytatás alatt felvilágosítva egy egészen siksze óvodai barátnő nagymamája által: “apu, te tudtad, hogy a jézuskát MEG a krisztust felakasztották a németek?”
amiből kitűnik, hogy sok mindent meg lehet tanítani egy nagycsoportosnak.
néha elgondolkozom azon, jó-e arról beszélni, hogy “jó” zsidónak lenni. nem zsidónak lenni semnmivel sem kevésbé jó, ha a családban megvan az az összetartás, hagyománytisztelet és a többi, amit sokan zsidó tulajdonságként érzékelnek – legalább annyira református és unitárius családoknál is tapasztaltam hasonlót.
ha én bármilyen vallás irányában neveltem volna a gyerekeket, egy petőfi-versből indultam volna ki, a vallásra ertelmezbe:
Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel én, / Mert elhagyott , mert a legelhagyottabb / Minden népek közt a föld kerekén.
Persze, ez nyilván költői túlzás, de a lényeg benne van. Nem azért vagyunk ezek vagy azok, mert az “jó”. A “jó” majdnem azonos azzal, hogy “megéri”. Ha valamit vállalunk, akkor is ki kell mellette tartani, ha nem jó. Ha a “jóságon” van a hangsúly, akkor az előnyökre hívjuk fel a figyelmet. Azok pedig gyakran válhatnak praktikusan hátrányokká.
Mindenről lesz még szó – úgy látom a kommentek alapján, hogy érdemes. Talán lesz arról is, hogy lehet-e felnőtt korban megtalálni Istent. Arról mindenképpen, hogy vannak-e zsidó tulajdonságok (családban, emberben), hogy mit jelent “nemzsidó-zsidó” családban felnőni, lesznek régi családi történetek, lesz nyilván egy kis genetika, de szociológia mindenképpen, lesz kis antiszemitizmus-elemzés (mértékkel) és persze sztereotpiák (keményen). Mindezt az én szememen keresztül, és mindig lehet majd csatlakozni hozzá a saját történetekkel.
Kedves Matthieu, először is megállapítom, hogy az a nyári tíznapos Birthright út fordított hatással volt rád, mint amire akár te, akár a szervezők gondoltak. ;] Nem baj!
A zsidóság már csak ilyen: ambivalens, tépelődő, sápítozó. Mindig is ilyen volt, a Tóra tele van ambivalens, tépelődő és sápítozó figurákkal, köztük a nagyszerű prófétákkal. Maga Jákob (akiből később Izrael lesz) volt az egyik legtépelődőbb: sehogy sem tudta elfogadni a hagyományokat, még egy angyallal is leállt birkózni. Ilyenek vagyunk mi, zsidók: angyalokkal bírkózók. Ezt lehet szeretni és lehet persze borzadni is tőle.
A katolicizmus fele fordulás gyakori a tépelődő zsidóknál, ezzel sem vagy egyedül. Olyasmi ez, mint a hegyi szanatóriumba vonulás: egy ideig elsimítja a túlfeszített idegeket. De aztán újra vár a város zaja.
A katolicizmus fele fordult Bob Dylan is a 70-es években (idős korára visszatért a zsidóságához, fiának már vallási brisze is volt) vagy Kornis Mihály itthon, aki szintén hasonló utat járt be (idősebb korára kezd visszatérni a zsidósághoz, gyakrabban látni a Sirályban zsidóságról beszélgetni, mint vasárnapi misén). Egy másik barátom, a Konzervatóriumon szintén katolicizmussal akarja átvágni azt a gordiuszi csomót, amit zsidóságnak nevezünk.
Ez mind elég zsidós dolog. Reflektálás a hagyományokra, reflektálás a reflektálásra, reflektálás a reflektálás reflektálására.
Gmar hatima tova!
Csak irodalmi adalékként, Szerb Antal és a katolicizmus, meg ugye Ervin alias Severinus barát halhatatlanná vált alakja az Utas és holdvilágban. Ha valaki nem emlékszik/még nem olvata, ragadja meg a lehetőséget, és pótolja be, mert hibátlan könyv!
Kedve Mr X
Persze, igazad van, a feleségem családjában is hasonló a helyzet. Csak reagálva Psymon mondatára, azt szerettem volna megvilágítani, hogy különböző okok miatt, (nálam ez az ok az amit fentebb leírtam)a 3 generációval ezelőtti traumákat nem tudod leválasztani az életedről. Még akkor sem ha szeretnéd, mert valahogy rád hullik. Abban feltétlenül egyetértek veled , hogy ez nem csak a zsidóság miatti tragédiákra lehet igaz, hanem bármilyenekre, de nálam éppen ez van. Az a személyes megfigyelésem, ez egyáltalán nem reprezentatív, de ez a zs dolog sok esetben hullik valamilyen módon vissza a későbbi generációkra. Ez valahogy ilyen. Mért olvasom pont a JP-t és ezt a bejegyzést és írok hosszabb dolgokat annak ellenére, hogy az írás nyilvánvalóan nem az én műfajom: Engem az általánosban világosítottak fel a nagyobbak , hogy én zsidó vagyok. Otthon aztán elmondták, hogy csak félig vagy úgyse mert a nagyanyám nem zsidó azaz talán mégis az, mert az ő anyja kikersztelkedett családból való csak erről már nincs meg a papír, nagyapám viszont ortodox családból származik, bár a családtól megugrott a vallást nem tartotta, de nem keresztelekdett ki. Na ez jól jött 70 es évek végén 80 as évek elején egy kamaszodó gyereknek. Azóta egyébként full zsidónak érzem magam és mostanában szeretnék lassan a vallás felé fordulni én is. Ezért is érdekelnek az ilyen beszámolók mint Suematra írása. A már megemlített nagyapám testvérének a fia (amíg járt Mo.-ra) egyszer elvitt a Hegedűs Gyula utcai zsinagógába imádkozni. Megghatározó nagyon nagy élmény volt azóta is keresem. Valamikor, azt hiszem 3 éve elmentem Slomóhoz, nem mérlegelve hogy miért oda, csak úgy. Valahogy lepattantam róluk, valószínűleg a származási bizonytalanság miatt. Remélem végig tudok menni a zsidóság felé vezető úton. Fura egy túra az biztos, de jónak élem meg.
Kedves Székely András, szerintem éppenn beszélhetünk arról miért jó zsidónak lenni, ettől még nem kevésbé jó másnak lenni.
Mi a jó benne nem tudom egyszerűen úgy érzem hogy jó. Ebből következően előnye számomra persze több mint hátránya, de hogy mikor válik praktikusan hátránnyá, amit most előnyösnek vélek- na erről fogalmam nincs. A jó ebben az értelemben nem közelít ahhoz hogy megéri, inkább egy értékvállalás (talán). Teljesen igazad van abban hogy amit vállalunk amellett tartsunk is ki. Olvasás kérdés, tépelődés, reflektálás meg annyi hogy sok. Nekem azért ebben valahogy segít a JP köszi.
Shadai, azt is tegyük hozzá, hogy a katolicizmus (mint általában a kereszténység) a hitre helyezi a hangsúlyt, szemben a zsidóság cselekvésközpontúságával. Ebből is következik, hogy sokkal ritkábban merül fel a kínzó kérdés, jó katolikus vagyok-e. Sokkal kevésbé befolyásolja a mindennapi életet, mint a zsidó vallás. Mivel kevésbé befolyásolja a mindennepi életet, ezért ritkábban merül fel a mennyire legyek katolikus kérdése, ritkábban merül fel a mennyit tartsak meg belőle kérdése.
Továbbá ha valaki nem hisz Istenben, akkor elintézi azzal, hogy ő nem hisz, ergo nem katolikus. Ugyanez a zsidóknál kínzó kérdésként merül fel, nem hiszek, mégis zsidó vagyok, de akkor miért és főleg hogyan?
A tórai ambivalens figuráknak azért van katolikus párhuzama, hiszen a később szentté avatott emberek életében is gyakran előfordult a tépelődés, a kétkedés, engedjenek-e az elhívásnak. De az tény, hogy a nem ennyire elhivatott emberek (próféták, szentek stb.) sokkal kevésbé hajlamosak a tépelődésre, mint a zsidók.
Shadai és Fhb, semmivel nem értek igazán egyet abból, amit a kereszténnyé váló zsidókról írtok – talán azért, mert ez nekem saját tapasztalat, és nem kívülről nézem.
Azon gondolkodtam, hogy most írjak-e ezekről a saját tapasztalatokról. Suematra egy nagyon szép, nagyon törékeny sztorit kezdett el itt mesélni magáról nekünk – és magának, ami arról is szól, hogy az ember elindul valahogy valamerre a világban megnézni, hogy tud-e találkozni Istennel. Ez a lehető legszemélyesebb történet.
zebulon, hol lehet megszerezni a Rachevski tangó c. filmet? Mikor adták lemaradtam róla.
http://odeon.hu/kat.phtml?id=7625
Az Izraelben élő zsidók amennyire én láttam az ott léteim alatt (nagyon szép mondat tudom, köszi!) nem valami tépelődő figurák. Hanem nagyon is határozott, kemény, vagány emberek. És hát emiatt állandóan vitatkoznak. A franc se érti… :-)))
köszi shadai
Sanyi: az Izraelben élő zsidók nem jelentéktelen része inkább “izraelinek” tartja magát, mint “zsidónak”.
…ami azt hivatott bizonyítani, hogy a legjobb katolikusok is zsidók… ;-)
Egyébként egyike a legszebb történeteknek, amikhez szerencsém volt….
fhb: dehogyisnem a katolicizmussal éppen ugyanez a helyzet, hogyne fordulna meg az ember fejében minden ünnepen etc., hogy affene a templomban lenne a helyem…Nálunk a hívő nem hívő (de lehet gyakorló-nem gyakorlónak is “fordítani”) kérdésben azzal védekezünk amivel sokan: nem vagyok gyakorló katolikus, mert nem szeretem az Egyházat…ez a könnyebség megvan – tárgyiasítani lehet a tartózkodást…
a zsidóság alól azonban ez nem adhat felmentést, mert nem kell nyájhoz tartozni, és egy pap irányító szerepét elfogadni; a vallás alapegysége te vagy és tied a felelősség…ezért nehezebb, nem kenheted másra. :-)
bocs a 3 bejegyzésért a de a végére jut eszembe mindig a lényeg…
A kineziológia nem kuruzslás. De nyilván hit kell hozzá, különben nem ér semmit. (Mármint a kineziológiába vetett hit:P)
Nem árt ha hiszel a reikarnációban is, a csakrákban, az életenergia különböző áramlásaiban, tehát inkább a keleti vallásokra hajaz, de használják Jézus arcképét, és a Dávid csillagot is (talán valami kabbalanista eszközként, vagy a jing-jang jelet helyettesítve..:) Meg a feng-suit igen erősen.
Én több hónapig jártam kineziológushoz, többhöz is, az egyik sokat segített, de igen drága volt, legalábbis számomra.
Nálam több oldásnál előjött a zsidó téma, persze más kontextusban, mint a fent említett. A zsidókkal való “kapcsolataim” témájában és elég negatívan sajnos.:( De mindenesetre az kiderült, hogy komoly szerepe van az életemben a “zsidó témának”.:P
Zebulon, számomra a pszihoanalízis idejétmúlt. Nem tudok mit kezdeni azzal a Freudi dumával, hogy az a bajom, hogy kiskoromban férfi akartam lenni…:S
Az emberek nem véletlenül lyukadnak ki kineziológusnál, vagy bármi más ezoterikus varázslónál. Nyilván azért, mert a többieket (a materiális orvoslást) már végigpróbálták, és nem segített!
Eszté!
“Shadai és Fhb, semmivel nem értek igazán egyet abból, amit a kereszténnyé váló zsidókról írtok – talán azért, mert ez nekem saját tapasztalat, és nem kívülről nézem.”
Nekem is saját tapasztalat volt, nem kívülről szemléltem. Bob Dylan és Kornis kortársaként próbálkoztam a kereszténység nagy kalandjával. Nem akartam a kényelmes utat járni, egy évet még kolostorban is töltöttem, aminek az lett a vége, hogy rádöbbentem a zsidóságom fontosságára! Hajnalban, a nagy hidegben zuhany alá álltam és Auschwitzban elpusztított rokonaimért elmondtam egy Kadist, éjfélkor haszid módra Jeruzsálem hajdani pusztulását sirattam. A zsidóságra egy öreg szerzetes tanított, így lettem én keresztények közt igazi zsidó. Mindent nekik köszönhetek, azért, mert nem magukhoz térítettek, hanem megmutatták nekem az egyetlen igaz istent, Izrael Istenét.
Zsidónak lenni jó, zsidónak lenni felelősség, de kicsit sok időt igényel az életemből…
És még sokba is kerül! ;] Ha valaki, szép szóval, bezsidul, akkor előbb-utább kell:
- mezüze (legalább a bejárati ajtóra)
- szédertál
- menóra
- hanukia
Haladóknak:
- külön tejes és külön húsos étkészlet/mosogató/hűtőszekrény
- mezüze (minden ajtóra)
Monetáris szempontból sokkal olcsóbban kijön a katolicizmus, az ikonokat tiltó protestantizmusról nem is beszélve. (irónia on)
Gabriel, kösz. Ez is egy út. Az én utamon nekem a zsidóságot egy öreg erdélyi ref. lelkész segített elhelyezni.
Isten Auschwitzban nekem is mindennapos kérdés. Nem vitatkozom – Pál, Péter zsidósága-kereszténysége nekem mindennapos gondolkodnivaló, Jézus zsidósága mindennapos titok.
Shadai! De “azért még” Zsidónak számítanak? :-))
Shadai!
Akkor én örökre kezdő maradok, mivel a kóser konyha nem fér be a lakásba, de az is lehet, hogy egyidejüleg vegetáriánus leszek, így megspórolhatom a húsos konyhát…
Én is (részben) hasonló megfontolásokból voltam vega 11 évig. :)
Saját nézet: Isten nem diétásnővér. Ettől függetlenül, sose ettem szirti botzot, és még véletlenül sem főztem godolyét sz anyja tejében. A gondolattól is rosszúl vagyok.
Egy lehetséges magyarázat a sok visszatérő zsidóra:
“Aki nem a törvényben született, azt nem kell kötelezni a törvényre; aki pedig a törvényben született, annak a törvény szerint kell élnie és a törvény szerint meghalnia.”
Én minden esetre megpróbálok eszerint élni és meghalni.
Valamelyik korábbi zsidulós postnál kérdeztem egyszer, de nem jött válasz, megint bepróbálkozom. :+)
Ha valaki zsidó szokású családban nő fel és felnőttfejjel áll össze a kép, majd bezsidul, azt értem. Ha bárki önként úgy dönt, hogy go jewish, azt is. Viszont rengeteg olyan sztorit hallottam, ahol kőateista, hagyományokat hírből sem tartó család gyermeke döbben rá egyszer, hogy 1/16-od részt zsidó géneket örökölt és onnantól fél élete azon pörög, hogy mit jelent az, hogy ő most zsidó lett. Mármint nem akar betérni, nem hívő, mégis legtöbbször nekiáll integrálódni a szubkultúrába, felveszi a terminus technicust, 2-3 szokást stb.
Honnan jön ez? Ha ugyanez a csávó egyszerre tudja meg, hogy 1/16 zsidó, 3/16 kun és 4/16 sváb vér keveredik a 8/16 magyar vérrel (whatever it means), akkor miért és hogy jön a jelentősége ezeknek a dolgoknak? Rápörög a kipára, mert “ez az örökségem” (egy része csak ugye), aztán mi történik, amikor kiderül, hogy nemis, volt ott némi örökbefogadás valamelyik generációban, mégsem örökség? Ami nekem fura, hogy hogy a genetikai örökség milyen kapcsolatban áll bármi kulturális-vallási témával? Ha genetikai örökség felbukkanása érdeklődést indukál, akkor ha annak hiánya derül ki, az az érdeklődés elvesztésével jár? Nameg ugye hol marad kun és sváb hagyományaink felelevenítése?
Külsősként nekem ez az egyik legnehezebben érthető dolog, azért kérdem újra. :+)
Ezt mi sem értjük Steve, de próbáljuk kideríteni! :)
Csiribiri rókaprém,más is zsidó nem csak én ! :)
Azt mondják, hogy minden zsidóban ott van a zsidóság szikrája. És ha ezt megtalálja, akkor jó. Biztos hunszikra nincs :-)
Jut eszembe, mi van veled Szikra Judit?
Nagyon régen nem láttuk Juditot, és hiányoljuk. Pont most volt szó róla..
Áh ok. Én amúgy magamban végül arra jutottam, hogy egy jól marketingelt szubkultúrához való tartozás lehetőségéről van szó. Eltér az átlagtól, a szürke masszától: szavak, amik összekötnek másokkal, de a széles tömegek azért nem ismerik, egzotikus karakterek, izgalmas ízek és szokások, szóval van mit kiaknázni ebből a genetikai örökségből. Asszem a kunok és svábok ott bukják, hogy nincs ennyire karakteres, de többségi társadalomba integrálódott kulturális karakterük…
Doka, hol?
Blogomon, Gildor kérdezte, hová tűnt Judit.
Hu Steve, de rakoppintottal a lenyegre. Itt is ateista/katolikus/volt-parttag a csalad, azert a “biztonsag kedveert legyen” keresztlevellel. Es amikor felnosz meghallod a susmust hogy dedanyu zabigyerek volt es hogy az a snajdig-szepszal zsido vasuti tiszt volt a ludas. Es hogy “latod az orrunkat kisfiam, hat innen van, de errol nem kell beszelni….” “Csak azt az egyet kerem hogy egyszer legalabb eletedben menj el Izraelbe, a tobbit ott megerted…”
Itt elindul/folytatodik egy vozodas a kulturahoz, a barati tarsasag zsido reszehez. Az ember ellatogat a Dohany utcaba, majd Izraelbe is, ahol meggyozodeses ateistakent is egyszer csak megindulnak a konnyei.
A tobbin en is agyalok, nem tudom zsido vagyok-e elegge, hiszen fat allitunk karacsonykor, de a polcon ott all a menora. Nem tudom, hogy vallasi alapon kellene-e ezt a kerdest tovabb boncolgatnom?
Egyszeruen csak jo erzes naponta, parnaponta erre a blogra jonni, jo erzes a Dohany utca csendjebol hallgatni a varos morajat, es jo erzes osszepillantani “azokkal” ha osszejon a barati tarsasag. Ugy erzem tartozok valahova, nagyon melyen, megmagyarazhatatlanul, (jogosan?)….
Most szuletik az elso gyerekem, nem tudom hogy legyen, lesz….
Ulukai: üdv a JP-n, utolsó kérdésesre meg hamarosan megtudod a választ (különösen, ha fiú)! ;]
Kedves Shadai!
Miért is ért el ellentétes hatást nálam a birthright? Mi a hivatalos elérendő hatás ami nálam nem teljesült be(persze tudom én, hogy mi az de azt hiszem ezt nálad is nehezen érnék el)? :-)
És miért lettem én hirtelen katolikus? Tudtommal nem vagyok római katolikus, de a posztodból mégis ezt olvasom ki…
Továbbra is úgy érzem, hogy egyfajta divatnak is tudható be ez a jelenség a múlt, az ősök felé fordulás, a kineziológia meg pláne.
Amit pedig a katolikusokról írtam fenntartom, nekik másfajta paranoiáik vannak, hogy kevesebb-e az persze vita tárgya lehet;)
Az pedig, hogy ezt a poént (persze van benne igazság mint minden viccben nem tagadom) így félreértetted az már sokat elárul a témáról is;) És ha ezt most nem fogod fel kicsit humorosabban akkor tényleg katolikus leszek még ma!
Nem is merek válaszolni, inkább bemásolom kedvenc Blau Rezsin viccemet.
Az ifjú Weisz felkeresi a rabbit:
- Rabelében, adj tanácsot, elvegyem-e Blau Rezsint feleségül? Egy nagyon jóravaló zsidó családból való.
- Akkor vedd el.
- De bandzsít.
- Akkor ne vedd el.
- De az apja nagy hozományt ad vele.
- Akkor vedd el.
- De a lány sántít is.
- Akkor ne vedd el.
- De házat, boltot is örököl majd az apjától.
- Akkor vedd el.
- De van egy fattyú gyereke is.
- Akkor ne vedd el.
- Mondd meg, rabbi, mégis mi lenne a legjobb?
- A legjobb az lenne, ha kikeresztelkednél – fakad ki a rabbi -, mert akkor a tisztelendő plébános urat őrjítenéd meg a kérdéseiddel, és nem engem!
Ez már beszéd!
Remélem jól vagytok bárhol is (Berlin vagy Budapest) és utólag is gmár hátimá tová!
Steve problémájához.
A zsidóság csak egyfelől hagyomány, döntés, belülről jövú dolgok kérdése. Legalább annyira kívülről jön, sőt. Valakik eldöntik, ki számít zsidónak (spanyol limpiezza-törvéány a 16. században, nürnbergi törvény, magyar 1938-as 1. törvénycikk, 1990 utáni fasori evangelikus visszaadott gimnázium új tanári kara, hogy ők “keresztény szellemű” iskola lesznek, tehát… Azt valahogy Antallék ralán elmagyarázták nekik, hogy a hírnevüket csupa többé-kebésbé zsidó lipótvárosi fiúnak köszönhetik, akik ráadásul emelt tandíjat fizettek. (Ma már majdnem húszéves dolgokat idézek emlékezetből, de lényegében így történt.)
Szóval, sokat számít a közösségen belülről jövő hatás, de épp annyira számít az összetartásban a külső nyomás, a több-kevesebb antiszemitizmus.
Ami aztán sokak pályáját is meghatározta, ha lehetewtt, mert úgy gondolták, hogy zsidónak ÉS szegénynek, műveletlennek, átlagemberkének lenni egyszerre – ez több annál, mint amit egy érző szív elviselhet a modern társadalomban.
Sadai az izraeliekről: teljesen igaz, ők nem zsidók vagy arabok, hanem elsősorban izraeliek, és ha ez a felfogás általános lesz, akkor lesz Izrael, akár száz vagy ezer év műlva is. Ha nem, ha a valláűsi pártok leszenek az irányadók, akkor Mohamed lovának jeruzsálemi patanyoma az egyetlen, ami megmenti az atompusztulástól.
A külső összetartás azonban még nem hoz létre igazi belső összetartozást. Ez csak ideiglenes állapot. Egy amerikai típusú liberális társadalom éppúhgy felerősítheti a különbségek centrifugális erejét. Persze, mindig jöhet egy gazdasági esemény, ami felerősíti az antiszemtizmust – lásd BZS legutóbbi medencébe piszkítását a magyar hírlap trambulinjáról.
Üdv Steve!
Rám is igaz, hogy félig katolikus- félig ateista zsé családból származom, ráadásul bigott katolikus családból származó anyám oldaláról még jelentős egyház-fóbiával is megspékelve… és igen, én is egyre inkább felfedezem magamban a zsidót (pedig még az arcszerkezetem is kifejezetten árja- több soft és kevésbé soft antiszemitával beszélgettem, majd végül enyhe vigyorral világosítottam fel őket, hogy van mit javítani az “arcfelismerő rendszerükön”…). Na de visszatérve a témára, rájöttem, hogy pont ugyanannyira vagyok zsidó, mint keresztény (bár mindkettőnek a mértéke kifejezetten alacsony)… tehát ha karácsonyfát állítunk, miért ne lehetne karácsonyra zsé kajákat csinálni; vagy azokat, akik úgy gondolják, hogy az egyetem a legjobb hely egy kis zsidózásra, felvilágosítani, hogy egyáltalán nem az…
És nem, én nem akarok továbbra sem vallásos lenni… így hát esetemben a zsidóság (illetve inkább a “hälfingság”) egyfajta életérzés (de hülyén hangzik…). Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor maximum nevükben ír amerikaiak elmennek egy celtic-punk koncertre (nem is csoda, hogy én is imádom pl.a Dropkick Murphys-t). Volt egy múltjuk, elképzelnek valamit róla, tudják, hogy már nem is lehet (sőt, nem is lenne jó) olyan, mint régen… de akkor is, szép dolog néha előcitálni, hivatkozni rá (főleg saját magunk előtt). Azaz esetemben jó dolog tudni, hogy a felmenőim talán Massada ostromakor mindkét oldalon ott voltak, néha-néha így-úgy szívatták egymást egy kicsit, most meg egy testbe bele van pakolva mindez… ha nagyon giccses akarnék lenni, most idemásolnám József A. A Dunánál c. versét… Szóval esetemben ez a helyzet: egyszerűen “jó móka”, hogy Európa és a Közel-Kelet jelentékeny része benne van a génjeimben… és ha már benne van, miért ne ismerhetném meg jobban?…
Steve 2008 október 9 @ 18:53
Ó, ezzel zaklattam én is a barátaimat/ismerőseimet/rokonaimat éppen eleget :) Szerintem alapkérdés, hogy adott kínálat mellett mi az identitásválasztás mozgatórugója. Talán az van legközelebb a válaszhoz, hogy ezek közül még mindig a zsidó a legjobban felépített brand, a legjobban kidolgozott, a legtöbb tartalékkal rendelkező és a legkönnyebben elérhető (kulturálisan, nem vallásilag vagy hívőként). Meg az, hogy ennek még most is van jelentősége.
Mert ha esetleg kiderül, hogy 3/16-od részben kun vagy, akkor milyen lehetőségeid vannak? Elolvasod az egyszem kun nyelvemléket, ami vagy az, vagy nem, elmész Karcagra a birkafőző versenyre, esetleg végignézed, ahogyan kiherélnek vagy megnyírnak egy birkát a bemutatón és kész. Nincs saját tánc, saját népviselet, saját ételek, saját irodalom, saját hagyományok. Régen asszimilálódott * Onnantól? Fölkutatod, hogy a nagy magyarok vagy a nagy emberek közül ki volt kun? Megnézed, hogy régen hogyan éltek? Ugyanúgy, mint más. Most hogyan élnek? Ugyanúgy, mint más. Elmész oda, ahonnan jöttek és ott oroszokat találsz? ;-)
* azt nem tagadva, hogy nyilván az ő hagyományaik is sokat hozzáadtak, alakítottak az egészen, szóval egyáltalán nem szólom le vagy ilyesmi.
Kedves eszté, egyetlen szót sem írtam kereszténnyé váló zsidókról. Írtam keresztényekről és írtam zsidókról, pontosabban az ő vallási alapú kételyeikről, tépelődéseikről. A kereszténnyé váló zsidókról shadai értekezett.
“fhb: dehogyisnem a katolicizmussal éppen ugyanez a helyzet, hogyne fordulna meg az ember fejében minden ünnepen etc.,”
No de hát épp te magad írod le a különbséget :) Minden ünnepen. Egy rendes tépelődő zsidónak ez nem minden ünnepen fordul elő, hanem napjában többször :)
Megegyem, ne egyem (és akkor még nem tartok a kósher-nem kósher témakörnél, a megegyem-ne egyem kóseren belül is probléma).
Megnézzem-ne nézzem, stb. És persze mindez kiegészítve nem vallási tépelődésekkel. Ezt most azért mondta XY, vagy nem azért mondta? Arra célzott, vagy csak én aggódom és kombinálom túl a dolgot? Alapvetően a zsidóság egy szép nagy és kerek, 0-24h neurózis :D
Nem véletlenül született a pszichológusos vicc :D
“Azaz esetemben jó dolog tudni, hogy a felmenőim talán Massada ostromakor mindkét oldalon ott voltak, néha-néha így-úgy szívatták egymást egy kicsit, most meg egy testbe bele van pakolva mindez… ”
Zseniális, ezt a mondatot egy életre megjegyeztem magamnak, köszönöm.
róka barátja!
“a legjobban felépített brand”
Szia! Szerintem is erről van leginkább szó, azért vagyok én is itt. Vonz a profizmus. Két lehetőségem van: Próbáljam ezt a brand-et epigonként lekoppintani, adaptálni az én felmenőimre, vagy csatlakozni az eredeti beválthoz.
Az előbbi a lenyúlás dacára is szép nagy kihívás, ez sem elvetendő, de az utóbbival is kacérkodom. Még nem választottam.
Aki tudományos alapossággal szeretne tisztában lenni azzal, hogy mindenről a “zsidók tehetnek”, az tekintse meg az alábbi antiszemita nemzetközi pseudo-wikipédiát, amely csak egy éve működik, de nagy jövőt lehet jósolni neki:
Kezdőlap
A MetapediaBÓL
Ugrás: navigáció, keresés
Üdvözöljük a Metapédiában – Elektronikus lexikonunk a kultúra, mûvészetek, tudományok, filozófia és politika témakörökkel foglalkozik.
Bemutatás – Hogyan szerkesszek – Stílus útmutató – A–Z – Szócikkek: 47 239
A Metapédiáról
Széchenyi IstvánA Metapédia vállaltan nemzeti érzelmű (elsősorban a magyar, de bármilyen más, hazán és népen alapuló, azaz talaj és honképes nemzet érdekeit képviselve), elektronikus lexikon a kultúra, mûvészetek, tudományok, filozófia és politika témakörökben.
A ‘Metapédia’ szó a klasszikus görög nyelvből származik: a ‘meta’ szó ‘kívült’ vagy ‘fölöttet’ jelent; az ‘enkyklios paideia’ pedig ‘enciklopédiát’. A névnek kettős szimbólikus jelentése van:
A Metapédia olyan témákkal foglalkozik, melyeket másutt elhallgatnak, azaz melyek kívül esnek a szokásos ‘fővonalbeli’ lexikonok témáiból.
A Metapédia metapolitikai célja, hogy befolyásolja a fővonalbeli vitát, kultúrát és a történelemszemléletet.
A projekt még korai állapotban ven, de minden nap nő a szócikkek száma, és szívélyesen meghívjuk Önt is, hogy vegyen részt ennek az értékes és különleges lexikonnak a szerkesztésében. [szerkeszt]
A Metapédia fejlesztése
Mérföldkövek
2008 október 3 – A magyar metapédia cikkeinek száma eléri a 45.000-et
2008 szeptember 24 – A magyar metapédia cikkeinek száma eléri a 10.000-et
2008 szeptember 16 – A magyar metapédia cikkeinek száma eléri a 4000-et
2008 augusztus 14 – A magyar metapédia cikkeinek száma eléri a 3000-et
2008 április 3 – A román metapédia szerkesztése elindul
2007 december 10 – A magyar metapédia szerkesztése elindul
2007 október 12 – A spanyol metapédia szerkesztése elindul
2007 október 2 – Az angol metapédia cikkeinek száma eléri az 1000-et
2007 október 1 – A szlovák metapédia szerkesztése elindul
2007 augusztus 22 – Az angol metapédia cikkeinek száma eléri az 500-at
2007 július 27 – Autonóm keleteurópai és török szekció indul el (30 069 szócikk).
2007 július 10 – A cseh metapédia szerkesztése elindul
2007 július 2 – A portugál metapédia szerkesztése elindul
2007 május 29 – A francia metapédia szerkesztése elindul
2007 május 15 – Az angol metapédia szerkesztése elindul
2007 május 15 – A német metapédia szerkesztése elindul
2007 április 30 – A svéd metapédia cikkeinek száma eléri az 2000-et
2006 december 30 – A svéd metapédia cikkeinek száma eléri az 1000-et
2006 december 3 – A dán metapédia szerkesztése elindul
2006 október 30 – A svéd metapédia cikkeinek száma eléri az 500-at
2006 október 26 – A svéd metapédia szerkesztése elindul
2006 augusztus 9 – Néhány ember elkezdi a svéd metapédia küllemének kialakítását
Edit | Archive
Ezen a napon történt — október 10
Prohászka Ottokár (1858. október 10., Nyitra — 1927. április 2., Budapest)
Edit | Archive
Tudta-e, hogy …
…Wikislavia -t wiki-disszidensek egy csoportja alapította, akiket az orosz Wikipédia nemzeti beállítottságuk miatt üldözött?
…Pierre Krebs a Thule-Seminar alapítója és igazgatója?
…Troy Southgate volt az egyik elsõ nemzeti anarchista?
…Metapédia másféle lexikon európaiak kultúrharcának támogatására?
…StormWiki fehér nacionalista wiki a Stormfront internet fórumba ágyazva?
Edit | Archive
Kapcsolat a magyar Metapédia szerkesztőivel
Ha magánjellegű megjegyzéseket, javaslatokat szeretne közölni, megteheti ezen a címen:hu_kukac_metapedia.org.
Kiemelt szócikk
Dr. Fredrick Töben 64 éves német eredetû ausztrál állampolgár.
Tanulmányok
1977-ben filozófiai doktorátust szerzett a stuttgarti egyetemen, és utána egyetemeken tanított Németországban, Újzélandban, Rodéziában és Nigériában.
Adelaide Intézet
1994-ban alapította meg az Adelaide Intézetet. Az intézet történelemmel foglalkozik súlypontszerûen, a II. világháborúval és a holokauszttal. Dr. Töben legalább nyolc könyv és tanulmány írója a témában. 1999-ben 9 hónapig ült a Mannheimi börtönben, holokausztkutatás vádjával.
2008 október 1-én a Heathrow repülõtéren letartóztatták, hogy német hatóságok keresik. Töben Iránban volt egy holokauszt konferencián ezelõtt. Ezen az úton az USA-ból ment volna Dubaiba. Õ lenne az elsõ olyan polgár, akit EU-jog alapján letartóztatnak. Ez mutatja, hogy az EU-jog politikailag másként gondolkozók ellen mûködik, és nem terroristák ellen (lett légyen az bármi).
Nincs szükség vitára
Németországban a holokausztkutatásnál nincs szükség vitára, itt nincs mit kutatni, mert a büntetõjog mindent elõre rendbetesz. Lehet egy tudományos tényt ennél világosabban leszögezni?
Hiszünk benne, hogy a német btk 130-as §-a mindent tisztáz, és ha a bölcs német törvényhozók egy nap szükségesnek tartják leszögezni, hogy a Föld egy agyaglemez, melyet az elsõ ember gyúrt, természetesen abban is hinni fogunk.
Hivatkozás
Adelaide intézet
altermedia németül
Aktuális események
október 1 Letartóztatták Londonban Dr. Töbent
január 18 Meghalt Bobby Fischer Sakknagymester Reykjavíkban, 64 éves korában.
október 14 A Nobel-díjat kapott tudós James Watson azt állítja, hogy a négerek genetikailag kevésbé intelligensek, mint a fehérek.
október 4 Gerd Honsik -ot kiadták Ausztriának Spanyolországból miután lezárták gondolatbűn miatt.
szeptember 20 Radikális amerikai négerek tízezrei felvonulnak Jenában, Louisianában, a “Jena Six,” támogatására, egy erőszakos galeri, akik megkíséreltek megölni egy fehér fiatalembert.
szeptember 16 A görög nemzeti párt Laikos Orthodoxos Synagermos a görög választásokon 2007. szept. 16-án tíz helyet nyer a parlamentben.
szeptember 11 A belga rendőrség brutálisan erőszakoskodik iszlámellenes tiltakozók ellen.
augusztus 27 A francia altermédia azt állítja, hogy a Google cenzúrázza a metapédiát, [1].
augusztus 4 Az első szász napot rendezték meg Drezdában, Németországban a fiatal nemzeti demokraták és független nemzeti aktivisták.
július 28 északi fesztivált rendeztek Délsvédországban, olyan előadókkal, mint a Saga, Prussian Blue és Frank Rennicke valamint nemzetközi szónokokkal, mint Emmanuel Brun d’Aubignosc (Altermedia) és Thomas Rackow (JN).
június 14 A volt osztrák elnök, Kurt Waldheim szívinfarktusban meghal.
június 9 800-1000 nemzeti aktivista a felvonulás a normalitásért tiltakozott a buzifelvonulás ellen egy felvonuláson, melyet a új jobboldal rendezett Bukarestben.
június 6 Svédországban 1100 nemzeti aktivista ünnepelte meg Svédország nemzeti napját, résztvéve a svéd nemzeti felvonuláson.
május 28 David Lane, amerikai nemzeti aktivista és Wotan-hívő meghalt a börtönben Terre Haute-ban, Indiana.
május 26-27 A nemzeti szövetség nemzetközi konferenciát tart a revizionizmusról az USA-ban.
(Tudom, rendszerellenes vagyok…)
http://hu.metapedia.org/wiki/Kezdőlap
Bocs, ez még hozzá tartozik. Szerintem hatásosabb lesz, mint a Kuruc és a Barikád együttvéve.
Tény, hogy a pszichológia és az emberi lélek nagyon kevéssé ismert szegmense a világnak. A pszichiátriára azért nem mondanám, hogy kuruzslás, mert gyógyszereket is alkalmaz, ami mögött nagyon komoly orvosi háttér áll. És nyilván ezernyi olyan faktor van, ami elősegíti/gátolja a gyógyulást, és csak tippelni tudunk, hogy mi is az. Ettől függetlenül aki a kineziológiát tudománynak tekinti, az vagy tájékozlatlan/befolyásolható/kétségbeesett, vagy csak hívő, tehát templomba is járhatna helyette, vagy ebből él.
Zsófi (aki hisz benne) leírta, hogy a kineziológia mindenből egy kis ez, egy kis az. Pontosan. A nyugati ember belegyúrt mindent, amit a kultúrája misztikusnak talál. Keleti vallások/filozófiák, ezotéria, asztrológia, stb. Persze mindebből pontosan annyit, hogy nem kelljen nagyon erőlködni a “megértéséhez”.
Ezen felül pedig mégegyszer hangsúlyoznám, hogy olyan emberek foglalkoznak vele, akiknek se orvosi, se pszichológusi végzettségük sincs, tehát egy tanfolyamon lettek egyszerre gyógyítók és lélekbúvárok. Tényleg valaki hisz, sőt még rosszabb: fizet egy ilyen embernek? Utolsó jótanácsnak pedig javasolnám megvizsgálni a szuper kineziológus családi hátterét, kapcsolatait. Van egy érzésem, hogy az első nem létezik, a második pedig a többi kineziológust/pácienst takarja. Ez már alapból elgondolkodtató, az pedig méginkább, hogy nem is kéne tudnod róla.
Lezárásnak pedig igyekezzünk a “Kételkedem, tehát vagyok.” alaptézist a kineziológiára is kiterjeszteni.
És ehhez a metapédiához Széchenyi Istvánt tették be kezdőképnek… Szégyen!
Biztos nem tudják, hogy titkára, bizalmas barátja, Tasner úr bizony zsidó volt, maga Széchenyi pedig harcos aktivista a zsidó magyarok mellett.
Ez egy úgynevezett “álomfejtő” blog nyilvános első oldaláról való:
A beazonosíthatalan – állítóag pszichológus – nevet /mégse csináljak már neki reklámot/ és az álmáról beszámoló nevét kipontoztam, illetve /diszkrécióból/ XY-ra cseréltem fel.
Regisztrációs díj
1 hét: 500 Ft + ÁFA = 600 Ft (3 €, 4 $)
Kéthét: 700 Ft + ÁFA = 840 Ft (4 €, 5 $)
1 hónap: 1000 Ft +ÁFA = 1200 Ft(5 €, 6 $)
Negyedév:2800Ft +ÁFA = 3360 Ft(14 €,17 $)
Félév:5000 Ft +ÁFA = 6000 Ft (25 €, 30 $)
1 év: 8000 Ft +ÁFA = 9600 Ft (40 €, 50 $)
… írta:
August 10th, 2008 | 12:05
XY-nak várom a regisztrációját, és már értelémezem is álmát.
2. 15 * XY írta:
August 9th, 2008 | 20:52
3 álmom nagon hasonlo volt, mindebn halál. 1x mind2 öcsém, a fiatalabb öcsém felesége és a kisfiuk halt meg. Még mindig magam előtt látom a papirdobozbol készült koporsokat. Másodjára “csak” a fiatalabb öcsém felesége és a kisfui volt halott, a pici koporsojára rá volt irva: Élr 2 évett. -valoságban most lesz szeptemberben 1. Tegnap éjjel (inkább reggel, mert 4 felé volt) megint fiatalabbik öcsém volt a halott. Kezd kicsit rémisztö lenni és lelkileg nagyon megvisel…sirva ébredek. Mit jelent ez, ha jelent is bármit??
XY
***
No comment.
“Az idei Magyar Sziget fesztiválra pedig tanulmányút céljából több busznyi flamand, spanyol, német, francia nemzeti fiatal részvételét jelezték. A nyugat-európai nemzeti szervezetek vezetői elmondták, hogy csodálattal nézik a magyar nemzeti öntudat és kultúra feléledését, a több ezer fős megmozdulásokat, nemzeti fesztiválokat.”
Székely András, én ismerem a lányodat, ő olyan mint egy Klimt festmény.
Ahány csak kismértékben zsidó származású ember kezd el érdeklődni a zsidóság iránt, ugyanannyi teljesen zsidó származású is van sajnos, akit a legkevésbé sem érdekel.
Ha a felmenők valamelyike csak kismértékben is vállalta a zsidó identitást korábban, akkor az utód el tud indulni egy szálon (ha másképp nem mint szellemi örökös).A családtörténetekben a zsidó egyének sorsa azért emlékezetesebb és ezért meghatározóbb is a többi családtagénál, sok esetben érdekes egyéniségek is voltak, ezért lehet, hogy a leszármazottaknak többet jelentenek. A családtagok emlékén még a megfelelő szocializáció is fontos, hogy fiatalon milyen szervezetbe, táborba, iskolába jut el az illető, miféle tartalommal tud feltöltődni a friss identitástudat.Végülis, aki jókor van jó helyen (mármint a maga szempontjából), abból előbb-utóbb kialakul valamiféle zsidó (ez a folyamat több stádiumon megy keresztül és élete végéig foglalkoztatja).
Steve, azért van ez, mert bizonyos közösségekben divat zsidónak lenni, mert az “más”, a “más” meg szép. Szerintem.
…hát csak ámulok…
s el se tudom képzelni azt a a helyzetet, ami fentiek szerint elég gyakori, hogy az ember “menet közben” jön rá, hogy zsidó, pláne hogy/ha eltitkolták előtte
én kedvező helyzetben vagyok; már másfél évesen deportáltak a zsidóságom miatt, és mindig is tudtam, hogy azért “kell” apa nélkül felnőnöm, mert apámat a zsidósága miatt ölték meg a (bori)
munkaszolgálatban.
én nem tudnám magam nemzsiddónak érezni
lányom az én révemen zsidó, és jó érzés, hogy az ő gyerekei az azok lesznek
de lehetséges, hogy lesz olyan dédunokám, aki nem lesz zsidó…, (amennyiben egy fiúunoka nemzsidó lánnyal közt házasságot…) Vajon ő hogy fog gondoklkodni a nemzsidó “zsidóságáról”?
most jöttem rá végképp, mennyire igaz, hogy mindenről a zsidók tehetnek.
a világ ugyanis, lehet, hogy nem más, mint EGY ZSIDÓ LEPKE ÁLMA.
zsidó lepke orrnehéz
Zebulon:
“Ezen felül pedig mégegyszer hangsúlyoznám, hogy olyan emberek foglalkoznak vele, akiknek se orvosi, se pszichológusi végzettségük sincs, tehát egy tanfolyamon lettek egyszerre gyógyítók és lélekbúvárok.”
Unokanővérem pszichológus és kineziológus. Qrvasokat tanult, hogy praktizálhasson és mellette talált egy olyan módszert (figyelem, nem tudományt!!!), ami segiti a tudományos munkájában.
Lehet, hogy ő az egyetlen orvos, kineziológusok között? (csak viccelek) Ha ez igy van, akkor ő az kivétel, aki próbára teszi a szabályt. (Sok orvos alkalmazza a kineziológiát, de ők niylván sarlatánok és képzetlenek.)
Még egy kis adalék:
Magyarországon a kineziológia hivatalos egészségügyi tevékenység, jogszabályi keretek között történik az állami vizsgáztatás. Kizárólag ÁNTSZ működési engedéllyel rendelkező vizsgázott kineziológusok dolgozhatnak hivatalosan.
Öngól?
(nincs hosszú i betű a billentyűzetemen, mielőtt valaki belekötne ;)
Erről a hozzászólásomról is a zsidók tehetnek, mert ha ők nem lennének, akkor nem lenne judapest sem és akkor nem lenne hozzászólás sem. Csak azért, hogy ne legyek ‘offtopic’. ;)