MP3 – 07:36

Ami persze semmit sem von le munkásságának értékéből, aminek első öt évadja itt elolvasható, az Amazonon pedig az egész könyvként is megvásárolható.

I get the impression that you’re not a big fan of Tom Clancy.

I hate Tom Clancy.

Why is that?

’Cos he’s a fat loser coward who made and I’m a fat loser coward who didn’t make it.

So you’re just jealous of him?

D’oh!

Június óta Brecher – akinek meglepő módon cs-vel ejtendő a neve – az Oroszországból elmenekült és Exiled néven újraindult Exile-ban publikál.

Négy full szezon JP, 1384 poszt és huszonháromezerháromszáznyolcvankilenc komment után most úgy érzem, kedves barátaim és kedves olvasók, hogy szükségem van egy extended offline sábátra. Mobius barátom bizonyára még azt is hozzátoldaná:

.. to get some healthy goyisher perspective.

Úgyhogy ezt teszem most, remélem találkozom minél többetekkel 3D-ben is, eszünk finomakat együtt és nevetünk jókat, aztán ha eljön az idő, akkor persze visszatérek és folytatom.

Shalom motherfuckers.

ps: levelet küldünk, lájf.

Ez az ábrázolásmód szép lassan fejlődött ki két, tulajdonképp gyökeresen ellentétes kép (tézis és antitézis) békés hollywoodi hibridizációjából (szintézis), és egyikkel sem szakít olyan radikálisan, mint a Hebrew Hammer. Az egyik volt az önironikus, neurotikus, de egyébként teljes mértékben asszimilált, valódi zsidó hagyományokat nem tartó értelmiségi zsidó-kép. Név szerint Woody Allen (vö.: at least he’s jewish):

A másik ős pedig az, ahol SEmES kiváló megfogalmazásában

a „kóser” zsidót stetl-romantikába áztatott, chaszidizmussal leöntött mázzal tálalják, ahol a nőábrázolás kimerül a „Jiddise Mamme” és a „gyönyörű zsidó lány” alakjaiban, s ahol elõbb-utóbb szentimentális (ön)tömjénezésbe, vagy egymás nyakába borulásba, esetleg szentimentális nosztalgiába fullad a skanzen jellegű zsidókonstrukció.

A kettő kombinációja: a zsidó hagyományokhoz, a zsidósághoz, esetleg Izraelhez valamiféle formában kötődő, vicces, de azokat a külső szemlélők számára mégiscsak egzotikumként megjelenítő alak. Lássunk néhány tipikus példát, javarészt sitcomokból - nem véletlen, de nem is zsidó összeesküvés, a viccesség és az egzotikum együttes alkalmazása itt a legkifizetődőbb.

Az első mindjárt a Geller család a Jóbarátokból: szekuláris, klezmer-csöpögéstől általában mentes, modern szereplők, ugyanakkor Ross mindent megtesz, hogy elmagyarázza fiának a Hanuka jelentőségét. Még Karácsonyi Tatunak is beöltözik (a jelenet végén figyeljük meg, azért csak befigyel némi Tipikus Zsidós Zene):

Aztán persze megvan ugyanez rajzfilm-verzióban. A zsidó-témát a South Park is megjeleníti, több részben is, görbe tükröt tartva a zsidógiccsnek, Kyle Broflowskit teljesen normális gyerekként ábrázolva. A téma több epizódban is előkerül, egyszer például Kyle-t meglátogatja a Woody Allen-féle sztereotíp unokatestvére, másszor pedig le kell győzniük az ősi medálok segítségével Mecha-Streisanddá változott Barbra Streisandot, aki mindkét sztereotip zsidó-ábrázolást előadta karrierje során (megjegyzendő, hogy Sheila Broflowski természetesen nagy rajongója):

A szekuláris vonalhoz áll közelebb Grace Adler, a Will & Grace egyik főszereplője, róla ugyan tudni, hogy zsidó, de nem nagyon emlékszem olyan, fontos jelenetre, ahol ennek szerepe volna, ebben sincs (legfeljebb áttételes sztereotípiák vannak, Grace mellmérete ugyanis állandó tréfa tárgya, a magyarázatot lásd a Matulánál).

A vicces helyett a “tough chick” vonalat viszi az egyébkén alsó középkategóriás szintű NCIS sorozatban Ziva David, a Moszadtól ideiglenesen az amerikai tengerészethez igazolt ügynöknő (természetesen a vicces, egzotikus elem itt sem maradhat ki, ám a sorozat készítői csak annyira voltak képesek, hogy Ziva egyébként tökéletes angoltudása ellenére néha elront egy-egy kifejezést, ekkor társai barátilag megmosolyogják, és helyreigazítják):

A Barbra Streisand rajongói vonalat (és annak paródiáját) viszi a Dadus című sorozat főszereplője, Fran Fine, a zsidóság, és az ahhoz kapcsolódó sztereotípiák, Barbrastul szintén legfőképp komikum-forrásként szolgálnak:

Persze a végén megjelenik Barbra is.

Lehet egyébként még fokozni, az egész zsidó-tematika ilyen szempontú megjelenítéséhez ugyanis még zsidó szereplőkre sincs szükség, elég azon elmorfondírozni: vajon agyonvágja-e I*ten azokat, akik nem zsidó létükre hüpe alatt esküsznek, de arra jutnak, hogy nem, amúgy sincs mindenféle agyoncsapdosásra engedélye a polgármestertől:

Az persze világos, hogy ezek az ábrázolások a legcsekélyebb értelemben sem reálisak, de egyrészt mégis szimpatikusabbak, mint a goulasch-romantika zsidó megfelelői, másrészt jó, hogy megtörik a totálisan asszimilálódott zsidó képét, és talán mindkét ős-toposz felől jobb irányba (a közösség hasznos tagjaként működő, de gyökereit határozottan vállaló zsidóság elfogadása felé) mozdítja a sztereotípiákat de ennél többet ne várjunk: a zsidó identitásnál bonyolultabb kérdés kevés van, a nézők pedig elsősorban jó filmeket akarnak látni, nem kifinomult szociográfiákat.

Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sürübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.

- Ady Endre

—
Dávid küldte.

Azt tapasztaltam viszont, hogy a Judapestet nem, vagy nem rendszeresen olvasók hummusz-fogyasztása veszélyesen alacsony. Van, aki legalább nem gyanakszik (legfeljebb nem hummuszt eszik, ha épp éhes). De sokuk nem is tudja, mi az a hummusz, és furcsán néznek, hogy miért is enne az egyszeri blogger kolloidos talaj-alkotóelemeket, de nem kérdeznek rá, hogy biztosan talajt akarsz enni?, hanem csendben elkönyvelik, hogy milyen furcsa emberek vannak, és kicsit távolabb lépnek, biztos, ami biztos.

Olyannal is találkoztam, aki nem merte megkóstolni a hummuszt, pedig tényleg semmi ijesztő nincs benne, barátságos növényi püré, mondta Dr. Orosz, és teljességgel igaza volt.

Pedig hummuszt fogyasztani jó. Hiszen a hummusz (illetve a csicseriborsó) Shadai közlése szerint

nagyon jó rost-, fehérje-, magnézium-, B-vitamin- és folsavforrás. Csökkenti a koleszterin- és glukózszintet a vérben.

Hozzáteszem, nem fenyeget a veszély, hogy nyomokban steaket vagy ipari szalonnát tartalmaz, szóval vegetáriánusok is nyugodt lélekkel fogyaszthatják.

Egyéb ismert mellékhatások sincsenek, tehát egyes kísérleti gyógyszerekkel szemben senki nem változik ortodox rabbivá hummusz-fogyasztástól, hacsak nem akarja explicit módon.

Mindezen pozitív tulajdonságok ellenére, ahogy azt már mondtam, hazánkban az egy főre eső hummusz-fogyasztás meglehetősen alacsony. Olyan alacsony, hogy sem a KSH, sem az Eurostat, sem az OECD nem készít róla kimutatást.

Mindez bizonnyal azért van, mert a hummusz-evés is az acquired taste kategóriába tartozik. Ahogy kóserpizza-tesztelő barátunk, Stsmork fogalmazott:

Az udvarias angol acquired taste-nek nevezi azt, ha valaki olyan enni- vagy innivalót tart ínyencségnek, amit rajta kívül mindenki más emberi fogyasztásra teljességgel alkalmatlannak tart.

Hiszen itt, Közép-Európában nem úgy növünk fel, hogy pelenkás korunktól kezdve hummuszon élünk.

Azonban az acquired taste pont attól acquired, hogy acquire-olható. A normális hároméves például utálja a sört, a normális huszonhároméves meg nem, sőt. Hatévesen senki nem iszik kávét, huszonhatévesen meg elég sokan. Környezetünkből ugyanis rengeteg impulzus érkezik, amiknek a hatása alá kerülve megkóstoljuk ezeket, és rájövünk, hogy nem is olyan rossz (ez persze nem jelenti azt, hogy nem létezhet rossz sör és rossz kávé, sajnos túlságosan is sok rossz sör és rossz kávé létezik a világon, de ez messze vezet).

Ugyanígy kellő mennyiségű és intenzitású márketing-üzenet hatására valószínűleg többen kapnának rá a hummusz-fogyasztásra is. Épp ezért pályázatot hirdetünk: készíttessék költői beszély olyan reklám, aminek célja a hummusz-fogyasztás népszerűsítése.

Műfaji és formai megkötés nincs: lehet csak szöveges, grafikus, zenés, esetleg úgynevezett multimédia tartalom, klasszikus animált gif, videó (maximum 3 perc hosszúságban, Tarr Bélát nagyon szeretjük, de ebből a versenyből sajnos kizárjuk), performansz, rádiójáték, óriásplakát, neonreklám, esetleg gesamtkunstwerk. Tetoválás is, de azt csak olyan testfelületen bíráljuk el, amit a pályázó hajlandó nagyobb nyilvánosság előtt bemutatni, mi meg hajlandóak vagyunk megnézni.

Tartalmi követelmények: kevés megszorítással élünk, a pályázó maga dönti el, milyen eszközökkel éri el a hummusz népszerűsítését. Hangsúlyozható a kulináris élvezet, az egészségesség, megengedettek a két- és többértelmű utalások, lehetnek szereplők jó csajok és ronda férfiak, zsidók és gójok, nem diszkriminálunk. Mindezek mellett fenntartjuk a jogot, hogy a képileg megjelenített “midget porn” tartalmú munkákat visszautasítsuk (ezzel is követjük a bloghirdetések hazai úttörőjét).

Határidő: nyár vége.

Nyeremények: számosak. Az arra alkalmas pályamunkáknak a Judapest.org médiamegjelenési felületet biztosít. Továbbá a nyerteseket meghívjuk az aktuális JP-Brunchra (azaz gáblira). Valamint a kellően színvonalas grafikai munkákból esetleg matrica készülhet. A fődíj pedig egy kétszemélyes vacsora a Hummusz Bár jóvoltából.

A bölcs és megvesztegethetetlen zsűri: Shadai, Dr. Orosz Péter, és jómagam.

Hummuszra fel.

Finnországban az antiszemitizmusnak nem voltak különösebben komoly hagyományai,

a XIX. század második fele előtt. Finnország 1809-ig a Svéd Királyság része volt, és a svédek a zsidók letelepedését csak néhány városban engedélyezték, ezek közül egyik sem volt finn területen. Ezután a terület önálló nagyhercegségként Oroszországhoz került, de a svéd játékszabályok fenntartásával, így a zsidók továbbra sem voltak kívánatosak (persze nem tudom, a zsidók maguk mennyire kívántak volna pont Finnországban letelepedni).

Az első zsidók az orosz hadsereg katonáiként érkeztel a század közepén. A katonai hatóságok 1858-tól engedélyezték a leszerelt zsidó katonák, később számára az “ideiglenes” finnországi tartózkodást - hozzátenném, az orosz és a szovjet történelem során előfordult néhányszor, hogy a zsidók számára “felajánlották”, illetve “lehetővé tették” a letelepedést a birodalom finoman fogalmazva kevéssé központi fontosságú részein. A letelepedés persze a finn esetben erős túlzás, ideiglenes, legfeljebb 6 hónapra és kijelölt városokra szóló, folyamatosan meghosszabbított és ellenőrzött engedélyekről volt szó, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a használtruha-biznisznél komolyabb üzletbe nem foghattak.

A megkülönböztetés megszűntét végül a finn függetlenség hozta el, 1917-től a zsidók állampolgárságot kaphattak, a nem finn állampolgárságú zsidókat pedig egyformán kezelték a többi külföldivel. Ennek, valamint a Szovjetunióból a forradalom alatt bevándorlóknak köszönhetően a finn zsidó közösség létszáma a második világháború előtt körülbelül 2000 (nem tévedés) főre duzzadt, többségük továbbra is kereskedett, de voltak értelmiségi pályát választók is. Összességében: a zsidóságot a finn fennhatóság alatt nem érték sérelmek.

Közben azonban a szovjetek és a németek a finnek és a zsidók feje fölött megkötötték a Molotov-Ribbentrop paktumot, Finnországot (nyilván a zsidókkal egyetemben) a szovjet érdekszférába sorolta. A szovjetek be is nyújtották volna az igényt, de ehhez kellett valami ürügy, ezért néhány szovjet üteg megsorozott egy orosz falut, majd az egészet a finnekre kenték, így aztán elkezdődhetett a téli háború, ahol a szovjetek súlyos, a finneket többszörösen meghaladó veszteségek árán ugyan, de nyertek, és megkapták Finnország területének 9 %-át (ezzel együtt az ipari kapacitások 20 %-át). Az 1940 márciusáig tartó téli háborúban a zsidóság a finn hadseregben, a finnekkel együtt harcolt a szovjetek ellen (akiket feltehetően egyikük sem kedvelt különösebben).

Viszont, történelmi csavar, Hitler és Németország nem gondolta olyan komolyan azt a megnemtámadási ígéretet, erről szólt, ugye, a paktum titkos záradékánál is titkosabban tervezett Barbarossa-hadművelet, ami 1941. június 22-én indult meg. A finnek kapcsoltak, hogy nohát, valaki nekiment a szovjeteknek, lenne itt nekik is keresni valójuk, és gyorsan csatlakoztak a náci Németországhoz, így 1941. június 25-én elindult az ún. folytatólagos háború, ami nevéből is kitalálhatóan a téli háború folytatása volt, ahol a finnek mindent bevetettek.

A folytatás része volt az is, hogy a finn zsidók ismét a sereggel tartottak - a náci Németországgal együtt harcoló finn sereggel, úgyhogy a folytatólagos háborúban egy oldalon harcoltak a német katonákkal, volt front-zsinagóga is, sőt, három zsidó katona vaskeresztet is kapott volna a német parancsnokoktól, de visszautasították.

A finnek pedig nem engedtek a német nyomásnak, és a finn zsidóságot semmiféle retorzió nem érte. A háború alatt Finnországba érkező zsidó menekültek közül 8-at átadtak a németeknek, ám a háború után az ezért felelős rendőrparancsnokot bíróság elé állították, a finn miniszterelnök pedig 2000-ben hivatalosan bocsánatot kért.

Most, hogy a tényeket nagyjából összefoglaltam, viszont bajban vagyok: hogy lehet ezt értékelni? Mit lehet erre mondani? Azon túl, hogy Finnország minden tiszteletet megérdemel. Meg azon túl, hogy ennyit a hazátlan zsidók legendájáról, számtalan más ellenpélda is van, de ennél megrázóbbat nemigen tudnék így kapásból. Úgyhogy jobb híján a megmondás elmarad. Tessék sok történelmet tanulni.

P. s.: A finn repülők akkori felségjelzése kék alapon fehér horogkereszt volt - és mégsem a nácik miatt.

A poszt alapötletét Gergőtől kaptam, köszönöm szépen, ha nagy leszek, meghálálom, addig be kell érnie JP-matricával. Érdemes továbbá elolvasni ezt és ezt, meg jó volna belenézni ebbe is (de sajnos fizetős).

Általános iskola óta problémás gyereknek tituláltak. Végülis az is voltam, ha csak a tényeket vesszük alapul. Hét iskolát kellett otthagynom, amire sikerült leérettségiznem. Ahogy teltek az évek, egyre több gond volt velem, igaz, azért az éves szavalóversenyeken majd minden alkalommal az országos fordulókig vittem. Ezt leszámítva, no meg azt, hogy a tanárok mindig mondták, hogy milyen értelmes gyerek vagyok, jót nem lehetett elmondani rólam.

Tanárt, diákot, pszichológust mind

mígnem 13 évesen, amikor ismét sulit kellett váltanom, belekerültem a pesti zsidó fiatalság nekem megfelelő balhés társaságába. Scheiber, Wesselényi megvoltak, aztán már ezekhez is túl nagy füves voltam, így maradt valami vendéglátói, alapítványi akármicsoda. Ott vakok között félszemű a császár alapon totál nagy ász voltam, de azért kitűnő bizonyítvánnyal is ki tudtak rúgni, akkorára tátottam a pofámat. Ekkor már asszem az akkori oktatási miniszter segítsége kellett, hogy egyáltalán valahová felvegyenek, de rá két évre, alig túlkorosan jelessel érettségiztem.

Aztán beleszerettem egy szökeségbe, aki felnyitotta a szemem, aki mellett rájöttem, hogy nem voltam én szörnyeteg, inkább csak vak szülők és pedagógusok állandó bűnbakja.

A délnémetországi Heidelbergben lakom, itt kezdem meg szeptemberben a rabbiképző föiskolát. Ja, a szökeséggel házasságot kötöttem.

Ha problémás gyerek vagy, vagy ilyen porontyod van, akkor ez a post neked szól!

Azért mertem ehhez a közhelynek hangzó témához nyúlni, mert úgy tapasztalom, hogy intelligens emberek is vakon és süketen élik életüket, a legegyértelműbb jeleket is figyelmen kívül hagyva.

Azt látom, hogy vannak, akik szembe találják magukat egy problémával, és egyszerűen nem jutnak vele ötről a hatra, mert vagy úgy csinálnak mintha nem lenne, vagy mindig ugyanonnan közelítik meg.

Klasszikus példa, hogy amikor a gyerek tör-zúz, verekszik, depressziós, öngyilkossági kísérletet követ el, és egyáltalán mindent elkövet, hogy felhívja magára a figyelmet, akkor sem probálja meg megérteni őt a szülö, hanem egyszerűen elküldi pszichiáterhez, aki, jó, ha nem azt tanácsolja anyunak, hogy csapja el a háztól a gyereket, majd megtanulja akkor, hogy kell befogni a száját! (Kösz Csernus)

Szerintem a gyerek, kicsi is nagy is, tükröt tart a szülő elé.

Persze, hogy különböző adottságokkal bíró kölök, különbözően reagál az otthoni akciókra, de a gyerek mindenképpen reagál arra, amit otthon lát, hall, tanul.

Innentől kezdve roppant egyszerű a tanácsom, ha azt szereté, hogy gyermeke jó irányba forduljon: változzon meg. Gondolkozzon el rajta, hogy, ahogy értelmes ember nem a tükröt töri össze, ha felszedett pár kilót, úgy Önnek sem a tükröt kell kezeltetni, hanem esetleg önnönmagát.

Ez az írás éppen Önnek szól, ha azt kérdezi magától, miért agresszív ez a gyerek, hiszen nem ezt látta otthon. Az Ön elfojtott agressziója nyilvánul meg sarjának a magatartásában!

Ha pedig rászánta magát, hogy lépéseket tegyen saját maga megjobbítására, mert felfedezte, vagy elhitte, netán meglátta, hogy nem a Világ, és nem a gyerek a hibás, akkor megajándékozom Önt a legmélyebb tiszteletemmel, amire valójában nincs is nagy szüksége, mert az igazi ajándék a kiegyensúlyozott élete, és családjának békéje, szeretete lesz.

Sok erőt és éleslátást kívánok!

u.i.: Azt írtam, hogy ez a post a problémás gyerekeknek és szüleiknek szól. Ehhez képest eléggé a szülőknek írtam. De egyszerű gyerekre lefordítani. Ha valamelyest is magadra ismertél a cikkben, akkor elárulom neked, hogy ezen sorok íróját nem értették meg a szülei, lehet, hogy téged sem fognak, de a lényeg nem ez. Az ő sorsuk az övék, a tied a tiéd. Ha megpróbáltad felnyitni a szemüket, de nem jött össze, akkor többel nem tartoztok egymásnak.

Szabad vagy!

Kohen Máté, Heidelberg

Aronman küldte.

A Zsidó Nyári Fesztivál programjának gerince évek óta retrográd, ízléstelen produkciókból, skanzenszerű zsidó giccsekből áll. Az egészet átjárja valami avittság és őszintetlenség: ennyiben persze remek reprezentációja a hazai zsidó közéletnek… Ez a klezmer-kántor-kabaré zsidó bermudaháromszög fesztiválja. (Shadai)

Ami budapesten zsidó fesztivál cimszó alatt történik az semmi más mint pure “zsidniland”. Egyébként szerény véleményem szerint a történet a nemzsidó turistáknak való eladhatóságról szól - klisékkel - s az ember úgy érzi magát mint a bennszülött aki pálmaleveles szoknyában járja a táncát a nagy fehér utazó elött.. (Eszterle)

Prága, Berlin, Krakkó turisztikai célokra használja hajdani zsidó negyedét: zsidók nélkül, nem zsidók profitjára sikeres fesztiválokat és nosztalgia utakat szerveznek, dől a lé, és mindez egy olyan sztereotipikus zsidóképre épül, mint a klezmer zene, a hasszidizmus és a jiddischkeit – vagyis aminek a mai zsidó élethez annyira van köze, mint a Tsikóschnak és a Piroschka Tsárdának a magyarhoz. Lényegében ugyanez történik a Nyári Zsidó Fesztiválon is. (Polnaire)

Legyen zsidó fesztivál- de ne klisékkel teli - ne egy homogén képet adjon el egy magát a magyar zsidóság egészét képviselni akaró szervezet….(legalább a sokszinűséget mutassuk be) ha már a nem zsidók által szervezett fesztiválok aztán végképp a haszid pajeszos, chagallos, klezmeres zsidókra redukálják a zsidó lét ezerféleségét (Eszterle)

OMFG ROTFLMAO. Edvin Marton, és Geszti Péter Dzsungel könyve? Müller Péter Sziámi és Müller “Szeretetkönyv” “Vulgárezotéria” Péter? Korda György és Balázs Klári? WTF? Most akkor tematikájában zsidó a zsidó fesztivál, identitásában, vagy attól, hogy zsidók lépnek fel, vagy attól, hogy esetenként zsidók zsidóságtól teljesen független műveit játsszák? Vagy egyik sem, csak legyen elég ízléstelen, elég bazárimajom? (Tallián Miklós)

A sok fika konstruktív kritika fika után pozitív fordulat! Tessék hajtani!

Mit is mondtunk végül magamagunknak a sok fintorgás után? Például ezt:

De hát amúgy meg tényleg, tessék ellen-zsidófesztivált csinálni, idehozni azt, aki tényleg számít, mondom én itt naiv idealizmussal. Szerintem csak a JP-n eddig megemlítettek közül minden napra jutna olyan, aki megtölt egy normális, jól eltalált helyszínt. (Tallián Miklós)

És a JP offline partnere, a Marom most megcsinálta! Összeraktak egy olyan fesztivált, amelyről tiszta szívből állíthatjuk: ez nekünk szól, flódni.

Ez a fesztivál Monostorapatiban lesz július 26-augusztus 2. között és a nyár egyik legizgalmasabb eseményének igérkezik.

Az egyhetes fesztiválon lesznek külföldi és hazai együttesek, live actek, beszélgetések, workshopok, filmek, DJ-k, Hegyesdi tó, sátrak és/vagy házinénik, emberi pillantok, természet…

Ott lesz a JP is.

Ehhez a fesztiválozáshoz ráadásul kis pénz is elég, ez a buli tényleg nem arról fog szólni, hogy ki milyen üdítőitalt iszik.

Ízelítő a zenékből:

EMUNAH (UK)

ANAKRONIC ELECTO ORKESTRA (FR)

SABBO (ISR)

LAROZ SOUND SYSTEM (ISR)

JAH NATHAN (NL)

Lesz még:
CSÓKOLOM, ZUBOLY, SPECKÓ JEDNO, OPERENTZIA, MONOPHONIC, SAID TICHITI, SZALÓKI ÁGI, HAGESHER, POPIVAN, CHAKRA HACKER, AMA, GRENCSÓ BIO KOLLEKTIVA, SMÁRTON TRIO, SRAYEM, NIGUN, ZOKOGÓ MAJOM, INTERKARATE, CLUB ERA, CHINGA, OPERENTZIA, KVARK

Beszélgetesek: Schiffer András, György Péter, Kornis Mihály, Gerébi György, Vári György (Nagy Levin), Bitter Brunó (shadai), Sturovits Andrea , Csillag Gábor és még sokan mások….

Részletes program és FAQ a Sátoros Ünnep hivatalos honlapján (http://www.satorosunnep.info).
Beszámolók a fejleményekről, tudósítások a fesztivál alatt a JP-n.
Letölthető részletes program PDF-ben is innen.